Elképzelt csoda
ELŐZMÉNY:
Egy lány sétál magányosan a réten, s közben gyönyörködik a csillagos égben, mikor egy fiú – szinte a semmiből – odalép hozzá és beszélgetésbe elegyednek, s nem soká megtörténik a csoda…
FIÚ: -Szép ugye?
LÁNY: -Igen, de ki vagy te?
FIÚ: -Oh! Senki, csak épp erre sétáltam, s a csillagokban gyönyörködtem.
LÁNY: -Csodaszépek.
FIÚ: -Igen, azok. Hátha még kicsit mögéjük is nézel…
LÁNY: -Mögéjük?
FIÚ: -Igen, próbáld meg. Ne a szemeddel, hanem a szíveddel, lelkeddel. Próbáld meg!
LÁNY: -Ez elég furcsán hangzik, de ma minden olyan furcsa. Legyen.
FIÚ: -Te is látod?
LÁNY: -Mit?
FIÚ: -A boldogságot?
LÁNY: -Nem!
FIÚ: -Én látom.
LÁNY: -Hol?
FIÚ: -Ott fenn.
LÁNY: -Hol ott?
FIÚ: -Ott fenn. A csillagok közt, ahol az angyalok táncolnak.
LÁNY: -Milyen angyalok?
FIÚ: -A szerelem angyalai. Tényleg nem látod? Pedig épp ránk mosolyognak.
LÁNY: -Én nem látok semmit, csak a teliholdat.
FIÚ: -Várj, segítek. Fogd meg a kezem. Most látod?
LÁNY: -Valamit mintha látnék. De lehet, hogy csak a képzelet játszik velem?
FIÚ: -Nem. Ez nem a képzelet. Nézz a szemembe.
KOMM.: A lány mélyen a fiú szemébe nézett.
LÁNY: -Már látom. Mintha a szemedben is ott táncolna egy angyal. De ez nem lehet. Ez biztos csak káprázat.
FIÚ: -Nem, ez nem káprázat. Ez egy csoda. Egy olyan csoda, ami csak velünk történik meg.
LÁNY: -Ne ámíts! Hiszen csodák nincsenek is.
FIÚ: -Dehogynem, csak hinni kell benne! Próbáld meg!
LÁNY: -Én próbálom, de…
FIÚ: -Pszt! Most ne szólj, ne törd meg a varázst, csak figyeld a szíved lüktetését, és add át magad az érzéseknek.
KOMM.: A fiú újját a lány ajkaira helyzve intette csendre, majd gyengéden megfogta másik kezét is.
LÁNY:[/b] -…
KOMM.: A lányt szinte teljesen megigézte a fiú szemének csillogása, és az, ahogyan a csillagok tükröződtek benne. Nemsokára elkezdte látni ő is a szerelem angyalait…
FIÚ: -Látod már?
LÁNY: -Igen, látom már. De hiszen ez csodálatos. A szemedben ott tündököl a világegyetem, s az angyalok oly gyöngéden táncolnak…
FIÚ: -Csak figyelj, és érezz! Hunyd be a szemed!
KOMM.: A lány engedelmeskedett. A fiú gyöngéden magához húzta a lányt, ajkaik összeértek, s megtörtént a csoda…
LÁNY: -Mostmár látom, sőt érzem a boldogságot. Átjárja az egész testemet, de úgy, hogy szinte mindenem beleborzong.
FIÚ: -Igen, ilyenkor az angyalok sírnak örömükben, s az ő apró kis hüppögésüktől borzong az egész testünk. De figyeld csak meg, nemsokára abbahagyják, s újabb, még vadabb táncba kezdenek. Olyan vad táncba, hogy szinte izzik tőle a levegő, s majd feléget mindent.
