Itt a bizonyíték, hogy van élet a halál után?

Évtizedek óta gyűjtik azoknak az embereknek a beszámolóit, akik visszatértek a klinikai halálból. Érdekes mód, mind nagyon hasonló élményeket éltek át: kilépés a testből, alagút fénnyel a végén, szeretetteljes környezet, béke érzése, találkozás elhunyt szeretteikkel. Tényleg csak az agy szüleménye lenne, ahogy a szkeptikusok állítják? Valóban csak arra jó mindez, hogy megkönnyítse a testnek a halál okozta traumát? Íme, néhány bizonyíték, miért több ez, mint az agysejtek utolsó játéka.


Hasonló tapasztalatok


A visszatérők azonos vagy nagyon hasonló élményekről számolnak be. Érzékelik, ahogyan a lelkük elhagyja a testüket. Sokan később döbbenetes részletességgel le tudják írni, hogyan próbálták újraéleszteni őket, vagy beszámolnak arról, mi történt a kórház folyosóján, miközben a műtőben az életéért küzdöttek. Úgy írják le magukat ebben az állapotban, mint egy test nélküli, tudatos lény, aki egyszerre érzékel mindent a körülötte lévő világból. A következő „állomás” az alagút, ami szinte beszippantja és repíti őket a szeretetet sugárzó fény felé. Szinte kivétel nélkül mindenki előtt lepereg élete filmje: ítélkezés nélkül látják, mit, hol rontottak el, mit visznek magukkal ebből az életből. A fényben elhunyt szeretteikkel találkoznak vagy egy fénylénnyel, aki közli, hogy vissza kell térni, mert még nem jött el az idő.

A klinikai halálból visszatérteknek nehezére esik elhagyni a túlvilágot. Ekkor erős húzást éreznek, majd szinte becsapódnak a testükbe.

Jobb emberek lettek

Szintén közös pont a visszatértek beszámolóinál, hogy pozitív irányba változott az életük: békére leltek, nem ragaszkodnak a földi javakhoz és valamilyen segítő tevékenységbe kezdenek. Emellett elmúlik a haláltól való félelmük, sőt, kifejezetten vágynak arra, hogy ismét átéljék a különleges élményt. Ettől függetlenül megtanulták értékelni az élet szépségeit és képesek örülni az apróságoknak is. Jobban odafigyelnek nemcsak saját magukra, de a környezetükre is. Azt mondják, odaát megértették az élet lényegét.

Csak az agy utolsó játéka?

A tudósok, orvosok évtizedek óta keresik a magyarázatot a klinikai halál alatt átélt eseményekre. Néhány éve rágcsálókon kísérletezve megfigyelték, hogy a halál beállta után az agy másodpercekig komolyabb aktivitást mutat, mint éber tudatállapotban. A megnövekedett agyi aktivitás, és a közben termelődő hormonok lehetnek a felelősek a halálközeli élményekért? Csak az agy próbálja megkönnyíteni a testnek a halál traumáját? Meglehet. Azonban a testen kívüli tapasztalásokat ez nem magyarázza, hiszen ahhoz a látóidegek működése is szükséges. Ráadásul egyeseket fél óra után sikerül visszahozni a halálból, és nem fél perc után – amennyi ideig még mérhető a felfokozott agyműködés. A visszatértek számára a szív leállásával indul a történet és a visszazökkenéssel ér véget, amikor többnyire magukhoz is térnek. Így nehéz ahhoz hasonlítani, amikor a valóságban néhány perces álmokat több órásnak élünk meg. Teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy igenis van élet a halál után, ugyanakkor mennyivel megnyugtatóbb bízni abban, hogy a történetünk a szív megállása után is folytatódik.


halakozeli-elmeny_1180_550_4.jpg
 
A lll. opció : aki tapasztalta, átélte v magát a folyamatot, v az azt követő változásokat, az bizony már nem latolgatja, higyjem v sem...
Már elnézést hogy közbe szólók

Mindannyian szeretnénk hogy a testi erő lecsökkenése, a derékfájás, a Demenz, az összes szervünk leállása után
még részt vehetnénk egy "Remmi-Demmi-n" úgy mint fiatal korunkban de az élet sajnos irreverzibilis.

