Kortárs Képzőművészek Alkotásai

Benedek Eszter - Lipizzaner

NAGY LÁSZLÓ
KISCSIKÓ-SIRATÓ

Fehér volt anyád, te meg fekete,
anyádat elásták, de te nem tudtad,
lefeküdtem melléd, simogattalak,
sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó,
puha volt a füled, mint a kisnyúlé,
nyakadon a csengő piros szalagon,
de te nem csengettél, bársony-kiscsikó,
szívedet hallgattam, alig dobogott,
tartottam orrodhoz gyenge tollpihét,
tollpihén a lelked alig remegett,
sirattalak téged, bársony-kiscsikó,
nem kellett már neked a dudlis üveg,
inkább a földhöz verted halántékodat,
tejfoggal haraptad piros nyelvedet,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
bőrödet lehúzták, szárítják a napon,
sírodat megásták a meggyfák alá,
gyönge a te csontod, mint a babáké,
a hajnali harmat széjjel őröli,
bőrödből csinálnak fekete sipkát,
drága bőrtarisznyát borosüvegnek,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
a gyenge lucernát nyulak csipkedik,
ott ficánkolsz te a csillagok között,
onnan megrugdosod az én szivemet,
minden reményünket befödi a hó,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.

Benedek Eszter - Shagya arabian portrait

Benedek Eszter - Nézz rám

Benedek Eszter - Bay Arabian mare

Benedek Eszter - Arabian horse

Benedek Eszter - Clouded

Benedek Eszter - Black Beauty

Benedek Eszter - Shetland póni

Benedek Eszter - Irish Lord

Benedek Eszter - Spring gallop





"A ló dobog csak, tompa dobja,
mintha egy szív ver, távolodva.

És lassan úsztatunk tovább,
valami víz, valami fák,
valami lombos némaság,
talán valami suhogó,
lomb-kupolák alatt futó,
talán folyó a rengetegben --
de nem tudom -- minden nevetlen --
lehajlok. Ne érjen az ág.
Átölelem a ló nyakát."


Nemes Nagy Ágnes: Út (részlet)

Benedek Eszter - Védelem

" ...lehajolok...
Átölelem a ló nyakát...
Mert végül semmi sem marad,
Csak az angyalok és a lovak..."

Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok (részlet)

"Benedek Eszternek hívnak, 1983-ban Esztergomban születtem és jelenleg a várostól nem messze, egy Duna parti kis településen lakom. A közgazdasági szakközépiskola után először külkereskedelmet tanultam, majd a veszprémi Pannon Egyetemen végeztem közgazdászként. Szakterületem a turizmus, melynek köszönhetően az elmúlt években lehetőségem nyílt rengeteg érdekes embert megismerni. Számos magyarországi városba és külföldi országba eljuthattam.

A szakmám mellett különösen nagy örömömet lelem a festészetben. Kiskorom óta szeretek rajzolni és festeni. Mióta az eszemet tudom a kedvenc állatom a ló. Már óvodás képeim témája is túlnyomórészt e csodálatos teremtmény. A lovak mellett az állatvilág megjelenítése vonz leginkább.

Alkalmanként festek csendéletet, portrét vagy tájképet, de ezeket általában csak felkérésre, ritkán saját indíttatásból. Képzőművészeti végzettségem nincs, saját magam tanulom a rajzolást. Elsősorban akvarell technikával dolgozom, de szeretem a változatosságot és ezért szívesen használom a pasztellt és a színes ceruzát is. 2009 nyara óta rendszeresen részt veszek Simon M. Veronika festőművésznő kurzusain, melynek során az elméleti ismeretanyag mellett az olajfestészet egyre mélyebb elsajátítsa a célom.

Nagy megtiszteltetés ért, amikor 2009-ben az Alsónémedi Lovasnap főszervezője az én festményemet választotta a rendezvény népszerűsítésére. Szintén ebben az évben keresett meg a lovasok.hu weboldal főszerkesztője, hogy csatlakozzam a csapathoz és segítsem a munkájukat képzőművészeti tehetségemmel. Hatalmas öröm volt számomra, mikor kiderült, hogy én festhetem meg a „Hokalovi Lónevelde” internetes játék lógrafikáit. Ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak köszönhetem, hogy életem nagy álma vált valóra, amikor elkezdtem lovagolni.

"Ahogy első gazdája hívta, mi is csak így becéztük, Mirza.
Sejtelmem sem volt, mit jelent a szó, mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után, udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza, mint rejtelmes talány csendült a szó nagyanya ajkán.
Sehogy se akart békülni vele, aztán ráhagyta,
egye a fene ezt a bolondos furcsa szót, és így hívta ő is a kiscsikót,
kinek deszkából tákolt kaloda volt istálónkban külön otthona…"

Simon István: Mirza

***

Benedek Eszter - Friesian

Somogyi Győző, Huszárok

Somogyi Győző, Huszárok

Pécs helyett Bécs, Egon Schiele

Február 17-től portré és önarckép kiállítás nyílik Schiele képeiből Bécsben a Belvedere palotában.

Egon Schiele (1890–1918) festőművész kiállítása

1890-ben született az alsó-ausztriai Tulln-ban. A fiút minden jel szerint igen erős kapcsolat fűzte apjához. Schiele félénk volt és zárkózott, szívesebben foglalkozott magával, minthogy az emberek társaságát keresse. 1905-ben meghalt apja, és ez a haláleset a legfontosabb érzelmi kapcsolattól fosztotta meg a fiút. Zseni tudata volt, már 16 évesen az Akadémiára jelentkezett. Az akadémián bele kellett szoknia a szigorú stúdiumba, mely elsősorban az antik hagyományok, az élő modell- és ruházat-tanulmányokat foglalta magába.

Gustav Klimt és a szecesszionisták lineáris síkstílusa nagy benyomást tett rá, amely néhány kisebb munkáján kifejezésre is jutott. 19 évesen már a nagyokkal állított ki (Paul Gauguin, Pierre Bonnard, Henri Matisse, Vincent Van Gogh, Edvard Munch, Oskar Kokoschka). A vonal, mellyel Klimt a testet megrajzolja, még világosan a tárgy definiálására szolgál, akkor is, ha szépsége és finomsága révén ritmikus dallamvonallá önállósul, és esztétizálja az alakokat.

A schielei vonal viszont az értelmezés öntörvényű eszközévé válik.
1909-től Schiele ábrázolásmódja mindinkább elszakad Gustav Klimt tiszta vonalharmóniájától, s kialakul az a saját rajzstílus, melynek művészi erejét még a nagy példakép, Klimt is habozás nélkül elismerte. Schiele csak természet után rajzolt. Valójában kontúrrajzokat készített, melyeket a színnel tett plasztikusabbá. A színezés mindig modell nélkül történt, emlékezetből.


Schiele szakít a közönséges nézői perspektívával, mely az alak mindenkori pózát térbelileg indokolná. Schielét mindenekelőtt a mimikában és gesztusban megnyilvánuló kifejezés érdekelte. Expresszív alakjai pátoszról árulkodnak, Schiele elfordul a bécsi szecesszió emberábrázolásának fásultságától és stiláris monotóniájától.

és a finoman karakteres körvonalazott aktok, ezeket se hagyhatjuk ki

Schiele