kétnyelvűség ill. többnyelvűség (tapasztalatok, tanácsok)

Sziasztok!
A tavaly elött négyéves kisfiamat német nagyszülei vitték haza a magyar nagyszülökhöz nyaralni. Aznap este vacsoránál ö volt az tolmács a két "fél" közt, rajta keresztül értették meg egymást az após-anyósék a szüleimmel. Erre azóta is nagyon büszke vagyok, mivel Németországban élünk és a mindennapokban én vagyok az egyetlen, aki magyarul kommunikál vele.
Hogy hogy jutottunk el idáig? Már a nulladik naptól kezdve magyarul beszéltem hozzá, minden este meseolvasás, magyar nyelvü médiák, stb. Eleinte nem nagyon ment a német mellett, de az igazi lökést az egy-két hetes mo-i nyaralás nagyszülöknél, illetve a heti egyszeri magyarovi adta kb. alig 3 éves korától kezdve.
Azt nem mondom, hogy végig csak magyarul beszélek a fiamhoz, viszont a "háztáji" alapozás bejött, habár nem is igazán volt tudatos. Ha például elhoztam a német oviból, akkor persze németül kezdtünk beszélgetni a napi eseményekröl. És miközben mesélt, egy-két érdekesebb "eseményre" rácsodálkozva megismételtem magyarul az elmondott mondatát. És legvégül apránként, viccesen ismételtük el az egész történetet.
Vagy ha egy új magyar szót szeretett volna megérteni, akkor magyarul kezdtem neki leírni-értelmezni és a legvégén egész halkan megmondtam a német megfelelöjét, ami aztán helyre tette a dolgot
Mindenesetre tudatosult benne, hogy otthon van valaki akivel így magyarul lehet (kell) kommunikálni.
Üdv,
tizedes

Vélemény/tapasztalat:
A kétnyelvüségnek az egyik alapja a kétnyelvü környezet napi szinten. A gyerek elsösorban a szülök közti nyelvet fogja használni. Hogy a gyerek ovis korban más nyelvet is tanuljon, meg kell adni neki azt a mondjuk 80%-ban más nyelvtöl elszigetelt környezetet, ahol megérti, megérzi, hogy abban a helyzetben, illetve azokkal az emberekkel csak azon a bizonyos másik módszerrel/nyelvvel lehet beszélni.
Ilyen környezet lehet pl babacsoport illetve egyéb közösségek, foglalkozások, ahol csak azt a nyelvet beszélik, vagy pl esti meseolvasások. Vagy egyszerüen egy-két óra együttlét a csemetével, amikor teljesen hétköznapi dolgokról való beszélgetést fokozatosan átvezeti az ember az új közös nyelvre.
Viszont ezt tényleg napi szinten kell csinálni és a szülöböl az legalább egyik félnek magabiztosan kell beszélni a másik nyelvet, különben a poronty nem fogja érezni, hogy most miért kell neki ezt a másik nyelvet eröltetni. Rávenni a gyereket iskolás módszerekkel szerintem nem lehet, a kényszer amúgyis demotiváló.

Kell egy nyelv

Sziasztok!
A kisfiam idén tölti a 14. évét és angolul tanul. Nagyjából négy évesen kezdte, a számítógép hatására. Eleinte segítettem neki, de hamar megtanult olvasni. Mivel a nyelvi környezetet nem tudtam neki biztosítani, rávette magát a netre. Mára már az egész világon vannak barátai, főleg az online játékoknak köszönhetően. Természetesen angolul társalognak. A gyerek mára olyan szintet ért el angolból, hogy a tanárjának leesik az álla néha. Főleg amikor egy kérdésre visszakérdez, hogy angol, amerikai, irodalmi, vagy szleng választ vár a tanerő. Amikor egy kérdésre spanyol akcentussal válaszolt, arcán a szokásos pimasz vigyorával, a tanár kiakadt kicsit, de azért jól vette a dolgot.
Summa summárum, a gyerek már nyelvet akar váltani, most éppen a japánnal és a némettel kacérkodik.

