Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Stefike0 blogbejegyzései voltak 2

Feltámadásunk biztosítéka
2009-04-16 07:10 AM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

FELTÁMADÁSUNK BIZTOSÍTÉKA (1 KORINTHUS 15:20)
Az Újszövetség egyértelműen hirdeti Jézus szó szerinti, testi feltámadá-sát, a li¬berális teológusok között mégis vannak, akik a pusztán tudományos, észérve¬ken alapuló világnézet csapdájába esve vitatják a feltámadás valósá-gát. Szerin¬tük csupán mítosznak tekintendő, pusztán egy hasonlat, ami annak a megújult életnek a kifejezésére utal, amit akkor és csak úgy élhetünk, ha közösségileg el¬fogadjuk Jézus erkölcsi tanítását.
Bármennyire tetszik ez a gondolat némelyeknek, akkor is csak emberi el-gondo¬láson alapuló nézet marad. Nem Isten Igéjének tiszta tanítására épül, hiszen az Ige kifejezetten világosan és egyértelműen állítja, hogy Krisztus feltámadása szó szerint megtörtént.
Akkor nem leselkedik ránk a veszély, hogy csak hasonlatnak vegyük a feltáma¬dást, ha azt olvassuk Isten Igéjében, ami abban áll! Az Ige ugyanis teljesen egy¬értelműen fogalmaz Jézus valóságos, testben való feltámadásával kapcsolat¬ban. Ha pedig elfogadjuk a feltámadás gondolatát, akkor a halállal szemben is reménységet találunk. Végső soron nem számít, mi történik ve-lünk most az életben, mert Jézus feltámadt a halálból, így megvan a remé-nyünk, hogy mi is feltámadunk. A feltámadás ígéretén át láthatunk mindent a megfelelő szögben.
Mit találunk az alábbi igeszakaszokban feltámadásunk reménységé-ről?
Jn 5:25-29 __________________________________________________ _
Jn 11:23-26 __________________________________________________
1Kor 15:51-58 ________________________________________________
Jel 1:18 __________________________________________________ ____
Jézus feltámadása három tételt alapozott meg biztosan: 1) sorsunk bizton-ság¬ban van Jézus kezében (1Pt 1:3-5); 2) a halál legyőzött ellenség (1Kor 15:20-22); és 3) Jézus erőt ad, hogy másoknak is beszélhessünk erről a nagy-szerű hír¬ről (Jn 14:12; ApCsel 1:.
A halálból való feltámadás reménye és ígérete hogyan helyezi megfe-lelő megvilágításba életünket, és azt, ami velünk történik? Képzeljük csak el, milyen lenne az életünk e reménység nélkül?

A Bizonyságtétel.....
2009-04-15 09:49 AM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A BIZONYSÁGTÉTEL HITELES ALAPJA (FILIPPI 3:7-10)
Az apostolok szolgálatában látjuk a feltámadás erejét. Péternek a sánta férfihoz intézett szavai bizonyítják a feltámadott Megváltóba vetett szilárd hitet: „a ná¬záreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3:6). Amikor pedig az emberek félelemmel és csodálkozással, a csoda miatt meg-döbbenve szaladtak hozzá, Péter Jézus szenvedésére és halálára emlékeztette őket (13–14. versek), majd azzal a jó hírrel folytatta, amit eredetileg is ki akart hangsúlyozni: „az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk” (15. vers, új prot. ford.). Majd Péter azt is hozzátet¬te, hogy Jézus feltámadása erejének volt kö-szönhető, hogy a béna férfi újra járt.
„És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és is¬mertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti sze¬metek láttára” (16. vers).
A látványos csoda ellenére Pétert letartóztatták és felszólították, hogy ad-jon magyarázatot a szokatlan eseményekre: „Micsoda hatalommal, vagy mi-csoda név által cselekedtétek ti ezt?” (ApCsel 4:7). A kérdésre válaszul Pé-ter azonnal visszatért kedvenc témájára, Jézus feltámadására: „a názáretbeli Jézus Krisz¬tusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben” (10. vers).
„A kivégzett és megszégyenített vezéralak közel tucatnyi, elcsüggedt kö-vetőjét egészen átformálta a meggyőződés, hogy Jézus él. Ez az átalakulás az emberi¬ség történelmének egyik legdinamikusabb csoportjává tette őket. Azt olvassuk, hogy tűznyelvek ereszkedtek rájuk. Az egyáltalán nem szónokként ismert fér¬fiak ettől kezdve nagyszerű beszédeket tartottak. Robbanásszerű gyorsasággal eljutottak a görög-római világ minden részére, és hirdették az evangéliumot, ami szó szerint azt jelenti, hogy jó hír. Egy jeruzsálemi fel-házból elindulva olyan tűzzel hirdették az üzenetet, hogy az még saját nem-zedékük idején gyö¬keret vert minden fontosabb városban” (Huston Smith: The Illustrated World's Religions. New York, 1986, HarperCollins. 215. old.).
Olvassuk el 1Korinthus 15. fejezetét, Pálnak a feltámadásról szóló ér-te¬kezését! A keresztény hitben mennyire kap kiemelt szerepet ez az igaz¬ság? Más szóval, mi minden épül erre az állításra? Vannak elhunyt ro¬konaink? Pál szavainak mely részeiben találjuk a legnagyobb vigaszt?

A feltámadás új mozgalmat
2009-04-14 06:51 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A FELTÁMADÁS ÚJ MOZGALMAT INDÍTOTT EL
(APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3:14-16)
Egy halott próféta feltámadásának különleges híre hogyan terjedhetett volna el a pogány Római Birodalomban, ha minden alapot nélkülöz? A halá-szok és adó¬szedők kis csapata ugyan miért talált volna ki egy ilyen történetet az óriási el¬lenállás közepette? Ha pedig valóban csak kitalálták, hogyan le-hettek képesek annyira elhinni, hogy készen álltak nemcsak családjukat és barátaikat elhagy¬ni, hanem életüket is odaadni azért, akit feltámadott Krisz-tusként hirdettek?
Mesterük elfogatását, kihallgatását és kivégzését követően a tanítványok telje¬sen összetörtek, mint akiket szörnyű tragédia, veszteség ért. Jézus egy-kori bel¬ső kis köre reményvesztetten visszatért régi életéhez, a megszokott kerékvágás¬ba (ennek történetét is ők maguk beszélték el).
Ugorjunk néhány hetet előre, a Szentlélek pünkösdi kitöltetésének idejé-hez (ApCsel 2)! Rögtönzött pünkösdi prédikációjában Péter úgy utalt Jézus-ra, mint aki él, feltámadt és felmagasztalva áll mennyei Atyja jobbján. A hallgatókat pe¬dig egyértelműen meggyőzte az élő Jézusról szóló, lélegzetel-állító bizonyság¬tétel: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” – kérdezték (ApCsel 2:37).
A feltámadás hangsúlyozása nem múló szeszély volt e korai hívők köré-ben, nem is olyan csoda, ami három napig tart, amiről elfeledkeztek volna, amint valami újabb szenzációt hallanak. Ellenkezőleg! A feltámadás volt az aposto¬lok igehirdetésének központi témája.
Mi az a gondolat, amire ApCsel 3:11-16; 4:8-12; 7:54-56; 17:29-31 versei rendszeresen utalnak? Miért?
„Az első keresztény igehirdetésekben leginkább a feltámadással bizonyí-tották, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia… Ezen a ponton kezdődik messiá-si uralma, amikor belép a Dicsőség Országának korszakába és ünnepélyesen megnyitja azt” (Interpreter's Dictionary of the Bible, R–Z. köt. 44. old.).
A Filippi levélben Pál azt fejezte ki, hogy szeretné megismerni „Őt, és az Ő feltámadásának erejét” (Fil 3:10). Mit jelent ez? Mi hogyan tapasz-tal¬hatjuk Jézus feltámadásának erejét az életünkben (lásd pl. Jn 3:3; Róm 6:1-12)?

Stefike0 blogbejegyzései voltak3

A feltámadás új mozgalmat
2009-04-14 06:51 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A FELTÁMADÁS ÚJ MOZGALMAT INDÍTOTT EL
(APOSTOLOK CSELEKEDETEI 3:14-16)
Egy halott próféta feltámadásának különleges híre hogyan terjedhetett volna el a pogány Római Birodalomban, ha minden alapot nélkülöz? A halá-szok és adó¬szedők kis csapata ugyan miért talált volna ki egy ilyen történetet az óriási el¬lenállás közepette? Ha pedig valóban csak kitalálták, hogyan le-hettek képesek annyira elhinni, hogy készen álltak nemcsak családjukat és barátaikat elhagy¬ni, hanem életüket is odaadni azért, akit feltámadott Krisz-tusként hirdettek?
Mesterük elfogatását, kihallgatását és kivégzését követően a tanítványok telje¬sen összetörtek, mint akiket szörnyű tragédia, veszteség ért. Jézus egy-kori bel¬ső kis köre reményvesztetten visszatért régi életéhez, a megszokott kerékvágás¬ba (ennek történetét is ők maguk beszélték el).
Ugorjunk néhány hetet előre, a Szentlélek pünkösdi kitöltetésének idejé-hez (ApCsel 2)! Rögtönzött pünkösdi prédikációjában Péter úgy utalt Jézus-ra, mint aki él, feltámadt és felmagasztalva áll mennyei Atyja jobbján. A hallgatókat pe¬dig egyértelműen meggyőzte az élő Jézusról szóló, lélegzetel-állító bizonyság¬tétel: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” – kérdezték (ApCsel 2:37).
A feltámadás hangsúlyozása nem múló szeszély volt e korai hívők köré-ben, nem is olyan csoda, ami három napig tart, amiről elfeledkeztek volna, amint valami újabb szenzációt hallanak. Ellenkezőleg! A feltámadás volt az aposto¬lok igehirdetésének központi témája.
Mi az a gondolat, amire ApCsel 3:11-16; 4:8-12; 7:54-56; 17:29-31 versei rendszeresen utalnak? Miért?
„Az első keresztény igehirdetésekben leginkább a feltámadással bizonyí-tották, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia… Ezen a ponton kezdődik messiá-si uralma, amikor belép a Dicsőség Országának korszakába és ünnepélyesen megnyitja azt” (Interpreter's Dictionary of the Bible, R–Z. köt. 44. old.).
A Filippi levélben Pál azt fejezte ki, hogy szeretné megismerni „Őt, és az Ő feltámadásának erejét” (Fil 3:10). Mit jelent ez? Mi hogyan tapasz-tal¬hatjuk Jézus feltámadásának erejét az életünkben (lásd pl. Jn 3:3; Róm 6:1-12)?

Feltámadás története 1.
2009-04-12 09:24 AM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A FELTÁMADÁS TÖRTÉNETE – 1 (MÁTÉ 27:62-66)
Több eseményről is elmondhatjuk, hogy a kereszténység szempontjából döntő fontosságú. Ide tartozik Jézus testet öltése, kereszthalála és második eljövetele. Bizonyos értelemben azonban a feltámadás mindegyiket felül-múlja, még az előző héten tanulmányozott kereszt jelentőségét is. Enélkül ugyanis semmi más nem számítana. Valójában, amikor Jézus haláláról be-szélünk, magától értető¬dően a feltámadására is gondolunk, még ha kifejezet-ten nem is említjük meg. Ez a keresztény hit központi tanítása.
A világvallások közül csak a judaizmus és a kereszténység foglalja hit-vallásába a feltámadást, központi szerepet azonban csak a kereszténység kö-rében tulaj¬donítanak neki. Csak a kereszténység épült arra a meggyőződésre, hogy valóban feltámadt a halálból hitünk központi alakja. Mind a négy evangélium foglalkozik e rendkívüli eseménnyel, méghozzá olyan nyíltság-gal, ami igazán hihetővé teszi az elbeszélteket.
Mivel támasztják alá a feltámadás történetének hitelességét az alábbi igeszakaszok?
Mt 27:50-53 __________________________________________________
Mt 27:54-56 __________________________________________________
Mt 27:57-61 (vö. Mk 15:42-47) __________________________________
Mt 27:62-66 __________________________________________________
Az itt leírt események mind a nyilvánosság előtt zajlottak. Máté evangé-liuma megírásának idején (Kr. u. 70 elõtt) a szemtanúk még éltek, és meg-erősíthették vagy cáfolhatták volna e beszámolókat. A vallási vezetők sem hagyták volna szó nélkül a következő állításokat és kijelentéseket, ha hami-sak lettek volna: a templom kárpitjának kettéhasadása „felülről az aljáig” (valószínűleg az aznap szolgálatot teljesítőknek látniuk kellett); a földrengés is mindenütt érezhető volt azon a területen; halottak támadtak fel és megje-lentek sokaknak a város¬ban (ugyan mi okból agyalt volna ki az író egy ilyen részletet?!); a római száza¬dos és társai bizonyságtétele; a sír lepecsételése; a különleges őrség felállítása és még sorolhatnánk. Ezek egyértelmű esemé-nyek voltak, bárminemű ellen¬vetés vagy bizonygatás nélkül.

