Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Eső

    Mennydörög.
    Tán tekéznek lenn az ördögök,
    Vagy asztalnak nézik e földi placcot,
    S verik vidáman, duhaj kedvükben a blattot.

    S az eső lágyan
    Hulló nesze már surranó harmóniában
    Csurran álommá a leveleken,
    S Isten tenyere alá fáradó szemeimen.
     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A Költő halott




    Miket össze nem írnak Rólad!
    Lám, hogy él meg egyből ezer,
    S te Egy, ha meg is halsz holnap,
    Jó ára lesz, ha már nem létezel.

    Bújják majd verseid, kik addig
    Egy sorodat nem olvasták soha,
    "Sötétben is rúgta a lasztit,
    Mert otthon nem várta vacsora",

    Vagy: "a Dunához indult részegen..."
    "Azt hitte, neki mindent szabad..."
    Ilyeneket írnak majd, s egészen
    Elhiszik, hogy tudják, ki voltál magad.

    Pedig a versek csak úgy születnek,
    Mint az ember, vagy a csillagok:
    Kiszaggatva is részei Egynek,
    S túlélődként ríják: itt vagyok!
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Völgy fölött, dombokon



    …Érdes-édes fatörzsnek dőlök,
    Csupasz talpam alatt az ország
    Pihegő, engem féltő valóság.
    Szeretem Őt, segítő ősök!

    Tenyerem nézzétek: benne,
    Mint simogatás, lapul száz álom,
    S egy, mely életem, halálom,
    Gyászleplem s nász-kelengye.

    A völgy fölé emelem most őket,
    Hol a rét szántások ölébe fut,
    S fújom, szerte fújom, mint hamut
    Álmaim és a bennük reménylő időket.

    Minek már nekem álom? Mozdul
    Alattam a hegy, körül a végtelen,
    S a fákon, virágok szirmán, réteken
    Mint harmat, már harangszó csordul.

    Lesz-e még, Hazám, erő bennünk,
    Kitartás és alázat kezet nyújtani,
    Ha az egünket látjuk ránk gyújtani,
    Lesz-e barát, ha eléd térdelünk?
     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Elveszíteni mezőt, virágot, füvet...




    Elveszíteni mezőt, virágot, füvet...
    S a gondolatok, mint vizek fölé hajló fűzek,
    Isszák, isszák egyre fáradt, vérző tegnapok
    Sápadt tavának illatát. Lettem, de nem vagyok.

    Nem vagyok csend, csak némaság, magány.
    Feszületként lógok az élet szép nyakán,
    De tekintetem bokrok alá bújik, jajgat,
    S jajgatnak a fák, a szél…csak az Isten hallgat.

    Mit is mondhatna…aki sohasem bántott,
    Csak nézte, ahogy fogam idők izmába vásott,
    S én, mint torz lelkű, rikácsoló kappan,
    Vergődtem a porban, aztán azt is abbahagytam.

    Most ülök, mint Jób, de csak a formánk találó,
    Mert rám vetve van lyukas, foltozatlan háló,
    És csak ülök a hamuban, s már vágyom a tüzet…
    Elveszítettem mindent, mezőt, virágot, füvet.
     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A magyar költőkhöz



    Adj oda mindent…
    Mindent adj oda,
    Ne nézd, kihez jut el
    Szavaid méze, ostora,
    Mert tudd meg, minden csapása
    A Te lelked lassú pusztulása.

    Adj oda mindent…
    Kérniük se kelljen,
    Írd ki magadból dühös
    Betűkben mi szemedben
    Megpattanó vágy és álom -
    Barack illatú vasútállomáson.

    Adj oda mindent…
    Mindent adj oda,
    Öledből a tüzet,
    Peregjen sorsod hamuja
    Átázott, tátogó cipődre -
    S légy boldog, ha szél lesöpörte…

    Te újra adj oda
    Mindent, mindent adj oda!
    Tolladból jajgatva
    Hulljon a vacsora
    Üres tálkájába nemzetednek,
    Kik epedve falják könnyes, magyar versed.

    Adj oda mindent,
    S ne kérj semmit érte,
    Mert magadból adod azt,
    S majd Isten fizet érte:
    Megfizet halállal, addig szenvedéssel,
    S ha jól osztod szét magad, élve temetéssel.

