Orvosból lett konzuli titkár, vendéglátósból nemzetpolitikai összekötővé avanzsált egykori képviselő, kommunikáció szakos, friss diplomás gazdasági attasé, Schmitt Pál unokaöccse – csak néhány példa olyan diplomatakinevezésekre, ahol a jelöltek életrajzát valószínűleg inkább titokban tartották volna. Egy bírósági döntés alapján most ki kellene adni ezeket, a külügy azonban nem hajlandó erre.
Ha közérdekből nyilvános, hogy egy magyar diplomata mennyit keres, akkor miért nem az az iskolai végzettsége, vagy a nyelvtudása, ami elengedhetetlen feltétel a munkavégzéséhez? A kérdés azután kapott nagyobb nyilvánosságot, hogy a Külügyminisztérium az Atlatszo.hu közérdekű adatigénylésére megtagadta a nagykövetek, konzulok, külgazdasági attasék szakmai önéletrajzának nyilvánossá tételét, és a bírósági döntés ellenére sem hajlandóak kiadni azokat, arra hivatkozva, hogy ezek személyes adatok, így nem tehetők nyilvánossá.
Oláh Lajos, az ottawai magyar nagykövetség első titkárának (vagyis a nagykövet helyettesének) illetménye tehát fillérre pontosan megismerhető, de az nem, hogy beszél-e felső fokon angolul, franciául, mert az a Minisztérium szerint már személyes adat. (Igaz, Oláh Lajos esetében is a hazai fizetését adták ki, a kinti illetményével együtt számolt összjövedelme nem ismert pontosan.)
Miről szól a 179-es?
A külügy a köztisztviselői törvény 179. paragrafusára hivatkozik – ez valóban arról szól, hogy csak a fizetések nyilvánosak. Ettől függetlenül is megfigyelhető azonban – nagyjából kormányfüggetlenül – egyfajta nyilvánosságot inkább kerülő mentalitás a magyar diplomáciai kar tagjait illetően. Korábban már foglalkoztunk vele, hogy a nagykövetjelöltek parlamenti meghallgatása sem nyilvános – ez a gyakorlat már 1990 óta –, de még csak az erről szóló értesítők sem.
Forrás: Facebook
Pach Judit, jakartai magyar nagykövet
Kormányzati és külügyes forrásaink szerint a helyzetnek több oka lehet. Egy külszolgálatba készülő, vezető diplomatának mindig is nagyon komoly követelményeknek kellett megfelelnie képzettség terén, ugyanakkor, mivel ezek gyakran nemcsak bizalmi állások, de egzisztenciálisan is nagyon vonzó pozíciók, egyik kormány sem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a karrierdiplomaták mellett (ők azok, akik egész életükben erre a pályára készültek, és politikától függetlenül végzik munkájukat) saját kádereiket is helyzetbe hozzák.
A politikai kinevezettek aránya változó volt az elmúlt ciklusokban, legutóbb ugyanakkor éppen maga Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke óvott attól, hogy „egy egészséges arány megboruljon”. A politikus erről 2014 augusztusában beszélt, amikor több tucat nagykövetet cseréltek le rövid idő alatt, olyanokat is, akiknek még messze nem telt le a négyéves megbízatása, és már a Fidesz 2010-es győzelme után nevezték ki őket.
Mint akkor megírtuk, a külügyi bizottság több tagja szerint is voltak jelöltek, akik elég kínos teljesítményt nyújtottak. Bence József például rendőrfőkapitányból lett mindenféle térségi tapasztalat és nyelvtudás nélkül macedón nagykövet, Őry Csaba volt MDF-es képviselő pedig még marokkói nagykövetjelöltként bizonygatta a külügyi bizottságnak, hogy mennyire szereti a kuszkuszt – hogy végül mégis Vietnamba küldjék ki.
