Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53 témája a 'Jeles napok' fórumban , 2005 November 24.

  1. kata53

    kata53 Állandó Tag


    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
    csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.






    Kedves Kata és Mindenki!


    Bocsánat, hogy ide írom a figyelemfelhívásomat!

    Tájékoztatok minden hozzászólot, hogy a szöveges képek törlésre kerülnek. Éppen ezért kérném ne rakjatok fel ilyeneket.
    Minden másban a fórumszabályzat a mértékadó.

    Köszönöm figyelmeteket
    Érezzétekj jól magatokat

    üdv Anyóka



    Csipkerózsa Reményik Sándor

    vártoronyban szűzi csend,
    A pergőrokka elpihent,
    Áll az idő s nincs benne óra,
    Királyfi, átkozott kezed
    A tüskerácsra mér' teszed?
    Most boldog Csipkerózsa.
    Százévig nőtt a lángsövény,
    Mögötte nincs könny, vágy, remény,
    Semmi, csak boldog álom,
    A gonosz tündér jót akart,
    Herceg, ez álmot ne zavard,
    Ne lássanak e tájon!
    Alszik, tán rólad álmodik,
    Lovag, van bátorságod itt
    Álmához mérni rongy-magad?
    Az Élet vagy, te átkozott,
    A bűnt, a bajt, a jajt hozod
    S kezedhez szenny tapad
    S ha vágynál mégis törni át,
    Találj szemben ezer halált,
    Szívedbe tüske törjön,
    Vérzőn szakítsd a lángfalat
    És úgy maradj a vár alatt,
    És szomjúság gyötörjön.
    S Te csak aludj, kis Csipkerózsa,
    Áll az idő, nincs benne óra,
    Sorsod nem mostoha,
    Az álmod szent,
    A rokka elpihent,
    Aludj, ne ébredj fel soha!
     
    nekoda70 és Rubin62 kedveli ezt.
  2. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Zászló a szélben Reményik sándor

    A játszi szél a szövetembe kap:
    Ma zászló - holnap rongydarab,
    Ma lobogok, ma fennen lengek még,
    Ki tudja, holnap kinek kellenék?
    Ma még talán jelentek valamit,
    Hordom a Szent Szûz liliomait:
    Egy fegyveráldó Szent Szûz Máriát
    Úgy visznek zajló táborokon át.
    A játszi szél a szövetembe kap:
    Ma zászló - holnap rongydarab,
    Ma lengek még a márványpalotákon,
    Holnapra leszek emlék - mese - álom,
    Ma jeligém még ezreket tipor,
    Holnap: egy marék finom aranypor,
    Hirdettem hadat, visszavonást, átkot,
    Elfoszló selymem áldott, százszor áldott!
    A játszi szél a szövetembe kap:
    Ma zászló - holnap rongydarab,
    Ma még hatalom - holnap talán semmi,
    Milyen jó lesz a széltõl megpihenni,
    Elkopni, mint a fegyverek, a vágyak,
    Eltûnni, mint akit sohase láttak,
    Az eszmék, álmok, harcok, hiúságok
    Sírján kacagni az egész világot!
     
  3. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Omega: Hajnali óceán
    Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
    Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
    Földereng a pusztaságon túl az óceán
    A víz szagát hozza már a szél
    És égi jelt kapunk
    Hogy zarándoklatunk véget ér

    Nézd
    A hajnali óceánt
    Hulljon gyűrt ruhánk
    S térdeljünk a fényben

    Nézd
    Rongyos szárnyaink
    Csorbult karmaink
    Tűnnek már az éjben

    Nézd
    A hajnali óceán
    Lemossa porruhánk
    S tisztulunk a szélben

    Nézz
    A Nappal szembe nézz
    A fényben az égig érsz
    S megpihensz talán
    Az ezüst óceán
    Hajnalán

    Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
    Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
    És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
    És azt hittük, az ég mindig sötét
    Ezért bánt, hogy itt vagyunk
    Mert zarándoklatunk véget ért

