Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kutymuty

Állandó Tag
Állandó Tag
megosztanek egy verset, lehet ismeritek, neha ugy erzem kulonos mod aktualis:


<LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CNRI%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Arial Unicode MS"; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-alt:"Times New Roman"; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>
[FONT=&quot]Lénárd Ödön<O>:[/FONT]​


[FONT=&quot]</O>[/FONT]​



Sztriptíz


Ami először hullt le rólam:
a levéltár kutatóterme.
Hunyt szemem recehártyája:
színes ablakára emlékszel-e?​

Majd az iskolát vetettem le
fájva, és lelkes-boldogan,
mikor plasztik-gyurmává züllött,
mit én lélekként hordoztam.​

Aztán röhögve tépdesték rólam
a szabadságot, a ruhát, az embert,
megszoktam a pórázt, a kalodát,
a napot, ha sütött, az esőt, ha vert.​

Azt már nem is tudom hogyan,
csak szétfoszlott köröskörül
a könyv, a muzsika, a szellem,
s a liturgia elcsöndesült.​

Maholnap a testem sem érzem,
annyit rúgták, motozták, fogdosták,
annyira nem enyém a bőröm,
tán észre se venném, ha lenyúznák?​

Óceánig nyúló láthatáromból
szűk alagútba húzódtam vissza.
Mint kútgyűrű fekszik kútgyűrűre,
úgy ér itt csigolyát csigolya.​

Egyenes. Nincs rajta törés, se hajlat.
Másnak rabság, nekem tündérpalota.
Gerincnek hívták valamikor rég,
s hajdan közönséges, ma pedig csoda.​

Ez rajtam a végső bevehetetlen,
mi már a legmagamhoz tartozik,
ahogy Ferenc dobott le minden göncöt,
s ajka csak Miatyánkot harangozik,​

úgy élünk e dióhéj-világban
egy héj alatt, az Atyámmal ketten,
s én körben a széles Óperenciát,
s a Múlt egészét régen eltemettem --​

De ha egyszer majd ásatni jön
a Végítélet, mint expedíció,
a Régész csak legyint versre, iskolára:
csupa kulturális csízió,​

de gonddal nyúl egy sor csigolyához,
s elfüttyenti halkan magát,
mint ki a hüllők új korszakában
ritka kihaló fajt: embert talált.​


<O>
</O>
köszönöm szépen,Eowen,nagyon érdekes vers,nekem új,de igazán tetszik,számomra egyediségével sokat mond. igazán köszönom hogy megosztottad!
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Ments meg engem!
"1A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 3Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 4Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 5Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 6Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 9Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 10Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 12Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 13Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 14Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 17Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 19Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 20Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 21Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 22Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 23Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 24Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 25Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 26Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 27Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 28A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 29Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 30Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 31Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 32Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz." (Zsoltárok 22,1-32)

Dávid segélykiáltásának három oka van: 1. Az Úr magára hagyta; 2. Az emberek megvetették; 3. A törvény elítélte. Mindhárom beteljesedett az Úr Jézus életében is, aki miattunk vállalta mindezt. Az elhagyatottság érzése félelemmel és aggodalommal jár. Sajnos, ma is sokan, főleg gyerekek, átélik, mit jelent az, amikor a szülők magukra hagyják őket a "jobb élet" reményében. Kedves gyerekek! Ne féljetek és ne csüggedjetek, ha szüleitek távol vannak, hiszen az Úr Jézus megígérte az övéinek, hogy velük van minden pillanatban! Titeket az Úr nem hagy el, ezért ti se hagyjátok el őt! Olykor megvetésben is részünk van, mert az Úr gyermekei vagyunk. Ez ne zavarjon felettébb, ám ilyenkor kiáltsunk az Úrhoz, aki kész azonnal megerősíteni! Isten nem enged nagyobb terhet, mint amilyet el tudunk hordozni. A törvény szerint mind megérdemeljük a halált. Nincs egy igaz ember sem! Egyedül Jézus Krisztus volt az, aki sohasem vétkezett, de őt a törvény a mi bűneink miatt ítélte halálra. A mai napon valljuk meg félelmeinket, és kérjük az Örökkévalót, hogy töltse be életünket biztonságot adó jelenlétével! /VEr/