LÁNY: -…
KOMM.: Az ajkak ismét összeforrtak, s néhány perc múlva már táncoltak is az angyalok. Lassú léptekkel induló tác volt ez, mely szép lassan átcsapott vad, szinte már őrjítő ritmusú táncba, és már szinte küszöbön állt az extázis. Kábulatukban vad sóhajokat hallattak, mígnem a forró izzás teljesen egybe nem olvasztotta őket, s akkor a tánc szinte varázsütésre véget ért. A lány ott zihált a kábulattól a fiú mellett, s a haja, mintha valami titokzatosságot akarna kölcsönözni az eseménynek, szinte teljesen eltakarta az arcát, s kezei görcsösen markoltak a pázsitba. A fiú testét ellepték az apró, az angyali táncból visszamaradt harmatcseppek, melyek szinte majdnem sisteregtek a forró testen. A csillagok ragyogtak, s a boldogság valami különös zúgását hallották mindketten a fülükben…
LÁNY: -Ez a tánc gyönyörű volt, teljesen belekábultam. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Teljesen elvarázsoltál. Mondd, hogy csináltad ezt?
FIÚ: -Ne keresd a magyarázatot mindenre, csak fogadd el a boldogságot. Gyere velem, s te is boldog leszel örökké.
LÁNY: -Ki vagy te? Hova menjek veled?
FIÚ: -Egy angyal vagyok. Gyere velem, oda föl, a csillagok közé, ahol a boldogság lakik.
LÁNY: -Nem lehet, engem ide köt minden.
FIÚ: -De itt soha sem leszel boldog, ezt te si tudod. De ott, off fenn… Nézd csak, milyen vígan táncolnak az angyalok. Se bújuk, se bánatuk. Gyere, ne félj…
LÁNY: -Sajnálom, de nem lehet… Ide köt az életem, az emlékeim… És félek is.
FIÚ: -Miféle sivár élet ez, miféle fakó emlékek? Ne félj, gyere!
LÁNY: -Nem lehet, inkább maradj itt velem te.
FIÚ: -Ez az, amit nem lehet. Én ott fönn boldog vagyok, és te is az lennél. De itt, itt soha. Nem maradhatok. Ha nem jössz, akkor nélküled kell elmennem…
KOMM.: S a fiú átölete a lányt, búcsúzólag megcsókolta, s angyalszárnyain elindult a csillagok felé. A lány sírdogált egy kicsit, de szép lassan már elfeledni vélte az angyalfiút. Nemsokkal később meghalt egy balesetben. Azóta is, amikor esik az eső, ezért az egyetlen lányért sírnak az angyalok.
egyetlen lányért sírnak az angyalok.
ELŐZMÉNY:
Egy lány sétál magányosan a réten, s közben gyönyörködik a csillagos égben, mikor egy fiú – szinte a semmiből – odalép hozzá és beszélgetésbe elegyednek, s nem soká megtörténik a csoda…
FIÚ: -Szép ugye?
LÁNY: -Igen, de ki vagy te?
FIÚ: -Oh! Senki, csak épp erre sétáltam, s a csillagokban gyönyörködtem.
LÁNY: -Csodaszépek.
FIÚ: -Igen, azok. Hátha még kicsit mögéjük is nézel…
LÁNY: -Mögéjük?
FIÚ: -Igen, próbáld meg. Ne a szemeddel, hanem a szíveddel, lelkeddel. Próbáld meg!
LÁNY: -Ez elég furcsán hangzik, de ma minden olyan furcsa. Legyen.
FIÚ: -Te is látod?
LÁNY: -Mit?
FIÚ: -A boldogságot?
LÁNY: -Nem!
FIÚ: -Én látom.
LÁNY: -Hol?
FIÚ: -Ott fenn.
LÁNY: -Hol ott?
FIÚ: -Ott fenn. A csillagok közt, ahol az angyalok táncolnak.
LÁNY: -Milyen angyalok?
FIÚ: -A szerelem angyalai. Tényleg nem látod? Pedig épp ránk mosolyognak.
LÁNY: -Én nem látok semmit, csak a teliholdat.
FIÚ: -Várj, segítek. Fogd meg a kezem. Most látod?
LÁNY: -Valamit mintha látnék. De lehet, hogy csak a képzelet játszik velem?
FIÚ: -Nem. Ez nem a képzelet. Nézz a szemembe.
KOMM.: A lány mélyen a fiú szemébe nézett.
LÁNY: -Már látom. Mintha a szemedben is ott táncolna egy angyal. De ez nem lehet. Ez biztos csak káprázat.
FIÚ: -Nem, ez nem káprázat. Ez egy csoda. Egy olyan csoda, ami csak velünk történik meg.
LÁNY: -Ne ámíts! Hiszen csodák nincsenek is.
