Kipa /zsidokrol,nem csak zsidoknak/Kulturalis kitekinto

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A zsidó hét vasárnappal kezdődik

Szombat-délután-1030x875.jpg

Illusztráció: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár anyagából)
A zsidó vallási hagyományban a szombat nyugalomnap, amelyet az Isten – a Biblia tanítása szerint – az emberért alkotott és megáldotta azt.

A szombat, vagy sábát
Minden hét hatodik napjának (péntek) naplementéjétől (a zsidó hét vasárnappal kezdődik, ez a jom rison, első nap, mert a hét napjait „a szombattól való távolsággal számítjuk”) a következő nap estéjéig, a csillagok feljöveteléig (három közepes fényű csillag) tartó időszak a sábát, a szombat napja.

fűszertartó.jpg

Fűszertartók
Minden hetedik nap tehát pihenőnap. A Tóra utasítása szerint: „Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind, ami benne van és megpihent a hetedik napon, azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.” Szombaton tehát tilos dolgozni és olyasmit cselekedni, ami a hétköznapokra jellemző.

A hagyományos szombat megtartása
A sábát nem csupán elkülönül a hét munkával töltött többi napjától, hanem emlékezteti a zsidókat az egyiptomi kivonulásra, az elnyomásból a szabadságba, a néppé váláshoz vezető útra is. A szombat megtartásához már jóval előbb meg kell kezdeni az előkészületeket. Először is be kell vásárolni és el kell készíteni az ételeket olyan mennyiségben, hogy szombaton legalább háromszor tudjunk étkezni. Az asztal megterítése is több szimbolikus jelentést hordoz.

kiduspoharak.jpg

Zsidó múzeum
A szombati asztal terítése
A fehér terítős asztalra tesszük a két szombati kalácsot, a bárheszt. Azért kettőt, mert a pusztai vándorlás során jutott táplálékra, a mannára emlékeztet, amelyből – a Tóra tanúsága szerint – pénteken dupla adag hullott. Az asztalra szokás sótartót tenni, mert a só az állandóság, a romolhatatlanság egyik szimbóluma.

Az asztalon kell lennie bornak és pohárnak mindenki számára. A bor a kidushoz (ünnepi étkezéshez) szükséges: „A bor megvidámítja az ember szívét.”

A szombati asztal fontos kellékei a gyertyák. Legalább kettőt kell gyújtani még a sábát bejövetele előtt. A gyújtást megelőzően szokás az odakészített perselybe néhány pénzérmét, cedákát (adományt) tenni.

A szombat megszentelése
A szombati lakoma halból és húsból áll. A hal a sokasodás, a szaporodás, a termékenység egyik jelképe. A hús az ünnep, az öröm, a jólét szimbóluma. Az étkezés végeztével köszönetet, áldásokat mondanak (bencsolnak).

Az előkészület után a férfiak (vagy az egész család) elmennek a zsinagógába, ahol megtörténik a közösségi szombat-fogadás. Ilyenkor a szokásos köszönés: Sábát sálom! (békés szombatot)– majd ez után, otthon következik a szombati első étkezés, a szombat megszentelésére, a kidusra.

A családfő elmondja a szokásos áldást,a borra, majd a szombatra és mindenki iszik a borból/szőlőléből, majd a kézmosás (vassolás) következik, ami után már nem beszélnek, amíg nem ettek a barheszből. A családfő ráteszi kezét a bárheszekre, elmondja az áldást, és mindenkinek ad belőlük egy-egy részt.

A férfiak a szombat délelőttöt a zsinagógában töltik. A zsinagógából hazaérve, következik a szombati második étkezés. Előtte általában pálinkára vagy más kóser röviditalra mondják az áldást, majd ezután süteményt esznek. Az ebéd a hagyományőrző helyeken sólet. Étkezés után pihenés (nápecolás), vagy séta következik.

A szombati harmadik étkezés az uzsonna, süteménnyel és hallal.

A szombat búcsúztatása
Az esti ima után, ahogy köszöntöttük és megszenteltük a szombatot, ünnepélyesen el is búcsúztatjuk, elválasztjuk (hávdálá) a hétköznapoktól A szombat alkalmat ad arra, hogy közösségben is legyünk, és arra is, hogy a család együtt töltse pihenéssel, olvasással, ezt a fontos szent napot

(Vendégszerző: Prinner Gábor levéltáros
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár)
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Miért úgy öltözködnek a vallásos zsidók, ahogy?
Hagyomány, hagyomány, hagyomány...

bekishe-1-crop-584x430.jpg

A hagyományos viselet
0 3 081
Megoszt

Az ateista, vagy más vallású emberek gyakran rácsodálkoznak arra, hogy milyen sokféle hagyományos viselet van a zsidó vallási hagyományokat őrző emberek körében. Akit véletlenül őszintén érdekel, hogy milyen múltjuk, magyarázatuk van az egyes ruhadaraboknak, azoknak ezt segítünk az alábbiakban megérteni.


A zsidó öltözet darabjai többnyire a hagyományok továbbélései, egy részük a Tórából levezetett „törvényekből” tevődik össze (ez a halaha). A fekete kaftán (a bekishe), vagy a szőrmekalap (srájmli) és a fehér harisnya, a lengyel zsidó nemesek öltözéke volt. A köznép ruházata a stetl, a hagyományos kis falu szokásainak nyomát viseli magán. A nők öltözködésénél a fő szempont a szemérmesség. Követelmény, hogy ne legyenek kirívóak. Ezért is kötik be a fejüket, hordanak hosszú ujjú ruhát és térd alatt érő szoknyát.