A feltámadás öröme 2.
2009-04-13 01:24 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A FELTÁMADÁS TÖRTÉNETE – 2 (LUKÁCS 24:36-39)
Az előző részben felsoroltunk néhány olyan evangéliumi szakaszt, ame-lyek a Jézus halála körüli eseményeket írják le. Ezek a tények egyértelműen, minden túlzás nélkül, a maguk természetességében bizonyítják a feltámadás történeté¬nek hitelességét. Az alábbiakban további részleteket gyűjtöttünk össze.
Milyen fontos üzenetet tartalmaznak a következő versek? Mi az alapvető¬en közös gondolat bennük? Máté 28; Márk 16; Lk 24:10-44
__________________________________________________ ___________
__________________________________________________ ___________
Az iménti felsorolásban nem jelöltünk meg János evangéliumából vett idéze¬tet, ennek ellenére tudjuk, hogy mind a négy evangélium részletesen foglalko¬zik a feltámadással.
Mi lehet ennek az oka? Miért olyan fontos hitünk szempontjából a feltá¬madás?
__________________________________________________ ___________
__________________________________________________ ___________
„Az egyház történelmi hite megegyezik Pál apostol kijelentésével: 'Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek' (1Kor 15:17). Min-den más ke¬resztény tantétel a feltámadás kijelentésére támaszkodik: a kará-csony jelentő¬sége abban áll, hogy a megszületett gyermek ugyanaz, akit Is-ten feltámasztott a halálból. Nagypéntek csupán egy újabb vértanú szenvedé-sének évfordulója lenne, ha Ő, aki meghalt, nem támadt volna fel. Az Úrva-csora szertartása is el¬képzelhetetlen lenne, ha a kenyér megtörésekor a hívek nem ismernék a [feltá¬madt] Urat” (Alan Richardson szerk.: „Resurrection of Christ”. A Dictionary of Christian Theology. Philadelphia, 1969, Westmins-ter Press. 290. old.).
A mai versek arra a fizikai és lelki erőre irányítják a figyelmet, ami Jé¬zus feltámadását kíséri. Jézus megtörte a halál bilincseit, a római pe-csé¬tek lehullottak, a sírbolt ajtaja kitárult. Megváltónk ma is hirdeti: Én vagyok az „Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké” (Jel 1:1. Ha legfeljebb tíz szóban kellene összefoglalnunk a feltámadás je¬lentőségét, mit mondanánk?

Stefike0 blogbejegyzései voltak4

Versek az ünnepekre
2009-04-10 11:21 AM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Aki helyett a Krisztus vérzett

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!

'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'

Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...

Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.


Csodálatos kincs
2009-02-01 12:39 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Csodálatos kincs

Volt egyszer két gazdag kereskedõ, Akiba és Tarphon. Tarphon gazdag családból származott és soha sem ismerte a szegénységet. Így nem foglalkozott a szegényekkel és az egész vagyonát magára költötte. Akiba viszont szegény szülõk gyermeke volt és tudta, milyen keserû a szegénység. Így pézének jelentõs részét fordította arra, hogy mások szegénységét enyhítse.

Mivel Tarphon a barátja volt és szerette õt, sajnálta, hogy az soha nem ad semmit a szegényeknek. - Egy napon elment barátjához és azt ajánlotta neki, hogy vesz neki egy csodálatos kincset, kedvezõ áron. Tarphon örült a kínálkozó alkalomnak és nagy összeget bízott Akibára. Az viszont elment a pénzzel a szegénynegyedbe és elosztogatta azt a szûkölködõk között. Nemsokára Tarphon látni szerette volna a kincset, Akiba pedig elvezette a szegénynegyedbe. "Itt van az a kincs, amirõl olyan lelkendezve beszéltél?", kérdezte Tarphon meglepetten. "A teljes összeget szétosztottam a szegények között. Gyere és nézd meg a kincsed!", mondta Akiba. A piszkos sikátorból egy házba léptek. Bent sötét volt, a napfény nem hatolt be a szegényes szobába. Csak egy égõ tûzhely, egy asztal és néhány szék volt a helyiségben. "Miért nem adtál ezeknek az embereknek semmit?", kérdezte Tarphon. "Adtam nekik", válaszolta Akiba, "korábban a tûzhely hideg volt, a lábas üres és az emberek a földön feküdtek!"

"Egy másik házban egy diákot találtak, aki gyertyafénynél olvasott egy könyvet. "Miért nem adtál semmit ennek a fiúnak?" "Pedig én adtam neki. Korábban sem könyve, sem lámpája nem volt. Nem tudott tanulni, és napszámosként kellett dolgoznia!", mondta Akiba. Így haladtak házról házra. Tarphon rémülete pedig nõttön nõtt, mikor kezdte felfogni, milyen nagy városában a nyomor és a szegénység. Hazafelé azt kérdezte Akiba: "Na, hogy tetszik a kincs, amit vettem neked?" Tarphon lesütötte a szemét és azt mondta: "Megszívlelem a tanításod és még sok drága kincset fogok szerezni, hogy segíthessek a szûkölködõknek."

Zsidó legenda

Példabeszédek könyve 19:17
"Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert õ megtéríti jótéteményét."


Egy ima
2009-01-29 04:39 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------

Egy ima


"Kedves Jézuska! Köszönöm Neked a kisöcsémet, de én egy kutyáért

imádkoztam. A te Fabríciód."


Andrásnak egyetlen vágya volt: egy bicikli. Egy sárga bicikli, minden
tartozékkal, olyan, amilyet a város valamelyik kirakatában látott. Nem
tudta többé kiverni a fejébõl. Mindenütt a sárga biciklit látta, álmában,
a tejeskávéban, Nagy Károlyban, aki a tankönyvében szerepelt.
De András édesanyjának még nagyon sok minden másra kellett a pénz,
és a kiadások napról-napra nõttek. Már biztos volt, hogy nem tudja azt
a drága biciklit megvenni, amelyrõl András álmodott.
András ismerte édesanyja gondjait, ezért közvetlenük Istentõl kérte a
biciklit, Karácsonyra. Esténként a következõ mondattal toldotta meg az
imáját: "Emlékezz arra, hogy Karácsonyra egy sárga biciklit kapok.
Ámen."
Az anya minden este hallotta, ahogyan András a bicikliért imádkozik, és
minden este szomorúan rázta a fejét. Tudta, hogy a Karácsony bizony
fájdalmas lesz András számára. Nem lesz bicikli, és a gyermek
halálosan csalódott lesz emiatt.
Eljött Karácsony napja, és András természetesen nem kapott
semmilyen biciklit. Este a gyerek, ahogy szokott, letérdelt az ágya elé,
hogy imádkozzon.
- András - mondta neki kedvesen az anyja -, gondolom nagyon
szomorú vagy, amiért nem kaptad meg a biciklit. Remélem, hogy nem
haragszol Istenre, amiért nem váltotta valóra kérésedet.
András az anyjára nézett:
-Ó, nem, mama. Nem vagyok mérges Istenre. Hiszen válaszolt az

imáimra. Azt mondta: "Nem!"

Stefike0 blogbejegyzései voltak5

Tükör
2009-01-24 04:27 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A szív tükre

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
- Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Forrás: Kötőjeles történetek, Kálvin Kiadó, Bp.


Hit
2009-01-22 04:09 PM, stefike0 által
Frissítve Ma 08:59 AM Katalin/Anyoka által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A hit
Egy amerikai prédikátor története

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától
kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:
- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, é haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és
átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy
felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne.

Stefike0 blogbejegyzései voltak6

Hív az Úr
2009-01-08 09:03 AM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Zöldi Józsefné: Hív az Úr!

Egy gazdának szép nagy szőlőskertje volt. Amerre szem ellátott, mindenütt a tőkék üdezöld levelein játszott a nap. A fürtök még csak ígérték a jó termést. Mennyit kell még dolgozni benne addig, míg a szőlőszemet az eső kikerekíti, a napsugár megédesíti, és le lehet szüretelni a mézédes, lédús, finom termést. Annál is inkább sok volt a munka, mert a nagy földön végeláthatatlan kígyóztak a sorok. A gazda munkásokat fogadott, hogy a nagy munka minél előbb kész legyen.

Korán reggel, még alig pitymallott, már kiment a piacra. Már álltak ott emberek, akik arra vártak, hogy valaki dolgozni hívja őket. Várta a családjuk a kenyérrevalót. A gazda meg is állapodott velük, hogy fejenként tíz pénzért dolgoznak napszálltáig. A kis csapat beállt a sorokba, a vincellér kiadta a munkát. Még harmat csillogott a leveleken, mely visszatükrözte a kelő nap bíborát.

Később újra kiment a piacra a gazda, hogy újabb munkásokat hívjon a szőlőbe.

- Menjetek el, és ami igazságos, megadom néktek!

Három óra múlva megint hozott munkásokat, így egész sereg ember dolgozott már a kertben. A nap régen delelőre ért, forrón sütött a szorgoskodókra. Az ének is halkabb lett, a vidámság is alábbhagyott. De azért még serényen folyt a munka.

Késő délután még egyszer kiment a gazda a piacra, és még mindig talált embereket, akik ott ácsorogtak dologtalanul.

- Miért ácsorogtok itt egész napon át?
- Mert senki sem fogadott meg bennünket.
- Gyertek el hozzám dolgozni, és ami igazságos, megkapjátok.

Ők már csak egy órát tudtak dolgozni, mert hamarosan alkonyodni kezdett, és egyből este lett. A gazda utasította a vincellért, fizesse ki a munkásokat. Először azok kaptak 10-10 pénzt, akik utoljára jöttek dolgozni. Örültek nagyon, erre nem számítottak! Akik először jöttek, remélték, hogy ők akkor sokkal többet kapnak majd. De háborogni és zúgolódni kezdtek, amikor ők is 10 pénzt kaptak:

- Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a Napnak terhét és hőségét szenvedtük!
- Barátom – szólt a gazda a beszélőhöz – nem cselekedtem igazságtalanul veled! Avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? Vedd, ami a tied és menj el! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

A munkásnak be kellett látnia, a gazdának igaza van. Reggel, amikor dolgozni hívta, valóban 10 pénzt ígért, aminek ő nagyon örült.

A munkások mi vagyunk, emberek. Van, akit hajnalban hív az Úr Jézus, van, akit délben vagy alkonyatkor. Higgyétek el, nagy kegyelem, hogy ránk talál, hogy hív! Ne mondjátok, hogy elég lesz majd csak az utolsó órán dolgozni érte, hiszen ugyanaz lesz a bér! Nem biztos, hogy az utolsó órán hív benneteket! Bármikor ér el a hívó szó, mondjatok mindjárt boldogan „igen”-t! Én sok szomorú esetet ismerek, amikor a hívott ember valahogy így válaszolt:

- Igen, Uram, én boldogan megyek dolgozni a te szőlődbe, csak még ezt a dolgot befejezem, még ezt szeretném elérni, azután már mindenemet rendelkezésedre bocsátom!

A legtöbbnek nem volt „azután”! Meghaltak, mielőtt dönthettek volna, mielőtt egy percet is dolgozhattak volna! A hívást nagyon komolyan kell venni! Hiszen a jutalom, a bér mindenki számára az örök élet! Adhat-e ennél többet az Úr? Ugye, ezzel mindent odaadott? És milyen jó, hogy nem csak azok mehetnek a Mennybe, akik már gyermekként, korán az Úr munkásai lehettek! Akkor nagyon kevesen nyernének örök életet! És mégis milyen csodálatos gyermekként az Úr munkatársa lenni, Vele élni egy egész életen át! Nincs ennél nagyobb öröm az életben! Már a hívás is kegyelem!

Kívánom nektek, hogy halljátok meg az Úr Jézus hívását, és álljatok be a sorokba, mert a munka sürgős!


