Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók

dreamaya

Kitiltott (BANned)
II. PARAFRÁZIS

A világ ítéletével mit sem törődöm,
Mégis a világ határozza meg minden léptemet.
Őrültek véleménye szerint vagyok normális.
Így a Valami Semmit szül,
A nehéz és a könnyű nem egészíti ki egymást,
A hosszú hosszabb, mint a rövid,
A magas elnéz az alacsony fölött,
A zörej elnyomja a hangot,
És az után mindig előbb van, mint az előbb.
Ezért a bölcs bolondhoz válik hasonlatossá,
Cselekvéssel cselekszik, szavakkal tanít,
S önző módon szereti azt, aki nem szeret.
Az Örök Körből támadnak miriád lények,
S a Örök Kör parancsol nekik,
Életet ad nekik, és birtokolja őket,
Rosszat tesz velük, és hálát követel,
Végzi feladatát, és elismerést vár,
S mivel mindig elismerést vár,
A miriád lény gyűlöli őt.

 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
"Igen érdekes, hogy míg – elsősorban a férfiak között – a depressziós tünetegyüttes fordított kapcsolatban van a gyermekszámmal, valamennyi alcsoportban a gyermekszámmal együtt emelkedik az ún. vitális kimerültség átlagértéke.
Ez a mutató azt jelzi, hogy
a mai magyar társadalomban, legalábbis statisztikailag, a gyermekvállalás krónikus stresszállapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent.
Ez a teljesen méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja mindazt, amit a demográfiai, szociológiai vizsgálatok régóta jeleznek, hogy a mai magyar társadalomban a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár.
A társadalomnak alapvető kötelessége, saját túlélése, pl. a nyugdíjkrízis megoldása szempontjából is, a gyermeket vállaló szülők fizikai túlterheltségének egy részét, jelentős hányadát átvállalni. Hiszen nem elfogadható az az állapot, hogy a társadalmi beállítottságuk, a jövőért felelősséget vállalásuk miatt a gyermeket vállaló szülők aránytalanul túlterhelt állapotban éljenek.”
- állapítják meg a szerzők: Kopp Mária, Csoboth Csilla és Purebl György.

 

Szamira

Állandó Tag
Állandó Tag
Az egyik netes ismerősöm egy autista kifiúra vigyáz délutánonként, és ide irányítottam olvasgatni.
Nagyon megköszönte.
Ha ő még nem is szól hozzá a témához, sok segítséget merít az itt összegyűjtött anyagból.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy remek ez a topic, köszönet érte Dreamaya.
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Az egyik netes ismerősöm egy autista kifiúra vigyáz délutánonként, és ide irányítottam olvasgatni.
Nagyon megköszönte.
Ha ő még nem is szól hozzá a témához, sok segítséget merít az itt összegyűjtött anyagból.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy remek ez a topic, köszönet érte Dreamaya.
:00::) :oops: kiss
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Anyai hitvallás </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2><STYLE media=screen>span.joshide { display:none; }</STYLE>
m4.jpg

Hiszek a gyermekáldás bőséghozó, áldásfakasztó erejében. Hiszem, hogy minden nő, eredeti rendeltetése szerint, elsősorban anyának született, és anyaként, életet adva, a létről gondoskodva az egyetemes teremtő erők megtestesítője, vagyis oltalmazottja és védelmezője is egyben. Hiszem, hogy áldott állapotában, azaz, a teremtő szellem legszakrálisabb megnyilvánulásaként, új élettel a méhében, a bőség és az egészség, az öröm és a boldogság forrása a nő, együtt, egységben a férfival, akinek, éberen odaadta (de nem feladta!) magát. Annak a férfinak, aki képes volt őt megismerő, kutató igazságszenvedélyével átvilágítani, és megtermékenyíteni testét, lelkét és szellemét.

Hiszem, hogy így, együtt, a Kettőt Egybe téve, vagyis úgy, hogy a nő ne csak nő és a férfi ne csak férfi legyen, hanem mindnyájan egyek legyenek, így, együtt, ebben az unio mystica-ban, a teremtés mágikus középpontjában, a teremtés királyaként és királynőjeként, a Mennyek Országának (A teremtés-megismerés és kiegyenlítődés által újjászült, újjáteremtett, megváltott, abszolút lét-állapotnak: életörömnek, egészségnek, boldogságnak és bőségnek!) uralkodói és örökösei.

Hiszem, hogy a Szeretet által kifinomult Fényben és a Fény által megerősödött Szeretetben, együtt, egységben, a lét felemelkedését és a megváltás egyetemes művét szolgálja az egymást kölcsönösen megtermékenyítő férfi és nő. Az életadás teremtő aktusában újjászületve, természet- és isten-közelben, harmonikus kiegyenlítődési készségben, nyíltságban és éberen élve, teremtő isteni imaginációjuk birtokában, együtt képezik a mindenkori Embert, szent, életfakasztó és megváltódva-megváltó szövetségben az Úrral: a legfőbb törvénnyel, a Föld benépesítőiként és birtokosaiként. De nem gyarló rablókként, kifosztó, korrupt zsákmányolókként, hanem a természet rendjére vigyázva, annak gyümölcseit ápolva, szépségeit megőrizve.

Hiszem, hogy a nők (az anyák) teremtő életképzelete százszor, ezerszer erősebb a férfiakénál, mert alapvetően más: nem dolog- és tárgy-centrikus, nem forma-centrikus, hanem sokkal finomabb, érzékenyebb, személyek, érzés-, hangulat-, és kedély-állapotok felé orientált, és mássága épp a finomságában, a gyöngédségében, érzékenységében, a szeretet mindent átható erejében rejlik. Jaj annak a nőnek, akinek a szeretete nem elég éber, nem elég tiszta, akit a spirituális memóriájában rejtőző, az anyai ági felmenői által megoldatlan, feltáratlan, kiegyenlítetlen feszültségei, vágyai, hangulatai, érzelmei, ambíciói, csapongó ötletei és gondolatai, képzetei újra és újra megzavarnak, elsötétítenek és megvakítanak, megsüketítenek és lebénítanak.

Jaj annak a családnak, amelyben, az anya kábultságban, agresszivitásban (félelemben) ébertelenségben, tudatlanságban (szellemi tájékozatlanságban, áttetsző egzisztencia nélkül) tévelyegve, negatívan képzeleg, szorong és görcsöl, neheztel és vádaskodik, zsémbel és lázad a sorsa ellen. Jaj annak a párkapcsolatnak, amelyben nincs élet, nincs gyermek, nincs áldás. Nincs egészség, nincs öröm, nincs fejlődés, nincs megújulás, nincs boldogság. Nincs kreatív konfrontáció, őszinte feltárulkozás és megbocsátás.

Hiszek a teremtéssel való éber, felelősségteljes és szabad kollaborációban. Hiszem, hogy kauzális önismeret birtokában, anyjával, anyósával és női rokonaival, valamint a külvilággal éberen megharcolva, központi, családi tűzhelyet őrző helyét, éber személyi (teremtő istenanyai) önazonosságát az otthonában megtalálva, a megváltás személyes és egyetemes művében részt véve, egyetlen nő sem válik pusztán a biológiai-természeti lényének, fizikai termékenységének, fogamzó képességének kiszolgáltatott tehetetlen szülőedénnyé. Hanem anyai önkiteljesedésében, személyi méltóságában szabad emberként élhet és alkothat. Olyan bölcs nagyasszonnyként, aki, három-négy gyermek egészséges, természetes és a Ritmus és Ciklus valamint a többi egyetemes törvénynek megfelelő életre hozatala után, anélkül, hogy védekeznie kellene a biológiai fogamzási képessége ellen, annyi gyermeket hozhat a világra, amennyivel anyai hivatását, a többi életfeladatával összhangban kiteljesítheti.

Hiszem hogy egykézve, kétkézve, az anyaság egyetemes lételvével való harmóniába kerülés, az isteni szeretet realizációja nem érhető el, de három-négy, sőt akár tíz gyermekkel sem, ha nincs hozzá szellemi tudatosság, a szellem primordiális rendjébe ágyazott, felelősségteljes, kultikus életrend, nincs őszinte megváltozási elszántság, őszinte odafigyelés és türelem a szülők között, nincs közös elhatározás egymás szellemi fejlődésének az elősegítése érdekében. Ha nincs a nőben teljes odaadási készség, a létről való éber, teremtő képzeletének birtokában, pozitívan képzelegve és érezve, gondolkodva történő, bátor, határozott kollaborációs szándék a benne lévő és általa megnyilvánuló teremtő isteni erőkkel. Ha nincs a férfiban elég finomság, elég tapintat és elég gyöngédség ahhoz, hogy fényével ne rombolni, hatalmaskodni, ne megsemmisíteni, hanem éber világosságot és fényt gyújtani akarjon a női tudattalan homályos alagútjaiban, de ugyanakkor mégis, határozottan, céltudatosan, megalkuvást nem ismerve, őrizni „az idegen betolakodókkal” (Értsd: az anyaságukat rosszul megélt, gondoskodói-gyámkodó szerepükbe beleragadt, aggódó nagyanyákkal, édesanyákkal és anyósokkal szemben! ) a család törékeny egységét, harmóniáját.

Hiszem hogy valóban „ilyeneké” a Mennyek Országa, sírva kacagó, zokogva nevető, játszva tanuló és tanulva játszó gyermekeinké, azoké, akiknek szíve tiszta és elméjük nyitott, lelkük érzékeny, de befogadásra kész, testük egészséges, finom, de természetet szerető és kutató-kereső szellemükkel az egész világot bejárják, képzeletben, vágyakban, érzésekben, anélkül, hogy értelmük határt szabna az álmaiknak. Olyanoké, akik nem félnek a sötétségtől, mert bizalommal, örömmel, hittel teltek a valóság iránt. Olyanoké, akik még álmukban is készek hálát adni a boldogságukért, apró kis örömeikért, azokért a dolgokért, amelyekkel gazdagabbak lettek, a tévedéseikért, amelyekből tanulhattak, és bölcsebbek lehettek, a múltért és jelenért és a jövőért, mely tele van csodálatos vagy veszélyesen megrázó, de mindenképp, csak rájuk váró, értük keletkezett titkokkal és leleplezni valókkal.

Hiszem, hogy szabad felelősséggel, a teremtéssel (anyai mágikus élet-képzelettel) együttműködve, az életadó, teremtő szülőerőben bízva, annak szabad megnyilvánulását tudatos élet- és ét-renddel, mozgással, természet- és szellem- közelséggel lehetővé téve, természetesen, a család melegében, az édes otthonban szülni, és az első életjelet adó újszülött isteni mosolyában újjászületni a legnagyobb áldás, öröm és boldogság a világon.

Hiszem, hogy az anyai ágon öröklődő spirituális romboló programokat feltáró, kauzális (Felelőtlen, szélhámos jóslatokba nem bocsátkozó! ) asztrológia a legtisztább, legegyértelműbb „használati utasítást” adja a nők (leendő anyák) kezébe a mágikus életképzeletüknek, ennek a mindmáig titokzatos, ismeretlen és rejtélyes, ám ugyanakkor mély fájdalmakat, szenvedéseket és szenvedélyeket őrző, csodafegyvernek a használatához. Ahhoz a fegyverhez, mely a legnagyobb csodára képes: életet adni és- ugyanakkor, megzavarodva, megsebezve, megtörve és megőrjítve, megvakítva és megfékezve, béklyókba verve a Lilith (Mint az Abszolútumot megzavaró, az abszolút létállapotából kimozdító, és ez által a teremtést kiváltó, egyetemes Fekete Lyuk, a másság utáni őssóvárgás! ) által megzavart, öncélú észlogika és a misztikus érzelgősség: az elkábult és agresszívvé tett vágy- és érzés-, gondolat- és képzet-világ által, képes a legszörnyűbb gyilkolásra és pusztításra.

Hiszem, hogy az anyai boldogságnak nem szabhat határt a „szeszélyes véletlen”, a „kiszámíthatatlan”, „automatizmusokra korlátozott”, „biológiai reprodukcióra beállított” természet, hanem csakis és csakis a nő mágikus, önmagát éberen, teremtő felelőssége tudatában a teremtésnek odaadó egység-képzeleten múlik az életfakasztás, a gyermekfoganás és gyermekszülés, a kreatív, egészséges gyereknevelés és családanyaság.

Hiszem, hogy a női test valamennyi funkcionális-működési zavara, betegsége és fejlődési rendellenessége egy az egyben leképezi a (leendő) édesanya szellemi-lelki struktúrájában (aurájában) található zavarokat, blokációkat és negatív feszültségeket.

Hiszem, hogy ezek a negatív feszültségek, blokációk, zavarok az anyai ágon öröklőtt spirituális romboló programok (anyai őseink által megoldatlan életfeladatok) feltárását célzó személyi horoszkóp segítségével feloldhatók és meghaladhatók.

Hiszem, hogy a pozitív, élet- és természet-centrikus mentalitás-váltás, a beavatási napló, a meditációk, valamint a horoszkópból kiolvasható életfeladatok tudatos felvállalására tett erőfeszítések (kauzális önismeret és önátalakítás) által az anya szellemében bekövetkezett tisztulás (Női mágikus tudattalanjának-életképzeletének a megtisztítása! ) pozitív változásokat, gyógyulást és helyreállt erőnlétet, életfunkciót eredményez a nő fizikai testében: a méhben, a női anyamellben, petefészekben, a női reprodukciós-szexuális szervekben is, lehetővé téve az egészséges magzatfoganást, várandósságot és természetes, könnyű, szövődménymentes szülést és gyermekágyat.

Hiszem, hogy a civilizált társadalomban elengedhetetlenül szükség van a női tudattalant feltérképezni, megtisztítani és átalakítani képes spirituális tudásra, a kauzális asztrológiára, mint szellemi önismereti tudományra, amely létrehozva és megerősítve a nők individuális, autonóm öntudatát, ugyanakkor felébreszti bennük az ősi gyermek utáni vágyat, a természetes szépség, kreatív szerelmi együttlét, gyermekgondozás és nevelés, harmonikus (többgyermekes) családi élet utáni vágyat.

Annak a tudásnak a pozitív és negatív, de mindenképp bőséges anyai tapasztalatokkal rendelkező papnőjeként hiszek saját asztrológusi-tisztánlátói képességeimben, tudásomban, amely biztos, egzakt, személyre szóló feloldási lehetőségeket, éber tisztánlátói képességet ad a nők kezébe családanyai életük jobbá: értékesebbé, kreatívabbá, kiegyenlítettebbé, harmonikusabbá, természetesebbé, örömteljesebbé, egészségesebbé, gazdagabbá, áldottabbá, boldogabbá tételéhez.

Hiszem, hogy minden tudásommal, teljes elmémmel és minden erőmmel, képes vagyok az egyetemes megváltás művében részt venni, egészséges családanyákat nevelni lányaimból, és egészséges családanyasághoz hozzásegíteni a hozzám forduló, tanácsot, útbaigazítást kérő nőket, lányokat és asszonyokat, egy harmonikusabb, egészségesebb, és értelmesebb, új, jövendő generáció létrehozása és felnevelése érdekében. Ámen.

Szerző: Kozma Emőke




</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
ENGEDD, HOGY A FÉNYED VILÁGÍTSON

Nem attól félünk legjobban, hogy alkalmatlanok vagyunk, leginkább attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk.
Nem a sötétségünk, hanem a fényünk kelti bennünk a legnagyobb félelmet.
Azt kérdezzük magunktól: „Hogy jövök én ahhoz, hogy ragyogó, zseniális, gyöngyörű és nagyszerű legyek?”
Valóban, ki vagy, hogy mindez ne lehetnél?
Isten gyermeke vagy!
Nem bölcs dolog összezsugorodni azért, hogy körülöttünk mások ne érezzék magukat bizonytalannak.
Mindannyian úgy vagyunk megteremtve, hogy sugározzunk, akár a gyermekek.
Arra születtünk, hogy Isten dicsőségét megvalósítsuk önmagunkban.
Ez nem csak egyesekben, hanem mindenkiben magvan.
S amint engedjük, hogy a fényünk sugározzon, egyben öntudatlanul másoknak is „engedélyezzük”, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk a saját félelmeinktől, akkor jelenlétünk másokat is automatikusan felszabadít.

