Kortárs irodalom...

"Istentisztelet, ha szeretkezel velem,
s hazudik az a pap, ki azt mondja vétkezem;
mert fentről elküldött ajándék, vagy nekem,
amit nem cáfolhat szűk földi értelem"
(Ajándék vagy)



A szerelem költője és a " távol élő, tündéri veréb"


(Beluk Metz Ibolyával beszélget Napholcz Mónika a szerelem poétájáról N.Horváth Péterről)



Valamikor úgy rendelték az istenek, hogy az ember fényből, örömből és könnyekből szülessen meg, lelje örömét mindenbe, magasságokból a mélységbe szédüljön, derűbe-borúba hempergőzzön, zuhanjon, hogy repülhessen, szórja szét fényét, élje meg a szabadságát és SZERESSEN.
Szenvedését, gyötrelmeit viselje méltósággal, korlátait szaggassa szét és törekedjen egy magasabbrendű felé, mert így nyer értelmet a sorsa.
Az ellenszegülők mindig ismétlésre vannak kárhoztatva.
N.Horváth Péter kortárs költő egész életében ennek a parancsnak tett eleget. 12 éve nincs közöttünk.

Vérkönnyes, viszontagságos életének minden pillanata ima volt, hiány, könyörgés a szerelemért és áldozat a költészet oltárán. Gyógyíthatatlan betegnek született, üdvösségnek és áldásnak. Szignójában a monogramja mellett a három golgotai kereszt is megjelenik.

Születésekor mozgató idegpályái károsodtak, ezért egész életét kerekesszékben töltötte. Végtagjait nem tudta használni, és beszélni is csak nagyon nehezen.

Fiatalon, 1968-ban kezdett alkotni, verseit szüleinek diktálta fel, később magnóra vette, majd megkapta élete első számítógépét és "akkor tanult meg írni" .
Bal lába nagy lábujjával írt, jobb lábára támaszkodva, ami rendkívüli fizikai megterheléssel járt. Kalodáját szűknek érezte így hamar megtanult repülni.
„Mert bilincsbe verve megérhet a lélek,/ ha test csak a terhe, még mindent elérhet.
Korlátok romjai jelzik a léptét,/szárnyait bontani egeket tép szét.( Lélek)
Autodidakta volt, imádta a zenét, festészetet, irodalmat, mitológiát, kutatta a lét metafizikai összefüggéseit. Festő szeretett volna lenni ám testi fogyatékossága megakadályozta ebben, nem erre volt rendeltetve.
„Talán mozgássérült voltom is késztetett a szavakban fölfedezni a legalkalmasabb kifejezési eszközt, bár eredetileg az alkotás számos egyéb területét közelebb éreztem magamhoz.”- vallotta.
Verseinek szinte állandó témái a meg nem értettség, magány, idegenség, kiszolgáltatottság és kilátástalanság, harmóniakeresés.
Szerelmi lírája kimagasló, egyedi hangvételű, erős erotikus töltettel, évődéssel és játékossággal telített. A szakralitást keresi, a TELJESSÉGET óhajtja.
A mérhetetlen szerelemvágy hívó szava szinte mindegyik versében fellelhető.
Rendületlenül hitt abban, hogy amit keresünk az bennünket is keres és mindig eljön "rendelt időben".
Az igazira sokat kellett várnia, élete alkonyán kapta meg ajándékát a sorstól egy erdélyi hölgy Beluk Metz Ibolya személyében.
Ibolyához irt költeményei a magyar irodalom legszebb szerelmes versei közé tartoznak.
A folytatásban vele beszélgetek a költőről, szerelmükről, a hiányáról, az "ajándékról".

N.M: Mesélj egy kicsit magadról, szeretnénk megismerni Péter "múzsáját"!

BMI: 1945-ben születtem Csíkszeredában, egy hatgyermekes asztalosmester negyedik gyermekeként láttam meg a napvilágot. A háború utáni évek nehezek voltak, de összetartó család voltunk, és ahol hat gyermek van, ott mindig történik valami érdekes, soha nem unatkoztunk. Sokat köszönhetek a szüleimnek, testvéreimnek.
Az apai nagyapám Lengyelországból érkezett Székelyudvarhelyre, tőle örököltük a szokatlan nevet. 1964-ben érettségiztem a mai Márton Áron főgimnáziumban, akkor középiskola volt a neve.
A Ceausescu érában nem volt sok lehetőség a pályaválasztásra. Jó tanáraink voltak, tiszteltük őket, a volt osztályomból heten választottuk a tanári pályát.
1970-ben kötöttem házasságot, nagy szerelemből.
Három csodálatos lányunk, később négy unokánk született.
Az akkori nehéz körülmények között a házasságunk megromlott, elváltunk, de a volt férjemmel a haláláig jó kapcsolatot tartottam.
Számomra a család mindig nagyon fontos volt, és marad.

