Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szél kerget

    ...nem tudom, nem tudom...
    Szél kerget engemet,
    Úgy szalad utánam,
    Mint anyátlan gyerek,
    Bokorba bújik el
    - ne fordulj! ne kérdezz!-
    Harmat-könny pereg szép
    Zokogó zenédhez...

    ...nam szabad, nem szabad...
    Vándorbot elhasad,
    Sarudon folton folt,
    Száz falu elmarad-
    Szép sudár tornyaik
    Felhőknek feszülnek,
    Elhagyott imáink
    seregben repülnek...

    ...nem hiszem, nem hiszem...
    Vágyam csak egyre nő,
    Egeket ostromol
    Büszke-szép hegytető,
    Ormán új nép: dala
    Nyelvében, hitében
    Nem szólít testvérnek,
    Apának szívében...
     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Új szárnyak

    Új, könnyű szárnyak ragadnak innen,
    Magammal vihetem egyetlen kincsem:
    Mi legyen? Ki legyen?
    Felhők, Hófehérek!
    Takarjon irgalom, hol földet érek!
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Vásárnap

    Mosolyog a Hold, öreg jóakaró,
    A mindent megértő, eltakaró.
    Vén, kerek arczán már ott ül a Holnap:
    Köszike, megvagyok...Te is, remélem, jól vagy!

    Mocorog bennem a régi varázslat:
    Új ruhát szabni a megkopott háznak-
    Hófehér ingébe bújjon az utcza,
    Ha szabad a tánc, ha tilos a munka!
     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szabadszáj...kiírom magamból 1.

    1. Sótlanná vált az ízed, te tömény Élet!
    Fals hangjait csak tűröm zenédnek,
    És savad hergel, hogy magamról meséljek.

    2. Mert bánat becéz lelkemben, bús, árva,
    Kongó napokba lett vágyam, hitem zárva
    S nyüszít kidobva egy idegen világra.

    3. Megköszönném hát, ahogy csak én vagyok képes,
    Hogy homlokom ráncos, a tenyerem kérges,
    Fogatlan, girhes vagyok, s még csak 37 éves.

    4. De még bármi büszke érzés, ha lehet,
    (Bár erre sem akaszt a kín méltó becsületet):
    Hát sem pénz, sem ember előtt le nem térdepelek.

    5. De talán könnyű is így két lábon állva
    Mellem verni, mert nem voltam megpróbálva
    Még soha: milyen lennék gazdaggá válva.

    6. Ha most megteszem, hogy mélyen magamba nézek,
    Hogy eldöntsem, mi jó, mi kell, szükséget
    Miben szenvedek, minek hiánya élve eléget-

    7. Nem találok mást csak csupasz ürességet,
    Társtalan magányt s ehhez illő népet-
    Mit szereztem hát magamnak eddig értéket?

    8. Nézz vissza hát, szivem: az emlékek intenek:
    Ha igazságod nem is ízlik ma még mindenkinek,
    Önmagadhoz úgy légy hű, hogy ne hazudj senkinek.

    9. S ha visszatart mondani iszony vagy szégyen,
    Csúfságát rejtsd szirmok közé, szemérem-
    Mert már jó sem így, sem úgy nem lehetsz egészen...

    0. (Úgy gondoltam, ennek sem kell címet adnom:
    Csak engedem hogy follyon, hogy felszakadjon
    Bennem a múlt- s mivé terem, úgy maradjon)
     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Szabadszáj...kiírom magamból 2.

    10. Tobzódni kéjben, szenvedélyben
    Kitárulkozni tiszta-kéken
    Dühöngő nyárban, tiszta télben
    Ha farkasfog ropog, csikordul

    Zuhanni bódult örömbe, zúgva
    Kacagva tiporni, hörögve újra
    Féktelen eszmélni, rongyokra hullva
    Hogy a testből a lélek kifordul

    Hintázni felhő-kócos ágon
    Logogni izzadt szivárványon
    Csüggeni szakadt kiáltáson
    Szerelmet bolond, ki koldul!

    11. Nincs kisebb vagy nagy bűn- a bűn létezik,
    S hogy a szegény lelkére a Sátán jobban éhezik?
    Nem igaz. Gazdag, nincstelen: ha lop, elszegényedik.