Napi elmélkedés
2009-01-07 03:31 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

„Hitben járunk, nem látásban." 2Korintus 5,7


Elgondolkoztunk-e már azon, miért van az, hogy a legtöbb ember számára egy labdarúgó-mérkőzés érdekesebb, mint egy imaközösség? A mindenkori látogatottsági statisztika ugyanis egyértelműen erről tanúskodik.
Vagy megkérdezhetjük magunkat: „Miért vonzóbb egy elnöki szék, mint egy gyü*lekezeti szolgálat?" A szülők általában nem azzal biztatják fiaikat, hogy „Egyél meg mindent, és egyszer talán még gyülekezeti munkás is lehet belőled", hanem így: „Egyél meg mindent, ami a tányérodon van, és ha majd nagy és erős leszel, még elnök is lehet belőled."
Miért van az, hogy a sikeres üzleti karrier vonzóbb, mint a misszionárius élete? Gyakran még keresztyén szülők is lebeszélik gyermeküket arról, hogy missziói me*zőkre menjen, és szívesebben látják, ha valamely világi vállalkozásban jó álláshoz jut.
Miért köti le egy dokumentumfilm jobban a figyelmet, mim Isten Igéjének a ta*nulmányozása? Gondoljunk csak a képernyő előtt eltöltött számtalan órára, és a nyitott Biblia előtti futó pillanatainkra.
Miért tesznek meg az emberek pénzért olyasmit, amit az Úr Jézus iránti szeretetből nem tennének meg? Sokan fáradhatatlanul küzdenek cégükért, ugyanakkor közönyö*sek, ha az Üdvözítő hívja őket.
Végül: miért tűnik nagyobbnak és jelentősebbnek számunkra gyakran az államunk, mint Isten Gyülekezete? A politika változatos és izgalmas. A gyülekezeti életet pedig olykor unalmasnak és erőtlennek látjuk.
Mindennek oka az, hogy nem hitben járunk, hanem látásban. Látásunk pedig torz. Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek azok valójában. Többre becsüljük az időlegest az örökkévalónál. Többre becsüljük az emberi vélekedést Isten ítéleténél.
Ha hitben járunk, minden megváltozik. Világos szellemi látást kapunk. Úgy látjuk a dolgokat, ahogyan Isten látja Őket. Az imádságot úgy értékeljük, mint leírhatatlan kiváltságot arra, hogy állandóan megjelenhessünk magánkihallgatáson az egész világ*mindenség uralkodója előtt. Fölismerjük, hogy a gyülekezeti munkás Isten előtt többet jelent, mint egy államfő. Spurgeonnal együtt úgy látjuk, hogy ha Isten valakit misszionáriusnak hív el, akkor kész tragédia lenne, ha „királlyá alacsonyodna le". A médiában a valótlanságok fészkét ismerjük fel, míg a Bibliában megtaláljuk a kitelje*sedett élet kulcsát. Készek vagyunk magunkat elhasználni (és engedni elhasználni) az Úrért úgy, ahogy azt valamiféle személytelen cégért soha nem tennénk. És felismerjük, hogy helyi gyülekezetünk Isten számára és az Ő népe számára fontosabb, mint akár a legnagyobb világbirodalom.
A nagy különbséget hit által látjuk meg!


Ha megdobnak kővel
2009-01-16 04:50 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

HA MEGDOBNAK KŐVEL...
Írta: A.Kati Takács
2009 január 15., csütörtök 00:00
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot.Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé,hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt,hogy betérjen az egyik barátjához.Könnyedén talált egy helyet ahol beparkolhat és rükvercbe tette az autót.Nagy lendülettel elkezdett tolatni,mire hallotta,hogy egy kő koppan az új autóján.Hirtelen lefékezett és kiszált.Látta,hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját,ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.A férfi kikelve önmagából,igy kezdett el üvöltözni: "Te normális vagy kölyök?Nincs neked eszed?Ha majd jól elverlek,el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől,hogy mások kocsiját kővel dobáld!" "Bácsi kérem,ne haragudjon!"-válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh,hogy nem is figyelte mi van körülötte.De a fiúcska igy folytatta: "Elnézést,nem tehettem mást!"Túl messze voltam öntől,hogy meghallja a hangomat. Csak igy állithattam meg,hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi,hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. "Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel.De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult,pont az ön kocsija mögé.Muszáj voltam megdobni,hogy megállitsam magát!" Ekkor a férfi nagyon elszégyelte magát,és segitett visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést.Az megmaradt emlékeztetőnek,hogy ha megdobnak kővel,talán azért van,hogy a figyelmünket felkeltsék,nehogy valami nagy bajt csináljunk.


JÉZUS halk szelid hangon szól a mi szivünkhöz és szellemünkhez.Néha nincs időnk meghallani vagy túl elfoglaltak vagyunk,hogy figyeljünk ŐRÁ.Néha meg kell,hogy dobjanak kővel ahhoz,hogy körülnézzünk,mi is folyik az életünk körül,kik vesznek körül minket,milyen döntéseket hozunk,mi az amit éppen véghez akarunk vinni,stb. EZ A TE DÖNTÉSED : - figyelsz a halk szelid hangra vagy megvárod mig megdobnak kővel.


Szalézi (Szt.) Ferenc
A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielõtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szeretõ irgalmával átmelegítette.

Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.

Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.

Így érkezett a mennybõl a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

Stefike0 blogbejegyzései voltak6

Ahogy akarod 1. Részlet
2009-01-19 02:30 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Zimányi József
Ahogy akarod…
Az „erős fegyveres” nagyon erős, de Jézus még erősebb! Két roppant hatalom verseng az emberért Az egyik azt akarja, hogy templom legyen, a másik azt, hogy rablók barlangja. Az ember dönti el, melyik akarata alá adja magát. Nem igaz, hogy Isten mindent elintéz. Ő valóban mindent megtett értünk. A Golgotát csak Ő állíthatta fel, Isten Bárányát csak Ő küldhette el, a feloldozást csak Ő adhatja a drága Fiában! De eldönteni, hogy kell nekem, vagy nem, ezt nekem kell tenni.
Gadara népe azt mondta: Távozz tőlünk! – és elment… Mit gondoltok, abban a városban nem voltak még megszállott emberek? Nem volt senki, akinek kellett volna Jézus segítsége? De voltak… És azt mondták: - Menj el tőlünk!
Vannak, akik rendszeresen eljárnak gyülekezetbe, templomba, és azt mondják csendesen, amikor érinti őket az Ige:- Most menj el tőlem! Ezt csinálta Félix is.
Két roppant hatalom küzd értünk, és mind a kettő erősebb az embernél. De csak az ember döntheti el, hogy melyiket szolgálja. Az egyiket ha szeretem, a másikat gyűlölni kell! Ha az egyikhez ragaszkodom, a másikat meg kell vetnem! A Gonosz bukásra van ítélve! Véget nem érő bűnhődés a harag alatt – ez a Sátán jövője. Tudja: ki nem kerülheti. A másik hatalom: tökéletes Szeretet, kifejezhetetlen Irgalom, gyönyörködik a megbocsátásban. Az egyik hatalom e világ fejedelme egy kis időre. A hazugság atyja emberölő volt kezdettől fogva. Azért jött, hogy öljön, pusztítson és raboljon! A másik hatalom fejedelme maga az Élet, a jó Pásztor. Azért jött, hogy övéi éljenek és bővölködjenek! (Jn.10:10) Az egyik hatalom, mint villámlás hullott le az égből és azóta le van taszítva. A másik hatalom felruházta az övéit, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjanak és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árt nekik! Lehullott az égből a bukott angyal, mert fellázadt Isten ellen. Madách nagyon jól megírta: „Az végzetem, hogy harcaimban bukjak szüntelen.” De rettenetes, amikor a keresztyén ember a pártjára áll! Segíti, teret ad neki, hídfőt épít ki benne! Jaj, de sok püspökkel, esperessel, lelkésszel, lelki munkással találkoztam, akikben ki volt építve a Sátán erős hídfője és onnan árasztotta a lövegeit az evangéliumi munkára és munkásokra!
Isten temploma vagy-e vagy a rablók barlangja? Azt mondod, én egy szalonterem vagyok – az már rablók barlangja! A maffiának csodálatos épületei vannak, és onnan jön ki a halál. A Sátánnak ezer módja van, hogy pusztítsa az embert! Vagy templom vagy, az Isten felszentelt temploma, vagy rablók barlangja! Nagyszerűen nézhet ki egy rablóbarlang, mert a Sátán, e világ fejedelme mindennel rendelkezik, hogy berendezze, de akkor is rablóbarlang! Azért jött, hogy öljön, pusztítson és raboljon! A jó Pásztor azért jött, hogy megkeresse, aki leveszett! Hogy övéi bővölködjenek és életük legyen! Van valaki, aki még nem döntötte el, hogy melyik hatalom mellé áll? A halogatás a halál!
Elmondok nektek egy félelmes történetet. Nyíregyháza mellett prédikáltam egy evangélikus gyülekezetben, egy iskolában. Meghívtam az iskola igazgatóját, este már szabad, jöjjön el. Nem jött be. Ahol prédikáltam, amellett a terem mellett volt az igazgató irodája. Azt mondta, hogy nem ér rá! Rengeteg dolga van. Erőszakoskodni nem lehet… Mondtam: - Igazgató úr, nagyon szeretném, ha eljönne, érdekes dolgokat fog hallani! – Nem érek rá! – És tudjátok, mi történt? Míg prédikáltam, meghalt szívrohamban! Ott találták az asztalán. Mikor kijöttünk, azt hitték, hogy már hazament. Majd mások találták meg holtan az asztalán. Nem ért rá bejönni, de meghalni ráért! Biztos volt benne – ha egyáltalán kell neki – majd lesz ideje. Utolsó meghívást kapta az utolsó órában. Nemsokára meghalt.
Mind a két hatalom elküldi szolgáit a halál pillanatában azokért, akik neki szolgáltak. A bibliai gazdag nem kérdezte abban a másik világban: - Kérem, merre van a Pokol, mert oda akarok menni?! – Vitték! Lázárt is vitték! A másik hatalom angyalai. Menni kell! És mindenki oda megy, ahhoz az úrhoz, aki itt ura volt. Akinek szolgáltál, azzal leszel örökre! És nem lehet a helyet megváltoztatni! Aki most a sötétség hatalmának szolgál, örökre sötétben lesz. Aki a világosság urának, Jézusnak szolgált, mindig fényben és örömben lesz! Válasszátok az életet, válaszátok a világosságot! Válasszátok Krisztust! Ezt senki nem teheti meg helyettetek! A legmelegebb szívű anya sem tud dönteni a fia helyett! A legszerelmesebb férj a felesége helyett! Nem lehet! Mindenki maga dönt. Ha kell nektek az Isten felkínált ajándéka, most ragadjátok meg! Ez a szó, hogy: „majd” – ez már sértés! Azt jelenti, hogy most nem éri meg, most van fontosabb… Van-e most fontosabb valami vagy valaki, mint hogy Jézust befogadd a szívedbe? Ha valaki nem ezért megy Isten házába: a hitben élő hogy még erősebb legyen a hitében, a templom még tisztább és szentebb legyen, vagy ha eddig nem volt Jézusé, az övé legyen, ha nem ezért megy oda, akkor megcsalta saját magát! Saját lelkének hazudott. Mit keresnek ott azok, akik nem Őt keresik? Kérdezem: Mit keresnek ott azok, akik nem Jézust keresik? Tessék felelni rá! Zenét? Ennél sokkal érdekesebb zenék vannak, sokkal szebb termek. Ha nem Jézust keresed, mit keresel ott? És hogy meddig keresheted, azt én nem tudom megmondani. Nem gondoltam, amikor szelíden hívtam azt az igazgatót, hogy másfél óra múlva halott lesz, nem gondoltam… Halála előtt egy kis idővel kértem, de nem ért rá. Aztán soha többet nem ért rá.
Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, a szolgának, ha olyan, mint az ura. Ha a ház urát Belzebúbnak hívják, mennyivel inkább a háza népét! Ha a Sátán gonosz, a háza népe is az! Aki az Ördögnek szolgál, az Ördög gyermeke! Jézus a zsidóknak mondja ki azt a rettenetes mondatot: Ti az Ördög atyától valók vagytok! Kétszer születtetek. Egyszer testtől, egyszer a Pokolból. Aki nem vállalja az Igétől és Lélekből való születést, az születik a Pokolból! Meg kell, hogy értsétek, hogy csak két lehetőség van, csak két hatalom! Sokan abban a hitben ringatják magukat, hogy van egy középút is. Sokan mondták:
- Tessék elhinni, nem vagyok ugyan valami vallásos, de nem vagyok ateista!
- Akkor kié vagy? Ha nem vagy Krisztusé, akkor kié vagy? Nincs három gazda, csak kettő! Vagy az egyiket szeretem, a másikat gyűlölöm! Egyikhez ragaszkodom, a másikat megvetem! Egyikért az életemet adom, a másik, ha elveszi az életemet, akkor se félek!
Válasszátok az Úr Jézus Krisztust! Legyen ez a mai nap a döntés napja, amire mindig örömmel gondoltok vissza! Volt a feleségemnek egy kis naplója, amit mindig titkolt. Még mennyasszonyom volt akkor. Egyszer kint felejtette. Ott volt egy dátum, és ez volt beleírva: a mai napon kaptam meg kedvesemet az Úrtól. Sírva olvastam… Nem is tudtam… Megköszönte Istennek azt a napot, amikor megkapott engem, mint vőlegényt, majd később férjet. De írjad be: Mai napon lettem mennyasszony, a mennyei Vőlegény elpecsételt engem, a szívemen van a gyűrű, és benne a dátum, és mindhalálig szól! Én, amikor megházasodtam nem olyan régen, nekem meg kellett esküdnöm, hogy ez életem végéig szól. Hogy kitartok mellette minden helyzetben, és szeretem mindvégig! Olyan házasságot el tudtok képzelni, ahol megállapodtak a felek, hogy na, nem mindig, és nem egészen? Majd ahogy jön… Az Úr Jézussal ezt nem lehet megtenni! A Szentírás ezt mondja: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk. 12:30) Még a 99% is kevés! Csak teljesen lehet! Akik már szeretitek Őt, növekedjetek az ismeretben, akkor növekedtek a szeretetben! Mennél jobban ismerem Őt, annál jobban szeretem! Az Úr Jézus az egyetlen, Akit igazán érdemes szeretni! Mind a két hatalom szertejár. Egyik keresi, hogy kit nyeljen el, mert ordító oroszlán. A másik a jó Pásztor, keresi, hogy kit mentsen meg, kit gyógyítson meg, kit vezessen haza. Ne az ordító oroszlán felé menjetek, hanem a jó Pásztor felé! Legyetek Jézus nyájának tagjai a jó Pásztor védelme alatt!


