Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. Ila1

    Ila1 Állandó Tag

    Attila kedves barátom meghívásomra érkezett közétek, fogadjátok szeretettel őt és verseit. :)
     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Én, az Ember.Ezzel eleget mondtam?
    Vásznon őrzöm és tömör betonban,
    Hidak karcsú ívét és tornyok
    Rajzát húzom az égre,
    De ha kérdezik, mi végre?
    -Talán mindent a földre rontok.

    Válasz ez is létem panaszára:
    Mert Isten magamra hagyott,
    Hát magam legaljasabb társa vagyok!
    - S ezt örökítem a holnaputánra.

    Én, az Ember. Dőlt homlokom mögött
    Ott guggol pattanó inakkal,
    Akit a Mindenható megkötözött,
    De ingere véremmel együtt nyargal
    Mint a musztáng- mint a prédára
    Omló vad, ha csap csupasz, lüktető vénára.

    Én, az Ember. Mindig mély, friss kútból
    Meríthetek üde, új eszméket,
    S ha rozsdál, feszítek újból
    Hálót- jaj, magam font kerítések!
    Én, csak én lépek át először rajta,
    Hogy tömegnyi kőnek legyek bálványa, atyja...

    Én, az Ember. Büszke dolgos két munkáskezemre,
    Mely még csecsemőt ringat, de már temetne-
    Nem ifjat már, testvért, dehogy! Csak kort, hitet
    S eleven reményt ha már nem hízik senkinek.

    Én, az ember. Kimondani is szörnyű hatalmam
    S borzalom tudni hogy még lesz nagyobb.
    Állatok között mivel tudós maradtam,
    Már nem elég a konc: éhes, még éhesebb vagyok!

    ajánlás:

    Hagyd pihenni békén a halottat.
    Majd hegedű borzol föléje hantot.
    De a költő kezéből ki ne lopd a tollat,
    Szívéből a dalt, a csókot, a bűvös lantot;
    Menj, siess! Rohanj! - építni vagy törni mész,
    Fuss! Szaladj! E város ma is ölelni, ölni kész!

    Budapest,2007.
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Vízben,földön,hűs levegőben,
    Fűszál karján,dús legelőben,
    kőben, vasban,fényben,a fában
    Külön-külön és egymagában
    Bújj kicsi csönd ide hozzám!

    Felhő játszik a tó tükrében,
    Bolyhos esti dalt sző tündérem,
    Bújj kicsi csönd ide hozzám!

    Tűzben,jégben
    Csöpp eső csöppenj bátran!
    Hóban,szélben
    Gondolat röppenj,lássam!

    Alszik az éj tovapergő hullám fodrán
    Csöpp eső csöppenj,
    Szép szavam röppenj,
    Bújj kicsi csönd ide hozzám!:p
     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    :444:
    Erdők fölött, lombok között
    Megcsillanó dombok mögött
    Alszik hamvas délutánom,
    Tó tükrébe néz.

    Délutónak dísze, éke
    Gyémánt fényt szór arany égre,
    Mint őszi homlokon
    Simító gyönge kéz.

    Szél fut rét szép hada közé,
    Karcsú nád dereka köré
    Selymes illatot lop, onnan
    Szórja szét kincseit.

    Alszik vágyam, pihen álmom
    Elterülve délutánon,
    Bágyadtan ring el a tájon:
    Csak hiánya ég, magányom
    Hogyha fáj, még jobban fájjon,
    Ha Ő nincsen itt!
     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Temetni ráérsz

    Ma meghalok. Nem nagyon, csak éppen annyit,
    Míg termetem nől egy-két arasznyit,
    S a világ úgy emlékszik rólam,
    Hogy hiányzom- hogy nem hiába voltam;

    S míg én vádlón, mégis szerényen fekszem,
    Megdöbben a táguló bogárszemekben
    A felismerés: "ne temessük még el!
    Hisz' adós maradt a legszebb versével!"

    Közben jönnek sorra a nagyok, a hősök,
    S ahogy náluk az én lelkem elidőzött,
    Most ők néznek le rám sírom pereméről:
    Értik-e halálom? Vád süt mind szeméből.

    ...És három, három vézna, kemény árnyék
    Mint ki mindig éhes, folyton fáznék,
    Súlyos vállakkal, feszülő dacos alakban
    áll kissé hátrébb szótlan, mozdulatlan.

    Jaj így már bánom! Nem ízlik a játék:
    Hogy mókából dobom el, mi ajándék,
    Hogy tollam semmiért rög közé vetem,
    hogy felelősség legyen lenge köpönyegem...

