Egyetértek azzal, amit Kövér László mondott a sorkötelezettségről.
Nem azzal, amit most mondott, hanem azzal, amit az 1990-ben megjelent Ellenzéki kerekasztal – Portrévázlatok című kötetben nyilatkozott:
„A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. … A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok … Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz”.
Most, 2016-ban meg azt mondta, hogy katasztrofális hibának tartja a sorkatonaság e
Kicsivel korábban, de ugyanott voltam katona, ahol Kövér László. Kalocsán, a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben töltöttem 11 hónapot. Azért hívták forradalmi ezrednek, mert sok más alakulat mellett ez az egység is azok között volt, amely Budapestre jött 1956-ban rendet tenni.
Leverni – ahogyan akkor nevezték - az ellenforradalmat.
1970-ben, az érettségim évében én nem ide jelentkeztem, hanem a Közgázra. Fel is vettek, sőt, úgy tűnt, annak ellenére, hogy egészségileg alkalmasnak bizonyultam, megúszom a katonaságot.
Ősszel elkezdtem az egyetemet. Aztán, talán 5 vagy hat nap telt el, amikor az egyik előadásra bejött egy egyenruhás ember. Nem tudom, milyen rangban volt, akkor még nem ismertem a váll-lapokra írott hieroglifákat, de bizonyára igen magas sarzsija lehetett, mert félbeszakította a katedrán éppen előadó professzort, és felolvasott hat nevet.
Köztük az enyémet. Kiderült, hogy valami adminisztrációs hiba folytán elfelejtettek behívni bennünket. Nem mi követtük el az adminisztrációs hibát, de mi ittuk meg a levét. Sok időt nem hagytak, hogy szeretteinktől elbúcsúzzunk, másnap reggel kellett jelentkeznünk a Józsefvárosi pályaudvaron.
Az utóbb Bródy János által oly gyönyörűen megörökített Százéves pályaudvaron, azon a helyen, ahol most Schmidt Mária a Sorsok házával szerencsétlenkedik.
Ennyi igazság mégis csak van Kövér Auschwitz-hasonlatában: annak idején is innen indultak a vonatok.
Úgy vittek bennünket, fegyveres őrséggel, mintha bűnözők lennénk. Mintha mi akartunk volna megszökni a seregből, és nem ők felejtették el, hogy be kell vonulnunk.
Az ott eltöltött 11 hónap alatt elloptak tőlünk mindent, amit lehetett. Közel egy évet a fiatal életünkből, és csak úgy „mellesleg”, a tárgyaink egy részét is.
Ebben főként a velünk egy laktanyában időző, leszerelő öreg katonák jártak az élen, akik korábban már pénzzé tették, vagy elveszítették a derékszíjukat, a sapkájukat. Meg még sok minden mást, amivel el kellett számolniuk
Nem sokkal a leszerelésünk előtt összehívott bennünket a politikai tiszt.
- Honvéd elvtársak! – kezdte Fürge Szarvas. Azért hívtuk így, mert amikor be volt rúgva, akkor az egyik lábára alig észrevehetően sántított. – Önök hamarosan bekerülnek az egyetemre. Közgazdászok, jogászok lesznek. Önök itt, Kalocsán, a néphadsereg katonájaként, kiemelt ideológiai képzésben részesültek. Kérem Önöket, az egyetemen ne éljenek vissza a tőlünk kapott tudással.
Kövér közlegény! Haladéktalanul teljesítsd ki a férfiúi princípiumod: most azonnal vonulj be katonának!
Föld S. Péter
Nem azzal, amit most mondott, hanem azzal, amit az 1990-ben megjelent Ellenzéki kerekasztal – Portrévázlatok című kötetben nyilatkozott:
„A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. … A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok … Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz”.
Most, 2016-ban meg azt mondta, hogy katasztrofális hibának tartja a sorkatonaság e
Kicsivel korábban, de ugyanott voltam katona, ahol Kövér László. Kalocsán, a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben töltöttem 11 hónapot. Azért hívták forradalmi ezrednek, mert sok más alakulat mellett ez az egység is azok között volt, amely Budapestre jött 1956-ban rendet tenni.
Leverni – ahogyan akkor nevezték - az ellenforradalmat.
1970-ben, az érettségim évében én nem ide jelentkeztem, hanem a Közgázra. Fel is vettek, sőt, úgy tűnt, annak ellenére, hogy egészségileg alkalmasnak bizonyultam, megúszom a katonaságot.
Ősszel elkezdtem az egyetemet. Aztán, talán 5 vagy hat nap telt el, amikor az egyik előadásra bejött egy egyenruhás ember. Nem tudom, milyen rangban volt, akkor még nem ismertem a váll-lapokra írott hieroglifákat, de bizonyára igen magas sarzsija lehetett, mert félbeszakította a katedrán éppen előadó professzort, és felolvasott hat nevet.
Köztük az enyémet. Kiderült, hogy valami adminisztrációs hiba folytán elfelejtettek behívni bennünket. Nem mi követtük el az adminisztrációs hibát, de mi ittuk meg a levét. Sok időt nem hagytak, hogy szeretteinktől elbúcsúzzunk, másnap reggel kellett jelentkeznünk a Józsefvárosi pályaudvaron.
Az utóbb Bródy János által oly gyönyörűen megörökített Százéves pályaudvaron, azon a helyen, ahol most Schmidt Mária a Sorsok házával szerencsétlenkedik.
Ennyi igazság mégis csak van Kövér Auschwitz-hasonlatában: annak idején is innen indultak a vonatok.
Úgy vittek bennünket, fegyveres őrséggel, mintha bűnözők lennénk. Mintha mi akartunk volna megszökni a seregből, és nem ők felejtették el, hogy be kell vonulnunk.
Az ott eltöltött 11 hónap alatt elloptak tőlünk mindent, amit lehetett. Közel egy évet a fiatal életünkből, és csak úgy „mellesleg”, a tárgyaink egy részét is.
Ebben főként a velünk egy laktanyában időző, leszerelő öreg katonák jártak az élen, akik korábban már pénzzé tették, vagy elveszítették a derékszíjukat, a sapkájukat. Meg még sok minden mást, amivel el kellett számolniuk
Nem sokkal a leszerelésünk előtt összehívott bennünket a politikai tiszt.
- Honvéd elvtársak! – kezdte Fürge Szarvas. Azért hívtuk így, mert amikor be volt rúgva, akkor az egyik lábára alig észrevehetően sántított. – Önök hamarosan bekerülnek az egyetemre. Közgazdászok, jogászok lesznek. Önök itt, Kalocsán, a néphadsereg katonájaként, kiemelt ideológiai képzésben részesültek. Kérem Önöket, az egyetemen ne éljenek vissza a tőlünk kapott tudással.
Kövér közlegény! Haladéktalanul teljesítsd ki a férfiúi princípiumod: most azonnal vonulj be katonának!
Föld S. Péter
Mark Twain
