Krimik, bűnök, kalandok.

Meg Bennet

Állandó Tag
Állandó Tag
Steve Cavanagh: Eddie Flynn-sorozata nálam most nagyon nyerő. A főhős egyszerre szeretni- és utálnivaló, az esetei tele vannak fordulatokkal. (Néha talán túl sok is, a második részben sokszor megálltam az olvasásban, mert annyira stresszelt. :) )
A negyedik egyszerűen felülmúlhatatlan.
A harmadik most jelent meg, azt is beszerzem hamarosan, bár nagyon felhúzta az agyamat, hogy papíron olcsóbb, mint e-könyvben.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Steve Cavanagh: Eddie Flynn-sorozata nálam most nagyon nyerő. A főhős egyszerre szeretni- és utálnivaló, az esetei tele vannak fordulatokkal. (Néha talán túl sok is, a második részben sokszor megálltam az olvasásban, mert annyira stresszelt. :) )
A negyedik egyszerűen felülmúlhatatlan.
A harmadik most jelent meg, azt is beszerzem hamarosan, bár nagyon felhúzta az agyamat, hogy papíron olcsóbb, mint e-könyvben.
1707483751990.png
A sorozatgyilkos nem a vádlottak padján ül, ő éppenséggel az esküdtszék tagja.

Ők voltak Hollywood legmenőbb és legmeghatározóbb párja. A világ a lábuk előtt hevert. Most egyikőjük halott.
Robert Solomont, az ünnepelt hollywoodi csillagot gyönyörű felesége brutális meggyilkolásával vádolják. Ez az évszázad celebgyilkossági pere, és a védelem még valakit be akar venni a csapatába: a szélhámosból lett ügyvédet, Eddie Flynnt.
Minden bizonyíték Robert ellen szól, de ahogy a tárgyalás megkezdődik, egy sor baljóslatú esemény kétségeket ébreszt Eddie-ben.
Mi van akkor, ha nem csak egyetlen színész van a tárgyalóteremben? Mi van akkor, ha nem az igazi gyilkos ellen folyik a tárgyalás?
Mi van akkor, ha a gyilkos az esküdtszék tagja?
Steve Cavanagh, ír származású író végre magyarul is megjelenő története Írországban elnyerte az Év bűnügyi regénye díjat

Egy olvasó visszajelzése.
Ez egyszerűen zseniális volt! Egy percig sem untatott, minden lapja izgalmas.
A cselekmény 2 szálon fut. Az egyikben Eddie, a védőügyvéd munkáját, életét követhetjük végig. Belopta magát a szívembe, annyira kedves, jóravaló ember, aki igazán korrekten végzi a munkáját. A másik szál a sorozatgyilkos szemszögét mutatja be. Jól felépített karakter, iszonyú okos, végig azon drukkoltam, hogy elkapják. Mindkét szemszöget szerettem, egyik sem maradt el izgalmakban a másik mellett.
A tárgyalóteremben folyt a könyv nagy része, ez nekem különösen tetszett. Érdekes nyomon követni, hogy mennyire befolyásolható az esküdtszék, mennyi eszköze van erre az ügyésznek és az ügyvédnek is. A laikus bíráskodásnak megvannak a pozitívumai, de a negatívumai is.
 

Meg Bennet

Állandó Tag
Állandó Tag
Másik nagy kedvencem Mick Herron: Utolsó befutók (Utolsó kör sorozat 1. rész)

Egyrészt sodró, izgalmas. Másrészt meg mintha a saját műfajának paródiája akarna lenni. Egy csomószor nevettem azon, hogy a következő pillanatban elvárok valamit a történettől, de fogja magát és teljesen elcsavarja, mást kapok. A humora élvezetes, a karakterei csupa fura, de másként fura figura. A vége poén is emlékezetes. :)
Sajnos, csak a második kötet jelent meg még a sokból.
Nézem a belőle készült sorozatot, Gary Oldman tökéletes, mint ahogy a többiek is.
utbef.jpg

fülszöveg:
Aki egyszer kém, az örökre kém marad.

A brit MI5 tagjai közé csak a legjobbakat veszik fel. Ám az előkelő pozíciót hamar elveszítheti az ember, ha ordas hibát vét. Tökéletesen tudja ezt Jackson Lamb is. Egy csapatnyi leszerelt kémet irányít, akik egykor mind a titkosszolgálat legjobbjai címre pályázhattak, ám egy hiba miatt parkolópályára kerültek. Mostani feladatuk pedig kimerül az aktatologatásban.
Amikor azonban egy egyetemista fiút elrabolnak, és a fogvatartói a lefejezését tervezik, a kémcsapat tagjai a szolgálat instrukcióit figyelmen kívül hagyva, a tettek mezejére lépnek.
Felejthetetlen karakterek, szatirikus kémtörténet, John le Carré rajongóinak kihagyhatatlan! A könyv egy sorozat első kötete, amelyet Gary Oldman főszereplésével filmesítenek meg.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi is a történelmi krimi? Vagy egy olvasó melyiket tartja annak?
Ebben a rendhagyó, nyolcadik posztban azt szeretném röviden meghatározni, én mire gondolok, amikor egy regényt történelmi kriminek vagy történelmi detektívregénynek nevezek. Mivel minden ilyen gyűjtés vagy válogatás kicsit szubjektív, fontosak lehetnek a szempontok, amelyek alapján a hét listát elkészítettem és a jövőben tovább bővítem majd. Így annak, aki esetleg nem találja meg valamelyik kedvencét rajtuk, érdemes ezt a bejegyzést elolvasni indoklásért.


Szerintem a történelmi krimi...

1. Nem egyszerűen történelmi regény, hanem elsősorban krimi.

Ezért a középpontjában valamilyen kinyomozandó titok, rejtély vagy bűneset áll. A bűneset leggyakrabban gyilkosság, de lehet rablás, eltűnés, lopás, vagy mindezek kombinációja. Nem tartoznak viszont a történelmi krimik közé azok a történelmi időkben játszódó kötetek, amelyekben esetleg történik haláleset, netán gyilkosság (vagy rablás, eltűnés, lopás) a cselekmény részeként, de azt senki sem nyomozza ki, elkövetője ismert vagy nem fontos. Ez különösen igaz a szépirodalom magasabb tartományába tartozó olyan regények esetére, mint Umberto Eco A rózsa neve vagy Bánki Éva Aranyhímzés című regénye, amelyeket sokszor szintén neveznek történelmi kriminek, semmilyen detektív-vagy rendőrregényes hagyománynak nem felelnek meg azonban (és nem is akarnak megfelelni), a bűnügyi rejtély pedig nem kerül megfejtésre bennük. Szintén nem történelmi krimik a könyvek, amelyekben a "nyomozás" valamilyen eszmei dologgal kapcsolatban folyik, így például Jézus történetével, mint Mika Waltari Az ország titka vagy Eduardo Mendoza Pomponius Flatus különös utazása című regényeiben.


