Kellemes Karácsonyi Ünnepet Kívánunk !

Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett.

A karácsony előzményei
Amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik a napfénynek, a meleg tavaszi és nyári hónapoknak óriási szerepük van az emberi társadalmak életében. Az emberek táplálékukat a meleg időszakokban tudták megtermelni, ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg téli napokkal, amikor az éhezés, a hideg és a sötét kerítette hatalmába az embereket.

Érthető tehát, ha az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, amely időponttól kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, átvitt értelemben a fény győzedelmeskedik a sötét éjszaka felett. Ezeknek a rítusoknak az is a szerepük volt, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan.

Az ókori Rómában a december 17 - 24. közötti időszakban tartották a Szaturnália ünepeket. Szaturnusz a földművelés, a paraszti munkák istene a római hitvilágban. Az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, szokásban volt a szolgák megajándékozása, és bizonyos munkák tiltva voltak. A házaikat örökzöld borostyánágakkal díszítették. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett.

A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26-a pedig az ünnep második napja.

Kellemes Karacsony Unnepeket kivanunk mIndenkinek!

karacsony.jpg
 
Nem ez az ízléstelenség kedves Beka, hanem ahogy ezt az egész "jókívánságot" intézték, ahogyan indokolták és amire fel akarták használni.
No EZ az ízléstelenség, hogy szent karácsony ünnepén ne használjak erősebb kifejezést.

Kedveseim, ezt kitárgyalta mindenki egy másik hírnél.
Ez a téma nem erről szól, mint ahogy a címe is mutatja.
Békés ünnepet neked! :)
 
Nem ez az ízléstelenség kedves Beka, hanem ahogy ezt az egész "jókívánságot" intézték, ahogyan indokolták és amire fel akarták használni.
No EZ az ízléstelenség, hogy szent karácsony ünnepén ne használjak erősebb kifejezést.

Kedveseim, ezt kitárgyalta mindenki egy másik hírnél.
Ez a téma nem erről szól, mint ahogy a címe is mutatja.
Békés ünnepet neked! :)

Beka! Miért jegyezted meg te elsőre és mire, hogy ízléstelen? Valamiről lemaradhattam.

Én is mindenkinek boldog ünnepeket kívánok és Melittának még külön is köszönöm, hogy eltekintett a kanadai divattól . :)

sikh-300x169.jpg


Ez a szik kanadai Kuldip Singh Sahota arra buzdítja a kanadaiakat, hogy merjék a karácsonyt karácsonynak nevezni.

Elmondja, más vallások saját nagy ünnepeiket is néven nevezik, akkor a keresztények miért nem merik a karácsonyt karácsonynak nevezni és miért használják a semleges „Season’s greetings” (Kellemes ünnepeket!) formulát?

http://www.cbc.ca/beta/news/canada/...society-puts-up-christmas-billboard-1.3377720

Sahota facebook oldalán kanadaiak özöne hálálkodik a szik férfinak, aki Szik Társaságnak volt az elnöke Rehóginában.
 
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek és szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a segítséget! Remélem továbbra is ilyen segítőkészek lesztek,mert szerintem ez nagyon jó dolog, s ígérem én is megosztom ötleteimet veletek,segítek ha tudok! Jó pihenést mindenkinek!
 
Szép Karácsonyt!

Johannes Mario Simmel:
Bohóckönnyek

– Gyerekek, gyerekek! Az volt csak az előadás! A karácsonyeste előtti napon. Mint annak lennie kell, mély hóba süppedt az egész vidék, minden ereszen csillogó jégcsapok lógtak, de a sátorban kellemes meleg volt, s nemcsak a megszokott bőr- és istállószag terjengett, hanem sütemény –, szaloncukor- és mogyoróillat keveredett egymással.
Háromszázhuszonhét gyerek jött el szüleivel az előadásra. A kisfiúk és kislányok ezen a délutánon a gyárnak a vendégei voltak, ahol a papák dolgoztak.
Már novemberben azt mondta az igazgató:
– Ez mindnyájunknak jó év volt. Éppen ezért különleges karácsonyt akarok, egy rendhagyót. Azt javaslom, menjünk el együtt a cirkuszba. Akinek van gyereke, hozza el magával. Én is jövök mind a hárommal!
S most ott ül a két kislány és a kicsi fiú a szülei mellett háromszázhuszonnégy másik gyerek között. Megkezdődött a rég áhított karácsonyi ünnep.
Először csokoládét, süteményt osztottak, azután limonádé és bonbon következett, majd sok-sok ajándék. A kislányok babákat, színes csomagokat, finom nyalókákat kaptak, a kisfiúk érdekes könyveket, aranyozott tolltartókat és izgalmas összerakós játékokat.

Aztán kezdődött az előadás.
Ezt élvezték igazán csak a gyerekek! Átszellemülten ültek az óriási sátorban és figyelték, hogyan táncolnak a fekete pónik; borzongtak, ha az ezüstruhás lányok a magas trapézról a levegőbe vetették magukat.
Ó, és aztán jött a bohóc!

Már amikor a porondra botladozott, egyetlen csilingelő kacagásba olvadt a háromszázhuszonhét elragadtatott hangocska. Attól kezdve már a saját hangját se hallotta az ember. A gyermekek úgy nevettek, hogy megremegett a sátor. A szemük is könnyezett, és sokan rosszul lettek a nevetéstől.
Bizony, nagyszerű is volt a bohóc! A viccek oly csodálatosak voltak, hogy még a felnőttek, sőt az igazgató is levegő után kapkodtak. És őt még senki sem látta levegő után kapkodni. A bohóc egyáltalán nem beszélt, nem volt szüksége szavakra, hogy vicces legyen. Némán játszotta el a gyerekeknek, amit látni akartak. Egy malacot utánzott, egy krokodilt és három táncoló medvét. A legmulatságosabb az volt, amikor a nyulat játszotta el. Ekkor jött az a pillanat, amikor a nagy öreg bohóc ideges kezdett lenni. Ez volt az a pillanat, amikor felfedezte azt a kislányt, akinek piros masni volt a hajában. A kislány a szülei között ült az első sorban, egészen a manézs közelében. Aranyos kislány volt, okos, keskeny arcú, ünnepélyes kék ruhában. Az apja nevetett. Az anyja nevetett. Csak a piros masnis kislány nem nevetett.

Az öreg bohóc azt gondolta magában: Lássuk csak, kedvesem, hogy sikerül-e téged is nevetésre bírni! És úgyszólván csak a kislánynak játszott.
Az öreg bohóc olyan volt, mint még soha.
De… semmi sem segített. A kislány egészen komoly maradt. Egészen komolyan nézte, nagy, merev szemekkel a bohócot, anélkül, hogy csak a száját is elhúzta volna. Aranyos kislány volt, egyike a legcsinosabbaknak. Csak éppen nem nevetett.

