Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus4 (Amikor verset írok)

    Opus4 (Amikor verset írok)


    Amikor verset írok,
    egy kicsit helyetted sírok,
    egy kicsit helyetted szeretek,
    helyetted halok, helyetted születek,

    és a Te lelked is cipelem
    kereszttől keresztig,
    ágytól ágyig, átdöföm szívemen
    a Te szívedet, s ez tetszik

    Neked, ezért szép a versem:
    hogy belehalok s Ti éltek helyettem.



    Bp.
    20:19 2008.11.04.

     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Holnap tiszta fénnyel ébreszt (stílusgyakorlat)




    Holnap tiszta fénnyel ébreszt (stílusgyakorlat)


    Holnap tiszta fénnyel ébreszt majd a hajnal,
    elbúcsúzik álmom, elröppen az angyal,
    a csönd ül helyébe,
    takarómon fészket rak a vágyó béke,
    csillagszemmel néz majd új napom szemébe
    szívem minden éke.

    Imát súg a lelkem s rábólint az Isten:
    széjjelosztom már ma minden élő kincsem,
    magam adom ingyen.
    Vigyen, aki érez, hordjon, kinek kellek,
    jó leszek keresztfán, síron intő jelnek,
    jobb ötletem nincsen.

    Voltam, aki voltam: éltem, ahogy tudtam,
    önmagamért éltem, másokért hazudtam,
    s hazugságom járma
    belémfojtott álmot, vágyat, új világot.
    Most már csak aludnék, álmodjanak mások
    világot világra.


    Bp.
    18:08 2008.11.05.
     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Imbolygó est űzte (stílusgyakorlat)



    Imbolygó est űzte (stílusgyakorlat)


    Imbolygó est űzte tétova árnyék
    csöndje topog: ma minden ajándék.
    körben a város gyermeki karja
    ég peremét lágyan betakarja.

    Mozdul a víz is, költi e verset
    bódult csónakok csókjai csengnek,
    s távoli partok válasza hallik:
    jöjj, Kicsi Csillag, álmodom addig...



    Bp.
    20:15 2008.11.05.

     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Utazás

    Utazás


    csobogó napfényben úszott a vonat,
    mely néha megállt a Dunát üdvözölni.
    Tűnődtem, míg néztem az utasokat,
    tudnék-e gyilkolni, embert ölni?

    Fáradt voltam, sok-sok műszak izzott
    izmaimban, szemeimbe égett tegnapok
    elmosták körülöttem a piszkot,
    a várost, a képeket...és láttam, szebb vagyok

    idebenn: pucéran, mint a csecsemő.
    Még nem vésődtek belém emlékek,
    tekintetem játszó csillagával nevető
    horizontra csalhat új idő, nem félek.

    Jó lenne nem ébredni sosem, jó lenne.
    Ringat az út. Meleg pír lep és kölni
    illata leng körém. Egyszer tán felébredve
    tudnom kell gyilkolni, embert ölni.


    Bp.
    16:16 2008.11.06.

     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus5 (Ágyamat bontja, ringat az est )

    Opus5 (Ágyamat bontja, ringat az est )


    Ágyamat bontja, ringat az est finom árja,
    körben a város hűs dalt költ vacsorára,
    bölcs habok zümmögik régi meséiket, lassan
    elfogy a pillanat s megköt a holnapi napban.

    Tinta remények úsznak a lelkemig, írnék
    tompa, szitáló csöndet a csöndre, ha vinnéd
    szolgai szómat szíved hű melegében,
    nincs idetévedő szánalom Benned mégsem.

    (í.f.)


    Bp.
    20:54 2008.11.06.

     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Kit gyászolsz, te titkos, vad sötét (stílusgyakorlat)

    Kit gyászolsz, te titkos, vad sötét (stílusgyakorlat)


    Kit gyászolsz, te titkos, vad sötét?
    Kinek lelkét lopjátok, csillagok?
    holtak árnya, látom, fogyva fogy
    a Hold arca előtt.

    Kormos tájat érint szűz szeszély,
    mely boldogságot csalfa módra hint
    emberek közé, s újja gyászt tapint
    és ápolt szemfedőt.

