Kínos élmények

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Magánügy?

Biztos hogy magánügy?

Amit látunk/hallunk abból is tanulunk!

Magánügyem ha
leiszom magamat
s ha cigarettázom
a szomszédom lepofázom
szanaszét szemetelek
és firkálok ha lehet
ajánlom magamat

amit teszel
más is látja
és példát vesz
hát így is lehet?
felbátorodva
megcsinálja

példakép vagy
nem tudsz róla?
vagy azért teszed
mert tudsz róla?
és lett követôd
több azóta?

hol a határ?
rossz a hírem
egy rossz példakép
nem magánügy
és visszaüt
temagadra
végeredményképpen

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki a tettes?

Nem én voltam!

Ki/mi a meghatározó?

Vannak akiket
választunk
példaképnek,
és vannak
ránk ragadt
kínos élmények
agyrémek
emlékek
berögzôdések

de ki vagyok én
ezekben a bensô
zavaros vizekben?
sok bennük a szemét
a saját
és amit mások
dobtak bele
melyeket
magamba elrejtettem
és a történtek
nyomait viselem

nem én voltam!
hazudik a tettes
de lehet hogy
mégis
igaza is van
mert ki volt
tulajdonképpen az
hiszen
teljesen
nem csak
ô volt az

netkobzos
 

hosszupuska

Új tag
Könyv írás!

Én szegény tudatlan, elkezdtem egy szomorú könyvet írni...az iskoláról, a barátokról...
Amikor bevittem a suliba és odaadtam a magyartanáromnak az hangosan kezdett hahotázni azon hogy minden mondatomban van 6 helyesírási hiba.
Teljesen összetörtem, mindenki rajtam röhögött... :(
Soha többet nem írok...

Elkeseritő tapintatlanság egy pedagógus részéről !
Ahelyett ,hogy bátorított volna a tartalmat véleményezve közben a hibákra is felhivva a figyelmed,igy vette el örökre akedved az irástól !
Azt mondom lépj ezen túl és kezdj el irni ,majd meglássuk mi lessz belőlle !
 

Kupax

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nem nekem kínos, de a tengerparton voltam és egy nő nagyon fényképezkedett a part széléről, pont érte a víz. Egyszer csak jött a hullám és HOPPP, lement a bugyingó XD
 

Kupax

Állandó Tag
Állandó Tag
Könyv írás!

Én szegény tudatlan, elkezdtem egy szomorú könyvet írni...az iskoláról, a barátokról...
Amikor bevittem a suliba és odaadtam a magyartanáromnak az hangosan kezdett hahotázni azon hogy minden mondatomban van 6 helyesírási hiba.
Teljesen összetörtem, mindenki rajtam röhögött... :(
Soha többet nem írok...


kocsog tanár, nekem az egyik tanár összetépte a rajzomat amikor kész volt, mondván, hogy ez nem elég jó:butt:
 

Alex64

Állandó Tag
Állandó Tag
Hősök voltunk !!!!!!

Hősök voltunk !!!!!!

Akik a 1980-as évek előtt születtek, azok valódi HŐSÖK,


Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz Mi, kész csoda, hogy
életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se
nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt
bőven ólom.

A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem
volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók
sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.

Mikor bicajozni mentünk, nem hogy könyökvédőnk de sisakunk sem volt.
Még rendes biciklink sem.


Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz.
Sokáig kevertük a szódavízzel. Azt hittük az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi
különbség a kettő között. Mai napig szódának hívom a 'sványvizet!

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nem hogy mobil.

Nyáron a derékig érő fűben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és
nem tört ránk allergiás roham.

Nem tudtuk mi az az UV sugárzás, a pollen.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak
szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson
edződött amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíroskenyérre, a kolbászra. Zseniális!!!! így volt!

Az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt
vagyunk.

A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont 'bedeko'-nak hívták
és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.

Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont
tömény cukorból készült.

A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a
gyakran éretlen gyümölcsöt.

A WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek
meg a még háborítatlan nyugalomban, Domestos mentes korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az valami számítógép volt). áááááá

De szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról,
164 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről,
Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy
mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink!!!!!!! bezonyám!

Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a
ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk
hozzájuk és beengedtek.
Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket!

Nem vittek és nem hoztak a szülők....
Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk.
Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi
is.
Azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem
tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan
nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más
játékot, más játszótársakat kereshetett magának. Mennyire igaz!!

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni. így volt!

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük
be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se
mondtuk.

Ismertük a törvényt.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a
bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi !


Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül
mosolyognak.
 

mckecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Budapestről először akartam hazavonatozni a dél alföldre, rossz vonatra szálltam és este 9kor értem miskolcra.
 

Góréné

Állandó Tag
Állandó Tag
2 éve Dunavarsányban a tóban szeretkeztünk párommal,s azon kaptuk magunkat,h előttünk áll egy autó,s kiszáll belőle 2 rendőr,s közölték velünk,h nem beszállni akarnak,hanem személyit,lakcímkártyát stb...-t kérnek! Na ez volt a ciki! Életre szólt... :D
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Megalázás

Miért sértegetünk/megalázunk másokat?kiss


Egy emberi szügségletrôl van szó.




Magyarázni akarunk
az mutatja mit tudunk


Nagyon gyakoriak
A sértegetések nagyon gyakoriak. Te hülye/cigány/zsidó/kurva/állat stb kirepül a szájból és a szándéka az hogy mint egy pecsét határozza meg a más identitását. Ez a minôsítési pecsét lehet azonban felmagasztaló is (pl a szerelemben) de leggyakrabban – amikor a sértegetésrôl van szó - a degradálás/megalázás a célja.


Buta paraszt
ez a tót
nem csoda mert
palóc vót


Ezeket a szokásokat persze gyakran/legalábbis az elméletben elvetjük – vagy nem vesszük komolyan - vagy tréfának tartjuk. De hogyan érzi magát az akit megcéloz? Senki sem gondolja talán amikor hallja hogy „te ökör!” hogy itt valami sértegetés történt. Egyszerûen egy a barátoknál megszokott beszédmodorról van szó. - De azért nem illik egy ismeretlennel ilyen „barátias” lenni!


A leegyszerûsítések módszere
Vannak azonban esetek amikor az effajta kinyilvánosítások/pecsételések veszélyesek lehetnek. Részben azok számára akik kimondják de persze azok számara is akiket érint. Nem azért mert egy szájon ütés következhet be hanem mert az effajta egyszerûsítések egy emberi fontos szükségletét kielégíteni kívánkoznak. Gyerekesen örülni tudunk a gyors magyarázatoknak, csak az lehet a baj hogyha már elavultak. Már a kisgyerek korunkban követeltük az effajta magyarázatokat. - Honnan jöttem én? stb. És ha már megvagyunk elégedve a magyarázattal akkor minek gondolkodni tovább? Nem csoda hogy a gólyában is hittem egy ideig. - Azonban idôvel elhagyjuk ezt az azonnali követelést/tömör magyarázatokat, de sokak úgy látszik mégse. - A sértegetés célja követeli ezt a gyerekes gyors pecsét-módszert.
Mint felnött emberek úgye mégis azt szeretjük (egy alapvetô szügségletünk) hogy megértsünk valamit. Ehhez pedig egy nyitott gondolkodás szügséges. De ha – gyerekes módon - pecsételünk akkor leegyszrûsítjük a magunk számára a dolgot. (Ha ezt tudatosan csináljuk, azzal a céllal hogy csak besározzunk/kipecézzünk másokat akkor magunkat sározzuk be. Ha azt mondod hogy valaki buta akkor magadat tetted butábbá ha sértegetés volt a célod.) És ha értelmesek vagyunk akkor óvakodunk az efféle kijelentésektôl. Mert megértjük azt hogy az effajta kijelentések egy a leegyszerûsítés következményei. És amikor mi pl azt mondjuk valakire hogy: palóc/cigány/ kurva/szemét/tolvaj stb akkor gondolkodás nélkül egy alsóbb polcra helyeztünk valakit mint..., és megszûntünk gondolkodni. Sôt félünk tovább gondolkodni – az ügy lezárt - mert félünk az igazsától.