Ahogy akarod 2. Részlet
2009-01-19 02:33 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Egyszer Jézus a Genezáreti tó partján tanított. Mikor elbocsátotta a sokaságot, azt mondta a tanítványoknak:

- Menjetek át a túlsó partra!

És bár Jézus adta meg az irányt, mégis vihar támadt. Sokan nem értik ezt. Én az Úr akarata szerint járok, és baj baj után jön, hullám hullám után, villámlik, dörög, csapkod a víz… Nem baj, csak az irány legyen jó! Oda kell mennem, ahova Ő küldött! Annak mindig jó a vége! Isten Fia emberi testben elfáradt. A viharzó tengeren, táncoló hajón elaludt. A tanítványok attól féltek, hogy a háborgó tenger elnyeli őket, ezért felköltik a Mestert. A segítségét kérik. És milyen csodálatos! Ő parancsolt a haboknak, az elemek tombolásának, és lett nagy csendesség!

Átmennek a túlsó partra, kikötnek. Ő tudta, hova megy! Oda kellett menni, ahol óriási hadereje volt a Sátánnak. Néhány emberben egy légiónyi ördög. – A légió a római hadseregben 6000 embert jelentett. – 6000 démon egyetlen emberben! Rettenetes állapotban voltak!

Itt szeretném megjegyezni, hogy Máté evangéliuma szerint két ördöngösről szól a történet. Ez nem szabad, hogy megzavarjon bennünket! Az Igék nem mondanak ellene egymásnak. Vigyáznunk kell, hogy úgy ne járjunk, ahogyan az agg Simeon mondta Máriának: „Ez a Gyermek vettetett sokaknak elestére és feltámadására.” A teológián eltöltöttünk egy fél évet azzal, hogy a három evangéliumból melyiknek van igaza. Szó sem volt arról, hogy megszabadultál-e az erős fegyverestől, hogy Jézus megszabadított-e? Ez a Sátán taktikája. Most melyik evangélium mond igazat? Mind a három! – én már eldöntöttem, és nem kell, hogy foglalkozzam vele. De egy szót nem szólt a professzor arról, hogy vajon Jézus megszabadított-e téged?!

Sokan fordultak hozzám levélben, mért engedte meg Isten, hogy Sátán legyen? Ne ezzel foglalkozzál, hogy mért van Sátán, hanem azzal, hogy mért nem tudod legyőzni?! Jézus kínálja az erőt, ez egy nagy csoda: a Pokol fejedelmét bármikor elűzheted! „Álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek!” Ahogy a belőled élő Jézus jó illata, csodálatos illata árad, azt a Sátán nem tudja elviselni! Engedelmességre kész szíved, Jézusért mindent vállalsz, szemedre, gondolatodra vigyázol, Ő mindened, Ő tölt be, ragyog a szemed, a szíved, amikor Rá gondolsz, Rá nézel, és felvidulsz – ezt a Sátán nem bírja elviselni! Nem elmegy, elfut! Van egy szép énekünk: Minden győzelemmel könnyebb lesz a harc! Ne azon mélázzál, mért van Ördög, hanem azon, hogy mért vagy a hatalmában? Mért nem űzöd? Mért nem tapodod meg a kígyókat meg a skorpiókat?

Egy évig foglalkoztam a kígyók életével, mert tanultam belőle. A kicsi kígyó, mikor kikelt a tojásból, egy óra múlva már halálos harapással fogta meg a zsákmányát. Még csak egy órája élt, már halálos volt a harapása! Nincsen kicsi bűn, és nincsen veszélytelen bűn! Ott a méregfog! Arra vigyázz, hogy meg ne marjon, hogy védve légy! Ha mégis megmart, nézzél fel a rézkígyóra! Mert bűnné és átokká lett értem az Isten tökéletes Fia! Ha ránézek hittel, meggyógyulok! Mert bűneim büntetését Ő viselte el!

Sokszor folyik szememből a könny: - Uram, hogy szerettél ennyire? Meg se kérdeztél engem, hogy mit szólok majd hozzá. Hitelezted! De sokszor visszaéltem vele. Újra hitelezted! Bajba jutottam, sebek borítottak, vétkeztem… Hiszel még nekem, Uram? Igen, Ő akkor is tudott hinni. Én már nem hittem magamnak, de Ő hitt nekem, bízott bennem, és talpra állított! Kiálts fel Hozzá: - Uram, bízzál bennem még egyszer! Állíts talpra engem! - és talpra állít! Gadara népe azt mondta: - Menj el! Te pedig mondd azt: - Jövel, Uram, Jézus! Ezzel végződik a Biblia. Ezt mondja a mennyasszony: - Bizony jövel, Uram, Jézus! Mindig közelebb Hozzá, mindig többet Belőle!

Ahogy akarod 3. Részlet
2009-01-19 02:36 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Alvás közben rázúdult a vihar a tóra, a Sátán szerette volna az Isten Fiát a vízben megölni, nehogy a keresztre jusson. Mindig próbál valamit, de hiába! A Sátánnak soha nem sikerül Isten tervét keresztülhúzni! Mi sokszor keresztülhúzzuk! Mi! A Sátán nem tudja, mi csináljuk! De sokszor akadályoztuk meg, szálltunk szembe! Van egy énekünk: Semmilyen vád ne érjen téged, hogy temiattad nem látta meg Őt valaki!

Jézus ráparancsolt a hullámokra, és csend lett! - Mibennünk is támadnak viharok, háborog a lelkünk… Ezek a viharok de sok kárt tudnak okozni! Kérjük Őt: - Uram, csendesítsd le a tengert! – és Ő megteszi.

Jézus csak egy szót szól. A vihart a démonok okozták, de Ő parancsol nekik: - Csend legyen! Nem mernek feleselni, nincs visszaszólás! Azonnal engedelmeskedniük kell. Nekünk olyan Megváltónk van, akinek minden a kezében van, minden hatalom az övé.



Jézus olyan területhez közeledett, ahol a Sátánnal óriási birtokai voltak. Vannak olyan családok, ahol az egész család Isten félelmében él, és az Isten birtoka. Minden szív az Úr területe, amelyet megszentelhet, amit felszánthat, bevethet, arathat. De vannak vegyes családok. Vannak olyan családok, ahol mindenki a Sátán hatalmában van, akkor is, ha nagyon finom és rendes emberek! A széles útnak rengeteg sávja van! Sok embert a szemünk láttára vezet az Ördög négykézláb a sárban. Láttunk ilyeneket. De van, aki frakkban, lakkcipőben, glaszékesztyűben, elegánsan megy a Pokolba. Vagy kacag az utolsó pillanatig. Apám is még kacagott, mielőtt agyonlőtte magát. Ez az út a Pokolba visz.

A két hatalom találkozásakor érdekes dolog történik. A gyengébb, a kisebbik hatalom megalázkodik. Odamegy, leborul. Le kell borulnia! Szól ugyan, de nem tud mást mondani: - Mi közöm Hozzád? Te kínozol engem, jelenlétedet nem bírom elviselni! – kénytelen kimondani. Már Jézus közeledése megalázza a Pokol minden erejét, le kell borulniuk! 6000 démon borul le! – Engedd meg, hogy ezen a területen maradjunk! Gondolkodtál már azon, hogy miért engedte meg? Én imádkozva kértem a választ. Azért, mert Gadara népe ragaszkodott hozzájuk! Ha elküldték Jézust, ki marad ott? Ha nincs ott Jézus, ki van ott? Ha egy szívben nem Jézus az Úr, akkor ki? Csak két úr van! Ha elküldték Jézust, ki kellett nekik? Azok a démonok, akiktől Jézus megszabadította a megszállottat, akik az éléskamrát a tengerbe zavarták. A gyomrukat érintette a sértés. Akkor nem kell Jézus! Látták ezeket a szerencsétlen embereket szenvedni, láncokkal meg voltak kötve, üvöltöztek, a vasat eltépték. Micsoda pokoli erő! Látták, és féltek tőlük. De inkább maradjon ez a lelkület, csak Jézus ne!

Sokan vannak, akik kérik Jézustól: - A kellemetlen bűneimtől szabadíts meg, Uram! Nekem is rossz, szégyellnem is kell, bajaim vannak belőle! – De megszentelni… azt nem.

Én 14 éves voltam, amikor a lelkipásztor ezzel az Igével áldott meg a konfirmáción társamat és engem: „A ti szentté lételetek az Isten akarata!” (I. Thess.4:3) Ezzel az Igével vettek fel a Bethániába. Azóta mindig kísér ez az Ige. Sokáig ellenálltam sokféleképpen: - Uram, igen – csak ne annyira! Csak ne minden területen! - De most már elvezetett oda, hogy nincs semmi ellenállás. Szabad az egész terület… Boldog vagyok, mert életem Jézus uralma alatt van. Ez a legteljesebb szabadság, ez a legteljesebb hatalom! Ez a legnagyobb erő, a legnagyobb nyugalom, ez a legbiztosabb látás a célra, ez a leggyorsabb tempó hazafelé, ez a végtelen öröm! Már szinte látom nyílni az ajtót! Micsoda trombitaszó! Megharsannak majd, amikor Zimányi József bemegy! Gondoljátok el, milliónyi angyal örömkiáltása, és Jézus arca sugárzik. – Megérkezett! Érdemes volt érte megszületni, élni, meghalni, tűrni neki, hinni benne…

Mindenki a maga urának vonásait öltözi fel. Mennél többször vagyunk együtt a mi Urunkkal, annál inkább hasonlítunk Hozzá! Mennél teljesebb az uralma rajtam, annál jobban hasonlítok Rá! Ha Belzebúb az én gazdám, akkor őrá hasonlítok, ha a Bárány, akkor Őrá!

Volt egy osztálytársam, Varga József, én meg Zimányi József, a két utolsó a névsorban és a két legkisebb. Mellettem ült, és azt vettem észre, hogy úgy írom a „K” betűt, mint ő. A betűim teljesen átalakultak az ő írásához. Az arcom nem, de a betűim igen. Hatott rám, hogy mindig mellettem van, és ahogyan ír.

De a Jézussal való együttlét átformál egészen! Nem a képírást formálja át, hanem a szívet, a gondolkodást, az érzületet! Szeretnétek az Úr Jézus vonásait hordani? Ha nem, akkor egy másik vonást kell hordani… Senki sem szolgálhat két úrnak! Jézus megmondta határozottan, hogy csak az egyiknek!



