Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.






Kedves Kata és Mindenki!


Bocsánat, hogy ide írom a figyelemfelhívásomat!

Tájékoztatok minden hozzászólot, hogy a szöveges képek törlésre kerülnek. Éppen ezért kérném ne rakjatok fel ilyeneket.
Minden másban a fórumszabályzat a mértékadó.

Köszönöm figyelmeteket
Érezzétekj jól magatokat

üdv Anyóka



Csipkerózsa Reményik Sándor

vártoronyban szűzi csend,
A pergőrokka elpihent,
Áll az idő s nincs benne óra,
Királyfi, átkozott kezed
A tüskerácsra mér' teszed?
Most boldog Csipkerózsa.
Százévig nőtt a lángsövény,
Mögötte nincs könny, vágy, remény,
Semmi, csak boldog álom,
A gonosz tündér jót akart,
Herceg, ez álmot ne zavard,
Ne lássanak e tájon!
Alszik, tán rólad álmodik,
Lovag, van bátorságod itt
Álmához mérni rongy-magad?
Az Élet vagy, te átkozott,
A bűnt, a bajt, a jajt hozod
S kezedhez szenny tapad
S ha vágynál mégis törni át,
Találj szemben ezer halált,
Szívedbe tüske törjön,
Vérzőn szakítsd a lángfalat
És úgy maradj a vár alatt,
És szomjúság gyötörjön.
S Te csak aludj, kis Csipkerózsa,
Áll az idő, nincs benne óra,
Sorsod nem mostoha,
Az álmod szent,
A rokka elpihent,
Aludj, ne ébredj fel soha!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Zászló a szélben Reményik sándor

A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma lobogok, ma fennen lengek még,
Ki tudja, holnap kinek kellenék?
Ma még talán jelentek valamit,
Hordom a Szent Szûz liliomait:
Egy fegyveráldó Szent Szûz Máriát
Úgy visznek zajló táborokon át.
A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma lengek még a márványpalotákon,
Holnapra leszek emlék - mese - álom,
Ma jeligém még ezreket tipor,
Holnap: egy marék finom aranypor,
Hirdettem hadat, visszavonást, átkot,
Elfoszló selymem áldott, százszor áldott!
A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló - holnap rongydarab,
Ma még hatalom - holnap talán semmi,
Milyen jó lesz a széltõl megpihenni,
Elkopni, mint a fegyverek, a vágyak,
Eltûnni, mint akit sohase láttak,
Az eszmék, álmok, harcok, hiúságok
Sírján kacagni az egész világot!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Omega: Hajnali óceán
Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán

Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán


Dzsida Jenő: Krisztus



Krisztusom,
Én leveszem képedet a falamról. Torz
hamisítványnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
Sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei.




Szeretettel adom ,nem én írtam én csak fel tettem!!!!kata53
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Mese Arról Ki Hogyan szeret _____ Somlyó György

Van aki azt hiszi, tehet,amit akar,hisz, szeretik
Van,aki azt hiszi,tehet,amit akar,hiszen szeret
Van, aki úgy érzi, minden tettérevigyáznia kell, éppen, mert szeret.
Van akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.ű
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,s nem érti,
hogy mások feleletlenül a gyülölettel tévesztik össze aszerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repűlők útját vezeti a levegőben..
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van,aki vakon,mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van ,aki aki bölcsen, mint medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
S van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Ú RTÓL,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedzőttem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket metanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
Gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
És Isten veszélyeket adott,
Melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
És kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
Akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyet
alkalmat kaptam a jóra.
Semmit sem kaptam,amit kértem,
mindent kaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
Hozzászólásom az idézetre!
Egy ismerősömtől kaptam, Erdélyből nagyon megéríntett az ima .kata53 tudja esetleg valaki,hogy ki írta?? Küldje el akkor a nevét vagy egyébb írását!!! kata53
 

Efike

Állandó Tag
Állandó Tag
Wilhelm Nakatenus SJ (Aachen, 1682.)

Egy meghallgatott imádság


Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Hiszek a napban – akkor is, ha nem süt;
Hiszek a szeretetben – akkor is, ha nem mutatkozik meg;
Hiszek Istenben – akkor is, ha nem szól.

Tolsztoj
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor - Add a kezed...

Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Síma, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.
Add a kezed, ilyen jó hûvösen.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.
Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.
Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfõn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetõn?
Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.
Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, gyõzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.
Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsony
Más ez az ünnep, mint a többi,
Valami csoda a lelkemet átöleli.
Mások a fények, más az illat,
Szobámat, szívemet belepi a varázslat.
Mert csak varázslat lehet, amit érzek,
Megváltozik minden, ahogy körülnézek.
A fenyőfát, ki csak a kert egy lakója volt eddig,
Az emberek most csillogó szép díszbe öltöztezik.
Én is teszek rá sok örömöt, halk csengettyűzenét,
Mintha ráöntöttem volna szívem minden melegét.
Teszek rá gyöngyöt, aranyhajat, s talán még vágyakat,
Tiszteletet, jóságot és beteljesült álmokat.
Nézd, mosolyognak a gömbök, a díszek és a gyertyák,
Szeretetport szórnak az ördögök és az angyalkák.
Odaállok és hagyom, hogy rámhulljon a szeretet.
Szívembe zárom, hogy szűkösebb időkre eltegyem.
Majd adok belőle, ha elmúlik az ünnep varázsa,
Hogy senki ne érezze milyen a szeretet hiánya.
És csillog minden, a szoba, a ház, az egész világ.
Nézz körül s meglátod: belőlünk árad e ragyogás




"Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne
Ázik-fázik, megveti az isten hidege.
Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskának odadnám
Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám."





 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
szabomagda1.jpg
SZABÓ MAGDA
1917. október 5-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten- díjat.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. (Emlékeit Megmaradt Szobotkának című könyvében írta meg.)
Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra.

Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Lélekábrázoló regényeiben: a Pilátus (1963), A Danaida, a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből hiteles képet kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) szintén Debrecen múltját jeleníti meg. Míg az előzőkben Debrecen iránti "hűségnyilatkozatát" fogalmazza meg, A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről.
Történelmi regényei közül keresztény államunk születéséről szól: Az a szép fényes nap (1976). Meseregényeinek Sziget- kék, Tündér Lala (1965) álomvilága mindig földi tanulsággal szolgál. Gyermek- és ifjúsági irodalmunk kiemelkedő műveiben: Mondják meg Zsófikának (1958), Abigél (1970) pedagógusi elhivatottsága is megnyilatkozik. Az Abigél diáktörténetéből filmet is készítettek.

Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival, az emberi kapcsolatok átrendeződésével.
1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen városának díszpolgára.
1959-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban Pro Urbe Budapest díjat, 1987-ben Csokonai-díjat kapott. 1992-ben a Getz- díjjal tüntették ki. 1996-ban Déry- díjat, 2000-ben Nemes Nagy Ágnes-díjat és 2001-ben Corvin-kitüntetést kapott.
Férjének halála után az ő hagyatékát is gondozza.
Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.
IDÉZETEK
"Vásárhely családi fészeknek számított, számtalan Szabó, nagybátyáim, nagynénéim ott jártak iskolába, apám ott is érettségizett, ott nevezték nagyapámat aranykeretű szemüvegéről aranyszemű Jánosnak, az ótemplom volt az ő temploma, egykori káplánja, Losonczy nagytiszteletű úr is élt még, akit az újtemplom kék boltozata, csillagai alatt hallottam prédikálni... A leánygimnázium új intézmény volt, fiatal, igen képzett nevelőkkel, jókedvű, derűt sugárzó, okosan, csillogóan izgalmas iskola... boldog, bonyodalmaktól mentes társadalmat éltünk... szavalva, vitatkozva, táncolva, fecsegve."
" Tanári karbeli barátaimon kívül mindenesetre Pákozdy Ferencék és otthonuk légköre kellett, az angol és a moszkvai rádió titkon figyelt híradásaival, hogy világképem, gondolkozásom megkapja azt az alapozást, amire aztán már ráépülhetett későbbi, budapesti életem. Vásárhelyi tanárkodásom két évig tartott; ha az egyetemi esztendők életem legharmonikusabb időszakát idézik, a vásárhelyiek mindenesetre a legtermékenyítőbbet. Iskolámba utánam, mikor én a háború befejeződésével már nem tértem vissza többé, Németh László került tanárnak."
Kedves Igazgató Úr !