    Nézd
    A hajnali óceánt
    Hulljon gyűrt ruhánk
    S térdeljünk a fényben

    Nézd
    Rongyos szárnyaink
    Csorbult karmaink
    Tűnnek már az éjben

    Nézd
    A hajnali óceán
    Lemossa porruhánk
    S tisztulunk a szélben

    Nézz
    A Nappal szembe nézz
    A fényben az égig érsz
    S megpihensz talán
    Az ezüst óceán
    Hajnalán


    Dzsida Jenő: Krisztus



    Krisztusom,
    Én leveszem képedet a falamról. Torz
    hamisítványnak érzem vonalait, színeit, sohase
    tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
    Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
    derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
    enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
    Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
    számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
    voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
    Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
    útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
    s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
    nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
    Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
    a sok beszéd után rekedten újra
    szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
    ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
    Sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
    bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
    parázsló szemedből sisteregve hullottak
    borzas szakálladra az Isten könnyei.




    Szeretettel adom ,nem én írtam én csak fel tettem!!!!kata53
     
    triglav és kissalma5 kedveli ezt.
  4. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Mese Arról Ki Hogyan szeret _____ Somlyó György

    Van aki azt hiszi, tehet,amit akar,hisz, szeretik
    Van,aki azt hiszi,tehet,amit akar,hiszen szeret
    Van, aki úgy érzi, minden tettérevigyáznia kell, éppen, mert szeret.
    Van akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
    Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.ű
    De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,s nem érti,
    hogy mások feleletlenül a gyülölettel tévesztik össze aszerelmet.
    Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely fénycsóvák csapdájába esett.
    Van, aki úgy, mint oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
    Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
    Van, aki úgy, mint a radar, amely a repűlők útját vezeti a levegőben..
    Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
    Van,aki vakon,mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
    Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
    Van ,aki aki bölcsen, mint medve a téli álmot.
    Van, aki önmagát szereti másban,
    S van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
     
  5. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Egy meghallgatott imádság
    Erőt kértem az Ú RTÓL,
    s Ő nehézségeket adott,
    melyeken megedzőttem.
    Bölcsességért imádkoztam,
    és problémákat adott,
    melyeket metanultam megoldani.
    Előmenetelt óhajtottam,
    Gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
    hogy dolgozzam.
    Kértem bátorságot,
    És Isten veszélyeket adott,
    Melyeket legyőztem.
    Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
    És kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
    Akiken segítsek.
    Kegyes jóindulata helyet
    alkalmat kaptam a jóra.
    Semmit sem kaptam,amit kértem,
    mindent kaptam, amire szükségem volt.
    Imádságom meghallgatásra talált.
    Hozzászólásom az idézetre!
    Egy ismerősömtől kaptam, Erdélyből nagyon megéríntett az ima .kata53 tudja esetleg valaki,hogy ki írta?? Küldje el akkor a nevét vagy egyébb írását!!! kata53
     
    csungi kedveli ezt.
  6. Efike

    Efike Állandó Tag

    Wilhelm Nakatenus SJ (Aachen, 1682.)

    Egy meghallgatott imádság


    Erőt kértem az Úrtól,
    s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
    Bölcsességért imádkoztam,
    és problémákat adott,
    melyeket megtanultam megoldani.
    Előmenetelt óhajtottam,
    gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam,
    hogy dolgozzam.
    Kértem bátorságot,
    és Isten veszélyeket adott,
    melyeket legyőztem.
    Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
    és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
    akiken segítsek.
    Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
    és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
    Imádságom meghallgatásra talált.
     
    nekoda70, kissalma5 és Rózsakrisz kedveli ezt.
  7. miskolci Eva

    miskolci Eva Állandó Tag

    Hiszek a napban – akkor is, ha nem süt;
    Hiszek a szeretetben – akkor is, ha nem mutatkozik meg;
    Hiszek Istenben – akkor is, ha nem szól.

    Tolsztoj
     
    kissalma5 kedveli ezt.
  8. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Reményik Sándor - Add a kezed...

