Kortárs irodalom...

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
covers_117907.jpg
....,,,,,,,,,,,...................................................................
7.jpg


Karinthy Ferenc:
Életre nevelés





- Marci, gyere ide, mondd meg, kisfiam, honnan van a tarhonya?

- Elvetik a földbe, kinő, learatják, csépelik.

- Nagyon jó. És a nokedli?

- Fán nő, nokedlifán. Arról szedik le.

- Hát a dinnyét?

- Halásszák. Bedobják a horgot, rajta a csali, a dinnye bekapja.

- Úgy van. És a mustárt?

- Bányásszák, a mustárbányában.

- A túrós gombócot, szilvás gombócot?

- Lövik. Repül a levegőben, puskával lelövik.

Marci ilyenkor kap egy forintot, hogy ily szépen
okosan megfelelt mindenre. Évek óta folyik ez a játék, versenyt
oktatgatjuk egymást e hasznos tudnivalókra. Így állapítottuk meg, hogy a
hurka csúszómászó állat, három alfaja van, a tüdős, májas és a véres,
és hurkapálcikával táplálkozik; többnyire épp akkor ejtik el, mikor a
pálcikát le akarja nyelni, azért fityeg ki száján az a kis fadarab.
Továbbá, hogy a libamájat pincékben termesztik, ott nő jó nagyra,
kövérre a nyirkos, sötét falak tövén. A fruttit, zizit, tejkaramellát,
szaloncukrot s más efféle nyalánkságokat az erdőn szedik, kislányok
gyűjtik kötényükbe. Marci olykor fogasabb kérdésekkel is előáll.

- Honnét van a hal?

- A hal, kisfiam? Nagymama gyúrja lisztből, tojásból, élesztőből és halporból.

- A dobozos szardíniát is?

- Ugyan! Azt a disznóból vágják ki, a szalonnája alól.

- És hány doboz van egy disznóban?

- Attól függ. Általában negyven-ötven, de például
Horváth bácsi, a szomszédos házmester tavaly leölt egy hízott kocát,
abban százhúsz doboz szardínia volt, és még huszonöt tubus
szardellapaszta. Kapott is érte egy gyönyörű díszoklevelet a
mezőgazdasági kiállításon.

- És honnan van a rokfort?

- A hegyekben ered, kis rokfortpatakokban csörgedez,
lezúdul a sziklákon, folyókba gyűlik, s ezek beömlenek a Nagy Rokfort
Tengerbe...

- És a tenger nem árad ki?

- Nem, mert a nap felszívja a párát a sajtfelhőkbe, s onnan hull le a rokfortcsapadék a patakokba, folyókba, és így tovább.
Így ismerkedünk a mindenség nagy folyamataival, s nyitogatjuk a tudás zárait, két fáradhatatlan természetkutató, Marci meg én.





<tbody>
</tbody>
 

pilma

Állandó Tag
Állandó Tag
"Biztos, hogy van bennünk áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején ez az övé ... A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, a tavaszi szédülések az oktalan izgalmak hónapja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaznak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik, és halkan mondják: Fényesebb ..."

(
Márai Sándor: A négy évszak)

marai_sandor_02.jpg
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
KARINTHY FERENC: KARCOLATOK


Apák és fiúk


Dél van, augusztus: Marci egyedül ül a napsütötte verandán, és Hevesi Sándor dramaturgiai dolgozatait olvassa, jegyzeteket készít. Valaki beszól a kerítésen:

- Hol van apukád?

- A parton fejel a gyerekekkel.