angol

kisiskolásoknak tudom és merem ajánlani a clubpenguin oldalt. Szülői felügyelet, a gyereknek van egy pingvinje akiről gondoskodik, a pingvinek egymás között chatelhetnek, de csak angolul. A társalgás moderált kb olyan szinten, hogy cimet, telefonszámot, illetlen szavakat azonnal kiütnek, tehát elméletileg nem kell tartanunk pedofil betolakodókól, de a kismanóink gyakorolhatják az angolt

Én is olvastam arról, hogy kétnyelvű gyermek beszédfejlődése lassúbb, de a lányunknál ezt egyelőre nem tapasztalom. Most lesz 20 hónapos, és kb. 150-200 szót használ, vegyesen magyarul illetve horvátul. Tudomásom szerint ez ebben a korban nagyon jónak számít. Bár konkrétan nem tanítottuk rá, két napja azzal lepett meg minket, hogy elszámolt nyolcig magyarul, majd tegnap megszámolta mind a kilenc képes kockáját horvátul. Minden nap mond legalább 2 olyan szót, hogy csak nézek, hogy "Te ezt is tudod?". Sokszor észreveszem, hogy a mindkét nyelven ismert szavakat lefordítja magának, például gyakran köszön azzal, hogy "bog szia", vagy ha az apja nem reagál az "apa" hívásra, akkor rögtön "tata"-ként hívja. Meglátjuk, mi lesz később, de egyelőre nagyon szépen halad.

A legjobb, ahogy végigmondja az "Ec-pec kimehetsz" kezdetű mondókát és elénekli a "Csip-csip csókát", felismerhetően, de persze nem tisztán. Annyira aranyos!

A nagyobbik gyerek születésekor nagyon sokat foglalkoztunk a kétnyelvűséggel. Gondolkoztunk, hogy megpróbáljuk e vagy sem, hiszen mindketten a férjemmel magyarok vagyunk, de tudunk angolul is, bár nem teljesen tökéletesen. Arra gondoltunk, hogy azokat a hétköznapi dolgokat, amik általában a gyerek kapcsán felmerülnek azokat angolul mi is meg tudjuk tanítani, így elkezdtük. Aztán nagyobbik gyerekünk amikor másfél éves volt egy szót sem beszélt, csak figyelt, az unokatesói, akik csak magyarul tudnak, már régen beszéltek, de ő csak kuksolt. Én mindezt betudtam annak, hogy a kétnyelvűség miatt van, hiszen őt egyszerre tanítottuk angolul és magyarul is. Amikor bekerült a bölcsibe, akkor meg hirtelen megszólalt olyan szókinccsel, hogy a gondozók is csak csodálkoztak, hogy ennyi idősen (1,5 évesen) hogyan ismerhet ennyi szót, amiket ráadásul gyönyörűen, tisztán ejti ki. Mindezt mindkét nyelven, teljesen természetesen. Most, hogy megszületett a tesója, már teljesen természetes számunkra, hogy őt is kétnyelvűre neveljük.

Konnyen tanul a kisgyerek tobbnyelvet! Lehet hogy kesobb kezd el beszelni az akihez ket nyelven szolnak, de egyszerre megtanulja mindket nyelvet. nagyon fogekonyak a kicsik

Sziasztok! èn Olaszorszàgban èlek, van egy kisfiam 14 hònapos mùlt. èn is csak magyarul beszèlek vele, az apja meg olaszul. Ez azèrt is jò, mivel akàrmennyire beszèlek jòl olaszul, de èn mègiscsak az anyanyelvemet tudom helyesen àtadni neki. Megèrti ugyanazt magyarul ès olaszul. Egy ido utàn 2-3 èves korban talàn lesz kis keveredès, de az normàlis. Szerencsère van egy magyar baràtnom a kozelben ès neki pont ma 1 èves a kisfia. ìgy osszejàrunk ès termèszetesen magyarul beszèlunk. Ez mindenkinek elonyos! Tanàcsolom mindenkinek az anyanyelveteket tanìtsàtok! A MAGYAR egy nagyon szèp ès nagyon nehèz nyelv!! Olaszul megtanulni majdhogy gyerekjàtèk... magyarul? Lehet pròbàlkozni!

