Jelenleti iv II.

így gyorsabban haladok

egyébként elég gyorsan haladok

Ha meglesz a 20

kánaán

Igazán nem ilyen könnyítés kellene!

Arra nem gondoltatok, hogy néhány egyenletet is meg kelljen oldani?

Ha verset írok az is számít?

Csinálok még pár fekvőtámaszt!

Ligeti Éva
Érzéki játékok
szép szavadnak édes ízét
ízlelgetem bókjaidat
ajkad forró érintését
élvezem a csókjaidat

minden érintésed izgat
karjaid közt megborzongok
ölelésed puhán ringat
elkerülnek felhők, gondok

sóhajomra, mosoly felel
simogatom én is arcod
tekinteted égbe emel
feledtetem belső harcod

kalandos út, testünk táján
ruha alatt egyre beljebb
mézre lelünk egymás száján
siklik kezünk egyre lejjebb

vérünk lüktet egyre jobban
mágnesként vonz test a testet
szerelmünk is lángra lobban
s együtt töltjük ezt az estet

Ajkamon

Komoly vagyok, elnyúlok melletted
a cigit a kezedből azértis kiveszem
fújd rám utolsó meleg füstöe illatod
olyan szép vagy, rádtapadó ajkamon

ajkamon súgom azt amit neked akarok
hisz most velem vagy és benned szól
alig bírom, megénekelt dalom, ezerszer
szorítlak és magamba gyűröm tested

tested apránként magamhoz illesztem
mozaikokká magamon összeillesztlek
fésülöd hajad, szemed elöttem lecsukod
olyan szép vagy, rámtapadó ajkamon...

Bonsoir

Bonsoir kedves dalom
gyere táncoljunk ma
míg testünk lehuppan
tollas pamlag süppedős
mély hullámos hegyeibe
daloljunk vidám chansont

bonsoir kedves párom
kire nem hasonlít senki
csak kivel itt dúdolgatok
szürke munkanapokban
felejthetetlen estékben

ne kímélj ma sem, míg
erőtlen nem omlassz
mindíg váró karjaimba
s fáradt testedbe erőt
nem lehelek másnapra
bonsoir kedves álmom.

Édes

Lehelletem rádfújom

jégvirágos ablakon
látom világok színeit
újra kristállyá fagy itt

táncolnék jégen is
forrón, heves iramban
virágok hajlának szét
míg meg nem fagynak

dallamunk édes duett
viszhangzik végtelen
táncunk el nem enged
szavaidban élek Édes.

Illatod

Csak mondom, mondanám
morzsákat lesöpröm
mégis maradnak, szemek
letörlöm mi kiborult, tea
nem, ez már tőlem van
zápor mi lelkemben hull
és zuhanok mélyre

várom, szavak, dalok
űr cseng bennem, nagy
nyitva ajtók ablakok
üres kalitkák, madarak
hogy találjalak keressem
a csendet, a magányt, a
szél hívó szavát, illatod...

Harcos Katalin

Mit mondanál


Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?

Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?

Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?

Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?

Mondd, mit mondanál?

Gondolj rám...

Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettõnket takar be az ég...

9

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra...belébújik, s elszáll arra...
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat...

Gondolj rám...csak úgy...néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.
Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra...
mely álmunkban is úgy kísért...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,
S nem hiába vágyom rád...
Jössz majd, s csókol újra szád.

Egyenes ösvényen



Szívemben a kicsi

metronóm üteme

zengi az ünnepet,

mint harangok zúgása,

tölti be lelkem a

szerelem, újra élem,

nemcsak elszenvedem

az életem.

Ütemre zeng bennem

az üzenet: veled,

csak veled....

Egyenes ösvényen

érkeztem meg.

Ajkad ígérete

Álmodni csak éjjel, hiszek benned
kis tarka virágok illata mellett
szoknyád fodrai röptében