    12. De kit hová tett le az Isten a Földre,
    Úgy vezet majd útja a titkos jövőbe,
    S fut rajta szépen, vagy bolyg összetörve.

    13. Kit csillaga csalogat, kit zászló lobogása;
    Van ki előtt lebeg rajzolt képzet égi mása,
    S ki csak gyűjt az útfélen, hogy jusson vacsorára.

    14. Boldog lehet mind, saját kis világában,
    S ahogy ösvények, ütköznek távol s a mában,
    Megrogynak lábaik, halva a másik karjában.

    15. Akad ki úgy dönt, egyedül jobb haladni,
    Erről kezd idővel mindaz leszakadni,
    Mit csak magának gyűjtött, s nem volt szíve adni.

    16. Részvét és jó szó, mint drága kincs, a porban
    Szerteszét hever, lám, körülöttünk egy korban,
    Mikor ezért szűköl, vergődik a világ emésztő kórban.
     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ébressz fel!

    Számban halott szavak alszanak
    Csak alszanak
    Ki érti? Ki ébred először
    A Nap alatt,
    Kinek visszakérdezni mersze
    Nemsokára
    Az igazságot koronázza
    Homlokára?

    Csak kérdezek néma, holt nyelven
    Halott nyelven:
    Ki kapja fel büszke fejét, ki
    Ismer engem?
    S ki az, ki mocsárba ránt élőt
    Élni vágyót,
    Hogy kiköpje új fogakkal, mint
    Régi rágót?

    Sorsunk csak egy. Egy csak a sorsunk
    Jaj a sorsunk:
    Kősziklába nyald, szélbe harapd
    Hogy itt voltunk
    Átkozottak!- Halott szavaim
    Csak alszanak-
    Ébreszd élő sziveddel drága
    Halottamat!
     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Csak így...

    Ha gyöngyként fűzöm is a szavakat,
    Hogy szívemből csobogjon feléd az ének,
    Csak hullámok hátán nyújtom át magamat
    S őszinte hang kisér: szeretlek Téged...
     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Röpkém

    Útban hazafelé kicsit leültem egy padra.
    Az ég súlyos arca szinte földig ért.
    Rád gondoltam; átfonó-lágy illatodra,
    S nyugodt vágy borult rám: Élni valakiért.
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Éjszakai műszak

    Sötétben kuporgok. Öklöm rejti a parazsat.
    Bennem, mint téltől búvó lomha darazsak,
    Megülnek moccanatlan a zajok.
    Szitáló nesz csupán a világ.
    Tompa a tudat s a kíváncsiság:
    A Holdról látják-e árnyékomat?
    Repülő dong, sipít játékvonat,
    S megnyugtató, hogy buta vagyok.

    Az éj bújna csontos testem melegéhez,
    Mint páncél, körülöttem a lég. Szegényes
    Hangokból csiszolna harmóniát
    A homály. Egy gép hörög s a szél
    Kavar fel port és ammóniát.
    Már szombat van, de messze még a dél.

    (J.S.B. Maximiano Cobra-Collegium Invisibile)
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Kedves...

    Kedves
    Talán a Szent Márk téren
    Most galambok tánca kavarog
    S a lányok röppenő szoknyája
    Játszik
    A fiúk csókoló szemében
    Ahogy kivillan Janett vagy
    Juliettte bokája
    S úszik utánuk
    Mint színes szalagok
    A fiatalság
    És nevető, tarka ruhájuk
    A kora reggeli fényben
    Talán most is éppen
    Ahogy a villamos döcög
    A vén Duna álma fölött
    S befut a hévem
    Itthon, Budapest szivében...
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Amikor felporzik...

    Amikor felporzik a múlt nyomán a vágy,
    S érintésed régi tájra int,
    Rezdülő bőr hulláma át- meg át-
    Csap pendülő idegek táncába megint,
    S a táltos-léptű ajak, mi szót emel
    a nyak ápolt, csábos ívein,
    S a nyelv hegyén, e láng-csodált helyen
    Fut, pihék szárnyait borzolva, mint
    Jégmadár, s mint ördög vesszeje, parázs
    Ha gerincen olvad s csordul a varázs!​
     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Lám, lám, lám...