2. Teljes egészében egy adott korban játszódik.

Nem tartoznak tehát ide a részben a jelenben, részben a múltban játszódó, két szálon futó thrillerek, mint például Robert Masello A Medúza-amulett című könyve, amelyeket mások bízvást történelmi kriminek neveznek, én viszont nem szeretnék.
3. Kifejezetten detektívregény. Vagyis valóságos és valószerű történet (nem sci-fi, nem fantasy), nem egyszerűen csak kalandregény, és nem is alternatív történelem (vagyis megtörtént eseményekre, környezetbe építi fel a fikciót).
Sherlock Holmes-folytatások esetén tehát nem tartoznak a történelmi detektívtörténetek körébe azok, amelyekben okkultizmus, sci-fi vagy fantasztikus elemek magyarázzák meg a bűnesetet, mint például a Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai című kötet novelláinak egy részében, vagy Guy Adams Dr. Moreau serege című kötetében. Az olyan kalandregények, amelyekben van némi halvány nyomozás, de a cselekményszövés valójában kizárólag a kalandról szól, szintén nem tartoznak ide: ilyen például Elizabeth Peters Óvakodj a a múmiától! című könyve, vagy Clive Cussler - nem tudom, miért - "esetek"-nek nevezett Isaac Bell-regényei. Nem történelmi detektívregény (legalábbis a listámra nem kerül fel) Baráth Katalin remek Aki gróf úr akar lenni című regénye sem, mert nem a valóságos, hanem egy alternatív történelemben játszódik.


4. Valóban a múltat eleveníti fel. Vagyis legalább harminchárom évvel a megírása, megjelenése előtt játszódik.

Nem tartoznak tehát ide az olyan művek, amelyek múzeumivá öregedtek eredeti, kortárs voltukból, így például az eredeti Sherlock Holmes-történetek.

5. Történelmi romantikus regény is lehet. Vagyis a zsánerkeverés önmagában nem akadály, egy történelmi romantikus könyv is lehet történelmi detektívregény, ha a szerelmi szál mellett cselekményére kivétel nélkül igazak a fentiek.
Bevallom, nem mindig gondoltam így, s annak ellenére, hogy sok detektívrejtélyes történelmi romantikust olvastam és szerettem, eredetileg nem vettem fel őket ezekre a listákra. De egyre inkább látom, hogy ilyen előítélet alapján nehéz megkülönböztetni köteteket: sokszor ugyanis ha nő ír valamit, ami történelmi és nyomozásos, de a könyv romantikus sorozatban lát napvilágot, azonnal elsődlegesen történelmi romantikus besorolást kap, míg ha egy férfi író krimiregényében szerelmeskednek olyan sokat és töprengenek a test ügyeiről annyit, hogy az már megállítja és félreviszi a krimicselekményt, attól az még történelmi krimi marad a legtöbb olvasó szemében. Ezért folyamatosan bővítem a listákat olyan történelmi romantikus könyvekkel, amelyek elsősorban mégis krimik: ez főleg például Amanda Quick életművének egy részére igaz. A történelmi romantikus műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon.


6. Nem írója kilététől függően történelmi bűnügyi regény.
Ezért előfordul, hogy egy szerzőtől szerepel a listán könyv, de nem mindegyik műve, mert nem voltak igazak mindre a fenti meghatározások. Agatha Christie számos detektívregénye közül mindössze egy történelmi krimi, az És eljő a halál, de az pompás. Brigitte Riebének, Borisz Akunyinnak vagy R. Kelényi Angelikának sok-sok kötetet megjelent magyarul, de nem mindegyik történelmi krimi, így nem is mindegyik szerepel a listáimon.


7. Lehet ifjúsági regény vagy gyerekregény is.
Elég csak az Irene Adler-könyvekre, Enola Holmes kalandjaira, vagy M. E. Matje A művészinasára gondolni. Az ilyen műfajú regényeket azért külön jelöltem a listákon, a kissé megtévesztő, de rövid "gyerekkönyv" besorolással.


8. Akkor is lehet történelmi detektívregény, ha a végén a nagy leleplezés, hm, történelmi zöldség.

Sokáig haboztam, szerepeltessek-e olyan összeesküvéseket leleplező történelmi krimitörténeteket is, amelyek nagy záró leleplezésének történelmi értéke és hitelessége alulmúlja a nullát. Végül ezeket is felvettem, de megjelöltem a "hiteltelen" besorolással. Véleményem szerint ugyanis más azt állítani, hogy tudom, ki szúrta le Christopher Marlowe-t (aki tényleg meghalt, és úgy, ahogy a regényben áll, csak megölésének oka ismeretlen "hivatalosan") és más azt sejtetni, hogy a világtörténelem eseményei mögött elképesztően titkos szervezetek tagjainak összeesküvése áll (ami egyszerűen zöldség). Az utóbbit igazából nem nevezném történelmi kriminek, de hát legyen...

Remélem, hogy elfogadhatók számodra a fenti szabályok és sok örömed leled majd a történelmi krimik listájában.

(Katherine_Grey)​

 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

Posztumusz megjelenéssel ér véget John le Carré hazai életműve​

A legendás, hírszerzőtisztből lett kémregényíró, John le Carré tavaly 2020. december 12-én hunyt el 89 éves korában, ám halála előtt mindössze néhány héttel áldását adta egy korábbi kéziratra, egy teljes egészében befejezett regény megjelenésére, mely az Agave Könyvek jóvoltából idén augusztusban magyarul is napvilágot lát.

Augusztus 9-én jelenik meg John Le Carré utolsó regénye magyarul, mely az Ezüstfény címet kapta,
és amiben a szerző amiben arra keresi a választ, hogy mivel tartozunk azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk. „Kiváló végső regény, nagyszerű karrierzárás” – mondta a műről le Carré fia, Nick Cornwell. Az angol író Ausztriában kezdte hírszerzői pályáját, ahol Vasfüggönyön átjutott szökevényeket hallgatott ki, aztán 1952-től az MI5-nak kémkedett angliai szélsőbaloldali csoportokba beépülve. 1960-ban az MI6-hez vezényelték, ahol előbb Bonnban, majd Hamburgban dolgozott, itt írta A kém, aki bejött a hidegről című, később óriási sikert aratott regényét. A siker hatására le Carré úgy döntött, felhagy minden egyéb munkájával, és idejét az írásnak szenteli, így 1964-ben kilépett a brit hírszerzés kötelékéből.

A regény hamarosan előrendelhetővé válik, addig is íme a fülszöveg: „Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának. Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él. Az Ezüstfény az ártatlanság és a tapasztalás, a közszolgálat és a személyes erkölcsök találkozásának megkapó története.”