    De gyertya fénye csermelyként csacsog
    gyermek orcáját bársonyával hinti,
    mert apró csodát méltó daccal hinni
    az ember joga lett,

    S nincs az otthonokban asztal,
    mely étkét nem Isten dicséretével
    méri, és így lesz áldott az étel,
    amit kéz odatett.


    Bp.,
    22:12 2008.11.06.

     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Össze, vissza

    Össze, vissza


    Elengedtelek
    egy sóhajtással,
    de minden levegővétellel
    visszakérlek újra.

    Elzavartalak
    egy legyintéssel,
    de izmaimban ott ragadt
    a visszafogadás.

    Megtagadtalak:
    nem kellesz.
    Magamat akarom vissza
    kapni adni.


    Bp.
    18:06 2008.11.08.

     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A gyönyör szavai

    A gyönyör szavai


    Ha suttog,
    bőrömön futó verejték ölel
    pólusaiból szivárgó párát...

    ha liheg,
    parázna gondolatom csókja
    borzolja combhajlatába álmát...

    ha sóhajt,
    az ájulás határán megül egy
    mosoly az ajka szegletében...

    és mozdul
    és suttog
    és liheg
    és sóhajt
    mielőtt elalszik magzat alakban.


    Bp.
    21:01 2008.11.08.

     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Csuda álmok nehezülnek

    Anakreoni tizenhatos.

    (Más nevén: jónikusi tetrameter, négy ionicus a minore alkotja; sormetszettel a második után)



    Csuda álmok nehezülnek


    Csuda álmok nehezülnek, a szemünkre szemek ülnek,
    a sötéttel marakodnak: belemarnak s menekülnek.

    Csuda álmom, csuda létem: gyere vissza, gyere értem,
    melegeddel takarózzam, s legyek újra, aki voltam.

    Legyek újra az az ember, aki gyűlöl szerelemmel,
    aki áldoz, aki vétkez, aki kíván, aki érez...


    21:48 2008.11.09.
     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ember-szeretet kell!

    Ember-szeretet kell!


    Anya tiszta volt és sápadt,
    a család gyakran éhezett,
    és az aggódásba belefáradt,
    s hogy apám könnye rummal mérgezett.

    Elfáradt s egy nap elültettük:
    eső esett, apró, sűrű szemű,
    épp, mint mikor apát mellé tettük,
    így lett kertem csöndes, egyszerű.

    Napok jönnek, koldulnak világot,
    de a nincsből én sem adhatok.
    Ha volt azóta, aki sírni látott,
    csak egy őrzött esőt láthatott. Vagyok,

    és ez a legtöbb, amit elértem,
    kertem elvadult kis szörnyeteg,
    csak néha, mondva csinált réten
    látod, hogy mint szél, avart görgetek.

    Felfestem az égre a hajnalt,
    de alatta megkopott éj dagad,
    Mert rajzolhat a kéz csillagot, angyalt,
    de új színekhez régi kosz ragad.

    Ez a rossz vers is csak dőlt keresztfa
    síromon, mit életnek hiszek. Hűs szemekkel
    Eső esik, fáradt, s Isten szeret ma
    is csak. Ez kevés. Ember-szeretet kell!



    Bp.
    5:51 2008.11.11.

     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Fajom védelmében

    Fajom védelmében


    Egy nap előtted, egy nap rajtad,
    átokkal és csókkal koszorúzva,
    mint császárok, mint Jézus:
    hited rózsa, csontod összezúzva.
    Költő vagy, mert betűkkel játszol?
    Túl sok az Isten, kevés a Jászol.

    Egy nap mögötted, egy nap rajtad,
    pásztorbottal elütöd az időt,
    s okot, miért állj és mért fuss
    keresned sem kell, csak találni nőt,
    ki Költőért rajong, Költőt gyászol.
    Túl sok az Isten, kicsiny a Jászol.