    Lám, lám, lám! mennyire vittem:
    Van egy téglám a falban,
    S halomnyi lelki kincsem
    Száz elszívott s elnyomott dalban
    Szökkelő, szunnyadó rímem
    Lám, lám, lám!
    Már több lenne kevesebb innen.
    Nyugalom, takarj be, baj van!
    Segíts!
    "Segítsen Isten!"
     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Bátorság az, ha félelmed és a hagyományok
    ellenére is tenni szándékozod azt, amit lelkiismereted szerint helyesnek tartasz, mérlegelés nélkül a biztos bukás tudatában is.
     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Álmodik a nyár

    Nézd, álmodik a nyár
    A Ház tetején,
    Már hűs szava jár
    De csupa dísz a remény.

    Mint fürge hajó
    Ma a szél: "gyere!"- int,
    Ahogy átfut a jó
    Öreg őszbe megint.

    Álmodik a nyár a
    Poros út közepén,
    Bús nóta szárnya
    Simít lágy köpenyén;

    Távoli harangszó
    Szava pázsiton lép,
    Halk ima bong, tó
    Tükrén térdel az ég.

    Álmodik a nyár:
    Álma új ezer év,
    Hol a régi határ
    Ősi nyelve becéz.

    De még álmodik a nyár,
    Benne alszik a nép,
    Piheg a föld, a gyár,
    Szuszog a toll és a gép.
     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Egy darabka est

    Olyan szép-hozó, balzsamos az est,
    Munkám, gondom mögöttem tudom.
    Már álmosan, fáradtan mozdul a test,
    De még lelkemmel üstökös pályáját futom...
    ...Halk sóhajom rezdül. Függönyöd mögött
    Imám érint álom és ébrenlét között...
     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ha volna...

    Ha volna egy csodás, hatalmas radírom,
    Nyakamba akasztva húznám, amíg bírom:
    Húznám én keresztül széles e világon,
    E széles világban sok szíven, sok szájon.

    Sok szívnek, sok szájnak átkozó keservén,
    Napoknak magányán, fullasztó szerelmén,
    Ünnepek álszent és dőzsölő fényein
    Húznám a radírom, míg bírnák a térdeim.

    Neked egy csodás, hatalmas toll kéne:
    Húznám a radírom s utánam jönnél Te:
    Igazat szájakra, jóságot szívekbe
    Rajzolni, festeni ember-szép színekre!
     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ahogy a dal...

    Ahogy a dal érinti a csöndet
    szépen, lágyan,
    Simogatóan bús harmóniában,
    Hogy zúgjon benne minden,
    Az örök ember:
    Úgy fonnálak körül ringató,
    Tiszta szerelemmel!
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Tavaszt ültetek magamból,
    Illatokkal körberakom,
    Színét fonom szép szavakból
    S ha kész leszek, Neked adom! :p
     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ennyi

    Nincs per,mi rám ne hullna
    Nincs óra, hogy el ne múlna
    De visszatér úgyis, újra és újra

    Nincs vágy, mi meg ne hágna
    Nincs bánat, mi körbejárva
    Ne támadna hátba, jól mellbevágva

    Nincs átok mi meg ne tépne
    Nincs út, mi ne vinne félre
    Sorsom pörögve ront, söpör a térbe

    Tudom én, mi jut? Vagy túlélem
    S ha így sikerül, sincs benne érdem
    Szeretetnek- ezt dobta most a gépem.
     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Dal a lámpást tartó kézhez

    Fényre gyűlik minden élet,
    Minden szárnyaló kis jámbor,
    Akit űznek szenvedélyek,
    Lelke csillag körül táncol-
    Jól tartsd hát a lámpásodat, Gazda!

    Szöszke, csillám lényke álma,
    Hogy ő maga is tűz legyen,
    Néhány, kinek gyönge szárnya,
    Villanás csak tündér-szemen-
    Óvatosan a tüzeddel, Gazda!

    Mire megvénül a vessző,
    Friss lombokat bont e játék,
    Új bimbók ajkáról csengő
    Dalba öltözik a tájék-
    Tisztán tartsd a tüzed fényét, Gazda!

    (Hogy szavaim kicsit furcsák?
    De a gazdák jó, ha értik.
    Fénynek indulók sem tudják
    Mit találnak: őrzik? féltik? )-
    Jó magasra tartsd a lámpást, Gazda!
     

Megosztás