Ha megszûnik a gondolkodás
Halottam már esetekröl is amikor a sértegetô ki sem meri mondani hogy kirôl/kikrôl van szó csak célzasokat tesz: „Azok ott, tudod...”, már a nevüket sem meri kimondani a..., mert annyira útálja ôket és azt akarja hogy más is ugyanazt tegye. Persze már biztos hogy rátette a pecsétjét már valamikor elôzôleg rájuk.


Tragikus események egész soráról lehetne itt beszámolni pl az ideggyószászat területérôl amikor egy bizonyos elfogadott elmélet alapján tettek diagnózist és....


Mindazon esetek, amelyek ezen meggondolatlan gyors pecsét-módszerrel történnek ma is, mindég azt eredményezik hogy megszûnik a gondolkodás. Ha már kimondtuk a diagnózist/hogy mi is a facit akkor már mintha mindent tudnánk. Ha kimondod hogy palóc vagyok akkor azt hiszed hogy már mindent tudsz rólam. - Magadat csaptad be!


Régebben ennek az egyszerûsített gyors módszernek nagyon drasztikus következményei is voltak, amikor a papok is részt vettek pl a boszorkányüldözésekben. Ha valakire rátették a pecsétet hogy... akkor... !


Mindent tudunk?
De ugyanzokat a módszereket követve – a sértegetôk - magunkat csapják be ma is. - Amikor kimondjuk a diagnózist hogy valaki pl palóc akkor azt hisszük hogy most már mindent tudunk a palócokról. Én sem tudok mindent.


egy palóc netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
bullshit!

bullshit!

Mondja egy amerikai vizsgálat ha azt hiszed hogy boldogabb leszel ha sokat nyersz.

Hogy vagy koma
jaj de bús lett
a faképed
ha nem tudnám
akkor meg se
ismernélek

megkedvelt a
nagy szerencse
istennôje
vidámság volt
de most eljött
annak böjtje

fáj a fejem
nem visz a lábam
a lányom drogos
s a feleségem
is elhagyott
mostanában

a pénzemet
ami maradt
elrabolták
a jóságomat
talán ezzel
viszonozták

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kirekesztések - megalázások

Kirekesztés - megalázás


Mozaik a palóc életembôl Acsán


A Mengele kisérlete a gyermekekkel igen ismeretes. Elzárva a külvilágtól egy saját szobájukban elzárva tartotta öket. Mindenük megvolt különben csak egy hiányzott – a kommunikáció! Senki sem reagálhatott vagy beszélgethetett a gyerekekhez. - Végül minden gyermek meghalt.


Mengele a kegyetlenségével itt bebizonyította azt amit már az elött is sejtettünk. Hogyha senki sem vesz észre bennünket és kommunikál velünk akkor az életünk forog kockán. Ezt a tudást kihasználva, mint egy rafinált szadista módszert is használhat tehát valaki ellenünk, anélkül hogy megérintene bennünket. A cél éppen az hogy tudatosan úgy viselkedik a szadista mintha, azt akit kínozni akar, nemis létezne. Te mint – úgy érzed - egy láthatatlan ember lettél a számára.
A módszer ugyanaz, de használható finomabb formában is, de ami mégis elég ahhoz, hogy ha tudatosan csak keresztül lát valaki rajtad – te nem létezel a számára – az is elég hogy megalázzon.


A háború alatt és utána sokat éheztünk Acsán. Én pedig éppen akkor növekedtem a legjobban a hosszúságomat illetôen. Hosszú lettem és ugyanakkor gyenge. Az iskolatársaim rövidebbek voltak mint én; én pedig utáltam azt hogy én olyan hosszú vagyok. Nevetséges úgye de gyerekszemmel az más mert másnak éreztem magam. Röhögtetô ugyan, de még gyakorlatoztam is hogy rövidebb legyek – most nem mondom el szégyenemben hogy hogyan.
Ebben az idôben nagyon rosszul eset ha nem választottak be a csapatba focizni – ezt megalázónak éreztem. Én mindég utoljára jöhettem néha számításba – mint töltelék - ha pl hiányzott valaki más. És ebben az idôben az történt azután, ami történni szokott, hogy lassan egyenesen nem érdekelt a sportolás. És lehet, hogy ez is, az egyik oka lett annak, hogy még most sem érdekel a sport.