Fejelés


A cannes-i strand tömör verőfényében sok mindenfélét lehet csinálni: fürödni a keserűsóízű tengerben, s utána figyelni, miként csillannak fel az apró kristályok az ember száradó bőrén, kajakozni, vízibiciklizni, napozni a forró homokban, lehetőleg jó mélyre befészkelődve, a nőket nézni, sört és narancsszörpöt inni, s más ily foglalkozásokat űzni. Engem azonban valamennyinél jobban izgat az a jókora gumilabda, melyet néhány izmos kamasz rugdos a parton cselezve-dekázva, s akár vénülő csataló a fegyverropogást, úgy fülelem, szökellő szívvel, döngését-pufogását. Mintha csak nézelődnék, megállok a közelükben, visszarúgom az elgurult labdákat, egy-egy technikásabb mozdulattal adva bizonyságát, hogy nem vagyok egész méltatlan társaságukra, így aztán lassanként bejátszom magam közéjük - ősrégi s nemzetközi formája ez minden strandokon és grundokon a sportbéli közeledésnek, ők se veszik zokon, befogadnak, egyenrangúként.

Később a többség megunja, elhagyja a terepet, ketten maradunk csupán egy ifjú algériaival: boglyasan fekete, barna bőrű, jókötésű fickó, egyébként a labda tulajdonosa. Egy játszma fejelést javasolok, már csak a gyarmati népek iránti rokonszenvből is; a fiúnak, úgy látszik, ismerős a játék, két-két cöveket szúrunk kapukként a homokba, s egy üveg limonádé lesz a tét. Kemény küzdelem indul, ellenfelem jól fejel, és ruganyosan vetődik, csupán a szabályok körül támad menet közben némi vita, ami elég bonyolult magyarázatokkal jár, gallicisztikai tanulmányaimban ugyanis még nem jutottam el odáig, hogy például mi a stukk franciául, pedig ez tudvalevőleg a játék egyik legfontosabb mozzanata, a partner labdájának egybőli visszafejelése, hazárd húzás, melyből számos előny és hátrány származhat. Az afrikai sporttárs maga is küszködik a szakkifejezésekkel, érezhetően nem ura még a francia nyelvnek, de aztán sikerül megállapodnunk, s a fordulás után elszánt hajrá kezdődik. A fickó a fiam lehetne, csupa izom és lendület, s amellett foggal-körömmel harcol a győzelemért, ám a régi Verpeléti úti fineszes és nem is egészen sportszerű trükkökkel - balra nézek és jobbra fejelek, feldobom a labdát, hagyom vetődni, s csak másodikra fejelek bele stb. - végül is sikerül magam alá gyűrnöm, és 6:5 arányban megvernem.
Utána begázolunk a tengerbe, hogy a tajtékos vízben áztassuk le magunkról a homokot, verítéket.

- Vous ętes allemand, monsieur? - tudakolja, mintegy bemutatkozásként, a nemzetiségemet.

- Non - rázom a fejem a vízben.

- Américain?

- Non.

- Alors?

- Hongrois.

Ezen úgy elneveti magát, egy kék hullám belecsap a szájába: - A mindenségit, hát ezért kínlódtunk itt egymással másfél órája franciául?

- Hát maga is magyar? - mustrálgatom, nem hive a fülemnek.

- Mi a fene volnék?

- És mitől ilyen barna?

- Lesültem.

 

Sch.E.

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Illyés Gyula: A BOULEVARD BOURDON-ON

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
szemben
a régi úttal, melyen egykoron,
huszonegy éve,
Annát vezettem.
Itt ballagok a sűrűsödő éjbe.

Erre jöttünk a boulevard Bourdon-on.
Este,
hány este a szeles rakpartokon!
Már kéz a kézbe,
de még nem te és te,
a Bastille felé s a jövő elébe.

Erre jöttünk a sötét fasoron.
Bátran.
Oh mennyi dal, tűz, hit, forradalom
és remény fért be
szívünkbe, szánkba –
Nem elénk néztünk, hanem föl az égre.

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
onnan,
amerre akkor ifjan, szabadon
az égre nézve
eltávolodtam –
Jövök szellemként óracsöndülésre.