    Adj oda mindent,
    Mindent adj oda,
    S ne panaszkodj,
    Ne követelj soha:
    Csak lelked vonyíthat, szíved zokoghat,
    De gyönyörű szavakban zenéljen a tollad!
     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Kikacaglak, Halál Nagyúr



    Tőled féljek talán,
    Alattomos, sunyi Halál Nagyúr?
    Te már későn érkezel,
    Nem is váratlanul,
    Ha engem keresel.
    Kacagok sorsunk színpadán.

    Testvéred, az Élet,
    Ki nászodba csal minden élőt -
    Félelmetesebb nálad,
    Ígér vagyont, hű, szép nőt,
    S megcsalva vágyat
    Önmagában hordoz téged.

    Tőled féljek tehát,
    Halál Nagyúr, te bizalmasom, békém?
    Csöndre intsd Iszonyságod:
    Testvéred szenvedélyén
    Hullaként lebegnek mások -
    S vigaszul figyelnek rád.

    2008.07.28.
    Budapest.
     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Jónak lenni, hű maradni



    Jónak lenni bármi áron,
    Bárki bántson, bárki bántson,
    Hű maradni minden áron.

    Hű maradni minden áron,
    Aki bántott, megbocsásson,
    Aki hazug, nehogy ártson.

    Igaz lenni bármi áron,
    Igazságom ne kiáltson,
    Igazságom csöndje szántson:

    Szántsa be a nagy világot,
    Vesse magvát, s aki bántott,
    Annak bontson szép virágot.

    Szép virágom bármi áron
    Igaz legyen, azt kívánom,
    S hirdesse az igazságom.



     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nyújtsd ide szépen a kezedet

    Nyújtsd ide szépen a kezedet,
    Ugye nem fáj, nem fáj a valóság?
    Nézd, szemeimben az erezet
    Csupa munka árka, de a jóság
    Itt piheg ráncaimon.

    Nyújtsd ide szépen a kezedet,
    Ugye nem bánt, nem bánt a szegénység?
    Érzed, a csöndem a szeretet
    S mily boldog a tánca? A reménység
    Itt ragyog láncaimon.
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Polgárháború előtt



    Nagy hasa van már a nyárnak,
    Mint várandós, nyűgös anyának,
    Öklébe szorulnak a felhők, látod?

    Bántod a magyart, te balga,
    De pillanat épül pillanatra,
    S megszolgálod bennük halálod:

    Mert a szavak súlyos pengék,
    S az idegen karok túl gyengék,
    Hogy Isten szavát megtámasszák .

    A magyar volt s lesz - ez van írva,
    Nem lökheted börtön-sírba
    Lelkét: mert az a Szabadság…
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nézni mindig Téged



    Mikor esttel takarózom, nem a Holdat féltem,
    Enyém minden árnya, enyém az egészen.

    Enyém sápadtsága, enyém koszorúja,
    A Kárpátok közt hömpölygő igaz, lassú búja.

    Küszöbödnél megáll, s ha hiszed, koldus népe,
    Nem néztél még soha gyöngyház-fény szemébe:

    Mert kincsekkel jár telten, mégis, mint egy tolvaj,
    Űzi lábad nyomát hittel, szerelmes szóval.

    De jámbor, mert a tűrés tanította annak:
    Nézni mindig Téged, s a világ iránt vaknak.
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Senki verse (Bagyinka Mariannak szeretettel)



    Ígértem egy verset, csak Neked.​

    Látod, ujjaim közt kóbor szelek​

    találják meg féltő otthonukat,​

    s betűkbe öltöztetik Tavaszukat.​


    Fák állnak őrt felettem, pedig​

    csudák kavargó álma reggelig​

    óvó ritmusával ringat, engem,​

    a gyermeket, ki mostoha lettem.​


    Durcás köpönyeggel közelít a​

    Holnap, erdő csöndjét felsírta​

    éhező tegnapok csitulatlan​

    vágya - s egyedül maradtam.​


    S mégis…este, este várlak.​

    Pár szóban elmorzsolt bánat, ​

    hogy könnyebb legyen…s talán​

    könnyebb is lesz egy éjszakán.​


    Egy verset ígértem, csak Neked:​

    s csönddé olvadtak a falevelek, ​

    némasággá a fűszálak növése…​

    senki verse ez, Tiéd se, enyém se.​



     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    fáradt vagyok

    fáradt vagyok, megpihennék:
    valahová hazamennék,
    ahol várnak vacsorával,
    öleléssel, meleg ággyal.

