Koós Attila versei

Ila1 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Május 26.

  1. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Borharmat Madárnak



    Borharmat Madárnak


    Megbomlik az ég selyme s körém tekeredik lágyan,
    ezüst, kék és bíbor olvad zsongó diszharmóniában,
    ahogy szemhéjamra ül a csönd, a vágyott béke,
    mintha én, az Ember lennék e Föld áldott ékessége.

    Ráncaimra harmat csókol zamatos, új vágyat:
    "hagyd el, Öreg, a gyászos szót, a koszorús fákat,
    a keresztekké forró acélos, rideg, önkínzó bokrokat:
    poharadba töltöm hegyek mosolyát, mint jó borodat!"

    Kicsit ülünk még a lócán, én és a bánat fattya, a szerelem,
    kit örökbe fogadtam: ő húsom rágja, én szírmát tépkedem.
    Nézünk valahová, valamerre, hol nincs már régen semmi,
    előttünk bor, lábunknál hajnal - így szoktunk egyedül lenni.


    Bp.
    17:10 2008.11.21.

     
  2. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Életjelek

    Életjelek


    Testem az idegen,
    szívem a hamis,
    csak a lelkem örök,
    ahogy magam is:
    hiszen a por porrá,
    szellemmé a szellem
    lesz.
    Ne szégyelld, ha szellen-
    tesz.



    Bp.
    18:56 2008.11.21.

     
  3. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Ne legyek

    Ne legyek


    Mocskosnak érzem magam, mint a kujonok,
    mint a kéjelgő, hazug poharak,
    ha ragadó szájukkal csalják meg áldozatukat.
    Világot álmodtam? S fölé csillagos eget?
    Megtiltom magamnak azt is, hogy álmos legyek,
    megtiltom, hogy koponyám mögött a titkos
    éjben
    megfoganjanak a remény magvai.
    Ne legyek én sem.

    Ne legyek aki lehetek:
    keszeg, sovány estben csüngő lehelletek,
    elnyomott és újragyújtott csikkek
    nyomasztó bűze, ha kivág a semminek,s erjedő szaggal cinkosulva
    ízetlen vágyra nehezül, mint kivénhedt, öreg kurva.

    Parányivá zsugorodom s csettegek, mint a
    torzszülött,
    ha emlőt tapint a kőben,
    s áldást a verésben, anyát minden nőben
    nyáladzva remél - az ő sorsa tiszta,
    fényes végzetekbe hömpölyög majd vissza,

    de nékem...nékem
    ne jusson semmi, amit kértem.
    Élni, lenni kevés. Csekély érdem
    a lét peremén megmaradni
    csak annyinak, kiből nem tud több kiszakadni,
    hogy elég legyen önmagából húzni tornyot,
    égig érőt,
    min a halott elme felcipelhet
    minden élőt.

    Rossz verseim hordanak rám hantot.



    Bp
    23:55 2008.11.21.

     
  4. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus11 (Nekem nincs igaz, jó barátom)

    Opus11 (Nekem nincs igaz, jó barátom)


    Nekem nincs igaz, jó barátom,
    csak az Isten ül néha ágyam szélire.
    Néz hosszún, szomorún, látom,
    gyújtóst vág belőlem télire.

    Vékony, száraz, szép köteg leszek,
    roppanok rózsás gyermek arcokon,
    ha kibomlanak sóvár parázsszemek
    s melegemmel az estet markolom.

    Játékok színét megkettőzöm akkor,
    s játszok árny-mesét a falakon,
    Tavaszt, nyarat, szöcskét, traktor
    bőgését idézi majd arany alakom.

    Isten, nézz rám: nincsen barátom,
    de fejszéd alá hittel tévedek:
    röppen, dalol, zenél a forgácsom
    majd, igérem, jó gyújtós leszek!



    Bp,
    15:28 2008.11.22.

     
  5. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Opus12 (Még jól élek)

    Opus12 (Még jól élek)


    Még jól élek. Van tollam, s papír mindig akad,
    ha nem is eszek minden nap, jóllaknak a szavak.

