Jó tudni Canadáról
Canada éghajlatáról.
Canada éghajlata legalább annyira változatos, mint földrajza. Területe a mérsékelt és a hideg övezetben található, éghajlatát az észak-déli irányú nyitottság és a nyugati zártság befolyásolja. Az ország nagy részén rendívül szélsőséges az időjárás.
Az észak-déli nyitottság okozza, hogy az időjárást elsősorban a Grönland és a Mexikói-öböl felöl érkező légtömegek befolyásolják. A grönlandi anticiklon száraz, hideg légtömegei télen a Nagy-tavak vidékén is túljutnak. Így a Csendes-óceán partjainak déli része kivételével mindenütt hosszú, zord a tél. A Mexikói-öböl felöl áprilistól érkeznek meleg, párás légtömegek. Ezek Canada déli szegélyén okoznak tartós nyári meleget. Az Atlanti-óceán partvidékén az óceáni éghajlat kialakulását a Grönland felöl érkező, hideg Labrador-áramlás akadályozza meg. A Csendes-óceáni parton, Vancouver környékén és a Vancouver-szigeten, az észak-csendes-óceáni légtömegek és a meleg Kuro Shio-áramlás együttesen teremtik meg a valódi óceáni éghajlatot.
Az északi sarkkörön túl, ahol a talaj örökké fagyott (permafrost), a hőmérséklet esetleg évekig nem emelkedik fagypont fölé. Yukon, Nunavut és az Északnyugati területek északi része, amelyek mintegy negyedét teszik ki az országnak, ehhez a sarki, hideg övezethez tartoznak. Itt a tél 9-11 hónapig tart. A januári átlaghőmérséklet 23-32, a sarki szigetvilágban sokszor 32-38 C fokot is eléri.
Az állandó jéggel fedett vidéktől délre, amely Canada újabb negyedét teszi ki, átmeneti zóna az örök jég birodalma és a mérsékelt égövi dél között. É-Labrador és a Kanada pajzs középső sávja tartozik ide.
A Kanadai-pajzs déli részének nagy hányada, a Hudson-öböl melletti alföld, a Gaspé-félsziget ÉK-i része és Újfundland a mérsékelt övezet hideg-mérsékelt övébe tartozik. Januári középhőmérséklet –15, a júliusi átlaghőmérséklet 15-20 C fok. A bőséges csapadék zöme hó.
Az Appalache-hegység vidéke -a Gaspé-félsziget és Újfundland-szigete kivételével- a valódi mérsékelt éghajlati övhöz tartozik, amelyre a hűvös nyár, a nedves tél jellemző. A novemberben kezdődő hideg tél 6 hónapig tart. A januári középhőmérséklet 3-15 C fok. A csapadék döntő többsége itt is hó.
A Szt. Lőrinc-alföld időjárása igen szélsőséges. Nyara hűvös, tele zord. Közepes hőmérséklet-ingadozása 31 C fok körül van.
Az Ontario-tóköz éghajlata az előbbihez képest még szélsőségesebb. Az Atlanti-óceán hatása nem érvényesül, kevesebb a csapadék, eloszlása szeszélyes. A tél hosszú és hideg, gyakran a Niagara vízesés is befagy. Torontótól délre, délnyugatra van viszont Kanada legmelegebb nyara.
A kanadai prérik messze fekszenek a tengerektől. Valódi mérsékelt övi, félig száraz, szélsőséges szárazföldi tartományok. Nyugat felé nő a hőingadozás és a szárazság. A januári középhőmérséklet 10-20 C fok, derült éjszakákon nem ritka a mínusz 50 C fok hideg. A tavasz rövid, a nyár változékony. Május-júniusban a Mexikói-öböl felöl érkező meleg, nedves légtömegek 40 C fok hőséget is okozhatnak. Ilyenkor a hőingadozás 20-25 C fok.
A Mackenzie-medence, az északkeleti sarka kivételével hideg-mérsékelt övi. Ez a vidék É-Amerika legszélsőségesebb időjárású területe. A januári átlaghőmérséklet mínusz 24-32 C fok, de az un. Mackenzie-katlanban (Fort Good Hope környéke, Ény területek) ) -60 C fok is lehet. A kontinens leghidegebb vidéke ez. A tél 6-7 hónapig tart, a nyár szeszélyes és rövid, a nappal 25-30 C fok, míg éjjel fagyhat.