NM.: Az N .Horváth Péter névvel mikor találkoztál először?

BMI: Az N.Horváth Péter névvel való találkozásom ugyancsak rendhagyó, mint minden más is kettőnk kapcsolatában.2009-ben meghalt NHP édesanyja, aki addig az egyetlen gondozója volt, persze a család segítségével. Ettől kezdve, az önmagát ellátni nem tudó költőt erdélyi asszonyok gondozták havi váltásban. Az egyik közülük szomszédom.2012 február másodikán a szabadságát töltő szomszédasszony elmondta, hogy két férfit gondoz: apa és fia. A fiatalabb költő, súlyosan mozgássérült, teljes ellátásra szorul.

A versei megtalálhatóak a neten. N.Horváth Péternek hívják.


NM: Mikor ismerkedtetek meg, hogy kerültél az életébe?

BMI :A szomszédom elbeszélése folytán megérintett a tolókocsihoz kötött költő sorsa. Beírtam a nevét a keresőbe. Az első vers, amelyet megtaláltam a Misztikus szerenád volt. „Szeretnék Istenhez elérni benned/ magammal hozva az alázatot./ Szeressél anélkül, hogy hitem elvedd,/ úgy jöjj el, mint aki föltámadott.//”Különös érzés kerített hatalmába.
Úgy éreztem, hogy ez a vers nekem szól. Órákon át keresgéltem, olvastam, és folyamatosan erősödött bennem az érzés, hogy ezt az embert mindig is ismertem, ő az, akit évek óta keresek.
Este írtam neki egy rövid levelet, másnap válaszolt, és levelekben beszélgettünk, nagyon intenzív kapcsolat alakult közöttünk.
Hogy a vers címe és születése, érthető legyen, meg kell magyaráznom néhány részletet.
NHP verses naplót írt, visszatérő motívumok használatával kapcsolta össze az egymástól távoleső eseményeket, történéseket. Egyik ilyen motívum a Lány.

Lánynak nevezett minden nőt, akihez, akiről verset írt.

A Szent György lánya kettős jelentést hordoz: Utal a lakhelyemre (Erdőszentgyörgy), de van egy mélyebb jelentése is.
NHP-t különleges, misztikus élmények kötötték Freiburg városához.
Mivel ott vizsgálták, kezelték a betegségét, Freiburgtól várta a gyógyulás csodáját, és a szerelmet is.
A város védőszentjét, Szent Györgyöt, saját védőszentjének is tekintette. A Lajos templomban imádkozott Istenhez és Szent Györgyhöz, hogy kapja meg a Lányt, aki érteni és szeretni fogja.
"Ezt a fényt hívom, hogy add nekem egy lányban,/ rád emlékeztetne testéből a meleg,/hiszen rátalálnom ki más engedje meg/látva, lelkem mélyén nem a földi vágy van.

”Utoljára állok vörös köveiden,/ nem könyörgök tovább, de hiszem jönni fog./Ahogyan én kértem, s amint te adhatod,/hogy hálámat eléd vele együtt vigyem.”(Lajos templom)

Hosszú várakozás, könyörgés után kerültem az életébe.

NM: Mit jelent számodra Péter?

BMI: Tanúság arra, hogy ha nem adjuk fel a reményt, hogyha elég erős a hitünk, akkor” a mindenen túl, a minden jön el.”

NM: Minden nő arra vágyik,hogy egy olyan becéző szót találjon rá a kedvese ami nem hagyományos és elkíséri egész kapcsolatukon keresztül. Hogyan lettél veréb?

BMI: Péter több Lányt illetett madár névvel ( fecske, cinke), s mivel úgy találta, hogy hasonlítok Edith Piafhoz,-én nem láttam/látok hasonlóságot - Piaftól örököltem a veréb nevet.

NM: Milyen érzés volt rajongóból társ, múzsa, szerelem lenni?

BMI: A halála előtt kilenc hónappal ismertem meg. Nagyon intenzív kapcsolat volt. Ebben a rövidre mért időben voltam rajongó, társ, az utolsó szerelem, és az, akihez az utolsó verseit írta.

A halála után én írtam neki életrajzot is nekrológot is, azt hiszem erre sincs példa.


NM: Zavart téged a mozgáskorlátozottsága? Ő, hogy kezelte ezt az állapotot előtted?

BMI: Mindannyiunknak vannak korlátaink, kinek testiek, kinek lelkiek, kinek mások. Mindenre volt megoldása.

Az első találkozásunk előtt félt, hogy nem tudom elfogadni, de látva, hogy engem nem zavar a mássága, nem zavartatta magát. Egy kapcsolatban, akár rövid, akár hosszú, mindig változunk.

