Hát az úgy vót...
Hát az úgy vót, hogy még üköregapám idején sok vót a nyúl a házná' , és ugyi hát nem lehetett mindeniket megtartani haverkodni, hanem néha egyet kettőt le is kellett vágni belőle. Hát anno akkortájt üköregapám fia, aki akárhogy is számolom az én egyeneságbeli ősöm, -amire büszke is vagyok , ugyi - és a neve Péter vót, úgy gondolta vala, hogy ő biza mán jó ember akar lenni. Gondolkozott hát, hogy aztat ő hogyan tegye? Számba jött nála egy s más dolog, nem hazudok, ha aztat mondom, hogy szent Péter apánk helyére kívánt pályázni, amit könnyen megtehetett vóna, mert olyan volt még a neve is, és tegyük hozzája, hogy szent Péter már akkortájt sem vót egy fiatal példány.
Node Péter türelmetlen vót, és ő adjuram azonnal jó ember akart lenni. Hát akkoriban mivel mán mondtam, hogy sok nyúl vót a háznál, kellett, hogy legyen közdtük egy csodanyúl is, aki nem hazudok így vót, hogy hát meghallotta Péter fejében a gondolkodást. Sok értelmeset szegény nyúl nem is tudott belőle kibogozni, de a lényeg azért érthető vót ü neki is.
Mondta hát Péternek: Í hát mán Péter fiam, nekem van egy jó ötletem. Erre, mikor Péter meghallotta vala ezt, rögtön betojt az ijedtségtől, vagy meglepettségtől. Ezt már magukra bízom,ki melyiket hiszi, a lényeg az az, hogy így vót, nem hazudok.
Szóval mondta a nyúl. Péter fiam tíz nap múlva itten van a húsvét. Úgy tudnál a többi nyúlon segíteni, hogy hozol nekem egy kis meszet. Én azt megeszem jól, hogy teli legyen a hasam, meg hogy meg ne éhezzek tíz napig, és felgyugsz engem annak a kokasnak a seggibe, akit a legjobban útálsz. Tíz napig az a szerencsétlen pára szenvedni fog, de addig nekem lesz időm, hogy kiverje az izzadság a meszet a gyomromból a bundámra, és tojáshéj nőjön körém.
Hát így is lett, a kokas megszülte a nyulat, amit a ház ura meg is talált, és egészen addig azt hitte, hogy strucctojás, míg a nyúl a vitrinben ki nem bújt a szeme előtt a tojásból. A ház ura nem volt olyan ijedős, mint Péter, és nem tojt be, mikor meglátta a nyulat, és meghallotta beszélni is, hanem bepisált. Ezután szépen összeültek ük ketten, és megbeszélték , hogy ezentúl mindenkinek húsvétkor hogyan kell viselkednie. Szóval a húsvét ura jelképesen a nyúl lett. Míg beszélgettek a bortól jól eláztak, és ma is eláznak legtöbben ilyenkor az urak, ne tessék tagadni!!! Dehogy a menyecskék is elázzanak, úgy mint ők akkor ketten, a mai napig úgy segítik hozzá üket, hogy meglocsolják üket. Régön még vödörrel tették, mam már drága a víz, és van sok göthös menyecske is, amelyik nem bírná túlélni a megfázást, úgyhogy meglocsolják üket büdös kölnivel, hogy lehessen a részeg embernek az napra kifogása, hogy miért is nem nyúl hozzája az asszonyhoz?
A mi családunkban a nagy beszélgetés óta szent lény a nyúl, nem szeretjük a husát.
Ugye nem kell ideírnom, hogy így vót, mert azt mán mindenki tudja? Vagy nem? Ej Péter, nem értetted? Hát miért nem figyeltél? Ha buta ember is leszel, jó még válhatik belőled is.......