Ments meg engem!
"1A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz." (Zsoltárok 22,1-32)
Dávid segélykiáltásának három oka van: 1. Az Úr magára hagyta; 2. Az emberek megvetették; 3. A törvény elítélte. Mindhárom beteljesedett az Úr Jézus életében is, aki miattunk vállalta mindezt. Az elhagyatottság érzése félelemmel és aggodalommal jár. Sajnos, ma is sokan, főleg gyerekek, átélik, mit jelent az, amikor a szülők magukra hagyják őket a "jobb élet" reményében. Kedves gyerekek! Ne féljetek és ne csüggedjetek, ha szüleitek távol vannak, hiszen az Úr Jézus megígérte az övéinek, hogy velük van minden pillanatban! Titeket az Úr nem hagy el, ezért ti se hagyjátok el őt! Olykor megvetésben is részünk van, mert az Úr gyermekei vagyunk. Ez ne zavarjon felettébb, ám ilyenkor kiáltsunk az Úrhoz, aki kész azonnal megerősíteni! Isten nem enged nagyobb terhet, mint amilyet el tudunk hordozni. A törvény szerint mind megérdemeljük a halált. Nincs egy igaz ember sem! Egyedül Jézus Krisztus volt az, aki sohasem vétkezett, de őt a törvény a mi bűneink miatt ítélte halálra. A mai napon valljuk meg félelmeinket, és kérjük az Örökkévalót, hogy töltse be életünket biztonságot adó jelenlétével! /VEr/
Az irigység rosszra visz
"1Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. 2Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. 3Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. 4Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, 5de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." (1Mózes 4,1-7)
Bertrand Russell Nobel-díjas filozófus szerint a boldogtalanság egyik legszembetűnőbb oka az irigység. Arisztotelész az ókorban úgy vélekedett, hogy az irigység nem más, mint az a fájdalom, amit mások sikere okoz. Bárhogyan is legyen, irigységnek nevezzük azt az érzést, amely abból az elégedetlenségből fakad, hogy az ember önmagát a másikkal összehasonlítja, aminek következtében hiányérzetet tapasztal, és azt kívánja, hogy bárcsak az övé lehetne, ami a másé. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy elégedjünk meg azzal, amink van. Kain elégedetlen lévén meggyilkolta testvérét, Ábelt. Ha az irigység helyet kap a szívben, akkor más gonosz érzések is felbukkannak. Ellenben ha szeretjük egymást, akkor nem az foglalkoztat bennünket, hogy mit lehetne a másiktól elvenni, hanem hogy mit lehetne még adni. Az irigység nem lehet megoldás a nincstelenségre. Ha valami szükséges, akkor forduljunk az Úrhoz, aki kész idejében segíteni. Az irigység helyett tanuljunk meg adakozni! A túláradó szeretet kiszorítja az irigység lelkületét. Urunk, add meg nekünk a bővölködés érzését, hogy ne a másokét kívánjuk, hanem legyünk készek megosztani másokkal azt, amink van! Ámen. /VEr/