    fáradt vagyok, bogár lennék:
    lámpafényben megfürödnék,
    illatos gőz esti fénye
    lenne lelkem menedéke.

    fáradt vagyok, hazamennék:
    de a magyar őszi esték
    minden ablakot bezártak.
    Fáradt vagyok, nagyon fáradt.

    nem dühöngök, ez a sorsom:
    ne várjon rám többé otthon.
    ember voltam, bogár lettem,
    s tűzbe vesztem szép szemekben.


    BP.
    10:40 2008.10.26.
     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A költők nem halnak meg soha




    A költők nem halnak meg soha,
    s ha néhanap mégis szótlanok,
    csupán vállaikra ültek megfáradt,
    eltévedt angyalok.
    Velük dalol és ültet be kertet,
    mert a költők mind magányos lelkek.

    A költők nem halnak meg soha,
    mert nem e világban élnek,
    idegenek, mint a csillagok,
    messzi tüzek, vándor fények,
    bolyongó, anyagtalan csoda,
    hogy vannak, s nem halnak meg soha.

    A költők nem halnak meg soha,
    pedig mindennap megölik őket,
    de gyermekek szívében
    születnek újra egy szebb jövőnek,
    és vének reszketeg ajkán, mint ima
    hull áldás a költők álmaira.

    A magyar költők nem halnak meg soha,
    mert a nyelvben, melyen zenélnek,
    vérük és húsuk van oldva,
    és lelket adnak e húsnak és vérnek...
    és az utolsó ember, ki a Földön marad
    költő lesz, és lelkében játszó magyar szavak.

    13:52 2008.10.19.

     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus1121


    Opus1121.
    (Én mindig azonnal )


    Én mindig azonnal a csúcsot akarom, a teljességet,
    de a csúcsok fölött a csúcs újabb csúcsai feszülnek az égnek,
    hogy szárnyaim már páncélként szorulnak lelkemre,
    folyton csak a hegy lábainál eszmélek reggelre...
    de mégis...hiába minden hajnal kiábrándulása,
    nincs szívemnek nyugta, sem hitemnek gyógyulása:
    megtörik bennem az egész világegyetem,
    széthullnak törvények,elmúlnak múlhatatlanok, de Te nem.
    Te csúcs maradsz, meghághatatlan, vágyó-kék
    óceánba szúr léted, mégsem vágyom másokét.
    Egy nap idő s tér meggörbül, meghajlik, mint a tanok,
    s mi majd egymás mellé feküszünk, az új halhatatlanok.


    Bp.
    22:50 2008.10.28.
     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus1. (Ahogyan én írok)

    Csatolás megtekintése 204422

    Opus1. (Ahogyan én írok)


    Ahogyan én írok, csak a legnagyobbak írtak,
    pedig ők szegények, mert díjaik csak díjak,
    de bennem víz a vers, és mi mindezt összetartja
    nem szerzemény, hanem Isten tiszta marka.

    Ahogyan én írok, csak a kisgyermekek tudnak,
    kik még nem tanulták, hát abban sem hazudnak,
    én is éjjelente, ha felriaszt a kényszer
    a betűim sorában a könny, a mosoly az ékszer.

    Kikacagtok? Talán gúnyoltok is, látom,
    de én csak írok egyre, s tintám érző lábnyom,
    és minden betűmmel tán egy perc foszlik le rólam,
    mint létdarabka...de Benned megmarad, hogy voltam.


    Bp.
    23:19 2008.10.29.

     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus2. (Még csak hullám volt)

    Csatolás megtekintése 204708


    Opus2. (Még csak hullám volt)


    Még csak hullám volt, de már nem eresztett.
    Hiába féltem: vágytam a partra,
    hogy dühe a vicsorgó szirtekhez csapja
    az én dühöm is. Felhő lett, kéken metszett
    tükörképe földszín arcom haragjának.
    Vonzott látomása, víziója, mindensége,
    S mintha tüdőm összes levegője égne,
    Kígyók, farkasok marnának, harapnának.
    És csönd lett. Zúgó, szitáló csönd. Zihált
    az éj ölében a távol, arcomnál szövet
    illatába lopott május fakasztott öreg,
    aszott bőröm alá tavaszt, ifjú királyt.