Jézus megkérdezi a megszállottól, hogy: - Mi a neved? – Ezt a szellemvilágban mindig a nagyobb kérdi a kisebbiktől! A kisebbik sose kérdi meg. Egyetlen démon sem kérdezhette meg, hogy „Te vagy a názáreti Jézus?” Nem! Megvallották leborulva, félve, reszketve, gyötrődve. De a nevet csak Jézus kérdezhette. Mert a név megvallása mindig azt jelenti, hogy az erősebb színvallásra kényszerítette a gyöngébbet. Meg kellett mondani, hogy „Légió”, rengetegen vagyunk, az egész Pokol tajtékzik bennünk. Jézus azt mondta, hogy: - Menjetek ki! – Ki kellett menni! Volt egy kérésük: - Hadd maradjunk ezen a vidéken! Hadd menjünk a disznókba! Jó az nekünk, eddig is disznóólban voltunk. – Menjetek! – Megdöbbentő! Mivel annak a népnek nem kellett Jézus, akkor maradjanak a démonok! Vigyázzon mindenki! Mert megtörténhet az a félelmes dolog, hogy valaki az igehirdetés, igehallgatás, Isten Lelkének, Igéjének hatalma alatt megtisztul sokmindentől. A Szentlélek fuvallata átfúj rajta, kisepri a szemetet, az ördögi erők eltávoznak. Aztán visszajönnek megnézni, hogy mi van? Rendben van, tiszta, de üres! Nem védi senki! Maga mellé vesz még hétszer erősebbeket, és visszajönnek tömegesen! Ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél! Ha valaki már gyógyult, javult, erősödött Jézus által, de üresen maradt a szív, nem adta át az uralmat, az nagy veszélyben van!

„Az uralom az Ő vállán lészen, és uralmának nem lesz vége!” (Ésa. 9:6.) Jézus nem megy be úgy egy szívbe, hogy uralma nem fog növekedni. – Majd én megszabom, meddig, Uram…- Nem! Nincs vége! Én ma jobban szeretem az Úr Jézust, mint tegnap. Jobban vágyódom Hozzá és holnap még jobban fogok! Sóvárgok! Milyen jó, hogy az Övé vagyok, védett vagyok, biztonságban vagyok, Őt szolgálom! Az ellenség minden erejét meg tudjuk tapodni, ha Vele vagyunk! Válasszátok ezt a Hatalmasabbat, a még Erősebbet!!

Az Úr Jézusnak hatalma van, hogy téged feloldozzon, megszabadítson és biztonságban megtartson! Ha a Fiú megszabadított titeket, valósággal szabadok lesztek! Sokan csak azt kívánják: - Uram, a láncokat vedd le, de belül ne csinálj semmit! - Engedd magad egészen oda! Nem lehet egy házasság boldog, ha a két fél egymást úgy-ahogy szereti. Az hazugság, csalás és kínzás. Egész szívvel szeretni – ez a boldogság forrása! Feltétlenül, nem kérdezve a holnapot, mit akar a másik. A számára, a rendelkezésére készen vagyok.

Látjátok, a Sátán nem elégszik meg azzal, hogy egy angyalát odaküldte, mivel volt hely és volt befogadókészség, jött egy hadsereg! Ha valaki egy kicsi bűnben enged az Ördögnek, majd jön seregestől! Ne adjatok helyet a Gonosznak! „Azért jött az Embernek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa!”(I. Jn.3: Ha most Isten elétek hozott egy területet az életetekből, ahol nem Jézus az Úr, hívjátok oda! Lerombolja! Dávid uralma alatt a jebuzeus fellegvár ott volt Jeruzsálem szívében. Jebuzeus pénz, jebuzeus törvény, jebuzeus szabályok. Saul nem tudta elfoglalni, de Dávid elfoglalta! Nem lehet egy ellenséges sziklavár Jeruzsálem szívében! Az újszövetség Dávidja nem tűri el, hogy egy sziklavár legyen a szívedben, amely ellenséges hatalom rendelkezésére áll! Add meg magad kegyelemre egészen! Olyan jó meghódolni! Olyan jó a szeretetet, amit megcsúfoltam, megtapostam, viszonozni! Olyan jó szeretni és szeretve lenni, ennél nincsen jobb! Ő előbb szeretett, én elkéstem, de most jövök, Uram, annyit kell pótolnom! Ha egy nap 48 órából állna, akkor is kevés lenne viszonozni a szeretetedet! Próbáljátok meg csak egy nap minden percében szeretni Őt – jobb vagy rosszabb lesz az életetek? Ő azért jött, hogy lerombolja azt, amit a Sátán épített. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?”(Mt 16:26) A gadarénusok sajnálták a sertéseket, a lelküket nem! Kérik szépen: - Menjél el! – Olyan finom hangokat tud az ember hallatni, mikor a Sátán kezében van! – Úr Jézus, tudom, igazad van, csak ne most! Majd, Uram, majd! A nagy vacsorára való meghívást is milyen finoman utasítják vissza: - Most házat vettem, ökröt vettem, feleséget vettem, nem mehetek. Nem arról van szó, hogy nem akarok, csak most éppen nem tudok! - Ne ódázzátok el! Félix ezt csinálta. – Eredj Pál, majd meghallgatlak! Elmúlt a két év. Félix két évig állt a Mennyország küszöbén, és a Pokolba ment.

Érzed a Megváltó vonzását? Érzed a Vőlegény szeretetének suttogását? Mikor kezded el már viszonozni? Ő folyton vallomást tesz feléd. Az angyalseregek arca pirul, az Isten Fia megalázkodik, és vallomást tesz szeretetéről – és nem kell… Az én arcom nem pirul, az én szívem nem hevül fel, majd, majd valamikor… Mi az, ki az, akiért érdemes ezt a szeretetet el nem fogadni? Ma mi lesz a válaszod? Jézus ma ebben a pár sorban adott neked találkozót, mit mondasz Neki? Menj el? – akkor elmegy. Csak két válaszod lehet. – Uram, jöjj be hozzám!

Stefike0 blogbejegyzései voltak7

Ahogy akarod 4.részlet
2009-01-19 02:41 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

„Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijózanodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az ÚR Nábált, és meghalt.” I. Sámuel 25: 36-38.
A gadarénus történetében világosan láttuk, hogy minden úgy történt, ahogy az ember akarta. Milyen különös: azok az emberek, akikben egy pokoli hadsereg lakott, félelmet keltettek, magukat gyötörték, a bilincseket széttörték, most hazamennek boldogan, Isten szeretetével szívükben, és hirdetik Jézust. A többi „rendes ember”, a város csendes, jó polgárai mennek tovább a Pokol felé a Sátán hatalma alatt, az Ördög akarata szerint. Félelmes dolog! Úgy lesz, ahogy ki-ki akarja!
Nábál történetének van előzménye. Dávid bujdosik egy kis csapatával, 600 ember van vele. Olyan helyen táboroznak, ahol Nábálnak óriási birtoka van. Abban az időben nem volt telefon, nem lehetett értesíteni a rendőrséget, hogy – Kérem, rablók portyáznak erre! – De Dávid emberei olyanok voltak Nábál nyájai számára, mint a kőfal. Őrizték. Nem lehetett elhajtani a jószágokat. Jóbbal esett az meg, hogy levágták a pásztorokat, és a nyájat elvitték.
Egyszer eljött Dávid csapatának az ínség ideje. Ha 600 ember csak egyszer eszik egy nap, az is 600 adag, katonáknak. Jó meleg van. Se víz, se ennivaló… Eljön a juhnyírás ideje. Ez egy óriási ünnep a gazdának, akinek sok báránya van. Jönnek a kereskedők megvenni a gyapjút, üzletet kötnek, évekre szóló jövedelem folyik be. Nagy lakomát rendez ilyenkor a házigazda pásztorainak, munkásainak. Nábálnak volt pénze arra, hogy szolgáit pásztorait királyi módon vendégelje meg. Dávid elküld két embert. – Alázatosan kérjétek meg Nábált, hogy adjon valamit, mert elfogyott az élelmünk. Mondjátok el, hogy mi őriztük a birtokát, mint élő kőfal. – A két katona elmegy, és alázatosan előadja a kérést.
Nábál neve azt jelenti: bolond. Nem lehet tudni, mikor nevezték el így, egészen biztos, hogy születésekor nem a „Bolond” nevet kapta. Egy szülő sem nevezi el a gyermekét bolondnak. De később, ahogy felnőtt, olyan cselekedetei voltak, hogy így nevezték el: Bolond. Most is rendkívül ostobán válaszol. – Jaj, de sok ilyen szökevény van, aki elszökik urától! Nem azért vágattam le jószágaimat, nem azért terítettem asztalt, hogy csavargóknak adjam! Menjetek el!
Visszamennek a katonák, és elmondják ezt Dávidnak. Dávid pedig elengedte az Úr kezét. Az éhes ember rettenetes ember. Az éhes ember veszélyes ember. – Én láttam, hogy ölik meg egymást egy darab kenyérért! – Dávid megesküszik: - Reggelre még egy kutya sem marad életben Nábál birtokán! Se ember, se állat, mindenkit kiírtok! Rettenetes! Ő az az ember, aki a Zsoltárokat írta, akinek Istennel olyan bizalmas együttlétei voltak, olyan csodálatos élményeket élt át! Ez az ember képes ilyen alávaló, bosszúálló gyilkosságra, mikor elengedi az isten kezét.

Mindenkit figyelmeztetek! Isten nélkül minden gonoszságra képes vagy! Nincs olyan gonoszság, amit meg ne tennél, ha Jézus elengedné a kezedet! De Krisztussal mindenre képes vagy! Senki se bízzék magában! – Kérem, énvelem nem történhet meg. – Meg fog történni! Nálad sokkal nagyobb hatalom az, aki kézben tart, ha nem vagy Krisztusé! Az, aki elcsábította az angyalok egy hatalmas seregét, egyharmadát az Isten trónjától, hogyne bánna el veled! Ha nem vagy Jézus kezében, nem vagy védelem alatt! Olyan sok gyilkosság, bűntény történik, és maga a vádlott kérdezi:– Nem tudom, hogy tettem meg! Felforrt a vérem, elborult az agyam. – Igen, mert a gazda dolgozott és parancsolt. Ő kormányozza a vérkeringést és az agy működését.
Dávid elengedte az Úr kezét, és elhatározza, hogy senkit, még egy állatot sem hagy életben. Rettenetes! Hova tud süllyedni az ember, ha nem fogja az Úr kezét! Akkor is, amikor elment a sereg Rabbát ostromolni, és ő fenn van a palota tetején, meglátja Betsabét fürdőzni… Hiszen annyi felesége volt, amennyit akart! Elengedte az Úr kezét. Nem az Úrra nézett, hanem arra a nyomorult, rothadásra ítélt testre, mert önmagában csak az. Hova zuhant? A Bibliában a legaljasabb gyilkosságot Dávid követte el. Megírja a halálos ítéletét a hűséges férjnek, hogy a feleségét megszerezze, és ezt a halálos ítéletet a férjnek adja oda, és közben megcsókolja és ellátja ajándékokkal. S megírja a levelet Joábnak: - Úgy intézd, hogy elpusztuljon! Közben úgy küldi el Úriást: - Drága testvérem, Izrael katonája, menjél… Annyi álnokság, ravaszság… Mikor elengedi valaki az Úr kezét, minden gonoszságra képes! Ha egyszer a Pokol ura kézbe vesz valakit, az történik, ami a Pokolból jön! A Sátán csak lopni, ölni, pusztítani, rabolni tud! Senki nem mondja, hogy ő megáll Krisztus nélkül! Mindenkinek mondom: Aki nem adta életét az Úr Jézusnak, nem lehet tudni, mi lesz a következő lépése!


Ahogy akarod 5. Részlet
2009-01-19 02:43 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Rengeteg élettörténetet láttam, annyi vallomást hallottam… Olyan tisztességes asszony. Utána maga kérdezte: - Hogy törtem meg ennek a drága embernek a szerelmét, ezt a házasságot? Nem is tudtam, hogy ide vezet! Nem is akartam, de megtörtént… És vége! Mert valaki kézbe vette azt a szívet, és nem védte Jézus! Helyezzétek az életeteket biztonságba Krisztusnál! Ez az életbiztosítás, ez az örökélet-biztosítás!

Nábál, a bolond elküldi Dávid követeit. Dávid felindul, és megesküszik a gyilkosságra. De okos emberek is voltak Nábál szolgái között, megmondják a feleségnek, Abigailnak: - A mi urunk rendkívül ostobán járt el, tényleg bolondul. Hiába ad az Isten halomszámra csodálatos ajándékokat, ha szíve nem az Úré! Hogy meg volt ajándékozva Nábál! Roppant erős egészsége volt. aki egész éjszaka tud részegeskedni, az nagyon egészséges. Gazdag ember volt. zsidó volt, az egyetlen igazi Isten törvényének ismerője. Csodálatos felesége volt. ritkán van meg egy asszonyban ennyi jó tulajdonság. Gazdag, szép, okos, Isten-félő. Keresni kell. Gazdag, szép, okos, Isten-félő… Abigailban ez mind megvolt. Nábál benne akkora kincset kapott!

