Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Keresztényvers

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33237&stc=1&d=1161205282





<O</O
KÖNYÖRÜLJ KÖRNYEZETEMEN

URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
Hogy az ördögtől gonoszul gyötört,
kötözött lelkek szabaduljanak
bilincseikből, s oldjak magam is,
URAM, először rajtam könyörülj!
A nyelvemen, hogy mérge ne legyen,
a szememen, hogy tisztátalanul
senkit ne rontson, balgán ne kísértsen,
a szívemen, hogy szeretetlenül
veszni ne hagyjon senkit soha vészben!
A kezemen, hogy adjon, lábamon,
hogy jóra vigyen napról-napra, míg
e földön szolgálatom letelik,
és hitemen, hogy legyen benne tűz!

URAM, könyörülj környezetemen
azáltal, hogy rajtam könyörülsz!
<O</O
<O</O

HÁzi ÁldÁs

Hol hit, ott szeretet;,
Hol szeretet, ott béke,<O</O
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten<O
Hol Isten, ott szükség nincsen.

Ámen!<O</O

keresztény vers



<O</O

KÉRÉS

Szolgád esendő, kicsit ér, de
használd, URAM, még eszközül!
Tarsis felé futók közül
jövök én... mennék Ninivébe.

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33268&stc=1&d=1161236361


Köszönöm sztzs a Házi Áldást.
Gyerekorom szép emlékeként őrzöm.
A szobánkban olyan helyen volt ,hogy ébredésünk után szembetűnő volt rögtön.
Többször elolvastam egy nap, szóval kedves emlék ez nekem mert itt van nálam a nappaliban.
Köszi még egyszer Kata53

Mani imája

Életemnek rendelt utat járom…járom,
De Istentől velem van a „Nagy Szent Három”.
Érzem a Fény-Atya bölcs tudás-világát,
Amely összetöri a sötétség jármát.
Fény-Anyánk két szeme
Tudom itt van rajtam
Azért rebeg Hozzá
Áldó imát ajkam.
Példaképem pedig:
Jézus – a Fény Fia!
Igéjének bennem
Kell feltámadnia!
Hármuk szolgálata az igaz Szeretet
Melynek magvát „Hármuk” a szívünkbe vetett!
Kikel-é a szent mag…?
Csak Te magad tudod.
Hej! – Pedig belőle
Neked is sok jutott.

Szeretet-kalászból lesz az életkenyér,
Amit csak ad – vissza sohase kér.
Szívedben e nap is Szeretetet hozzon!
A bűn el ne érjen, hited ne lankadjon!
Higgy a szeretetben és ne fordulj máshoz.
A Szent „Fény-Háromsághoz” imádkozz, imádkozz!
ÁMEN


Az angyali üdvözlet

Üdvöz légy, Mária!
Kegyelemmel teljes,
az Úr van teveled,
áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária,
Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért,
most és halálunk óráján.

ÁMEN





Mianyánk
Jézus imája a Föld-Anyához

Mi Anyánk, ki a Földön vagy,
Szenteltessék meg a te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Miként Benned, azonképpen bennünk is.
Amint mindennap küldöd angyalaidat,
Úgy küldd el öket hozzánk ma is.
És bocsásd meg a vétkeinket,
Miképpen mi is jóvá tesszük azt, amit ellened elkövettünk.
És ne vígy minket betegségbe,
De szabadíts meg minket minden rossztól,
Mert tiéd a föld, a test és az egészség.
ÁMEN




Helen Keller: Hiszem…

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem Istenem, hogy bennem vagy,
miként a nap a fényben,
és az illat a virágban.
Fény a sötétben!
Hang az én csöndemben!

Hiszem az örök életet,
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek
azok az értékek,
melyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép
otthonom lesz, tele színekkel,
zenével, a virágok hajladozásával
és szeretteim arcával.

