Néhány dolgot összegyűjtök a szellemvilág - egy másik dimenzió - létezésre nézve, csak úgy hirtelen:
Na, zárszöveg gyanánt akkor arról az idézett, linkes cuccról:
a csávesz azt is leírta, hogyan léteznek, közlekednek, kommunikálnak, egyáltalán hogyan gondolkodnak ama fura, '
szellemi' lények? Az érdekelne a leginkább... Miféle energiát használnak, mit írt róluk, ha már egyszer tudós volt vala...? Azt már meg sem merem kérdezni, elhunyt tudósok, politikások, hadvezérek, ilyenek szellemibe belefutott-e, társalgott-e velük...
Nem is szólva arról, h egy kínai, indiai hinduista, japán sintóista, vagy épp egy manituban hívő amerikai indián '
misztikus' ciriburista egész más szellemvilágot rittyent elő a fantáziájából, és arrafelé AZ és ÚGY a menő, arra buknak irtóra sokan, számukra AZ a '
szellemi valóság'... Ott ezt a svéd csáveszt röhögnék ki agyba-főbe, ahogy mifelénk az előbbi vallású izémizék "
látomásait", fejtegetéseit, mert itt ebben hisznek, ezt feltételezik valósnak, ott meg totálra mást, de bizonyítani ténylegesen kb semmit nem tudnak, csak el kell hinni, evvan...
Az a gondolat pedig, h "
A szeretet hatástalan a bölcsesség nélkül" eléggé látszik a jehovajenő ténykedésén is... De hogy az miféle 'szeretet' nevű izémizét érez teremtményei iránt... Tényleg, semmi jelét nem észlelem...
"
a bölcsesség tehetetlen a szeretet nélkül" - ezt hadd ne minősítsem már... A lehetőség felismerése, összefüggések megértése, dolgokból a megfelelő tanulságok levonása nem szeretet, a pénz, energia összehozása, a rátermettség, a jó, értelmes hozzáállás, egyebek nem szeretet, hanem vmi egészen más... A szeretet az csak egy érzés! Ahogy a kötelességtudás, a düh, a gyűlölet is!
"
az Úr az akaratát véghezviszi." hát... Teremt hülyéket, rosszakat, aztán agyba-főbe büntizi őket, hogy nem teljesítik az állítólagos 'akaratát', nem simán csak megváltozatja, helyreállítja, amit elcseszett bennük, és kész... Kell a lóbánatnak az efféle 'akarat'...
"
szerinte az életnek a szeretet az alapvető forrása, és minden olyan dolog, amiből hiányzik a szeretet, ellenkezik az élettel" - légkör, táplálék, víz, szilárd plattform... Ha ezekből bármelyik nincs, cseszheted a szeretedet...
"
A szeretet tehát az emberi létezés alapvető energiája és szubsztanciája is." - inkább csak egy érzés, ami vagy van, vagy nincs... Pszichopatánál pl nincs, nem képes rá, nem tehet róla, olyannak lett megteremtve...
"
akkor felel meg leginkább az isteni akaratnak" - akar vmit, megteremti a feltételeit. Minden6ó, nem? Történhet bármi is, amit nem akar? Aminek nem teremtette meg jóelőre - tudva, avagy tudatlanul - a feltételeit?! Ha meg a teremtménye elcsesződött, rosszul műxxik, szépen nekiáll, és megjavítja, h jól fungáljon, nem tőle követeli, h mindezt magától... Nem is annak a kérésére vár, elvégre tudja, h az rossz, így nem is fog ilyet kérni, hisz ilyesmi ellenkezik a - beléje gányolt - rossz természetével - és töckéletesen helyrehozza, h büszke lehessen alkotására, örömét lelje benne, sikeres teremtőnek érezhese magát... Ennyire egyszerű ez...
"
Swedenborg fontosnak tartja az ember képességét a szabad választásra. A választás abból áll, hogy az ember elfogadja, vagy elutasítja az Úr akaratát." Persze eme állítólagos 'akaratot' csak másod-harmad-többedkézből ismerheti meg az 'ember', sosem közvetlenül, torzításmentesen, szemtől szembe kapja kézhez, így meg pacipuki értelme van az egésznek... Magyarul: nem ismerhetjük sosem, csak sejthetjük, csak kitalálhatjuk ama bizonyos '
akaratot'... És ha tévedtünk, ha '
nem ismertük fel', hisz nem volt hozzá elég eszünk, stb., akkor kb így jártunk... De tehetünk akkor róla? És ugye: a csávesz, ha egyszer mindentudó, akkor TUDJA előre, mi lesz a teremtményével, mit fog majd választani, nem?