    Az éhes költőnél csak a szerelmes gazdagabb,
    mindkettő a semmiből, a nincséből ad, ha ad.

    Nem panaszkodom, hiszen a könyveket falom,
    s azok visszamarnak: ez a magyar irodalom.

    Még jól élek. Egyre több a családi ezüst fejemen,
    de jól élek, s ha gyűlöl valaki, már azt is szeretem.



    Bp,
    16:16 2008.11.22.

     
  6. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    A Templom




    Az idő kegyes penésze kívül
    az égig löki a nyers falakat,
    mielőtt majd a földbe visszaszelídűl.
    A hiten a tudomány a lakat.

    Arcomon vasárnap az ifjúság
    és még a bűnt nem ismerem,
    de tudom hogy van gonosz,
    mégsem gyűlölöm, hisz van Istenem.

    Szűk ablakokban gyertyák és holdak.
    Roppant éjszaka teste kong
    odabenn, s tikkadt virrasztónak
    ottfeledett titkok térdeplik a betont.

    Pólusaim zümmögő románcát
    lányok illata oldja és álmok:
    a vágynak párnák közé gyűrt táncát
    vajon tudnák-e még mai táncok?

    Hideg van. Nyirkos, meztelen hideg.
    Ide soha senki nem érkezik haza,
    a főhajóban mintha átmenetileg
    ringna száműzött papok szaga.

    Pilláimon egy könnycsepp a remény,
    s ott remeg majd Karácsonyig,
    míg lecsókolja egy újabb jövevény,
    ki rólam s magáról hittel álmodik.


    bp,
    17:06 2008.11.01.

     
  7. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Novemberi csendjeink

    Novemberi csendjeink


    Fázom. Tenyered selymét
    horgolják kinn a téli esték,
    s néha lehull egy-egy csepp
    emlék - s a csend még csendesebb.

    Játszom, hogy megtalállak,
    hol csillagok húznak rőt fátylat
    és vonszolnak vérző szemeket:
    látlak...s a csend még csendesebb.

    Fájjon...vagy inkább mégsem.
    Nem fájhatok Neked én sem.
    Mit tehetnél, csak csendben tedd
    értem...s csendünk még csendesebb.



    Bp,
    19:24 2008.11.27.

     
  8. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Jó éjszakát!

    Jó éjszakát!


    Lásd, mindjárt alszom. Szép férfi testem
    szálkás kontúrja remeg a langy melegben

    pőrén, mint ki titkait tagadni büszke
    s kikacagnak izmaim a kinti szürkületre.

    A monitorfény megfesti alakom, sötét
    foltokba mártva a hús és a lélek börtönét.

    Ajkamon álom kóstol mézet, szemhéjam
    mögé űzött vágy teje ring elaléltan,

    s rám hajolnak a falak, erdők súgnak
    ágamra virágot, mellemre bimbót, újat.

    A sarkokból szivárgó est neszezve kutat.
    Alszom. Kibomlik belőlem a tudat.


    Bp,
    19:25 2008.11.28.
     
  9. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Levél a Kis Herceghez

    Csatolás megtekintése 215357


    Levél a Kis Herceghez


    Távoli tájakon, messzi vidéken,
    csillagok árnyain eljut a dal,
    eljut-e Hozzád földi levélben
    emberi szó, s aki szólni akar?
    Sorsod az út, pora hinti magányod:
    érted-e már Te a kinti világot?

    Itt mi e bolygón rajzolunk egyre
    régi meséket az új sivatag
    sárga vizére, álmodunk hegyre
    szép birodalmat és csillagokat,
    s könnyeinktől menekítsd a virágod:
    érted-e már Te a kinti világot?

    Róka barátod megszelidült, de
    farkasok gyűlnek az éj tenyerén.
    Fél, aki kapta, de fél, aki küldte
    ezt a jelent: de ha él a remény,
    írd meg a széllel a régi tanácsot:
    érted-e már Te a kinti világot?