    Egy nap előtted, egy nap rajtad,
    s egy, mi bimbaját benned kelti.
    Maréknyi csönd a számon kért juss,
    de ebből tudtál Költő és Ember lenni.
    E csöndet, ha költöd, költheted bárhol:
    egy csak az Isten, egy csak a Jászol.



    Bp.
    19:09 2008.11.11.

     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus6. (Magányba tört szemek)

    Opus6. (Magányba tört szemek)


    Magányba tört szemek.
    Ez villant belém az őszi villamoson:
    nincs szomorúbb, mint az áldozat
    szeme, ha ül a gyilkoson.

    Értelmet kutat.
    Talán egy sújtás választja el
    a valóságtól, mégis, a remény
    most is kutat, hátha válaszra lel.

    Doromboló november.
    Költő, komponista, rajta! Egy dalban
    adjátok vissza mindazt, mit
    szór, mit üvölt az élet e mai napban!



    Bp.
    18:28 2008.11.13.

     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A korcs

    A korcs


    Egyszer majd elmesélem,
    ha nem marja tudatom a szégyen
    és az egész elfuserált, léha
    lélek rongyos tánca bennem: néha
    milyen volt szegénynek lenni,
    de büszkének, hogy akkor se kérj enni,
    ha nyelved már a szájpadlásodra
    tapadt a lépcsőházi főzelék-illatokra.

    Egyszer majd talán leírom,
    hogyan sikerült mindent kibírnom,
    mit már önmagam pakoltam önmagamra:
    aztán ebből gyúrtam szép szavakba
    az álmot, a vágyat, amiről tudtam,
    csak addig voltak szépek, míg vajúdtam.
    Mert látom,
    bár megszültem kicsiny világom,
    társ, remény, hit vak mind, hogy lásson
    bennem mást, mint aminek látszom.

    Egyszer majd megérti tán
    e nemzedék, hogy minden titán
    valami elfajzott, elferdült eszme
    és a mindennapok borszagú szennye
    közt lát Napot: Belőlük és Belőletek
    születnek a korcsok, nemes ebek.



    Bp.
    19:02 2008.11.13.

     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Nem lettem mégsem Óceánod (stílusgyakorlat)

    Nem lettem mégsem Óceánod (stílusgyakorlat)


    Nem lettem mégsem Óceánod:
    pocsolyát, tócsát kellett taposnod, járnod
    míg szerettelek, szerettelek.

    Nem lettem csillagod, Holdad:
    élet-ígérő szemeim holtak
    pedig szerettelek.

    Nem lettem Holnap. Ma sem lennék,
    ha nem lennék Remény, elvadult emlék,
    mert szerettelek.

    De a mag, e fényzáporban is méhe
    új Életnek, s a jövő menedéke:
    mert szerettelek, szerettelek.

    Gyávák, kishitű aljas férgek
    túrnak a rügy felé s falnának, ennének,
    de én szerettelek,

    s harmattá cseperedett ez az otromba
    Énem, s ha hempergetnek is koromba,
    én szerettelek, szerettelek.

    Szeretlek most is. Vályúhoz szokott
    természetem megcsalt, meglopott.
    De szerettelek.



    Bp.
    20:14 2008.11.13.

     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus7. (Zsebembe csusszan )

    Opus7. (Zsebembe csusszan )


    Zsebembe csusszan szobám csöndje:
    csontom sosem tört, de ép nem vagyok:
    van bajom elég. Belém szakadt örökre
    átkozott éj sötétje és a magányos nappalok.


    Bp.
    5:09 2008.11.15.

     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus8. (E föld, mint hűtlen)

    Opus8. (E föld, mint hűtlen)


    E föld, mint hűtlen göröngyét
    porlaszt el engem, a gyöngét,
    a gyávát, ki élni s magot
    ringatni félt, árvulni hagyott.

    E föld esővel áldott és sárral,
    holnapot összecsókolt a mával
    míg maszatos képem ragyogott,
    de száraz, durva göröngynek hagyott.

    E föld ostoba talpak alá mászik,
    de én nem érek térdig, bokáig,
    jaj nincs fogam marni, mérgem ölni,
    csak hangosan tudok ropogni, törni.