Sík Sándor SP:

• Mi Éltetőnk
  

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk.
Hitvány ember - földi féreg.
Ha kell - egymást eladva él meg.
Egy jobb gúnyáért - több kenyérért -
viskójára új födélért,
vagy bármiért - mi földi lét -
gyáván eladja Istenét ...
Hogy testét élteti a lélek -
hogy lélek nélkül - nincsen élet -
Hogy az erő és a kitartás -
És tudása - Isten áldás -
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.
Oh szállj le ránk Szentlélek Isten,
Vess lángot alvó szíveinkben,
Mely világít, tettre éget,
Oh szánd meg - ezt a tévedt népet!
Mert csüggedőnek nincs reménye -
Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...
Oh szállj le ránk - Szentlélek Isten!
Ki erősség vagy és tudás,
Igazság, Hit és Jótanács.
Ki lángolsz - fáklyaként az éjben
S megértés vagy a kétkedésben...
Aki testünkbe lelket öntél,
És malasztoddal megszenteltél
És lélek által mindnyájunkat
Teországodba vendégeltél -
Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ....

Minden napon áldalak téged!

Magasztallak téged Istenem, királyom,
áldom nevedet mindörökké.
Mindennap áldalak téged,
dicsérem nevedet mindörökké.
Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék,
nagysága felfoghatatlan.
Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet,
hirdetik hatalmas tetteidet.
Fenségeden, ragyogó dicsőségeden
és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
Elmondják, milyen félelmes hatalmad,
én is felsorolom nagy tetteidet.
Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra,
és örvendeznek igazságodnak.

Zsolt 145,1-7

A minden, ami HANGOS PRÓZA ‎topicban a Zsoltárok könyvét teljes egészében meghallgathatod!

Van szem, mely szüntelen figyel reánk,
van fül, mely meghallja esdö imánk,
van kar, mely azonnal segit, ha kell,
van sziv, mely mindig értünk esdekel.

Van értelem, mely bölcsességet ád,
van Úr, ki értünk hallatja szavát,
van vár, mely nekünk erös oltalom,
van béke és van édes nyugalom.

Van fény, mely nem fog letünni soha.
van hely, mely lelkünk örök otthona,
van út, mely oda bizton elvezet,
van hös, aki megváltotta lelkedet.

Van hit, mely megtart téged biztosan,
van remény, amely táplál gondosan,
van szeretet, mely soha nem fogy el,
van Isten, kihez majd megérkezel.

Keresztény vers

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33528&stc=1&d=1161380195


Túrmezei Erzsébet
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA

Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,
és nem betűzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit,
s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!

Túrmezei Erzsébet
A WITTENBERGI OLTÁRKÉP ELŐTT

Turisták belépnek, kimennek…
Századok belépnek, kimennek...
Szép ősi templom, wittembergi.
Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhitattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,
s valamit számonkér a mától
Gyülekezete vele szemben
szavát issza, figyeli csendben.
Tartása, arca nyugodt, bátor.

Középen általszegezetten
Krisztus a megváltó kereszten.
Luthernek Biblián a balja,
és jobbkeze, kinyújtott karja
Krisztusra mutat ihletetten.

Fénylik, ragyog a szárnyasoltár.
Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál!
Ha így festett le jóbarátod,
így ismert, így hallott, így látott.
Krisztust hirdetted. Róla szóltál.

Századok belépnek, kimennek.
Múlt ad helyet ifjú jelennek.
Forrongó újban, mindig másban,
ezer meg ezer változásban
te megmaradsz mindig ilyennek.

Századok belépnek, kimennek,
te megmaradsz mindig ilyennek,
ugyanannak és soha másnak,
örök Krisztusra-mutatásnak.
Hirdeted jövőnek, jelennek,

mának holnapnak... jöhet más kor…
néha korszerűtlennek látszol
ezzel az örök mozdulattal.
De minket más ma sem vigasztal.
Te így vagy ma is - reformátor.
Túrmezei Erzsébet

AZ A HÁROM ÉV...

Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!

És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél...
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.

Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.