Az egyetlen természeti törvény amiben eddig soha nem csalódtuk az a termodinamika 2. fö-tétele.

Ez pedig profán azt jelenti, hogy nincs "second life"
- ha működik még a májunk, vesénk akkor azt használhatja valaki a halálunk után
- a gondolatainkat is olvashatják ha könyvbe foglaltuk de aztán vége, "game ower"

Nyilván "vissza lehet valakit hozni az életbe" ehhez találtuk fel a defibrillator.
Nézem a statisztikát, Németországban szinte percenként visszarángatnak vele egy embert az életbe.

Hogy hol voltak ezek az újraélesztés elött?
Hát a mütöasztalon, a földön, az autoutak aszfaltján

Hogy valami hasznunk is legyen a spekulálás mellett, frissítsük fel az elsősegély ismereteinket,

 
Már elnézést hogy közbe szólók

Mindannyian szeretnénk hogy a testi erő lecsökkenése, a derékfájás, a Demenz, az összes szervünk leállása után
még részt vehetnénk egy "Remmi-Demmi-n" úgy mint fiatal korunkban de az élet sajnos irreverzibilis.

Az egyetlen természeti törvény amiben eddig soha nem csalódtuk az a termodinamika 2. fö-tétele.

Ez pedig profán azt jelenti, hogy nincs "second life"
- ha működik még a májunk, vesénk akkor azt használhatja valaki a halálunk után
- a gondolatainkat is olvashatják ha könyvbe foglaltuk de aztán vége, "game ower"
A realitásokban hinni szép dolog.
Ugyan akkor a világ realitásai sokszor bennunk vannak!
Rettenetesen unalmas az az ember, aki mást sem tud, csak hogy hiszem amit látok..
A világ tele van csodakkal!
Nem elfogadni oket, onmagunk becsapása :) Még ha ez ellentmondasnak is tunik !

"Az ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé visz. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és a dicsőség, a kincsek és a kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésében. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete„ azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítozva, és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne…"

Ha az élet kiszámithato, egyenletekkel leirhato lenne nagyon konnyu dolog volna elni.
De a pszichohistoria csak Asimov Alapitványában van jelen.

Nem tudjuk mi lesz majd.

Amit nehéz elhinni, hogy a lélek a testtel egyutt pusztul!
Pusztán biologiai, kémiai, fizikai funkcionak fogni fel az öntudatraébredést számomra nem elfogadhato :)

Vegul egy vers, az egyik kedvenc Reményiktől:

Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
A realitásokban hinni szép dolog.
Ugyan akkor a világ realitásai sokszor bennunk vannak!
Rettenetesen unalmas az az ember, aki mást sem tud, csak hogy hiszem amit látok..
A világ tele van csodakkal!
Nem elfogadni oket, onmagunk becsapása :) Még ha ez ellentmondasnak is tunik !

"Az ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé visz. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és a dicsőség, a kincsek és a kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésében. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete„ azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítozva, és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne…"

Ha az élet kiszámithato, egyenletekkel leirhato lenne nagyon konnyu dolog volna elni.
De a pszichohistoria csak Asimov Alapitványában van jelen.

Nem tudjuk mi lesz majd.

Amit nehéz elhinni, hogy a lélek a testtel egyutt pusztul!
Pusztán biologiai, kémiai, fizikai funkcionak fogni fel az öntudatraébredést számomra nem elfogadhato :)

Vegul egy vers, az egyik kedvenc Reményiktől:

Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Nyilvánvaló, hogy szabad ábrándozni, hinni remélni, de ezt nam szabad a tudással összekeverni.