Fotó: MTI / Beliczay László
Suha György (középen), Horn Gyula egykori sajtótitkára is posztot kaphat a Bem téren
Hasonló helyzetek nem csak nagykövetek esetében fordultak elő az elmúlt években. Sanghajba például Schmitt Pál unokaöccse, Schmitt Pál Péter került ki főkonzulnak, igaz, idő előtt haza is rendelték, pontosan nem tudni, miért. Őt B. Nagy László, szegedi Fidesz-képviselő fia, B. Nagy Péter követte. (B. Nagy László korábban azzal került be a hírekbe, hogy bár a család tulajdonában van egy budapesti ingatlan, mégis felvette a képviselőnek járó albérleti támogatást.)
A stuttgarti magyar konzulátuson a Pedagógusok Szakszervezetének elnökét tévesen ÁVH-s családi háttérrel lejáratni próbáló Bencsik András fia, Bencsik Dávid dolgozik. (Igaz, ő európai uniós szakjogász végzettséggel, pályázat útján jutott a kinevezéshez, bár külügyes pletykák szerint „így is lehetett némi hátszele”.)
A keleti nyitás szempontjából fontos lehet a délkelet-ázsiai térség egyik vezető hatalma, Indonézia, ennek ellenére egy diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező fiatalt, Pach Juditot nevezték ki nagykövetnek Jakartába. Ő korábban a Miniszterelnökségen dolgozott, úgy tudjuk, Schmitt Pál sajtómunkatársaként is. Nála is fiatalabb az Eszéken külgazdasági attasé Obradovic Ena, aki 29 éves, kommunikáció szakon végzett a Pécsi Tudományegyetemen, majd a Baranya Megyei Kereskedelmi Kamaránál dolgozott horvát kapcsolatok fellendítéséért.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Heintz Tamás: orvosként nemzetpolitikus
Volt Fidesz-képviselők is számíthatnak konzuli kinevezésekre: Heintz Tamás Kaposvárról került Rómába konzuli titkárnak, orvosként most „nemzetpolitikai összekötőként” dolgozik. Számára az öt perc hírnév azután jött el, hogy 2006-ban egy parlamenti felszólalása után elfelejtette kikapcsolni a mikrofonját, és úgy szólt oda az ellenzéknek: „Kapjátok be!”.
Szintén nehezen vádolható nemzetpolitikai szakértelemmel Kovács Ferenc, a Vas megyei közgyűlés korábbi fideszes elnöke, országgyűlési képviselő, útügyi biztos, aki az idegenforgalomban dolgozott, és egy kastélyfogadót üzemeltet családi vállalkozásként – most Münchenben „nemzetpolitikai összekötő”. Bár nem diplomata, de információink szerint hamarosan miniszteri biztosként folytatja a külügyben Horn Gyula egykori sajtótitkára, Suha György is. Ő többek között Gambia tiszteletbeli konzulja, és a feladata – egy saját titkársággal – a tiszteletbeli konzulok tevékenységének koordinálása lesz.
A kinevezésekre rálátó egyik forrásunk szerint könnyen elképzelhető, hogy valakinek nincs meg a megfelelő végzettsége, és/vagy nyelvtudása, így kínos lehet, ha ez kiderül. Állítólag olyan diplomata is akad, aki nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Korábban ezzel kapcsolatban egy uniós országban dolgozó diplomata azt mondta a VS-nek: annyit vártak el tőle, hogy a fogadó ország anyanyelvén el tudjon mondani pár mondatot egy fogadáson; valamint ha elé tesznek egy szöveget, „nagyjából lássa, miről van szó” – igaz, az illető több világnyelven is felsőfokon beszél.
Azt azonban kormányzati, külügyes, és fideszes forrásaink is megfogalmazták már korábban, hogy a kormány általános káderpolitikája alapvetően az erős politikai lojalitáson alapul, nem feltétlenül a szakértelmen. Ahogy a Fidesz egyik vezető tisztségviselője mondta ezt a VS.hu-nak még a párt kongresszusa előtt: „Most nem tépelődő, sokat gondolkozó értelmiségiekre van szükségünk, hanem olyan emberekre, akik azt várják: mutassuk meg nekik, merre van a haladási irány, és onnantól ők addig mennek, amíg azt nem mondjuk nekik: elég”.
vs.