Sziasztok!

Dublinbol irok, ketnyelvu csaladban elunk, a parom ir, a kisfiunk (2,5 eves) pedig mindket nyelvet hallja elso perctol kezdve. Ha kettesben vagyunk, csak magyarul beszelunk, ha apukaja is ott van, angolul. Egesz nap bolcsiben van sajnos, amig mi dolgozunk, igy termeszetesen az angollal sokkal tobbet erintkezik, mint a magyarral. Probalunk estenkent kompenzalni, es rajzfilmet ha lehet, csak magyarul nezhet, rengeteget enekelunk, es heti 1 oraban magyar jatszocsoportba is tudunk jarni. Sajnos magyar ismerosunk nagyon keves van itt. Szerencsere ennek ellenere egeszen jol megy a nyelv neki, erteni mindent ert, beszelni tobbnyire egy fura angol nyelvtani alapu kevert nyelvet beszel. Ha otthon vagyunk, akkor sokkal tobb magyar szot kever a beszedebe, sot ha beszelunk a nagyszulokkel, akkor rovid ido utan atkapcsol magyarra, amennyire tud.
Kerdesem volna: mi a tapasztalat olyan vegyes csaladokban, ahol a magyar szulo idegen nyelven is beszel a gyerekhez, mennyire nehez a gyereknek valtogatni a nyelveket? Mikortol erzi a gyerek a 2 nyelv megletet? En ugy latom, o meg nincs teljesen tisztaban azzal, hogy itt 2 nyelv van hasznalatban.

Én úgy tudom, hogy kb. 4 éves korra tisztul le a dolog, és akkor már automatikusan az adott szülőnek "megfelelő" nyelvet használja a gyerek. Itt élő magyar hölgyektől is nagyjából ezt hallottam vissza. Az én lányom még csak 21 hónapos, neki még csak egy kb. 250 szóból álló, kevert szókészlete van, úgyhogy személyes tapasztalatom nincs.

Engem meglepett, hogy ez tiszta magyar környezetben is működhet... Egyik baráti családban apuka beszél mindig a gyerekekhez németül, ill. minden nap csak német nyelvű mesét néznek (reggel!!! fél órát), s a gyerekek értik amit apukájuk mond, s elég gyakran válaszolnak vissza németül...

Létezik, volt tanárom kisfia is 4-5 nyelven beszélt, igaz én "csak" három nyelven hallottam megszólalni. Semmi gondja nem volt, nem keverte a nyelveket. Volt hogy egyik pillanatról kellett magyarról franciára váltania és minden gond nélkül tudott a kérdező nyelvén válaszolni.

Engem inkább az érdekelne hogy érdeemes-e úgy elkezdeni beszéni egy kisgyerekhez, ha vki nem anyanyelvi szinten beszéli az adott nyelvet. Mert akkor gondolom a hibás szerkezetet, kiejtést stb. tanulná meg és ez inkább hátráltatni mintsem a javára válna a későbbi nyelvtanulás folyamán. V ha nem vagyunk biztosak a nyelvtani ismereteinkben, de pl a kiejtésünk jó akk az is segítheti a fejlődést ha csak szavakat mondunk és nem teljes egész mondatokat?