Érdekesség, hogy Le Carré utolsó ügye épp a Kim Philby leleplezése kapcsán folyó nyomozás volt, mely miatt egy életre meghasonlott hivatásában, így épp jókor történt a pályaváltás. Philby-nek, egykori kollégájának egyébként önálló regényt is szentelt később, Árulás címen. Első regényéről még maga Graham Greene is úgy nyilatkozott, sosem olvasott ennél jobb kémtörténetet. Le Carré számos munkája kapott filmadaptációt, köztük A panamai szabó, Az elszánt diplomata, a Kettős szerepben, vagy épp a Budapesten forgatott Suszter, szabó, baka, kém.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Akkor jöjjön Rejtő Jenő fiatalkorom legkedveltebb írója.
Szinte mindegy, hogy életében minek tartották Rejtő Jenő műveit, az idén épp 115 éve született kiválóságról nem csupán az árul el rengeteget, hogy olvasottsága Jókai Móréval vetekszik, de az is, hogy hiába telt el közel nyolcvan év tragikusan értelmetlen korai halála óta, népszerűsége töretlen a hazai olvasók közt. Rejtő műveire könnyű lenne rásütni a ponyva kifejezést, holott annyival többet adnak néhány kacagtató történetnél, és pattogó párbeszédeiben, fordulatos cselekményében, és gyönyörű és szemléletes leírásaiban a magyar prózaírás igazi nagyságát fedezhetjük fel.

Nem csoda, hogy Rejtő Jenő egy ország kedvence. Emlékezetes történetei, groteszk, és felejthetetlen karakterei, sziporkázó humora miatt minden rendes magyar háztartás kellékei közt megtaláljuk Piszkos Fred sztorijait, vagy épp a Légiós-regényeket, és ez így van rendjén. Rejtőt olvasni ugyanis kirándulás a jókedv terepére, egy világ, ahol mindennek megvan a maga romantikus törvényszerűsége, ahol a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek, és ahol végeredményben mégis egyetlen győztes van: mi olvasók. Összegyűjtöttük most a személyes kedvenceinket rangsorolás nélkül. Utóbbira nincs is szükség, hiszen minden Rejtő-mű gyakorlatilag azonosan magas minőséget képvisel.

A megkerült ponyvaíró, a magyar szórakoztatóirodalom nagysága

A megkerült ponyvaíró, a magyar szórakoztatóirodalom nagysága

A láthatatlan légió​

Egy misztikus felütésű történet a Szaharában keringő kísértetlégióról, és persze a szokott bonyodalmak, helyzetkomikum, és már-már abszurd fordulatok jellemzik Rejtő 1939-es regényét, amit sokan az életmű egyik koronadíszének tartanak. Nem véletlen, gyakorlatilag tökéletesen felépített, következetesen az utolsó utáni csattanóig kifuttatott történet, és rendkívül érzékletes leírások kombinációja.

Piszkos Fred, a kapitány​

A négyrészes Piszkos Fred-történetek második darabja Az elveszett cirkáló után veszi fel a fonalat, és ha lehet, még magasabb fordulatszámra kapcsol. Nem hiába, Rejtő ezen művének már első bekezdései legendásak, aki egyszer olvasta, vélhetően idézni is tudná. Piszkos Fred alakja egyszerűen önálló történetért kiáltott, így az előző kötet mellékszerepe után a szakállas, karvalyujjú bitang végre főszereplőként domborít.

Az elveszett cirkáló​

Rozsdás, és a Kölyök, no meg a Balmoral nevű cirkáló furcsa átvedlése, és Piszkos Fred színre lépésének története ez a regény, egy őrült hajsza a Távol-Keletre. Irodalomkritikusok szerint is az egyik legjobban kidolgozott Rejtő-mű, ahol a szerző a kalandregények, a krimik és a humor tökéletes elegyét hozza létre, és még arra is jutott ideje, hogy némi nemzetközi politikai kikacsintást is elhelyezzen a sorok közt.

Vesztegzár a Grand Hotelben​

Az életmű egy egészen különös darabja, hiszen ezúttal nem földrészeket, vagy az egész világot átszelő történetet kapunk, hanem egy kvázi egyhelyszínes krimit, mely a legszebb Agatha Christie-féle hagyományokat ötvözi Rejtő zseniális humorával. Mindez kiegészülve némi romantikával igazi színpadi bohózatot teremt, és szinte látjuk burleszkfilmként megelevenedni a szemeink előtt.

A Nevada szelleme​

A légiós, vagy alvilági-regények mellett kevesebb hangsúlyt kapnak Rejtő vadnyugati-történetei, pedig megérnek egy misét. A Nevada szellemében ott van minden olyan sablon, amiért szeretjük a westernt, Rejtő pedig a megszokott eszközei mellé kifejezetten érzékletes tájleírásokat biggyeszt, amitől olyan érzése lesz az embernek, mintha Karl May-t és P. G. Wodehouse-t gyúrták volna egybe.

A szőke ciklon​

Ismét egy megszokottól eltérő Rejtő-darab, melyben némileg keverednek a légiós-regények, és a Piszkos Fred-féle történetek, na persze a megszokott egyedi figurákkal. Kevesebbszer emlegetett sztori, pedig abszolút nem lóg ki az életműből, sőt, számtalan észrevétlen és aranyköpésnek is beillő bölcsességet rejt, ráadásul a menekülés-nyomozás fázisait ugyanolyan profin kezeli, mint mondjuk Az elveszett cirkáló.

A három testőr Afrikában​

Az egyik Rejtő-kötet, amiről vélhetően már mindenki hallott, az is, aki semmit sem olvasott az írótól. Az elátkozott part című regény felejthetetlen karakterei visszatérnek, Rejtő pedig megint olykor olyan váratlanul tűpontos leírásokat ad pl. a Kongó-folyó medréről, amit nem feltétlenül várnánk egy humoros kalandregénytől, ráadásul olykor a Csontbrigádra jellemző komorságot kever a hangulatba, ami igazán egyedi ízt kölcsönöz a műnek.

Az előretolt helyőrség​

Talán kevésbé vicces, mint a Piszkos Fred-széria, és mégsem annyira komoly, mint a Csontbrigád, a kettő közt egyensúlyoz, a főszerepben Galamb, a verekedős légiós, aki egy rejtélyes gyilkos nyomát követi, miközben igyekszik megküzdeni a gyilkosság vádjával. Egyesek elborult marhaságnak, mások bohém ujjgyakorlatnak neveznék, de akárhogy is, megint egy újabb Rejtő-íz, amit lehetetlen utánozni.


Az elátkozott part​

Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, és Csülök színre lép, és a maguk módján kuszálják össze a regény cselekményét, Rejtő pedig ismét bizonyítja lenyűgöző irodalmiságát, azzal, amilyen szépen ívelt mondatokban építi fel az afrikai vadon képét. Könnyed, humoros írás, amelynek félreértésekben tobzódó cselekményét a szerzőtől megszokott abszurd módon egy ellopott nadrág indítja be.

Csontbrigád​

Nem véletlenül hagytuk a végére Rejtő 1938-as művét, hiszen az teljességgel kilóg az életmű eddigi darabjaiból, és bizonyítja szerzője irodalmi nagyságát. Egy kifejezetten komor történet a haláltáborok mindennapjairól, és bár a végkifejlet nagyjából követi a többi Rejtő-regény által felállított elvárásokat, az író még a leírásokkal – vagy azok hiányával – is egy tőle szokatlan narrációs stílust képes felvenni, bizonyítva sokrétű tehetségét.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Akkor jöjjön Rejtő Jenő fiatalkorom legkedveltebb írója.
Szinte mindegy, hogy életében minek tartották Rejtő Jenő műveit, az idén épp 115 éve született kiválóságról nem csupán az árul el rengeteget, hogy olvasottsága Jókai Móréval vetekszik, de az is, hogy hiába telt el közel nyolcvan év tragikusan értelmetlen korai halála óta, népszerűsége töretlen a hazai olvasók közt. Rejtő műveire könnyű lenne rásütni a ponyva kifejezést, holott annyival többet adnak néhány kacagtató történetnél, és pattogó párbeszédeiben, fordulatos cselekményében, és gyönyörű és szemléletes leírásaiban a magyar prózaírás igazi nagyságát fedezhetjük fel.