Azok a férfiak, akiknek istenfélő feleségük van, naponta legalább egyszer térdeltessék le a lelküket, és köszönjék meg Istennek a feleségüket! Én is ezt csinálom. Nem is egyszer. És ti asszonyok, akiknek hívő férje van, ti is térdeltessétek le a lelketeket, köszönjétek meg azt a jó embert, azt az istenfélő embert. A feleségem is ezt csinálja. Nem csak beszélünk, hanem gyakoroljuk. Meg kell köszönni minden nap az Úrnak! Úgy örültem, amikor a Bibliában olvastam: Ház és vagyon atyától való örökség, de az Úrtól van az okos feleség! És aki jó feleséget talál, boldog kincset talál. Bizonyára a férfiakra is vonatkozik…

És Nábál ilyen adomány mellett – gazdag, csodálatos felesége van – és az Úr felkentjét megveti. Az Úr felkentje számára nincs semmije! A cselédeknek, szolgáknak van, királyi módon. Az Úr felkentjének nincs! Most szerény kérdést intézek mindenkihez: - Mondjátok meg őszintén, hogy a Felkentért mekkora áldozatra vagytok készek? Igaz-e, hogy amit adtok az Úr szolgálatára anyagiakban, többet annál nem tudtok? Mert rendben van, valaki letesz 100 forintot, és azt mondja: - Uram, többet nem tudok adni. De hazudik, amikor letesz 200 forintot, amikor 1000-ret is adhatna könnyedén. Részt vettem egy istentiszteleten, és 20 forintot tettem a perselybe. Amikor mindenki kijött, visszamentem, szégyelltem magam, és beletettem két darab százast. Mert annyit tudtam adni. Elintéztem volna hússzal, de az Úr nem engedte, hogy hazamenjek így. Magamat loptam volna meg.

Az Úr felkentje számára van-e idő, bátorság megvallani, mellé állni? Mert Dávid mellé állni halálos veszély volt! hiszen egész papi várost irtott ki Saul azért, mert a pap odaadta Góliát kardját Dávidnak. 75 papot gyilkoltak meg, és a falut is kiirtották. Támogatni Dávidot veszélyes volt.

Vannak olyanok, akik már nem fiatalok, és az elmúlt vörös rendszerben sok mindenért megalkudtak gyermekeik vallása, egyebek dolgában. Nem vállalták a Felkentet. Meg kell bánni! Mert amíg nem bánod meg, érvényben van, hogy „Megtagadtál engem e gonosz nemzetség előtt, én is megtagadlak téged az én mennyei Atyám előtt!” Aki közületek bármikor, bármiért, bárhol megtagadta az Úr Jézust, nem merte megvallani és a másik oldalra állt, nem bánta meg, és ahol kellett, meg nem vallotta, hallani fogja az angyalok előtt: - Én is megtagadlak téged! Aki megtagadta, most vallja meg az Úrnak ezt, és kérjen bocsánatot!

Nábál nem vállalta az Úr felkentjét, valóban bolond volt, igazán bolond. Nincs nagyobb bolondság, mint magunkat elveszíteni. Isten annyi jót adott neki. Így volt Félix is. Zsidó felesége volt, helytartó volt, hallotta a világ legjobb igehirdetőjét, Pál apostolt két évig – mégse… Vannak, akiken nem lehet segíteni. Isten sem tud rajta segíteni. Sokan vannak ilyenek. Pedig akart, mindent megtett, kínálta, de nem lehet segíteni, mert Istent a szentsége visszatartja attól, hogy bizonyos határt átlépjen. A határtalan irgalomnak vannak határai.

Aki már elindult Jézussal, aki behívta Őt: - Uram, jöjj be lakásomba, szívembe, házamba! – Hadd legyen uralma növekedésének látható nyoma is, ne legyen vége! Sose mondjátok: - Most már elég, Uram! – A fiam, mint fiatal teológus, Jézus iránti szeretettől égve a református gimnázium növendékei között egymás után szervezte a bibliaórákat, ötöt egy nap. Az egyik professzor – nem volt hívő ember – megállította a fiamat. – Józsi, már elég! Már ötödik bibliaóra, vigyázz, ne növeld! – Ez az ember, aki nekem is sokszor odavágta gyűléseken: - Vigyázz, amíg így beszélsz, mindig a legkisebb parókián leszel! Eszed a nyomorult kenyeret! – találkoztam vele Debrecenben a püspöki palota előtt, elfáradva a melegtől megyek lehajtott fejjel. Azt mondja: - Józsi, mért vagy így elszomorodva? Magamhoz tértem, és mondtam: - Hát van miért… Rám néz: - Én meg a püspök úgy tönkretettük ezt az egyházat, hogy nem lehet többé rendbe hozni. – elámultam… Két vagy három hét múlva, amikor úrvacsora közben tördelte a kenyeret, szívroham következtében meghalt. De előtte legalább megvallotta. Isten megkegyelmezett ennek az embernek, aki annyi kárt okozott. Figyelmeztette a fiamat, hogy elég legyen, most már sok.

Ne mondjátok az Úr Jézusnak, hogy ez már sok! Te mindent akarsz? Mindent! Ha azt szoktátok imádkozni, hogy „Legyen meg a Te akaratod, mint a Mennyben, úgy a Földön is…” A Mennyben hogy van, félig engedelmeskednek az angyalok? 80%-ban? Ha parancsot kapnak, majd egy hét múlva teszik, ugye? Azonnal! Azonnal, örömmel, teljesen! Így kell nekem is. Ez a biztonság. Uralma növekedésének ne legyen vége!

Ha valaki azt szeretné, hogy Jézus uralma növekedésének ne legyen vége, akkor tegyen meg mindent, hogy a Pokol hatalma meg gyengüljön! Romboljátok együtt a Mesterrel! „Azért jött az Istennek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa!” (I. Jn 3:8.) Isten munkatársai vagyunk, romboljunk! Ezt a parancsot kapta Jeremiás is: rombolj! De sok mindent kellene elrontani! Én szétvertem szívemben Isten kegyelméből a sakk-erődöt. Szenvedélyes sakkozó voltam. Úgy örülök, most már a tévé is kirepült.

Ó, hogy volt idő, mikor még
Éltem csak magamnak én,
Hallám, amint hívsz szelíden,
Ámde így szólt büszke szívem:
Semmit Te, mindent csak én
Ám megleltél, s megpihentem
Vérben ázott fád tövén.
S láttam nagyszerű szerelmed,
S büszke szívem lassan enged:
Van, mit Te, de van, mit én.
Ó, de Szentlelked hatalmát
Mind forróbban érezém,
Én kisebb levék, te nőttél,
És szívemben forró vágy kél:
Többet Te, kevesbet én!
Ó, de a hegyek magasak,
Tenger zúgó árja mély…
Ámde még nagyobb szerelmed,
Üle teljes győzedelmet:
Mindent csak Te, semmit én!

Amikor olvasom, mindig könny gyűlik szemembe. Mindent csak Te, semmit én! Van-e valaki, aki megünnepelte már ezt a nagy győzelmet? Uramnak győzelmét ünnepelni minden nap! – Uram, a mai nap diadalmeneted volt az életembe! Használtál, ahogy akartál. Bevonultál, nem szamárháton, hanem úgy, mint felséges Király. És nem töviskoronával. Áldott Jézus, boldog vagyok, hogy a mai napon mind a 24 órám, éjjel-nappal diadalmenetednek eszköze voltam, Téged hordoztalak és Neked szolgáltam!


Ahogy akarod 6. Részlet
2009-01-19 02:45 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Abigail gondolt egyet, azonnal, gyorsan cselekedett, felnyergelt két szamarat, jól megrakta őket. Elindult lefelé, Dávid a hegy túloldaláról jön, és a völgyben találkoznak. Dáviddal négyszáz éhes, dühös ember jön, szemben egyetlen asszony, egy csodálatos asszony, aki szép, okos, gazdag. Jön a vérszomjas Dávid. Az asszony leborul előtte: - Én vagyok bűnös, nem a férjem! – magára veszi a férje bűnét. Elmondja, hogy – Én nem voltam ott, mikor a férjem ilyen balgán válaszolt, de íme ezeket hoztam. Vállaltam a férjem haragját. Kérlek, fogadd el, és enyhülj meg! Gondold el, hogy a te életed egy királyi élet! Király leszel! És ha majd a trónon fogsz ülni, hogyan fogsz emlékezni erre a napra, hogy a te éhséged miatt megöltél egy egész családot, gyilkosságba estél, saját kezeddel szereztél elégtételt!

Dávid összeroppan, sír. – Áldott legyen a te tanácsod, és áldott legyél te magad is! Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma téged előmbe küldött téged! Lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet. Eredj el békességgel a te házadhoz!

Abigail visszamegy. Férje olyan részeg, hogy nem lehet vele beszélni. De reggel elmondott neki mindent. – Veszedelembe sodortad az egész családot, de én megmentettem az életünket. De hálaadás helyett olyan harag fogja el, hogy infarktust kap. Már nem ő szabja meg, mennyi legyen a gyapjú ára. Nem ő határozza meg a következő év vetését. Már semmiben nem parancsol, minden kiesik a kezéből. Kap tíz napot. De szíve kemény maradt, nem tudta megalázni magát Isten előtt. Nábál abban a tehetetlen állapotában is szembefordult az Istennel és átkozta a felkentet. Már semmi sem volt a kezében, csak a gondolatai, azt is bűnre használta.

Úgy lett, ahogy Nábál akarta. Nem kell a bűnbánat, nem kell az alázat, nem kell Isten bocsánata. Akkor jön a halál, jön az ítélet! Isten nem ezt akarta, nem ezért adta a tíz napot! Nem ezért adta az életét, az egészségét, a csodálatos feleséget, a vagyont, nem ezért adta! De Nábál erre használta. És úgy lett, ahogy Nábál akarta!

Akármennyi ajándékot ad az Isten, ha az ember dacosan ellenáll! Pál írja: Istennek legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért! Kimondani sem lehet, olyan drága, olyan becses! Ennek az ajándéknak a birtokában mindent meg lehetne kapni, de nem kell! A hamuvá váló pénzért, a rothadó húsért nem kell! A gazdagság, a paráznaság kísértése erősebb…

Úgy lesz, ahogy te akarod! Akard azt, amit Isten akar! A Szentírásban le van írva, Isten elkötelezte magát: „Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson!” (I. Tim. 2:4.) Ez az Isten akarata. De ha te nem akarod, nem lesz meg! Akkor nem lesz így! Isten ajándéka nem lesz a tied! Szomorú, félelmetes példa. Kapott tíz napot, és visszaélt vele. Isten haragja alatt halt meg.

Menjünk el Pilátus udvarába, ahol éppen a királyi székben ül. Elhangzik egy kérdés. Ott van Izrael színe-java, a papság. A főpap homlokán nagy aranylemez, rá van írva, hogy „Szentség az Úrnak!” Pilátus felteszi a kérdést: - Ezt a Jézust engedjem el, a ti királyotokat, vagy Barabbást, a gyilkost? – A gyilkost! Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk! Nekik gyilkos kellett. – Ez a döntés messze kihatott Izrael nép sorsára. Hét évvel ezután Titusnak a seregei körülfogták Jeruzsálemet, borzalmas vérfürdőt rendeztek, de előtte, mielőtt betörték volna a rómaiak a falakat, a két rivális főpap a hajítógéppel nem a rómaiakra dobálták a köveket, hanem egymásra. Miközben halálos gyűrűben voltak. Barabbás lelkülete… Magukra szabadították. Meg is érdemelték és meg is kapták.

Stefike0 blogbejegyzései voltak8

Ahogy akarod 7. Részlet
2009-01-19 02:47 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Jerikóban él egy ember. Ő szereti önmagát – más nem is szereti. Lehet, hogy néha ő is utálja önmagát, de legyőzi ezt az érzést. Zákeusnak hívják. Hallja, hogy jön a városba valaki, akinek semmije sincs a rajta levő ruhán kívül, és végtelenül boldog, és hirdeti, hogy osztja a boldogságot. Hallja, hogy csodákat tesz, bár ő nem látott egyet se, de szeretné látni, ki az. Kimegy az utcára, de mivel kistermetű, a tömegtől nem fogja látni. Nem számít a tekintélye, felmászik egy fügefára. A fügefára jellemző, hogy már egészen közel a földhöz oldalhajtásai vannak, arra mászik. Onnan már lát. Jézus egyenesen őfelé jön. – Bár mindnyájan átélnénk a csodát: Jézus felém jön! Egyszer én is belenéztem ebbe a csodálatos tekintetbe, és rabja lettem! – Zákeusra sugárzik az isteni szeretet és mélységes szánalom. Te szegény, szerencsétlen, koldus ember, Zákeus… Hát semmid sincs. Zsidó vagy, gazdag vagy, de semmid sincs! – Hallja, hogy Jézus néven szólítja: - Zákeus, hamar szállj alá! Ma a te házadnál akarok maradni!