Az irigység rosszra visz
"1Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. 2Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. 3Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. 4Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, 5de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." (1Mózes 4,1-7)

Bertrand Russell Nobel-díjas filozófus szerint a boldogtalanság egyik legszembetűnőbb oka az irigység. Arisztotelész az ókorban úgy vélekedett, hogy az irigység nem más, mint az a fájdalom, amit mások sikere okoz. Bárhogyan is legyen, irigységnek nevezzük azt az érzést, amely abból az elégedetlenségből fakad, hogy az ember önmagát a másikkal összehasonlítja, aminek következtében hiányérzetet tapasztal, és azt kívánja, hogy bárcsak az övé lehetne, ami a másé. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy elégedjünk meg azzal, amink van. Kain elégedetlen lévén meggyilkolta testvérét, Ábelt. Ha az irigység helyet kap a szívben, akkor más gonosz érzések is felbukkannak. Ellenben ha szeretjük egymást, akkor nem az foglalkoztat bennünket, hogy mit lehetne a másiktól elvenni, hanem hogy mit lehetne még adni. Az irigység nem lehet megoldás a nincstelenségre. Ha valami szükséges, akkor forduljunk az Úrhoz, aki kész idejében segíteni. Az irigység helyett tanuljunk meg adakozni! A túláradó szeretet kiszorítja az irigység lelkületét. Urunk, add meg nekünk a bővölködés érzését, hogy ne a másokét kívánjuk, hanem legyünk készek megosztani másokkal azt, amink van! Ámen. /VEr/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
422l.jpg
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag


NAPI ÁHÍTAT
<o></o>
ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK<o></o>

"Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16).<o></o>
Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik." Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!<o></o>
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően. Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk. Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik". Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.<o></o>
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból? Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o>
</o>
<o></o>
Füle Lajos<o></o>
<o>

</o>
Még nem köszöntem meg<o></o>
Még nem köszöntem meg –neked<o></o>
A sebeket, a kékeket,,<o></o>
A belső részekig ható<o></o>
Sóhajokat, az éjeket,<o></o>
Még nem köszöntem meg neked.<o></o>
<o></o>
De lassan érti már a hit<o></o>
Formáltatásom titkait.<o></o>
Már lassan, lassan felfogom,<o></o>
Milyen hálára van okom<o></o>
Próbáidért bár fájva fáj,<o></o>
S nyomot hágy beennem mindahány.<o></o>
<o></o>
Kerülni őket hasztalan, <o></o>
S a nehezük még hátra van.<o></o>
Tudom: még nem kész gyermeked,<o></o>
Uram, és Te is szenveded<o></o>
Fájdalmaim, hogy értsem ezt:<o></o>
-micsoda áldás a kereszt.<o></o><o></o><o></o><o></o><o></o>
<o></o><o></o><o></o><o></o>
<o></o>
<o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o>
„ A kék és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások..”<o></o>
Példabeszédek, 20, 30;<o></o>
<o></o><o></o>
<o>








</o>
011_173430.jpg

<o></o><o>
</o>
 

Eowen

Állandó Tag
Állandó Tag
Teréz anya: <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
A legszebb a világon

A legszebb nap?
A ma.

A legnagyobb akadály?
A félelem.

A legkönnyebb?
Tévedni.

Minden rossz gyökere?
Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás?
A munka.

A legveszedelmesebb vereség?
A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók?
A gyermekek.

A legszükségesebb szükségszerűség?
Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben?
A másik embernek hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba?
A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés?
A bosszú és a gyűlölet.

A legszebb ajándék?
A megértés, az együttérzés.

A nélkülözhetetlen?
Az otthon, a valahová tartozás.

A jóleső érzés?
A belső béke.

A legjobb megoldás?
Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség?
Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban?
A hit.

A legfontosabb emberek?
A szülők.