Vásárhely nemcsak nekem adott otthont egy időre: családi fészek volt nagyapám, Szabó János békés-bánáti esperes, az Ótemplom lelkésze révén. Magam mindig szeretettel gondolok vissza a Református Leánygimnáziumra, amelynek tanára voltam: barátok és emberhez, tájhoz egyaránt kapcsolódó emlékek biztosítják, hogy a várost nem fogom elfelejteni.
Sok szíves köszöntéssel:

Szabó Magda
81. május 11.
Szeretettel köszöntöm Szabó Magda Írónőt akit volt szerencsém megismerni Debrecenben egy lelkészi beiktatáson. Akkor ő Presbiter volt!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Remenyik Sándor:

NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.


Istenem add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindnek
Elhalkulnak és kisimulnak.
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk,
S a dolgok olyan bonyolultak.


Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen, s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.


1939
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Kövek zsoltára
A kolozsvári evangélikus templom
centenáriumán Liedemann Márton
templom-építő lelkész emlékének

Elhalkult, és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...
Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
"Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok,
Nehezek, otrombák, formátlanok,
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben.
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Hevertünk külön-külön szerteszéjjel,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni.
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhítat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templom-építő."
Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
1929 december 1
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Agnes Begnin:

Figyelj és hallgass meg!

Ha arra kérlek, hogy halgass meg
és te tanácsot adsz
nem teljesited a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg
érzéseimet és te elmagyarázod
miért rossz, hogy igy érzek
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
te süket vagy,
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg,
nem kértem, hogy tanácsolj,
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy
halgass meg.

Nem vagyok tehetetlen
csak gyönge és elesett,
amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem
csak megerösited félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek ahogy érzek
meg ha ez az érzés számodra érthetetlen is
lehetövé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az értelmetlennek

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra sincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bizza.

Tehát, te is kérlek figyelj rám és halgass meg
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok rád figyelni.

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.
— Anonim



A szeretetről
A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

Weöres Sándor: A teljesség felé

http://tau.hu/a_szeretetrol.htm
 

Johannes

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfihez


Az ország elvétetett tőlünk,
Elvétetett a hatalom,
És a dicsőség is elvétetett,
Felbontatott és eltöröltetett
Közöttünk minden földi kötelék.
Térdig porban és övig hamuban
Mi mégis a te nemzeted maradtunk:
Petőfi nemzete!
Mert megmaradtál Te!
És Benned megmaradt az ország,
És megmaradt a hatalom,
S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
Most és mindörökké.

Az ország megmaradt,
Ó nem a földi ország,
A szemfedős, a könnyel áztatott.
Nem az, nem az!
A mi világtól elfordult szemünk
Immár a földi ország égi mását
Tebenned keresi.
Honfoglalónk Te vagy.
Ha őseink csak földet hagytak ránk:
Te reánk hagytál egy darab eget
Egy örökrészt a porló rög felett.
Kisajátíthatatlan birtokot.
Az álmaiddal benépesítettél
Egy új hazát,
Szabadság és szerelem gyarmatát:
Egy magyar csillagot.

És megmaradt a hatalom.
Nem a kard élén csillanó erő,
A kard, az eltörött,
Nem az ágyúk torkából ásító,
Az ágyúk hangos torka néma lőn,
Nem tűzben, vérben edzett vértezet,
Nem az, nem az,
Elvette tőlünk azt a végezet.
De mi most Reád szegezzük szemünk,
A páncélunk Te vagy.
Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk.
Lelked örvénylő mélységeiben
Adatott nekünk örök menedék.

És nekünk ez elég.
A vezérünk Te vagy.
Mint verseid, a "rongyos katonák",
Akiknek éhség, s igazság a bére:
Álljuk seregparádéd sorfalát.

És megmaradt a dicsőség is.
Ó nem az oktalan kevélykedés,
Világ színe előtt hetvenkedő!
Nem a cifrálkodó magyarkodás.
Ez más, ez más!
Nagyon nagyot zuhantunk.
De megmaradt a büszke öntudat,
A Te öntudatod,
A mi öntudatunk:
Ha balsorsverten, ha koldusszegényen:
Vagyunk, vagyunk!
És akarunk még lenni!...

Az ország elvétetett tőlünk,
Elvétetett a hatalom,
És a dicsőség is elvétetett,
Felbontatott és eltöröltetett
Közöttünk minden földi kötelék.
Térdig porban és övig hamuban,
Mi mégis a Te nemzeted maradtunk:
Petőfi nemzete!
Mert megmaradtál Te!
És benned megmaradt az ország,
És megmaradt a hatalom,
S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,
Most - és mindörökké!

Reményik Sándor
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Vagyok, aki vagyok

I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különbözö állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.
Van testem, de én nem a testem vagyok.