A Kordillerák vidékének éghajlata is változatos, attól függő, hogy milyen messze van a Csendes-óceán, és milyen a tengerszint feletti magasság. A legészakibb hegyvonulatok kivételével általában a mérsékelt időjárási öv viszonyai jellemzik. A hegységek közötti fennsíkokon és a Keleti-Kordillerákban száraz hegyvidéki az éghajlat, a Nyugati-Kordillerákban ennek nedvesebb változata uralkodik. Mindenütt a hegyvidékek nyugati oldala csapadékosabb, itt vannak nagyobb jégmezők is. A Fraser-Nechako-fennsík júliusi átlaghőmérséklete 5-10 C fok, déli részén viszont hasonló, mint a préri-síkságoké. A hegyeken felfelé egyes helyeken hideg-mérsékelt, majd hideg magasságokba jutni. Vancouver környéke óceáni éghajlatra jellemző.
Az itt közölt hőmérsékleti adatok a rohamosan jelentkező globális felmelegedés, és az üvegházhatás következtében -amelyek a sarkköri hideg övezetben is drasztikus torzulásokat eredményeznek- az elmúlt 2-3 évben igencsak módosultak.
Canada növény és állatvilága.
Tundra vidék.
A hideg észak tartozik ide, ahol rövid a nyár. Ha van is, legfeljebb pázsitfűfélék, hangafélék, törpefűzfák élnek itt. A gyakorlatilag fátlan északi tundrától dél felé haladva jelennek meg északi erdős vidékek. Az átmeneti zónában az erdős tundra növényzete: a törpenyír, alacsony éger, de akad feketeluc- és borókafenyő. Helyenként egyazon domb két oldala különböző képet mutat. Még délebbre a pázsitfű helyett moha- és zuzmógyepek, nagykiterjedésű mohalápok jelennek meg.
A tundra jellemző állatai: tavasszal itt költ a hódlúd, a kanadai lúd, fekete réce, trombitás hattyú, a ritka lármás daru. Kivirágzott legelőkön: pézsmatulok, rénszarvas jár, de jönnek ide jegesmedvék, sarki rókák, hermelin, kanadai hiúz, szürkefarkas. A jégmentessé váló tengerekben bálnák, delfinek, fókák bukkannak fel.
Tajga vidék.
A Kanadai-pajzs hideg-mérsékelt övében változatos tajga növényzet van. Ezek őserdő jellegű északi erdőségek tűlevelű fákkal, fehér és fekete lucfenyővel, vörösfenyővel, kanadai balzsamfenyővel.
(Mellesleg jegyzem meg más olvasmányaim alapján, hogy É-Amerika kanadai és USA beli területein kb 120 fenyőféle él, Mexikó további 60 fajtával bővíti ezek számát.)
A tajga állatvilága igen változatos. Rengeteg a rovar, így sok a rovarevő madárfaj (cinege és harkályfélék). Sok a mókusféle, egér, pocok, sarki nyúl. Lakik itt hermelin, rozsomák, róka, szkun, feketemedve, szürkefarkas, kanadai hiúz. Fészkel itt szirti sas, bagolyfajták. A patakokban, tavakban hód, pézsmapocok, vidra él. Főleg a nyugati részeken gyakori az amerikai jávorszarvas, tarándszarvas.
Mérsékelt éghajlati övezet.
A Kanadai-pajzs déli, mérsékelt övezetében -a Nagy-tavaktól a Szt. Lőrinc-öbölig-, valamint az Appalache-hegység kanadai részén vegyes lombú erdők találhatók: juhar-, nyír-, gyertyán-, bükk-, és nyárfélék, luc- és erdeifenyők fajtái, vörös- és balzsamfenyő. A bokrok közül galagonya, mogyoró, boróka, kanadai tiszafa, szép nagyra nőtt királypáfrányok találhatók.
A vegyes lombú erdők állatvilága a tajgáéval egyező.
