Jelenleti iv II.
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Kosztolányi Dezső
SZERELMESEK
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat mint, nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük reszket.
1937
SZERELMESEK
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat mint, nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük reszket.
1937
[SIZE=+1]Radnóti Miklós
MAJÁLIS [/SIZE]
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
1944. május 10.
MAJÁLIS [/SIZE]
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
1944. május 10.
Karinthy Frigyes
Zivatar 1927. április 2. délután
Tavaszi felhők közt hirtelenül
Megvillant valami - cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.
Zivatar 1927. április 2. délután
Tavaszi felhők közt hirtelenül
Megvillant valami - cikázó harangnyelv
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána.
Egyet ütött csak
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom:
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél!
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t!
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.
Karinthy Frigyes
Derengés
Vak voltam - látom a szemed
Süket voltam - hallom a hangod
Néma voltam - gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély -
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
Derengés
Vak voltam - látom a szemed
Süket voltam - hallom a hangod
Néma voltam - gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély -
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
Dsida Jenő
Fáraók sírja felé
Egyszer megtalálnak.
Meg kell találjanak.
Holdas éj lesz a sivatagon.
Két karom, ujjaim
kimerednek a homokból -
Lebontják, ássák a fövenyt
és megtalálnak:
a szívemet is,
a kincsemet is,
a titkomat is.
Nyújtott énekkel, teveháton
ügetnek velem
remegő sugár-szőnyegen
Fáraók örök sírja felé.
1928
Weöres Sándor
ABC
A
Alma alva ring az ágon,
alma álma áhitat,
se érzés, se gondolat,
tiszta fény az alma-álom.
B
Benn a belső boltozatban,
bánatban és borúlatban
születik a szerelem,
hogy egy s kettő: sok legyen.
C
A gyerek cinkosa cukor,
a lány csábítója csokor.
Mai gyerek fanyart kíván,
ál-kincstől kábul mai lány.
D
Jól szólni dísz, derék dolog,
de a dísztelen csak dadog.
Ámbár dadogni dísztelen,
olykor dicsőbb, mint díszesen.
E
Ez éppen elme-
séli, hogy elme-
gyünk végül elme-
rülni. Nagy elme!
F
Mai fickó fanyart kíván,
ál-fényhez fordul mai lány:
fehérség és feketeség
felcserélve, fordítva ég.
G
Gége, gúnár-gége,
honnan a gőgöd?
Fennen gőgicsélve
a gyászt legyőzöd.
H
Hogyha hó hull,
havas a hegy s a ház.
Huhog a hegy s a ház:
tanul hóul.
I
Itt és így: egyenes,
igazi és istenes.
Ott és úgy: kanyarúl,
igen könnyen mélybe hull.
J
Jajgatás és jutalom:
míly kétféle jel!
Jég játéka az úton:
hoz, visz, dönt, emel.
K
Kétely kelti a tudást,
kétely űzi a hitet.
Kételyt kelt a gondolat,
kételyt űz a szeretet.
L
Áll a láb a lomha földön,
leng a madár a felhőben,
peng a lant a levegőben,
száll a lehellet örökkön.
M
Mikor vízbefúlót mentek,
ha ti más mezőre mentek,
nem vagytok közönytől mentek,
mind csak afféle jött-mentek.
N
Az N a Név, az N a Nem,
az állítás, a tagadás,
semmiben villám-hasadás,
a férfinem s a nőinem.
O
Ó!
Oltalmazó, áldást osztó!
Ölelő, övező!
Oldó, oltó!
P
Próféta, pythia, poéta
a titok nyitját megleli.
Pojáca, praktikus, pocséta
a titok nyitját elnyeli.
Q
Queretaróban lövés durran,
a Quarneróban cápa surran,
s a vészről szelíd álmodó
ír éles gúnydalt: Quevedo.
R
Rázd a rongyot, míg ropogás
repeszt, ront, villám-ropogás!
Rontsd a rezet, zöld rozsda rágja,
a rózsa ritkább ragyogás.
S
Születik a szerelem,
hogy egy s kettő: sok legyen,
szerte kígyó-sziszegésben,
sebes sirály-szárnyverésben.
T
Tőr a tüske, a tövis,
és te is.
Tested teljes tömlöcében
tálat és tányért teríts.
U
Út, ütés: kanyarúl,
igen könnyen bajba fúl.
Úgy utazz az úton,
ne uraljon unalom.
V
A világ, a virág
világít és virít,
valameddig vakít,
valamikor veszít.
