KÉPES KRÓNIKA szólánc

Ruggero (Ruggiero) Leoncavallo

(Nápoly, 1857. április 23. – Montecatini Terme, 1919. augusztus 9.) olasz zeneszerző és zongorista, a Pagliacci komponistája.
A zenei világban a Pagliacci (Bajazzók) opera írása után lett ismert. A művet fél év leforgása alatt írta, majd a Sonzogno Kiadóhoz fordult, aki megvette a partitúrát. Az operát 1892. május 17-én, Toscanini vezényletével mutatták be Milánóban a Teatro del Verme színházban. Ezt a sikert későbbi operáival megközelíteni sem tudta.
1897-ben megzenésítette Puccini Bohéméletének librettóját, azonban vetélytársával szemben alulmaradt. 1900-ban elkészült a Zaza operájával és a pagliacci sikerének köszönhetően sikerült színrevinnie a korábbi műveit Chattertont és a Medicieket. Mindkét opera megbukott, azonban II. Vilmos német császár, a Medici darab folytán felfigyelt a tehetséges szerzőre, és anyagilag támogatta A berlini Roland megírásában. Az opera mérsékelt sikert ért el Németországban. Az elkövetkező években írt még vagy tíz művet, azonban egyik sem bizonyult sikeresnek.
Leoncavallo zenéjét Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat, a „verisimo” alapművének tekinti a zenetörténet.

Opera




Az opera olasz eredetű szó, dalművet jelent (másként: dramma per musica). Vokális-hangszeres drámai színpadi műfaj, melyben a szerepeket éneklik. Az opera három-négy, ritkábban egyfelvonásos, többnyire nyitánnyal kezdődik.

A 16. század ismert műfaja, a hangszerkísérettel ellátott egyszólamú ének, a monodia egyre bővült rövidebb drámai jelenetekkel (intermezzo), míg a század végére létrejött az első mai elemeket is magában foglaló operaelőadás. A középkori Firenzében a 17. század legelején, mint hangszerekkel kísért énekbeszéd volt ismert. A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18. századsorán az olasz vígopera és a vidám és komoly jeleneteket felvonultató úgynevezett semiseria életképesebbnek bizonyult a komoly operánál, erre jó példát jelentenek Mozart művei. A 19. században ugyan az olasz opera egyeduralma teljes, de kialakulnak a nemzeti operák is. Franciaországban időközben a nagyopera élte virágkorát, míg Németország a 19. században valóságos opera-nagyhatalommá nőtte ki magát, így például Richard Wagner nevéhez fűződik a drámai kifejezés erősítése is.

Az opera születésének a történelem folyamán két vonást különböztethetünk meg: az egyik az új forma létrejötte, a másik a forradalmi változás a zenében.

Az arisztokrácia

eredetileg olyan politikai rendszer jelent, amelyben a legkiválóbbaknak, a legjobbaknak tartottak uralma érvényesül. A középkori Európában ez a kiváltságos vagy nemes emberek (részleges) uralmát jelentette. Magyarországon az arisztokráciához tartozó főnemesek a széles köznemes rétegtől elkülönülő osztályt alkottak.
A szó ógörög eredetű, a szó töve a 'legjobb' jelentésű aristos, a kratein jelentése pedig 'uralkodni', az összetétel jelentése tehát: 'a legjobbak uralma'. Az arisztokraták szolgákat tartó, jelentős javakkal rendelkező, csak kormányzással és katonáskodással foglalkozó kiváltságosok voltak. Hovatartozásukkal, származásukkal, jómódúságukkal kerültek bele ebbe a rétegbe, már megszületésükkor. Az arisztokrácia uralma a történelem során ritkán volt teljes, egyes városállamok vagy a lengyel nemesi köztársaság sorolhatók leginkább ezen kivételek közé. Az európai történelemben a főnemesek a monarchiában az uralkodónak többnyire alárendelten, részlegesen gyakorolták a hatalmat.
A 20. században a demokrácia és a diktatúrák általánossá válásával az arisztokrácia jelentősen csökken. Több demokratikus állam, így Magyarország is tiltja az arisztokrácia nemesi címeinek használatát (1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről). A brit arisztokrácia bizonyos előjogait megőrizhette az alkotmányos monarchia keretében. Az Egyesült Államok történetének több szakaszában beszéltek az arisztokrácia egy modern formájáról, a gazdagok uralmát jelentő plutokráciáról.