Nem csoda, hogy Rejtő Jenő egy ország kedvence. Emlékezetes történetei, groteszk, és felejthetetlen karakterei, sziporkázó humora miatt minden rendes magyar háztartás kellékei közt megtaláljuk Piszkos Fred sztorijait, vagy épp a Légiós-regényeket, és ez így van rendjén. Rejtőt olvasni ugyanis kirándulás a jókedv terepére, egy világ, ahol mindennek megvan a maga romantikus törvényszerűsége, ahol a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak megbűnhődnek, és ahol végeredményben mégis egyetlen győztes van: mi olvasók. Összegyűjtöttük most a személyes kedvenceinket rangsorolás nélkül. Utóbbira nincs is szükség, hiszen minden Rejtő-mű gyakorlatilag azonosan magas minőséget képvisel.

A megkerült ponyvaíró, a magyar szórakoztatóirodalom nagysága

A megkerült ponyvaíró, a magyar szórakoztatóirodalom nagysága

A láthatatlan légió​

Egy misztikus felütésű történet a Szaharában keringő kísértetlégióról, és persze a szokott bonyodalmak, helyzetkomikum, és már-már abszurd fordulatok jellemzik Rejtő 1939-es regényét, amit sokan az életmű egyik koronadíszének tartanak. Nem véletlen, gyakorlatilag tökéletesen felépített, következetesen az utolsó utáni csattanóig kifuttatott történet, és rendkívül érzékletes leírások kombinációja.

Piszkos Fred, a kapitány​

A négyrészes Piszkos Fred-történetek második darabja Az elveszett cirkáló után veszi fel a fonalat, és ha lehet, még magasabb fordulatszámra kapcsol. Nem hiába, Rejtő ezen művének már első bekezdései legendásak, aki egyszer olvasta, vélhetően idézni is tudná. Piszkos Fred alakja egyszerűen önálló történetért kiáltott, így az előző kötet mellékszerepe után a szakállas, karvalyujjú bitang végre főszereplőként domborít.

Az elveszett cirkáló​

Rozsdás, és a Kölyök, no meg a Balmoral nevű cirkáló furcsa átvedlése, és Piszkos Fred színre lépésének története ez a regény, egy őrült hajsza a Távol-Keletre. Irodalomkritikusok szerint is az egyik legjobban kidolgozott Rejtő-mű, ahol a szerző a kalandregények, a krimik és a humor tökéletes elegyét hozza létre, és még arra is jutott ideje, hogy némi nemzetközi politikai kikacsintást is elhelyezzen a sorok közt.

Vesztegzár a Grand Hotelben​

Az életmű egy egészen különös darabja, hiszen ezúttal nem földrészeket, vagy az egész világot átszelő történetet kapunk, hanem egy kvázi egyhelyszínes krimit, mely a legszebb Agatha Christie-féle hagyományokat ötvözi Rejtő zseniális humorával. Mindez kiegészülve némi romantikával igazi színpadi bohózatot teremt, és szinte látjuk burleszkfilmként megelevenedni a szemeink előtt.

A Nevada szelleme​

A légiós, vagy alvilági-regények mellett kevesebb hangsúlyt kapnak Rejtő vadnyugati-történetei, pedig megérnek egy misét. A Nevada szellemében ott van minden olyan sablon, amiért szeretjük a westernt, Rejtő pedig a megszokott eszközei mellé kifejezetten érzékletes tájleírásokat biggyeszt, amitől olyan érzése lesz az embernek, mintha Karl May-t és P. G. Wodehouse-t gyúrták volna egybe.

A szőke ciklon​

Ismét egy megszokottól eltérő Rejtő-darab, melyben némileg keverednek a légiós-regények, és a Piszkos Fred-féle történetek, na persze a megszokott egyedi figurákkal. Kevesebbszer emlegetett sztori, pedig abszolút nem lóg ki az életműből, sőt, számtalan észrevétlen és aranyköpésnek is beillő bölcsességet rejt, ráadásul a menekülés-nyomozás fázisait ugyanolyan profin kezeli, mint mondjuk Az elveszett cirkáló.

A három testőr Afrikában​

Az egyik Rejtő-kötet, amiről vélhetően már mindenki hallott, az is, aki semmit sem olvasott az írótól. Az elátkozott part című regény felejthetetlen karakterei visszatérnek, Rejtő pedig megint olykor olyan váratlanul tűpontos leírásokat ad pl. a Kongó-folyó medréről, amit nem feltétlenül várnánk egy humoros kalandregénytől, ráadásul olykor a Csontbrigádra jellemző komorságot kever a hangulatba, ami igazán egyedi ízt kölcsönöz a műnek.

Az előretolt helyőrség​

Talán kevésbé vicces, mint a Piszkos Fred-széria, és mégsem annyira komoly, mint a Csontbrigád, a kettő közt egyensúlyoz, a főszerepben Galamb, a verekedős légiós, aki egy rejtélyes gyilkos nyomát követi, miközben igyekszik megküzdeni a gyilkosság vádjával. Egyesek elborult marhaságnak, mások bohém ujjgyakorlatnak neveznék, de akárhogy is, megint egy újabb Rejtő-íz, amit lehetetlen utánozni.


Az elátkozott part​

Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, és Csülök színre lép, és a maguk módján kuszálják össze a regény cselekményét, Rejtő pedig ismét bizonyítja lenyűgöző irodalmiságát, azzal, amilyen szépen ívelt mondatokban építi fel az afrikai vadon képét. Könnyed, humoros írás, amelynek félreértésekben tobzódó cselekményét a szerzőtől megszokott abszurd módon egy ellopott nadrág indítja be.

Csontbrigád​

Nem véletlenül hagytuk a végére Rejtő 1938-as művét, hiszen az teljességgel kilóg az életmű eddigi darabjaiból, és bizonyítja szerzője irodalmi nagyságát. Egy kifejezetten komor történet a haláltáborok mindennapjairól, és bár a végkifejlet nagyjából követi a többi Rejtő-regény által felállított elvárásokat, az író még a leírásokkal – vagy azok hiányával – is egy tőle szokatlan narrációs stílust képes felvenni, bizonyítva sokrétű tehetségét.