X
A szomszéd házban X lakik.
Falak veszik körül.
Most lámpát gyújt. Nem alhatik.
Szenved-e vagy örül?
GY LY TY NY
Az Ypszilon a szerelem
és alázat a magyar nyelvben:
a G, az L, a T, az N
megkéri, hogy mögötte menjen.
Z
Zúgj, zivatar!
Zengés, zene!
De a lét minden kelleme
távolról: zárka, zűrzavar.
ABC
A
Alma alva ring az ágon,
alma álma áhitat,
se érzés, se gondolat,
tiszta fény az alma-álom.
B
Benn a belső boltozatban,
bánatban és borúlatban
születik a szerelem,
hogy egy s kettő: sok legyen.
C
A gyerek cinkosa cukor,
a lány csábítója csokor.
Mai gyerek fanyart kíván,
ál-kincstől kábul mai lány.
D
Jól szólni dísz, derék dolog,
de a dísztelen csak dadog.
Ámbár dadogni dísztelen,
olykor dicsőbb, mint díszesen.
E
Ez éppen elme-
séli, hogy elme-
gyünk végül elme-
rülni. Nagy elme!
F
Mai fickó fanyart kíván,
ál-fényhez fordul mai lány:
fehérség és feketeség
felcserélve, fordítva ég.
G
Gége, gúnár-gége,
honnan a gőgöd?
Fennen gőgicsélve
a gyászt legyőzöd.
H
Hogyha hó hull,
havas a hegy s a ház.
Huhog a hegy s a ház:
tanul hóul.
I
Itt és így: egyenes,
igazi és istenes.
Ott és úgy: kanyarúl,
igen könnyen mélybe hull.
J
Jajgatás és jutalom:
míly kétféle jel!
Jég játéka az úton:
hoz, visz, dönt, emel.
K
Kétely kelti a tudást,
kétely űzi a hitet.
Kételyt kelt a gondolat,
kételyt űz a szeretet.
L
Áll a láb a lomha földön,
leng a madár a felhőben,
peng a lant a levegőben,
száll a lehellet örökkön.
M
Mikor vízbefúlót mentek,
ha ti más mezőre mentek,
nem vagytok közönytől mentek,
mind csak afféle jött-mentek.
N
Az N a Név, az N a Nem,
az állítás, a tagadás,
semmiben villám-hasadás,
a férfinem s a nőinem.
O
Ó!
Oltalmazó, áldást osztó!
Ölelő, övező!
Oldó, oltó!
P
Próféta, pythia, poéta
a titok nyitját megleli.
Pojáca, praktikus, pocséta
a titok nyitját elnyeli.
Q
Queretaróban lövés durran,
a Quarneróban cápa surran,
s a vészről szelíd álmodó
ír éles gúnydalt: Quevedo.
R
Rázd a rongyot, míg ropogás
repeszt, ront, villám-ropogás!
Rontsd a rezet, zöld rozsda rágja,
a rózsa ritkább ragyogás.
S
Születik a szerelem,
hogy egy s kettő: sok legyen,
szerte kígyó-sziszegésben,
sebes sirály-szárnyverésben.
T
Tőr a tüske, a tövis,
és te is.
Tested teljes tömlöcében
tálat és tányért teríts.
U
Út, ütés: kanyarúl,
igen könnyen bajba fúl.
Úgy utazz az úton,
ne uraljon unalom.
V
A világ, a virág
világít és virít,
valameddig vakít,
valamikor veszít.
X
A szomszéd házban X lakik.
Falak veszik körül.
Most lámpát gyújt. Nem alhatik.
Szenved-e vagy örül?
GY LY TY NY
Az Ypszilon a szerelem
és alázat a magyar nyelvben:
a G, az L, a T, az N
megkéri, hogy mögötte menjen.
Z
Zúgj, zivatar!
Zengés, zene!
De a lét minden kelleme
távolról: zárka, zűrzavar.
Sziasztok....
uj vagyok, es segitenetek a 20 hozzaszolas osszegyujteseben?
))
Elore is nagyon koszonom Mindenkinek!
Szep estet!!!
Ibolya
uj vagyok, es segitenetek a 20 hozzaszolas osszegyujteseben?
))Elore is nagyon koszonom Mindenkinek!
Szep estet!!!
Ibolya
Lenne meg egy kerdesem...Karin Slaughter Nadragulya es Kin c. muveit szeretnem megszerezni. Tudna vki segiteni?
Elore is koszi!!!!
Elore is koszi!!!!
Hasonló témák