    Őrület űzi a őrület ízét
    s fordul a tánc, ki fut épp ki elől,
    nincs felelet - csak az őrzi a szívét
    meg, aki bátran aludni ledől.
    Álmaid őrzik-e távoli rácsok?
    Érteni kell-e a kinti világot?



    Bp,
    15:05 2008.11.30.

     
  10. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Áthallások

    Áthallások


    Bogarászik kinn az éj.
    Még itt maradt zöldet keres,
    lomhán, mint részeges fiákeres,
    ki egy évszázadot átaludt
    a bakon, s most ideges
    szemekkel bámul minden kaput.

    Ki tudja, e borzadó sötét
    kívülről jön vagy kivetül?
    Mosolygó árnyék a fény körét
    falja mohón, kíméletlenül.

    Kínom, mint ritka cégér
    fityeg szívem gerezdjein. Zavar,
    hogy nem tompít és nem takar
    szégyen, kérődző mások
    tolvaj szeme sikolyomba mar.
    Verseim Ének, intim vallomások.

    Ki tudja, ki ásót vesz ma, holnap
    ültetni látod vagy temetőben?
    Mint cigarettát, megsodornak
    a napok és csikk marad belőlem.



    Bp,
    22:15 2008.12.04.
     
  11. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Keresztfák fenyőből

    Keresztfák fenyőből



    Karácsony, mi közöm hozzád? Én magyar vagyok, Istent hiszem,
    Aki nem lakik templomok aranyos, központi fűtéses gyomrában,
    félkilós gyémántos feszülettel ki nem engesztelhetem,
    és ha imádkozom: ne lássa más, hogy beletöpörödöm bűneimbe.

    Karácsony, mi közünk egymáshoz? Selyem folt vagy rongyaimon,
    egy szelet jó szívvel áldott kenyér pompásabb, mint fényeid.
    A magyarok Istene egyetlen Isten, Jézus Király a föld felett:
    magyart, cigányt, szlovákot földi hatalmak szaggattak népéből.

    Karácsony, mi közöd hozzám? Szép vagy, de idegen.
    Egy nap szeretet, két nap figyelem, három nap munkaszünet?
    Boldog az otthon bejgli illata, az asztal köré csorduló család,
    de érzem-e a fenyők illatában a keresztfa figyelő csöndjét?



    Bp,
    17:51 2008.12.08.

     
  12. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Táltos neszek

    Táltos neszek


    Csöpög a csönd, az eresz meghajlik
    szél szava súgó illatos morzsa
    pergő játszadozás a téllel
    minden koppanó hajnali óra.
    Zöldben úszik a távol, nézd
    kicsi lelkemen füstként libben
    fellegek fodra - Táltos, kérd
    meg ősök ússzanak tűzben, hitben!

    Zokogó fénycsík illó pászma
    kalapok zsírtól fénylő arcán
    kongó böjtök édes-éhes
    bújásával fut, fut a naptár.
    Hosszan csosszan nevető percek
    árka holnapok ajkán szisszen
    bong, csereg dínom-dánom - Táltos,
    Oldj fel engem is tűzben, hitben!



    Bp,
    19:11 2008.12.08.

     
  13. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Lopjuk a mézes ízt

    Lopjuk a mézes ízt


    Mondják, a költő nem
    bort, hanem vallást
    talál a tömlőben.

    Mondják, ha részeg, már
    szívébe láthat
    minden koldus szempár.


    Bp
    2008.12.09.

     
  14. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Amikor Rád gondolok

    Amikor Rád gondolok



    Amikor Rád gondolok,
    csókot ad a Nap az éjnek,
    simogató tenyerének
    lágy selyme alatt a gondok
    elcsitulnak, s én fényével arcomon
    érzem, hogy Hozzád tartozom...

    Amikor Rád gondolok,
    Könnyű hajnal röpke szárnya
    hull, mint méz érintése
    a Föld rebbenő szemhéjára,
    s lelkemben az álom még így lebeg,
    ahogy ébredtem, ahogy álmodtam Veled...