Nelson Mandela
[SIZE=+0]Csatolás megtekintése 163755[/SIZE]​
 

annaörök

Állandó Tag
Állandó Tag
indigók

Üdvözöllek Benneteket!Egyenlőre csak bemutatkoznék.Bpen élek,54 éves vagyok, elváltam,a lányomat egyedül neveltem fel,aki immár22éves.Nehéz volt,nagyon nehéz.De néhány hete kiderült rólam,hogy indigó az aurám?!Elképzelhetitek,hogy hogy meglepődtem,de egyszersmint egy csomó dolog a helyére került a fejemben.Eddig is volt fogalmam az,indigóságról,most viszont éjjel nappal a neten lógok, (megtehetem,mert2 hete nincs munkám)de valamiért fontosabbnak érzem a kutakodást.Így találtam ide.Már többször is jártam errefelé régebben,mert nagyon szinvonalasnak tartom az oldalt .Szóval,most szivacs módjára szívok magamba minden tudást,nem csak az indigósággal kapcsolatban,Minden érdekel.Eddig csak dolgoztam,dolgoztam és dolgoztam.most,mintha ne nevessetek ki, de mintha felébredtem volna,mer telaludtam,és most sietnem kell elvégeznem a munkámat.A bökkenő csak az, hogy nem tudom mi az amit tennem kell!
Hát egyenlőre ennyi, csak tudatom, hogy itt vagyok,és tanulok.üdv
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
ENGEDD, HOGY A FÉNYED VILÁGÍTSON

Nem attól félünk legjobban, hogy alkalmatlanok vagyunk, leginkább attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk.
Nem a sötétségünk, hanem a fényünk kelti bennünk a legnagyobb félelmet.
Azt kérdezzük magunktól: „Hogy jövök én ahhoz, hogy ragyogó, zseniális, gyöngyörű és nagyszerű legyek?”
Valóban, ki vagy, hogy mindez ne lehetnél?
Isten gyermeke vagy!
Nem bölcs dolog összezsugorodni azért, hogy körülöttünk mások ne érezzék magukat bizonytalannak.
Mindannyian úgy vagyunk megteremtve, hogy sugározzunk, akár a gyermekek.
Arra születtünk, hogy Isten dicsőségét megvalósítsuk önmagunkban.
Ez nem csak egyesekben, hanem mindenkiben magvan.
S amint engedjük, hogy a fényünk sugározzon, egyben öntudatlanul másoknak is „engedélyezzük”, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk a saját félelmeinktől, akkor jelenlétünk másokat is automatikusan felszabadít.

Nelson Mandela
[SIZE=-0]Csatolás megtekintése 163755[/SIZE]​
Milyen igaz ez az idézet!
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözöllek Benneteket!Egyenlőre csak bemutatkoznék.Bpen élek,54 éves vagyok, elváltam,a lányomat egyedül neveltem fel,aki immár22éves.Nehéz volt,nagyon nehéz.De néhány hete kiderült rólam,hogy indigó az aurám?!Elképzelhetitek,hogy hogy meglepődtem,de egyszersmint egy csomó dolog a helyére került a fejemben.Eddig is volt fogalmam az,indigóságról,most viszont éjjel nappal a neten lógok, (megtehetem,mert2 hete nincs munkám)de valamiért fontosabbnak érzem a kutakodást.Így találtam ide.Már többször is jártam errefelé régebben,mert nagyon szinvonalasnak tartom az oldalt .Szóval,most szivacs módjára szívok magamba minden tudást,nem csak az indigósággal kapcsolatban,Minden érdekel.Eddig csak dolgoztam,dolgoztam és dolgoztam.most,mintha ne nevessetek ki, de mintha felébredtem volna,mer telaludtam,és most sietnem kell elvégeznem a munkámat.A bökkenő csak az, hogy nem tudom mi az amit tennem kell!
Hát egyenlőre ennyi, csak tudatom, hogy itt vagyok,és tanulok.üdv
Isten-isten! Érezd jól magad körünkben. Mi is tanulunk. Én is bár én nem tudom milyen az aurám..
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Üdvözöllek Benneteket!Egyenlőre csak bemutatkoznék.Bpen élek,54 éves vagyok, elváltam,a lányomat egyedül neveltem fel,aki immár22éves.Nehéz volt,nagyon nehéz.De néhány hete kiderült rólam,hogy indigó az aurám?!Elképzelhetitek,hogy hogy meglepődtem,de egyszersmint egy csomó dolog a helyére került a fejemben.Eddig is volt fogalmam az,indigóságról,most viszont éjjel nappal a neten lógok, (megtehetem,mert2 hete nincs munkám)de valamiért fontosabbnak érzem a kutakodást.Így találtam ide.Már többször is jártam errefelé régebben,mert nagyon szinvonalasnak tartom az oldalt .Szóval,most szivacs módjára szívok magamba minden tudást,nem csak az indigósággal kapcsolatban,Minden érdekel.Eddig csak dolgoztam,dolgoztam és dolgoztam.most,mintha ne nevessetek ki, de mintha felébredtem volna,mer telaludtam,és most sietnem kell elvégeznem a munkámat.A bökkenő csak az, hogy nem tudom mi az amit tennem kell!
Hát egyenlőre ennyi, csak tudatom, hogy itt vagyok,és tanulok.üdv
Szia :)
Én is örülök, hogy idetaláltál.