    ...S jaj a szemek! A szemek! "Ne menekülj, gyáva!
    Életet kaptál: ingyért- ez szerint hiába,
    Mert kettős szerelmed csalod itt meg:
    Azt, kit hiszel- s őket, kik benned hittek!"...

    ...eszmélek.
    Szobám sejlő homályt ültetett körém.
    Visszatértem néhány pislogás ködén
    Át,az íróasztal zsúfolt csendje bámul,
    Kattan a fény.Álmom szememre zárul.

    2007.május 27. Rákoskeresztúr
     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nem vagyok itt

    Nem vagyok itt.Elrepültem.
    Tiszta szemű ház tornyára ültem,
    S onnan bámulom a Várost-
    A kitaszító szót,az igazságost
    Hagyom császkálni körülöttem.

    Megbékélt gondolatokkal
    Húzom magamra az est fényeit.
    Emberek!Ti elvagytok magatokkal,
    Csak e zugot hagyjátok nékem itt,
    Ne üvöltsön,ki szívében nagyott hall!

    Nem vagyok itt.Most pihenek,
    Pihen bennem a gőg,az alázat,
    Az ázott utcák,a villamossinek,
    A nappal zajba roskadó házak,
    És a virágok sem nyilnak most senkinek.

    Majd jövök.A hajnal szül meg újra,
    Ébreszt és hamvaszt itt Napot,
    Titok és harmat szitál az útra
    Majd,tükrözve álmot,pörgő csillagot,
    S talpam alá a válasz,hogy ki vagyok!
     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szerelem

    - Hová, fiú?
    - Messzi idegenbe...
    - Merre, leány?
    - Csak a fiú után...
    - Meddig, fiú?
    - Míg szép jövő fogad be...
    - Meddig, leány?
    - Járok párom útján...
    - Mit vársz, fiú?
    - Hogy utólér a leány...
    - Mit vársz, leány?
    - Csak párom várjon reám...
     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Magamnak, szeretettel

    Jövőd lett.
    Szárnyaid még ki sem nőttek,
    Már szabad ég járt előtted
    És az álmok,mit tegnapok szőttek.

    Benne látod
    Vajúdó,árva világod:
    Egyszerre gyöngyöd és átkod
    Lácra vert szép szabadságod.

    Csak nézed
    Ahogy kicsordul véred-
    Félre kellene lépned,
    De Te imáktól vársz segítséget.

    Csak várod
    Hogy égjen,pusztítson lángod:
    Hát tolladat vérbe mártod,
    Hogy lásson ki sohasem látott.

    Árnyék
    Mindez,fényt űző tájék-
    Ha senki nem mondja,játsz még:
    Hamvába hajlik a szándék.

    A sorsod
    Hogy megjárd a Mennyt és a Poklot
    S a végén semmivé foszlott
    Lelked terítsd ki,mint rongyot.

    Új Ég
    Születik,új Földön új Nép
    S gyermeke Magány-ha tudsz még
    Hazudni,hát Reményt hazudj még!

    Ha támad
    Benned ősi alázat
    Megfelelni világnak,
    Kedvesnek és jóbarátnak,

    Tudd:nem Érted
    Cívódik Ösztön és Végzet;
    Bár osztozik rajtad Igéret
    És Vád-de csak vádol az Élet.

    De már tudtad
    Arcal a felsővasútnak:
    Megvernek,ágyékon rúgnak,
    Mert ez jár a gyengének,rútnak.

    De a Nőket,
    Mint kacagó szőlővesszőket
    Ültesd lelkedbe-Őket
    Őrizd meg habzó jövőnek!

    Ha már emlék
    Lágy kenyér,falon a szentkép,
    A tejföl,ha sebedre kenték
    S nádast búvó naplementék...

    ...E korban
    Vágyak az üres gyomorban
    Ébrednek,majd halnak bokorban
    A bányászsoron,víg nyomorban.
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hazám virága

    A tegnap egy csoda-
    mosolyodból fontam,
    kapaszkodtam Beléd
    és én is mosolyogtam;

    és át- meg átszőttem
    édes álmodással,
    igazmondó hittel,
    boldog ragyogással:

    reméltem és bíztam,
    oly fontos volt hinnem,
    hogy nem üveg és kavics
    lelkemben a kincsem!