     
  15. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Foltok

    Foltok



    Fognak még hógolyózni az unokáink?
    Emlékszel?...vasból volt a szánkó,
    felvonulni mezítláb mentünk...
    és a folt, ha volt
    is, de tiszta volt:
    talán gyászoltunk, talán ünnepeltünk.

    Ha csirkét loptak tőlünk a cigányok,
    Mama másikat felejtett bezárni.
    Azt mondta, így könnyebb
    adni. Mert ha volt
    is folt, tiszta volt,
    s Karácsonyra belepte a Földet.

     
  16. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Sztrájk

    Sztrájk


    Csak a csönd s a talpfák bús szaga libeg,
    és a síneken az ázott fény fut ki a semminek.
    Varjak imádkoznak, fagyott tiszta hangon
    koppan ámenjük a magasban, a napharangon.
    A város át-átneszez ide, mintha
    félig idegen lenne sziréna, nyikorgó hinta,
    vagy épp félig rokon: árva, zúzott testét
    mesékkel ölelnék az érkező esték.
    Egy munkás gubbaszt. A peronon árnya
    zöld folt: szürke péntek ringó, zöld magánya,
    fölötte a csönd és jó pörkölt illat kering,
    míg az állomás magára húzza az éjszakát megint.

     
  17. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Üzenet hazulról

    Üzenet hazulról


    Állok a sínek között és egy pocsolyában látom a válaszokat. Szürke arc, szürke állomás, szürke ország. Az Anyaföld, amelynek öleléséért és dúdorászó emlékeiért oly sok messzi testvérem erei lüktetnek, nekem miért nem fest mosolyt és reménylő színű holnapot?
    Ma dörzsikével lemostunk kívülről hárman hat vagont, a szél az arcunkba hordta a vegyszert, csípett, marta bőrünket...aztán leáztatta Isten könnye jeges csókkal: esni kezdett. Meg is törölgette szép szél hajával, de nem fájt az már. Tiszta lettem, tiszta magyar.
    Sztrájk van, üres az állomás, csak mi, vonattakarítók tapadunk a feladó eldugott markában egy-egy szerelvény hengeres testére, mint a tisztogató halak a bálna hasára. Ha végeztünk, a test testet cserél, a kosz a régi, a vegyszer, a víz újra keveredik és új műszak simogatása ébred a hosszú törzseken.
    Ma még dolgozom, itt dolgozom. Bejelentve nyolc órában, minimálbérre, a többi zsebre megy – így keresek, ha havi 26 napot vállalok 80 ezret. De nem panaszkodom, mert van munkám.
    Van munkám és vannak könyveim. Van egy szobám és abban a világ. Van internetem és van az az áldott magyar nyelv, amely szól hozzám, becéz és vigasztalni képes minden más dolog fölött.
    Mert Hazám nincs már másban, azt ellopták a lelkem fölül. Nem kérdezték, adom-e vagy sem, vitték és osztogatták. Nem vitték messzire, csak kitépve kultúrám és abban gyöngyöző erkölcsiségem burkát, úgy tették egy nap a lábaim alá az ősi földet, hogy a megszokott mozdulat már nem talált benne otthont.
    De a magyar nyelvben itthon maradok, azt tudatommal együtt vehetik el tőlem csak. Márpedig ahol ilyen gazdag és boldog talaja van a jövőnek, mint a magyar nyelv gyönyörű táblái, ott vetni érdemes, mert biztos az aratás. Őrizni még szentebb kötelesség, ám vigyázni nem az idegentől kell: önmagamtól.
    Mert kapaszkodni Hazámba a Föld minden tájáról ebbe fogok. Magyarnak neveztetem majd magam előtt és önmagam által akkor is, ha puszta lesz körülöttem, akkor is, ha hegytetőn állok. Értelmet szóból nyer az idegen, de a szemben lakik a lélek: akinek pedig lelkében magyar szavak igazsága táplál máglyát, az ne féljen egyenes tekintettel, emelt fővel élni. Meghalni bárki tud, hűen élni csak kevesek képesek.
    Üzenem Nektek, távoli magyarok, hogy itthon esik. Súlyos, fájdalmas könnyekkel esik.
    Üzenem Nektek, hogy nincs most a földön Hazánk, csak külön-külön, talán egy lépésre egymástól, vagy szétszórva távoli tájakon: szavainkba zárva él a Hon.
    Üzenem Nektek, hogy nincs már más magyar, csak magyar. Ti ott, mi itt és Ők amott: magyarok vagyunk. Nyelvünkben élünk, ahogy írva lett, és ápolni, őrizni magyarságunkat azzal is segíts, hogy meghallgatjuk egymást – figyelünk egymásra.
    Holnap újra pocsolyákat növeszt a töltés, tükröket nekem. Jó lenne végre, ha belekacagna az ég. Jó lenne végre egymásra mosolyogni.


