József Attila: "a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit"

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
" A szó is melegítsen: begyújtottunk, fázunk"... :)

NYÁR VOLT


Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.


1924. jan. 29.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
TISZAZUG


A báránybunda árnyakat
tűlevelű fák fércelik.
Szalad a puli pillanat,
fagyon koppantja körmeit.

Hümmögőn áhítgat a nép
s házacskák gondolkodnak, ím
zsuppjának zsíros süvegét
lehúzza ablakára mind.

Kárál a tyúk keservesen
az eresz alatt, mintha már
vénasszony lelke volna, mely
rimánkodóan visszajár.

Belül is pöttyös állatok,
ütődött, kékes öregek
guggolnak, mordulnak nagyot,
csupán hogy ne merengjenek.

Mert sok a révülni való,
ha már az ember nem kapál.
Szép, puha gond a pipaszó,
tört ujjak közt pamutfonál.

S mit ér a vén? A kanalat
elejti, csöppent, etetik
s ha ő etet, a malacok
habos vödröstül fellökik.

És lágy a tanya, langy az ól.
Csillagra akasztott homály!
Kemény a menny. A gally alól
bicegő cinke sírdogál.

1929 nyara

 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=1]RIÁNAK HÍVOM[/h] Riának hívom őt
De éppúgy mondhatnám sónak, vagy villámnak is
Sok értelmetlen dolgot csinálunk, azt mondjuk rá, hogy szép s azután
kiejtjük kezünkből
Röntgenfényből faragták, átsugárzik a falakon és szavaimon
Haj, de igen messze van
Ha egyedül vagyok, odaül homlokom elé, nagyon fájhatok neki
Sóhajt s testemre hullajtja fájdalmait

Csodálatos, hogy más nem vette észre feje fölött a virágokat
Pedig én láttam, hallottam is, színes harangokat dobálnak jobbra-balra
Belőlük mosolyognak föl jövőbeli gyerekei
Közöttük jár, nagy gonddal ügyel rájuk, de erről sem tud
Azt hiszi ilyenkor, hogy takarít, vagy, hogy engem kínál meg vacsorával

Egy hangvilla két ága vagyunk
S mégis, ha egymásra nézünk
Néha rekedten száll föl a szomorúság.


1924 ősze



 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
ARANY


Lombozott a por még, ám elült a zaj,
elfult a homokban a sziklamoraj.
Köt a karcsu füst is, e szelid virág
s gond érleli termőn a puszta fiát.

Édes burgonyát föd darabos talaj -
Téged is födött így a gond meg a baj.
S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj -
a hős el van vetve, teremni muszáj.

S mig szél nyalta, tépte a rét bokrait,
lassan lépve hoztad komoly ökreid.
Verseidre raktál szép cseréptetőt
s homokot kötöttél, a futó időt.

Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Hadar a szárazság, pusztit az egér
s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?


1929 ősze
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=3]Várlak [/h]Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

1922 első fele
 
[h=1]ARS POETICA[/h]Németh Andornak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937. febr. eleje
 
Ez nem József Attila, de szerintem ideillik:
"Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom
Puha föld legyen a vánkosom
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok
Idebent épp a semmi terem
De kiálts csak rám és én elhiszem

Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok

Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök

S ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak s születnek óceánok"

Vad Fruttik dalzöveg


 
REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. márc.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?


Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.

Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.


1933. október 19.
 

amezs

Állandó Tag
Állandó Tag
(IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. november
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
csodaszarvas4.jpg


A CSODASZARVAS

Ükös ükünk, ősök őse,
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.

Űztön űzte kis sereggel,
éjten éjjel, reges reggel,
át az éren, át az áron,
fegyveres népű határon.
Csodaállat, csak elillant,
lombokon át, ha megcsillant.
Csak a nyomát hagyta minden
füves földön, fájó szívben.

Az az előd nem volt boldog.
Nem boldogok az utódok.
Az ős haza odaveszett,
de a vágy nem emlékezet.

Hejh magyarok, hajh szegények,
hova űzni azt a gímet?
Aki hajtja, belepusztul
asszonyostul, csapatostul.