Senki sem gondolt arra, hogy ezzel a társaim tudatosan megaláztak volna, és persze arra hogy megalázanak nemis gondoltak – ilyen fogalom nem létezett akkoriban minálunk a suliban. - Mi fán terem az hogy megalázás? A palóc barátaim nemis voltak olyanfélék hogy ezt tudatosan tegyék ellenem; de engem mégis kirekesztettek a játékból mert alkalmatlan voltam (olyannak tekintettek). És mivel gyakorta kimaradtam, amiatt még rosszabb játékos lettem. Nem mondták egyenesen de


„Téged itt nem akarunk
mert nyerni szeretnénk
és nem veszíteni
tereád nincs szükségünk!”


Ez gyerekes, de akkor ez egy nagy és nehéz teher volt számomra elviselni. Itt nem kellek! Rajtam ne múljon. Tehát dacosan nem mentem oda többé. Inkább a tankönyveket bújtam és a szorgalmam miatt kaptam néha elismeréseket is, és a „sportolókat” is tudtam segíteni a leckéjükkel, ami miatt egy kicsit büszke is lettem. Mert most kellettem, szükségük volt ekkor éppen reám.


Ez nem egyedi dolog és éppen ezért is, választom hogy beszámoljak a következô megtörtént esetrôl: Az történt ugyanis, hogy egy ünnepély keretében elfeledkeztek egy tanulóról. Aki egy nagyon ügyes zongorista volt és azt igérték neki hogy szerepelhet ott a mûsorban és felmutathassa majd ott a tudását az ünnepélyen. Nem rossz indulatból de csak utána ébredtek rá hogy nem úgy lett. - Azóta sem – talán dacból, de mindegy - ült le a zongora mellé a fiú, meséli az apja.


Több hasonló életbevágó történetek is tanuskodnak arról, hogy a kifelejtés mit jelenthet. Egy ilyen megalázás ami talán csak egyszer történik meg a gyermek életében, és amit nem tisztázunk eléggé, ilyen esetekben és mint sokszor máskor, az ember egész fejlôdéset befolyásolhatja. - Tehát nagy dolgok születhetnek ezekbôl a látszólagosan - a felnöttek szempontjából - kis dolgokból, amik a gyerekkel történnek.


Milyen buta dolog, csupán egy semmiség gondolják a felnôttek de a gyermek számára, az ilyen, egy megalázó esemény – saját bôrömön is tapasztalva - nagyon is életbevágó lehet. Micsoda megalázás a gyermek számára ha a társai egyszerûen csak elfelejtik; pedig a szabály érvényes a felnôttek közösségében is. Ismételjük meg tehát:


Mindég a sértettnek van igaza
mert
csak a sértett tudja/érzi hogy sértve érzi magát, és hogy milyen mértékben, vagy sem. Neki kell megadni a valóságlátás jogát.


Mert úgye nem vagyunk egyformák. Amit én sértésnek nyilvánítok ugyanazt valaki más fel sem veszi. Ezért van ez úgy – és ezt el kell alaposan átgondolni – hogy mindég a sértettnek van igaza. Nem szabad lelegyinteni az ügyet, a gyerekét különösen nem. - A felnôttek ma már egy kifinomult mûveltséggel is tudnak sértegetni de, azokat a gyerek még nem érti; talán lepereg róluk. De ki tudja...


Én sem hittem volna hogy az ilyen kis(?) megaláztatás ilyen nagy jelentôséget játszhat; azaz a gyermekkori megaláztatások/kirekesztések ilyen nagy jelentôségekkel bírhatnak az egész fejlôdés folyamatára. Méghozzá meghatározó szereppel bírhatnak. Csak most ébredtem fel igazán abból tudatalatti ellenszenv eredetérôl, hogy miért is nem szeretem a sportot. Tôlem rúghatják a gólokat engem nem érdekel. Pedig megtanultam egyszer hogy


tizenkét esztelen
fél meztelen egyén
egymás háta hegyén
nyüzsög lenn a pályán...


és azt is elhiszem/megértem azonban hogy mások szeretik és hogy miért.

Megalázásokat jelenthet a gyermek számára tehát pl ha
  1. elfelejtik
  2. ha kihagyják/átugorják a játékból – felvesznek ugyan de nem passzolnak hozzád
  3. ha kitiltják. „Te gyenge vagy, neked itt nincs helyed!”
Azt is érzékeltem hogy a szegénység is egyfajta megaláztatásokkal járhat. Senki sem gondolt pl arra a barátaim közül hogy én szegény vagyok, a probléma csak az volt – gondolom - hogy nem volt kerékpárom. Vasárnap alig mertem bemenni a faluba mert ott találtam a társaimat a kerékpárjaikkal felsorakozva. Nem csúfoltak azért mert nekem nincs, a palócok nem olyanok - sôt rendes fiatalok voltak. De mit csinálsz akkor amikor fogják magukat és elkerékpároznak egy másik helyre és nem mersz felülni ha felkérnek. Ott maradni egyedül nem valami... hanem megalázó dolog. Legalábbis efféle érzéseket táplálhattam akkor ha most erre gondolok. Nemis az, hogy irígyeltem volna tôlük a kerékpárt, hanem az volt legrosszabb hogy nem lehettem velük a biciglik miatt. Megalázó volt, mert csak úgy elbiciglizhettek valahová, én meg maradtam.


Ilyen emlékkel a fejemben sohase volt biciglim Magyarországon. Az elsô kerékpáromat Stockholmban vettem. Használt volt de nagyon szerettem. Egy hét mulva mégis valahogy ellopták. Micsoda fájdalom mert érintette a régi sebeket. Megint megaláztak, amit azóta is nehéz elfelejteni mert ha meglopnak az is egy megalázás. Azóta sem bicigliztem szívesen.


De a lopásokról írnom kell többet, mert elôfordultak azaz én is loptam pl a szomszéd gyümölcsfájárol.


netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Két igazság van - lehetséges ez?

Két igazság van!

Vagy van több is?

Nekem ne beszélj hülyeséget;
csak egy igazság van
több igazság nem lehet
ebbe nyugodj meg kérlek!

A törvény igazsága
Mi elött válaszolnák a kérdésre elôre bocsájtom most, hogy, hogy arra válaszolni most nem fogok, tehát arra választ most ne is várj. De megpróbálom megmagyarázni hogy van legalább kettô. - Vagy három a magyar igazság?
Az elsô a kettô közül, amit említek itt, azt jól ismered. Az a törvény igazsága - de miért mondom ezt így?

Elôször is azt hiszed hogy igazad van pl egy ügyben de vannak mások akik mást hisznek pl azt hogy nekik van igazuk. Már így kettô az igazság, de pontosan nem erre gondolok. Mert az úgy van - sokszor az életben - hogy az igazságoddal nem sokat érsz ha azt valahol el nem ismerik. Ezért vannak/az arra hivatottak az igazságszolgáltatók – a tradicionális bíróságok amelyek hivatása hogy eldöntsék a törvény szerint a kérdést és az igazságnak védelmet nyújtsanak.

Az igazság tudva lévô nem könnyü dolog. A törvények tízezres száma létezik. Egy nagy - jól megfizetett felépült szakma kenyere hogy ismerje ezeket és igazságot szolgáltasson. A társadalom legfontosabb ügyeit tehát nem ingyen adják. (Sôt talán az igazságszolgáltatás kerül a legtöbbet az országban. Többet mint egy hazépítés? Nem tudom hogy ezt kiszámolták-e valaha. - Ha nem így van akkor valószínûleg rosszul számoltak.)

Nos, hogyan mûködik ez a törvényes igazságszolgáltatás? A folyamat le egyszerûsítve a következô:

a. A szakma azt keresi hogy történt-e törvénysértés.
b. ki sértette meg a törvényt
c. és mit érdemel az aki elkövette/büntetés kiszabása

A hatalom/kórmány nem szólhat bele ebbbe a folyamatba de szükséges ahhoz hogy biztosítsa a mûködéséhes szükséges feltételeket. S ha nehéz kibogozni az igazat akkor a törvényt hivatott megváltoztatni, hogy máskor jobban sikerüljön a dolog.

Az egyik igazságot – nevezzük most így – tehát a törvény szerint döntik el azaz maga a törvény ad igazat neked. Mert az effajta filozófia szerint a törvényt sértetted meg tulajdonképpen és nem azt az embert akit pl elgázoltál. - Furcsa úgye?
Az igazadat ekkor a törvény dönti el és métereket/oldalakat ír talán majd a media a dologról; hogy a szakosok hogyan vélekednek a dologról. Felháborodás esetén törvényt akarnak változtatni/leváltani kórmányt(?) mert az „nem tesz semmit” stb hogy megkapjad máskor a törvényszerû igazadat.

A sértett ilyenkor nem kerül a fokuszba csak mint mellékes szereplôröl tárgyalnak róla – sokszor elfelejtik. Ennek az igazságnak vannak tehát hátrányai ami a fellebezésekben is megnyilvánul stb. Könnyen belátható tehát hogy ennek az igazságnak sokszor komoly gyegeségei vannak. - Miféle igazság az amely gyenge? Sôt vannak olyanok akik egyszerûen azt állítják hogy ez nem igazság. Ezért egy újfajta igazságszolgáltatás látott az utóbbi idôkben napvilágot..

Egy második igazság.
Az egyik igazság tehát a törvény igazsága volt. Ekkor úgy fogják fel a dolgot hogy a törvény ellen vétettél. A másik gazságnak még nincsen elfogadott neve, de itt nevezzük az áldozat igazságának. Mert e felfogás szerint nem a törvényt sértetted hanem az áldozatot. Az ügy eldöntése ekkor úgymond áldozat centrikussá válik. Ilyenkor az áldozat igazságát hivatott az igazságszolgáltatás keresni. Eddig, még mondanom sem kell hogy gyerekcipôben jár az effajta sigazságszolgáltatás.

A második igazság esetében tehát nem a törvény kerül a fókuszba hanem az áldozat. Ezt a felfogást így legalábbis az áldozatok oldaláról – ha meg nem haltak - igazabbnak vélik. Ilyenkor az igazságszolgáltatás menete is más mint az elsô igazságot keresés esetében. Következésképpen

a. ki a sértett/áldozat
b. mire van szüksége
c. hogyan kielégíteni a vesztességét/szükségét

Amint látod ez egy másfajta igazság amelyet már megpróbálnak gyakorolni itt ott. Pl amikor a tettes és az áldozat találkozik egymással...

Meg erôszakolt egy lányt. A tettes a bíróság elé került. De mi elött eldöntették volna a törvény igazát a lány az életét vette el – öngyilkos lett. Az igazságszolgáltatás emiatt leállt. Az esetet egy nagy felháborodás követte. De hogyan ítélkezni ha meghalt az áldozat és nincs bizonyíték. A második fajta igazság még gyenge lábon áll de ezt próbálják.../azaz próbálkoznak. A második igazságnak az elsô feltétele itt megvan mert itt van áldozat.

Ebben az esetben is kiderült a törvényes igazságszolgáltatás gyengesége. - De hogyan megnyerni a második igazságot?

palóc netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Három a magyar igazság!

Három a magyar igazság!

Keresem a harmadikat de már követelem a negyediket.
A igazság kezelése/keresése lenne a fôtéma most pl a bûnözésel kapcsolatban.
Összefoglalásképpen három megoldás lehetséges.

1.A szokásos törvényes eljárás a leggyakrabban használt eszköz. A viszonyt azonban nem rendezi – nem az a célja. Sok esetben a sérült/áldozat nem tartja igazságosnak az eredményt – ellenségek maradnak. És akkor sem mûködik/het ha nincs elég bizonyíték. Ha hazudtál stb nem büntetik. A szokásos törvényes eljárás nem lehet mindég igazságos – különben is szigorúan csak a törvénysértést vizsgálja. A morális vesztesség ebben az eljárásban túl nagy, mert az egyenlô bánásmód az alapja, ezért jött létre újabban a következô eljárás:
2.az áldozat centrikus igazság szolgáltatás. A bûn törvénybe ütközése ekkor a háttérbe szorul, itt mégis van egy áldozat amelyet azonban nehéz/sokszor lehetetlen kielégíteni/jóvátenni. Egy bizonyos moralis/fizikai elégtétel érdekében ez egy kényes folyamat mert az áldozatnak és a tettesnek találkozniuk kell hogy megegyezhessenek s hogy a tettes megértse hogy mi lett a következménye a dolognak stb. Az elgondolás jó, de ritkán járt eddig sikerrel. És hogyan itt felmérni a sértés mértékét – azt csak szubjektív módon lehet. Az áldozat határozza meg a „jóvátétel”/elégtétel nagyságát és formáját. A hazugság/öncsalás/védekezés nehezítheti a közeledést egymáshoz. S ha nincs akarat a megegyezéshez akkor a felelôség meghatározásához/megállapításához mégis szükséges a tradicionális eljárás mert a bûnös az áldozatra kenheti a felelôséget stb. - Tehát ez az eljárás is csak bizonyos esetekben járható, amikor nem az igazság keresése hanem inkább a viszony rendezése a fô cél.
3.ekkor lép fel a „vallás megoldása” egy harmadik, tulajdonképpen régi út: a megbocsájtás lehetôségének az útja.(Errôl mindenki azt mondja hogy jó lenne ha mûködne – mint egy varázsszóra). De ez a lehetôség már nem a társadalmi intézmények kereteiben belül történik hanem pl a vallás keretein belül stb, vagy mint egy felszólítás a társadalom tagjaihoz az üzenetek által. Ez a rendszer a társadalom egészsége szempontjából igen fontos lenne de arról nincsen statisztika hogy milyen eredményes. Az anyagi javak rendezésére nem alkalmas.

Külön bemutatásra ez az út talán nem szükséges. Itt vannak akik azt mondják hogy

a. Lám, ha megtudnánk bocsájtani egymásnak akkor minden rendben lenne! vagy
b. Lám, a valóság mutatja hogy ez a út sem volt sikeres a történelem folyamán és különösen ma sem az. Gondoljunk csak a háborús bûnökre stb.

Itt több gondolat/vélemény fûzödik ehhez az elképzeléshez. - Ez lenne a harmadik járható út az igazsághoz? De most már nem az igazsághoz vezet, hanem megbocsájtáshoz. Ez egy és ugyanaz? A megbocsájtás feloldja az igazság követelményét. A bûn feloldódik. Azáltal hogy az erkölcsi kötelesség területére terelôdik a dolog – de ez hogyan van? Az igazság hogyan üzhetô ki az erkölcs területérôl?!. - Itt nem egészen érti mindenki a dolgot – én sem . És ha nincs megbocsájtás akkor nincs megoldás sem, és.... És az igazság valahogy csak úgy nem tûnhet el – ezt pedig hogyan kezelni? Azaz a „vallás ezen útja” ilyenképpen valahogy nem járható! - Itt az a veszély fenyegethet ha a megbocsájtást egy zsarolás alapján nyilvánították ki (akkor a megbocsájtás tulajdonképpen nem történt meg). De ha a megbocsájtás elnyerhetô/elérhetô – mert ekkor erre is lehetôség nyílik - akkor a viszony azonban megjavulhat de nem rendezôdik.


De ez már komoly, ha elfogadjuk hogy, ez a vallás az erkölcsön álló megoldása nem egy járható út az igazsághoz! A probléma az is, hogyha nincs megbocsájtás akkor nincs megoldás sem.