    Bp.
    19:10 2008.10.30.

     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A Templom

    A Templom


    Az idő kegyes penésze kívül
    az égig löki a nyers falakat,
    mielőtt majd a földbe visszahajtja.
    A hiten a tudomány a lakat.

    Arcomon vasárnap az ifjúság
    és még a bűnt nem ismerem,
    de tudom hogy van gonosz,
    de nem gyűlölöm, hisz van Istenem.

    Szűk ablakokban gyertyák és holdak.
    Roppant éjszaka teste kong
    odabenn, s tikkadt virrasztónak
    ottfeledett titkok lepik a betont.

    Pólusaim zümmögő románcát
    lányok illata oldja és álmok:
    a vágynak párnák közé gyűrt táncát
    vajon tudnák-e még mai táncok?

    Hideg van. Nyirkos, csupasz hideg.
    Ide soha senki nem érkezik haza,
    a főhajóban mintha átmenetileg
    ringna száműzött papok szaga.

    Pilláimon egy könnycsepp a remény,
    s ott remeg majd Karácsonyig,
    míg lecsókolja egy újabb jövevény,
    ki nem sejti majd, hogy csak második.


    Bp.
    17:06 2008.11.01.

     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Megtépázott rongyos álmunk



    Megtépázott rongyos álmunk


    Megtépázott rongyos álmunk:
    megvan e még Hortobágyunk,
    Kis-Alföldünk, Nagy-Alföldünk?
    Élsz-e még szép magyar földünk?

    Emberek hogy laknak arra,
    tudom, vannak: napról napra,
    ahogy egykor a cigányok,
    koldúlgatva a világot.

    Borsod, Szabolcs - két szép szajha,
    kifosztva már, kifacsarva,
    oly szegényen, olyan árván,
    mint két sosem-volt királylány.

    Amit szégyell, amit gyászol:
    kérni kell a sajátjából,
    mintha nem is otthon lenne,
    elkopott a becsületje.

    Földje másnak terem hasznot,
    kigúnyolják a parasztot,
    kineveti saját vére:
    nem fogja, ha kenyér kéne.

    Megtépázott, rongyos népünk,
    csoda az is, hogy még élünk,
    mégis...élni fog a magyar,
    itt, mert csak itt tud és akar.


    Bp.
    21:34 2008.11.03.
     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    százezer dallam az életem



    százezer dallam az életem


    A barátaimnak már elénekeltem minden titkomat,
    szerelmeim ágyába gyűrtem a kínt, ami megosztja álmaimat:
    hogy hófehér lélekkel sohasem bírtam és már Neked is hazudtam...
    de megfáradt életem, pihenni vágyom, olyan hosszú még az utam!

    Volt, akit imádtam...volt, aki bántott...volt néhány jótevőm,
    szerelmet játszva szívekből szívekbe költözni nincs erőm...
    még hiszek a szépben, hiszek a jóban és hiszek mindenkiben,
    de megfáradt életem, pihenni vágyom, olyan könnyű az én hitem!

    százezer dallam az életem:
    százezer mosoly és félelem,
    és százezer könnycsepp arcomon,
    ha érzem azt, hogy sehová sem tartozom.
     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus3 (Kicsi szonett)

    Opus3 (Kicsi szonett)


    Uram, tenyeredben ringass engem
    elveszett, úttalan vakot,
    ki barátot nem tart meg szerelemben:
    átkozott áldásod vagyok.

    Lopni járok oda csak, hol mások
    tiszta lélekkel keringenek,
    s bennem a túlcsurgó vallomások
    súlyosak, mézük nem kell senkinek.

    Uram, számban a szó, mint cukorka
    elkopik, s én újra éhezem,
    s csak a nyomor ér mindig utol, ha
    új, reménylő szirtre érkezem.

    S mégis, Uram, ha felcsapnak a habok,
    jussak eszedbe: még vagyok! Vagyok!


    Bp.
    18:05 2008.11.04.

     

Megosztás