Kutyafajtak

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Angol róka kopó </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2><STYLE type=text/css><!--.unnamed1 { }--></STYLE><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya, vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etet&otilde;, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár, vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom, hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar, erd&otilde;védelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület, alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver, formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika, vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla, weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden, vadászkutya, véreb, meoe " name=keywords><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya, vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etet&otilde;, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár, vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom, hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar, erd&otilde;védelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület, alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver, formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika, vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla, weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden, vadászkutya, véreb, meoe " name=""></TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Beagle </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya,

vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etetõ, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár,

vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom,

hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar,

erdõvédelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati

törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület,

alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver,

formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika,

vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla,

weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden,

vadászkutya, véreb, meoe " name=""><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya,

vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etetõ, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár,

vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom,

hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar,

erdõvédelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati

törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület,

alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver,

formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika,

vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla,

weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden,

vadászkutya, véreb, meoe " name=keywords>[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik az Egyesült Királyságban.A fajta leírása az elsõk között történt, az egységes tenyésztési szemlélet az Angol Beagle Club 1890 -ben történt megalakulásától számítható.

Érdekes, hogy a II. Világháború elötti idõszakban - amikor nagy divatja volt az angol fajtáknak - nem volt beagle Magyarországon. A Magyar Ebtörzskönyv elsõ beagle bejegyzése egy 1971 -es születésü, inport kan a MET(vegyes fajta) 3904 számú kutyája, Hayday Princ Fülöp, a második egy B törzskönyves kutya Diane (MET 4328), a következõ - MET 4376 - beagle volt az elsõ , amelyik részt vett a magyar állomány kialakitásában: Lovely Lara von Schloss Wolfpassing.


Az elsõ alom - Maverick M. - 1979-ben született B törzskönyvû szülõktõl. A magyar beagle állomány kialakulása a következõkben foglalható össze:


A kisérleti beagle állományokból elszármazott “B” törzskönyvezett kutyák, illetve a NEVIKI Nevitox kennelének - a White Eagle Lab (USA) törzsébõl származó - MEOE által törzskönyvezett állománya Az ausztriai fedezések: Millmar Barrister (Batusfalvi P,R alom), November von Helvesiek (Lukács-Lucky D alom), TrueLines Golden Nugget (Lukács-Lucky E alom), Ernie Envoy von Rechberg (Törökkúti T alom), Ossi vom Mitterfeld (Törökkúti S alom), Erskine Earl of Stonebridge (Liliomhegyi-foltos D alom) Angol import kanok fedezésébõl származó almok: Roffit Snowstorm igen nagy mértékben javított a magyar állományon, elsõsorban a fej alakulásában Fertrac Diplomat - sajnos nem rendelkezik MEOE által honosított törzskönyvvel. Õ csak az MKSZ Diana Beagle Klub által törzskönyvezett állományban szerepel, Theo of Dialynne aki 1993. márciusában érkezett Magyarországra, Apja 1991-1992.-ben az év legjobb tenyészálata címet érte el Angliában.


Alapvetõen két dolog nehezítette ílletve nehezíti meg a beagle tenyésztését Magyarországon:


A beagle tenyésztõk egy része (minden valószínûség szerint) sajnos kisérleti célra tenyésztett kutyát, három “tenyésztõ” a 80 -as években mintegy 125 beagle-t “termelt” , akiknek sehol sincs nyoma! 126 NEVITOX beagle-t törzskönyveztek egyértelmûen a kisérleti állomány kialakítása céljából 1990 -ben megalakult az MKSZ Diana Beagle Klubja, amely megosztotta az egységes beagle törzskönyvezést, mivel a Diana törzskönyvû kutyák csak “B” törzskönyvet kaphatnak a MEOE -ben. [/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
VadaszKutya.hu
[/FONT]
</TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Erdélyi kopó </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2><STYLE type=text/css><!--.unnamed1 { }--></STYLE><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya, vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etetõ, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár, vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom, hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar, erdõvédelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület, alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver, formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika, vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla, weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden, vadászkutya, véreb, meoe " name=keywords><META content="kotorékeb, jagd terrier, jagdterrier, tacskó, foxterrier, welshterrier, vadaszkutya, kutya, vadászat, vadász, eb, terrier, hajóeladas, etetõ, vad, vadak, retreiver, kopó, agár, uszkár, vadaszlap, forestpress, vadászat, Vadgazdálkodás, természetvédelem, vadásztársadalom, hivatásos vadász, orvvadász, vadlexikon, vadász gasztronómia, vadász borrend, VKE, magyar, erdõvédelem, erdészet, vadásztársaság, vadászati kultúra, vadász, vadász irodalom, vadászati törvény, vadászati rendeletek, vadász sajtó, Vadászlap, Vadászati Kultúrális Egyesület, alapítvány, vad, vadfajok, vadgazdálkodás, vadászkutya, trófea, fegyver, vadászfegyver, formaruha, bélyeg, természetvédelmi bélyeg, kodex, konferencia, etika, etikett, vadászetika, vadászetikett, újság, Hubertusz, Diana, Nimród, vadászhagyomány, vadászkürt, Matula, vizsla, weimari, weimaraner, olaszvizsla, pointer, németvizsla, kajtatóeb, labrador, golden, vadászkutya, véreb, meoe " name=""></TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE style="WIDTH: 542pt; BORDER-COLLAPSE: collapse" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=722 border=0 x:str=""><TBODY><TR style="HEIGHT: 40.5pt; mso-height-source: userset" height=54><TD class=xl35 style="BORDER-RIGHT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-TOP: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-LEFT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-BOTTOM: #ffcc00 1.5pt solid; BACKGROUND-COLOR: maroon" colSpan=4>