Nekem Jely Magdika a példaképem. Ő a magyarországi mozgáskorlátozottak önálló élet mozgalmának emblematikus személyisége volt.
Minden nap habtiszta nőies ruhában, tökéletes frizurával elindult a kerekesszékével, hogy pl. ellátogasson iskolákba és elmesélje: milyen is másnak lenni.
Nagyon szerették a gyerekek: taxiztatta őket a kerekesszékével pl. és minden kérdésükre őszintén válaszolt.
Ő révész volt.

A révészek olyan önkéntes segítők, akik élesben ugyanazon a sorscsapáson estek át - bár nyilván 1 előbbi időpontban - mint akiknek segítenek.
De ők önrehabilitálták magukat, kimásztak a gödörből: ismerik a technikákat, a továbblépési lehetőségeket stb.
Emiatt minden szavuk hiteles.
De soha nem erőszakolják rá másra a véleményüket; bár nem is hagyják magukba fojtani a szót...

Én jó ideje révészelek a neten.
Soha nem nézettem meg a búrámat, de pár éve 1 riport készítése kapcsán rájöttem, hogy indigó vagyok.

Én ezt nem kiváltságként kezelem.
Úgy modelleztem magamban, hogy én un. bázisindigó, előőrs-szórványka vagyok, akit azért küldtek előre, hogy segítsen a többieknek, akik később érkeznek.
Ezt a feladatot meglehetősen komolyan vettem, de a hétköznapi kötelezettségeimmel nehéz összeegyeztetnem :oops:
Így sokat bukdácsolok a mindennapokban.

Az autista gyermekek nevében pedig mint kommunikátor 1 bizonyos jelnyelvvel azt szeretném tolmácsolni, hogy tolmácsra van szükségük...
Amíg nem értjük meg, hogy mit is szeretnének, mire is van szükségük: hogyan is tudnánk segíteni nekik?
Hogyan értenénk meg az üzenetüket?

Anna: mindenki maga tudja megtalálni a saját útját.
Izgalmas lesz ez az utazás számodra: új kapukat nyit meg és felgyorsítja az elmédet.
Szeretettel dreamaya :)
 

dreamaya

Kitiltott (BANned)
<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Az önmérgezésről és a gyermekek betegségeiről </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2><STYLE media=screen>span.joshide { display:none; }</STYLE>
baba.jpg
Nem a fájdalom megszüntetése a lényeg a betegség és a szenvedések kérdésében, hanem az, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belső testi (szervi) rombolódás. Az hogy milyen lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett vagy nyílt ambíciókból eredő nyílt haragvások és rejtett gyűlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez. Az orvostudomány ezt a hormonális és más jellegű önmérgezési folyamatot immun rendszeri zavarból eredő következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különböző gyógyszeres erősítésekkel, vagy erőszakos beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi-immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén működő, belső egyensúlyi-kiegyenlítődési zavarok) leképezik a szellemi-lelki zavarokat. De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésről elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyűlölködünk: mérgelődünk!


Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségről az orvosokat és biológusokat, és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, haragszunk, neheztelünk valakire vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különböző hormonális mérgeket (mérgező genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elő és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerűen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális mérgeket és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelődéseink következtében a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erőtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.

Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk, vagy ha féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre, gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot. Ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemőmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a pár elvesztésétől való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlődési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsőséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak finom, a sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levő szervek működését, károsítja épségüket. A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, a sok eltusolás - elfojtás után minden tőr ránk, vagy legalábbis ezek a nagy része és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az első jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghűlés, illetve e huzamos és gyakori hűléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hűléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).

Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hűlni, nem is hűlünk meg, ha az előző napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietős elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellő kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hűlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hűlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hűlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hűlést látszólag kiváltó külső okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal később, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngő, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illető mirigynek volt ideje bőven kitermelni a megfelelő mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelő szervekbe), hanem finoman már rombolni, bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illető szervek, vagy testrész - testrészek meghűlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hűlést követő gyulladás következménye annak, hogy az illető szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) előzőleg az önmérgezés következtében.

És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegségkiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhető és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külső testrészt, vagy belső szervet, annak a szervnek előzőleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az előzőleg már hamis információt kapott belülről: a saját zavarosan működő hormonrendszerétől. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertőzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítő orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertőződtek meg, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertőzött (haldokló) betegekkel és halottakkal.

És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belső mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elől egyelőre valamiért rejtetten működő fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is.

Felmerül még az ártatlan csecsemők fertőződésének a kérdése is, de amint látni fogjuk, itt a vallásos képzetek szerinti legnagyobb isteni, illetve természeti igazságtalanság problémakörével találjuk szembe magunkat: bizony a gyermekeink 14 éves korukig ki vannak szolgáltatva az édesanyjuk (és ha árvák, akkor mind a távolban élő édesanyjuk, mind a közvetlen gondozójuk - gyámjuk) negatív és zavart (feszült) lelki, szellemi és spirituális tevékenységének, folyamatainak. - Erre a kérdéskörre a konstellációk és a betegségek közötti összefüggésekről szóló tanulmányomban részletesebben is visszatérek.

A szenvedéscsomagot jelentő betegségtünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalomjelzést (például a szorongás, a lelkiismeret furdalás és a düh is lelki és testi fájdalomjelzéseket vált ki) nem voltunk hajlandóak észlelni és ezen jelzésekből okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentő és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejű") és haragvó-gyűlölködő emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.

Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különböző betegségekben? E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben igyekszünk metafizikailag is értelmezni az ember ősbűnösségéről szóló, végül is igen fontos és lényeges keresztény tanítást. Erre, a metafizikai értelmezésre és árnyalásra nagy szükség van, mivel determinista koncepciójában nehezen érthető, hiszen eszerint az ember azt képzelheti, hogy ő semmit nem tehet, nem képes a személyes erőfeszítései révén feloldani és meghaladni az általános létrontás logikája szerint működő téves mentalitását, és ez a tehetetlenségi érzés löki vissza a mechanikus materialista életszemlélet elfogadásához. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül ismeretlen, vagy homályos KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerősít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az ősbűnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemő teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlődési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától.

A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdvprogramhoz , annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók, a Sárkányfarok és a Lilith helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést.

Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetőségeken keresztül történő megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemő egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemőinket eme természetes tapasztalási lehetőségektől!

A helyzet nagyon szomorú, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely - közvetlen - tapasztalási lehetőségektől mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létező spirituális fejlődési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, előbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnőtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell jelentsen a valamikori csecsemő számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elő is idézhessék.

A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek...)

Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemő és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnőtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az őt kényelmetlenül érintő problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.

Szerző: Kozma Szilárd
www.kozmaszilard.tvn.hu

</TD></TR></TBODY></TABLE>
 
Oldal tetejére