Arthur király

Arthur az őslakos britek legnagyobb hadvezére, aki legyőzi a Britanniára támadó angolszászokat, és egyesítve Britanniát dicsőséget hoz a kelták és britek számára. Hamarosan király lesz belőle, majd terjeszkedésbe kezd, és meghódítja Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát. Fővárost alapít Camelot néven, ahol rendszeresen tanácskozik legfőbb segítőivel, a kerekasztal lovagjaival, akik tizenketten voltak: Gawain, Lancelot, Ivain, Keu, Ither stb. (Camelot helye ma ismeretlen, egyesek szerint Skóciában volt, Glasgow közelében, a mai Stirlingben.) Az 1135 –ben keletkezett monda olyan széles körben terjedt el, hogy Arthurból a XII. századi angol lovagok jelképe, a férfias hűség, a vezéri tulajdonságok megtestesítője lett.

A rodoszi kolosszus

Héliosz isten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 33-35 méternél.
A szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.
Az építkezés i. e. 302-ben kezdődött. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. A szobor belsejét kövekkel tömték meg, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. A szobrot eredetileg 18 méteresre tervezték, de végül 36 méteresre építették meg.

Sínai-hegy

A mai Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget déli részén fekszik a Sínai-hegy – más nevén Hóreb.


A Sínai-hegy 2285 méter magasságával emelkedik ki a félsziget déli részéről. A zsidók, muzulmánok, és a katolikus vallást gyakorló népek számára szent hely, a legenda szerint Mózes itt vette át az Úrtól a 10 parancsolatot.



A hegy lábánál a 6. században épült Szent Katalin monostort találjuk, a hagyomány szerint pontosan azon a helyen, ahol Isten megszólította Mózest az égő csipkebokorból.

Gyulai vár

Békés megyében, Gyula belvárosában áll az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavára, mely a 16. századtól meghatározó végvára volt az országnak.
Gyula a Fehér-Körös egykori árterületén fekszik. A környék tökéletes síkság. Fő folyónk, a Fehér-Körös kis esése miatt nem vájt magának olyan mély medret, hogy nagy víztömegét áradásokkor is levezethetné. Csekély esése miatt több ágra szakadt, melyek szigeteket vettek körül. A magasabb területek még árvíz idején is vízmentesek maradtak. Két szigetre építkeztek, egyiken fekszik a város, egy másikon a vár. Erősségét az adta, hogy a Fehér-Körös mocsaras ágai között, nehezen megközelíthető szigetek egyikén épült fel. Mivel kő nem található a közelben, ezért helyben égetett téglákból rakták fel falait.

Rettegett Iván





1530. augusztus 25-én született IV. (Rettegett) Iván (ur. 1547-1584), az Orosz Birodalom első cárja. A kiemelkedő államszervezői tehetségéről és mentális betegségéről egyaránt elhíresült uralkodó majdnem négy évtizeden keresztül irányította országát, ez idő alatt pedig a későbbi orosz vezetők valamennyi archetípusát felmutatta: egy személyben volt bölcs reformer, gondoskodó cár-atyuska és véreskezű diktátor.
Ha valakit bővebben érdekel a téma, itt http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1530_augusztus_25_rettegett_ivan_szuletese/ olvashat egy jól szerkesztett írást az életéről.

I. Nagy Károly

lat. Carolus Magnus vagy Karolus Magnus, franc./angol. Charlemagne (Liège/Prüm (?), 742. április 2.[2] – Aachen, 814. január 28.), Martell Károly unokája, Kis Pipin fia, frank király 768-tól. Államát nagy mértékben kiterjesztette, egyesítve Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, létrehozva ezzel a Frank Birodalmat. Lombardia királyává koronáztatta magát, majd 800. december 25-én III. Leó pápa a karácsonyi misén Rómában a fejére helyezte a császári koronát, ezzel „római császárrá” (imperator augustus) koronázta őt. Ezzel mindkét fél a dicső Római Birodalom felélesztését szándékozott elérni. Úgy ismert, mint az első helyreállítója a nyugati császárságnak. A Német-római Császárság csak jóval halála után alakult meg, amikor I. (Nagy) Ottó német király 962-ben bevette Rómát, és császárrá koronáztatta magát. Nagy Károly hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Uralkodása úgy is ismert, mint a Karoling reneszánsz, a művészetek, a kultúra és a vallás feléledésének időszaka.
Nagy Károlyt tartják Franciaország és Németország atyjának, sőt úgy is emlegetik, mint Európa atyja. Ő volt az első császár Nyugat-Európában a Római Birodalom bukása óta.