Dsida Jenő: Hálaadás

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=2> </TD></TR><TR><TD colSpan=2>http://www.blue-danube.com/news.php?artic=1084641682_2410515250

</TD></TR><TR><TD width=10></TD><TD>

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Dévényi Erika: A fa

Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgős vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem

Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem

De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek

Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam

Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam

Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim

Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel

Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta

Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott

Imádunk téged Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot

Gasparini-Adoramus te, Christe

Adoramus te, Christe,
et benedicimus tibi,
quia per sanctam crucem tuam
redemisti mundum,
qui passus es pro nobis!
Domine, miserere nobis!

nagyon szépek Reményik versek ha lehet majd én is irthatnék ide.maradok tiszteletel reményi gyözö csupa kis betüvel mint nemecsek.sziasztok

keresztény vers

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33724&stc=1&d=1161533068
<O</O
Zsilinszki Mihály
A csodálatos időszaporítás
És Ő látván a néptömeget,
őket megsajnálta,
szívükre beszélt, azt magyarázta,
hogy Isten maga a szeretet.

Amikor aztán este lett,
tanítványai szóltak:
- Mester, küldd el az embereket,
mindjárt itt a holnap,
későre jár, és nincsen idejük!

- Adjatok neki ti - mondta Ő, -
a ti időtökből adjatok időt!
- Mi magunknak sincs, - volt a válasz -
és amink van, mi lenne az
ennyi ember előtt?

De mégis volt közöttük egy, aki
öt határidőt tett szabaddá,
többet nem, csak még - szorultságból -
két negyedórát hozzá.

És Jézus mosollyal vette kézbe
mindezt, és fölnézett az égre,
míg hálát mondott, áldva a Dicsőt,
s osztani kezdte a drága időt
tanítványai által az embereknek,
és íme: jutott mindeneknek,
sőt a végén még tizenkét napot
töltöttek el a megmaradt
időből.
Az is megíratott,
hogy csodálkoztak nagyon: mit tehet
Ő azzal, ami "lehetetlen",
Őnála az is meglehet!
<O</O
<O</O
Lukátsi Vilma
(Lothar Zenetti után németből)
<O</O
<O</O</O
Réményik Sándor
Ne akarj kereszteden könnyíteni
<O</O
<O</O
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem birom már! - sóhajtva csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szivében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva,
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon.
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja.. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel:
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint a hídon boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. " Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín a döbbenet
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

<O>Kedves gyözi!
Nagyon köszönöm a dicséretet.
Szívesen veszem bármelyik verset ,az igazat megvallva ,nekem is Reméményik Sándor az egyik nagy kedvencem. Maradok nagy szeretettel úgy csupa kis betűvel kata53
http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33727&stc=1&d=1161533816</O>
<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O

Kányádi Sándor: A XC. zsoltár

...Az embereket Te meg hagyod halni

Nem volt alkonyat, tavasztól késő
őszig, hogy ne zsákkal a hátán
láttuk volna törékeny s egyre
töpörödő alakját.
Mindig hordott, hol ezt, hol azt:
csalánt, répalevelet, tököt,
mikor minek volt szezonja.
Eltemette férjét, két fiát s a megmaradt,
nagyapaszámba menő harmadikat most is még,
mint egy pendelyest, gyámolította.
Ment, ment fáradhatatlanul: kapált,
aratott virradattól alkonyatig
- még kaszált is a háborúk idején -,
alkonyatkor vette a zsákot és
újra ment, ment, s ha megjött, panaszkodott,
hogy neki mennyit kell mennie