    Add a kezed, így szépen, csöndesen,
    Nyugodtan add.
    Síma, ragyogó tükör a szívünk,
    Nem vet hullámokat.
    Add a kezed, ilyen jó hûvösen.
    A csóknak édes mérge
    Megmérgezné a nyugodalmunkat,
    Ha hozzánk érne.
    Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
    Innen hova hághatna még a láb?
    E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
    És nincs tovább.
    Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
    Mirtusz menyasszonyfõn;
    A mirtuszt édes, irigyled-e még
    Itt, e kopár tetõn?
    Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
    S a zuzmó tengve él,
    A lelkünket a nagy csend összehajtja,
    Mint két ágat a szél.
    Add a kezed, látod lemegy a nap;
    A nappal szembe
    Nézzünk így, gyõzelmesen, szomorún,
    Kezed kezembe.
    Add a kezed, egy percig tart csupán
    Ez az igézet -
    Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
    S több, mint az élet!
     
  9. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Karácsony
    Más ez az ünnep, mint a többi,
    Valami csoda a lelkemet átöleli.
    Mások a fények, más az illat,
    Szobámat, szívemet belepi a varázslat.
    Mert csak varázslat lehet, amit érzek,
    Megváltozik minden, ahogy körülnézek.
    A fenyőfát, ki csak a kert egy lakója volt eddig,
    Az emberek most csillogó szép díszbe öltöztezik.
    Én is teszek rá sok örömöt, halk csengettyűzenét,
    Mintha ráöntöttem volna szívem minden melegét.
    Teszek rá gyöngyöt, aranyhajat, s talán még vágyakat,
    Tiszteletet, jóságot és beteljesült álmokat.
    Nézd, mosolyognak a gömbök, a díszek és a gyertyák,
    Szeretetport szórnak az ördögök és az angyalkák.
    Odaállok és hagyom, hogy rámhulljon a szeretet.
    Szívembe zárom, hogy szűkösebb időkre eltegyem.
    Majd adok belőle, ha elmúlik az ünnep varázsa,
    Hogy senki ne érezze milyen a szeretet hiánya.
    És csillog minden, a szoba, a ház, az egész világ.
    Nézz körül s meglátod: belőlünk árad e ragyogás




    "Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne
    Ázik-fázik, megveti az isten hidege.
    Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odadnám
    Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám."





     
    katibogi, Thrucalling és k.apu kedveli ezt.
  10. kata53

    kata53 Állandó Tag

    [​IMG]SZABÓ MAGDA
    1917. október 5-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten- díjat.
    1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. (Emlékeit Megmaradt Szobotkának című könyvében írta meg.)
    Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra.

    Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Lélekábrázoló regényeiben: a Pilátus (1963), A Danaida, a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből hiteles képet kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) szintén Debrecen múltját jeleníti meg. Míg az előzőkben Debrecen iránti "hűségnyilatkozatát" fogalmazza meg, A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről.
    Történelmi regényei közül keresztény államunk születéséről szól: Az a szép fényes nap (1976). Meseregényeinek Sziget- kék, Tündér Lala (1965) álomvilága mindig földi tanulsággal szolgál. Gyermek- és ifjúsági irodalmunk kiemelkedő műveiben: Mondják meg Zsófikának (1958), Abigél (1970) pedagógusi elhivatottsága is megnyilatkozik. Az Abigél diáktörténetéből filmet is készítettek.

    Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival, az emberi kapcsolatok átrendeződésével.
    1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen városának díszpolgára.
    1959-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban Pro Urbe Budapest díjat, 1987-ben Csokonai-díjat kapott. 1992-ben a Getz- díjjal tüntették ki. 1996-ban Déry- díjat, 2000-ben Nemes Nagy Ágnes-díjat és 2001-ben Corvin-kitüntetést kapott.
    Férjének halála után az ő hagyatékát is gondozza.
    Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.
    IDÉZETEK
    "Vásárhely családi fészeknek számított, számtalan Szabó, nagybátyáim, nagynénéim ott jártak iskolába, apám ott is érettségizett, ott nevezték nagyapámat aranykeretű szemüvegéről aranyszemű Jánosnak, az ótemplom volt az ő temploma, egykori káplánja, Losonczy nagytiszteletű úr is élt még, akit az újtemplom kék boltozata, csillagai alatt hallottam prédikálni... A leánygimnázium új intézmény volt, fiatal, igen képzett nevelőkkel, jókedvű, derűt sugárzó, okosan, csillogóan izgalmas iskola... boldog, bonyodalmaktól mentes társadalmat éltünk... szavalva, vitatkozva, táncolva, fecsegve."
    " Tanári karbeli barátaimon kívül mindenesetre Pákozdy Ferencék és otthonuk légköre kellett, az angol és a moszkvai rádió titkon figyelt híradásaival, hogy világképem, gondolkozásom megkapja azt az alapozást, amire aztán már ráépülhetett későbbi, budapesti életem. Vásárhelyi tanárkodásom két évig tartott; ha az egyetemi esztendők életem legharmonikusabb időszakát idézik, a vásárhelyiek mindenesetre a legtermékenyítőbbet. Iskolámba utánam, mikor én a háború befejeződésével már nem tértem vissza többé, Németh László került tanárnak."
    Kedves Igazgató Úr !

    Vásárhely nemcsak nekem adott otthont egy időre: családi fészek volt nagyapám, Szabó János békés-bánáti esperes, az Ótemplom lelkésze révén. Magam mindig szeretettel gondolok vissza a Református Leánygimnáziumra, amelynek tanára voltam: barátok és emberhez, tájhoz egyaránt kapcsolódó emlékek biztosítják, hogy a várost nem fogom elfelejteni.
    Sok szíves köszöntéssel:

    Szabó Magda
    81. május 11.
    Szeretettel köszöntöm Szabó Magda Írónőt akit volt szerencsém megismerni Debrecenben egy lelkészi beiktatáson. Akkor ő Presbiter volt!
     
    Csiribú kedveli ezt.
  11. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Remenyik Sándor:

    NE ÍTÉLJ

    Istenem, add, hogy ne ítéljek -
    Mit tudom én, honnan ered,
    Micsoda mélységből a vétek,
    Az enyém és a másoké,
    Az egyesé, a népeké.
    Istenem, add, hogy ne ítéljek.


    Istenem add, hogy ne bíráljak:
    Erényt, hibát és tévedést
    Egy óriás összhangnak lássak -
    A dolgok olyan bonyolultak
    És végül mégis mindnek
    Elhalkulnak és kisimulnak.
    És lábaidhoz együtt hullnak.
    Mi olyan együgyűn ítélünk,
    S a dolgok olyan bonyolultak.


    Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
    Versben, s mindennapi beszédben
    Csak a szükségeset beszéljem.
    De akkor szómban súly legyen, s erő
    S mégis egyre inkább simogatás:
    Ezer kardos szónál többet tevő.
    S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
    De egyre inkább csak igen.
    Mindenre ámen és igen.
    Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
    Ámen. Igen. És a gonosztól van
    Minden azonfelül.


    1939
     
    kissalma5 és Margo83 kedveli ezt.
  12. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Kövek zsoltára
    A kolozsvári evangélikus templom
    centenáriumán Liedemann Márton
    templom-építő lelkész emlékének