Szobrot kapott Fülig Jimmy Szegeden​

Rejtő Jenő egyik halhatatlan hőse, Fülig Jimmy is szobrot kapott Szegeden. Dobó Ferenc Levente közösségi finanszírozásból készült alkotását a legendás grafikus, Korcsmáros Pál képregényei ihlették.
Ki volt Fülig Jimmy? Piszkos Fred, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins, Gorcsev Iván és Vanek úr mellett a Rejtő-univerzum egyik népszerű alakja. Éjjel fűtő, nappal pincér a Honolulu-Staron, a Boldogság-szigetek ideiglenes királya. A világ első uralkodója, aki népével pertut ivott! Becenevét fülig érő mosolyáról kapta. És mostantól a második Rejtő-hős, akiről életnagyságú szobor készült Szegeden.
Dobó Ferenc Levente gyermekkora óta Rejtő-rajongó. Egy betegségből lábadozott a dédszüleinél, amikor a könyvespolcon turkálva kezébe került a Piszkos Fred, a kapitány című kötet, amit nem tudott lerakni. A regény Fülig Jimmy legendás belépőjével kezdődik. Az örökké vidám matróz a kését keresve nyitott be az Elintéző nevű vendéglőbe és – tudtán kívül – az irodalmi halhatatlanságba.

– Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.

– Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.


Társat kapott Piszkos Fred

Dobó Ferenc Levente csak középiskolásként tudta meg, hogy a könyvborítón szerzőként feltüntetett P. Howard valójában egy magyar író, Rejtő Jenő. Aki bár nem lett világhírű, de Magyarországon talán a legolvasottabb szerző, könyvei 5-6 millió példányban keltek el a múlt században.
Rejtő Jenő rövid élete több szálon is összefonódott Szegeddel. Szüleivel és testvéreivel néhány évig a városban éltek. Kishúga, Kornélia, „Nellike” két és féléves korában, 1910-ben Szegeden halt meg, a zsidó temetőben temették el.

A szegedi szobrász először nagy kedvencét, Piszkos Fredet formázta meg műgyantából még 2019-ben, de akármerre ment az országban a mozgatható szoborral, mindenütt azt kérdezték tőle, hol van Fülig Jimmy?

Végre az ő szobra is elkészült közösségi finanszírozásból. A műalkotást Korcsmáros Pál legendás Rejtő-képregényei ihlették, megtervezésében pedig Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán képregényrajzolók segítettek.

Három születésnapja is lesz

Fülig Jimmy szobrát „születésnapján” – amiből rögtön három is lesz – avatják fel. Az első „születésnap” március 23-án a szőregi művelődési házban, a második áprilisban Debrecenben, a harmadik pedig Budapesten lesz.
A fővárosban közben tisztult a kép, és egy 30 éve vitatott ügyre tesznek pontot. Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) tudományos munkatársa lapunknak elmondta: Rejtő Jenő március 29-ei születésnapján avatják fel a VII. kerületben, a Szövetség utca 22. szám alatt az író áthelyezett emléktábláját. Eddig úgy tudták, hogy a népszerű szerző három-négy háztömbbel arrébb, a Rejtő Jenő utca 6. szám alatti házban született (ez az épület egy új emléktáblát kapott novemberben). Bizony, Rejtő utóélete is tele van rejtélyekkel.
1708707860024.png 1708707878340.png
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag

Robin Cook, aki beköltöztette a krimit a kórházakba​

Első regényét egy tengeralattjárón írta, a világsikert viszont pár évvel később a Kóma hozta el neki.
Gyerekkorában régész szeretett volna lenni, de idővel rá kellett jönnie, hogy már minden jelentősebb várost feltártak. Érdeklődése az orvostudomány felé fordult, a Wesleyan Egyetemen gyógyszerészi, majd a Columbia Egyetemen orvosi diplomát szerzett. Hallgatóként éjszakánként a vérgáz-laboratóriumban dolgozott, vért vett vagy a laboratóriumi állatok ketrecét pucolta. Az itt szerzett élmények visszaköszönnek műveiben, sok éjszakai üldözéses jelenet idézi fel a szövevényes útvesztőkkel teli épületegyüttesek hátborzongató világát. Tanulmányait a Harvardon fejezte be, ahol szemészetet tanult.
A munkamániás orvos előtt szélesre tárult a világ, amikor a Cousteau Társaság őt kérte fel dél-franciaországi laboratóriumának vezetésére. Itt szeretett bele a búvárkodásba, amely életre szóló szenvedélye lett, amikor behívták a hadseregbe, mélytengeri búvárnak képezték ki. A víz alatt szerzett élményei inspirálták 2000-ben megjelent Szöktetés című, kivételesen nem orvosi témájú regényét. Regényírásba egy hosszú és unalmas tengeralattjáró-őrjáraton kezdett, az 1972-ben megjelent A gyötrelem éve a saját bőrén tapasztaltak alapján mutatja be a medikusnövendékek gyakornoki évét.

A világsikert az 1977-ben megjelent Kóma hozta meg számára, amelynek rezidens orvosnő főhőse egy bostoni kórházban élete kockáztatásával leplez le sötét üzelmeket. Két évvel később hagyta el a nyomdát a szintén bestsellernek bizonyuló Szfinx, és ettől kezdve szinte minden évben újabb krimivel örvendeztette meg rajongóit. A Járvány, a Mutáció, a Műhiba, az Életjel, a Vakság, a Végzetes megoldás, a Haláltusa, a Halálos kockázat, a Ragály, a Kromoszóma, a Méreg című regényei sorra feljutottak a New York Times könyves sikerlistájának csúcsára. 2015-ben került a boltokba a Host című krimi, amelyben az orvosi thriller mestere visszaröpíti az olvasót oda, ahol a műfaj a Kómával elkezdődött: mi történik, ha kórházi betegeket használnak akaratuk ellenére gyógyászati "inkubátoroknak". 2017-ben a Sarlatánokban egy remekül felszerelt kórházban bekövetkező sorozatos halálesetek nyomába eredt.
Cooknak három visszatérő karaktere van, dr. Laurie Montgomery igazságügyi orvosszakértő, Lou Soldano rendőrhadnagy és dr. Jack Stapleton igazságügyi orvosszakértő. Stapleton a főszereplője a ma különösen aktuális, 2018-ban megjelent Pandemic című regényének, amely a génszerkesztés világába kalauzolja az olvasót. Amikor egy látszólag egészséges, szívátültetésen átesett nő akut légzési zavarokkal küszködve meghal a New York-i metróban, Jack Stapletonra bízzák a boncolását. Felmerül benne a gyanú, hogy a halált egy influenza-szerű vírus okozhatja, és amikor a világ más részein is hasonló esetekről számolnak be, megpróbálja megakadályozni a járvány terjedését.

