Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Tétova dal

    Hasonlít Rád az alkony, a vörös tégla;
    A madár röpte, a fészke is néha;
    Hasonlít Rád a bújkáló homály;
    A rokoni csók, az álmos szamovár;
    Hasonlít Rád a nyújtózó meleg;
    Az esőben altatót dúdoló terek;
    Az estébe forduló utcák, házfalak;
    A lebegő nesz, a csönd, ha rámszakad;
    Hasonlít Rád a kiterjedt égbolt-
    Minden mi lesz, van, minden mi rég volt.
     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hegyet kiáltok,
    Zsombékra lépek,
    Egekig nyúlok,
    Felhőket tépek-
    Maszatol lelkem
    Megannyi álmot:
    Neked mesélem
    Ezt a világot!
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Tükröm

    Szél szagú tavon kacsázó
    kis, lapos kavics, ha szökken
    messze, messze-
    lelkem illatán tanyázó
    arcod:tükröm:összetörtem,
    vesszen el! De
    mégse jó így! Nincs helyette
    más!...
     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Laci bácsinak

    Emberből vagy igazán:
    Mert lelked kavarta fergeteggel,
    Elméd láza által hajtva
    Rohanva rohannál komisz diadalra,
    Soha fegyvert nem őriző tenyereddel
    simítva hűs papíroson-
    Ez a Te békéd.
     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Utazó

    Talán csak azért tévedtem e tájra,
    Mert kinek nincsen, sosem volt barátja,
    Annak semmi nem oly idegen, bántó,
    Mint saját lelkében üvöltő pár szó.
     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szilánkok, tövisek, rózsák

    Világ végén járok,
    idegen a táj is,
    vadhajtásként nyúlok
    a kelő Nap után is!
    -----------------
    Tágra nyílt szemedben
    a vágy hulláma csapdos
    így tépsz, szaggatsz engem
    és parancsolsz magadhoz!
    -----------------
    Ha már céltalan a csend s a szó
    ha már a bánat
    koldus- társnak
    szegődik Hozzád, s lesz Nálad
    bentlakó
    veszíthetsz- e bármit, nagyot
    annál többet, mint ki elhagyott?
    ------------------
    Könnye gyöngy, szerelmes patakom
    bús dalában sorsom folyatom
    lelke lángja bíbor üzenet:
    szép legyen, mi szépnek született!
    ------------------
    Legyek csak csend, puha némaság
    betakaró, meleg nagykabát
    a dalokban várakozó szünet
    legyek- vagy ne is legyek semmi Nélküled!
    ------------------
    Féltelek
    mert oly' virágom vagy,kinek
    ritka illatát másnak oda nem adom!
    Szívem kertjében virulj és senkinek
    ne nyílj, ne pompázz csak nekem!
    Bimbódon hajnali csepp legyen
    ahonnan Nap fényét lopom
    ha csordul lázas ajkamon!
     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Égrekiáltó

    Halott voltam már mikor megszülettem,
    Anyám méhe a gyásznak adott:
    Ridegen múlatják körülöttem
    Semmicske jövőmet a napok;
    Csak pillanatok jutnak édes ízzel,
    Hogy csámcsogjam emlékit éhes ínnyel.

    De ezt is megköszönöm,
    Pedig e vers is csak íly' börtönöm.
     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Kaleidoszkóp-ember

    ez nem vers-talán festmény
    rózsa ízű könnycsepp
    a vászon mosolygó anyagán
    szépen rakott kő
    márvány vagy bronzszobor
    néma sziluett az egyiptomi éjben
    dzsunkák csobognak ritmusára
    a Jangce hajnal-bíborán
    a blues hajlik kéken és lilán
    a Mississippi köldökéhez
    anyátlan gyermek kitaszított zokogása
    a bendzsó sárga kopogása
    de ez nem vers-talán álmodás
    holló fürtjébe markoló alkony
    zsenge talajra hullt ima-morzsa
    számlálja szilánkjait szürkén sorba,sorba
    míg fehéren dúdorászó köd tapad
    epedő tincsbe az ősz Temze homlokán
    (az is mennyi királyt látott
    koldulni az utókor kegyeit!)
    de ez nem vers-talán tarka
    rongyaim rázom ostoba szavakba
    s csorbán hasal egy bádogbögre
    ásító tejében nekem szánt szánalom
    (holnapra az is ki lesz öntve)