- Meghalni sincs időm, pedig már szégyen,
szégyen, hogy mennyit éltem - siránkozta
korcbahúzott szájjal, melyben a fogak
már rég csonkra vástak, mint
azok a jófajta, békebeli kapák, melyekből
néhányat itt-ott még láthatunk a fészerek
főhelyén nagy becsben fölakasztva, s amelyet
minden valamirevaló háznál a kapának
ismer a gyermek is.
- Nem volt nekem, istennek hála, bajom
soha a fogaimmal, csak a lábam s a hátam...
- Nem voltam én, jó órában legyen mondva,
még egy percig se soha fekvő beteg...
csak a lábam, s a hátam, de majd csak
magához szólít az Úristen egyszer - s már
kapta is a zsákot, ment, ment, térült-fordult,
bejárta a fél határt, innen is, onnan is
szedegetve. Ezek a jóleső kisbűnök:
egy-két marék ez-az a máséból, talán
ez volt minden gyönyörűsége, kárpótlása
ezért a szégyellnivalóan hosszú
életért, melyből az Úristen, úgy látszik,
nem akarja már elszólítani.
Aztán egyszer csak, valahol a kilencven
s a száz között, lefordult válláról a zsák.
Nem is próbálta visszavenni, otthagyta
a kapuban, szólt a fiának, hogy
menjen a papért s a zsákot is jöttiben
hozza be. Megbontotta a nagyágyat, mely
mindig tisztán várt a nagy alkalmakra, átkiáltott
a szomszédasszonyért és csöndesen
sírdogálva lefeküdt.
Jött is a szomszédasszony, lóhalálában,
rosszat sejtő kíváncsisággal törölgette
moslékos kezét a kötényébe.
- Éppen a malacoknak vittem enniök - mesélte
még hetekig aztán -, amikor hallom:
végem van, Irma! Ezt mondta: végem van -
most már a könnyeit törölgette -, éppen
ez a kötény volt rajtam; végem van, a hangja
olyan volt, mint amikor szegény fiát,
a másodikat, akkor is engem kiáltott...
hagyom a malacokat (el is kódorogtak, mert
a kaput is nyitva felejtettem az ijedtségtől)
- Mi baj van, lelkem? s akkor én már láttam,
hogy igazat kiáltott.
Jött hát a szomszédasszony kezeit törölgetve,
meghallgatta, hogy melyik lisztből süssenek a torra.
- Ott a ládában - mondta a beteg -, süssetek
hat szép kenyeret, nézd meg, elég fehér-e, Irma.
Irma tenyerére vett egy fuvintásnyit s a gyönge
lámpavilágnál megvizsgálta szakértelemmel.
- A pap oda van a vásárra, csak holnap vagy
holnapután jön meg - szuszogta a zsákot letéve
az árvára-lévendő hosszú, száraz ember.
- Akkor megvárom békességgel, mégsem járulhatok
úrvacsora nélkül az Úr színe elébe.
Harmadnap, mire a tiszteletes megérkezett
az Úr érette-megtöretett teste már sehogy sem
akart lemenni a torkán.
- Jaj, de szégyellem, tiszteletes úr, nem,
nem tudom megrágni már az Úr testét sem.
- Rágott már maga épp eleget, anyó, megbocsátja
ez egyszer az Isten.
- Ugye meg, ugye meg. Mindenki megbocsájt. - S már
ment is, zsák nélkül, és olyan könnyedén, mint egyszer
lánykorában.

Az ösvényei még várták egy darabig, aztán
kezdtek lassan füvesedni.

1965

Antoine de Saint-Exupery: Fohász



Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

Ady Endre: AZ ISTEN-KERESŐ LÁRMA

Neved sem értem, Istenem,
De van két árva, nagy szemem
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságból
Nagy ijedelmemben,
Uram, hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegimben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.

Reményik Sándor
Isten


Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,
De Te se kívánj a szívemtől semmit,
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor
Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,
Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,
Olyan igaz, hogy én formállak Téged
És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,
Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,
Amíg csillagbetűkbe írva látlak:
Uram, lesz még találkozásom Véled.

vers

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=34262&stc=1&d=1161723601




<O</O
<O</O
<O</O
<O</O
Fohász esőért


ahhoz, Aki "...a szélnek súlyt szerzett..."
(Jób 28,25-26. Zak 10,1.)

Szellők a széles keskeny utakon...
Kellemes, kedves és langyos szelek,
Szószékek bíborát lebegtetők.
A padban fáradt, tikkadt emberek,
Nyelvük kiszáradt, lelkük elepedt;
Álmos-szomjasan várják az esőt.

A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az útszéli szemetet,
Leveri a tavalyi levelet
- Nagy bűnbánattal zizeg az avar - ,
Megbök egynéhány kevély kalapot,
Ha az Úr előtt magát megadott
Alázattal köszönni nem akar.