Ha közérdekből nyilvános, hogy egy magyar diplomata mennyit keres, akkor miért nem az az iskolai végzettsége, vagy a nyelvtudása, ami elengedhetetlen feltétel a munkavégzéséhez? A kérdés azután kapott nagyobb nyilvánosságot, hogy a Külügyminisztérium az Atlatszo.hu közérdekű adatigénylésére megtagadta a nagykövetek, konzulok, külgazdasági attasék szakmai önéletrajzának nyilvánossá tételét, és a bírósági döntés ellenére sem hajlandóak kiadni azokat, arra hivatkozva, hogy ezek személyes adatok, így nem tehetők nyilvánossá.
Oláh Lajos, az ottawai magyar nagykövetség első titkárának (vagyis a nagykövet helyettesének) illetménye tehát fillérre pontosan megismerhető, de az nem, hogy beszél-e felső fokon angolul, franciául, mert az a Minisztérium szerint már személyes adat. (Igaz, Oláh Lajos esetében is a hazai fizetését adták ki, a kinti illetményével együtt számolt összjövedelme nem ismert pontosan.)
Miről szól a 179-es?
A külügy a köztisztviselői törvény 179. paragrafusára hivatkozik – ez valóban arról szól, hogy csak a fizetések nyilvánosak. Ettől függetlenül is megfigyelhető azonban – nagyjából kormányfüggetlenül – egyfajta nyilvánosságot inkább kerülő mentalitás a magyar diplomáciai kar tagjait illetően. Korábban már foglalkoztunk vele, hogy a nagykövetjelöltek parlamenti meghallgatása sem nyilvános – ez a gyakorlat már 1990 óta –, de még csak az erről szóló értesítők sem.
Forrás: Facebook
Pach Judit, jakartai magyar nagykövet
Kormányzati és külügyes forrásaink szerint a helyzetnek több oka lehet. Egy külszolgálatba készülő, vezető diplomatának mindig is nagyon komoly követelményeknek kellett megfelelnie képzettség terén, ugyanakkor, mivel ezek gyakran nemcsak bizalmi állások, de egzisztenciálisan is nagyon vonzó pozíciók, egyik kormány sem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a karrierdiplomaták mellett (ők azok, akik egész életükben erre a pályára készültek, és politikától függetlenül végzik munkájukat) saját kádereiket is helyzetbe hozzák.
A politikai kinevezettek aránya változó volt az elmúlt ciklusokban, legutóbb ugyanakkor éppen maga Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke óvott attól, hogy „egy egészséges arány megboruljon”. A politikus erről 2014 augusztusában beszélt, amikor több tucat nagykövetet cseréltek le rövid idő alatt, olyanokat is, akiknek még messze nem telt le a négyéves megbízatása, és már a Fidesz 2010-es győzelme után nevezték ki őket.
Mint akkor megírtuk, a külügyi bizottság több tagja szerint is voltak jelöltek, akik elég kínos teljesítményt nyújtottak. Bence József például rendőrfőkapitányból lett mindenféle térségi tapasztalat és nyelvtudás nélkül macedón nagykövet, Őry Csaba volt MDF-es képviselő pedig még marokkói nagykövetjelöltként bizonygatta a külügyi bizottságnak, hogy mennyire szereti a kuszkuszt – hogy végül mégis Vietnamba küldjék ki.
Fotó: MTI / Beliczay László
Suha György (középen), Horn Gyula egykori sajtótitkára is posztot kaphat a Bem téren
Hasonló helyzetek nem csak nagykövetek esetében fordultak elő az elmúlt években. Sanghajba például Schmitt Pál unokaöccse, Schmitt Pál Péter került ki főkonzulnak, igaz, idő előtt haza is rendelték, pontosan nem tudni, miért. Őt B. Nagy László, szegedi Fidesz-képviselő fia, B. Nagy Péter követte. (B. Nagy László korábban azzal került be a hírekbe, hogy bár a család tulajdonában van egy budapesti ingatlan, mégis felvette a képviselőnek járó albérleti támogatást.)