Az is, aki látta, végre,
hagyja immár békességbe.
Tisza mellett, Duna mellett,
az a szarvas itt legelget.

Ázsiai nehéz szaga
ázott pusztán füstöl tova
s aranyszőre, mikor illan,
gyári füstön általcsillan.

Kortyolgat az ég tavából,
villó aggancsa világol -
ága-boga tükörképe
csillagvilág mindensége.

1933. júl. [?]
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Vágó Mártának (6.)**

Pest, 1928. október 1.
Ördög farába, semmi husába
s harapván Isten fehér hasába,
hajnal-nyelvem a világra öltöm –
lelkem még jó e rossz étkű földön.

Teteje felhő, mocsok az alja,
az se kóstolja, aki kavarja,
S ha már csak bicska volna ebédem,
akkor is meggyfa volna cselédem.

Csak aki főzte, énvelem enne,
csak egy csipetnyit nyelvire venne,
fájdalom volna kóstoló nyála,
nálam is lakna sok vacsorára.

Fátyolból varrná törülgetőjét,
csontjából venné kevergetőjét,
elmosó tálja gyermeke lenne,
piros felhőnek ülne szivemre.

Kicsim, itt a vers, egyik, most írtam, mégpedig Andrássy úti lakomban. Itteni címemet már tudod: Andrássy út 6, III. 12. Ahányan vagyunk, annyifelé mentünk: Etus* Szabadszállásra, Lucie* az Esplanade-szállóba, én vissza régi palotámba. Ne félj, ha lesz pénzem, kiveszek majd valami rendesebb szobát, egyelőre meg kell elégedjünk ezzel.
Saját elmémet elképeszti, annyira fáradt vagyok. Így nem is írok sokat, csak új címemet akartam hozzád juttatni, eltekintve attól, hogy két levéllel vagy restanciában. Ebben a restancia nem volna baj, csak a levelek hiányoznak nagyon, jobban, mint májusban a kopasztott fáról. Mindegy, valószínűleg sokat dolgozol. Az is jól esik, ami eddig érkezett.
Itt kicsit hideg van, de még el se jött a kályhajutalom ideje. Különben is sok volna a jóból, az csak betetőzné az utóbbi hetek viharos örömeit! (Ti. a fűtésszámla.) Azt hiszem, még ott sem fűtenek, a többi négy világrész fővárosában.
Ha vasárnap írsz majd nagyon hosszan, azt körülbelül jövő csütörtökön kapom meg. Mint önmagam orvosa, megrendelem nálad a nagyon hosszút, mert szükségem van rá, szeretnék még munkába lépés előtt egy kissé regenerálódni. Mint komoly gyógyász és körültekintő ember, bele kell egyezzem, hogy csütörtökön, tehát tíz nap múlva kapjam a hosszú, de jóízűt, hogy tehát vasárnap írd, mert tudom, hogy csupán akkor van elég szabad időd, hogy összefüggően szedj össze. Bár én sem vagyok összefüggésekkel teljesebb.
Lucie és a Doktor Úr válnak. Etel nem megy k. Gyámomhoz. Így aztán én is családfővé nőttem ki magam. Talán még jobban meg kell változzak, mert így lehet, hogy családfő számára kis és szűk ruha vagyok. Most jut eszembe Somlyó Zoltán két igen szép sora, és most élem át:*

