Nagyjából január 1-jén arra ébredtem, hogy vége a meddő vágyakozásnak, idén pontot teszünk a francia csomó helyére.
Ezt az Eva Rosenstand vadvirágost már régóta kerülgetem, ezért ő lett az idei év első terve, aki másokat előzött még a MUK-ok közül is.
Ami a legnagyobb boldogság: szokás szerint lusta voltam kijelölgetni, így csak mentem körbe-körbe, hol innét, hol onnét. Ehhez képest szemre, sorra, xxxx-re oda jutottam ki, ahova kellett.Aszittem, a végén strucctojás lesz, de mégsem.
Mire elkezdtem, addigra nyilván a 3. színváltáson volt túl a fonallista. Elég szép, élénk színek maradtak (a fényképek elég sötétek), nagy öröm volt varrni. Egyedül a harangvirággal voltam elégedetlen, túl élesek a váltások. Amíg el nem készült, nem is nagyon figyeltem rá, de akkor már nem bontottam ki. Kerestem viszonylag jól nagyítható borítólapot a mintaívek között, de aztán úgy vélem látni, hogy ez eredetileg is ilyen koncepció volt. Kontúrok nem voltak benne, én két virágot azért körbeöltöttem, a szulákot, meg a hamvas szeder virágát, mert a tört Aidán a fehér virágok szinte teljesen eltűntek.
Valami csodaszép lett!
E.Rosenstand nevében köszönöm, az érdem az övé! 