    Koós Attila
    Budapest
    <sdfield type="DATETIME" sdval="39803,7822332176" sdnum="1038;1038;YYYY-MM-DD">2008-12-21</sdfield>
     
  18. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Missere

    <meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> Missere




    1.,


    Lángol talpam alatt az éjszaka
    szemek sötétje űr és homály


    ...kísérj el utamon, barátom...
    vedd koszorúm, keresztem és
    áldásom. Vörös tenger, vörös szőnyeg,
    vörös tér és vér, vér és könnyek.


    Halk, Anyám, halk az imád.


    Amott egy holló,
    emitt galambok
    a fedő alatt.
    Sánta percek, tört szárnyak.


    Azt üzenik a felhők, ma
    szárnyra kelnek, de jönnek
    a helikopterek és lánctalpas
    Apák, lesz vér, sok vér és könnyek.


    Diadal-kapukat húzzatok
    magatok fölé, Kárpátok,
    és vessetek le minden
    fészket, mely tojástalan, árva.
    Nyugodj meg, Anyám, túl
    halk lelked imádsága.


    Még lépek. Nem is
    vonszolom magam, mint
    a vásznakon: ez új genezis,
    de megtörténik, valós történet
    minden csöpp vér, könny
    mossa meg a hóhér lábait.
    Ítélni vagy szenvedni könnyebb?


    2.,


    összebújik árnyunk,
    levelek és szirmok
    minden mozdulásunk.
    Gyönyörű vagy, Virágom.




     
  19. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Csillagokkal játszom

    Csillagokkal játszom



    Csillagokkal játszom, ha szemeidben fürdöm,
    S boldogságom ring ott minden egyes fürtön,
    Mely Édenünkben édes gyümölcsével éltet,
    És szél dalol indák közt átkarolva Téged.

    Átkarol a szellő, s mintha csókom volna,
    Nap sugara pihen rá kedves mosolyodra,
    apró gödröcskéid orcádon kacagnak,
    S visszadobod csókját nevetve a Napnak.

    Én KicsiCsillagom! KicsiSzivem! Gyöngyöm!
    Ébren is álmodom, s átsuhan a Földön,
    S leszáll, mikor alszol, ágyad szélén leül,
    Mert ahol Te vagy, csak ott boldog egyedül!

    2008-10-04 15:44:46

     
  20. koós attila

    koós attila Állandó Tag

    Köszönöm Nektek a felém sugárzott őszinte szereteteket!

    Fogadjátok lelketekbe ajándékként ezt a versem!


    Karácsonyi üzenet



    Én egy olyan városban lakom,
    ahol a harangok elhervadtak:
    feketéllő, zsibbadt bimbajukban
    csörögnek a zsoltáros magvak,
    Karácsonykor kiperegve, szótlan,
    susogva hull alá, mint a hódara,
    s a kövezetről markolja, nyeli
    angyalok zúzmarás, kolduló kara.

    Én egy olyan országban lakom,
    hol az Úrnak száz vetése térdel,
    külön-külön nyújtózkodó vágyuk
    üdvért az égig mégse ér fel,
    pedig eső, szél, Nap majd végigcsókol
    mind-mind a tavaszi rügyeken,
    csak a Karácsonyi földben érne
    a magvak között ápolgató türelem!


    Budapest
    2008.

     

Megosztás