A kis cselédszobában fekszem
és azt hiszem, hogy rég meghaltam.
És az is most jut eszembe, hogy kis agyonkalapált patkóemberből, akit az örökkévalóság csattogtat és rugdal vele a kövezeten, belőlem, mi lett volna, ha nem fordulnál hozzám, mint fény a tükörhöz. De most ezen sem gondolkozom tovább.
A versről írj őszintén, de ne hazudj. (Nem mintha valaha is hazudtál volna, hanem a mosti speciális különös körülményekre való tekintettel.) Ha nem te vagy a „múzsám”, akkor több vagy nála.Én nem bírnám életem nélküled, de ha elhagynál, nem tudnék utánad menni, megmerevednék. Ő pedig mindig és újra fölkínálja magát. Minden bizonnyal nymphomániákus, mert én már hagynám és mégis visszaerőszakoskodik, pedig sok ezer halott művésszel és az élőkkel egyszerre van viszonya – és még én is kellek neki.
Kicsim, szívem, most lefekszem, éjjel 3 az óra, reggel dolgom van korán. Csicsijja, aludj szépen, és most sokáig, sokáig ne álmodj velem, ne álmodj csúf dolgokról. Édös kis szerelmem, Isten-oltotta. nemes babonám, most a te álmod őrzi a világot.
Lám, még a felöltőm is rajtam van. Most szépen levetkőzöm és kinyújtózom, túl a takarón, és fáradt lábam fölmutatódik. De nem látja senki, és ez így van jól. Mindenkinek elég a maga búbánata, baja, akkor is, ha nagyon kevés. Az enyim pedig nem is sok, hiszen még csak gyerekecske vagyok, az igazi tehát csak ezután jöhet. De hát most is túlozok.
Hát csak nyugodj csöndesen és fehéren, legyen mindent feledtetően jó és erős a tej, ha már a fekete savanyú, gyönge.
Szerbuc.
Attila
Forrás: Mek.Oszk.hu
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Vágó Márta*
József Attilának (150.)**

14. Manson Place. S. W. 7.
1929. március 8. (Students' Union)
Attilám, idehallgass, Te sokkal de sokkal jobb és különb vagy mindenképpen nálam, és én nem érdemlem meg, hogy szeretsz. Elolvastam többször a verseket, és sok-sok egészen gyönyörű van köztük. – Attilkám, nem lett volna szabad válaszolnom leveledre és semmi esetre írnom arról, hogy várom a könyvedet. Gyönge, megbízhatatlan, önző és aljas teremtés vagyok, nem tudtam magam fegyelmezni, hagyni Téged örülni sikereidnek és felejteni engem. Értsd meg, hogy nem érdemlem meg szeretetedet, nem tudok hazamenni, lezárni életemet, inkább szenvedek idegenben magánosság és egyebek alatt, de nem tudok lemondani a táguló fejlődési lehetőségekről, tanulásról, önállósodásról, nem tudom, miről. Rossz vagyok és önző, úgylátszik, nem tudom milyen értelemben, mert örömöket, a magaméit is, áldoztam fel azért, hogy itt gürcölhessek sanyarúan és próbálhassak megérteni mindenfélét, aminek talán semmi értelme, haszna nem lesz, ha megértem. Lehet, hogy nem is születtem erre a tárgyilagos tudásvágyra, és mégse tudom elhallgattatni. Nem tudom lezárni életemet, minden erőmet rádkoncentrálni, ha pedig hazamennék, úgy ahogy Te várnád, azt kéne tennem, de gyönge vagyok ahhoz, hogy támaszod lehessek, bizonytalan és nem eléggé tudatos még, talán igaza van apának, hogy túl későn fejlődöm, és talán igaza van Pácaynénak aki azt mondta, hogy nyolcvan éves koromban is gyerek leszek még. De Tefelőled ugyanezt az utóbbit egészen biztosan tudom. Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted! Bocsáss meg nekem, Attilkám! Oly drága vagy, hogy az első számozott példányt küldted és az utolsó versed is nagyon szép, kicsit petőfis (vagy ezért most haragszol?) Úgy, de úgy úgy szeretném, ha nagyon boldog volnál, és olyan irtózatosan szégyenlem a saját tehetetlenségemet, de látod, én zsidó vagyok, talán ez sok mindent megmagyaráz, vagy ez hülyeség? Nem tudom. Te nem tudod, milyen rosszak az idegeim, milyen érzékenyen reagál a fizikumom mindenre, milyen sokat nyavalyogtam itt egész télen, most se vagyok még egészen egészséges, és csak a legnagyobb lelkiismeretlenséggel vállalhatnék egy olyan életet, amelyet csak messze erőim felüli energiával tudnék olyanná formálni, hogy az mind a kettőnk számára szép, jó, kielégítő legyen. – Attilám, az borzasztó, hogy nem tudsz olvasni, tanulni, ezt meg kell próbálnod, kényszeríteni kellene rá magad. Oly borzasztó az a pesti atmosphera, itt is fiatalok és szenvedélyesek a fiúk, mégsem sajnálják beletörni magukat tanulásba, munkába, és különb emberek lesznek belőlük, és talán egy rendesebb, emberségesebb világot tudnak csinálni; nem bírnám megint a cinizmust, semmit-komolyan-vevést otthon (tudom, te se bírod!), dolgozni muszáj. – Attilkám, elfelejtetted Russe Pali kritikáját beletenni leveledbe, amint akartad, írok neki, és elkérem tőle.
Mondd, nagyon haragszol rám? Kérlek, ne! Nagyon szomorú vagyok.
Sok szeretettel ölel
Márti