A bohóc egyre sejtelmesebbnek találta a dolgot. Minden tréfájában egy csomó munka és hetekig tartó gondolkodás volt, mindig pontosan figyelte, hogyan reagálnak a nézők, mikor kezd nevetni az egyik, mikor hagyja abba a másik. Mindig eszerint dolgozott. Ezt nevezte a közönséggel való kapcsolatnak. Ezen az előadáson sem esett nehezére, hogy kapcsolatot teremtsen, a gyereksereg mindig hálás közönség volt. Csak a kislány nem.
Egyszerre csak a nyúlutánzás közben mérhetetlen szomorúság és szörnyű tanácstalanság töltötte el az öreg bohócot. Legszívesebben félbeszakította volna az előadást. Úgy érezte, képtelen tovább játszani, ha az első sorban ülő kislány továbbra is így nézi. Épp ezért valami szokatlant tett.
Odalépett a kislányhoz és udvariasan megkérdezte:
– Mondd csak, nem tetszik neked az előadás?
A kislány mereven ránézett és barátságosan válaszolt:
– Ó, dehogynem, nagyon tetszik!
– Dehát akkor miért nem nevetsz, mint a többi gyermek? – kérdezte a bohóc.
– Ugyan, min nevessek?
– Nos – mondta a bohóc –, rajtam például.
A kislány apja mondani akart valamit, de a bohóc intett: Azt szeretné, ha a kislány maga válaszolna.
– Bocsáss meg – mondta amaz –, nem akarlak megbántani, de nem tudok rajtad nevetni.
– És miért nem?
– Mert nem látlak – mondta a kislány. Én vak vagyok.
Erre halott csend lett az óriási sátorban. A kislány barátságosan ült az öreg bohóc előtt, aki nem tudta, mit mondjon. Soká tartott, míg szóhoz jutott.
Eközben az anya elmagyarázta, hogy Erika még soha sem volt cirkuszban.
– Mindig csak meséltünk neki róla. – És ez alkalommal mindenképpen tudni akarta, milyen igazában a cirkusz – mondta az apa.
Az apa mester volt a gyárban. Nagyon szerette a feleségét és a kislányát. Azok is szerették őt. Boldogok voltak együtt. A bohóc elszorult hangon kérdezte.
– És tudod már, milyen egy cirkusz a valóságban, Erika?
– Ó, igen – válaszolt Erika vidáman –, természetesen tudok már mindent! Anyu és apu elmagyarázták. Hallottam, hogyan üvöltenek az oroszlánok és hogyan nyerítenek a pónik. Tulajdonképpen már mindent el tudok képzelni, csak egyet nem.
– És az mi? – kérdezte a bohóc, pedig már tudta a választ.
– Hogy miért vagy te mulatságos – mondta a piros masnis Erika. – Miért kell rajtad nevetni? Ez az egyetlen, amit egyáltalán nem tudok elképzelni.
– Hm – mondta a nagy bohóc. Újra halott csönd lett a cirkuszban. És akkor valami nagyon kedveset csinált a bohóc. Előrehajolt és így szólt:
– Figyelj, Erika, teszek neked egy javaslatot.
– Igen, mi az?
– De csak ha tényleg tudni akarod, miért nevet rajtam a többi gyerek.
– Persze, hogy tudni szeretném!
– Na jó. Akkor, ha a szüleidnek is megfelel, eljövök hozzád holnap délután.
– Hozzánk, a lakásunkba? – kérdezte Erika izgatottan.
- Igen, oda. És meg fogom neked mutatni, hogy mi rajtam a mulatságos. Akarod?
Erika fellelkesülve bólintott és összecsapta a kezét:
– Jaj de jó! Apu, anyu, eljön hozzánk a bohóc!
– Nagyon kedves öntől, uram, – mondta halkan az apa, az anya pedig még csendesebben fűzte hozzá: – Nagyon köszönjük Önnek.
– Kérem, semmiség… – mondta az öreg bohóc –, hol laknak? Meghallgatta a címet és bólintott.
– Rendben van, mondjuk hatkor?
– Hatkor – mondta Erika –, ó, máris úgy örülök.
A bohóc megsimogatta a haját, mélyet lélegzett, és úgy érezte magát, mint akinek kő esett le a szívéről.
– Az előadás folytatódik, hölgyeim és uraim – szólt.
A többi gyerek tapsolt. Ebben a pillanatban mindnyájan irigyelték a vak kislányt, akit a csodálatos bohóc személyesen fog meglátogatni.