A SHIH TZU, A SÁRKÁNYÖLŐ, HALOTTAK LEPLEIT ŐRZŐ TÖRPE ​

</TD><TD class=xl30 style="BORDER-RIGHT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-LEFT-COLOR: #d4d0c8; BORDER-BOTTOM-COLOR: #d4d0c8; BORDER-TOP-COLOR: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: maroon"></TD></TR><TR style="HEIGHT: 409.5pt; mso-height-source: userset" height=546><TD class=xl27 style="BORDER-BOTTOM-COLOR: #d4d0c8; BORDER-LEFT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-TOP-COLOR: #d4d0c8; HEIGHT: 409.5pt; BACKGROUND-COLOR: maroon; BORDER-RIGHT-COLOR: #d4d0c8" height=546></TD><TD class=xl34 style="BORDER-RIGHT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-TOP: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-LEFT: #ffcc00 1.5pt solid; BORDER-BOTTOM: #ffcc00 1.5pt solid; BACKGROUND-COLOR: maroon" colSpan=4> Tibetben szentként tisztelték, Kínában több mint 200 évig csak a császárnak lehetett ilyen, az oroszlánkutyát a Nyugat csak 60 évvel ezelőtt fedezte fel, azóta a legjobb úton van afelé, hogy divatkutya váljék belőle, mert kiderült, hogy a hullámosan omló szőre, az enyhén arrogáns megjelenése mögött szeretetreméltó, intelligens, eleven természet rejtőzik, az embernek kitűnő társa és tökéletes városi partnere.
A kínai császárok szeretettel óvott társa volt évszázadokon át. Kínai tenyésztők alakították ki mai alakját célzott tenyésztéssel, válogatással és valószínűleg keresztezésekkel. De a shih tzu mégsem kínai kutya! Fajtája a "világ tetején", vagyis Tibetben született. Arrafelé a Himalája vidékén kegyetlen az időjárás, az élet igen kemény, állatnak - embernek egyaránt. Senki sem engedhet meg magának felesleges luxust. Ezért különös, hogy éppen onnét jött ez a varázslatos kutya. A korai tibeti feljegyzésekben két kutyát említenek: a nagy tibeti masztiffokat, amelyek karavánokat és településeket őriztek és kicsi házikutyákat, amelyeknek éppolyan vastag, gubancos bundája volt, csak a füleik voltak finomabbak és szükség esetén ők riasztották a nagy őrzőkutyákat. A kis shi-tzura mindig más törvények vonatkoztak, mint a többi kutyára. Sohasem kellett hasznothajtaniuk, mert szentnek számítottak, a templomokban őrzőként tartották, a magasrangú családoknál tisztelettel övezték őket. Úgy vélték, hogy a meghalt magasrangú papok lelke költözött beléjük, sőt a buddhisták szerint az oroszlánkutya Buddhának társa és jelképe.
A legenda szerint Buddha Manjursi, a tanulás Istene egyszerű pap képében utazta be a négy földrészt. Útján csak egy kis "ha pa" (rövidlábú öleb) kísérte, amely a pillanat törtrésze alatt kicsiny kutyából hatalmas oroszlánná tudott változni, s ekkor Buddha a hátán lovagolt. A lámák azt tanítják, hogy ez az igazi oroszlán valójában hegyi szellem, amely a gondolat sebességével képes időn és téren át szárnyalni, láthatóból láthatatlanná válni és nagyságát a végtelen nagytól a végtelen kicsiig tudja változtatni. Audrey Dabbs a shih-tzuról szóló könyvében a Samye-Ling Tibet Centerből idéz: A shih-tzu akárcsak az apso,Tibetben házikutya, erősen hasonlít a Gang-Singhez, egy szimbolikus lényhez a hóoroszlánhoz, akit az állatok királyának tartanak, hatalma olyan nagy, hogy ha elordítja magát hét sárkány esik le az égből. Három erő felett rendelkezik: az ugrás képessége, a pillanat alatti elváltozás és visszaváltozás képessége, fehővé, vagy köddé válik és a hangja, amely a "középső út" (a valóság és a félelmnélküliség) hangja.
A tibeti lámák a kis templomi kutyák tenyésztésére törekedtek, a legjobb példányokat választották ki, hogy ajándékként Kínába küldjék. A "világ tetejétől" Pekingig 3500 km utat kellet a súlyos terhekkel megrakott karavánoknak megtenni, az út jó 10 hónapig tartott. A kutyák, amelyeket Lhasában kölyökkorukban bocsátottak útra már maguk is kölyköket hoztak világra, mire a császári udvarba megérkeztek. Amíg kicsik voltak a tibeti szerzetesek a ruhájuk alatt a tesükön melengették őket. A fiatal kutyákat kosárban szállították jakháton, vagy a karaván mellett szaladtak. Oroszlánkutyát ajándékba kapni még a kínai császárnak is nagy megtisztetetést jelentett. Jelenlétét, mint Buddha jelképét jó ómennek tartották. Ráadásul a shih-tzu olyan vidám szeretetreméltó és intelligens kutya volt, hogy a császárok kedvencévé vált.
