Kortárs irodalom...

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Jules Supervielle versei

Jules Supervielle (1884 – 1960)

http://en.wikipedia.org/wiki/Jules_Supervielle


A XX. század jelentős francia költője;
Montevideóban született.
A modern költészet különféle iskoláihoz nem sorolható, szabad, magányos egyéniség, metafizikus szellem, aki már fiatal korának szabad verseiben is az időtlent keresi a változó világ jelenségei mögött. Költői világa, maga a kozmosz, a pillanatról pillanatra megvalósuló kozmikus lét, a külső és belső végtelen egymásba olvadása.

A német megszállás alatt az ellenállás költője lesz. Paul Fort halála után a "költők fejedelmévé" választották.


788g-Jules-Supervielle-par-Apel.Les-Fenosa.JPG


Bronz mellszobrának alkotója - Apel.les Fenosa.



788c-Jules-Supervielle.JPG




1907- ben elvette szerelmét Pilart, aki hat gyermekkel ajándékozta meg. Gyakran tartózkodtak Montevideón, szeretett hazájában.
Franciaországba visszatérve 1946-ban, Jules Superviellet nevezték ki a párizsi Uruguay követség tiszteletbeli kulturális attaséjának.
1960-ban Párizsban halt meg, a családi sírboltba (Oloron-Sainte-Marie)
temették el.

788d-Cocteau-a-Supervielle-prince-des-poetes.JPG


1960-ban, Jules Supervielle megkapja a felajánlást a címet "Prince of Poets."
A rajz Jean Cocteau tól, kelt május 5., 1960, szerepel a rajz alatt a következő szöveg "Kedves herceg, Jean Cocteau barátja önnek"

http://translate.googleusercontent.com
thierry.jamard



AZ IDŐ LOVAI

Kapumban az idő lovai ha megállnak,
akaratlanul is néznem kell, hogyan isznak,
mivel a szomjukat véremmel csillapítják.
Hálásan emelik arcomra szemüket,
s hosszú vonásaik úgy elbágyasztanak,
olyan fáradt leszek, oly magányos, esett,
hogy futó éjszaka árasztja el a pillám,
s hirtelen össze kell szednem minden erőmet,
hogy ha majd egy napon jön a szomjas fogat,
életben leljenek, s olthassam szomjukat.


Ford.: Lator László
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
shellblake.jpg



Supervielle, Jules:

Isten az emberre gondol

A másom lesz, annyit tudok,
noha még nem látom, miképpen,
én, ki a mindenség vagyok
és minden egyes perc a létben.
Kiemelem őt a világ
sűrűségéből a karomba,
s fölvenném a mozdulatát,
mielőtt az lesz, aki volna.
Próbálgatom, tapintgatom,
formálom, bár nem akarom.
Megadom, újra elveszem,
ó, látni végre hogy szeretném!
És őrzöm és késleltetem,
hogy teljesebbé forrja elmém.
Nincs formád, elhagysz hirtelen,
sántikálsz a vak éjszakában,
majd megnövekszel szertelen
s fölkúszol rajtam, óriásan.
Én, kit pillantás el nem érhet,
azt akarom, légy látható;
én örökös nagy csöndben élek,
legyen hát a tiéd a szó.
Én helyemet nem válthatom,
te állj s mozogj a lábadon;
én mindig mindenütt vagyok,
de neked helyet akarok;
oly magam vagyok a mesémben,
mint tévedt bárány a vadonban,
nem eszem, nem iszom, azonban
rakott asztalhoz ülj te szépen
és szemközt veled asszonyod.
Én, ki mindig a legnagyobb
és fáradhatatlan vagyok,
és nem tehetek egyebet,
mert végem soha nem lehet,
téged mulandónak teremtlek,
halandó leszel, kedvesem,
s lefektetlek majd csendesen
a földbe, hol a fák születnek.

Ford.: Rónay György
 

Sch.E.

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
Én vagyok a híres egyfejű....portré Csukás Istvánnal.
Boldog gyermeknapot!!!!!!!!!!
:..::ugras:

<iframe width="260" height="215" src="http://www.youtube.com/embed/V2ugrbHSb3s" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag

Weöres Sándor aranyos kis versikéjével...
viszont kívánok minden szépet, jót, örömet, boldogságot.
Neked, Kedves családodnak, Dalmácskának
:..:
Gyerekszáj - gyerekszerelem,... csodás, csodás ! ...
kiss


gyerek_szerelem.jpg


Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj mekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír.
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.