Hogy megy a hivatalnokság?

Forrás: Mek.Oszk.hu
 

Csatolások

  • Ch.József A..jpg
    Ch.József A..jpg
    79.6 KB · Olvasás: 2

Hildebird

Állandó Tag
Állandó Tag
155px-Wagner_Nandor_J%C3%B3zsef_Attila.jpg


József Attila szobra Nagyváradon


A hetedik
E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, –
a hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, –
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.
Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, –
a hetedik te magad légy.
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Tíz sztori, amit biztosan nem hallott József Attiláról

Egész életében éhezett. Kenyérre, elismerésre, ölelésre. Öngyilkossági kísérletekkel, késsel és a világirodalom legszebb verseivel akarta kicsikarni másokból a szeretetet. A mama gürcölt vagy betegeskedett, a papa korán lelépett. József Áron egyébként elég rosszul beszélt magyarul. József Attilának volt egy öccse Romániában. A költőt nyolc hónap fogházra ítélték istengyalázás miatt. Durván nekiment Babitsnak. A nők inkább adoptálták volna, mint hogy hozzámenjenek. Késsel üldözte a pszichoanalitikusát. Na de ki volt József Attila gyilkosa?

1. Az apja alig tudott magyarul
József Attila hároméves volt, amikor az apja eltűnt az életéből. Szerencsét próbálni indult Amerikába, de csak Romániáig jutott. Előbb Crajovában lett gyári munkás, majd Temesváron szappanfőző vállalkozó.

20160408jozsef-attila-2016.jpg

József Attila nővérével, Etelkával 1923-ban Makón


Fél évvel az eltűnése után Jolán, Attila nővére halálra rémült, amikor egy fekete szakállas, micisapkás alak az apja hangján szólt hozzá a kapualjban. Érdeklődött, hogy vannak, rosszat beszél-e róla a mama, majd egy koronát nyomott a kislány kezébe, és azt kérte, ne szóljon a találkozásról az anyjának. Újabb egy év telt el, mire kiderítették, hol lakik. Jolán levelet ír az apjának, amire hamarosan válasz érkezett:

„Kedves gyermekeim Jolánkám a Levelet meg kaptam nagyon meg örültem hogy meg nem elfeleitetei a kedves papát. de bizom nagyon szomoruság van az én szivembe hogy tik mien szegénjek vagytok de mit tehetek én, hogy a kedves mamátok elkerget a tik kedves kenyér kereső apátok..." Soha többé nem hallottak róla.
József Áron, más néven Iosif Aron nemcsak írni, de beszélni sem tudott jól magyarul. „Szapunt vegyenek, olcsó szapunt! – még most is a fülembe cseng Áron bácsi furcsa, idegenszerű kiejtése… Váltig csodálkoztunk, hogy Julis néni, akit Crajováról hozott magával, szebben beszél magyarul, mint Áron bácsi” – mesélte róla egy asszony, aki jól ismerte őt és új családját Temesvár-Kardos-telepen.

2. József Attilának volt egy öccse
Iosif Aron új felesége, Kiss Juliánna, azaz Julis néni sokszor emlegette férje Budapesten hagyott családját. Sajnálta a szegény mosónőt, akinek három gyerek maradt a nyakán. József Áron azzal nyugtatgatta az asszonyt, hogy a fiából ügyvéd lett, régi családja nem szorul segítségre. Valójában semmit sem tudott elhagyott családjáról.

