Amit említettem,az nem betegség;a légkondícionálás hozza elő,főleg,ha rossz helyen van ahol kifúj.Nincs rá kezelés,máshova kell ülni vagy állni,vagy ki kell menni a légkondicionált helyről,és rövidebb-hosszabb idő alatt magától elmúlik.
Szóval,ha már beül az ember a helyére,nem nagyon tud mit tenni.
Igazából akkor a saját félelmeink miatt bántunk olyanokat ,akiket nem is kéne.Meggondolandó.
Igen érdekes dolog -a másik oldalról - muzulmán orvossal beszélgetni.Még a fiatalok is kerülik a szembe nézést automatikusan;de tudják,hogy az ember szemébe kéne -illene - nézni ,szóval magukra erőltetik hogy szembenézzenek az emberrel,de látszik,érződik,hogy kellemetlenül érzik magukat.
Az ember meg -tudván,hogy a kinézetük,vagy a nevük alapján valószínűleg arabfélék - próbálja kerülni a tekintetüket,de európainak a szembenézés a természetes,szóval igen nehéz nem keresni a másik szemét,akivel beszél.
Olyan az egész,mint amikor valakivel szembemegy az ember az utcán,pont szembe,és mind a ketten ugyanarra lépnek ,hogy kikerüljék egymást,de csak jobbra-balra lépegetnek többször,mintha táncolnának,mert mind a kettő a másikat akarja elengedni.
Csak az utcán mindig nevetés a vége,de szembenézés -tekintetkerülésnél valahogy nem lehet nevetni,az komoly.