Napi áhitat
Az Úr védelme
"49Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 51Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! 55Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. 56Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! 58Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! 60Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62Támadóim szája egész nap engem rágalmaz. 63Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. 64Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! 65Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!" (Jeremiás siralmai 3,49-66)
Nehéz helyzetben van a próféta, hiszen könnyei nem akarnak elapadni. Olyan nagy és olyan erőteljes az ellenség támadása, hogy Isten szolgája közel áll a végkimerüléshez. Ilyenkor, mint minden más esetben is, csak az segít, ha segítségül hívjuk az Úr nevét. Jóel prófétán keresztül Isten mindenki felé üzeni, hogy aki segítségül hívja az ő nevét, az üdvözül. Ha most bajban vagy, akkor te is kiálts az Úrhoz, aki kész felemelni! Ő neked is mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) Mi történik, ha segítségül hívjuk az ő nevét? Tovább sírunk és jajgatunk? Nem! Bizakodva és türelemmel várunk, mert Isten a megfelelő időben majd közbeavatkozik és kiment bennünket a bajból. Ó, milyen nehéz is ez a várakozás! Mennyivel jobb lenne, ha Isten azonnal letörölné a könynyeinket! Mégis, az a tudat, hogy Isten védelmét élvezzük, erőt ad a további időszakban. Eljön az az idő is, amikor majd hálát adunk és dicsőítjük őt a szabadításért. Vegyünk erőt magunkon, töröljük le a könnyeinket, és induljunk, hiszen az Úr Lelkének védelme alatt vagyunk! /VEr/
Amiképpen ő cselekedett velünk
"1A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." 9Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." 12Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. 18Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. 19Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött."" (János 13,1-20)
Évekkel ezelőtt történt a Hargitai Keresztyén Táborban, hogy egy vendég előadó arra kérte az ott lévő lelkipásztorokat, hogy mossák meg egymás lábát. Természetesen ő járt elöl a jó példával, amit aztán a többiek is követtek. Soha addig nem gyakoroltam így a lábmosást, de amikor megtettem, kezdtem jobban megérteni, amit Jézus cselekedett a tanítványokkal. A lábmosás elvégzése nem történhet megalázkodás nélkül. A példa és a cselekedet azóta is előttem van, és tudom, hogy ennek a szolgálatnak több formája is létezik. A beteggondozás talán az egyik legkifejezőbb formája annak, hogy krisztusi lelkülettel tudunk másoknak szolgálni. De nem elhanyagolandó az étkezés utáni mosogatás sem, vagy vendégeink poros autójának a lemosása. Jézus példát adott nekünk azzal, hogy ő maga mutatta be, hogyan kell szolgálni. Az ő példáját követve nekünk is fel kell ismernünk mindazokat a helyzeteket, amelyekben embertársainknak szolgálhatunk. Ígérjük meg, hogy a
következő alkalommal nem fogunk hátat fordítani annak a munkának, amelytől a többiek sietve menekülnek! Kérjünk alázatot az Úrtól, hogy hozzá hasonlóan végezhessük szolgálatunkat az ő neve felmagasztalására! /VEr/
Az Úr védelme
"49Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 51Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! 55Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. 56Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! 58Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! 60Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62Támadóim szája egész nap engem rágalmaz. 63Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. 64Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! 65Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!" (Jeremiás siralmai 3,49-66)
Nehéz helyzetben van a próféta, hiszen könnyei nem akarnak elapadni. Olyan nagy és olyan erőteljes az ellenség támadása, hogy Isten szolgája közel áll a végkimerüléshez. Ilyenkor, mint minden más esetben is, csak az segít, ha segítségül hívjuk az Úr nevét. Jóel prófétán keresztül Isten mindenki felé üzeni, hogy aki segítségül hívja az ő nevét, az üdvözül. Ha most bajban vagy, akkor te is kiálts az Úrhoz, aki kész felemelni! Ő neked is mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) Mi történik, ha segítségül hívjuk az ő nevét? Tovább sírunk és jajgatunk? Nem! Bizakodva és türelemmel várunk, mert Isten a megfelelő időben majd közbeavatkozik és kiment bennünket a bajból. Ó, milyen nehéz is ez a várakozás! Mennyivel jobb lenne, ha Isten azonnal letörölné a könynyeinket! Mégis, az a tudat, hogy Isten védelmét élvezzük, erőt ad a további időszakban. Eljön az az idő is, amikor majd hálát adunk és dicsőítjük őt a szabadításért. Vegyünk erőt magunkon, töröljük le a könnyeinket, és induljunk, hiszen az Úr Lelkének védelme alatt vagyunk! /VEr/
Amiképpen ő cselekedett velünk
"1A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 2És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." 9Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." 12Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. 18Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. 19Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött."" (János 13,1-20)
Évekkel ezelőtt történt a Hargitai Keresztyén Táborban, hogy egy vendég előadó arra kérte az ott lévő lelkipásztorokat, hogy mossák meg egymás lábát. Természetesen ő járt elöl a jó példával, amit aztán a többiek is követtek. Soha addig nem gyakoroltam így a lábmosást, de amikor megtettem, kezdtem jobban megérteni, amit Jézus cselekedett a tanítványokkal. A lábmosás elvégzése nem történhet megalázkodás nélkül. A példa és a cselekedet azóta is előttem van, és tudom, hogy ennek a szolgálatnak több formája is létezik. A beteggondozás talán az egyik legkifejezőbb formája annak, hogy krisztusi lelkülettel tudunk másoknak szolgálni. De nem elhanyagolandó az étkezés utáni mosogatás sem, vagy vendégeink poros autójának a lemosása. Jézus példát adott nekünk azzal, hogy ő maga mutatta be, hogyan kell szolgálni. Az ő példáját követve nekünk is fel kell ismernünk mindazokat a helyzeteket, amelyekben embertársainknak szolgálhatunk. Ígérjük meg, hogy a
következő alkalommal nem fogunk hátat fordítani annak a munkának, amelytől a többiek sietve menekülnek! Kérjünk alázatot az Úrtól, hogy hozzá hasonlóan végezhessük szolgálatunkat az ő neve felmagasztalására! /VEr/