1653-ban amikor a dalai láma Pekingbe utazott, oroszlánkutyákat vitt ajándékba a kínai császárnak. Egyes császárok nem is mutatkoztak kutyáik nélkül. Ha az uralkodó belépett egy terembe, kutyái ugatva előreszaladtak, megadva a jelt, hogy ideje térdre borulni. Volt olyan időszak, amikor a parányi ölebek jöttek divatba, erőszakkal lekicsnyíették őket, hogy a nemesek gyönyörű ruháik redőibe elrejtve hordhassák. Ez a furcsa divat Tao Kung (1821-1851) uralkodáűs alatt érte el a csúcspontját és a legutolsó császárnő idején ismét visszatért. Az uralkodók megfesttették legszebb kutyáik képét és az eunuchok ennek alapján tenyésztették a császári kennelekben a kutyákat. Egyikük sem lehetett 5,5 kg-nál súlyosabb. Legjobban az aranyszínűeket kedvelték (az arany Kínában a császárság színe volt) fehér folttal (Buddha szent jelével) a homlokukon és a farkuk hegyén kis fehérséggel. A leírások szerint a Tiltott Városban mintegy 4000 kutya volt ( shih-tzuk, pekingi palotakutyák, mopszok) és minden eunuch arra törekedett, hogy saját tenyészete a többiekét túlszárnyalja, s ezzel elnyerjék a császári család kegyét.
Pu Yí, Kína utolsó császára idején ért véget a palotában az ebtenyésztés, még a háború és a császári család bukása előtt. Sok kutyát elajándékoztak magasrangú kínai főuraknak, sőt európiaknak is. Egy íratlan törvény szerint azonban orszlánykutya élve nem juthatott ki az országból. Állítólag úgy pusztították el őket, hogy üvegreszeléket kevertek az ételükbe.
Eric Bailey ezredes Sikkim, Tibet és Bhutan politikai tisztje 6 apsót hozott magával angliába ( öt arany és egy fehér-szrürkét) és elkezdte a tenyésztésüket. Douglas Brownrigg tábornok, akinek Kína északi részén volt a helyőrsége 1927-ben megszerezte magának az első tibeti oroszlánkutyát, a fekete-fehér Ssu-ssu nevű szukát., majd a számára talált Hibou nevű fedezőkant. Angliában volt még egy shih-tzu az 1926-ban született Lung Fu Sssa, ez a három kutya lett Nagy-Britannia shih-tzu tenyésztésének a kiindulópontja. Angliában megalakult az "Apso és Oroszkánkutya Klub", majd az angol Kennel Club bejegyezte a kutyákat és utódaikat "apso" néven.
1933-ban kaptak először saját osztályt a Kennel Club bemutatóján. Brownrigg tábornok és a Kennel Club vezetője kidolgozták a standardot, amit 1934-ben elismertek és a következő 50évben változatlan maradt. Linda Reinelt-Gebaer a nemzetközi NémetShih tzu Klub vezetőjének kutatásai szerint az angliában élő összes shih-tzu 12 vérvonalból származik, amelyből 11 valódi kínai, egy pedig pekingivel való keresztezés.
Ahány ország annyi tipus. Angliéában - ahol a standardot megállapították - ma a legerősebb, legsúlyosab shih-tzukat tenyésztik. Az ideális súlyt - amely 4,7-7,3 kg - a kanok gyakran többszörösével is meghaladják. Az USA-ban és részben Európában is az un. skandináviai tipus terjedt el, ez hosszúlábú, finom ízületekkel. A test felépítése keskeny, nagyon lapos a farok, hosszabb nyakú és kisebb fejű mint a többi tipus. Németországban a régi skandináviai tipust favorizálják és mindenekelőtt egy kevert tipust, amelyet a 70-es években mutttak be először, amikor vérfrissítőként angol kutyákat vontak be a tenyésztésbe. Az eredmény egy erőteljes shih-tzu lett, amely alacsonyabb, mint a skandináviai és az amerikai ipus, erőteljes, gömbölyű a feje, magasan tűzött a farka és szilárdabb a szőrszerkezete. Hollandiában a skandináv tipus terjedt el, míg Franciaországban a shih-tzu mindhárom tipusa megtalálható.