Az Appalache-hegység mérsékelt égövi vidékén vegyes lombú erdők vannak a rájuk jellemző állatvilággal. Az erdőmentes területeken hangacserje, vizenyős területek, tőzegmohalápok találhatók.
Belső síkvidékek.
Az egykori füves pusztaságok mára csak mutatóban maradtak meg, e területeken kiterjedt gabonatermelés folyik. A Szt. Lőrinc-alföld és az Ontario-tóköz területét vegyes lombú erdők borították valaha. Ezekből mára alig maradt. Helyükön települések, mezőgazdasági területek nőttek. Az erdőirtások miatt az állatvilág elszegényedett. Leggyakrabban mosómedve és mezei nyúl fordul még elő. Az urbanizáció következtében a mosómedve a keleti területeken és a városokban is felbukkan. Torontóban gyakran látni őket szemétturkálás közben. (Igaz, Fifike?)
Prérisíkságok.
Keleti és északkeleti szélein a tajga fenyvesei, délkeleten pedig a vegyes lombú erdők ligetekké változnak. Az erdős préri vagy ligetes mezőség átmenetet képez a füves préri között. Az erdőkben amerikai nyár, oszloptölgy, mogyoró és boróka nő. A füves prériken főleg pázsitfűfélék nőnek. Kora tavasszal kivirágzik a préri: nyílik a prérikökörcsin, prérililiom. A folyókat szil-, kőris-, juhar-, hársfa csoportok kísérik. Mivel a prérik nagy részén mezőgazdálkodás folyik, természetes állapotban csak a védett területeken találhatók. Itt élnek bölénycsordák, különböző szarvasok, pézsmapocok, mosómedve, kanadai vidra, prérifarkas, vörösróka.
A hegyek.
Növényvilágukat a magasság és az éghajlat határozza meg.
Északon a Franklin-, Mackenzie-, Ogilvie-, Selwyn-, és a Pelly-hegység, valamint a Yukon-fennsík fenyőerdői a tajga folytatásai. A Sziklás-hegységben, a Columbia-, az Omineca-hegységben a Douglas-fenyő az uralkodó fenyőfajta. A fahatár felé közeledve vörös- és jegenyefenyő, és különböző borókák láthatók.
A Nyugati-Kordillerák fenyvesei valóságos őserdők, ami a bőséges csapadéknak köszönhető. Legjellemzőbb fái: parti bürökfenyő, és különféle lucfenyők, alhavasi fenyők. Erdőhatár fölött hegyi tundrák találhatók, borókásokkal, havasi- és törpefűzzel, égerfajokkal.
A Kordillerák állatvilága a tundráéhoz és a tajgáéhoz hasonló. A kisebb állatok közül gyakori az erdei patkány, pocoknyúl, vörös hiúz, mosómedve. Yukonban nem ritka az óriási jávorszarvas. Különleges állata a vidéknek a grizzly medve, a puma, vastagszarvú juh, fehér bundájú havasi kecske. A folyókban, hegyi patakokban vonulási időszakban nyüzsögnek a lazacok. (Megjegyzésem: e halak a grizzly medvék kedvencei. Fantasztikus ügyesen fogják meg a mackók a lazacokat.)
A Csendes-óceán partvidékén és a parti lánc szigetei mellett gyakran láthatók bálnák, oroszlánfókák, esetenként tengeri vidrák.
(Megjegyzésem: A Vancouver-sziget őslakóinak fő tápláléka a hal, amelyek számát az ott elszaporodott vidrák megdézsmálják. Ezért mára kétségbeesve reklamálja a lakosság a védett vidrák szaporulatát, mert a megtizedelt halállomány miatt éhezés fenyegeti őket.)
Canada népei.
Canada lakosságát többféle nép és népcsoport alkotja. A két legnagyobb a brit és a francia, amelyek az ország népességének 35, illetve 25 %-t teszik ki (1996-os népszámlálás szerint). A francia-kanadaiak többsége Québecben él, itt arányuk 80 %. Jelentős a számuk Ontarióban, új-Brunswickban is.
A francia-kanadaiak kulturális csoportot is alkotnak nyelvüknek, történelmüknek és vallásuknak köszönhetően: a brit-kanadaiakra ez nem jellemző. A brit szigetek négy nemzetségének (angol, skót, ír, walesi) meg van a saját nyelve, történelme, a legkülönbözőbb vallási felekezetekhez tartoznak, és mentalitásuk más-más. Bár minden tartomány üzleti életében, iparában, még Québecben is a főként angol és skót angolszász protestánsok játszanak főszerepet, ők a brit kanadaiaknak csak kisebb hányadát képezik.
A kanadaiak kb 20 %-a (brit és franciák nélkül) európai országokból származik. A legtöbb német, olasz, ukrán, holland. Mint tudjuk magyarok is nagy számban élnek ott. Első csoportjaik 1880 körül érkeztek. Újabb bevándorlási hullámuk volt a 20. sz. elején, a két világháború között, majd 1956 után. Magyarok leginkább Ontarióban, főként Torontóban élnek, de sokan laknak Québec tartományban és Vancouverben is.
A lakosság 8-10 % ázsiai eredetű. Főként Hong-kongból, Indiából, Kínából, és Tajvanból települtek Kanadába. A népesség többi részei a legkülönbözőbb etnikai csoportokhoz tartoznak (amerikai őslakók, latin-amerikaiak, afrikaiak).
Kanadában mintegy 80 náció él.
A két hivatalos nyelv az angol és a francia. De a különböző népcsoportok korlátozás nélkül használhatják saját nyelvüket. Kanada, az USA-val ellentétben nem akar a népek olvasztótégelye lenni.
Őslakók.
Az őslakó népek az 1996-os népszámláláskor Kanada lakosságának 3 %-át tették ki. Minden tartományban megtalálhatók, de kb 45 %-k préritartományban él. Az őslakosságnak kevesebb, mint fele rezervátumbeli, melyeket indián csoportok számára különítettek el. Az ország északi részein, ahol az éghajlat nem kedvez az európai településeknek, az őslakók vannak többségben. Ők magukat nemzetnek tekintik, területük, nyelvük és kultúrájuk van. A csoportok, és területük idővel változhatott, több nemzet a 17. sz.-ban felbomlott, míg a sziúk, pl. csak a 19. sz.-ban érkeztek Kanadába.
A szövetségi indián-törvény (Indian Act) az őslakók négy kategóriáját ismerik el: az un. státusindiánok hivatalos jegyzékben szerepelnek és rezervátumban élnek. A nem státusindiánok, akiknek őslakos felmenőik vannak, de nem szerepelnek hivatalos listán, és nem laknak rezervátumban.
Őslakosok az inuitok (eszkimók, de ez gúnynév, amit nem szeretnek, azt jelenti fókazabáló). A negyedik kategóriát a meszticek képezik, akik európaiak és őslakosok kapcsolatából születtek.
A teljes őslakos népességet csoportokra osztották (a csoport a legkisebb politikai egység), a Kanadában található mintegy 600 csoport helyi közösségeknek felel meg.
Az őslakosok sok különböző nyelvet beszélnek, különbözik a kultúrájuk, megélhetésük is más-más, Ezek ellenére jellemző vonásaikban és életkörülményeikben hasonlóak. Nagy részük számára a földnek szociális és kulturális jelentősége van. Ezt a kötödésüket az európaiak a mai napig nem értik meg igazán.
Az indián nemzetek által beszélt 54 nyelv és nyelvjárás 10 nagyobb nyelvcsaládhoz tartozik. Északon, az erdőségekben és a tundrákon az atapaszk, a Sziklás-hegységben és az Atlanti-óceán között az algonkin népek –blackfoot (feketelábú), odijibwe, cree, micmac, stb.- élnek. Errefelé élnek a sziúk, és aszinboinok, a Nagy tavak- környékén az irokézek, a huronok. A Csendes-óceán környékén kisebb nemzetek (tlingit, kwakiutl, haida, tsimshian, nutka, bella cola, salish) élnek, akik faragóművészetükről híresek. Brit Columbia, Vancouver totemoszlopaiktól híres.