A fej befedése
A zsidó öltözet legismertebb darabja a férfiak által viselt kipa. Noha jellegzetesen zsidó ruhadarabnak véljük, a Tóra (Mózes öt könyve) semmiféle előírást nem tartalmaz rá vonatkozóan. Így a sapka viselése nem vallási előírás, csupán népszokás. Héberül a kapedlit kipának mondják, amely szó kupolát, égboltozatot is jelent. Amikor a zsidó férfiak a sapkát fejükre helyezik, olyan, mintha az Ö’való ege borulna föléjük, védelmet és lelki biztonságot nyújt számukra.

Hagyományos zsidó öltözködés
ELŐZŐ 1 a 6 KÖVETKEZŐ









6-8-80x80.jpg

5-8-80x80.jpg

4-10-80x80.jpg

3-12-80x80.jpg

2-ruga-80x80.jpg

1-jarm%C3%BClke-80x80.jpg


A fekete, bársony anyagból készült kipát (más néven jarmülkét) az ortodoxián belül az ultraortodoxok hordják. E csoportba tartoznak a haszid zsidók is. Ők egyébként viselnek néha sötétkéket is.

A kötött, legtöbbször színesebb kipát (a rugát) a modern ortodoxok hordják. Betartják a vallás legfontosabb szabályait, azonban nyitottabbak a hétköznapi életre is. A cionista zsidók (Izrael államot támogató zsidók) is kötött kipát hordanak, gyakran Dávid csillaggal a tetején.

Világosabb kipákat viselnek a neológ zsidók (hazánkban a neológia a legelterjedtebb). Mindenhol egyforma a fehér kipa, ezt mindegyik csoport ünnepekkor hordja, sohasem hétköznapi viselet.

Amíg a férfiak sapkát, kalapot, addig a vallásos zsidó nők kendőt viselnek. Ez azonban csak a férjezett nők számára kötelező, a hajadon lányok fedetlen fejjel maradhatnak, mert nekik még „nem kötötték be a fejüket”. Az ortodox feleségek rövidre szokták vágatni a hajukat. Ez a „hagyomány” a keresztes hadjáratok óta létezik. Oka pedig az, hogy ezzel is védik a nőket, hogy ne legyen csábító a külsejük…

A házas nők reggeltől estig befedik a fejüket, parókát hordanak, vagy kendővel (tichel) takarják a fejüket. Otthon is, mert vendég bármikor érkezhet, s hogy ilyenkor ne vonják el férjük figyelmét, előtte sem mutatkoznak fedetlen fővel. A fejkendőt, a tichelt a hosszú hajú nők és a rövidre vágott hajúak is hordják. Az ortodoxoknál fontos, hogy a haj ne látszódjon ki, ezért ők inkább a parókát használják. A mélyen vallásos nők levágatják a hajukat és parókát hordanak, ekkor nem használnak kendőt.

A férfiak ruházata
Magyarországon zsidó öltözetről legelőször az 1421-ben befejezett Budai Törvénykönyv rendelkezik. Ez hegyes zsidókalapot, vörös köpenyt ír elő, rajta a sárga folttal (zsidójel). Ez a törvény nem országos, hanem kifejezetten budai helyi alkalmazásra készült.

A bekishe – a kaftán haszid zsidó neve, amelyet eredetileg (a 18. században) egyaránt viseltek zsidók és lengyel nemesek. A haszid mozgalom tagjai máig őrzik a stetl öltözködését, hogy megkülönböztessék magukat a modern világ öltözködési kultúrájától. A sábát napi (szombati) öltözék része a prémes strájmli (kalap), fekete kaftán és a fehér zokni. A bekishe fekete selyemből, újabban poliészterből készül.

A nők ruhája
Cniut szerint öltözködni azt jelenti, hogy méltóságteljes darabokat hordunk, de nem helytelenül. A cniut (erkölcsös divat), három alapvető szabályt fogalmaz meg, amely szerint van:

alkalmatlan ruha, hivalkodó öltözet, helytelen viselet.

Alkalmatlan az a ruhadarab, amely megmutatja azokat a női testrészeket, amelyeket feltétlenül el kell takarni. Ilyen lehet az átlátszó ruha, blúz, vagy szoknya is.

Hivalkodó viseletről beszélhetünk például akkor, ha egy nő piros ruhát vesz fel, hiszen a piros szín természetétől fogva vibrál, ami fölöslegesen feltűnő az utcán.

Helytelenül viselt ruha akár egy „kóser” szoknya is lehet, ugyanis ha sétálva nem is látszik ki a térd, vagy a comb, ám amint leül a hölgy, a szoknya feljebb csúszik, és a takarandó testrészek máris láthatóvá válhatnak.

Ezek a ruhák, öltözetek leginkább a vallásukat mélyebben gyakorló nők és férfiak viseletei. Hazánkban, akárcsak bárhol a világon – még Izraelben is –, a többség az európai ruhákat, kiegészítőket hordja. Magyarországon az 1867-es kiegyezés óta – amikor a zsidóság emancipálódhatott – a kornak megfelelő ruhákat hordják. Ma már a magyarországi zsidók döntő többsége sem a hagyományos zsidó öltözködést viseli. Természetesen a zsinagógákban azért a nők a cniut által előírt öltözködési szabályokat próbálják követni. A férfiak – még ha nem is zsidók – természetesen kipában, sapkában lépnek be a zsinagógákba.

Vendégszerző: Prinner Gábor, levéltáros Zsidó Múzeum és Levéltár
 
Oldal tetejére