Na végre megint egy ember, aki okosabb a pápánál, okosabb a hívőknél, és okosabb Istennél is. A bölcsek köve húzza zakója zsebét.
Ki kéne még bővíteni ezt a bűnlajstromot. Miért ilyen rövid? Jöhetnek az ateisták bűnei is, nem?
TE MÁR ÍGY MARADSZ !Ki kéne még bővíteni ezt a bűnlajstromot. Miért ilyen rövid? Jöhetnek az ateisták bűnei is, nem?
Úgy látom, hogy a bűn bűn marad, bárki is követi el, és hazug aki úgy érzi bűntelen.
Jöhet a végtelen gyűlölet és bosszú? Ennyire futja az "okosoktól"?
Nem, nem.
KRISZTUSNAK IGAZA VAN, MERT Ő AZ IGAZSÁG. Ez egy gonosz által befolyásolt világ. De nem fog így maradni...
Petőfi :ÉN
A világ az isten kertje;
Gyom s virág vagytok ti benne,
Emberek!
Én a kertnek egy kis magja,
De az úr ha pártom fogja:
Benne gyom tán nem leszek.
Tiszta e kebelnek mélye;
Égi kéz lövelt beléje
Lángokat.
És a lángok szűzen égnek
Szent oltárúl az erénynek
El nem romlott szív alatt.
Nem építek sors kegyére,
Tűrök, mit fejemre mére,
Jót, roszat;
Mit ma ád, elvészi holnap;
Majd megadja, amit elkap;
Jellemképe: változat.
Mint a róna, hol születtem,
Lelkem útja tetteimben
Egyenes!
Szavaimmal egy az érzet,
Célra jutni álbeszédet
Tétovázva nem keres.
És az ég szivem földébe,
Drága fádat ülteté be,
Szerelem!
Koszorúba fűzöm ágit,
Koszorúm szerény virágit
A hazának szentelem.
Petőfi Sándor, Kecskemét, 1843. március
Adjunk hálát, ha ebből kimaradtunk, és azért is, hogy Leonyid Brezsnyevet sem kellett államfőként fogadnunk. (Habár nála sem állt mindenki kötélnek.., volt aki kimenekedett.)
Kedves Csillagözön,Jézus feltámadásának tudományos bizonyítékai
A feltámadás mellett szóló tudományos érveket nehéz félresöpörni; sok ismert gondolkodó jutott ezek vizsgálatakor arra a következtetésre, hogy valóban megtörtént.
"..........Jézus feltámadásával kapcsolatban az az igazán érdekes, hogy ha nem feltámadásról lenne szó, pusztán történettudományi szemszögből megvizsgálva a forrásokat mindenki tényként kezelné, hogy a feltámadás megtörtént. Jézus feltámadásának erősebb történeti alapjai vannak, mint a legtöbb ókori eseménynek, csak az a baj vele, hogy feltámadás, és a halottak a mi tapasztalatainkban nem támadnak fel. Jézus feltámadása nem azért problémás, mert a források gyengék és megbízhatatlanok lennének (éppen ellenkezőleg, a források rendkívül erősek és megbízhatók!), hanem azért, mert a források hallatlan dolgot állítanak: egy keresztrefeszített zsidó tanító visszajött a halálból!
Jézus feltámadását mindannyian igaznak fogadnánk el, ha nem lenne analógia nélküli esemény. A Jézus feltámadását elutasító Gerd Lüdemann szerint a modern tudomány bebizonyította, hogy a halál állapota végleges. Jézus testével tehát akármi is történt, egy dolog biztos: azon a helyen, ahova került, elrothadt.
Csakhogy Lüdemann véleménye azt sugallja, mintha az ókori emberek nem tudták volna ugyanolyan jól, mint mi, hogy a hullák szétfoszlanak és nem kelnek életre! Ha volt olyan dolog, amivel kapcsolatban az ókori emberek nem voltak naivak, akkor az a halott testek szétfoszlásának véglegessége. Nem a halállal kapcsolatos tudása nagyobb a modern embernek, hanem az értelem vizsgálódásáról vallott nézete más.
A modern ember egészen a közelmúltig zárt világegyetemben gondolkodott, és sokan még ma is így gondolkodnak. Immanuel Kant kizárta a transzcendens okokat a tiszta ész vizsgálódási köréből, Ernst Troeltsch pedig az analógia szükségességét tette meg a történelmi események értelmezésének egyik kritériumává. Ebben a szűk kritériumrendszerben Jézus feltámadása eleve nem történhetett meg, és akármennyi történeti érv és bizonyíték szólna is mellette, ezeket mind el kellene utasítani.