Kisfiúk témáira (196-nyolc) pimasz szmájli !:!:
 
Tóth Krisztina: Küld egy mosolyt
I.
Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

II.
Néha megijedek ha megszólalok meghallom az anyámat.
Múltkor a moziban a tükörből szinte rám szólt.
Ahogy a szappant fogta hirtelen az az érzésem támadt.
Mire volt jó az a sok szaros év hogy kár volt.

Sőt a férfi akivel élek vele is bizonyos hangsúlyokban.
Meg a kutyánk főleg a nézésében de tényleg.
Az anyámmal az előbb különben nem túloztam.
De látod nem is tudom ezekről mért beszélek.

Utolsó karácsonyom volt gyerekként kaptam egy macskát.
Egy közért mellett laktunk hó volt forgalmas úton.
Meglátott futott elém akkor szaladt át.
Hányadszor kéne annyi mindent megtanulnom.

Mielőtt akár egy kavics gesztenye egy falevél is.
Azt válaszolnád éppen ezért és lehet ebben.
Valami hogy én aki láttam és tudom én is.
Hülyeség mondom a teremtés strébere lettem.

III.
Tavaly ősz elején amikor beköltöztünk ebbe a házba.
Minden csupa higító festék meg csupa por volt.
Vártuk megváltozik a szag a lélegzetünktől hátha.
Aztán egyre hűvösödött nem is emlékszem hogy volt.

Egyszercsak nem lehetett már reggelenként a teraszra.
Kiültél vitted a kávét és fázni kezdtél kabát.
Nélkül nélkül az üres helyeket hogy belakja.
Valahogy elrendezi ez ember feltalálja magát.

Olyan furcsa ez a mai fény mint egy távoli évszak.
Mintha valaki más lennék vagy inkább valahol máshol.
Be is mentem egy kardigánért hiába még csak.
Nem is színekből inkább a levegő állagából.

Tudni nem a nyár rajzolódik ez az ősz arca.
Szájforma rozsdafolt hallgat nézd a levélen.
Bámul a kisfiam régről csecsemőszemű macska.
Szélcsend vékony füstjele nézem nézem.

Versek a Porhó című kötetből(Magvető Könyvkiadó, Budapest 2001)
 
Tóth Krisztina: A Minotaurosz álma
Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.
Ahogy üresen is megállnak ujjai az asztalon.
Dobolsz bennem, mint kongó testben a figyelő tudat.
Hogy nem, egyáltalán, vagy hirtelen mégiscsak és nagyon.

Ismerős vagy pedig, mint lepkének az esti lámpaláz.
Vagy csonkolt akácnak üres járdán a lombzaj.
Körkörös alagút, szem-száj nélküli ház.
Honnan is kezdjem el. Tudnád folytatni onnan?

Volt egyszer, hol nem volt, volt a gyerekkor senkiföldje.
Telekiabált kert bokrai közt az úttalan éjszaka.
Később az álom is, csöndes, hókásás senkiföldje.
Az állandó telek fagyó, fölengedő, lehulló, összeálló évszaka.

Figyelj. Amit most elmesélek, kezdettől benned is kész.
Hosszú és járhatatlan is, mert így lett kitalálva.
Ne szakíts félbe majd, mint levetett kesztyűben a lebegő kéz.
Kanyargós lesz, sötét, mint a Minotaurosz álma.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Supervielle, Jules:
A világtérképet becézem


A földgömböt kezembe véve,
simogató ujjam alatt
hegyek s erdők sarjadzanak,
s én, bukva nagy folyók vizébe,
árjukkal együtt sietek
a szédületes tengerek
felé, merítve szememet
egy más világ igézetébe.