    A ma,mint egy álom-
    úszik benne lelkem,
    tiszta szép szemedtől
    én is tiszta lettem;

    megköszönni mindezt
    született e kis dal,
    takard be,Virágom,
    gyönge szirmaiddal:

    ne bánthassa világ
    irígy veszedelme,
    Néked illatozzon
    szerelmünk szerelme!

    A holnap legyen áldás
    minden szívre,szájra-
    de mindenek előtt is
    a szép magyar Hazára;

    nem lakhatom máshol,
    nem lakhatol máshol
    csak ahol e kis föld
    életemhez láncol:

    Életem, halálom,
    szerelmes virágom-
    nincs nálam gazdagabb
    széles e világon!
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Féltés

    Bennem itt feszül mindig,tompán,
    mint álmában moccanó oroszlán
    a kérdés.

    De teszem a dolgom.Sajgó közöny
    és verejték szánt végig könyökömön
    míg lehull.

    Bánatom munkál,hiszen tudom:
    érted sikolt ma minden mozdulatom
    a gépnél.
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Homokóra

    Megfordítod nekem?Kérlek!
    Míg tolakszik egy másik anyagdarab,
    Súlyos csöndből telik a fészek,
    A remény az utolsó porszem marad-
    Szép,lányos mozdulattal emeld kezed:
    Törékeny jövőn táncol sóvár emlékezet...

    Apám!Büszke Dél szilaj farkasfia!
    E leányt válaszd nekem!Te tudod
    Milyen férfinak férfival harcolnia
    S halni Honért-de nekem ez jutott,
    Népet adni a vérrel szerzett rögnek,
    Friss öröm áldását a megkötözöttnek...

    Anyám!Te boldog reményt ültető,
    Sátrak tövében,folyton új ég alatt-
    Bölcsőből emlőd után kap születő
    Holnap-nem vész mind:egy még maradt!
    E leányt mint Magad,szeretve kívánd néki
    Mint szívükben apát s anyát együtt élni!
     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ars poetika

    Verset
    jobbat,szebbet
    írnak sokan-
    de mi bennem fogan
    tapasztalás:
    nem mondja más
    el helyettem.
     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Amikor ébred a hajnali táj,
    Buta kis szél szava száll,muzsikál;
    Fakuló árnyakat űz el a fény,
    Tiszta szemekben gyúl a remény...

    Illatos harmatot old a magány,
    Fűre borulva alszik a nyár;
    Hűs szava pendül,kócol a dal,
    Nyújtja az álmot a vén zivatar...

    Dombokról fut le a nyárdélután,
    Illata nyúl csak a tegnap után;
    Emléket olvasztva dúdol a szél,
    Cirógató szava Rólad zenél...

    Pázsitok árnya rejt tünde-csodát:
    Hangya varázsol,gyűjt vacsorát;
    Asztalhoz gyűlnek a csillagok mind,
    Álmodni készül a táj odakint...

    Fürdik a Hold csöndben,meztelenül,
    Hol fák alatt tó arany tükre feszül;
    Partjain mozdul az éjjeli nép,
    Hallani jó,megérteni szép...
     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hozzád tartozom

    Hűs hajnal csókol így
    álmos illatú mezőt,
    fénye hinti szét szép titkait
    s füröszt boldog ébredőt:
    Te maradj így meg nekem...

    Fűszál selyme ringja így
    harmat csurranó dalát,
    Napnak játszó gyémántszép tüzét
    áldozva szórja önmagát:
    Te maradj így meg nekem...

    Víg tavasz bukdácsol így
    fényt kaszáló kerteken,
    ölelése balzsam,új-hozó
    hű szerelme végtelen:
    Te maradj így meg nekem...

    Csöpp esőcsepp habzsol így
    büszke vágyat vén Dunán-
    egyéválik szabad és erős
    boldog ősi nász után:
    Te maradj így meg nekem...
     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Egyszer Mindenki Hazatalál

    Keleti szél a Dunára jár,
    A táti úton rámtalál-
    Hozza felém az otthon szavát...
    Jaj szegény ember,csak húzd az igád!

    Keleti szél fut,nyugatra tart;
    Ölel a csönd,befogad a part
    Hol szikrázva hív,csalogat a víz...
    Jaj szegény,emberben sohase bízz!

    Keleti szél fut át Dorogon,
    Verejték szalad le homlokomon,
    Cserepes szóból faragok imát...
    Jaj szegény ember,csak húzd az igát!