Kedves Fórumolók,

én nagyon tisztellek Benneteket, mivel a legtöbbeteknek a jelek szerint ragyogóan sikerül a kétnyelvűség menedzselése.
Velem sajnos nem így alakult. Két lányom van, francia az édesapjuk és francia nyelvterületen születtek és ott is lakunk. Természetesen én is úgy álltam neki, hogy majd én magyarul beszélek velük, de az apjukkal franciául beszélünk, a dadussal franciául éltek, aztán az oviban is franciául történt minden, és én is egész nap franciául dolgozom és élek - valahogy természetesen elment a dolog az egynyelvűség felé. Néhány éneken kívül a lányaim tiltakoztak a magyar nyelv ellen, nem akarták hogy úgy meséljek, és nekem nem esett jól azt a kevés időt amit este együtt töltöttük veszekedéssel tölteni. Reggel a rohanásban pedig a hatékonyság kényszere sodort el minden törekvést.

Ha egészen becsületes akarok lenni, valahogy mindig utólag vettem észre, hogy már megint elszalasztottam egy alkalmat és a könnyebbséget választottuk. Hozzáteszem, én franciául majdnem anyanyelvi szinten beszélek, és alkalmazkodó alkat vagyok, férjem viszont tizenhárom éve nem képes a magyarral megbirkózni, és süt belőle a frusztráció ha magyarul kell léteznünk néhány napot Magyarországon.

Magyar közösség nem volt a környéken, a nagyszülők nem szeretnek kijönni, a lányok fiatalok voltak az önálló nyaraláshoz.

Így aztán leánykáim néhány szón kívül nem sokat tanultak meg magyarul. Természetesen otthonról erős szemrehányások áradata ért és ér továbbra is, és mindenki nagyon csodálkozik a dolgok ezen alakulásán, amiből véget nem érő magyarázkodások vannak.

Alapjában véve egyetértek az előttem szólókkal, jó és fontos a kétnyelvűség - annyiban vitatkoznék csak, hogy milyen egyszerűnek tüntetik fel sokan.

Véleményem szerint kell hozzá néhány körülmény, úgymint:
- a messzi nyelvet beszélő szülő nem dolgozik és az első évek alatt szilárdan meg tudja alapozni az egyik nyelvet, míg a másik a csapból is folyik,
- a szülőkön kívül egyéb kommunikációs helyzetekből is táplálkozik a nyelvtanulás,
- a másik szülő érti a kérdéses nyelvet és így nem záródik ki egy kétnyelvű társalgásból (francia kérdésre magyar válasz).

Ha egyszer eltért a család a szigorú kétnyelvű sémától, ördögi a kör és nekem például nem sikerült kitörni belőle. A fontos vagy bonyolult dolgokat franciául beszélem meg a gyermekeimmel, valószínűleg mert az a fontos elsősorban amit mondanak és amit mondani szeretnék...

Két éve magyarul járnak oviba és iskolába a lányok - mert elköltöztünk. Az ovi az nem vészes, de az iskola kemény dió. Mára sokkal jobban tudnak magyarul, de kétnyelvűnem egyiket sem nevezném. Két lányom között nagy a különbség a nyelvi tehetség tárgyában, ez is kiderült.

A magyar nyelv tényleg nagyon nehéz, ez is igazolódott.

Mi így jártunk.

Nem minden kisgyerek a másik nyelvre, van olyan ismerősöm, akinek a kisöccse Fr.országban töltötte a kisgyerekkorát (1/2-4/5 év között) és mégsem hajlandó franciául beszélni, pedig a családban mindenki beszéli a nyelvet, és a hazatérésük után próbáltak fr.ául is kommunikálni h szinten tartsák a nyelvtudásukat, a kissrác mégsem használta a nyelvet, így elmaradtak ezek a beszélgetések.

Viszont ismerek olyan lányt is, aki Szerbiában élt egy ideig. Anyukája magyar volt, de nem beszélt magyarul a lányhoz csak szerbül. A nagymama horvát volt, így azt a nyelvet megtanulta a lány, spanyolt érti, mivel nem voltak a sorozatok szerbre fordítva. Az angolt pedig úgy kezdte hogy meséket nézett kisgyrekkorában angolul. Aztán középiskolát már M.on kezdte, első két évben nagyon nehéz volt neki. Ma már nem is lehet észrevenni hogy nem ez az anyanyelve. Jelenleg pedig csehet tanul.
Szóval ő már kisgyerekkorában fogékony volt a nyelvekre, pedig a környezetéban csak a szerbet hallotta.

A nem anyanyelvűeknek szerintem nehéz hitelesen beszélni az adott idegen nyelvet, én elég erőltetettnek találom ha otthon két magyar szülő egy másik nyelvet próbál beszélni. Még a hibáktól függtlenül is.

Nyelvet azért tanulunk, hogy másokkal érintkezni tudjunk, olyanokkal, akik a mi nyelvünket nem beszélik. Ez a körülmény ugye így nem teljesül, ezért szerintem egy kisgyereket megzavarhatja.

Együtt nézni idegen nyelvű műsort, zenét hallgatni és úgy magyarázni az idegen nyelvet talán autentikusabb helyzet, és előmozdíthatja a tanulást anélkül hogy abszurd lenne a szituáció.

darfruzs írta:

Engem inkább az érdekelne hogy érdeemes-e úgy elkezdeni beszéni egy kisgyerekhez, ha vki nem anyanyelvi szinten beszéli az adott nyelvet. Mert akkor gondolom a hibás szerkezetet, kiejtést stb. tanulná meg és ez inkább hátráltatni mintsem a javára válna a későbbi nyelvtanulás folyamán. V ha nem vagyunk biztosak a nyelvtani ismereteinkben, de pl a kiejtésünk jó akk az is segítheti a fejlődést ha csak szavakat mondunk és nem teljes egész mondatokat?

Kattints a kibontásához...

Szia!
Talán azon a fogalmon, hogy anyanyelvi szint, lehetne vitát nyitni.
Kinek és mit jelenthet. Anyanyelvi szintje bárkinek lehet. A 3-4 évesnek is, a 10 évesnek is, a 20 évesnek is van és mind-mind mást takar. És mind ugyanaz. Ki és hol tart. Más az anyanyelvi szintje egy mérnöknek és más egy takarítónőnek.
Szerencsétlen egy megfogalmazás.

"A nem anyanyelvűeknek szerintem nehéz hitelesen beszélni az adott idegen nyelvet, (...)"

Szia, sajnos ez nem mindig kivitelezheto. Marmint hogy ne beszelj a gyerekhez idegen nyelven. Es sem orulok, hogy igy alakult, de a parom alig tud magyarul, nincs se alkalom, se tul nagy motivacio, hogy megtanuljon jobban, kirekesztve erzi magat, ha a gyerekkel en magyarul beszelek. Igy ha harmasban vagyunk, akkor kenytelen vagyok angolul szolni hozza! Ezt annak ellenere nem tartom elonyosnek, hogy ugy erzem, eleg jol beszelek, angol tanar is vagyok, tehat nem csak a "konyhanyelv" hanem a tenlyeges idegennyelvi alap is megvan, de a kiejtesem nyilvan nem tokeletes, es becsusznak hibak is persze. Viszont mas megoldast nem latunk. Igy maradnak az ertekes 5-10-20 percek, vagy a gyermekkel csak kettesben csinalt programok. Es varjuk az idot, amikor eleg nagy lesz, hogy hetekre nyaralni mehessen a nagyszulokhoz Mo-ra.

Szerintem gondnak nem gond,ha valaki nem az anyanyelvén beszél néha a gyerekhez,ha ez a családi egység érdekét szolgálja. Azt sem elsősorban nyelvi szempontból tartom kifogásolhatónak,ha valaki úgy dönt, átadja a nem anyanyelvi idegennyelvtudását a gyermekének, hiszen jobb nem tökéletesen tudni egy nyelvet, semmint sehogy. Azonban a kapcsolat rovására mehet,ugyanis senki nemtudja magát a nem anyanyelvén rendesen kifejezni.