Zákeusnak két lehetősége van. Ezt is mondhatta volna: - Uram, csodálatos vagy, megígérem neked, hogy holnaptól kezdve vagyonom felét a szegényeknek adom, amit valakitől elpatvarkodtam, négyannyit adok, de vendégeket várok mára, ne haragudj, majd keresek egy másik alkalmat, most menjél tovább! Hidd el, hogy kiosztom vagyonom nagy részét, jót teszek a szegényekkel, de most légy szíves, menjél tovább! Akkor egyedül maradt volna, és a pokolban találta magát nem sokára. De nem így döntött! Örömmel fogadta! És a vallomás már a befogadott Jézus hatalma alatt történt. Rátaposott az aranybálványra: - Fele vagyonomat a szegényeknek adom, amit kizsaroltam, négyannyit adok… És ez nem csak egyszer jön színre, hanem mindig ismétlődik. Mert aki ad, az boldog! Nem az a boldog, aki ad, nem aki kapja! Sokkal jobb adni, mint kapni!

Kérdezem tőletek, hogy melyik döntése volt jó Zákeusnak? Amit mondhatott volna: - Uram, most menj el, mert vendégeim vannak, sok üzleti ügyem van függőben! Vagy: - Nem számít semmi, gyere be! Tied a házam, Tied a szívem! Hogy lett? Ahogy Zákeus akarta! A Sátán nem ezt akarta! De Isten ezt akarta! Erőszakkal nem megy… Én sok emberrel folytattam lelki beszélgetést, de senkit nem hallottam így beszélni: - Képzeld el, Jézus betört a szívem ajtaján, pedig én nem akartam, hogy bejöjjön! Nem! Csak kopogtatott. Nem töri be. Vannak, akik hallják nappal is, éjszaka is a zörgetést, és bírják. Már szinte a munka ütemében benne van, nem baj, hadd kopogjon még… Zákeus azonnal leszállt, örömmel befogadta.

Istennek az a célja, hogy te szállj le, ereszkedj le és legyél boldog! Be akar hozzád menni! Mert a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nálad nincs hova fejét lehajtania… Add meg magad! Hívd be Őt! Ne mondjad: - Uram, a szívem rablók barlangja. – Templom lesz! A gadarénus szívében egy légiónyi ördög volt, és templommá változott! Nyisd ki a szívedet! Mondjad: - Örülök, Uram. Mindig, mindig Téged várt a szívem, csak nem tudtam! Te vagy a kincs, Te többet érsz az aranynál! Te vagy minden, és én is a Te kincsed vagyok! Az is akarok maradni!

Még szeretnék Júdásról beszélni. Mikor róla szólok, előtte mindig csendben imádkozom, és kérem a jó Istent, hogy őrizze az én szívemet, hogy semmilyen helytelen gondolat, bírálat, ítélet ne legyen bennem, az igazságot mondjam. Van egy kérdés bennem. Milyen mulasztást követett el az Isten Fia, hogy Júdás elveszett? Nem tett meg mindent az Úr Jézus azért, hogy megmentse? Azt akarta Jézus, hogy áruló legyen? Azért választotta ki, azért bízta rá a pénztárt? Azért tette életét a zsidó nép fiai közé? Zsidónak született, óriási kegyelem! Tanítvány lett, 12 az egész népből. Pénztáros a kis csapatban. Mennyi előzékeny szeretet! És mi a vége? – Ő az, fogjátok meg! Vigyétek el erős kísérettel! Aztán várom a pénzt!

Mi történt itt? Nem az lett, amit Isten akart, hanem az, amit Júdás akart. Mert a Sátán soha nem tudta volna Júdást elcsábítani! Péter megingott ugyan, de aztán visszakerült, szíve mégis Jézusé volt.

Kérlek benneteket, döntsétek el, mert ahogy akarjátok, úgy lesz! Akarjátok, amit az Isten akar, és ne azt, amit az Ördög akar! Szabadon ellenállhattok az Isten erejével! Az Ördög erejével soha! A Sátánnak egy célja van: rabolni, ölni, pusztítani! Fogalmatok sincs, hogy hány démont mozgósít, micsoda terve van, hogy tönkretegyen!


Ahogy akarod 8. Befejező részlet
2009-01-19 02:49 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Kedves hívő idegorvos barátommal beszéltem, olyan fájdalmasan mondta: - Józsikám, százból negyven, ötven Bibliával jön be. Elmebeteg. Ennek az oka nem a Biblia, hanem a megismert Igével szembeni engedetlenség. Lelkiismereti belső harc. Belezavarodik! Belezavarodik, hogy nem fogad szót! Ha valakinek van Bibliája, megérti Isten akaratát és nem fogad szót, mind elmebeteg! A világ nagyszerűnek ítélheti, sikerei lehetnek, mégis elmebeteg, meghasonlott bensőleg. Nincs nagyobb bolondság, mint magamat tönkretenni! A rothadó húsért, veszendő hamuért odaadni az örökkévalóságot.

Tudjátok, mikor az angolok először léptek be Indiába, találkoztak kisgyermekekkel, akik gyönyörű gyémántdarabokkal játszadoztak. Nem tudták, hogy mi az. Az angolok adtak néhány fontot érte, a gyerekek örömmel vitték haza. Két-három angol font. De gyémántot adtak oda érte! Veszendő papírért… Sokan ezt csinálják! A legdrágábbat adják oda.

Hadd legyen úgy, ahogy Isten akarja! Mondd ki: - Legyen meg a Te akaratod, Uram! Azt akarom, amit Te! Én Krisztusé akarok lenni! Ő már régen akarja! A két akarat találkozik, a két szív összedobban, öröm van a Mennyben, öröm van a Földön, és fogcsikorgatás a Pokolban! Miért örvendeznének fölötted a Pokolban? Mért lenne úgy, ahogy a Sátán akarja? Nem látod, mit csinál? Micsoda világot teremt? Hogy bánik az emberekkel, nem látod? Ugyanígy bánik veled is! Ha nem leszel Jézusé, szabad prédája vagy! Ha nem jössz futva, nem sietsz, elkéshetsz! Soha nem tudod, mi következik reád! A Sátán úgy bánik el veled, ahogy akar! Mert azt csinálod, amit Ő akar! Ő jót soha nem akar! Azt mondta az Úr Jézusnak: - A köveket változtasd kenyerekké! Nem jó akarat? Nem! – Ugorj le a templom tetejéről, elfogadnak Messiásnak! Nem! Sátánnak egyetlen ajánlata sem jó, mert el akar téríteni Isten akaratától

Mondjátok ki szívetekből: - Legyen meg a Te akaratod, Uram, mint a Mennyben, úgy itt énnálam is!

Stefike0 blogbejegyzései voltak9

Szabadítsd fel az ige erejét.
2009-04-07 04:37 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Nem érdekes, hogy milyen nehézségekkel nézel szembe, hogy mennyire súlyos a probléma. Mindig bízhatsz benne, hogy Ő elvezet a válaszokhoz.

Ken és én megtanultuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a szellemi lazsálást, a szellemi babérokon való ücsörgést, a múltra való hivatkozást. Ha ezt tennénk, a fejlődést megállítanánk, és nem sokra rá már visszafejlődnénk - az elfoglalt területeket elveszítenénk. 1977-ben határoztam el, hogy soha nem engedem meg, hogy ez megtörténjen az életemben. Ken és én már 10 éve szolgáltunk ekkor, és Isten bőségesen megáldott minket. Sokkal kényelmesebben éltünk, mint amikor először kezdtük el tanulni Isten Igéjének az erejét. Szükségeink be voltak töltve: gyönyörű helyen éltünk, jó kocsikat vezettünk és nagyszerű ruhákba öltöztünk. Kijöttünk a pénzügyi ellehetetlenülésből és a hiteleinket visszafizettük.

Ennek eredményeként kicsit lazábban éltünk. Nem voltam bűnben, vagy nem lázadtam az Úr ellen, de nem voltam olyan szenvedélyes az Úr Igéjét illetően, mint néhány évvel korábban. Megengedtem, hogy más dolgok kössék le a figyelmemet és időmet, amit valaha Istennek adtam.

De ebben az évben hallottam egy próféciát Kenneth Hagintől, ami megváltoztatta a hozzáállásomat. A prófécia arról szólt, hogy jönnek napok, mikor emberek a földön úgy járnak, beszélnek és cselekszenek mint Isten. Olyan hívőkről szólt, akik Isten erejében élnek, és a világosság haderejévé válnak itt a földön. Kenneth Hagin azt mondta: sokan, akik halljátok ma este ezt a próféciát, részei vagytok ennek a hadseregnek. Tagjai lehettek, ha kívánjátok. Döntsd el a szívedben, hogy nem leszel lusta, hogy nem fogod visszatartani magad, és nem fogsz leülni. Hanem szívedben eldöntöd: felkelsz és előremenetelsz, és tüzessé válsz.

Amikor hallottam ezeket a szavakat, megvizsgáltam magam szellemben, és rájöttem, hogy Isten Igéje iránti vágyam nem olyan erős, mint volt valamikor. Nem kerestem kifogásokat, nem próbáltam magam igazolni. Engedtem a Szent Szellem sürgetésének, és őszintén szembenéztem a szellemi állapotommal.

Örökké hálás vagyok, hogy ezt tettem. Ha nem így tettem volna, nem tudom, hol lennék ma. Valószínűleg keresztény lennék, de biztos vagyok benne, hogy nem égne bennem a tűz az Úrért, mint most. Mert ahhoz, hogy égjen benned a tűz, szenvedélyesen vágyakoznod kell Isten igéje után. Szüntelenül Istent kell az első helyre tenned az életedben.

A Szent Szellem figyelmeztetésére válaszul még aznap döntéseket hoztam, amelyek megváltoztatták az életemet. Eldöntöttem, hogy én ennek a szellemi hadseregnek szeretnék a tagja lenni, amiről Kenneth Hagin prófétált. Fel akartam kelni, és tüzes akartam lenni, mint először.

Csak egy óra a huszonnégyből

Hogyan is újítottam meg a hitemet? Éppen úgy, ahogy tettem bármi mással az életemben. Kerestem Isten tanácsát. „Uram mit tegyek? Hogyan gerjesszem fel magamban a tüzet újra?” Akkor nem figyeltem fel rá, de most már tudom, hogy a jövőm nagy mértékben függött attól a választól, amit akkor kaptam. Szükségem volt Isten bölcsességére abban a pillanatban, ha Isten fénylő ösvényén akartam maradni, és betölteni az Ő legjobb tervét az életemre nézve. Természtesen megadta a bölcsességet, amire szükségem volt, ahogy neked is megadja, ha kéred. Mert a Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”Jak.1,5

Amikor kérdeztem az Urat, hogyan álljak föl és legyek tüzes újra, azt kérte tőlem: kezdjem azzal, hogy John G. Lake prédikációiból olvassak el mindennap egyet. Lake Istennek egy nagyon felkent embere volt, aki a hatalom isteni szellemét hordozta. Minél többet olvastam a prédikációit, annál inkább megragadtam uazt a szellemet. Nem sokkal később Isten erejének egy új, és fantasztikus lehetősége ragadott meg, és a szenvedélyes vágy Isten Igéje után újra lobogott bennem.

Néhány évvel később, 1982-ben Kenenth Hagin még több olajat öntött a tűzre:

„Ne töltsd minden idődet természetes dolgokkal. Persze ezekre a dolgokra szükség van, és rendben van, ha az időd egy részét ezekre fordítod. De figyelj arra, hogy a szellemed is rendben legyen. Adj a szellemednek lehetőséget arra, hogy Isten Igéjével táplálkozzon. Adj lehetőséget, hogy mennyei Atyáddal közösségben legyen. Építsd magad, szent hitedet azáltal, hogy szellemben imádkozol. Nem sok időt jelent ez. A huszonnégyből 1-2 órát naponta. Add az idődből is a tizedet nekem – mondja az Úr -, és minden jól lesz veled. Az életed megváltozik. Megerősödsz, hatalmas erő leszel az Úr kezében.”