    E föld hűtelen göröngye
    vagyok: álmodozó, gyáva és gyönge.
    Porladnék már, s jó eső szagában
    oldódnék, ölelnék magot magában.


    Bp.
    0:15 2008.11.19.

     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Fuss, tollam




    Fuss, tollam, szánts! Hajlíts szép barázdát,
    hű magyar szavaknak készítsd elő nászát,
    és én te általad elszórom, elhintem,
    mit az olvasó learat vélem majd egy hitben.

    Igaz, erős száron őszinte virággal
    nyíljon a becsület, dacolva világgal:
    nem ember-becsület, több - az ember gyönge,
    hanem Isten tenyeréből szülessen meg gyöngye.

    Jó szívvel, lélekkel, ahogy illik adni,
    ajándék-szavakkal viruljon ki annyi
    tiszta szirmú hála Istenért, Hazáért,
    hogy sose legyen versem csak értem vagy magáért.

    Bimbaját a szónak óvatosan érintsd,
    s ha nem leled illatát, ne kérdezd, hogy mért nincs:
    ha tompa, ha ügyetlen a rím-szirmok játéka,
    csak az én durva ujjaim csörgő ajándéka.

    Egy emlék, egy kopjafa, méltatlan, ajkamon,
    melyet, mint ős-imát morzsolt száz alkalom,
    mígnem e papírra vérként csöppent álma:
    él a magyar! Isten soha nem hagyja magára!

    Elengedi olykor kezét, hogy okuljon,
    de szívét megejti a lángba borult Hon,
    a ténfergő, anyátlan, árva magyar lelkek
    s csakhamar lehajol értük, kik szenvednek.

    ................. 6:09 2008.11.20.
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus9 (Anyám testére emlékszem)




    Opus9 (Anyám testére emlékszem)


    Anyám testére emlékszem:
    apró mellek, csont és lágy meleg
    illat, szemében láz remeg,
    és az egész kis asszony lebeg,

    az ég meghajlik a ház felett,
    mint vitorlák, olyan a szoba,
    s dagad, mint a világ hályoga,
    én apró vagyok, de óriás leszek,

    belepi lelkem a szűz havat,
    az ágakon csüng szívem, mint a
    vakolat, vérem az éj, tinta,
    melyet Ő adott, testéből a szavakat,

    hogy befröcsköljem velük
    az emberek vak szemeit,
    hogy érezzék, értsék: íme itt
    érek be bennük, én, koszos telük

    és a köd, az a sűrű lidérc, álom
    kerülő gyertya lobbanás:
    hogy rossz vagyok, ne mondja más,
    Anya! Szívj magadba, ölelni vágyom!


    Bp.
    17:11 2008.11.20.

     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus10 (Olyan kevés időm maradt)



    Opus10 (Olyan kevés időm maradt)


    Olyan kevés időm maradt!
    Olyan kevés, hogy ember legyek!
    Orcámra újabb ránc szakadt,
    szemeimben ködösek a hegyek,
    és már a holnapig sem látok.
    Szédítenek csontos magasságok:
    Vigyorgó, betemető számok.



    Bp.
    18:10 2008.11.20.

     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus11 (A szél ölelte házak)


    Opus11 (A szél ölelte házak)


    A szél ölelte házak meghajolnak
    a hajnal előtt és így dalolnak:
    ne sírj közénk ősz-könnyeket!

    Lásd, karjainkban álmok, lágyak,
    színesek, buja ember-vágyak
    szomjazzák a holnapot közelebb...

    és odabenn, beton gyomrukban kolduló
    zsarátnokként izzik a nyárutó
    zsibogó, szűrődő kacaja.

    Fenn van a Hold. Álmos arca örök
    kárhozott gyászos testvérként pörög
    a Nap leányaként, s dala

    csillagok kottájába írva olvassa reggelig,
    míg a lég élettel, fénnyel megtelik
    s őt új és új sötétbe űzi sorsa.

    Ember mozdul. Ő, kiért minden él
    és működik, hálátlan e kincsekért.
    Minden visszatér a porba.


    Bp
    6:00 2008.11.21.

     

Megosztás