    Este van.Selymes,lágy,anyás.Ma már
    nem hasad tovább
    bennem a fájdalom.
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hidak

    Ember vagyok,de nem egy.Minden új,születő
    gondolat más embert csinál belőlem
    mint a szobrász akarata ha agyagnak keze nő
    vagy lába hasad a fának-vagy hull le tőben
    hogy torzóm hogyan mutat e koszfészek közepett
    már mások gondolat-formált szeme dönti el
    rebbenő,szárnytalan,súlytalan a közös összetett:
    világsymphonia maszatol rám színt s töri fel
    a makacs,emberből való csendet bennem
    -örülök ha emberként az emberért kell lennem.



    Olykor durcás leszek.Hatalomvágy nem űz
    még kisszerű világom hitébe sem szólok bele
    csak vagyok,mint a hóember-ismeretlen tűz
    a magány ritmusa,virtuóz-mód bánok vele
    s ha dacom,mert új pallót talált magának
    mely a szót mint vádat íveli-így építkezem-
    hidaim bús avatását hagyom a holnaputánnak
    csak szálkátlan hosszán simíthasson végig kezem
    aztán repedjen,foszoljon mi új remény súlyát
    tartani képtelen,vagy gátolja útját!
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Gyöngyök

    Szegény vagyok.Ezt eddig is tudtam,
    S ha magamnak kincseket hazudtam,
    Tehettem-de Neked nem tudok:hisz látod,
    Csak lelkem gyöngyeire vigyázok.
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Halk ima

    Hozzád bújok én, ha nagyon fáj,
    Nálad rejtem el bánatom,
    Neked mondom el
    Hogy éppen hol rontottam el-
    Az életemmel Neked tartozom...

    Hozzád mindig sírva érkezem
    Mielőtt összeroppannék, mint a nád:
    Vígaszt nyújt Neved-
    Hol jártam épp, nem kérdezed,
    Mert tudod milyen szükségem van Rád...
     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Bíbor eső

    Múltamba nézek, ködös a kép,
    De néhány hangulat-morzsa
    Pereg előttem: őszinte, szép
    Ártatlan mosoly tisztára mossa
    Ennyi idő után...s így lopja elő
    Hullj csak, hullj, bíbor eső...
     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nyár

    Tócsákat kerülgetünk. Csillan
    A fákon a délután mosolya,
    De eldobott sóhajainkban
    Talán álmainkat adtuk oda.

    Egy padra ülünk, én és a nyár;
    Gyermekek szemében szökik a fény,
    S a legszebb szó hazatalál
    A Sziget lomha, dús anya-ölén...
     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Őriznélek

    1, Őriznélek, ringatnálak
    Téged, lelkem szárnyain-
    Mint a szellő hajló nádat
    Futnának be álmaim.
    Lennél nekem égő harmat
    rózsa szirmán,Kedvesem-
    S ami él, mi megmaradhat:
    Lennél mindenem nekem!
     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Egyszer nagyon szomorú voltam,
    Oly egyedül volt szivem-
    Fáradtan feküdtem ágyamon;

    Vártam, hogy valaki jöjjön,
    De nem jött senki sem,
    Akinek elmondjam bánatom.

    Eindultam hát lassan,
    Át a városon,
    Sápadt lámpafény kisért;

    Lehajtott fejjel léptem
    Az üres sávokon,
    S magam sem tudom, miért

    Sírtam úgy, mint egy kisgyerek,
    Mért fáztam- nem volt hideg,
    Mért hittem úgy, hogy csak álmodom?
    Mért hullt úgy a könnyem,
    Hiszen nem bántott senki sem...
    Mért hittem úgy, hogy csak álmodom az életem?...

