Kutyák-macskák
- Téma inditó Noé
- Kezdés dátuma
C
csocsike
Vendég
Bator 
Marie Noel:
A hatodik nap
Miután az Úr megteremtette a Kutyát, megsimogatta buksi fejét. A Kutya pedig hálásan-devesen nyalogatta Teremtője kezét.
- Na mi az óhajod, Kutya?
- Uram, én bizony Nálad szeretnék lakni az égben és legszívesebben ittmaradnék a lábtörlődön heverészve.
- Ez bizony lehetetlen ... De minek is? Hiszen a tolvajokat még nem teremtettem meg.
- Mikor fogod megteremteni őket Uram?
- Azt hiszem sohasem. Fáradt vagyok. Ötödik napja dolgozom, itt az ideje, hogy lepihenjek. Te lettél Kutya, az én mesterművem. Legjobb lesz, ha most megnyugszom. Nem jó, ha egy művész többet akar, mint amennyire a tehetségébőll telik. Ha most tovább kellene teremtenem, egész biztosan félresikerülne minden. Eridj, Kutya! Eridj és rendezkedjél be a Földön! Menj és élj boldogul! ...
A Kutya mélyet sóhajtott.
- És mihez kezdjek ott lent, Uram?
- Egyél, igyál, növekedj és szaporodj.
Ám a Kutya még nagyobbakkat sóhajtott.
- Tulajdonképpen mit is akarsz még, Te Kutya?
- Uram, és Teremőm, mondd, nem jönnél Te le a Földre?
- Dehogyis megyek. Én nem költözhetek oda, csak azért, hogy neked társaságod legyen. Nekem még sok tennivalóm van, idefent. Ez az ég, ezek az angyalok, ezek a csillagok bizony sok gondot okoznak nekem.
A Kutya lehajtotta a fejét, elment, de később visszajött.
- Óh Uram! Hacsak lenne odalenn valami Hozzád hasonló úr, akkor még volna kedvem lemenni.
- Nincs - mondta az Úr - olyasvalaki nincsen ott.
A Kutya alázatosan összehúzta magát egészen kicsire, közelebb kúszott az Úrhoz és kérlelte.
- Ha Te akarnád Uram, édes jó Istenem ... ha Te megpróbálnád ...
- Lehetetlen - válaszolt az Úr. - Én már megalkottam azt, amit akartam. Művemet befejeztem. Nézd, náladnál jobbat már nem tudok teremteni. Ha még valamit kellene teremtenem, érzem a kisujjamban, hogy az félresikerülne.
- Óh Uram - élénkült fel a Kutya - nem számít egy cseppet sem, ha félresikerül. Én csak követni akarom őt, amikor megy és melléje telepednék, amikor lepihen. Az Úr csodálattal nézett a Kutyára és így szólt hozzá:
- Jól van hát, legyen úgy, ahogy szeretnéd!
Ezzel visszatért műhelyébe és megalkotta az Embert.
Jegyzet: Az Ember, lám félresikeredett, ahogyan előre megmondta az Úr. De mit bánja ezt a Kutya!? Boldogan és hűségesen szolgál még tökéletlen Emberének is ...
Dr. Buzády TIbor: Magyar kutyafajták c. könyvéből
Fordította: Dr. B. T.
Nimród / 1993. október - 2005. augusztus 07./ emlékére
A hatodik nap
Miután az Úr megteremtette a Kutyát, megsimogatta buksi fejét. A Kutya pedig hálásan-devesen nyalogatta Teremtője kezét.
- Na mi az óhajod, Kutya?
- Uram, én bizony Nálad szeretnék lakni az égben és legszívesebben ittmaradnék a lábtörlődön heverészve.
- Ez bizony lehetetlen ... De minek is? Hiszen a tolvajokat még nem teremtettem meg.
- Mikor fogod megteremteni őket Uram?
- Azt hiszem sohasem. Fáradt vagyok. Ötödik napja dolgozom, itt az ideje, hogy lepihenjek. Te lettél Kutya, az én mesterművem. Legjobb lesz, ha most megnyugszom. Nem jó, ha egy művész többet akar, mint amennyire a tehetségébőll telik. Ha most tovább kellene teremtenem, egész biztosan félresikerülne minden. Eridj, Kutya! Eridj és rendezkedjél be a Földön! Menj és élj boldogul! ...
A Kutya mélyet sóhajtott.
- És mihez kezdjek ott lent, Uram?
- Egyél, igyál, növekedj és szaporodj.
Ám a Kutya még nagyobbakkat sóhajtott.
- Tulajdonképpen mit is akarsz még, Te Kutya?
- Uram, és Teremőm, mondd, nem jönnél Te le a Földre?
- Dehogyis megyek. Én nem költözhetek oda, csak azért, hogy neked társaságod legyen. Nekem még sok tennivalóm van, idefent. Ez az ég, ezek az angyalok, ezek a csillagok bizony sok gondot okoznak nekem.
A Kutya lehajtotta a fejét, elment, de később visszajött.
- Óh Uram! Hacsak lenne odalenn valami Hozzád hasonló úr, akkor még volna kedvem lemenni.
- Nincs - mondta az Úr - olyasvalaki nincsen ott.
A Kutya alázatosan összehúzta magát egészen kicsire, közelebb kúszott az Úrhoz és kérlelte.
- Ha Te akarnád Uram, édes jó Istenem ... ha Te megpróbálnád ...
- Lehetetlen - válaszolt az Úr. - Én már megalkottam azt, amit akartam. Művemet befejeztem. Nézd, náladnál jobbat már nem tudok teremteni. Ha még valamit kellene teremtenem, érzem a kisujjamban, hogy az félresikerülne.
- Óh Uram - élénkült fel a Kutya - nem számít egy cseppet sem, ha félresikerül. Én csak követni akarom őt, amikor megy és melléje telepednék, amikor lepihen. Az Úr csodálattal nézett a Kutyára és így szólt hozzá:
- Jól van hát, legyen úgy, ahogy szeretnéd!
Ezzel visszatért műhelyébe és megalkotta az Embert.
Jegyzet: Az Ember, lám félresikeredett, ahogyan előre megmondta az Úr. De mit bánja ezt a Kutya!? Boldogan és hűségesen szolgál még tökéletlen Emberének is ...
Dr. Buzády TIbor: Magyar kutyafajták c. könyvéből
Fordította: Dr. B. T.
Nimród / 1993. október - 2005. augusztus 07./ emlékére
C
csocsike
Vendég
Isteni levesuk van :shock:
Tudjátok, nekem most éppen van két és háromnegyed macskám. (Az egyiknek amputálva lett az egyik hátsó lába.) Ennek ellenére pár nappal ezelött, fényes nappal besétált egy jó kövér egér a lakásba, és ott grasszát a napaliban. De hol voltak a macskák eközben? Sehol. Jobban mondva az amputált macsek közben ült a kosarában és szemlélte a látványosságot. Nekünk kellett kivadászni az egeret a polcok mögül. Le is fokoztam a macskákat. Al-macskák lesznek, amig meg nem emberelik magukat. Még ilyet!!!!
Hasonló témák