    Keleti szél,rádbízom a szót:
    Gyűlölet szívemben sohasem volt,
    Belőle szegények vígasza száll...
    Egyszer mindenki hazatalál!
     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Élni kell

    Élni kell.
    Tudom,parancsol bennünk nagyobb hatalom,
    Ha még egy napért fakérget kell rágnunk
    S féreg után csúszni a zogogó avaron,
    Mert élni kell.
    De most,te magyar,még két lábbal állunk
    E földön!De nincs már bennünk testvéri alázat:
    "Enyém" miatt marcangol közöst az érdek,
    S mert paloták ülik az ezeréves házat,
    A munkás száj tükre e vár szégyenének.
    Mert ezt is megéltem:kik gyönyörű Hazámat
    Tiszteletre méltó módon képviselni lennének
    Hivatottak,törvényt alkotni jövőnek-mának
    -Magukból s így e nemzetből bohócot csinálnak
    S ----------------- le annak ügyét,kiből élnek
    -S úgy ahogy van e szegénnyé tett,
    magára hagyott magyar népet.
     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Esőke

    Esik.
    Máshol talán szebben,melegebben,
    Mint tó tükrén ha halász madár
    szárnya vége rebben,
    S a parton apró gyermekhangok
    kacaja ha csattan
    S megül végül hintázva
    a felhők közt a Napban.
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Fogadj el!

    Furcsa világban születtem-
    Hidegen pihegett körülöttem,
    De tulipánt fogant a kőben:
    Fogadd el tőlem!

    Furcsa világ nevelt fel,
    Hogy atomja legyek,mint ember
    Egy lélek férfiban,nőben:
    Fogadd el tőlem!

    Furcsa világ,mi éltet-
    Véremért adott csak szépet,
    És én nem sajnáltam a könnyem:
    Fogadd el tőlem!

    Furcsa világom gyászol,
    S kacagva lök el magától,
    De én szívemet dalokba szőttem:
    Fogadd el tőlem!

    Furcsa világ:bánt,tép is-
    Én szeretve szeretem mégis,
    S hogy létemet így megköszönjem:
    E kis versem Te
    Fogadd el tőlem!
     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Gólya, kicsi gólya...

    Elbújok, elrejtőzöm,
    Ne keressen senki sem
    Ősi égen, ősi földön,
    Madár járta szép vizen.

    Elbújok, rejts el engem,
    Éjbe forduló világ,
    Árnyékod elfedezzen
    Minden bűnt, minden hibát!

    Sötéten úszó bánat,
    Kavargó fellegek:
    Kerüljétek el Hazámat,
    E kicsiny, szép helyet!

    Elbújok, messze járok,
    Átok ül véremen,
    Esőben én kiáltok,
    Erdőben, tág réteken:

    Források hűs ölében
    Tisztás nyugalma óv,
    De hiába őriz Éden
    S vigyáz, mint ottlakót -

    Szívemben más a hajnal,
    S éjjelem visszajár,
    Otthoni szép madárdal,
    Büszke tél és tiszta nyár!

    Szívekbe sajgó bánat,
    Fájón érintő szelek:
    Kerüljétek el Hazámat,
    E kicsiny sebhelyet!

    Elbújok, elrejtőzöm,
    Ne találjon senki rám,
    Testem, mint múló börtön,
    Lelkem, mint óceán.

    Tiszta falú friss szobákat
    Fut be álmom, mint a szél,
    Nyugodt szívben él bocsánat
    Ami elmúlt, mindenért.

    Lágyan ringó búza álma
    Földeken teríti szét,
    Szegény ember asztalára
    Imájában hinti rég:

    Szemekben fürdő bánat,
    Örvénylő fellegek
    Kerüljétek el Hazámat,
    E kicsiny, szent helyet!
     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Attilához

    Érzek valami súlyos hasonlóságot
    Sorsunk szabásában-Talán most
    Ha élnél,megtagadnál-látod
    Én is szembe merem köpni a világot:
    Úgy szeretem e népet,az embert,az igazságot.

    Mert az igazság mindenek felett:hű barát,
    Hű szerető-ezért ha kell,megtörök,
    Meghajlok mint a nád-
    Mintha magad hallanád?
    Bújkáló versed csacsog a ritka fű között.

    Gyártelepek és vágányok hajlanak ma is
    A tekintet elől a messzeség után-
    Kihordott kabát alatt kenyér
    S ritkán becézett munkástenyér
    Szorít füzetbe tollat,meleget.De elfér az ima is.

    Bármit mondtál,egyet sosem:a leg-
    fontosabbra nem jutott idő,s vissza-
    térni nem tud sem a hős,sem a balek.
    A költő meghalt.Úgy hívták:József Attila.
     

Megosztás