Cook, aki nem hagyott fel az orvosi pályával sem, könyveiben sikeresen ötvözi az orvostudomány tényeit a fantázia világával. Egy-egy témához tudományos szempontból is alaposan felkészül, behatóan tanulmányozza a szóban forgó szakterületet. A törvényszéki orvostanról szóló műveinek megírása előtt például szakképzésen vett részt, sőt Miamiban boncolásokat is végzett. Bűnügyi történeteiben a közvélemény érdeklődését is megpróbálja felkelteni az általa fontosnak ítélt kérdések iránt.
"Hiszem, hogy a könyveim valóban tanítanak"
- vallja a szerző, aki az elsők között írt olyan kényesnek számító témákról, mint a szervadományozás, a szervátültetés, a géntechnológia, a mesterséges megtermékenyítés és a kutatásfinanszírozás, Vektor című könyve pedig a bioterrorizmus veszélyeire figyelmeztet. Regényeit csaknem negyven nyelvre fordították le, köztük természetesen magyarra is. Könyvei szinte kívánkoznak a filmvászonra, a már 1978-ban megfilmesített Kóma után gyorsan elkészült a Szfinx, majd a Műhiba, a Halálfélelem, a Járvány, a Haláltusa, az Invázió és a Halálos félelem televíziós és filmes változata.
Még ma is bejár a kórházba dolgozni, igaz, egyre kevesebbet találkozik betegekkel. Benne van viszont számos gyógyszerkísérletben és az egyik felfedezést éppen egy újonnan alapított kozmetikai cégében kamatoztatja. Produkciós céget is létrehozott, amely filmeket és televíziós sorozatokat gyárt, társalapítója egy internetes szoftvercégnek, társigazgatója egy sportlétesítménynek és jelentős ingatlanbefektetésekkel is rendelkezik. Korábban több étterme és egy építkezési vállalkozása is volt, üzleti vénájáról a New York Times üzleti rovata elismerő cikket közölt. Kedvenc időtöltése a belsőépítészet, szívesen sportol: atletizál, kosárlabdázik, teniszezik, síel, szörfözik, New York utcáin pedig előszeretettel közlekedik biciklivel.

Magyarországon háromszor is járt, legutóbb 2018-ban, amikor a Sarlatánok című könyvét dedikálta.
(könyvesmagazin)
Az első regény amit tőle olvastam a Szfinx volt nem éppen orvosi krimi.
˝A történet egyébként izgalmas, olvasható, élvezhető. Cook ismét behozta a tipikus női szereplőjét, ami nagyon sok könyvében megjelenik. A kotnyeles, de közben nagyon okos, önálló, de makacs, eltántoríthatatlan nőt, aki csak a saját feje után megy, miközben folyamatosan hangoztatja önállóságát, és kikéri magának, ha a férfiak irányítani próbálják. Férfi szereplője is teljesen tipikus Cook karakter, a munkájába temetkező orvos, aki mindenkinél nagyobbra tartja magát, és nem fogadja el, hogy a nő karriert akar építeni, és nem csak családanya szeretne lenni, és még ezen felül, semmiképp sem akar megházasodni, és megkérni a csodálatos nő kezét.
Yvon és Ahmed karaktere már jobban kidolgozott és egyedibb volt. Ők mindketten szimpatikusak voltak, de mindkettőnél érezni lehet, hogy van valami titok mögöttük.

Néha Erica kicsit naív, és azért párszor megráztam volna, hogy ébredj már fel, néhol pedig egyenesen szívből jövően szembe röhögtem volna, hogy háháhá mégis hogy képzeled ezt. De azért a kitartását díjazzuk, és ne felejtsük el, hogy a végén mégiscsak neki volt igaza, és ő jön rá a végső megoldásra.
A könyv vége tartogat még egy kis fordulatot, ami szerintem kitalálható volt. ˝
(Judit_56 )
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Vavyan Fable, eredeti nevén: Molnár Éva (Budapest, 1956. március 20. –) magyar krimiíró.

A Vavyan Fable sztori – hogyan és miért lett népszerű az álnéven író szerző?​

„A könyvei hatására szerettem meg az olvasást.” Talán ez a legnagyobb dicséret, amit egy író az olvasóitól kaphat. Márpedig Vavyan Fable szerzői oldalán sorjáznak az ilyen és ehhez hasonló elismerések. Fable több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a magyar könyvpiacnak: az újrakiadásokat nem számítva eddig közel ötven regénye jelent meg. Fogadni mernék, hogy szinte minden háztartásban fellelhető legalább egy rongyosra olvasott Fable-kötet, ha pedig új könyve jelenik meg, az garantáltan felkerül a bestseller-listákra. Stílusát sokszor Rejtőéhez hasonlítják, amit a szerző udvariasan megköszön, de szívesebben hallja, hogy stílusa fable-i – vagyis fesztelenül könnyed és merész, vagány humorral fűszerezve.
Vavyan Fable, született Molnár Éva legendásan rejtőzködő szerző, már a neve is talányos. Az írói álnév a Bánfalvy Éva név anagrammája (a Bánfalvy férje vezetékneve), amelyben a Fable családi név franciául mesét jelent. Nomen est omen, mondhatnánk, hiszen Fable elapadhatatlan mesélőkedvvel ontja magából a fordulatosabbnál fordulatosabb történeteket. Magánmitológiájához tartozik, hogy nem jár író-olvasó találkozókra, és médiaszerepléseket sem vállal. Elvonultan él egy zalai kis faluban, ahol családja mellett kedves állatai, a lovak veszik körül. Mindezek ellenére élénk kapcsolatot tart olvasóival, akik Meseanyónak szólítják, weboldalának „Szalon” rovatában lehet vele beszélgetni.
Miért kezd el egy tizenegy éves kislány indiánregényeket írni? Például, mert már mindent elolvasott, amit otthon és a gyerekkönyvtárban talált, felnőttkönyvtárba pedig még nem járhat. Fable esetében legalábbis így történt. A többi regénye aztán azért született, mert éppen olyan történetek olvasására vágyott, amiket senki nem írt meg neki. Az íróvá válásig azonban rögös út vezetett. Sikertelenül felvételizett a tanárképző főiskolára, így ápolónőként helyezkedett el. Közben sorra járta a szerkesztőségeket, de kéziratait rendre visszadobták.

„A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam” – vallja a kezdeti nehézségekről. „Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.”

Fable-t azonban nem lehetett eltéríteni a céljától. Egy vesemedence-gyulladásra és háromhétnyi kényszerpihenőre volt szükség ahhoz, hogy papírra vesse első, nyomtatásban is megjelent regényét. Ekkor harmincegy éves, harmincnegyedik születésnapján már a tizedik könyvét foghatta a kezébe. Első írásai a Szépirodalmi és az Ifjúsági Könyvkiadónál jelentek meg, ám kötetei már jó ideje saját kiadójánál, a Fabyennél látnak napvilágot. Fontos mérföldkőként élte meg, amikor a tanácsi alkalmazott azt írta személyi igazolványának foglalkozás rovatába, hogy író – igaz, rövid i-vel.
Fable A Halkirálynő és a Kommandó (1987) című regénnyel robbant be a köztudatba, amelyben Denisa Wry rendőrnő kalandjait követhetjük nyomon. Nemcsak az akciódús jelenetek, hanem egy romantikus szál miatt is izgulhatunk, a kommandós Daniel Belloq, alias Mogorva ugyanis alaposan felkavarja az állóvizet Denisa érzelmi életében. A Halkirálynő az évek során sorozattá bővült: előzménykötete A pokol is elnyeli (1988), folytatásai – többek között – A Halkirálynő és a dzsinnek (1988), a Ki feküdt az ágyamban? (1989), az Ébredj velem! (1990) és a Mogorva nyár (1992).