Jack London

(John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Műveiből számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány művét még életében filmre vitték, kettőben maga is játszott.

Nemeszisz (Nemezis)

Nemeszisz (görögül Νέμεσις), a megtorlás istennője a görög mitológiában. Legfőképpen a hübriszt, vagyis a gőgös elbizakodottságot büntette.

Az attikai Rhamnuszban volt a szentélye. Pauszaniasz leírása szerint az istennő szobrát Pheidiasz készítette. Nemeszis fején koszorú, bal kezében almafa ága, jobbjában áldozócsésze volt.
Sosem volt Nemesis egyértelműen csak a bosszú istennője, hanem sokkal inkább a sors bizonytalanságát képviselte. Ez a melléknév tehát azt jelentette, hogy az istennő „ad” (jót és rosszat is), nem pedig „megtorol” (mint azt a nemezis szó mai értelme is hibásan interpretálja).

Szaké
Ennek más vetületét kívánom bemutatni
Mégpedig politika alapon.
Előbb nézzük mi ez:
a japánok ősi alkoholos itala, amely rizs erjesztésével készül.
Magyarországon nem igazán ismerik a szakét. Ennek bizonyítéka, hogy sokan máig rizspálinkának tartják
A szaké alkoholtartalma általában magasabb a sörénél és borénál, elérheti a 18-20 térfogat-százalékot.
A szakét és a hozzá hasonló távol-keleti italokat a nyugati kultúrában rizsborként ismerik, ami a neve ellenére nem a borok egy fajtája, és másképpen is készül, mint a bor.
A szaké-gyártásban hasonló biokémiai folyamatok játszanak szerepet, mint a sörfőzésben, de előállítási módszere a sörétől is merőben eltér.
a „szake” szó "szeszes ital" általánosan szeszes italra utal, míg amit mi szakénak nevezünk, azt japánban nihonsu-nek hívják "Japán szeszes ital"). A japán szeszes ital törvények szerint a szakét hivatalosan szeisu-nek , "tiszta szesz", nevezik, ami egy a köznyelvben kevésbé használt szinonimája a nihonsu-nek. Továbbá japánul a szake (bár más írásjeggyel) lazacot is jelenthet.

Japánban, ahol a szaké nemzeti ital, felszolgálása enyhén melegített kis- agyag vagy porcelán üvegben tokkuri-ban történik és kis porcelán csészéből szakazuki-ből fogyasztják.

Az Aszuka-korban már az igazi szaké vált a legelterjedtebb alkoholos itallá, ami rizsből, vízből és kódzsi penészből állt, de ennek még nagyon alacsony volt az alkohol tartalma.

A Heian-korban a szakét már vallási ünnepeknél, udvari fesztiváloknál és ivóversenyeknél is fogyasztották.
A szaké nagyon sokáig állami monopólium volt, de a 10. századtól kezdve a templomok és szentélyek váltak a szaké készítés központjába az elkövetkező 500 évig.



A politikai részét megfigyelhetjük az adóztatási trükkökben

A meidzsi-restauráció (19 század vége) ideje alatt, kiadott törvények alapján bárki főzhetett szakét ha megvolt rá az anyagi és szakmai háttere. Körülbelül 30 000 szaké főzde jelent meg Japánban egy éven belül.
Azonban a kormány egyre több adót vetett ki a szaké iparra, így a számuk 8000-re csökkent.

A legtöbb főzde, ami növekedni tudott vagy túlélte ezt a korszakot, gazdag földesurak tulajdonában volt. A földesurak, akik rizst termesztettek a földjeiken, a megmaradt rizst elszállították a saját szaké főzdéikbe szállították az aratás után, ahelyett, hogy kárba vesszen a megmaradt termés. A legsikeresebb családi szaké főzdék a mai napig működésben vannak.