A legszebb a világon?
A SZERETET.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Krisztus követése <o></o>
<o></o>
Városokon át, falvakon által <o></o>
ott halad Ő, és telve csodákkal <o></o>
a levegő: mert szökdel a sánta, <o></o>
vakok ujjongnak a napot látva; <o></o>
néma ajkon is örömdal zendül; <o></o>
halott lép elő hideg veremből! <o></o>
A csodatevőt kíséri, amerre<o></o>
megy, lépdel a lába, betegek ezerje. <o></o>
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson. <o></o>
„Úr a halálon! Úr elmúláson!”<o></o>
Nevét a hír is szárnyára kapja. <o></o>
Tanítványai kicsiny csapatja <o></o>
boldog, hogy benne Urára tekinthet. <o></o>
Úgy szereti mindet, és vezeti mindet!...<o></o>
Galilea fénylő ege alatt<o></o>
Isten fia halad, halad, halad.... <o></o>
<o></o>
… Valakit ott a Koponyák hegyére <o></o>
Kísér a nép. Száz sebből csorg a vére. <o></o>
Ostormegtépte vállán durva fábul <o></o>
nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul. <o></o>
Gőgös gúnnyal, farizeusok nézik, <o></o>
vad poroszló hogyan sújt rajta végig. <o></o>
Körültekint. A lázas két szeme <o></o>
mintha keresne, mintha kérdene: <o></o>
- Hányan vele és hányan ellene? <o></o>
<o></o>
Hányan vele?... Fenn a kereszt alatt<o></o>
viharvert, könnyes, árva kis csapat:<o></o>
A tanítvány, akit szeret vala… <o></o>
Néhány asszony még… Zeng a kardala<o></o>
Hideg közönynek, hahotázó gúnynak. <o></o>
Fekete földre véres cseppek hullnak. <o></o>
Mit vétkezett, hogy úgy kell halnia?!<o></o>
Szenved, szenved az Isten szent Fia!...<o></o>
Szenved, szenved az Isten szent Fia. <o></o>
<o>

</o>
Ő ment az úton. Hátra nem tekintett. <o></o>
Életet mentett, égi magot hintett. <o></o>
S bár százak, ezrek léptek a nyomára, <o></o>
Tudta, hova megy: fel a Golgotára! <o></o>
Tudta, hányan haladnak el mögötte: <o></o>
azt kérdezik csak, uralkodni jött-e, <o></o>
ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve, <o></o>
szenvedni vele kinek volna kedve? <o></o>
Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt, <o></o>
csak egy viharvert, árva kis csapat, <o></o>
csak annyi lesz az, ami megmarad. <o></o>
<o>

</o>
Isten Fia halad, mégis halad<o></o>
ma is. Napfényen, viharon keresztül… <o></o>
Vad tengeren is hívó szava rezdül:<o></o>
- Elő, tengeren járó Péterek!<o></o>
Hány riad vissza: „Tovább nem merek!” <o></o>
Pedig tovább még: a főpap elébe, <o></o>
hol rágalom tőrét döfik a szívébe. <o></o>
Ki vele járt viharzó tengeren. <o></o>
hány mondja most gyáván: „Nem ismerem!”<o></o>
Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát<o></o>
hordva ki éri el a Golgotát?!<o></o>
<o></o>
A könnyes, árva, viharvert csapatnak, <o></o>
odaát pálmát és koronát adnak <o></o>
fehér, hótiszta angyalseregek. <o></o>
Kitárulnak a tündöklő egek, <o></o>
ujjongva zeng az örök hálaének. <o></o>
<o></o>
De hányan lesznek, akik odaérnek? <o></o>
Túrmezei Erzsébet<o></o>
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]KRISZTUS [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Lelkem fehér vászon, mely a hit<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Keretére feszül, készen állva,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Hogy az ige csodás színeivel<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ecsetem mindennap pingálja...<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nincs modellem. Festékpalettám<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mégis élő színeket adott...<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Életem legszebb műve ez.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Lelkem vásznán: Krisztusom ragyog!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] Somogyi János<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT][FONT=&quot]<o></o>
[/FONT]
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. április 4. – Szombat Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés: A Szent János evangéliuma szerinti beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal szemben ellenséges érzelmeket tápláló farizeusok számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Máskor is rosszallásukat fejezték ki a csodatettek alkalmával, főként, ha szombaton tette azokat Jézus, hiszen e csodák nem csupán a meggyógyítottakban eredményeztek hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni kezdtek Jézusban. A halott Lázár visszaszólítása az életre szintén olyan esemény, olyan erős cselekedet volt, amely Jézus isteni hatalmát igazolta és hitet ébresztett sokakban. Jézus megölésének szándéka ekkor már kimondottan is megfogalmazódik. Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni jóság a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik az emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Üdvözítőm szentséges Szíve, akit a szeretet túlkapása vitt e nagy elhagyatottságba, adj nekem bensőséges lelket és érzékeny szívet, hogy megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és minden támasz nélkül szenvedni készültél, amitől emberi természeted annyira borzadt! Nyisd meg fülemet, hogy halljam hangodat; világosítsd meg a szememet, hogy lássam a példádat, lágyítsd meg kemény szívemet, hogy érzékeny legyen fájdalmaidra és riadjon vissza attól, ami megújíthatja fájdalmaidat.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A juhok nagy pásztora
"1Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben." (Zsoltárok 23)