    Elhalkult, és elhalt az orgona...
    De új nesz kél most a templomfalakból.
    Nem halljátok? Itt körül a falakban
    Dobognak a beépített kövek.
    Külön dobban meg minden kicsi kő,
    És mégis, mégis egy ütemre vernek,
    Egy óriási templom-dobbanással.
    Isten, ha akarja, a köveket
    Dobogtatja meg a szívek helyett.
    Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
    Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
    Szeretném, ha szívem megállana,
    S csak a százéves templom kövei
    Dobognának tovább...
    Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
    Felmelegíti dermedt véremet,
    Lassan megértem a beszédjüket:
    "Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
    Kemény kövek és haszontalanok,
    Nehezek, otrombák, formátlanok,
    Tehetetlenek, tompák, elesettek,
    Mozdíthatatlanok.
    Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
    Utak mentén, száraz patakmederben,
    Omlásokban, elhagyott kőtörőkben.
    Vad éleinkbe ütközött a nap,
    Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
    Véresre törtük vándor lábait,
    Hevertünk külön-külön szerteszéjjel,
    Egymásról alig tudtunk valamit,
    És nem álmodtunk templomról soha.
    De jött egy ember, törékeny, beteg,
    A lelke égett, szíve dobogott,
    Az az ember templomról álmodott.
    Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
    Tehetetlenül, haszontalanul,
    Vadul, otrombán és formátlanul, -
    Elindult a köveket megkeresni.
    Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
    Utak mentén, száraz patakmederben,
    Barangolt hetedhétországon át,
    Hol éleinkbe ütközött a nap,
    Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
    S véresre törtük az ő lábait.
    Az az ember keresett, s megtalált.
    És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.
    Falakká fogtok összeállani,
    És visszaveritek az Ige hangját,
    És visszazengitek az orgonát, -
    Az imádkozó nagy nyomorúságot
    S az áhítat szárnyaló énekét
    Szent nyugalommal veszitek körül.
    Halkan dobogni fogtok a falakban,
    Külön dobban meg minden kicsi kő,
    És mégis-mégis egy ütemre vertek,
    Egy óriási templom-dobbanással.
    Isten, ha akarja, a köveket
    Dobogtatja meg a szívek helyett.
    Így szólt hozzánk a templom-építő."
    Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
    1929 december 1
     
  13. miskolci Eva

    miskolci Eva Állandó Tag

    Agnes Begnin:

    Figyelj és hallgass meg!

    Ha arra kérlek, hogy halgass meg
    és te tanácsot adsz
    nem teljesited a kérésemet.

    Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
    érzéseimet és te elmagyarázod
    miért rossz, hogy igy érzek
    akkor rám tiportál.

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
    és te úgy érzed, hogy valamit
    tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
    bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
    te süket vagy,
    nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
    és hallgass meg,
    nem kértem, hogy tanácsolj,
    sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
    halgass meg.

    Nem vagyok tehetetlen
    csak gyönge és elesett,
    amikor teszel valamit helyettem
    amit nekem kell megtennem
    csak megerösited félelmemet és gyöngeségemet.

    De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek
    meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is
    lehetövé teszed, hogy megvizsgáljam
    és értelmet adjak az értelmetlennek

    Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
    és tanácsra sincs szükség.

    Talán azért használ sok embernek az imádság
    mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
    figyel és meghallgat, a többit ránk bizza.

    Tehát, te is kérlek figyelj rám és halgass meg
    ha szólni akarsz, várj egy ideig
    és akkor már én is tudok rád figyelni.

    Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.
    — Anonim



    A szeretetről
    A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
    Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
    Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

    Weöres Sándor: A teljesség felé

     
    inni és Mannam kedveli ezt.
  14. Johannes

    Johannes Állandó Tag

    Petőfihez


    Az ország elvétetett tőlünk,
    Elvétetett a hatalom,
    És a dicsőség is elvétetett,
    Felbontatott és eltöröltetett
    Közöttünk minden földi kötelék.
    Térdig porban és övig hamuban
    Mi mégis a te nemzeted maradtunk:
    Petőfi nemzete!
    Mert megmaradtál Te!
    És Benned megmaradt az ország,
    És megmaradt a hatalom,
    S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
    Most és mindörökké.

    Az ország megmaradt,
    Ó nem a földi ország,
    A szemfedős, a könnyel áztatott.
    Nem az, nem az!
    A mi világtól elfordult szemünk
    Immár a földi ország égi mását
    Tebenned keresi.
    Honfoglalónk Te vagy.
    Ha őseink csak földet hagytak ránk:
    Te reánk hagytál egy darab eget
    Egy örökrészt a porló rög felett.
    Kisajátíthatatlan birtokot.
    Az álmaiddal benépesítettél
    Egy új hazát,
    Szabadság és szerelem gyarmatát:
    Egy magyar csillagot.