II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányitani és használni öket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ök is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszitás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.

III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktiv;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányitója, használója legyek mind
A leki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.

Roberto Assagioli
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Zenél az est

Finom zöngéin újra lelkemben az est,
porával hint szemembe békét, s mosolyt,
Életem lassan révbe ér, s szilaj árgyélusként
nem szomorkodok, mert kezemben újra a toll.

Nagy dolog ez, híradózni békevilág üzenetét
másra úgysem vagyok jó
, így teszem ezt,
Lelkem húrjai zendülnek, kezem megremeg
S már játékosa is vagyok a világos rengetegnek.

Mily nagyszerű átadni, miből vagy Te is, energia,
eszencia, tudás, tudom is én...ne is keresd,
Hisz már megtaláltad, ott rezeg orrod előtt,
Tudod mire gondolok, jó nemesember?

Az életre, az örömre, a nász puha csendje,
mikor teremtés után pihegsz ágyadon,
Gyermekek kacaja a szélben, egy hajléktalan
lélek fekszik az út menti padon.

Élted minden történése lecke és egyben feloldozás
kutasd fel lelked mibenlétét, csak így lelsz nyugalmat,
Soha ne törekedj hinni, mindent tudsz már, s ha sikerül
már nem akarsz semmit, mert mindig, minden vagy.

Légy elvhű, hibáid egyben erények, ha tiszta szívvel jársz,
bánkódjon, ki elszakad tőlünk, hogy meg lelje a Csodát,
Ha bízol magadban, tudatosság elrepít, a végtelen óceán
befogad magába, hagyd a napot, a gőgös hisztériát.

Béke csak úgy van, ha a szív tele az isteni hajlammal,
ha odaadja magát feladatnak, mit bár sose kívánt,
Elfogadja az ég kihívását, mi belépő szentek oltárára
csak így lesz lelkében zsongás és fény, bizony, ez az ár.

Végezetül rágódj azon, tanulni mit és miért kell mindig,
mindenhol, mert csak így leszel teljes és szent,
Szeretettel a fejlődésért, mi átvisz a poklon, mi nincs is,
csak megoldás a szívben, hisz VAN új az EGYben.



kata53
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Arany János: Honnan és hová?

...Hogy nem addig tart az élet
Mig alant a testbe`jársz:
Hanem egykor újraéled,
S költözzék bár fübe, fába
Vagy keresztül állaton:
Lesz idö, hogy visszatérhet
Régi nemes alakjába.
Megtisztúlva, szabadon:
Vagy a ,,boldogok szigetjén",
Mint hivé a boldog hellén,
Vagy az idvezültek helyén,
Mint reméli a keresztyén,
Lesz dicsöebb folytatása:
Én ezt meg nem tagadom. -
Mit hisz a tudós? ö lássa
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Márai Sándor: Füves Könyv
Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában

"Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reményégeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elöl.
Bele kell nyugodnod - s ha müvész vagy, gondolkozó, szemlélödö ember, nem könnyü ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük sirnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ök megengedik.
De az emberek - mondod te - csak egyenként felelösségteljes, érzö és résztvevö emberek; tömegben olyanok, mint a csorda: a legolcsóbb jelszavak tüzelik öket, a legaljasabb vágyak feszitik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: örizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kiván töled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kivánságukat. Mindegy mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik töled."
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Napsugár pogány templomban

Ó, ma hiába jössz,
Aranysugár sok szürke nap után.
Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat.
Nézd meg jól, - látod? majdnem mind kopárak.
Ó, ma hiába jössz.
Az erdő fakó, hangulattalan -:
Vak indalatok pogány temploma.
Oszlopai rendetlen tömegén
Nyom nélkül suhansz által, drága fény:
Sugár, egy más világnak sugara.
Ó, ma hiába jössz.
Egy-egy levélke csillog csak az ágon,
Mint a nem-jóval biztató mosoly
Keserű, száraz és szótalan szájon.
Látod, ennyi csak, amit ma elértél.
Világon-túli kincses-kamarádból
Ma is pedig be bőkezűen mértél.
Hiába pazaroltad meleged.
Mert adni, adni csak annak lehet,
Ki elfogadni bírja lelkedet.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
C

csocsike

Vendég
Ellen Nitt: Azt hittem


Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idõ nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melybõl ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva elõre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyûlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
 
Oldal tetejére