Hogy sokmindent nem tudunk, vagy gyakran revidiálnunk kell az elképzelésünket nem jelenti azt, hogy minden lehetséges. Bölcs az aki addig támaszkodik a tudás botjára amig egy jobbat nem talál nálla.
 
Hölgyeim és Uraim, nincs min vitatkoznom, gondoljon bárki, amit akar, szeretitek, ha megosztva vagytok, legyen kedvetek szerint.
 
19 éves koromban a klinikai halál állapotába kerültem. Újra kellett éleszteni. Nem voltak olyan élményeim, mint amilyenekről mások beszámolnak, csupán a végtelen nyugalomra,
békességre emlékszem, és az is igaz hogy nincs halálfélelmem. Nem vágyom a halálra, de nem is félek tőle.
 
Évtizedek óta gyűjtik azoknak az embereknek a beszámolóit, akik visszatértek a klinikai halálból. Érdekes mód, mind nagyon hasonló élményeket éltek át: kilépés a testből, alagút fénnyel a végén, szeretetteljes környezet, béke érzése, találkozás elhunyt szeretteikkel. Tényleg csak az agy szüleménye lenne, ahogy a szkeptikusok állítják? Valóban csak arra jó mindez, hogy megkönnyítse a testnek a halál okozta traumát? Íme, néhány bizonyíték, miért több ez, mint az agysejtek utolsó játéka.


Hasonló tapasztalatok


A visszatérők azonos vagy nagyon hasonló élményekről számolnak be. Érzékelik, ahogyan a lelkük elhagyja a testüket. Sokan később döbbenetes részletességgel le tudják írni, hogyan próbálták újraéleszteni őket, vagy beszámolnak arról, mi történt a kórház folyosóján, miközben a műtőben az életéért küzdöttek. Úgy írják le magukat ebben az állapotban, mint egy test nélküli, tudatos lény, aki egyszerre érzékel mindent a körülötte lévő világból. A következő „állomás” az alagút, ami szinte beszippantja és repíti őket a szeretetet sugárzó fény felé. Szinte kivétel nélkül mindenki előtt lepereg élete filmje: ítélkezés nélkül látják, mit, hol rontottak el, mit visznek magukkal ebből az életből. A fényben elhunyt szeretteikkel találkoznak vagy egy fénylénnyel, aki közli, hogy vissza kell térni, mert még nem jött el az idő.



Jobb emberek lettek

Szintén közös pont a visszatértek beszámolóinál, hogy pozitív irányba változott az életük: békére leltek, nem ragaszkodnak a földi javakhoz és valamilyen segítő tevékenységbe kezdenek. Emellett elmúlik a haláltól való félelmük, sőt, kifejezetten vágynak arra, hogy ismét átéljék a különleges élményt. Ettől függetlenül megtanulták értékelni az élet szépségeit és képesek örülni az apróságoknak is. Jobban odafigyelnek nemcsak saját magukra, de a környezetükre is. Azt mondják, odaát megértették az élet lényegét.

Csak az agy utolsó játéka?

A tudósok, orvosok évtizedek óta keresik a magyarázatot a klinikai halál alatt átélt eseményekre. Néhány éve rágcsálókon kísérletezve megfigyelték, hogy a halál beállta után az agy másodpercekig komolyabb aktivitást mutat, mint éber tudatállapotban. A megnövekedett agyi aktivitás, és a közben termelődő hormonok lehetnek a felelősek a halálközeli élményekért? Csak az agy próbálja megkönnyíteni a testnek a halál traumáját? Meglehet. Azonban a testen kívüli tapasztalásokat ez nem magyarázza, hiszen ahhoz a látóidegek működése is szükséges. Ráadásul egyeseket fél óra után sikerül visszahozni a halálból, és nem fél perc után – amennyi ideig még mérhető a felfokozott agyműködés. A visszatértek számára a szív leállásával indul a történet és a visszazökkenéssel ér véget, amikor többnyire magukhoz is térnek. Így nehéz ahhoz hasonlítani, amikor a valóságban néhány perces álmokat több órásnak élünk meg. Teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy igenis van élet a halál után, ugyanakkor mennyivel megnyugtatóbb bízni abban, hogy a történetünk a szív megállása után is folytatódik.