A stuttgarti magyar konzulátuson a Pedagógusok Szakszervezetének elnökét tévesen ÁVH-s családi háttérrel lejáratni próbáló Bencsik András fia, Bencsik Dávid dolgozik. (Igaz, ő európai uniós szakjogász végzettséggel, pályázat útján jutott a kinevezéshez, bár külügyes pletykák szerint „így is lehetett némi hátszele”.)
A keleti nyitás szempontjából fontos lehet a délkelet-ázsiai térség egyik vezető hatalma, Indonézia, ennek ellenére egy diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező fiatalt, Pach Juditot nevezték ki nagykövetnek Jakartába. Ő korábban a Miniszterelnökségen dolgozott, úgy tudjuk, Schmitt Pál sajtómunkatársaként is. Nála is fiatalabb az Eszéken külgazdasági attasé Obradovic Ena, aki 29 éves, kommunikáció szakon végzett a Pécsi Tudományegyetemen, majd a Baranya Megyei Kereskedelmi Kamaránál dolgozott horvát kapcsolatok fellendítéséért.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Heintz Tamás: orvosként nemzetpolitikus
Volt Fidesz-képviselők is számíthatnak konzuli kinevezésekre: Heintz Tamás Kaposvárról került Rómába konzuli titkárnak, orvosként most „nemzetpolitikai összekötőként” dolgozik. Számára az öt perc hírnév azután jött el, hogy 2006-ban egy parlamenti felszólalása után elfelejtette kikapcsolni a mikrofonját, és úgy szólt oda az ellenzéknek: „Kapjátok be!”.
Szintén nehezen vádolható nemzetpolitikai szakértelemmel Kovács Ferenc, a Vas megyei közgyűlés korábbi fideszes elnöke, országgyűlési képviselő, útügyi biztos, aki az idegenforgalomban dolgozott, és egy kastélyfogadót üzemeltet családi vállalkozásként – most Münchenben „nemzetpolitikai összekötő”. Bár nem diplomata, de információink szerint hamarosan miniszteri biztosként folytatja a külügyben Horn Gyula egykori sajtótitkára, Suha György is. Ő többek között Gambia tiszteletbeli konzulja, és a feladata – egy saját titkársággal – a tiszteletbeli konzulok tevékenységének koordinálása lesz.
A kinevezésekre rálátó egyik forrásunk szerint könnyen elképzelhető, hogy valakinek nincs meg a megfelelő végzettsége, és/vagy nyelvtudása, így kínos lehet, ha ez kiderül. Állítólag olyan diplomata is akad, aki nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Korábban ezzel kapcsolatban egy uniós országban dolgozó diplomata azt mondta a VS-nek: annyit vártak el tőle, hogy a fogadó ország anyanyelvén el tudjon mondani pár mondatot egy fogadáson; valamint ha elé tesznek egy szöveget, „nagyjából lássa, miről van szó” – igaz, az illető több világnyelven is felsőfokon beszél.
Azt azonban kormányzati, külügyes, és fideszes forrásaink is megfogalmazták már korábban, hogy a kormány általános káderpolitikája alapvetően az erős politikai lojalitáson alapul, nem feltétlenül a szakértelmen. Ahogy a Fidesz egyik vezető tisztségviselője mondta ezt a VS.hu-nak még a párt kongresszusa előtt: „Most nem tépelődő, sokat gondolkozó értelmiségiekre van szükségünk, hanem olyan emberekre, akik azt várják: mutassuk meg nekik, merre van a haladási irány, és onnantól ők addig mennek, amíg azt nem mondjuk nekik: elég”.
vs.