Fable sokféle műfajban otthonosan mozog, és ezeket bátran keveri egymással. A szerző által burleszkeknek, bohóságoknak nevezett írások első darabja az 1989-es Mesemaraton, amit a nagysikerű Szennyből az angyal (1995), a Nászjelentés (2003) és a Mennyből a csontváz (2009) követett. Fable fantasyíróként is kipróbálta magát: Az Álomhajsza (1991) szereplői a Kék Kristály felkutatására indulnak, útjuk fénylő és sötét birodalmakon át, tündérek és fenevadak között vezet. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy azóta Fable fantasyk egész sorával örvendeztette meg olvasóit. A szerző eddig négy elbeszéléskötettel jelentkezett – legutóbb 2020-ban, a Ponyvamesékkel –, szintén a jellegzetes fable-i stílusban.

Szerkesztője, a költő Fodor Ákos írja róla, hogy „szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr.”

Hogy ez a fajta humor milyen jól működik, arról a moly.hu olvasói értékelései mindennél beszédesebben árulkodnak. Csak néhány véleményt kiemelve: „Ez a könyv eszelősen vicces volt” vagy „Még mindig hangosan tudok nevetni a benne található poénokon”, egy olvasó pedig a nevetéstől görcsölő rekeszizmaira „panaszkodik”.
A másik dolog, amit olvasói hangsúlyoznak vele kapcsolatban, hogy

Fable olyan egyedi és erős női karaktereket alkot, akiket lehetetlen nem szeretni.

Denisa Wry makacs és szókimondó figurája a Halkirálynő-sorozat sikerének egyik fontos – ha nem a legfontosabb – összetevője. Férfi szereplői egyszerre határozottak és esendőek, de mindenképpen egyenrangú partnerei a nőknek. „Létezik olyan férfi, mint a regényeiben szereplők? Belloq, Vis Major?” – teszi fel a kérdést egy olvasó a szerzőnek.

Vis Major, a modern szamuráj már a Halkirálynő-sorozatban felbukkant. Karaktere 1993-ban kapott önálló kötetet: a Vis Major című regényben a férfi Kyra Emettel járja Fertő City utcáit, ahol minden sarkon másik bűnesetbe botlik. Az első Vis Major-történetet hat másik követte, az olvasók pedig régóta szorítottak egy újabb Vis Major-kötetért. Fable legutóbbi regényében, a 2023-as Szemenszedett mesében ismét csatlakozhatunk a belevaló pároshoz. Hogy mi minden vár rájuk ebben a részben? Meghiúsult esküvőn, családi drámák közepette, lövöldözős buliban kell helytállniuk, vagy éppen csapadékvízaknába zuhannak bomló tetemek mellé.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Vavyan Fable regényeivel kiérdemelte a szórakoztató irodalom koronázatlan királynője címet.

Könyveit most már nem az első generáció olvassa és olvassa újra, Meseanyó pedig a kezdeti lelkesedéssel és frissességgel írja történeteit.
1711210916701.png 1711210942625.png
 

Hekate

Állandó Tag
Állandó Tag

Robin Cook, aki beköltöztette a krimit a kórházakba​

1983-ban folytatásban (azt hiszem 4 részben) jelent meg az Interpress Magazinban az első, általam olvasott Robin Cook könyv. Mivel éppen az első szülésem volt napirenden, és egyébként sem szoktam részletekben olvasni semmit, összeraktam az újságokat, és mivel az utolsó rész éppen aznap jelent meg, hogy kórházba kerültem, vittem magammal. Hát, nem mondom, hogy nyugodt éjszakáim voltak a kórházban :D:D:D, de azóta is nagy kedvenc. Utolsó megjelent könyvét is megvettem magamnak, karácsonyi ajándékba. Éjszakai műszak a címe.
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
1983-ban folytatásban (azt hiszem 4 részben) jelent meg az Interpress Magazinban az első, általam olvasott Robin Cook könyv. Mivel éppen az első szülésem volt napirenden, és egyébként sem szoktam részletekben olvasni semmit, összeraktam az újságokat, és mivel az utolsó rész éppen aznap jelent meg, hogy kórházba kerültem, vittem magammal. Hát, nem mondom, hogy nyugodt éjszakáim voltak a kórházban :D:D:D, de azóta is nagy kedvenc. Utolsó megjelent könyvét is megvettem magamnak, karácsonyi ajándékba. Éjszakai műszak a címe.
Nos nekem a Rakéta Regényújságban megjelenő regény a Szfinx volt az első....nem is sejtettem hogy ezután csak (csak???) orvos krimi regényeket fogok tőle olvasni!!
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis szösszenet egy ellentmondásos ˝klasszikus˝(?) műről.
Dashiell Hammett A máltai sólyom című nagysikerű regényéből több filmes változat is készült. Az első 1931-ben, a második 1935-ben, majd John Huston rendezésében 1941-ben megszületett a harmadik változat, mely nem csak lefektette a film noir alapköveit, de a filmezés történetében mind a mai napig…
Dashiell Hammett A máltai sólyom című nagysikerű regényéből több filmes változat is készült. Az első 1931-ben, a második 1935-ben, majd John Huston rendezésében 1941-ben megszületett a harmadik változat, mely nem csak lefektette a film noir alapköveit, de a filmezés történetében mind a mai napig meghatározó szereppel bír.