Csatolás megtekintése 1799599
*
A válaszom a cikk utolsó mondata. Jómagam, mint többek reménykedünk, hogy a lelkünk tovább él, ha a testünk elporlad, vagy hamuvá is válik. Tehát az utolsó mondat: ",,,Teljes bizonyossággal nem jelenthetjük ki, hogy igenis van élet a halál után, ugyanakkor mennyivel megnyugtatóbb bízni abban, hogy a történetünk a szív megállása után is folytatódik".
Egy viszont biztos, a génjeinket a gyerekeink tovább viszik, sőt az unokáinkban "nyomokban", ott maradunk... Vannak dolgok, melyek megmagyarázhatatlanok. Saját tapasztalataim közül most kettőt megosztanék.
1.) A leányom édesapja akkor halt meg, amikor a gyermekünk még nagyon pici volt. A férjem nem bírta elviselni a levesben a petrezselymet, ezért mindig olyan nagyobb becsukható szűrőbe raktam az egész petrezselymet és a zeller levelét is. A lányunk, u.úgy ki nem állhatja, ha egyetlen levél is "úszkál" a levesben. Az ízét szereti, de a petrezselyem- és a zeller levelét, ha megtalálja, a tányér szélére tolja. Honnan van ez? 2.) Nagyanyám (aki pici koromtól kezdve nevelt fel) rendkívül praktikus asszony volt. Nagyon sok mindent sikerült átadnia, de van ami részemről feledésbe merült. A lányomnál konkrét példa volt, hogy megdöbbentem, amikor nagyanyám bevált praktikáját használta. Az érdekesség, hogy pontosan tudtam, ezt nem mondtam, nem mutattam, a lányom, mégis alkalmazta.
Vannak megmagyarázhatatlan dolgok, amelyekre rácsodálkozunk. Ezekből adódnak a reményeink,amiről a cíkk címe is beszél....
 
Utoljára módosítva:
19 éves koromban a klinikai halál állapotába kerültem. Újra kellett éleszteni. Nem voltak olyan élményeim, mint amilyenekről mások beszámolnak, csupán a végtelen nyugalomra,
békességre emlékszem, és az is igaz hogy nincs halálfélelmem. Nem vágyom a halálra, de nem is félek tőle.
*
Ez az élet nagy adománya, hogy nem félsz. Többek rettegnek a haláltól, attól, hogy megszűnnek élni, s élettelenné válnak. No meg a fájdalomtól, mert úgy hiszik, a halál fáj. Pedig de sok súlyos állapotban szenvedő beteg embernek a halál, szinte a menekülés, egy fájdalom nélküli "létbe", a semmibe...
 
Az is kérdés lehet, akarunk-e tképpen örökké élni bármilyen formában is? Egy darabig talán örülnénk, de egy idő után akár fárasztó is lehet. Talán ezért vannak - ha vannak - az újraszületések, hogy megtörjék a monotóniát.
*
Többeknek ez vígasz, a reinkarnáció. De azért vannak különös, sőt megmagyarázhatatlan dolgok is, pl. a lámák kiválasztása... Ha ennek utána is olvasunk, meglepő dolgokra csodálkozhatunk rá.
 
Volt egy érdekes kisérlet traumatologiai kezelőben.

Egy sarokba, kozvetlenul a plafon ala tettek kártyalapokat kulonbozo abrakkal.
Azok akik "visszatertek" fura dolgot produkaltak.
Meg tudtak mondani mi van a kartyakon.
Ahogy ők mondták: látták!
Vagy így volt vagy nem.
Aki hinni akar az elhiszi aki nem az tovább lép.
(legközelebb a lottóval kellene valamit kezdeni.......csak mi van akkor ha meglátom az öt számot és nem tudok visszatérni??? )
 
Vagy így volt vagy nem.
Aki hinni akar az elhiszi aki nem az tovább lép.
(legközelebb a lottóval kellene valamit kezdeni.......csak mi van akkor ha meglátom az öt számot és nem tudok visszatérni??? )
A szkeptikusok természetesen azt mondjak, nem kellően ellenőrzött kisérlet, meg le is állitották, meg minden, de azért érdekes...