Ő megkapta a bizonyosságot, hogy nem élt és nem írt hiába, én elindultam egy azóta is tartó önismereti úton.


NM: Milyen érzés volt partnere lenni egy ilyen karizmatikus személyiségnek?

BMI: Hiányoznak a beszélgetéseink, nagyon sokat tanultam tőle.

NM: Melyik a kedvenc versed Tőle?

BMI: Általában az, amelyiket éppen olvasom. A „Mint Gyík » című verset a magyar irodalom legszebb erotikus versének tartom. Kevesen tudták olyan áhítattal szemlélni a női szépséget, ahogyan ő tette. Azt tartotta, hogy a szép nem önmagában szép, a szépségben mindig rejtőzik valami szellemi.

NM: Mit jelentett NPH számára a szerelem?

BMI: Van egy költői út, magatartásforma, eszköz, amely visszanyúlik a távoli múltba. Régi idők költői számára a szerelem volt az egyik legfontosabb ihletforrás. Állandóan szerelmesnek kellett lenniük, ahhoz, hogy írni tudjanak, mert a sóvárgás, vágyakozás, szenvedés juttatták, emelték olyan lelki állapotba, frekvenciára őket amely lehetővé tette egy-egy költemény megszületését.
Úgy tűnik költőnk is ezt az utat járta. Folyamatosan vágyott a szerelmi beteljesülésre, ennek elérése mégsem volt számára cél, mert a beteljesülés akadályozta volna az alkotásban. Akarta, vágyta a boldogságot, de amikor célhoz érhetett volna, ő maga hátrált ki a helyzetből. Kieszközölte, hogy elhagyják, mert a veszteség újabb fájdalmakat és újabb verseket hozott. Számára a szerelem egyben Isten útjának követése is volt, hiszen a női szépség az isteni ragyogás visszfénye. " Tested, egy magasabb lélek árnyéka"/.... "Hanem a másik, a följebbről sugárzó,/ az hozott színt rád, és körvonalat,/ tehát az Ige, a mindenki iránt jó, fedett föl nekem egy sóhaj alatt.

Ő, úgy élt, működött, ahogyan a középkori szerzetesek akik korbácsolták magukat, fizikai fájdalmakat okoztak önmaguknak, mert csak így tudtak megszabadulni a kínzó testi vágyaktól, így tudtak megmaradni Isten útján.

NHP a testi kínokkal járó feszültségeket versekben élte meg, vezette le. Részére a szerelem az önismereti utak egyike volt. Szakadék tátongott az ösztönös és a felemelkedett énje között, és ezt a szakadékot szándékosan tartotta fenn.

Árnyék és fény folyamatosan harcoltak benne. Halálosan vágyott a testi szerelemre, mégis távol tartotta magától. Nem szerette volna, hogy az anyagi rész a szellemi rész fölé emelkedjen, azt dominálja, mert megakadályozta volna az önismereti útjának folytatásában. A felemelkedéshez, alkotáshoz, erő és belső tűz kellett, és ezt a kínzó, meg nem élt vágyakból merítette.

Az árnyék ( dionüszoszi) énje, és a fény ( apolloni) énje csak élete végén jutott el a szintézisig, a belső ellentétek feloldásáig. Göröngyös, küzdelmes útján a fény felé törekedett - úgy tűnik,- nem hiába.


NM: Félt az elmúlástól? Fogtad a kezét amikor a halál angyala elringatta?

BMI : Nehéz élete során sokszor várta, hívta a halált. A találkozásunk után szívesen maradt volna, de elfogadta Isten akaratát. Holisztikus szemléletű, nagyformátumú gondolkodó volt.
Nem félt a haláltól. Fegyelmezetten viselte a fizikai fájdalmakat.
Megnyugodva, megbékélve ment el.

NM: Te vagy az a nő akiről úgy érezte megérte „túlélnem” magam, az ajándéka, a feltámadása, életének értelme.Hiszel a földön túli szerelembe, hogy ha átlépsz a "kapun" ott folytatjátok ahol abbahagytátok?

BMI: „ Lelkünk pára gyanánt istenné testesül,/ s házunk, a test ismét föld alá omolhat.” -mondja NHP, és vele együtt én is hiszek a lélek halhatatlanságában, az örök körforgásban, amelynek részei vagyunk.

NM: A szerelmeteket NHP halhatatlanná írta, istennői státuszt kaptál tőle mi pedig egy bizonyítékot, hogy a szerelemért megéri fohászkodni, könyörögni, küzdeni, sírni mert felülír mindent, megtaláljuk benne az élet értelmét és a boldogságot.
Köszönöm a beszélgetést!
 
Oldal tetejére