Semminek nem fogsz a végére érni...mert "nincs vége" valahol vala(m)(k)iben mindig folyatódik!"És eleje sincs"
Még a 2000-es idő számítás is csak egy "emberi viszonyítás" mihez képest 2017?Ez csak a végtelenből emberi aggyal felfogott számítgatásnak a kezdete. Pedig előtte is eltelt pér évecske,és az ember (tudata) után is el fog még egy két "esztendő tellegetni" ami ugyanúgy a tér-idő érzékelés illúziójának a tökéletesssége Ez is csak egy emberi számítás a végtelen 1 pillanata!!!teljesen elhiszed,hogy múlik az idő...és úgy érzékeled...közben pedig amit konkrétan érzékelni tudsz az a jelen pillanat! Tudod "Bona" JELEN LEGYÉL!MOST ÉLJ...mert most élsz...tér-idő tudatosan!Valójában hogy megértsd a téridőt,(mint kivetítést) a jelen pillanat van ...amiből a következő pillanat és a jövő váltakozó "képei"t érzékeled úgy hogy az is ideér

valójában a jövő amit érzékelsz mikor ide ér,azt is MOST ÉRZÉKELED...ennyire be tud csapni "maja"= a téridő illuzórikus érzékelése...2018 év vége is itt "ketyeg" az sem lesz késöbb...csak addig a kivetített képek és a szituk fognak változni és azt is valóságosnak fogod érezni az "idejében"
Ez nem agyilag válik felfogássá(úgy csak egy infó a fejedben)...kérd a belsőd...és érzékeltetni fogja veled(majd),és megértéssé válik,mint ahogyan számomra is kristály tisztán tudatossá vált... bennem...egyébként el sem tudnám magyarázni miről beszélek!!!!
Tudom, Bona egy csoda,volt szerencsém élőben is megtapasztalni energiáját,egyszerűen mindig mellette akartam lenni....ehhez nem kellett egy szót sem szólnia.....Soha nem felejtem el,és a Tanitásait sem,de néha kibillenek az egyensúlyomból,amikor valami aggaszt (és ezek inkább a családról szólnak),és azért irtam,hogy szeretnék már túl látni azon a fránya kis ego-n.Azt is tudom,hogy nem lehet siettetni,mi több ezzel csak késleltetem,hogy felismerjem úgy tisztán a bennem lévő Én-t!
Azt is megérzem,mikor Csókay prof. erről a mélyben lévő "Istenről,Önvalóról",vagy nevezzük,ahogy akarjuk beszél.Szeretem Őt hallgatni,egyrészt azért,mert tudományosan is keresi a választ,és az összefüggéseket arról,ami láthatatlan,de érezhető!
Ő elvesztette a 10 éves kisfiát,és már nem tudta megmenteni ,és ez a tragédia még hitelesebbé tette mondanivalóját,mert mondja is,és érzem is,hogy igaz,amit mondd - a nap 6-7 órájában tud összekapcsolódni a halhatatlan Én-jével,és onnan tud olyan kreativ dolgokról beszélni,amit csak azok tudnak,akik megvilágosodottak.
Tibi, úgy látom tagadod Istent,vagy pedig azt sugallod,hogy nem ezen keresztül érjük el a tiszta Én-ünket,hanem ahogyan a buddhizmus tanitja - keressük magunkban a Csendet,az ürességet - ez mind igaz,mert én is igy találtam meg,és változott az életem,de tudom,és érzem,hogy van tovább,ahogyan Buddha az utólsó idejében felismerte,hogy van az ürességen még túl VALAMI....és ez Isten (szerintem!),mert csak egy ilyen hatalmas Intelligencia képes ezt Létrehozni,és Fenntartani!!!
Én azt mondom,hogy ki ebben,ki másban találja meg a felébredését,de egyszer megtalálja!
Szerintem a megvilágosodottság igazából egy felismerés valódi önmagunkra,ÉS nem azonosulás dolgokkal,személyekkel,de még a saját gyermekünkkel sem,mert az sem a miénk.A valamihez való ragaszkodás a gátja mindennek.
Csókay doktor legtöbbször arról beszél,hogy nem merünk lemenni önmagunkban,vagy ha igen,és találkozunk ott a "rosszabbik" én-ünkkel,azonnal a felszinre jövünk.Én azt mondanám, a megszokott biztonsági zónában,ami ugyan nem mindig az,de legalább ismerjük...
Én a meditációval gyógyitottam meg magam,ami ugyan még nem mutatta a betegség jeleit látványosan,de én tudtam,hogy az.Azt is tudtam,hogy a gyógyszer nem gyógyitja meg (ahogy igazából mást sem!),és akkor került a kezembe (véletlenül) az agykontroll,és az abban leirtak szerint jártam el.És abban a nyugalomban éreztem,hogy gyógyulok----olyan különös érzés volt,mint amikor elvágjuk a kezünket,és később olyan kellemesen zsiborogva gyógyul.
Nem hagytam abba,napirendemmé vált a meditáció,és egyre mélyebbre kerültem,mig egyszer(!) olyan volt,hogy tudtam magamról,mert láttam,hogy vagyok,de nem veszek levegőt,és ez olyan természetes volt,mint most,hogy kell az oxigén.Majd egyszer csak megijedtem,hogy most mi vaaan.........és akkor feleszméltem.Ez saját tapasztalat volt,ami többé nem fordult elő,akár hogy akartam is!
DE: én soha nem szembesültem olyan dolgokkal,amiről a prof. ir - bennem semmiféle rossz érzés nem keritett hatalmában OTT.
Persze meditációban jöhetnek fel gondolatok pillanatokra,de én azzal nem foglalkoztam,és el is tüntek.
Szerinted mik lehettek azok Dr. Csókaynál?? Vagy,egyáltalán miért jönnek még elő nála - bár lehet,még vannak azonosulásai...