2023. november 13-án a Lónyay-Hatvany villa falai között köszönthették a Danube Institute vendégei és munkatársai Dr. Paul du Quenoy-t, az Academica Press és a Palm Beach-i Freedom Institute elnökét, aki elkalauzolta nézőközönségét a film noir baljós és szövevényes világába. Ebben segítségére volt Dr. David Martin Jones, a Danube institute kutatási igazgatója, valamint John O'Sullivan, a Danube Institute elnöke. Dr. Paul du Quenoy először kontextusba helyezte Hammett alkotását, majd sor került a film vetítésre.
Quenoy az ezt követő előadásában igyekezett közönségének A máltai sólyom kapcsán minél több, a birtokában információt, kulisszatitkot átadni. A film nem csak a filmezés történetében, hanem John Huston, a rendező számára is kiemelkedő jelentőséggel bírt, hiszen ekkor debütált mint rendező, hatalmas sikert aratva. Huston már a forgatókönyv megírásának is nagy figyelmet szentelt, habár néhol eltért a könyvtől, gyakorlatilag minden egyes jelenethez külön instrukciókat fűzött, hogy a forgatás gördülékenyen, a meghatározott költségvetés keretein belül valósulhasson meg. Apró változtatásaira kiváló példa a film és a regény eltérő befejezése.
Míg az utóbbiban egyik főszereplőnk, Sam Spade irodájába való visszatértével zárul a történet, addig az előbbiben a főhősnő arcát a börtöncella rácsaként beárnyékoló lift-rács képével zárul, ezzel is érzékeltetve a film noir borús és sötét hangulatát.
Az elsőfilmes rendezővel az akkori ,,nagy nevek” közül sokan zöldfülűségére hivatkozva nem mertek együtt dolgozni. Azoknak azonban, akiknek ez nem szegte kedvét, például az egyik főszereplőt, Same Spade-et alakító Humphrey Bogart-nak, az nem bánta meg. A rendező karrierje mellett színészei későbbi pályafutását is nagyban meghatározta A máltai sólyom. Bogart a későbbiekben olyan klasszikusokban kapott szerepet mint a Casablanca és A hosszú álom.
A máltai sólyom, illetve az akkoriban készült gengszterfilmek táptalajául a többi között az 1929-es nagy gazdasági világválság szolgált. Amerika szerte megnőtt a bűnözés, zavargások kezdődtek, melyek jelentősen átformálták az akkori társadalom képét.
A film gyártói a Warner Bros. Studio-nál a forgatás alatt ki is kötötték a színészek számára, hogy redukálják karakterük alkoholfogyasztását és dohányzását amennyire csak lehet, ezzel is példát statuálva a nyilvánosságnak.
Hammett zsenialitásának köszönhetően több mint fél évszázaddal A máltai sólyom megírása után is vitatkozhatunk szereplőinek jelentőségéről. A rendező három olyan karakter, Joel Cairo, Wilmer Cook és Caspar Gutman szexuális identitását is kétértelművé tette, mely meghatározása a néző egyedi olvasatától függ. Teljes mértékben az értelmezésükre van bízva, hogy az adott karaktert hetero-vagy homoszexuálisként értelmezik. Quenoy az utóbbi mellett foglalt állást, többek között arra a példára támaszkodva, hogy a filmbéli urak többször szólítják meg egymást a ,Gunzel’ jelzővel, mely esetünkben az angol és német nyelv keveredéséből létrejött, fiatal homoszexuálist jelent.
Rendkívül érdekes továbbá a film nyelvezete, mely merőben eltér a ma használt amerikai angoltól. Az akkor használatos, szlengekkel dúsított mindennapi nyelv értelmezése még a mai angol anyanyelvű nézőknek is okozhat fejfájást. – mondta Paul du Quenoy.
1939-1945 között öt film noir készült Hollywoodban, melyek csak később, a második világháború után, 1946 nyarán kerültek bemutatásra Franciaországban. A máltai sólyom olyan pillanatait fedte fel az amerikai társadalomnak, melyet nem láthatunk minden nap. Bátran kijelenthető, hogy ezen klasszikusok olyan korokba repítenek vissza, melyek mindmáig magával tudják ragadni közönségüket.
Írta: Udvari Anna
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Columbo hadnagy ballonkabátos figuráját úgyszólván mindenki ismeri. Columbo karakterét Richard Levinson és William Link producerek, forgatókönyvírók és krimiírók alkották meg. Már egy 1960-as tv-filmben, az Enough Rope-ben feltűnt Columbo, akit akkor Bert Freed játszott. Richard Levinson és William Link 1962-ben írtak egy három felvonásos színpadi darabot Presciption: Murder címmel. Ez megjelent könyvben 1963-ban 75 oldalon. Majd 1968-ban az NBC forgatott egy tv-játékot Prescription: Murderből („Recept: Gyilkosság”), amiben már a legendássá vált Peter Falk amerikai színész játszotta a hadnagyot. Falk 2003-ig összesen 69 tv-játékban vette fel a hadnagy elnyűhetetlen ballonkabátját és szorongatta ujjai közt elmaradhatatlan szivarját. A színész és szerepe gyakorlatilag összeforrt egymással.

Természetesen Columbo epizódok leginkább forgatókönyvekben vannak meg, s magáról a filmsorozatról elég sok információ található magyar nyelven is. Viszont itt a Colombo-regények könyvekben is megjelent listája lenne az érdekes. A két karakteralkotó mellett Alfred Lawrence, Henry Clement, William Harrington és mások is írtak Columbo-regényeket, melyek jobbára Richard Levinson és William Link forgatókönyvei felhasználásával íródtak. Ezekből magyarul szép számmal megjelent több is.

A Columbo-történetek egyébként mind „fordított rejtélyek”, melyek szabályait már Austin Freeman vagy Roy Vickersnek „A megoldatlan esetek osztályá”-ban már elkövette, megadta. Előbb tudjuk meg a gyilkos személyét vagy tudjuk az elkövetés mikéntjét, mint a nyomozó, viszont láthatjuk a nyomozás menetét, ahogy szorul fokozatosan az elkövető nyaka köré a hurok…

***​

Létezik legalább 15 Columbo-regény. Ezek nagyobb része, összesen 11 magyarul is megjelent.
Amelyek közül már olvastam:
Alfred Lawrence: A dékán halála, Rakéta Regényújság, 1979/37-40. sz. (4 rész) ford. Lénárt György [The Dean´s Death, 1975]
Henry Clements: Borban az igazság, Rakéta Regényújság, 1985/14-15. sz. ford. Keszthelyi Tibor [Any Old Port in a Storm, 1975]
 

setni

Állandó Tag
Állandó Tag
Alistair (Stuart) MacLean egy skót születésű thriller és kaland regényíró volt. 1941-ben bevonult a brit hadseregbe, végig harcolta a háborút. Leszerelése után tanári diplomát szerzett és iskolai tanárként dolgozott. Már az első novellája, egy tengeri történet, a The Dileas, amit Glasgow Herald közölt 1954 márciusában, díjat nyert. Viszont novellát egész élete során keveset írt, végig megmaradt regényírónak. Rövid történeteiből kiadták a The Lonely Sea (1985) c. kötetet. Első regénye, a HMS Ulysses 1955-ben szintén sikert aratott. MacLean ezután főállású író lett.
Később is sok regénye játszódott a tengeren, de írt sok a II. világháború idején játszódó háborús kalandregényt is. A huszadik század második felének egyik legjelentősebb ponyvaregény írója volt MacLean. A hatvanas évek elején két regényét Ian Stuart álnév alatt publikálta, de ezek későbbi kiadásai már Alistair MacLean név alatt jelentek meg.
a filmgyártás rendkívüli módon felkapta népszerű történeteit. Számos regényét megfilmesítették és több film óriási sikert aratott, hiszen a kor legjobb nevű színészei játszottak ezekben. A The Guns of Navarone 1961-ben készült, és a főszerepben: Gregory Peck, David Niven és Anthony Quinn. A Where Eagles Dare (1968): Richard Burton és Clint Eastwood. A Breakheart Pass (1975): Charles Bronson. A Force 10 from Navarone (1978): Robert Shaw és Harrison Ford.
MacLean 28 regényt publikált
Alistair MacLean hátrahagyott számos film forgatókönyv-vázlatot. Ezek egy amerikai filmes cég megbízásából készültek 1977-ben, hogy ezeket majd megírassák más írókkal. Nyolc ilyenről is tudunk, melyekből öt egy elképzelt bűnmegelőzési szervezetéről szólt az Egyesült Nemzeteknek (United Nations). Ezeket UNACO regényekként emlegetik. Még MacLean életében megjelent két ilyen regény, amit a vázlat alapján John Denis írt. A könyv borítókon MacLean neve mellett társszerzőként Denis neve állt (sőt, a magyar kiadás még Denis nevét is elhagyta a borítón!).
Viszont Sam Llewellyn brit író arra vállalkozott, hogy a MacLean Navarrone-regényeit folytassa, és két ilyen regényt írt
 
Oldal tetejére