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
Ennyi
csupán a kín, a könny, a fájdalom
mindent túlélve
kísértet lenni?
Visszatérni az emlékek terére?

Örökre szép, mi szép volt egykoron,
Anna,
ezt dúdolom a boulevard Bourdon-on.
Köszönet érte,
hogy föl, magasba
nézve lépek ma is, semmit se félve,
a mindörökre sűrűsödő éjbe.

1956



Illyés Gyula Felsőrácegrespusztán született 1902. november 2-án, Illés Gyulaként. Párizsi emigrációja idején -ekkor jelentek meg első versei – otthon maradt családtagjait kímélendő, Illyés Gyula név alatt.
1921 őszén iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban egyre inkább a hatóságok célkeresztjébe került, így a letartóztatás elől 1921 végén Bécsbe emigrált.

Továbbvágyódott azonban, s 1922. április 24-én érkezett meg Párizsba. Noha Párizst átmeneti állomásnak tekintette, végül négy évet töltött a francia fővárosban. A Szent Lajos-szigeten, a magyar munkások tömegszállásának egyik szűkös padlásszobájában húzta meg magát többedmagával, s megélhetéséért a legkülönfélébb alkalmi munkákat vállalta. Egy ideig a Sorbonne-on irodalmat és szociológiát hallgatott. Párizsban érte az első szerelem, meghitt, de félreértésekkel terhelt kapcsolat fűzte az erdélyi származású munkáslányhoz, Orosz Annához.

1926-ban amnesztiát kapott, és még ugyanazon év nyarán hazatért Magyarországra. 1928-tól szoros barátságban volt József Attilával, az 1930-as évek elejétől pedig nemzedéke több más jeles tagjával, irodalmi és világnézeti eszmetársaival. A hazai irodalmi körök Illyés iránti megbecsülését jelzi, hogy négy ízben is odaítélték neki a Baumgarten-díjat. Az 1930-as években – gyakran kockázatokkal járó – közéleti feladatokat is vállalt, s bár pártok tagja nem volt, a politikai lépésekhez vezető döntéseit elsősorban baloldali érzelmei határozták meg.

1946-tól felhagyott a közéleti tevékenységével, ideje jó részét tihanyi nyaralójában töltötte. A fénykép ebben az időszakban készült. Ekkor írta a
Boulevard Bourdon-on c.versét, visszaemlékezve a huszonegy évvel korábbi párizsi napjaira, ifjúságára és szerelmére. A versnek a zeneisége az, ami megkapó és a különös rímszerkezete. Mint egy keringő dallama, hosszasan visszhangzik a fülünkben, sorai vissza vissza térnek.

1983. április 15-én hunyt el súlyos betegség következtében.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
in-the-shade-of-the-pines-study-1905.jpg


Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött – szívem is hallja –
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.
Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ.
mihelyt része vagy.
Fásult volt, borús a szívem,
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!
Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

1950-es évek;
Köszönöm szépen a kiválasztott verset, tartalmas informatív megemlékezést. Cserébe az egyik gyöngyszem, Illyés legesleg... :..:
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Virág: Műkedvelő

Éljen április 11!


Jöjjön el mind, aki messze jár,
maradjon az is, ki
menne már,
füleljen mind, kinek van
füle,
aki nem süket és nem
hülye,
mind, kinek anyja meg apja van:
máma a költészet napja van!

Lám, kinek anyja, se apja nincs,
minékünk ő is egy
drága kincs!

Nem baj, hogy nincsen mit ennie!
Ilyeneknek is kell
lennie!

Legyen hát boldog a
költő, hisz
érettünk koplal és
költ ő!