    És megmaradt a hatalom.
    Nem a kard élén csillanó erő,
    A kard, az eltörött,
    Nem az ágyúk torkából ásító,
    Az ágyúk hangos torka néma lőn,
    Nem tűzben, vérben edzett vértezet,
    Nem az, nem az,
    Elvette tőlünk azt a végezet.
    De mi most Reád szegezzük szemünk,
    A páncélunk Te vagy.
    Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk.
    Lelked örvénylő mélységeiben
    Adatott nekünk örök menedék.

    És nekünk ez elég.
    A vezérünk Te vagy.
    Mint verseid, a "rongyos katonák",
    Akiknek éhség, s igazság a bére:
    Álljuk seregparádéd sorfalát.

    És megmaradt a dicsőség is.
    Ó nem az oktalan kevélykedés,
    Világ színe előtt hetvenkedő!
    Nem a cifrálkodó magyarkodás.
    Ez más, ez más!
    Nagyon nagyot zuhantunk.
    De megmaradt a büszke öntudat,
    A Te öntudatod,
    A mi öntudatunk:
    Ha balsorsverten, ha koldusszegényen:
    Vagyunk, vagyunk!
    És akarunk még lenni!...

    Az ország elvétetett tőlünk,
    Elvétetett a hatalom,
    És a dicsőség is elvétetett,
    Felbontatott és eltöröltetett
    Közöttünk minden földi kötelék.
    Térdig porban és övig hamuban,
    Mi mégis a Te nemzeted maradtunk:
    Petőfi nemzete!
    Mert megmaradtál Te!
    És benned megmaradt az ország,
    És megmaradt a hatalom,
    S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
    Most - és mindörökké!

    Reményik Sándor
     
  15. miskolci Eva

    miskolci Eva Állandó Tag

    Vagyok, aki vagyok

    I.
    Van testem, de én nem a testem vagyok.
    A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
    Különbözö állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
    De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
    A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
    Gondozom, jó egészségben tartom,
    De mégsem én magam vagyok a testem.
    Van testem, de én nem a testem vagyok.

    II.
    Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
    Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
    Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
    Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
    Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
    Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
    Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
    Uralni, irányitani és használni öket, az is
    Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
    Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

    Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
    Ök is változóak, és egymásnak ellentmondóak
    A vonzódás és taszitás váltakozásában.
    Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.

    III.
    Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
    Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktiv;
    Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
    Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
    Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
    Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

    IV.
    Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
    Képes vagyok arra, hogy
    Mestere, irányitója, használója legyek mind
    A leki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
    Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.

    Roberto Assagioli
     
  16. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Zenél az est

    Finom zöngéin újra lelkemben az est,
    porával hint szemembe békét, s mosolyt,
    Életem lassan révbe ér, s szilaj árgyélusként
    nem szomorkodok, mert kezemben újra a toll.

    Nagy dolog ez, híradózni békevilág üzenetét
    másra úgysem vagyok jó
    , így teszem ezt,
    Lelkem húrjai zendülnek, kezem megremeg
    S már játékosa is vagyok a világos rengetegnek.

    Mily nagyszerű átadni, miből vagy Te is, energia,
    eszencia, tudás, tudom is én...ne is keresd,
    Hisz már megtaláltad, ott rezeg orrod előtt,
    Tudod mire gondolok, jó nemesember?

    Az életre, az örömre, a nász puha csendje,
    mikor teremtés után pihegsz ágyadon,
    Gyermekek kacaja a szélben, egy hajléktalan
    lélek fekszik az út menti padon.

    Élted minden történése lecke és egyben feloldozás
    kutasd fel lelked mibenlétét, csak így lelsz nyugalmat,
    Soha ne törekedj hinni, mindent tudsz már, s ha sikerül
    már nem akarsz semmit, mert mindig, minden vagy.

    Légy elvhű, hibáid egyben erények, ha tiszta szívvel jársz,
    bánkódjon, ki elszakad tőlünk, hogy meg lelje a Csodát,
    Ha bízol magadban, tudatosság elrepít, a végtelen óceán
    befogad magába, hagyd a napot, a gőgös hisztériát.