778fedb96e40a13056384fd2f9e500c8_Kandinszkij___A_kek_lovas__639x600_.jpg
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Félretettem egy bluest neked

Régen olyan könnyű volt
Odaadni valakinek a szívem,
De megtaláltam a nehezebb utat.
Van egy ár, amit meg kell fizess.
Rájöttem, hogy a szerelem nem tesz jót nekem,
Erre időről időre rá kell jönnöm

Olyan régen,
Olyan régen történt,
De félretettem egy bluest neked

Régen olyan könnyű volt
Újra szerelmesnek lenni
De megtaláltam a nehezebb utat,
Az utat, ami fájdalomhoz vezet
Rájöttem, hogy a szerelem több volt, mint játék-
Játszol, és nyersz
De ugyanannyit veszítesz

Olyan régen,
Olyan régen történt,
De félretettem egy bluest neked

Oly sok éve már, hogy nem látom az arcod,
De a szívemben
Van egy üres hely,
Ott, ahol egykor te voltál

Olyan régen,
Olyan régen történt,
De félretettem egy bluest neked

Miközben a napok jönnek, és elmúlnak
Semmi mást nem tudok,
Csak félretenni egy bluest neked



Gary Moore Still Got The Blues


 

George Sand

Állandó Tag
Állandó Tag
NAGY LÁSZLÓ - CSODAFIÚ SZARVAS
“csodafiú szarvas​
nekitülekedik,​
nekitülekedik.​
Jázminfa virágát​
lerágom hajnalra,​
inaimmal ugrok​
nyárdelelő napba”​



Tavasz kerekedik,​
bimbó tüzesedik,​
jázminfával fényes​
agancs verekedik,​
csodafiú szarvas​
nekitülekedik,​
nekitülekedik.​
Jázminfa virágát​
lerágom hajnalra,​
inaimmal ugrok​
nyárdelelő napba,​
pörkölődök, vékonyodok,​
maradok magamra,​
maradok magamra.​
Vadászok meglőnek,​
golyó a szügyemben,​
Balatonban a sok víz,​
mind az én könnyem,​
sírva sírok, sírva sírok,​
ha sietek lemaradok,​
csodafiú-szarvas​
hiába vagyok,​
hiába vagyok.​
Deresen, havasan​
eljön a karácsony,​
csodafiú-szarvas​
föláll az oltáron,​
szép agancsa gyúlva gyullad:​
gyertya tizenhárom,​
gyertya tizenhárom.​
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Fodor Ákos:
Vakvágta
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra.
Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
x
x
 

vendel69

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdős Virág: MIKOR


ha majd minden kisbalázsnak bealszik a mamája ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak az az egy ha majd minden hajléktalan besokall és hazamegy ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán ha majd nem lesz olyanom hogy bár a halál várna rám ha majd nem kell kalkulálni börtönnel se kárhozattal ha majd nem kell kivárni a rendezői változattal ha majd nem lesz az a híres jogbiztonság lufi ha majd nem lesz hazánk legszebb rózsaszála pufi ha majd nem kell minden szabad helyre brendet építeni ha majd nem lesz mit a magunk ocsmányságán szépíteni ha majd nem a tartózkodásunkkal fogunk tüntetni ha majd nem lesz egyszerűbb az áldozatot büntetni ha majd minden kisiskolás úszkálhat az usziban ha majd nem fog harminc ezüst csörögni egy pusziban ha majd nem kell viselni a könnyítések terhét ha majd nem lesz tizenháromezer forint per hét ha majd nem kell hülyeségből történelmet írni ha majd nem kell egyeseknek erőn felül bírni ha majd nem lesz élet-halál ura minden helyi jegyző ha majd nem küld mindnyájunkat padlóra egy hülye edző ha majd minden kiakolbólintott birka beint ha majd nem kell cuccolni és dobbantani megint ha majd nem lesz bagatell hogy mi zajlik a végeken ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken ha majd nem a krisnásokhoz jár a haza ebédre ha majd nem lesz minden oldal jelszavakkal levédve ha majd nem lesz elegáns a másik felet kitakarni ha majd nem lesz nehéz ennyi gyökér közül kit akarni ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja ha majd nem lesz telerondítva a múltnak kútja ha majd lesz más opció mint döglött nyúl vagy öreg róka ha majd minden eszkimóra jut egy nagyon kövér fóka ha majd nem kell gonosztevők emlékének adózni ha majd újra jogom lesz még jól oda se bagózni ha majd frankón elmennek a fehérvári huszárok ha majd nem lesz árulás ha úgy döntök hogy kiszállok ha majd nem fog napról napra durvulni a tardi helyzet ha majd nem fog falnak vinni minket ez a fura szerzet ha majd nem lesz komilfó a tizenkilencedik század ha majd minden kor a saját rossz költői ellen lázad ha majd nem kell dalolni a sár helyett az azúrról ha majd nem kell kanadáig menekülni hazulról ha majd nem lesz alku tárgya minden jogos járandóság ha majd nem lesz nemzetmentő taktika a várandósság ha majd nem vész minden görcsös igyekezet kárba ha majd hamupipőke is ellóghat a bálba ha majd nem lesz etalon a lánykérés a havason ha majd nem lesz hungarista hecckampány az avason ha majd nem lesz egyre cifrább ez a cifra nyomorúság ha majd lesz itt vidámság is nem csak mindig szomorúság ha majd újra mókusokkal lesz tele a tabán ha majd nem lesz probléma hogy romungró a babám ha majd lustán ont az élet uncsi online mémeket ha majd nem lát a gyanútlan szemlélődő rémeket ha majd élünk mint a marci hevesen és gondtalanul ha majd senki se jár köztünk se pórul se hontalanul ha majd végre szabadság lesz hétvége és nyugi apa mosdik anya főz és tévét néz a hugi jövünk-megyünk teszünk-veszünk pirkadattól estig kenesétől kapuvárig palkonyától pestig lesz még egy kis ez meg az de amúgy minden klappol s ránk is vár egy hosszú boldog derékfájós aggkor
akkor
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Salvatore Quasimodo
(1901-1968)