FIÚ: -Dehogynem, csak hinni kell benne! Próbáld meg!
LÁNY: -Én próbálom, de…
FIÚ: -Pszt! Most ne szólj, ne törd meg a varázst, csak figyeld a szíved lüktetését, és add át magad az érzéseknek.
KOMM.: A fiú újját a lány ajkaira helyzve intette csendre, majd gyengéden megfogta másik kezét is.
LÁNY:[/b] -…
KOMM.: A lányt szinte teljesen megigézte a fiú szemének csillogása, és az, ahogyan a csillagok tükröződtek benne. Nemsokára elkezdte látni ő is a szerelem angyalait…
FIÚ: -Látod már?
LÁNY: -Igen, látom már. De hiszen ez csodálatos. A szemedben ott tündököl a világegyetem, s az angyalok oly gyöngéden táncolnak…
FIÚ: -Csak figyelj, és érezz! Hunyd be a szemed!
KOMM.: A lány engedelmeskedett. A fiú gyöngéden magához húzta a lányt, ajkaik összeértek, s megtörtént a csoda…
LÁNY: -Mostmár látom, sőt érzem a boldogságot. Átjárja az egész testemet, de úgy, hogy szinte mindenem beleborzong.
FIÚ: -Igen, ilyenkor az angyalok sírnak örömükben, s az ő apró kis hüppögésüktől borzong az egész testünk. De figyeld csak meg, nemsokára abbahagyják, s újabb, még vadabb táncba kezdenek. Olyan vad táncba, hogy szinte izzik tőle a levegő, s majd feléget mindent.
LÁNY: -…
KOMM.: Az ajkak ismét összeforrtak, s néhány perc múlva már táncoltak is az angyalok. Lassú léptekkel induló tác volt ez, mely szép lassan átcsapott vad, szinte már őrjítő ritmusú táncba, és már szinte küszöbön állt az extázis. Kábulatukban vad sóhajokat hallattak, mígnem a forró izzás teljesen egybe nem olvasztotta őket, s akkor a tánc szinte varázsütésre véget ért. A lány ott zihált a kábulattól a fiú mellett, s a haja, mintha valami titokzatosságot akarna kölcsönözni az eseménynek, szinte teljesen eltakarta az arcát, s kezei görcsösen markoltak a pázsitba. A fiú testét ellepték az apró, az angyali táncból visszamaradt harmatcseppek, melyek szinte majdnem sisteregtek a forró testen. A csillagok ragyogtak, s a boldogság valami különös zúgását hallották mindketten a fülükben…
LÁNY: -Ez a tánc gyönyörű volt, teljesen belekábultam. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Teljesen elvarázsoltál. Mondd, hogy csináltad ezt?
FIÚ: -Ne keresd a magyarázatot mindenre, csak fogadd el a boldogságot. Gyere velem, s te is boldog leszel örökké.
LÁNY: -Ki vagy te? Hova menjek veled?
FIÚ: -Egy angyal vagyok. Gyere velem, oda föl, a csillagok közé, ahol a boldogság lakik.
LÁNY: -Nem lehet, engem ide köt minden.
FIÚ: -De itt soha sem leszel boldog, ezt te si tudod. De ott, off fenn… Nézd csak, milyen vígan táncolnak az angyalok. Se bújuk, se bánatuk. Gyere, ne félj…
LÁNY: -Sajnálom, de nem lehet… Ide köt az életem, az emlékeim… És félek is.
FIÚ: -Miféle sivár élet ez, miféle fakó emlékek? Ne félj, gyere!
LÁNY: -Nem lehet, inkább maradj itt velem te.
FIÚ: -Ez az, amit nem lehet. Én ott fönn boldog vagyok, és te is az lennél. De itt, itt soha. Nem maradhatok. Ha nem jössz, akkor nélküled kell elmennem…
KOMM.: S a fiú átölete a lányt, búcsúzólag megcsókolta, s angyalszárnyain elindult a csillagok felé. A lány sírdogált egy kicsit, de szép lassan már elfeledni vélte az angyalfiút. Nemsokkal később meghalt egy balesetben. Azóta is, amikor esik az eső, ezért az egyetlen lányért sírnak az angyalok.
egyetlen lányért sírnak az angyalok.