20160408jozsef-aron.jpg

József Áron

Forrás: Picasa
1922-ben, amikor a válás hivatalos kimondását kérvényezte, Pőcze Borbála már három éve halott volt. A fia egyetlen versét sem olvasta, pedig jó néhány megjelent a romániai magyar lapokban is. Új feleségétől egy fia született, Mircea, akit Misunak becéztek. Nagyon hasonlított Attilára. Misu se magyarul, se románul nem beszélt, mert háromévesen súlyos paralízist kapott, ami a beszédkészségére is kihatott.

József Áron 1937. november 20-án halt meg hatvanhat évesen. Egyesek szerint az egészségtelen munkakörülmények, mások szerint a silány törkölypálinka játszott közre korai halálában. József Attila mindössze tizenhárom nappal élte túl, december 3-án vetett véget az életének.

3. Kilencévesen próbált először öngyilkos lenni
Igaz, az utóbbi időben néhányan megkérdőjelezik, hogy a költő öngyilkos lett. Garamvölgyi László, aki hosszú időn át volt a rendőrség arca és hangja, többévnyi kutatómunkát és egy egész könyvet szentelt a kérdésnek. Konklúziója: a költő baleset áldozata lett. Megpróbált átbújni a szerelvények között, ám a tehervonat hirtelen elindult, és a himbálódzó vaslánc halálos ütést mért a fejére.

Akárhogy is volt, József Attilát egész életében kísértette az öngyilkosság gondolata. Kilencévesen, 1914-ben ijesztett rá először a családjára, miután Jolán cigarettázáson kapta, és lekevert neki két pofont. 25 évesen úgy emlékezett vissza a történtekre, hogy valójában nem akart meghalni, csupán bosszút akart állni, fel akarta hívni magára a figyelmet. Ezért aztán lúgkő helyett keményítőt ivott.

20150410jozsef-attila2.jpg

József Attilát egész életében kísértette az öngyilkosság gondolata

Forrás: Wikipédia
1922-ben, makói gimnazistaként a vizsgák előtti napokban, „valami dekadens pillanat hatása alatt megevett hatvan darab aszpirint”. Gyomormosás és többnapos ágynyugalom után végül színjelesre vizsgázott mindenből. Egy évvel később így írt Jolánnak: Különben vonat alatt is feküdtem azóta, de engem fölszedtek, mert előttem valakit elgázolt.”

1929-ben, a Vágó Mártával való szakítás után újabb kísérlet következett. Szántó Judit együttélésük hat éve alatt József Attila hat öngyilkossági kísérletét említi, 1935 nyarán például kétszer is magukra nyitotta a gázcsapot.

Nincs túl sok jelentősége annak, hogy öngyilkosság vagy baleset történt-e Balatonszárszón, de az utolsó befejezett vers fényében nehéz másra gondolni, mint hogy a költő tudatosan választotta a halált:

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

[Ime, hát megleltem hazámat... utolsó két versszak]
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
4. Kétszer kellett megtagadnia a múltját
Attila ötévesen került Öcsödre a nevelőszülőkhöz, akik a „szomszédokkal való tanácskozás után a füle hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen”. Ezért aztán az elkövetkező két évben Pistaként hajtotta ki az állatokat a legelőre, Pistaként járt az elemi iskola első osztályába, és Pistaként tűrte nevelőapja ütlegeit.

Tíz évvel később újabb színjátékra kényszerült. Jolánt, aki időközben gépíróként dolgozott, a Tanácsköztársaság első napjaiban feleségül vette Makai Ödön ügyvéd. A rangon aluli házasság azzal járt, hogy Makainak nemcsak a Magyar Banknál betöltött állásáról, de a szüleivel való kapcsolatáról is le kellett mondania. Mindezt az áldozatot meghozta, hogy feleségül vehesse a jobb sorsra érdemes ferencvárosi prolilányt, cserébe azonban voltak bizonyos elvárásai.