Azt hirdetjük, hogy drága, szent vetés
A mindennapi igehirdetés;
Tökéletes a menete, váza,
Kínos, pontos készület az ára;
A hallgatóink mind megcsodálják,
Magnóra veszik, stenografálják,
Száll az Ige reggel, este, délben,
De jaj, nincsen, súly a szélben!
A parázna csak parázna marad,
Csak felhajtják a borospoharat,
Az okos szüzeket kinevetik,
Jairus leányát eltemetik,
Tolonganak hamis próféták után
- A hû sáfárnak készül a horog - ,
S a naini ifju - csinos huligán -
Gitárszó mellett sírba tántorog.

Illés szolgája, parancstól űzve
Rovom a Kármelt engedelmesen.
Várok az igért viharra, tűzre,
De nincs felhő csak egy tenyérnyi sem.
A nyáj züllik szerte a világban,
Akháb iszik, Jezábel kéjeleg,
S az istenáldott hívõ családban
Sem születnek meg már a gyermekek.

Uram, küldj esőt,
Bűnünket verdesőt!
Uram, küldj vihart,
Zúgó zivatart!
Uram, küldd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
Szavad legyen sziklazúzó pöröly,
Sok ezer voltos lángod cikázzon,
Szívünk, a foltos, végre felázzon!
Vagy, ha ez kevés,
Jöjjön jégverés,
De a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertőből talpra segítsen,
Sebet gyógyítson, életet adjon,
Holt berkeinkben, hogy új fakadjon;
Új fû, új virág, zöldellő vetés!
Uram, könyörülj, jöjjön ébredés,
Hadd legyen szent az igehirdetés!



ahhoz, Aki "...a szélnek súlyt szerzett..."
(Jób 28,25-26. Zak 10,1.)

Szellők a széles keskeny utakon...
Kellemes, kedves és langyos szelek,
Szószékek bíborát lebegtetők.
A padban fáradt, tikkadt emberek,
Nyelvük kiszáradt, lelkük elepedt;
Álmos-szomjasan várják az esőt.

A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az útszéli szemetet,
Leveri a tavalyi levelet
- Nagy bűnbánattal zizeg az avar - ,
Megbök egynéhány kevély kalapot,
Ha az Úr előtt magát megadott
Alázattal köszönni nem akar.

Azt hirdetjük, hogy drága, szent vetés
A mindennapi igehirdetés;
Tökéletes a menete, váza,
Kínos, pontos készület az ára;
A hallgatóink mind megcsodálják,
Magnóra veszik, stenografálják,
Száll az Ige reggel, este, délben,
De jaj, nincsen, súly a szélben!
A parázna csak parázna marad,
Csak felhajtják a borospoharat,
Az okos szüzeket kinevetik,
Jairus leányát eltemetik,
Tolonganak hamis próféták után
- A hû sáfárnak készül a horog - ,
S a naini ifju - csinos huligán -
Gitárszó mellett sírba tántorog.

Illés szolgája, parancstól űzve
Rovom a Kármelt engedelmesen.
Várok az igért viharra, tűzre,
De nincs felhő csak egy tenyérnyi sem.
A nyáj züllik szerte a világban,
Akháb iszik, Jezábel kéjeleg,
S az istenáldott hívõ családban
Sem születnek meg már a gyermekek.

Uram, küldj esőt,
Bűnünket verdesőt!
Uram, küldj vihart,
Zúgó zivatart!
Uram, küldd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
Szavad legyen sziklazúzó pöröly,
Sok ezer voltos lángod cikázzon,
Szívünk, a foltos, végre felázzon!
Vagy, ha ez kevés,
Jöjjön jégverés,
De a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertőből talpra segítsen,
Sebet gyógyítson, életet adjon,
Holt berkeinkben, hogy új fakadjon;
Új fû, új virág, zöldellő vetés!
Uram, könyörülj, jöjjön ébredés,
Hadd legyen szent az igehirdetés!
<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O

Isten, a mi Atyánk a Biblia által szól hozzánk. A mi mennyei Atyánk azt szeretné, hogy minden ember üdvözüljön.