Dávid számára a boldogság nem azt jelentette, hogy megtanulta saját életét bölcsen igazgatni, hanem azt, hogy rábízta életét a jó pásztor szeretetére. Az Úr az én pásztorom. Milyen nagy boldogság és mekkora biztonság ez! Jézus Krisztus a jó pásztor - olvassuk János evangéliumában. A jó pásztor életét adja a juhokért, hiszen mérhetetlenül szereti őket. Ha valaki a jó pásztor nyájához tartozik, akkor a világ legboldogabb báránya (embere). Minden helyzetben gondot visel rólunk, és kimenekít a bajokból. Jézus azt mondta, hogy ő azért jött, hogy az övéinek bővölködő élete legyen. Soha senki nem fog rólad jobban gondoskodni, mint az, aki teremtett téged. Megéri, hogy mindenáron a nyájához tartozz! Dávid fogadást is tesz: az Úr házában lakom egész életemben. Más szóval: egész életem az Úr rendelkezésére bocsátom. Te is elmondhatod ezt? Ha az Úr Jézus báránya vagy, akkor köszönd meg ezt most neki, és ígérd meg, hogy az ő házában fogsz lakni egész életedben! Lehet, hogy velem együtt még mások is vannak, akik szó szerint az Úr házában laknak. Mi elmondhatjuk: csordultig van a hálaadásunk pohara. Legyen áldott az Úr neve! /VEr/

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/z2BVqykZd0/"><img src="http://media.imeem.com/p/z2BVqykZd0.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

A földi elsőségre törő ember veszte
" 1Akadt ott egy elvetemült ember, név szerint Seba, egy benjámini embernek, Bikrinek a fia. Ez belefújt a kürtjébe, és kihirdette: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli! 2Ekkor Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. De a júdaiak hűségesen követték királyukat a Jordántól Jeruzsálemig. 6Akkor ezt mondta a király Abisajnak: Ez a Seba, Bikri fia még Absolonnál is nagyobb bajt hozhat ránk. Vedd magad mellé urad szolgáit, és üldözd őt, még mielőtt erős városokat talál, és elmenekül előlünk! 14Seba átvonult Izráel minden törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek mind összegyűltek, és követték őt. 15De utolérték és körülzárták Ábél-Bét-Maakában, és sáncot emeltek a város ellen, a bástyával szemben. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a várfalat, hogy ledöntse. 16Akkor egy okos asszony így kiáltott ki a városból: Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Jóábnak, hogy jöjjön ide, hadd beszéljek vele! 17Amikor ő odament hozzá, megkérdezte az asszony: Te vagy Jóáb? Én vagyok - felelte. Az asszony ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Ő így felelt: Hallgatom. 18Az asszony ezt mondta: Hajdanában így szoktak beszélni: Ábélben kérjetek tanácsot, akkor célhoz értek! 19Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét? 20Jóáb így válaszolt: Dehogy akarom, dehogy akarom elpusztítani és lerombolni! 21Nem erről van szó, hanem arról, hogy egy ember az Efraim hegyéről, név szerint Seba, Bikri fia, kezet emelt Dávid királyra. Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól. Az asszony ezt felelte Jóábnak: Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon! 22Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél, fejét vétette Sebának, Bikri fiának, és kidobták azt Jóábnak. Jóáb pedig megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga lakóhelyére. Jóáb is visszatért Jeruzsálembe a királyhoz." (2Sámuel 20,1-2.6.14-22)

