"Több mint húsz esztendeje tanulmányozom a Ji-kinget, a világ talán legrégibb jóskönyvét,
amely a hagyomány szerint természetfeletti forrásból eredt azzal a céllal, hogy az embert élni segít-
se és a sorsába beavassa.
Az ősi Kínában - éppúgy, mint a mi őskeresztény világunkban a hangsúly a szent szellemek-
kel (kínaiul: sen) való kapcsolaton volt, akik gyógyítottak, tanítottak és prófétáltak.
A prófétálás persze nem jövendőmondást jelentett, hanem minden esetben azt, hogy a látó
megmondta az embernek, hogyan éljen, mi az, ami „áldott”, s mi az, ami „átkos”; vagy más szavak-
kal: mi az, ami „rossz”, s mi az, ami „jó” jövendőt érlel.
Innen ered a mi nagyon pontos „jóslás” szavunk. Megmondja, mi az, ami számunkra „jó
lesz”.
Nos, régóta keresem, mi az, ami „jó lesz”, nem általában, hanem a mindennapi életem legki-
sebb kérdéseiben is. Több mint húsz esztendeje „jósolok” a Ji-kingből, tanácsot kérek tőle magam-
nak, barátaimnak s mindazoknak, akik sorsuk problémáival hozzám fordulnak.
Egy idő után fölfedeztem ugyanis, hogy ez a könyv sokkal mélyebbre és messzebbre lát,
mint én. Számtalanszor előfordult, hogy ha valaki bajával hozzám fordult, azt mondtam: „Nekem
már lenne valamiféle tanácsom, de kérdezzük meg először a kínai szentkönyvet!”
Minden esetben kiderült, hogy a könyv válasza volt a helyes. Maga a Ji-king - a Változások
Szentkönyve - nem több, mint pár ezer kínai írásjel. Mindegyik jel sűrű szimbólum. Ezeket segítet-
tek megfejteni valaha azok a bölcs pap-médiumok, akik magasrendű szellemiségekkel álltak kap-
csolatban."