Ma már vannak akik eljutnak odaig, hogy kimondjak: tobb mindent nem tudunk mint amit tudunk.

Az ezoteria ami aktivan foglalkozik a halal utani elettel, a lélekkel, és hasonlokkal olyan vilag, ami tele van csalokkal - akik jol akarnak elni a masok hitebol - de sokan vannak akik komolyan gyakoroljak.

Van egy film, amit szerintem érdemes megnézni.

Shirley Macleine az egyike a sokaknak, aki vallja ezt.
Az önmegtalalas, a saját feladatod megtalalasa és elvégzése nem olyan dolog, amit kézleggyintéssel al lehet intezni :)
(ez az elso resz, de könnyen megtalalhato a masodik)
 
Ma már vannak akik eljutnak odaig, hogy kimondjak: tobb mindent nem tudunk mint amit tudunk.
Nos ha engem kérdeztek volna megmondtam volna..
Az ezoteria ami aktivan foglalkozik a halal utani elettel, a lélekkel, és hasonlokkal olyan vilag, ami tele van csalokkal - akik jol akarnak elni a masok hitebol - de sokan vannak akik komolyan gyakoroljak.
Ezoteria az már csak ilyen sokan foglalkoznak vele akik túllihegik azok lebuknak.
Nem szabad tényeket közölni csak célozgatni és sejtetni.
A filmet nem néztem meg elég volt a Csillagok háborúja és a dzsedi erő.
 
Nos ha engem kérdeztek volna megmondtam volna..

Ezoteria az már csak ilyen sokan foglalkoznak vele akik túllihegik azok lebuknak.
Nem szabad tényeket közölni csak célozgatni és sejtetni.
A filmet nem néztem meg elég volt a Csillagok háborúja és a dzsedi erő.
:)

A fejlodes lehetosege ott áll mindenki elott.
 
Az élet azért egy nagy érték mert egyszeri és megismételhetetlen!

Ha ezt tartanánk szem elött akkor sokkal jobban vigyáznánk magunkra, sokkal jobban értékelnénk az embertársainkat is. :cool2:
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Keresem shadows-tól a nyári emlék midijét ha vaki tudna segítsen.Köszönöm
Kérlek frissiteni
fonixportal wrote on worker's profile.
Szia olvastam az egyik topikban itt https://canadahun.com/temak/képregények-ii.53601/page-44#post-5063789 a hozzászólásodnál hogy neked megvan az összes Botond képregény ha szépen kérem feltudnád valahova tenni hogy letölthessem köszönöm.
KÉREK MINDENKIT, HOGY HAGYJANAK EZZEL BÉKÉN EGYSZER ÉS MINDENKORRA!!!

KRESLEY COLE HALHATATLANOK ALKONYAT UTÁN 16-17. RÉSZ NEKEM SINCS MEG!!!!
MIndenkinek írnám, hogy nem tudom honnan terjed ez a fars információ, nekem is csak azok a részek vannak meg, amiket kiadtak magyarul. Senki nem fordít olyan könyvet, ami kiadói gondozásban van. Nem vagyok semmilyen különleges csoport tagja. KÉREK MINDENKIT, HOGY HAGYJANAK EZZEL BÉKÉN EGYSZER ÉS MINDENKORRA!!!

NINCS MEG MAGYARUL A 16-17. RÉSZ!!!!!

Statisztikák

Témák
36,812
Üzenet
4,479,461
Tagok
594,984
Legújabb tagunk
Gyógybuggyos123
Oldal tetejére