Idézetek

"Ha egy férfi önmagával kezd tusakodni, ez már a belső érték jele."
(Browning)

"A jómodor apró áldozatokból épül fel."
(Emerson)

"Légy okosabb másoknál, ha lehet; de meg ne mondd nekik."
(Lord Chesterfield)

"Saját gyengeségünk váratlanul nagy segítségünkre lehet."
(William James)

"Önmagamat tönkre csak magam tehetem,"
(Racine)

"A remény az a kincs, amely a szerencsétlenséggel gyarapszik."
(Rabelais)

" A szerelem szellemesekké tesz minket. A szellem tartja fenn a szerelmet.
Mindig, mindennap újabb tetszést kell keltenünk, és látszólagos egyformaság mellett bámulatos változatosságra vagyunk képesek. "
(Pascal)

"Az ember majd minden bűnre képes, csakhogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia."
(Ancsel Éva)

"A szomorúság szünetjel a vágyak hangzavarában."
(Ancsel Éva)

"Az ember akkor felnőtt, ha már nem kér kegyelmet."
(Ancsel Éva)

"Egyenes háttal nehezebb terhet hordani."
(Ancsel Éva)

"Az ész mércéje a humorérzék."
(Kahlil Gibran)

"A kellemetlen társaság kegyetlenebb a magánynál."
(Tatiosz)

"Senki sem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk amilyenek, de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk."
(Tatiosz)

"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."
(Tatiosz)

"Aki lámpással világít, nem veszi észre a fényt."
(Tatiosz)

"Ha a világot megakarod váltani, el kell fogadnod olyannak, amilyen."
(Tatiosz)

"A rossz, amit elkövetünk, nem kelt fel annyi gyűlöletet és nem zúdít ránk annyi üldözést, mint jótulajdonságaink."
(La Rochefoucauld)

"Minden tevékenységedhez hívd meg az örömöt segítőtársnak. A biztos sikerrel kötsz így szoros szövetséget."
(Szepes Mária)

"Az idő, mondják, nagy tanítómester. Csak az a baj, hogy megöli tanítványait."
(Hector Berlioz)

"Aki visszautasítja keresztjét, csak súlyosabbá teszi."
(Henri-Frédéric Amiel)

„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”
/Ady Endre/

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.

Wass Albert Karácsonyi versek II.

Itt és most átéljük azt a békét, amit régóta kerestünk
Mélyen,
Idebenn,
A szívünkben,
Lelkünkben,
Szellemünkben.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ady Endre

Az emberek más és más utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Ha nem a te utadon vannak, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek.

„A GYERMEK CSAK AZT KÉPES SZERETNI, AKI
ŐT SZERETI, ÉS CSAK SZERETETTEL LEHET NEVELNI!”

"A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel:
-Mi leszel, ha nagy leszel?
Nagy bátorságot tanúsítana, aki ilyenkor
a felnőtt szemébe nézne, és azt mondaná:
-Én nem leszek, hanem már vagyok valami!"


„Aki nem akar, akkor mikor tud, az ne csodálkozzon azon, hogy amikor akar, már nem tud!”

„Ha nincs Semmi, akkor a Valami ismétli önmagát.”



Lehet, hogy elfelejtik mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.

A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória. (Albert Schweitzer)

A bölcs rabbit megkérdezi a tanítványa: - Rabelében, miért van az, hogy ha valaki a szegényhez fordul, az segít, ha tud, de ha a gazdaghoz fordul a bajával, az meg sem látja? - Azt mondja a bölcs: - Lépj az ablakhoz, nézz ki. Mit látsz? - Utcát, jövő-menő emberekkel, állatokkal, járművekkel. - Most lépj a tükörhöz. Mit látsz? - Csak magamat. - Látod, az ablak is üveg, a tükör is üveg, csak a hátán van egy kis ezüstréteg. De az már elég ahhoz, hogy az ember semmi mást ne lásson tőle, csak saját magát.

A SZIVÁRGÓ CSERÉPEDÉNY

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban.

Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.

Kundera

Képzeld...
Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklő és élő.
Az élet vize ez.
Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban!
Az élet dolgai ezek.
Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhőkből eső áztat, és olyankor a partra kívánkozol!
Nehézségek ezek.
Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz!
A gondoskodás öblei ezek.
Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz!
Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek.
Képzeld azt, hogy langyos szellő karjai ölelnek, s szárítják nedves ruhádat!
Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek.
Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.
A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek.
Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! A mézédes nedv hegyről lezúduló kristálypatakként mossa át tikkadt torkodat.
Új életerő íze ez.
Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül!
Az öröm apró gyermekei ezek.
Képzeld azt, hogy zamatos, fűszer illatú levegőt szívsz be az orrodon, mely felüdíti tested, lelked!
A szabadság illata ez.
Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és az égre pillantasz, fehér felhők vattapamacsán átívelő szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat!
A szeretet sokszínűsége ez.


És most képzeld azt, hogy mindez valóság!