Seba egy elvetemült bajkeverő, gonosz, lázadó ember volt, aki nem mutatott egy cseppnyi tiszteletet sem Dávid királlyal szemben. Lázadásával szakadást, bajt és nyomorúságot okozott Izrael népének. De mi volt ennek a kiváltó oka? A sebai lelkület gyökere az elégedetlenségben és a nagyravágyásban keresendő. A testvérek közötti feszültség is sokszor ezzel magyarázható. Ha ez a helyzet elmérgesedik, nagy baj keletkezhet. A viszálykodás és a belharc meggyengíti a közösséget, ezért álljunk ellent ennek az erőnek! Dávid tudta, hogy itt a tárgyalás nem segít. Ezért megparancsolta az ellenség kiirtását. Seba vesztét végül is a vele szembeforduló társai okozták. A bűn büntetése halált eredményezett. Vizsgáljuk meg szívünket, és valljuk meg, ha földi elsőbbségre törekszünk, és ezzel szembefordulunk Isten akaratával! Tudunk-e őszintén hálát adni és könyörögni elöljáró testvéreinkért, vagy titokban a hátuk mögött szervezkedünk és leváltásukra törekszünk? Ne tegyük! Az Úr felkentjeire senki sem emelhet kezet büntetlenül. Kérjük Istent, hogy a sebai lelkület helyett az Úr Jézus indulata legyen bennünk, amely az alázatos szolgálatban nyilvánul meg! /VEr/
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Virágvasárnapi vers

Virágvasárnapra


Úr Jézusom, mondd meg nékem,

Miért nem lehettem ott,

Ahol az a sok kis gyermek

Oly boldogan ujjongott?



Én miért nem kiálthattam

Szép hozsannát nevedre?

Miért is nem loboghatott

Pálmaág a kezembe’ ?

Ó, hogy zengte volna ajkam

Az ünneplő tömegben:

Íme, százszor áldott, aki

Jő az Úrnak nevében!



Nem voltam ott, lelkem mégis

Igaz örömtől lángol,

Mert szent parancsot kaptam a

Bevonuló Királytól,



Hogy kiáltsam minden szívnek:

Tárulj, ha jön a Király!

- Aki Jézust befogadja,

Arra örök béke vár.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
i196.jpg




<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Palatino Linotype"; panose-1:2 4 5 2 5 5 5 3 3 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-536870009 1073741843 0 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} h2 {mso-style-next:Normál; margin-top:12.0pt; margin-right:0cm; margin-bottom:3.0pt; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:2; font-size:14.0pt; font-family:Arial; font-weight:bold; font-style:italic;} p.MsoBodyText, li.MsoBodyText, div.MsoBodyText {margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:24.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:AR-SA;} p.MsoBodyTextIndent, li.MsoBodyTextIndent, div.MsoBodyTextIndent {margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:0cm; margin-left:35.25pt; margin-bottom:.0001pt; text-indent:-35.25pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; tab-stops:35.45pt; font-size:24.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:AR-SA;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.dvzls, li.dvzls, div.dvzls {mso-style-name:Üdvözlés; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-layout-grid-align:none; punctuation-wrap:simple; text-autospace:none; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:RO;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} /* List Definitions */ @list l0 {mso-list-id:1; mso-list-template-ids:1;} @list l0:level1 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level2 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level3 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level4 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level5 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level6 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level7 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level8 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} @list l0:level9 {mso-level-number-format:none; mso-level-suffix:none; mso-level-text:""; mso-level-tab-stop:0cm; mso-level-number-position:left; margin-left:0cm; text-indent:0cm;} ol {margin-bottom:0cm;} ul {margin-bottom:0cm;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> A BIZALMATLANSÁG HATÁRAI<o></o>