    Béke csak úgy van, ha a szív tele az isteni hajlammal,
    ha odaadja magát feladatnak, mit bár sose kívánt,
    Elfogadja az ég kihívását, mi belépő szentek oltárára
    csak így lesz lelkében zsongás és fény, bizony, ez az ár.

    Végezetül rágódj azon, tanulni mit és miért kell mindig,
    mindenhol, mert csak így leszel teljes és szent,
    Szeretettel a fejlődésért, mi átvisz a poklon, mi nincs is,
    csak megoldás a szívben, hisz VAN új az EGYben.



    kata53
     
  17. miskolci Eva

    miskolci Eva Állandó Tag

    Arany János: Honnan és hová?

    ...Hogy nem addig tart az élet
    Mig alant a testbe`jársz:
    Hanem egykor újraéled,
    S költözzék bár fübe, fába
    Vagy keresztül állaton:
    Lesz idö, hogy visszatérhet
    Régi nemes alakjába.
    Megtisztúlva, szabadon:
    Vagy a ,,boldogok szigetjén",
    Mint hivé a boldog hellén,
    Vagy az idvezültek helyén,
    Mint reméli a keresztyén,
    Lesz dicsöebb folytatása:
    Én ezt meg nem tagadom. -
    Mit hisz a tudós? ö lássa
     
  18. miskolci Eva

    miskolci Eva Állandó Tag

    Márai Sándor: Füves Könyv
    Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában

    "Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reményégeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elöl.
    Bele kell nyugodnod - s ha müvész vagy, gondolkozó, szemlélödö ember, nem könnyü ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük sirnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ök megengedik.
    De az emberek - mondod te - csak egyenként felelösségteljes, érzö és résztvevö emberek; tömegben olyanok, mint a csorda: a legolcsóbb jelszavak tüzelik öket, a legaljasabb vágyak feszitik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
    Csak azt felelhetem: örizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kiván töled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kivánságukat. Mindegy mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik töled."
     
  19. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Napsugár pogány templomban

    Ó, ma hiába jössz,
    Aranysugár sok szürke nap után.
    Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat.
    Nézd meg jól, - látod? majdnem mind kopárak.
    Ó, ma hiába jössz.
    Az erdő fakó, hangulattalan -:
    Vak indalatok pogány temploma.
    Oszlopai rendetlen tömegén
    Nyom nélkül suhansz által, drága fény:
    Sugár, egy más világnak sugara.
    Ó, ma hiába jössz.
    Egy-egy levélke csillog csak az ágon,
    Mint a nem-jóval biztató mosoly
    Keserű, száraz és szótalan szájon.
    Látod, ennyi csak, amit ma elértél.
    Világon-túli kincses-kamarádból
    Ma is pedig be bőkezűen mértél.
    Hiába pazaroltad meleged.
    Mert adni, adni csak annak lehet,
    Ki elfogadni bírja lelkedet.
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2015 Október 10
  20. csocsike

    csocsike Vendég

    Ellen Nitt: Azt hittem


    Én azt hittem, hogy mindig kék,
    ragyogó tükör a tenger,
    s hogy rejtett aranyszemecskék
    kincsével tele az ember.

    Hogy járva a tengert, szembe kell
    szállni merészen a széllel,
    s akkor a hajós csodákra lel,
    az idõ nagy titkokat érlel.

    Szálltam hát, Végtelen, feléd:
    hullámok pörölye paskolt.
    Ég s víz határa s a tengerfenék
    derengett: messzi, deres folt.

    S akkor megtudtam, hogy csak néha,
    nagyritkán kék a tenger,
    és hogy üres és szürke, még ha
    csillog is sokszor, az ember.

    Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
    por és rög, semmi más:
    nincs aranyszem a porban, melybõl ott
    gyúrják az ember fiát.

    De tudtam: Nincs szebb feladat,
    mint vágyva elõre törni:
    keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
    s szeretni, és gyûlölni.

    És látni, hogy néha szürke homályon,
    átragyog kéken a tenger,
    s tudni: tisztább öröm nincs a világon
    mint az, ha ember az ember.
     

Megosztás