Plusz:
miattunk lángol a képe, plusz:
miattunk fagy le a
gépe

jaj,
nem elég neki a mamája,
szopatja szegényt a
hazája

hiába óvják a szellemét,
furcsállják kissé a
jellemét

igaz, hogy eléggé hepciás,
feminin, akár egy
messiás

toporzékol, olykor
ordít is,
(nem csak ír, nagy néha
fordít is)

szívében Szodoma,Gomorra,
(jobb is, ha nem számít
honorra)

nem húzza fel magát
kritikán,
ezzel is spórol a
patikán

isten és ember közt
félúton,
lájkolja magát a
facebook-on

ív-díjra
ontja az ódát, de
nem nagyon bírja a
szódát,
sőt

időnként (szomorú tortúra),
le-lehull róla a
kultúra

bár ő még akkor se veszekszik,
beutalót kap és
befekszik

egyébként
nem zavar sok vizet,
hitele nincs, adót nem
fizet

nyikorgó
ölébe százszámra
gyűlik a víz- meg a
gáz-számla

de amúgy viszonylag
vígan él, családot, ilyesmit
nem remél

bármit is diktál a tiszta
szív,
kitörli majd, s ezt-azt
vissza-
szív

s olykor, ha akad egy
darabka
karton, már
hetekig szobrozik
lenn a
parton, na,
nem mintha ez volna ínyére,
fene se gondol a
dinnyére

pláne ha kenyérre
sörre sincs...


Minekünk mégis egy
drága
kincs!

Lám: a líra szeretete!

Nem kérdés, hogy
szereted-e
(színleg csak, vagy
szívvel is,
ennyi bolond
rímmel is):

érte döglik a virág és néki
nő ki
holnap

még a hülye jázminok is
neki tapsikolnak.

 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Karinthy Ferenc: KARCOLATOK

Petrarca filozófiai munkái


Az egyetemen legjobban Zambrát, az olasz nyelv és irodalom professzorát szerettem. Őszes, magas férfi, remek latin profil, világfi, roncsaiban is nagyszerű jelenség, ahogy a katedrán ül, és Dantét olvassa fel, meg-megállva a szövegben, s Francesca da Riminit Karády Katalin színművésznőhöz hasonlítja. Forró dedikációval nyújtottam át neki első regényemet, mely az általam igen jól ismert Spanyolországban játszódott, részben a huszadik, részben a tizenhatodik században, de ugyanazokkal a szereplőkkel. A könyv elnyerte a prof tetszését, s attól fogva, ha - többnyire erősen késve - beléptem a tanterembe, megszakította előadását, és az ajtó felé intett:


- Ecco, lo scrittore! Az ifjú költő! Mi újság, mi újság?


Az egész terem odafordult; lángvörösen botorkáltam helyemre, és buzgón jegyzetelni kezdtem.
A félév végén bekopogtam szobájába.


- Avanti, avanti! - fogadott földerülve. - Mi kéne?


- Kollokválni jöttem - nyújtottam a leckekönyvem.


- Aha - komorodott el kissé. - Miről is volt szó az idén?


- Petrarca filozófiai munkái.


- Ja igen, igen - bólogatott Zambra, aki nem sokat adott a tudományra, s óráin többnyire egy olasz középiskolai tankönyvet, a Donadonit olvasta fel. - Egyszóval, Petrarca... Mondd csak, te mostanában mindig egy olyan kis szőke lány mellett ülsz.


- Igenis.


- Szerelmes vagy belé?


- Hát...


- Csókolóztatok már?


- Hát...


- No, és meddig jutottatok? Levetkőzött?


Töviről hegyire kikérdezett, a legapróbb részletekre is kitérve, hatalmas homloka ragyogott. Mikor már eleget tudott, fölrakta szemüvegét, átvette leckekönyvem, és szálkás betűivel beírta a megfelelő rovatba:


"Jeles. Zambra Alajos."