"Íme eljön az óra... hogy eloszoljatok" (Jn 16,32).<o></o>
Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött. A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz. Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben. Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben. Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket, hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva. De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett. Ez az a hit, amit a valóság formál ki.<o></o>
"...és engem egyedül hagytok." Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket? Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben? Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk. Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra, hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk? Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk. Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait. Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka.<o></o>
"Bízzatok, én meggyőztem a világot!" Szellemi bátorságra van szükségünk.<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
[FONT=&quot]ISTENARC <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy istenarc van eltemetve bennem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Tán lételőtti létem emlék-képe!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Fölibe ezer réteg tornyosul,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]De érzem ezer rétegen alul,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Csak nem tudom, miképp került a mélybe.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o>

</o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy istenarc van eltemetve bennem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Néha magamban látom, néha másban.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Néha állok, mint fosztott ág, szegényen.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ha rossz órámban eltűnik egészen <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Alter-egóm az örök vándorlásban.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o>

</o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy istenarc van eltemetve bennem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A rárakódott világ-szenny alatt.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A rám rakódott világ-szenny alól,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Kihűlt csillagok hamuja alól <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Akarom kibányászni magamat. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy istenarc van eltemetve bennem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]S most ásót, kapát csákányt ragadok,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Testvéreim, jertek, segítsetek,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy kapavágást ti is tegyetek,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mert az az arc igazán én vagyok.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy istenarc van eltemetve bennem:<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Antik szobor, tiszta, nyugodt erő,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]S bár világ-szennye rakódott reája,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. <o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] Reményik Sándor[/FONT][FONT=&quot](Isten közelében, 56)<o></o>[/FONT]
Ébredj fel, alvó<o></o>
<o></o>

A D A/C#<o></o>

Ébredj fel, alvó, a mély álmodból,<o></o>

Hm7 E A<o></o>
és Krisztus ragyog rád. Támadj fel ember a <o></o>
D A/C# hm7 D/E A<o></o>
halálodból, és Krisztus ragyog rád!<o></o>
<o></o>

Bár egykor szívedben volt a sötét, E F#m E A
most az Úr fénye tiéd, E F#m E
Ragyogjon hát teljes világosság E F#m E D
az Úrtól mindig reád! Ébredj fel… hm7 G E<o></o>

<o></o>
Jóság és békesség töltsön be ma, E F#m E A
Mindig az Úr előtt járj, E F#m E
Vezessen Szentlelke, és Őt csodáld E F#m E D
Mindenben, amit csodálsz! Ébredj… hm7 G E<o></o>

<o></o>
Az idő megy, és az Úr oly közel, E F#m E A
Vigyázz, ha jön a sötét, E F#m E
Használd ki perceit, jó sáfár légy, E F#m E D
Jutalmad nyerd el, ne félj! Ébredj… hm7
<o></o>


Kedves kutymuty !
Köszönöm jó kívánságaidat.
Szeretettel
Kata



ros072.gif
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. április 5. – Virágvasárnap Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
Mk 11,1-10