    Még gyakran, ha csönd fon át,
    a magány karjai,
    Felöltözöm, elindulok-

    Lépteim halk neszétől
    Még mindig hallani:
    Lelkemben égő himnuszok,

    Balladák, ódák ropognak
    Vörös szárnyakon-
    Dallamok fellege kisért...

    Könnyebb lesz szívem
    Ha megírtam dalom,
    De addig nem értem miért

    Sírok úgy, mint egy kisgyerek...
    (dalszöveg)
     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Találkozásom egy székellyel

    "Fényt olvasztok szét miattad,
    Napok lázadó meséit
    Költöm gyengének, riadtnak-
    S üvöltök, hogy ők sem értik!"

    Ilyenkor futni kell előlem.
    Reszket bennem átok, holnap,
    Jövő, minden: felelőtlen
    Társa vagyok bántó szónak...

    ...Ősz, kedves vonásokat gyúrt
    Arcába a történelem-
    Türelmet, mely nem ismert Úrt
    Csak Istent,Hazát e szép helyen.

    Isten, Haza. Két oly' erő,
    Kikért minden s semmi létünk,
    Marjon napfény, zúzzon eső-
    S a Család, melyben tovább élünk...

    ..."Ne bánts mást, de ne hagyd magad!
    Hirtelen szó éles penge-
    Ember vagy, mint más: hű, szabad
    Küzdelemre, szerelemre!"

    Egyszerű szavakban dobban
    Szív és hit: holnap nép-e,
    Melynek fejszéje sarokban
    S veres rozsdát köp fűrésze?...

    ...Szerelem csordul szeméből,
    Ha végiglát a szülőtájon,
    Ősi-gyermek kebeléből
    Mézként csöppen szó a szájon.

    Ám e szót már én képzelem.
    Ő hallgat, némán süt a vágya:
    Úszik elé a végtelen.
    Haza indul valahára.
     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Hajnalom

    Válladon alszik a hajnal,
    Szűz keze vágyakat ringat;
    Felébred, elúszik a Nappal
    S arcodon angyali színt hagy.

    S jő ezüst éji varázslat:
    Hold sugarában a tenger
    Lágy, kicsi csendje a mának,
    Hol küzdeni vágyik az ember.

    Fürdik a szómban a gond is,
    Benne ragyognak az évek,
    Gondolatom Te vagy most is-
    Hajnalom válladon ébred.

    Úgy vágyik a lélek a jóra!
    Sző maga földi meséket,
    Hogy Ég tüze váltsa valóra!
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Vallomás

    Gyermekem szemében tündöklő szivárvány
    Ahogy vár, mert látni akar: mert hiányzom.

    Mert összetartozunk- a Koldús és Királylány,
    A morc E6-os és cince E1 a gitáron.

    Lehet majd kastélyom, lóghatok kötélen
    (Sorsom csak engem int, ha vagyonom fölélem)

    Hisz' szívem óceán, iszonyú végtelen,
    De piciny üvegház, ütésre védtelen:

    Elfértek szépen, megosztom magam:
    Szép Füge, Mercédesz és a CsöppArany!
     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Égrekiáltó

    Halott voltam már mikor megszülettem,
    Anyám méhe a gyásznak adott:
    Ridegen múlatják körülöttem
    Semmicske jövőmet a napok;
    Csak pillanatok jutnak édes ízzel,
    Hogy csámcsogjam emlékit éhes ínnyel.

    De ezt is megköszönöm,
    Pedig e vers is csak íly' börtönöm.
     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Anyámat ma kézenfognám

    Anyámat ma kézenfognám.
    Úsznánk át a városon,
    Szél-alakja hajladozna,
    Copfba fonná mámorom.

    Ég zokogna, föld lehelne
    Könnyű csókot, édeset,
    Anyám mosolygó kezével
    Szorítaná kezemet.

    2007.06.17. Szentendrei út
     

Megosztás