TALÁN A SZÍV

A hársak csípős illata elmerül
az esős éjszakában. Hiábavaló lesz
az öröm korszaka, viharos kitörése:
villámharapása szétporlik, mint a víz.
Alig marad leplezetlen a fásultság,
egy kézmozdulat, egy szótag emléke,
de csak mint a madár lassú röpte
a köd párái között. És vársz még,
nem tudod mit, eltévedt kedvesem; talán
egy órát, mely döntsön, hogy visszahívd
a kezdetet vagy a végét: egyenlő sorsát
immár mindannyiunknak. Itt tűzvészek füstje feketén
kaparja még a torkot. Ha tudod,
felejtsd el ezt a kén-ízt, felejtsd el
a félelmet. A szavak fárasztanak,
köd-medrű vízből másznak elő;
talán a szív marad meg, talán csak a szív.

Képes Géza fordítása

Ch, Ilya Repin _What FREEdom! (1903).jpg
Ilja Repin - What FREEDOM! (1903)

***
 
Utoljára módosítva:

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
CH,Tiziano, Allegória.jpg

Tiziano ’’Az idő múlásának allegóriája a bölcsesség által vezérelve’’, a három emberi fej szimbolizálja az időt és a hármas-fejű állat (kutya, oroszlán, farkas) a bölcsességet.



Fodor Ákos: A történet

A történet zárt vonalú,
s bármily tág: kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
Hogy hol kezded, és meddig meséled.


***
 
Utoljára módosítva:

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Ch.PederMorkMonstedForest.jpg

Szabó Lőrinc:
( FÉNY- FÉNY - FÉNY) Az erdő birkózik velem

Erdő, szeretőm! Óh, milliárd
élet vegyülete! szétdobált
akaratok tornyai, hatalom!
Óh erdő, új s ős társadalom,

s ti, füvek, dermedt zöld nyilak,
akiket valami titkos akarat
dobott föl a fényig, – életek,
atompaloták, rengő rengeteg –:

ahová lépek, lábam habos
húsok ingoványán tapos – –
Zöld hús, és zölden zizeg a vér,
és minden mozdul, minden él,

habzsol, tolakszik, fenyeget,
tapogat, – Óh párás szédület!
Erdők lehellete, néma láz,
zsongó, édes gáztámadás,

alattomos, fojtó szerelem:
– jaj, az erdő birkózik velem! – –
Kérges karok örvénye, ringató,
s a föld húz. – Óh gyilkos álom! Óh

indák! földindulás! – Süpped a láb,
forró zene lüktet csontjaimon át,
sötét fények, idegen erők – –!
– S lelkem letérdel az Isten előtt.


 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére