Már a kérdés is értelmetlen! Nem lett volna értelme a porhintésnek, a hidegháborúban mindkét fél megpróbált a másik fölé jutni, ezért indult be az űrverseny. A CIA és a KGB kölcsönösen megfigyelték nemcsak egymást, hanem minden dolgot az ellenfél térfelén, és azonnal jelentették volna a csalást, aminél jobb ok nem lett volna a másik fél lejáratására. Ehelyett milliárdokat öltek bele ezekbe az akciókba. Nem véletlen, hogy miután a Szovjetúnió már nem tudta pénzelni az önálló űrkutatást, az amerikai kormány is csökkentette az arra szánt keretet.
Inkább az az érdekes, hogy a sok tagadó az események után mintegy 20 évvel kezdett kételkedni, ráadásul olyanok, akik a lehetetlenről, illetve a képtelenségekről akarják meggyőzni a racionálisan /józan paraszti ésszel, logikusan/ gondolkodókat. Sajnos egyre nagyobb teret kapnak az ilyenek. Ugyanezt a kérdést feszegette az a "nagy értelemmel" bíró riporternő, aki Bródy Jánost arról faggatta, milyen volt gyerekként az, hogy anyja a '70-es években a múzeumok kurátora lett. Az sem zavarta az említett högyet, hogy a zenész ekkor már jó ideje felnőtt volt! /Szegény Bródy csaknem a szájába rágta, hogy hülyeség a kérdése./ Igaz az ilyenek nem tudósokhoz fordulnak, ő is Tasnádi Péternek tette fel a kérdést, aki talán még a Holdra sem néz, nemhogy ez érdekelje! /Egy másik műsorban egy másik riporter Almár Ivánhoz fordult, azzal a kérdéssel; milyen bizonyítékok vannak arra, hogy ott járt az ember. A tudós válasza bárkit kielégíthet, aki valódi kétkedő: távcsővel megfigyelhetők az ott hagyott tárgyak./