 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Karinthy Ferenc: Karcolatok

A kerítés

Kirándulni mentünk, iskolás gyerekek, s egy kerítés mögül hatalmas, foltos vizsla mordult-ugatott ránk. Magas, erős drótkerítés volt, teljes biztonságban érezhettük magunkat. Visszaugattunk hát a kutyára, mi is morogtunk, rúgtuk a kerítést. A vizsla ínyét mutatva vicsorgott, őrjöngött, nyála csurgott, rémítő csaholással neki-nekiugrott a hálónak, szaladt mellettünk vérben forgó szemmel, amerre nevetve elvonultunk.

Aztán egyszerre véget ért a kerítés, semerre sem folytatódott.

Azóta nem uszítok senkit. Minden kerítés véget ér egyszer.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
ORAVECZ IMRE - Felhívás hátrálásra


Ne ragaszkodj semmihez,
ereszd el a hegyet, a rétet, az alkonyt, a rigókat, a tücsköket,
szakadj le a világról,
légy szabad,
mire menned kell.

 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Ladányi Mihály
Holnap sem

Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tűnékeny pillanat,
tündöklő zápor.

Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.

A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.

*


Lőrincz Vitus - Egyedül (tűzzománc)

487206_553023071377212_518041701_n.jpg
 

Csatolások

  • 487206_553023071377212_518041701_n.jpg
    487206_553023071377212_518041701_n.jpg
    76.1 KB · Olvasás: 5

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Vlagyimir Viszockij
Nem szeretem


Nem szeretem a halálos véletlent,
Az élettől én el nem fáradok,
Nem szeretem az őszt, a telet, a nyarat,
A tavaszt sem, amikor beteg vagyok.

Én nem hiszek az ünnepélyességben,
A hideg cinizmust sem szeretem,
És ha vállamon át leselkedve,
Levelemet olvassa egy idegen.

Nem szeretem a félig kimondott szót,
Azt sem, ha félbeszakítanak,
Vagy, ha hátulról kapom meg a golyót,
Ellene vagyok puskának és kardnak.

Túl sok a gőg, az önimádat,
Csütörtököt mondtak mind a fékek,
Dühít, hogy a"becsület" szót elfeledték,
S a rágalom számít dicsőségnek.

Amikor letört szárnyakat látok,
Nincs bennem sajnálat, nem szeretem
Sem az erőszakot sem a gyávaságot,
Csak Krisztust siratom a kereszten.

Nem szeretem magam, amikor félek,
Nem tűröm, ha ártatlant gyötörnek.
Nem szeretem, ha a lelkembe másznak,
S még kevésbé azt, ha bele köpnek.

Minden arénát, porondot utálok,
Tehetségért aprópénz jár, tudom,
Történhetnek velünk nagy változások,
Megszeretni én ezt sosem fogom.

Minden arénát, porondot utálok,
Tehetségért aprópénz jár, tudom,
Kecsegtetnek minket nagy változások,
De régi szarba lépünk az új úton.


*

Krisztus Pilátus előtt - Lőrincz Vitus (tűzzománc és fafaragás)
CSOPAK, Római katolikus templom


423084_387977167881804_1402285268_n.jpg
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Zdravkov Kiszjov
Paradoxon


Több ezer szót
változtattam madárrá
és szabadjára eresztettem őket az életben,
de mindegyik
visszatért, törött szárnnyal.
Túl magabiztosak voltak -
gondolom.
És, még azt is gondolom,
biztosan a legtörékenyebb, a legvédtelenebb
állja ki a harcot.
Ennek az ádáz,
állig felfegyverzett világnak
egyre több
védtelen és törékeny
teremtményre van szüksége.


Ford: Dabi István
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
ÖRKÉNY ISTVÁN - Egyperces novellák


SOKSZOR
A LEGBONYOLULTABB DOLGOKBAN
IS JÓL MEGÉRTJÜK EGYMÁST,
DE ELŐFORDUL, HOGY EGÉSZEN
EGYSZERŰ KÉRDÉSEKBEN NEM



- Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracot bérelni?


- Mit mond?


- Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.


- Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.


- Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.


- Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?


