Kedves Kicsi Fecske!
Az igazság alapvetően úgy értendő,hogy a mérleg egyensúlyban lételéhez mindkét serpenyőben ugyanannyinak kell lennie,hajszálpontosan.
Igazság az is,hogy az embernek olyan nagy hiányosságai vannak ahhoz hogy a mennybe jusson,hogy képtelen teljesíteni a szigorú feltételeket.Senki nem képes mennyei szinten betartani a törvény egyensúlyát,és senki nem képes megváltani (kiváltani)a maga lelkét.Mert Isten végtelenül szent.Jelenlétében minden apró szenny óriásivá nő,amivel Isten nem fog együtt maradni,mert lehetetlen neki.Ugyanis Ő meg nem változik.
De amennyire szent annyira szerető,önfeláldozó,tevékeny szolgáló is,amint te is írtad.
Ezért Ő tevékenyen részt vesz az emberi lélek kimentésében,hogy szeretteit hazavihesse.Ő nem csak elméletileg szeret,mint sok ember aki érez valami pozitív érzelmet a másik ember iránt,de gyakorlatilag tettekben nem tudja
bemutatni szeretetét.
Jézus Krisztus óta világosan tudjuk,hogy Isten megváltó segítségét megkaptuk ,élhetünk ezzel a lehetőséggel.
Az ő áldozatot hozó gyakorlati szeretete egyensúlyba tudja hozni a mérleget,és emiatt a léleknek már nem kell aggódnia megéledt igazságérzete miatt.Mert a felébredt bűntudat a mi hatalmas gondunk,amivel magunk nem tudnánk mit kezdeni.Az emberi lélek a kialakult bűnbánat állapotában,elfogadhatja Isten ingyen adott megváltó szeretetét,és az ember szelleme megéled,mennybe kerül,Istennel való személyes közösségben élheti az életét Jézus követőjeként.
A megváltás óta azt mondjuk Jézus az igazság.Tudjuk,hiszzük hogy
meg-nem-érdemelten,kegyelemből jutottunk vissza a fiúság állapotába,nem a mi érdemünk.(A megszentelődés,átalakulásunk teljes folyamata természetesen addig tart míg a végére nem érünk.)
Ezért az igazsághoz,most már az is hozzátartozik,hogy ne követeljük másoktól azt amivel tartoznak nekünk,mert a mi adósságunkat eltörölte az Úr.Tehát megbocsátóak legyünk.Irgalmasak,ahogy a mennyei Atya is irgalmas,és ez sokba került neki.
Tehát ha nekem megbocsátották a bűneimet,és ennek ellenére én ki akarom szorítani a szuszt embertársamból mert vétkezett ellenem,akkor Isten visszaadja az adósságomat,és az utolsó fillérig fizetnem kell neki.
Igazság és szeretet egymás nélkül nem létezhet.
-
Isten előtt nem negatív dolog ha megalázzuk magunkat.Lemondok a kevély,agresszív önakaratról,és a szeretet Szellemének a befolyása alá helyezem akaratomat.Ebben semmi rossz nincs.És a másik embert sem tartom kevesebbnek magamnál,mert már megismertem magamat,mire lehetek képes,és tudom,hogy minden jó fentről származik.Így a megbocsátás is.
Alázat tehát az is,hogy elfogadom azt,hogy minden olyan értékes amilyen Isten előtt értékes,mert ez az igazság.
Elfogadom Isten igazságát,megalázom magam,nem nyitom meg indulatból az előítéletek tárházát,nem rontok neki a másik embernek,mert megaláztam magam,és nem akarok látszat szerint ítélni,másokat kárhoztatni.Ez is alázat.
Az is alázat,ha őszintén belátom,hogy magamtól soha nem leszek alázatos.Színész lehetek,de hát ez más műfaj.
Járhatok alázatosan leszegett fejjel,kettőt sem szólók,mindig kicsinységemet hangoztatom,de belül a gondolataim akkora képem van mint egy sütőlapát,és gondolatban állandóan fúrom a körülöttem levő embereket.
-
Bereczki Sándor :
"Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." (1 Péter 5,6)
A mai ember szóhasználatából többnyire kimarad az alázat fogalma, mert úgy gondolja, hogy az engedékenységet, egészségtelen függőséget, szolgai érzületet, gyengeséget jelent. Az igazi alázatnak mindehhez semmi köze, mert olyan pozitív, önzetlen magatartás,
melyet a szeretet motivál.
Megalázkodásra az képes, akinek a jellemébe beépült az alázat, és félre tudja tenni önző érdekeit, és elfogadja az Úr akaratát, kijelentését, a Szentlélek vezetését. Ha az Úrban vagyunk, emberek előtt is meg tudunk alázkodni: tiszteletben tartjuk mások véleményét, másságát. A bántásért nem fizetünk bántással. Mindent Istenre bízunk. Számtalan példa van a Bibliában arra, hogy akik megalázkodtak, azokat Isten felemelte, felmagasztalta. Gondoljunk a bibliai József történetére, Isten nem maradt adós neki. Imádkozzunk, hogy az Úr tanítson meg minket alázatban élni, hiszen az Ő egész élete, a mindennapjai alázatban ment végbe.
"
Erről a dologról sokat megtudhatsz, ha olvasol Sitchint ráérő idődben. Bizony nem mese az, amit ő ír, csak szeretné a hivatalos történelemtudomány visszataszigálni a mese birodalmába. A kínaiakra, hindukra, ausztrálokra, japánokra, eszkimókra, inuitokra, aztékokra, inkákra már nem Jahve, hanem a Vatikán terjesztette ki a "szárnyait", majd szép lassan visszakanyarította őket is a Babilonban összeollózott vallásba. Hamarosan eljön a nap, amikor nem lesz szükség külön keresztény és külön zsidó vallásra. Megmondta Ferenc pápa nem rég, csak az emberek nem értették, azt hitték beteg és halni készül, pedig nem......
