Idézetek

"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt."

"Egyetlen módon gyógyíthatod meg az életed. Ha magadba merülsz és önmagadat gyógyítod meg. Békét kötsz magadban minden múltbeli eseménnyel, traumával, félelemmel, bánattal. Az életed benned zajlik. És ennek a legfélelmetesebb része, hogy neked kell önmagadba nézned, nem teheti meg más helyetted."

"Könnyen meglehet, hogy a másik ember kegyetlennek és undoknak tűnő viselkedése pontosan az, amire szükségünk van, és amit valójában mi magunk idéztünk elő. A létező legpocsékabbnak tűnő élethelyzetekről kiderülhet, hogy kulcsot adnak valamely mélyen a bensőnkben rejlő probléma orvoslásához, amely ellehetetleníti a boldogságunkat, és akadályt gördít fejlődésünk útjába. Következésképpen a legkellemetlenebbnek és legkevésbé szeretetre méltónak tűnő emberek lehetnek a legkitűnőbb tanítóink."

"Az ember veszte a halál,mert ha akarod ha nem,megtalál." (Saját)

Az élet arról szól, hogy újra meg újra felkelj, leporold magad, levond a tanulságokat, és továbblépj...!!!
Bear Grylls

" Ne hallgass olyanokra, akik rutinosan téged hibáztatnak, és nem ismerik el a szempontjaid jogosságát. Akik lebeszélnek önmagadról, nem hisznek neked, nem számít nekik, amit érzel, meg akarják mondani, milyennek kell lenned. "

"Ne oltsd ki más fényét, csak azért, hogy te jobban látszódj..... inkább ragyogj!"

egyik kedvenc idézeteim:

"Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes!"
"Élj ugy ahogy te szeretnél és ne ahogy mások akarják"

Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka – ez a két dolog kormányoz bennünket.

Az életet nem az akarat, nem a szándék kormányozza. Az élet az idegszálak, idegrostok, lassan épült agysejtek kérdése, melyekben gondolatok rejtőzködnek, szenvedélyek álmodnak. Azt képzeled, hogy biztos vagy, azt gondolod, hogy erős vagy. De egy véletlen színárnyalat a szobában vagy a reggeli égen, egy sajátos illat, mely hajdanta kedves volt neked, az édes emlékeket sodor magával, egy sor az elfeledett költeményből, mely átvillan agyadon, egy dallam a zeneműből, melyet már régen nem játszol – ilyen dolgokon múlik az életünk.

A fájdalom furcsa dolog. (...) A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad. (CH. Bukowski)

A szerelem olyan, mint amikor valaki megpróbál átevickélni egy zubogó pisafolyón a hátán egy teli szemetes kukával.
(Bukowski)

Egész egyszerűen gondjaim vannak az emberekkel. Az állatokat viszont kedvelem. Nem hazudnak, és ritkán ugranak neked.
(Bukowski)

Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van. (Bukowski)

Örültem, hogy nem voltam szerelmes, és hogy nem voltam kiegyezve a világgal. Szerettem mindenre haragudni. A szerelmes emberek gyakran ingerlékenyek, veszélyesek. Elvesztik a józan eszüket. Elhagyja őket a humoruk. Idegessé válnak, pszichotikussá, és unalmassá.
(Bukowski)

Nem voltam érdekes ember. Nem akartam az lenni – számomra az túl megterhelő lenne. Nem akartam semmi mást, csak egy nyugodt, puha teret, ahol élni tudok, és azt hogy hagyjanak békén. (Bukowski)

A fájdalom furcsa dolog. Egy macska megöl egy madarat, autóbaleset áldozata leszel, valahol tűz üt ki… A fájdalom egyszer csak úgy jön, PUFF! Aztán kész, ott van, és érzed. A fájdalom valódi. És ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyén nézel ki. Úgy, mint aki hirtelen megbolondult. Nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogy segítsen rajtad. (Bukowski)

Egy idős nő vezeti a felolvasóesteket, összecsinálná magát, ha megtudná, hogy iszol itt. Rendes csaj, de még mindig azt hiszi, hogy a költészet naplementékről, meg az ide-oda repdeső galambokról szól. (Bukowski)

A legrosszabb, ami egy íróval történhet, ha ismer egy másik írót. Annál rosszabb már csak az, ha több írót ismer. Mert úgy olyanok, mint a legyek ugyanazon a szarkupacon. (Bukowski)

Ha egyszer egy nő ellened fordul, felejtsd el. Lehet, hogy szeretnek, de aztán egyszer csak valami elpattan bennük. Rezzenéstelen arccal végignézik, ahogy elüt egy autó, még rád is köpnek. (Bukowski)