20160408makai-hazaspar.jpg

A Makai házaspár

Forrás: Origo
Amikor pár hónappal később Attila és Etus árván maradtak, a két gyerek a Makai házaspár Lovag utcai lakásába költözött. Ha vendégek jöttek, Etus szobalánnyá, Attila a szobalány testvérévé változott. A cselédszobában laktak, és idegenek előtt sógorukat doktor úrnak, Jolánt Lucie-nek kellett szólítaniuk, mivel Lippe Lucie álnéven ment hozzá az ügyvédhez.

Érdekes csavar a történetben, hogy Makai és Jolán kilenc évvel később elváltak, majd azon melegében újra összeházasodtak, ezúttal a menyasszony valódi nevét használva. Egy hónap múlva azonban ismét – és ezúttal végérvényesen – elváltak, Makai pedig három évvel később feleségül vette Hamupipőke sógornőjét, József Etelkát, akitől három gyermeke született.

20150410jozsef-attila1.jpg

József Áronné a gyermekeivel, Attilával és Etelkával 1919-ben

Forrás: PIM
5. Nyolc hónap fogházra ítélték istengyalázásért
„József Attila költőt Lázadó Krisztus című verse miatt az ügyészség istenkáromlással vádolta. Az ügyet ma tárgyalta a büntető törvényszéken Schadl Ernő dr. törvényszéki bíró tanácsa… A védő beszéde után a bíróság József Attilát nyolchónapi fogházbüntetésre és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész az ítéletben megnyugodott, az elítélt és védője fellebbezést jelentett be.” (Magyarság 1924. júl. 11.)

A 19 éves költőt Vámbéry Rusztem ügyvéd képviselte, aki azzal védekezett, hogy a vádhatóság Ady Endre és Petőfi Sándor ellen nem indított bűnvádi eljárást, holott az előbbi „izgága Jézusról” beszélt, utóbbi pedig Az apostol című költeményében azt merte állítani, hogy „Hét, nyolc esztendő alatt / Olyan tolvaj lesz, mint a Krisztus”.

A példátlanul szigorú ítéletet a fellebbezés után a Budapesti Királyi Ítélőtábla a 200 000 korona pénzbüntetés megtartása mellett egy hónap fogházra mérsékelte, majd a Kúria – elutasítva a Magyar Kir. Ítélőtábla által hozott ítéletet – 1925. március 24-én felmentette a költőt.

6. József Attila még innen van a bagón
A nagy költők megítélése sem egyértelmű, pláne nem a pályájuk kezdetén. 1929-ben Németh László lekezelő kritikát írt József Attila Nincsen apám se anyám című kötetéről. Úgy vélte, a fiatal költő verseiben megjelenő lírai én csupán ügyesen megkonstruált póz.

„Vegyétek elő Tersánszky valamelyik csavargóját, szoktassátok le a bagózásról s itt van József Attila. Mert a bagóban érettség van, flegma, fatalizmus. József Attila azonban még innen van a bagón, az ő társadalmonkívülsége még újkeletű és hangsúlyozott… Ez a Kakuk Marci, ha nem is jutott el a bagó lelki egyensúlyáig, beszedett valamit a kor széllel-bélelt akarnokságából, amely nem ér rá bevárni önmagát, hanem most akar nagyot szólni, ha kell, maga elé tolt figurákon át.”

7. Durván nekiment Babitsnak
József Attila úgy vélte, Németh László írása valójában Babits sugalmazására született. Bosszúból vitriolos kritikát írt a Toll 1930. januári számában a Nyugatot szerkesztő, Baumgarten-díjat osztogató Babits Mihályról Az Istenek halnak, az ember él című kötete kapcsán.

„Ha kezdő költő volna Babits Mihály s ez volna az első könyve, akkor meg azt írnám, hogy néhány sora kétségtelenül tehetségre vall. De a könyv egésze mégis kétségessé teszi a tehetség kifejlődését. Sokat kell még tanulnia. Verseit pedig tartsa hét esztendeig az asztalfiában és ne adja ki barátai unszolására sem. Hogy hozzáértőkkel való érintkezése mégis legyen, egyik-egyik kísérletét be-beküldheti módjával valamilyen kisigényű lapnak.”