Elmélkedés: Még a hamis tanúknak is
Két esztendővel ezelőtt a virágvasárnapi elmélkedésben már felidéztem Fekete István egyik novelláját, amelyben a falusi passióéneklés és az előtte tartott próbák világába vezet minket. Gyermekkorában egy alkalommal az író lett volna a hamis tanú, de mivel barkaszedés közben beesett a jeges patakba és teljesen elment a hangja, más kapta meg a szerepet. A történet szívhez szóló megállapítása az volt, hogy az öreg kántortanító olyan könnyen vált meg a gyerektől és talált új szereplőt, „mintha az egész világ hamis tanúkkal lett volna tele”. Az írói visszaemlékezésnek ezzel még nem volt vége, hanem azzal folytatódott, hogy bár szerepe nem volt, de mint kórustagnak senki nem tilthatta meg a gyereknek, hogy a passió alatt ő is fent legyen a templom karzatán az orgona mellett. Ő pedig ott is állt Virágvasárnap, kezében a csodálatos királyi barkával, még a vak is láthatta, hogy ez a templom legszebb barkaága. Látta is mindenki, de főleg a Jézus szerepét éneklő Tóka Jóska bácsi, aki a barkaszentelés szent pillanatában ki is vette a gyerek kezéből a gyönyörű ágat, s büszkén tartotta magasra Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepelve. A gyerek könnyezve nézte, hogy más büszkélkedik az ő barkájával, de aztán hamarosan eljött a bosszú ideje. Könnyes szemei előtt feltűnt az orgonapad félrebillent lába és Jézus-Tóka csizmás lába. Ha egy kicsit odébb tolná a padot, az éles deszka éppen az öreg láb fölé kerülne. És odébb tolta. És a kántor teljes súlyával ránehezedve Jézus-Tóka lábára pont abban a pillanatban ült le, amikor ő elkezdte énekelni a Jézus szerepét. De nem ám akármilyen hangon. Akkora fájdalom volt a hangjában, hogy még a könnyei is kicsordultak és úgy tűnt mindenkinek a templomban, hogy a virágvasárnapi tragédiát nála jobban senki át nem éli. A királyi barka kiesett kezéből, de a gyerek nem vette fel a földről. Az író, Fekete István felnőttként visszaemlékezve e gyerekkori esetre azzal zárja le elbeszélését, hogy azóta már tudja, hogy hiba volt nem felvenni a barkát, mert „a barkák tavaszi békéjét még a földről is fel kell venni mindenkinek, még a hamis tanúknak is”.

A válságban égő világ és a forrongó Magyarország láttán a barkák tavaszi békéjére vágyakozva szeretnénk ma Jézus egykori jeruzsálemi bevonulására és szenvedésére emlékezni. A szenvedése előtt álló Jézusra úgy tekintünk, mint a béke királyára, amely kép minden bizonnyal Szent Lukács evangéliumában rajzolódik ki előttünk a leginkább. Ő írja le, hogy Jézus születésekor az angyalok ezt énekelték: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14). Szinte szóról szóra ez ismétlődik meg Jézus jeruzsálemi bevonulásakor, amikor az örvendező tanítványok ezt kiáltják: „Áldott az Úr nevében érkező király! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!" (Lk 19,38). Jézus tehát úgy érkezik születésekor a földre, és úgy érkezik szenvedésének és halálának helyszínére, Jeruzsálem városába, mint a béke királya, békét hozó uralkodó. Jézus békét hoz mindenkinek. Időseknek és fiataloknak, felnőtteknek és gyermekeknek, férfiaknak és nőknek. Békességet hoz barátnak és ellenségnek, igaz tanítványoknak és hamis tanúknak egyaránt.

És ha az Istentől származó békét jelképező barkaág az út porában hever, akkor most kell lehajolnunk érte, most kell felvennünk, mert később talán már hiába jönnénk vissza érte. A szentmise végén mindannyian hazavisszük majd az imént megszentelt barkákat. Ezekkel az ágakkal vigyük haza családi otthonainkba Krisztus békéjét!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a te szereteted, amely oly nyilvánvalóan és egyértelműen mutatkozott meg értünk vállalt szenvedésedben, áthassa mindannyiunk életét és minden ember számára felismerhető legyen.
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
Hozsánna a Dávid Fiának! <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">
palm_sunday.jpg




"Hozsánna a Dávid Fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."

Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették:
"Ki ez?" A sokaság ezt mondta:

"Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."



Budapest-Csepel Református Egyházközösség Link
m11.gif
</td></tr></tbody></table>
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
alkonyat004.jpg




<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--><o></o>
AZ Ő HALÁLTUSÁJA ÉS A MI TANÍTVÁNYSÁGUNK<o></o>

"Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és mondta tanítványainak: ...maradjatok itt és vigyázzatok énvelem" (Mt 26,36-3<o></o>
Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput.<o></o>
Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, hogy meghalni jött erre a világra. A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét. Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon. Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó. Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében: "Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre" (Lk 4,13). Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen.<o></o>
A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. Azért leplezi le, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk. Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat. Krisztus keresztje az ember Fiának diadala. Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött. Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt; width: 100%;" width="100%"> Virágvasárnap
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt;" valign="top"> Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.
Ő... látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit... <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o>
</o>
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. április 6. – Nagyhétfő Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés: A mai evangéliumban szereplő Mária és Júdás két, egymással ellentétes jellem. Mária Jézus igaz tanítványának bizonyul, amikor szeretetének jeleként megkeni Jézus lábát. Júdás viszont a hamis tanítvány, aki később áruló lesz. Mindaz, aki az asszony cselekedetében nem képes felismerni a szeretet tettét, hanem irigységből és rosszindulatból hibát keres benne, nem tudja majd értékelni Jézus önfeláldozását, az emberekért vállalt szenvedését, mint szeretetének jelét. Csak a hívő, jóindulatú ember számára felismerhető az isteni szeretet. Ha Jézus a keresztjének üzenetét meg nem értőkre vagy visszautasítókra gondolunk, akkor talán jogosnak tűnik a kérdés: Talán még az isteni szeretet sem képes legyőzni az emberi rosszindulatot? Isten talán nem is akarja legyőzni, inkább meghagyja szabadságunkat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van. De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ő jelenlétét!
 

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyhétfő

Nagyhétfő

Jézust a szolga alakjában állítja elénk Izaiás próféta. Jézus Isten szeretett szolgája, akit ő maga választott. Körüljárva jót tett: visszaadja a vakok látását, kiszabadítja a fogságban levőket, alázatos és türelmes szolga, aki senkinek az életét nem töri össze. Sőt mindig új lehetőségeket kínál a megtérésre, az életre.

Jézus azért küzd, hogy eljöjjön az Atya országa, hogy helyreállítsa az Isten jogait az emberek felett, hogy az emberek ismét igazságban és szentségben éljenek. Erősségének legnagyobb tette halála lesz, amellyel beteljesíti az Atyától rábízott feladatot. Őbenne minden ember irgalmat talál.

"Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem
leszek mindig veletek."
Jézus ezen gondolataival nap mint nap szembesülhetünk. Bármennyit is teszünk az emberekért, mindig lesz szegény, lelkiszegény. Számomra ezzel Jézus nem azt akarja mondani, hogy ne foglalkozzunk másokkal. Hanem inkább azt, hogy bármennyit is teszek a "szegénységért", mindig tudjak a sajátoméról is. Az én szükségleteim is fontosak. Rá kell találnom minden nap az öröm igazságára, csak így tudok gazdagon másokért tenni. Tudd, miért, kiért cselekszel, aggódsz, gondolkozol nap mint nap, s rátalálsz az igazi gazdagságra.

Nézd Jézust ... Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat .... Szememet Jézusra kell függesztenem. Igy talán azt is észreveszem, amikor a kinzások között rám tekint, mint egykor Péterre, aki ettől a pillantástól újjászületett a bűnbánat könnyeiben.



J%C3%A9zus%20sz%C3%ADve.bmp



kulcs-vmini4t.jpg

 

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evanélium

Napi evangélium


2009. április 7. – Nagykedd Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés: Júdás közeledő árulásának előre tudása mélyen megrendíti Jézust. Bizonyára ennek az is oka lehetett, hogy egyik tanítványáról, választott apostoláról volt szó. Péter apostol tagadását is előre látta Jézus, ez azonban nem rendíti őt meg ennyire. Talán mert tudta, hogy ebből van felemelkedés. Péter könnyei és bűnbánata arra indították őt, hogy megvallja az Úr iránti szeretetét. Júdásnál nem a szeretet, hanem a kétségbeesés volt nagyobb, s nem találta meg a kiutat, nem talált rá a bűnbánatra, az irgalomra.
Isten lehetőséget ad nekünk, hogy hibáinkat beismerjük és jóvátegyük. Megbocsátása a szeretet új útján indít el minket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Gyógyíts meg, Uram, mert vak vagyok, nem látom akaratodat, nem veszek tudomást ezer olyan dologról, amit pedig akarsz tőlem és mivel nem látlak, nem szeretlek eléggé. Istenem, világítsd meg szememet, gyógyítsd meg vakságomat, hadd lássam akaratodat és szépségedet!
 
Oldal tetejére