Azon az éjjelen havazott. Másnap is. Egyre csak havazott. Fél hatkor kezdődött Erikáéknál a karácsonyi ünnep. A gyertyák világítottak a karácsonyfán, és a kislány végigtapogatta az asztalon fekvő összes ajándékot. Megcsókolta a szüleit és egyre csak azt kérdezte:
– Gondoljátok, hogy eljön? Tényleg eljön?
– Biztosan – mondta az anyja –, hiszen megígérte. Persze pontosan érkezett. A rádió kórusa éppen egy dalt énekelt a földi békéről, amikor megszólalt a csöngő. Erika maga szaladt ki ajtót nyitni.
A folyosón az öreg bohóc állt. Télikabát volt rajta és alatta sötét öltöny; ősz volt a haja és az arca sápadt. De ezt Erika természetesen nem láthatta. Kezet nyújtott neki és izgalomtól akadozó hangon mondta:
– Ez… ez… igazán szép tőled, hogy valóban eljöttél.
– Nahát, mit gondoltál! – mondta a bohóc. Azután üdvözölte a szülőket, és átnyújtotta Erikának az ajándékokat: három könyvet, melyek úgy voltak nyomtatva, hogy vakok is olvashassák. Erika olvasott már néhány ilyen könyvet, és nagyon örült a három újnak. De azután jött csak az igazi ajándék!
– Ha kaphatnék egy kis konyakot – mondta az öreg bohóc.
Miután megitta, kézen fogta Erikát és a karácsonyfa előtt álló fotelhoz vezette. A szülők némán nézték, amint az öreg bohóc a karosszékbe ültette Erikát, megfogta a kezét és letérdepelt elé.
– Símogasd meg az arcomat – és nyakamat. És a vállamat. És a karomat, meg a lábamat. Ez ugyanis az első. Pontosan tudnod kell, hogy nézek ki.
Álarc és kosztüm nélkül egyáltalán nem látszott mulatságosnak a bohóc. Ezt ő is tudta. Nem is volt olyan egyszerű ez a kísérlet, amire vállalkozott. (Ezért is kért konyakot.)
– Kész? – kérdezte végül.
– Hm – mondta Erika.
– Tudod, hogy nézek ki?
– Pontosan.
– Akkor kezdhetjük – mondta a bohóc. – De kérlek, ne vedd le rólam a kezed!
Állandóan tapogatnod kell, hogy meg is értsd, amit csinálok.
– Persze – mondta Erika.
És az öreg bohóc elkezdett játszani. Még egyszer csinálta mindazt, amit a cirkuszban. A szülők az ajtónál álltak, egymás kezét fogták és figyeltek.
– Most jön a táncoló medve – mondta az öreg bohóc.
Erika finom, vékony ujjai vándoroltak rajta, amint a medvét utánozta. Még komoly volt az arca. A bohóc rendületlenül folytatta, noha ez volt élete legnehezebb előadása. A krokodilt utánozta, azután a malacot. Erika ujjai egyre gyorsabban és gyorsabban siklottak az arca fölött és vállain, nyugtalanul lélegzett és a száját kinyitotta. A szülőket is elfogta az izgalom.
Úgy tetszett, mintha Erika valóban látná kis kezével, amit a többi gyerek a szemével, mert egyszerre csak kuncogni kezdett. Vékonyan és rövid ideig. De kuncogott. Méghozzá a malacnál.
A nagy, öreg bohóc megduplázta erejét. Ekkor kezdett el Erika nevetni.
– És most jön a nyúl – szólt a bohóc és elkezdte a legpompásabb mutatványát. Erika egyre hangosabban nevetett. Meg is csuklott a hangja a lelkesedéstől.
– Még egyszer! – mondta lelkesen –, kérlek, még egyszer!
Az öreg bohóc még egyszer eljátszotta a nyulat és még egyszer. És megint. Erikának ez sem volt elég. A szülők egymásra néztek. Erika még soha életében nem nevetett így. Végül egészen elakadt a lélegzete. Így kiáltott:
– Anyu, apu! Most már tudom, milyen egy bohóc. Most már mindent tudok! Ez a világ legszebb karácsonya! Arcocskája kipirult. Kis ujjai még mindig az előtte térdelő öreg ember arcán siklottak ide-oda.

És Erika hirtelen megijedt egy kicsit. Megérezte, hogy a nagy bohóc sír.