Hiheted hogy
van igazság
de az csak tréfa
ha megbocsájtasz
még az sem biztos
hogy megtaláltad
a fele sincs
biztosítva.

Hát akkor hol vagyunk? Valahogy létre kell hozni a megbocsájtás statuszát ha már az igazságot úgysem keressük már.

Keresem a választ!

„Az Isten mindent megbocsájt!” mondja a...

Most még jobban
megzavarodom
ha ezt hallom;
hókusz pókusz,
eltünik a bûn
ha Isten mondja
megbocsájtom!

Ez miféle igazságszolgáltatás? Azaz ahol uralkodik a megbocsájtás? Az igazság megoldatlan marad a viszony azonban felépül. Megváltozik a priorítás s az igazság elvész? Ez valahogy nem stimmel. (Egy negyedik megoldás szükséges.)

netkobzos
 

*Rya*

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem ilyen kicsit fura sztorim az volt, mikor hallgattam a discman-emet (árammal, nem pedig elemmel), és az adapteren túl magas Voltra kapcsoltam. Aztán szépen elkezdett füstölögni... :D Akkor eléggé beparáztam, de már csak nevetek rajta. Ja: és semmi baja nem lett a discmannek, ami a legfurcsább, azok után, hogy lefüstölt... :D
 

Jelo

Állandó Tag
Állandó Tag
Autóval utaztam Montreálból Quebec Citybe, a 20-as országúton, amikor megálltam egy pihenőnél, hogy használjam a WC-t. Az első fülke használatban volt, betértem a másodikba.
Alig ültem le, amikor a szomszédból egy hang megkérdezi:
- Hogy vagy?
Nem tartozom azok közé, akik beszélgetésbe elegyednek egy férfi WC-ben mindenkivel, de ez alkalommal nem tudtam megállni, kissé zavartan válaszoltam:
- Elég jól!
Mire a szomszédos férfi megkérdezi:
- És, mit csinálsz?
Micsoda kérdés! Arra gondoltam, ez a beszélgetés határozottan kezd bizarr lenni, ezért csak annyit mondtam:
- Mint Ön is, kelet felé utazom!
A szomszéd idegesen megszólal újra:
- Te, ide figyelj! Később visszahívlak, a szomszéd fülkében van egy hülye, aki minden kérdésemre válaszol...
 

Kissbela

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha valami rossz történik akkor először elemezd ki, hogy miért történt illetve utána "ásd el" magadba. Nekem beszokott jönni
 

yoda01

Állandó Tag
Állandó Tag
Szilveszterkor egy iker lánytól megkérdeztem, hogy honnan ismeri a barátnőjét, aki mellette ült. Ugyanis szinte kiköpött mása volt :D
VIgyázni kell az alkohollal...
 

Bloodberry

Állandó Tag
Állandó Tag
Pár éve egy havasabb-jegesebb télen elindultam iskolába. Az egyik osztálytársammal meg volt beszélve, hogy egy megállóval előbb leszállok a buszról, ő onnan egy utcára lakik, ha előbbi busszal megyek, be tudtam ülni hozzájuk minden reggel egy jó teára vagy kakaóra. Minden reggel olyan jó skót kocsmahangulat, meleg volt náluk, hülye lettem volna kihagyni. Egyik reggel azonban végig tükörjég az úton, ahol mindig mentem hozzájuk, de gondoltam még így is sokára jönne a következő busz, megfagyok ott, vagy hős leszek és igenis eljutok a célomig. Hát igen, elindultam. Egy hatalmas kanyarban istenesen seggreültem és mivel ott az a rész pont lejtett, szabályosan átcsúsztam a zebrán, úgy, hogy ültem közben a fenekemen... xD Egy másik busz, amiről azt hittem, hogy már nem jön arra, pont kanyarodott be mellettem, így mindenki rajtam röhögött... - volt egy-két osztálytársam, de még tanárom is... -

Nagyon ciki volt...
 
Oldal tetejére