- Nicht deutsch.


- Tudok egy keveset franciául. Vu sprechen franszé?


- Nicht franszé.


- Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?


- Sajnos, csak magyarul.


- Jópofa. Hát akkor miért nem beszél magyarul?


- Hát hogy beszélek? Magyar vagyok, magyarnak születtem, kizárólag magyarul tudok. Mennyi a gumimatrac bérleti díja?
- Nézze, ne akarjon átdobni ezzel a dumával. Harmadéves történelem-filozófia hallgató vagyok, a nyári szünidőben lejöttem egy kis zsebpénzt keresni.

- Okosan tette.
- Fél napot dolgozom, fél napot strandolok. És ha érdekli, ott napozik a fiúm, és benne van az öttusa válogatott keretben.
- Ezt miért mondja ilyen gúnyosan?
- Mert nálam csak nyugszéket, vízisít és felfújható gumimatracot lehet bérelni. Ha hátsó gondolatai vannak, akkor eltévesztette a házszámot.


- Nincsenek hátsó gondolataim. Higgye el, csak két felfújható gumimatracot akarok bérelni.


- Bei uns ist vollkommene Glaubensfreiheit.


- Most mit mondott?


- Hogy nálunk vallásszabadság van. A külföldiek szokták kérdezni, hogy lehet-e vasárnap misére menni.
- Nézze, kérem, maga tanult logikát. Próbáljunk logikusan társalogni.
- Milyen furcsa nyelven beszél! Magyarul is így mondjuk: logikus.
- Ha már szóba került a vallásszabadság... Meg szabad kérdezni, hogy hisz-e Istenben?
- Csak mint Kierkegaard: a beteljesülésben. Érti, mire célzok?
- Körülbelül. Hogy valaki 70 000 fonálnyi mélység fölött lebegjen, és mégis boldog lehet... Teilhard de Chardint is ismeri?

- Nem volt kötelező, de két könyvét németül elolvastam.
- És mi a véleménye?
- Először elájultam tőle. Azt mondtam, gyerekek, itt a modern zseni... De aztán, épp a döntő kérdésben, amikor elkezdi a vallást meg a tudományt összeegyeztetni, abszolúte beleszalad a csőbe.
- Érdekes. Nagyjából nekem is ez a véleményem. De ha ilyen szépen megértjük egymást, mért nem jutunk egyezségre ezekkel a vacak gumimatracokkal?

- Vulé vu bérelni kelksóz?


- Na tessék. Pedig mind a ketten értelmesen is tudunk gondolkodni. Mondok valamit: szűkítsük a kört. Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?


- Tessék parancsolni. Van napellenzős, napellenző nélküli.


- Nagyon helyes. No most, hogy állnak vízisível?


- Az három méretben létezik. Melyiket adjam?


- Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.


- Két micsodát?


- Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.


- Milyen szó ez?


- Összetett. Gumi, plusz matrac. A gumit ismeri? A radírgumit? Az autógumit?


- Hát persze.


- A matracot is?


- Kérem szépen, ne nézzen hülyének.


- Hát akkor tegyük össze a kettőt. Adjon nekem két gumimatracot.


- Itt valami tévedés van. Nálam csak nyugszéket, vízisít és gumimatracot lehet bérelni.


- Bocsásson meg, kisasszony.


- Kérem, nem történt semmi.


- Viszontlátásra.


- Minden jót.


;):D:cool:
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
amoreallafonte.jpg

Segantini, Giovanni: A szerelem az élet forrása


SZABÓ LŐRINC: VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
5726319490_eda94ffcb2.jpg



SZABÓ LŐRINC: A TÚLSÓ PART

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszűnik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
radnoti_miklos_dobol.jpg



Ikrek hava - Napló a gyerekkorról (1939)

Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti Miklós: Bájoló

post_98898_20120908084903.JPG




......Bájoló (1942)

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
 
Oldal tetejére