"
ha elutasítjuk Isten akaratát," - mert olyannak vagyunk megtermtve, olyan belső világot rittyentett belénk, aszerint járunk el, és hozzuk AZT a döntést... Az nem a jehovajenő csávesz akarata netán...? Teremtsen meg jól, és akkor úgy működünk, viselkedünk, ahogy elvárja, nem térünk el az '
akaratától', aminek mibenlétében soha nem lehetünk igazán, tévedhetetlenül holtbiztosak... Sőt, ahogy az ábra mutatja, csak egy meghülyült, ostoba zsarnok várja el, h alattvalói kitalálják az akaratát, h neki már mondania se kelljen, normál ember természetesnek tartja ennek közlését, elvégre erre IS való ugyebár a tagolt beszéd, a bonyolultabb KOMMMUNIKÁCIÓ... Nem nézéssel, szemhunyorgással, füttyögéssel, ilyenekkel, hanem szépen értelmesen, a tagolt beszéd felhasználásával, ha már őseink így összehozták... Régen egy szobatársam okoszáptojáskodott egyszer, h ha őtet szereti a partnere, kitalálja az akaratát csak úgy. Na, mondom, ennyire utálsz beszélni? Ennyire nem tudod netán kifejezni magadat, a gondolataidat? Hát, rendesen lehidalt... És ugye, ha te vkinek simán kitalálod a gondolatait, az nem azt jelenti, h
szereted, hanem h kiismerted, sőt esetleg h ismered, akár a tenyeredet... Egy nő azért ment hozzá egy pasihoz, merthogy az úgy kitalálja neki a gondolatait... Pár év után meg épp azért hagyta ott...
És ugye, mint feljebb is írtam: ha én vkitől akarok vmit, akkor nem elvárom tőle, h miután másod-harmadkézből tudomást szerzett vagy sem arról, ÉS EL IS HITTE, h tényleg akarok tőle vmit, azonnal kezdjen azon agyalni, h jaj, vajon mi lehet, mit akarhatok, és meg is csinálja úgy, ahogy én elképzeltem, hibátlanul csak úgy, séróból, mindent kitalálva magától...?! Ha tényleg TŐLE akarok vmit, felveszem vele személyesen a kapcsolatot, és úgy, szemtől-szemben tudatom vele. Vagy telefonon, vagy emilben, és átbeszéljük, kérdéseket, egyebeket tisztázunk, ÍGY VAN ÉRTELME... És ugye, KÖZVETLENÜL egymással, nem közvetítőn keresztül (a tolmácsot most ne keverjük ide)! Belegondoltál már ebbe, h ennek CSAK így van értelme? Belegondoltál itt egyáltalán bármibe is úgy tényleg komolyan? Egyáltalán végigolvasod, amiket itt leírok Neked? Elgondolkodol rajtuk? Elhiszed, h nem akadékoskodni, kötözködni akarok, hanem ÉN tényleg ÍGY látom? És hogy már HOSSZÚ ÉVEK óta elgondolkodtam mindeme dolgokon, ezekre jutottam, ezek kristályosodtak ki bennem életem során, és még senki nem győzött meg arról, h hibás úton járok? Nem azért, mintha annyira makacs, fafejű, taníthatatlan figura lennék... Bármiféle sértés, efféle szándék nélkül szimplán kíváncsiságból kérdem ezeket, bár elég sok hívő lelkivilágát kiismertem már, és hidd el, egytől sem voltam elragadtatva, inkább viszolyogtatónak, szemellenzősnek, részrehajlónak, önös érdekből megalkuvónak találtam, mely szerint a zsarnok mindent megtehet, csak mert 6alma van, a tehetetlen alattvalónak meg KUSS, tűrjön, így leli benne örömét alkotója... Sok esetben pedig h ő azért 'szereti', mert fél a bosszújától a túlvilágon... Ezért nem erőltettem sosem a kapcsolatot tovább ezek után... De TE tényleg SZÍVVEL, érzelemmel, és nem értelemmel, mindenen alaposan elgondolkodva '
hiszel'? Elhiszem, tényleg így jó ez, minek is gondolkodni, csak túlbonyolítunk vele mindent
Nem is jó az, aki gondolkodik, az úgyis csak kérdéseket generál, azok meg kételyeket eredményeznek, hová vezetne ez?!
Tovább inkább nem olvastam, ez sem válaszolt semmire, csak a kérdéseket szaporítja bennem, annak meg mi értelme...?
Igen, ez kb kisregény lett, de ugye nem is lehet mindent 10 bővített mondatban lenyomni...
És igen, jöhet akkor a Te válaszod is most már