Ezután reggelenként korán felkeltem, és imádkoztam egy órát. Amikor ezt elkezdtem, tél volt, és hideg. Testemben valóságos csatát kellett vívnom, hogy korán felkeljek. Álmos voltam, az ágy finom, meleg. S a testem azt mondta: „ne kelj fel! Hideg és sötét van odakint. Aludj még egy kicsit.” Néha engedtem a csábításnak, de kitartottam, és végül életem része lett a kora reggeli imádság.

26 éve határoztam ezt el, és azóta folyamatosan mindennap egy órát imádkozom reggel. Csak néhány reggelt mulasztottam el az évek alatt. Ez azt jelenti, hogy majdnem 9 490 órát imádkoztam emiatt az egyetlen döntésem miatt. Csak Isten tudja azt a hatalmas változást, amit ez az életemben okozott.

Nem akarok túlzásba esni, de úgy hiszem, hogy ez az egy döntés sokkal többet segített nekem, hogy Isten legjobb terve az életemben megvalósuljon, mint bármi más, amit valaha is Szent Szellemmel betöltött hívőként tettem. Egyszerű döntés volt, de nem volt könnyű meghoznom. És nem bánom, hogy ezt most elmondom neked. Hozzáteszem, jó darabig gondolkoztam, mielőtt végleg döntöttem, mert nem szeretek valamit megígérni, amit aztán visszavonok. Jobb szeretem felmérni előre az árat, és biztos lenni abban, hogy akármi is történik, ragaszkodni fogok a döntésemhez. (Isten természetesen megadta a kegyelmet, hogy így tegyek. Ő téged is szeret annyira, hogy érted is megtegye.)

Ha tudtam volna, amit most tudok, akkor ezt a döntést nagyon nagy izgalommal hoztam volna meg. Visszanézve arra az időre, azt látom, hogy teljes személyiségem megváltozott. Az az egy óra, amit Istennel töltöttem, megváltoztatta az életem folyását.

Ugyanez igaz arra a döntésemre is, amit 1977-ben hoztam, hogy J.G.Lake prédikációit olvassam. Akkoriban nem prédikáltam. A férjem volt az egyedüli prédikátor a családban, s úgy gondoltam, ez nagyon jól van így. Semmi vágy nem volt bennem, hogy az emelvényen szolgáljak. Bár Isten legjobb terve az volt, hogy így is szolgáljak, akkor még nem volt bennem vágy ezzel kapcsolatban.

Mi történt volna, ha nem engedek akkor a Szent Szellem noszogatásának? Mi lett volna, ha nem engedelmeskedem? Ha nem szánom oda magam, hogy újra vágyjam Isten Igéjét, és töltsek vele egy órát imádságban minden nap?

Valószínűleg soha nem tettem volna azt, amit most teszek. Isten nem kértem volna tőlem, hogy prédikáljak, mert nem lettem volna felkészült. Elmulasztottam volna Isten tervének ezt a részét az életemben.

Határozd el most, azonnal, hogy soha nem engeded meg, hogy az életedben ez megtörténjen. Döntsd el, hogy mindig elfogadod a Szent Szellem sürgetését, hogy soha nem utasítod el, ha jön ez a sürgetés. Még ha akkor úgy tűnik is, hogy nagy ára van, mindig cselekedd azt, amit Isten helyez a szívedre. Az egész jövőd függhet ettől. Emlékezz, Isten mindig kész arra, hogy a tervét valósággá változtassa az életedben. Isten Igéje meg fog szabadítani a bajokból. Mindig megoldást ad látszólag lehetetlen problémákra - és mindig a számodra készített legjobb tervével kapcsol össze.

Fordította: Orbán Tibor

Versek az ünnepekre
2009-03-29 03:03 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

ÁMON AZ ÁCS

Szerző: Túrmezei Erzsébet

Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: “Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meg lesz az ára.
Durva, nehéz... Ne faragj rajt sokat.
Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.
“Édesapám, milyen két furcsa fa.
Mi lesz belőle?” “Eridj Salomé,
ne is kérdezd!” - döbben fel az apa.
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
De jó is volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt a pillanat.

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator, lázadó,
nyomorult ember teste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot a szelíd Názáreti,
mint őneki.
A kis Salomé sírva jó megint:
“Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül.”
Ámon, az ács verejtéket törül.

És két pribék cipeli már tova.
“Hová emberek? Csak azt, hogy hová,
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást minden nap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!”
“Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?” - Jaj! Emlékezem.”
“Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten Fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon.”
Ámon csak áll, s két szót dadog
szüntelen: “Nem adom! Nem adom!”
“Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács.”
“Nem nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!”
“Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet!”

Kavargó, lármás, gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
“Ni, hogy vérzik! Ni, már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!”
Ki hederítene rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
“Nem az övé! Az enyém! Az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!”
Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fennmaradt, hogy álmatlan virrasszon,
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét ... hiszen az övé volt...
ő ácsolta... Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.

Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek: sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ő mitse sejt. “Édesapám,
álmomban láttam édesapámat!
Ékes királyiszéket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt,
mint mikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, ugye gyönyörű álom?”

Ámon sötét szeme látóra tágul:
“Királyi széket ... faragtam neki...
és uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfából ...
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen leányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!”

Ma olvastam, és a lelkemig hatott ez a vers

Stefike0 blogbejegyzései voltak10

A paprikaföldön
2009-02-16 06:04 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

A paprikaföldön


A paprika szedése fáradságos munka. Ugyanis egy hibája van, hogy túl közel van a földhöz. A napi munka után az emberek gyülekeztek a paprikaföld szélén várakozó mikrobuszhoz. Ekkor jött egy probléma. A sofőr nem tudta beindítani a motort. Az emberek egy része káromkodott, egy kisebb része hallgatott, Rozika pedig így imádkozott.
-Uram, ha azt akarod, hogy hamarább haza mehessünk, akkor segíts rajtunk!
Alig mondta ki ezt magában, máris hallotta a szót: Benzin!
Rozika szólt a sofőrnek: Bocsánat, hogy beleszólok. Én nem értek hozzá, de azt kaptam, hogy valami probléma a benzin körül lesz.
A sofőr megnézte a benzintank mutatóját, azt látta, hogy van bőven benzin. Azt mondta, hogy nem ez a hiba.
Az Úr újból szólt: "Tekerje le a tanksapkát!"
Rozika megint szólt a sofőrnek: Bocsánat, hogy beleszólok. Én nem értek hozzá, de most azt kaptam, hogy "Tekerje le a tanksapkát!"
- Én megteszem ezt magának - mondta a sofőr. Kezdte letekerni, és ekkor egy cuppanást hallott. Azonnal tudta, hogy ez volt a baj. A tanksapkán van egy kis nyílás, amin a levegő tud beáramlani, az elfogyó benzin után a tankba. Ez tömődött el a poros úton, így a benzin nem tudott tovább áramlani a tankból a motor felé.
Az autó beindult. Mindenki örült. Kérdeztem az Urat, szóljak-e az embereknek, hogy Te segítettél? Az Úr azt mondta, hogy ne! Akik ugyanis káromkodtak, azok most is csak káromkodtak, élcelődtek volna. A sofőr pedig elgondolkodott a történteken, és néhány nap múlva érdeklődött az Úr dolgai iránt.


Elég
2009-02-06 07:44 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Elég

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a járatot. A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
- Szeretlek, és eleget kívánok neked.
A lány így válaszolt:
- Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu!

Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy szüksége van és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést intézte hozzám:
- Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
- Igen. - válaszoltam én. - Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
- Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz. - mondta ő.
- Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
- Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták. - Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. - Amikor azt mondtuk, „Eleget kívánok neked!”, azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból.
Majd felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra.

Ekkor sírva fakadt és elsétált.

Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni.

Forrás: Számomra ismeretlen szerző


Szégyenlem
2009-02-02 01:59 PM, stefike0 által
Cimkék

--------------------------------------------------------------------------------

Nagyon szégyellem
Mt. 5.3


A fiatalember tépelődött. Nem hagyta nyugodni a kérdés, mi mindent kellene nagyon komolyan vennie az életben.
- Mert ha erre a kérdésre választ találok - mondogatta magában -, akkor nem fogok felszínesen élni, hanem eljutok majd az élet igazi mélységeihez...
Először az embereket figyelve próbált meg válaszra találni, aztán megkérdezte azokat, akiknek eddig sokat adott a véleményére. De nem talált megnyugtató válaszra.
Elindult, hogy felkeresse az ősöreg remetét az erdő mélyén.
- Bölcs Mester, mit kell tennem, hogy eljuthassak az élet igazi mélységeihez? - kérdezte reménykedve, amikor rátalált.
- Mit csináltál idefelé jövet?
- Semmi különöset. Siettem, minél hamarabb ide akartam érni. Később megszomjaztam, de nem tartóztathattak fel a gyaloglás gyötrelmei...
- Mit csináltál még?
- Amit mindig tenni szoktam. Megpróbáltam komoly kérdésekkel foglalkozni. Például azon meditáltam, hogy milyen erényt jelenthet a test igényeinek legyőzése...
- Mit csináltál még?
- Nagyon szégyellem bevallani, de amikor már nagyon fájt a lábam, egy rövid időre leültem az útszélen... és észre sem vettem, de most, hogy kérded, eszembe jut, egy kavicsot forgattam a tenyeremben. Elkalandoztak a gondolataim, eszembe jutott a gyerekkorom, amikor apámmal ültünk így egyszer egy tisztáson és beszélgettünk...
- És melyek voltak az út legszebb percei?
- De Mester, ez mellékes, égető kérdéssel jöttem hozzád, arra szeretnék választ kapni!...
- És melyek voltak az út legszebb percei? - kérdezte újra az öreg bölcs.
- Tulajdonképpen - mondta é elpirulva a fiatalember - azok, amikor az út szélén ülve a kaviccsal játszadoztam...
- Te játéknak nevezed azt, amikor nem töröd a fejed valamin, hanem átengeded magad a benned rejtőző gondolatoknak... Az élet mélységeihez akkor jutsz el, amikor felülemelkedsz az önmagadra kiszabott kényszereiden.

R. Harbert nyomán

advent

Füle Lajos:
Ádventi lélekkel

Örök karácsony végre vonz most,
ádventi lélekkel megyek.
Szívemben elsüllyedt harangok
felejtett Igék zengenek.
Valakiről, ki újra eljön,
ahogy réges-rég megjelent.
Dicsőség fenn a magasságos
mennyekben Istennek, aki szent!
Belülről zeng az angyalének,
A csillag is itt benn ragyog,
előderengenek régi fények
és elveszített angyalok.
Megtartó született ma néktek...
A földön békesség legyen!
– A test felett ragyog a lélek,
a bűn felett a kegyelem...

Ha csendbe' lennél
Ha csendbe' lennél… lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor Valaki nyitja füledet,
s a Ég, a Föld, a Lélek, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendbe' lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál - a földi zaj helyett -
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget-nem-érő ünnep jönne most.

Aki nem hisz semilyen Isten létezésében, annak ez a hite.
Erre mondják tévhit.
Isten hisz mindenkiben, különben a "hitetlen" sem létezhetne.
Az Én hitem az, hogy ez nem tévhit.

Ima a hazáért

Kedves Fórumtagok!

kívánok mindannyiatoknak áldott, szent karácsonyt!

GG

a kozos éneklés osszetart - és felemel

Áldás, békesség!

Annyi kincset találtam már itt, ezért mindannyiótoknak köszönetet mondok, egyben pedig egy kéréssel is fordulok hozzátok.
Kelemen Attila - Drucker Zsuzsa: Alfa és Omega - Ébredj Magyarország! c. albumát keresem.
Sajnos a kazettám tönkrement és azóta sem tudtam újra hozzájutni. Korábban már volt téma, de bánatomra a rapidshare-ről azóta törölték, tehát ha valakinek megvan és valahova feltölti, azzal nagy örömet szerezne családunknak.
Köszönettel, Laci

Sziasztok!
Küldök egy pár jó igeverset a Bibliából amiken keresztül mostanában nagyon megérintett Isten, Isten áldjon meg titeket ezeken keresztül!

Roma 8. 26-30
Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette

Rm 8. 31-39
31Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 34Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? 35Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban

Rm 11.33-12.2
Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" 36Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

1Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

Fil 1.20-21

Fil 3.7-8 7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

Fil 3.12-14

2Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.

Fil 3.20-21
Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

Mt 6
Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." 25"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 10
Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

Pldb3
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

• Sík Sándor:Légy csendességben!
  

Légy csendességben: Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangu síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.
Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.
Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.
Ha éjbe vész is előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.
A hangos ember érőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.
S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.

“Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”
(Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája- A Példabeszédek könyve 19:3)