Kanada sok földrajzi neve indián nyelvekből származó. Maga a Kanada huron eredetű.
(Megjegyzem, én úgy ismerem az eredeti szót, hogy "kepp canada", jelentése falu, közösség. Fifike forrás információja szerint a szó jelentése "a mi földünk". Elsőként a Montreálnak is nevet adó (Mount Royalt felfedező) Jacques Cartier említi a mai Québec város helyén talált indián teleppel kapcsolatban. Az 1638-as Mercator-féle térképen a Szent Lőrinc folyó neve volt Kanada.
1992-ben a kanadai kormány megállapodást kötött az északkeleti területek lakosságával. Ez alapján jött létre az Északnyugati területek keleti részén 1999-ben Nunavut, amelynek a lakossága mintegy 80 %-ban inuit. Ez az első nagyobb politikai egység, amely saját parlamenttel is rendelkezik.
A feketék (színesbőrű kanadaiak).
A feketék, vagy afrikai kanadaiak sosem tartoztak a lakosság nagyobb csoportjai közé. Bár XIV. Lajos francia király engedélyezte a rabszolgák Nyugat-Indiából való beszerzését, igen kevés került közülük Kanadába. Az amerikai függetlenségi háború menekültjei hoztak magukkal néhányat, de nagyobb számú fekete szabad emberként érkezett az országba. Új-Skócia 1787-ben megszüntette a rabszolgaságot, 6 évvel később Felső-Kanada (Ontario) is. Ez a két döntés a Brit Birodalomnak is precedensül szolgált.
Az 1812-1814-es háború alatt is sok fekete menekült Kanadába.
A feketék Kanadában általában élvezték a törvény előtt az egyenlőséget. De többségük rosszul fizetett, rossz körülmények között élő volt. Ezért 1960-tól civil mozgalmak szerveződtek körülményeik javítása érdekében.
Bevándorlók.
A gyarmati kortól kezdve kulcsfontosságú a szerepük Kanadában. Többnyire az európaiak élveztek előnyt. Ez a gyakorlat csak 1967-től változott meg, ettől kezdve a bevándorlókat 3 csoportba osztják: politikai menekültek, kanadai állampolgárok rokonai és független bevándorlók.
A bevándorlók nemcsak változatos etnikai, hanem különböző kulturális csoportokat alkotnak. A kanadai kormányzat ezért 1971-ben meghirdette a multikultúrális politikát. Mindegyik etnikai csoport hozzájárul Kanada kultúrájához, ezért nincs hivatalos kultúra, amelyhez mindenkinek alkalmazkodni kellene. 1972-ben államminiszteri státust hoztak létre a muntikultúralizmus gondozására. Már 1977-ben elfogadták azt a törvényt, hogy minden faji, nemzeti vagy etnikai megkülönböztetés törvénytelen. 1982-ben ezeket a jogokat belefoglalták az új alkotmányba, és 1986-ban biztosították, hogy a kisebbséghez tartozók ugyanúgy állami szolgálatba léphetnek, mint a többségiek.
A kanadai magyarok bizonyára e témakörben tájékozottabbak, mint amit az én forrásaimból származó információk nyújtanak. Ezért aki korrigálni tud, vagy akar, vagy hozzátennivalója van, kérem, az szóljon hozzá.
Nos, a magam részéről ennyit szerettem volna általánosan elmondani Kanadáról. Remélem hasznos és érdekes volt. Talán más, (vagy én később) általános történelmi, politikai és gazdasági tájékoztatást is adhat még Kanadáról.
A továbbiakban én két tartományról, Brit Columbiáról és Albertáról szeretnék írni. Megköszönöm mindenkinek, ha ezt a lehetőséget meghagyjátok nekem. Illetve utána egy meglepetésre készülök.
Még valami. Bármilyen csodálatos kép (és film) arzenálom van Kanadáról, sajnos technikai nehézségeim miatt azokat nem tudom közkinccsé tenni. Kérem tehát, hogy aki csak tud, kísérje írásaimat odavonatkozó képekkel. Ebben az összehangolt együttműködés izgalmasnak ígérkezik. Előre is köszönöm.