20160408babits.jpg

József Attila vitriolos kritikát írt Babitsról

Forrás: Origo
Babits ennek ellenére beválogatta József Attila két versét az Új anthológia, Fiatal költők 100 legszebb verse című gyűjteménybe, és 300 pengő segélyt is kiutalt számára, amikor József Attila 1933-ban így írt neki: „Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk […] Majdnem minden holmink – beleértve az ágyneműt is! – zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem ezt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk.”

A 3000 pengős Baumgarten-díjat azonban végül mégsem kapta meg, de ez már nem Babitson múlt. 1937 novemberében József Attila azzal a tudattal utazott Balatonszárszóra, hogy a következő év elején övé a díj, amely egy időre biztosítja számára a megélhetést.

8. A nők inkább adoptálták volna, mint hogy hozzámenjenek
József Attila folyton szerelmes volt. Valachi Anna József Attila asszonyai alcímmel megjelentetett kötetében húsz nőt mutat be, akik hosszabb-rövidebb hatással voltak a költőre. És ez a lista korántsem teljes. A nők, akiket Attila ostromolt, sokszor idősebb, férjes asszonyok voltak. Visszatérő motívum, hogy Attilát ellenállhatatlan, tehetséges gyereknek tartják, de nem komolyan vehető férfinak.

20141120jozsef-attila-es-vago-marta1.jpg

József Attila és Vágó Márta

Forrás: Origo
„Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én – írta a költőnek Vágó Márta szakító levelében –, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted!”

9. Késsel üldözte a pszichoanalitikusát
„Boszorkány volt. Abból a fajtából, akit elégettek, mert bűbájos volt. Rengeteg emberen segített, visszahozta őket az elviselhető életbe.” „Elsodró, borzasztóan szexepiles nő volt.” Barátnői mondták ezt Gyömrői Editről, a költő egyik utolsó pszichoanalitikusáról, akihez valószínűleg tényleg nem lett volna szabad József Attilát küldeni.

„Amikor ez a nő kezelésbe vett, arra vállalkozott, hogy meggyógyít. Rá kellett jönnie azonban kezelés közben, hogy én csak akkor gyógyulok meg, ha odaadja magát nekem. Amikor megtagadta tőlem a testét, a gyógyeszközt vonta meg tőlem.” Amikor pedig mindennek tetejébe Gyömrői még el is jegyezte magát egy másik férfival, Attila megüzente neki, hogy megöli mindkettőjüket.

20160408jozsef-attila1.jpg

Nekiment Gyömrői vőlegényének a bokszerrel

Forrás: Origo
Napokon keresztül élesre fent konyhakéssel a kabátja alatt és bokszerrel a kezében leselkedett a pszichológusnőre, majd egy nap becsengetett hozzá. Nekiment Gyömrői vőlegényének a bokszerrel, majd miután a férfi leszerelte, keservesen zokogni kezdett.

10. Ki volt József Attila gyilkosa?
József Attila halála után szabályos gyűlöletkampány indult azok ellen (főként nőkről van szó), akik nem tartottak ki mellette eléggé, nem segítették minden lehető eszközzel, hogy elkerülje a tragikus véget. Kozmutza Flóra, az utolsó nő, akinek József Attila (mindjárt a második találkozásukon) megkérte a kezét, a kivándorlást fontolgatta a költő halála után, annyira megrémült a bűnbak után kiáltó hangulattól. Végül maradt, és feleségül ment Illyés Gyulához, aki még a hetvenes években is kapott olyan névtelen levelet, amelyen az állt újságból kivágott betűkkel: József Attila gyilkosa.

Mások nem a nőket, hanem a pszichoanalízist okolták József Attila korai haláláért. Úgy vélték, az analízis során Attila olyan traumákkal szembesült, amelyeknek feldolgozására nem volt képes, ezért a terápia csak rontott az állapotán. Ő maga azonban így vallott erről Vágó Mártának élete utolsó évében: „A nagy verseim sohasem jöttek volna létre, ha az analízisben nem értettem volna meg a gyerekkori dolgok összefüggését a későbbiekkel. Ott oldódtak fel az elfojtott mondanivalók.”
 
Oldal tetejére