Fordította: Fodor Tamás
Csondor Kata - Fényből szőtt új világ
 
Beka! Miért jegyezted meg te elsőre és mire, hogy ízléstelen? Valamiről lemaradhattam.

Én is mindenkinek boldog ünnepeket kívánok és Melittának még külön is köszönöm, hogy eltekintett a kanadai divattól . :)

sikh-300x169.jpg


Ez a szik kanadai Kuldip Singh Sahota arra buzdítja a kanadaiakat, hogy merjék a karácsonyt karácsonynak nevezni.

Elmondja, más vallások saját nagy ünnepeiket is néven nevezik, akkor a keresztények miért nem merik a karácsonyt karácsonynak nevezni és miért használják a semleges „Season’s greetings” (Kellemes ünnepeket!) formulát?

http://www.cbc.ca/beta/news/canada/...society-puts-up-christmas-billboard-1.3377720

Sahota facebook oldalán kanadaiak özöne hálálkodik a szik férfinak, aki Szik Társaságnak volt az elnöke Rehóginában.

En nem vagyok vallásos de nekem semmi problémám nincs a "karácsony" szoval mert egy egyszü csillagászati tényt közöl: "téli napfordulo".
-
Igen néhány napja naponta 2 perccel rövidülnek az éjszakák a nappalok javára és ez számomra egy öröm.
-
A magyar kifejezés a nyelvészek szerint a bolgár "krancsu" szobol származik, a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Macedón nyelvjárásokban a kracsun kifejezetten karácsonyt jelent.
-
erde2.jpg

-
22. december : Téli napfordulo, az éjszakák rövidülnek, észako tél délen nyár
21. március : napéjegyenlöség, északon tavasz, délen ösz
21. május : nyári napfordulo, a nappalok rövidülnek, észekon nyár, délen tél
23. szeptember : napéjegyenlöség, északon ösz, délen tavasz
-
 
En nem vagyok vallásos de nekem semmi problémám nincs a "karácsony" szoval mert egy egyszü csillagászati tényt közöl: "téli napfordulo".
-
Igen néhány napja naponta 2 perccel rövidülnek az éjszakák a nappalok javára és ez számomra egy öröm.
-
A magyar kifejezés a nyelvészek szerint a bolgár "krancsu" szobol származik, a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Macedón nyelvjárásokban a kracsun kifejezetten karácsonyt jelent.
-
erde2.jpg

-
22. december : Téli napfordulo, az éjszakák rövidülnek, észako tél délen nyár
21. március : napéjegyenlöség, északon tavasz, délen ösz
21. május : nyári napfordulo, a nappalok rövidülnek, észekon nyár, délen tél
23. szeptember : napéjegyenlöség, északon ösz, délen tavasz
-

És mit jelent a bolgár "krancsu" és a bolgár nyelvbe honnan került be?

1988-as kiadott, mitológiai enciklopédia szerint, amelyet orosz szerzők írtak a szó etimológiája nem világos; feltételezték, hogy a latin „quartum jejunium” „nagy negyedik böjt”-ből származik. Más szóval, a karácsony szó ismeretlen eredetű, és a szláv nyelvészek szerint valószínűleg nem is szláv eredetű. :D

A szkíta és szarmata mitológiában a Napisten neve: Khursun.
Számomra ez inkább tűnik hihető eredetnek, mint a Krancsu. Főleg, hogy a szkíták nagyon régi nép, állítólag még az egyiptomiaknál is messzebbre nyúlik a történelmük.
 
Utoljára módosítva:
Vetélkedésre semmi ok, tök mindegy, hogy melyik nyelven hogyan nevezik a "téli Napfordulot", egy biztos, a napok mostantol kezdve lesznek hosszabbak, és a Föld északi féltekéjén ennek örül az emberek, a délin meg annak, hogy nemsokára arathatnak.
-
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,799
Tagok
615,337
Legújabb tagunk
dublikaty_leKt
Oldal tetejére