Újabb csalafintaság:
A 20. században a szaké-főző technológia ugrásszerűen fejlődött.
A kormány megnyitotta a szaké-főző fejlesztő intézetet 1904-ben, és 1907-ben megtartották a legelső állami szaké versenyt.
Kiválogatták a szakéfőzéshez a legalkalmasabb élesztő fajtákat, és a szakét zománc borítású tartályban kezdték el szállítani.
Az állam ilyenkor kezdte el a zománc borítású tartályok használatát a fa hordók helyett, mivel a zománc tartályok könnyebben tisztíthatók, végtelenségig megmarad és nem kell aggódni a baktériumok miatt.
(Az állam a fa hordókat higiéniátlannak tartotta a fákban élő baktériumok miatt.)
Bár ezek az állítások igazak, az állam azért vezette be a zománc borítású tartályokat, mert több adóbevételt akartak. A fa hordókban ugyanis a szaké egy mennyisége elpárolgott (kb 3%), ami ha nem veszik el, meg lehet adóztatni.
Ez volt a fahordók korszakán a vége, és a fahordók használata a szakéfőzésnél teljesen eltűnt.

Még más lenyúlás:

Japánban a szakét már évszázadok óta adóztatta az állam. 1898–ban csak a szakéból beszedett adó mennyisége 55 millió jen volt a teljes 120 milliós jen adóbevételből. Tehát a japán állam adóbevételének a 46%-a a szakéból folyt be.

Az Orosz-Japán háborúban (1904-1905) az állam betiltotta az otthoni szakéfőzést.
Ekkor még mindig hatalmas mennyiséget, 30%-át tette ki Japán teljes adóbevételének a szakékből beszedett adó.
Mivel az otthon készített szaké után nem volt adó, a logika az volt, hogy ha betiltják a házi szakét, akkor több szakét adnak el, és több lesz a beszedett adó mennyisége.
Ez volt a vége a házilag készített szaké korszakának, a törvény mai napig érvényben van, bár az állam teljes adóbevételének a szakékból beszedett mennyiség már csak 2%.

SarkCsilla írta:

Jack London

.

Kattints a kibontásához...

N
Népi ellenőrök
Miért nincs autóalkatrész, elég kenyér, elég tégla, hová tűnik a sör a hétvégeken és így tovább

A pécsi Piroska presszó 1988-as gyors ellenőrzésén bizony lassú volt a kiszolgálás, a pincérnő nem az elvárt 1-2 percen belül hozta ki a rendelést (2 kávé, 2 fél pálinka és egy fél rum, 98 Ft), ezért a népi ellenőröktől megrovást kapott. És ön mennyi idő alatt kapta meg legutóbb a pálinkáját?

Az Állami Ellenőrzési Minisztérium (lásd alább a XIX. fondfőcsoport ismertetésénél) helyébe lépett az 1957. évi VII. törvénnyel létrehozott Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (XVII-2).
A KNEB mint a népi ellenőrzés legfelsőbb szerve 1958-1989 között működött. Feladatkörébe tartozott "az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítása, a nép vagyonának védelme és a visszaélések leleplezése, a feltárt hibák megszüntetésében való közreműködés".


Magyarországon a szocialista ellenőrzés legfőbb szerveként 1957-ben hozták létre a Központi Népi Ellenőrző Bizottságot. A szervezet 1958 és 1989 között működött, feladatkörébe tartozott "az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítása, a nép vagyonának védelme és a visszaélések leleplezése, a feltárt hibák megszüntetésében való közreműködés."

A népi ellenőrök gyakorlatilag mindenfélébe beleütötték az orrukat, és bárhol felbukkanhattak. Tevékenységi körük nemcsak az államigazgatás, hanem a gazdasági és kulturális élet, valamint a szolgáltatások területét is magába foglalta. A vizsgálatok kiterjedtek a nagyvállalatokra, kisiparosokra, oktatási intézményekre és a kórházakra is. Felügyelték a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, a közlekedést, a szórakoztatást és a szolgáltatásokat. A vizsgálatok túlnyomó részét előzetesen meghatározott munkatervek alapján végezték, a lakossági bejelentések és panaszok munkájuk elenyésző részét adták.