Csakhogy Jézus feltámadásában éppen az a lélegzetelállítóan izgalmas, hogy analógia nélküli esemény. A halottak tényleg nem támadnak fel, de Jézus feltámadt! Ezért van kereszténység, erre a hírre épült a keresztény misszió, ez a tanúvallomás tette a kereszténységet néhány évtizeden belül a Közel-Kelet és a Földközi-tenger medencéjének legnépszerűbb vallásává. (Hatalmi szó és fegyverek nélkül!) Ha Jézus feltámadt, de az analógia elvéhez körömszakadtánkig ragaszkodunk, nincs az a történeti érv, amely elfogadhatóvá tenné számunkra a hírt. Ha Jézus valóban feltámadt, csak az analógia-elv felfüggesztése tehet bennünket nyitottá a történeti érvek becsületes megvizsgálására. Az elmúlt évtizedek Újszövetség-kutatása pontosan ezt tette, és a történészek nagy része meghajolt az érvek súlya alatt.
A kérdés most már az, hogy mi mit kezdjünk ezzel a ténnyel.........”
"
Ágostonnak van egy gyönyörű mondása : "Urunk, magadhoz teremtettél minket. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik" (Vallomások, I,1,1) Az emberi szívnek ebből az örökös nyugtalanságából származik az, hogy minden véges dolognak az elérése után az ember megint csak vágyakozik, megint csak elégedetlen. Ez egyik jele annak, hogy az ember az örökkévalóra, a végtelenre van teremtve.
Az "ideational culture" új hulláma ment felfelé és felfelé. A csúcsot elérte a középkorban, amikor az emberek már szinte kizárólag az örökkévaló dolgok, a mennyország és a pokol iránt érdeklődtek. Azután megindult megint egy nagy lefelé menő hullám a humanizmussal, reneszánsszal, a természettudományok új felfedezéseivel. Az emberek kezdtek mindinkább az evilági dolgok iránt érdeklődni és a vallástól elfordulni. Felvilágosodás, racionalizmus, relativizmus lesz uralkodóvá. Amikor a 19. században ez a hullámvölgy mélypontjához érkezett, a neves francia pozitivista, Auguste Comte azt gondolta, hogy most érkezett el az emberiség az érettséghez, mert már nem a vallás és a metafizika, hanem a természettudomány irányítja az emberek életét, és ezért a tudósoknak meg a bankároknak kell vezetniük az egész emberi társadalmat. Comte nem tudta, hogy ő éppen hullámvölgyben él, és hogy ezt követni fogja egy fölfelé ívelő hullám.
A két világháború borzalmai ugyanis ráébresztették az embereket, hogy e világ mégsem olyan jó hely. A rózsaszínű jövő álma szétfoszlott. Éppen a mi életünkben tapasztalhatjuk, hogy a materialista, csak evilági dolgokkal foglalkozó világnézetek elvesztették vonzerejüket, hitelességüket, és megint a vallás, a misztikum, az okkult, a transzcendens, az örökkévaló iránt kezdenek érdeklődni az emberek." (Részlet Nemeshegyi Péter írásából)
Őket is az istened teremtette ?
Igen. De annak idején maguk választották a helytelen utat, mint a legtöbb földi ember. A jó és gonosz tudását, - tapasztalatát.Őket is az istened teremtette ?
Igen, ha egyszer olyan alaptermészet lett beléjük teremtve, amely csakis azt az utat választhatta. Más alaptermészet meg más utat választ, ennyike. És hogy kinek milyen az alaptermészete, azt nem Ő MAGA dönti el, hanem a teremtője. Éppúgy, mint minden egyéb, más paramétereit. NEKI ebben semmi mozgástere, csak a beléje - megkérdezése nélkül - teremtett cuccok alapján tud operálni úgy, ahogy. És a teremtője - ha valóban mindentudó -, pontosan tudta előre, mikor mit fog tenni ama teremtmény, mikor milyen útra fog lépni. Ennek ismeretében és tudatában teremtette meg ama teremtményt. Itt van az eb elásva...Igen. De annak idején maguk választották a helytelen utat, mint a legtöbb földi ember. A jó és gonosz tudását, - tapasztalatát.
Hm... Felelősséget tudjon vállalni azért, mert engedelmeskedik egy - megkérdezése nélkül beléje teremtett - rossz hajlamának... A fene se érti... Nem teremt beléje rossz hajlamot, az meg ily módon nem jár el aszerint, és hopp, máris nem is kell érte felelősséget sem vállalnia... Egyszerű ezEz az amiről csak homályos és biztos ismereteink vannak... Az embert úgy teremtette Isten, hogy felelősséget tudjon vállalni. Ezért is volt, (van,) lesz önmagában való élete. Az a világ is ezt jelzi, amelynek törvényei vannak. Jól ismerik a törvény szerepét az izraelita hitűek, a keresztények, és a természettudósok is.
Ez a kettő mintha kizárná egymást, nem?homályos és biztos ismereteink
Nem zárja ki szerintem, mert a pontosságát az adja, hogy használni tudja a Szentlélek önmaga közlésében. A Szentírás mindig túlmutat önmagán, képeken keresztül juttat el a valóság ismeretére. Mindig annyit tudunk használni belőle, amennyivell a Szentlélek megérinti a lelkünket. Ez azt is jelenti, hogy életet ad az érintés, mert a Szellemben van az élet. A Szellem egy más, valóságos létrendet is jelent (Az én beszédem, Szellem és Élet, - mondja Jézus)Ez a kettő mintha kizárná egymást, nem?