​

</TD></TR></TBODY></TABLE>

kiskutyák

kiskutyák

Border Collie

Azt hiszem ez a fajta még hiányzik a sorból...

A border collie korábban a brit juhászok titkos kedvence volt, manapság azonban egyre népszerűbb a városokban is. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
A 19.század közepétől kezdték tudatos szempontok alapján tenyészteni - kimondottan nyájterelésre és önálló munkára juhokkal és más csordaállatokkal. Terelési stílusa egyedülálló, tekintetével és különleges osonó mozgásával irányítja a rá bízott állatokat, a baromfiktól egészen a szarvasmarháig. <o></o>
A hivatalos kutyatenyésztés csak 1976-ban fogadta el önálló fajtaként, kiváló munkakutya, ezért tenyésztésében nem az egységes küllem az elsődleges cél.<o></o>
A border collie még ma is a világ egyik legjobb terelőkutyájának számít - és szerencsére még a lakásban tartott egyedeik is kitünő terelőösztönről tesznek bizonyságot a ma már már hazánkban is az egyre népszerűbb terelőversenyeken, - de bármely más kutyasportban is megállják a helyüket, legyen az flyball, agilty vagy frizbi, de sikeresen kiképezhetőek mentő, nyomkereső vagy terápiás kutyának is. <o></o>
A border collie egészséges fajta, szőrzete nem igényel sok ápolást, <o></o>
nem ugatós, lakásban és kertben tartva egyaránt kellemes társ, <o></o>
de hatalmas mozgásigényét mindenképp ki kell elégítenünk. <o></o>
A border nagyon gyorsan tanul, de pont kimagasló intelligenciája miatt sok foglalkozást igényel , <o></o>
ezért csak olyan gazdának javasolható, aki nem sajnálja az időt és fáradtságot a kutyájára, aki ezt bőségesen meghálálja.

A spitzek:

Ha valaki az FCI standardlistájában keresi ezt a két kutyafajtát csalódni fog, mert ilyet nem talál.
A németalföldi (holland, belga) területeken, Skandináviában, Angliában és Amerikában találkozhatunk a Keeshond elnevezéssel és nem mást takar, mint a wolfspitzet. A wolfspitz a német spitz legnagyobb marmagasságú és testtömegű változata. Feje erőteljes, és mint a neve is mutatja a farkaséra emlékeztető. Mélyfekete maszkja és a stabilan álló, hegyes fülek erőt és magabiztosságot árasztanak. Ehhez párosul a látványos farkasszínű szőrzet, ami egy dús aljstőrből és egy felálló fedőszőrből áll. Ez a szőrzet jól véd az időjárás viszontagságaitól és segíti, hogy télen-nyáron elláthassa házőrző funkcióját. A wolfspitz stabil idegrendszere biztosítja, hogy soha nem támad indokolatlanul, de a jogtalan behatolót villámgyorsan a földre kényszeríti. Bírói gyakorlatomban még soha nem találkoztam agresszív egyeddel.

A német spitz standardja öt nagyságváltozatot különböztet meg és minden nagyságra azonos fajtaleírást ad.

A valóság azonban kissé más.

Az egyes nagyságváltozatok nem egyszerűen csak egymás lemásolásai egyre kisebb méretben, hanem minden nagyság egyedi típust képvisel.

Így a nagyspitz nem a wolfspitz pár centivel kisebb és egyszínű változata, hanem egy önálló típus. Feje finomabb, inkább "rókásabb" kinézetű, mint a wolfé. Aljszőrzete nem annyira dús és ezáltal a fedőszőr sem áll annyira fel. Sajnos jelenleg kevéssé népszerű ez a nagyságváltozat, így a kis populáció miatt igazi szelekciós tenyésztés nem folyhat. Pedig a múlt században nagy népszerűségnek örvendett - különösen a fekete színváltozat.
A fehér színű nagyspitz tartása több odafigyelést igényel - kerti kutya lévén könnyen piszkolódik. Barna színben viszont rendkívül látványos - kár, hogy igen ritka.

A középspitz megint egy kicsit más típus.
Középtermetű, jó felépítésű, masszív kutya, inkább a wolf, semmint a nagyspitzre emlékeztető kinézettel. Feje markáns, stabilan tartott fülekkel. A dús alj- és fedőszőrzet látványos megjelenést biztosít, amit még az is fokoz, hogy nem csak a hagyományos színekben - fehér, fekete, barna - létezik, hanem ennél a nagyságváltozatnál már az u.n. új színek is megjelennek mint a narancs, krém, wolf, és a sable árnyalatok. Igen jó jelző és őrzőkutya. Napjainkban tenyésztése újra egyre népszerűbb világszerte.

A kisspitz mutatja leginkább a "róka" típust. Finom ék alakú feje, stabilan álló kis, hegyes fülei és látványos szőrzete nagyon népszerűvé tette, így nagy a tenyésztési kedv is erre a nagyságra. Az új színek elfogadásával ez a népszerűség csak fokozódott, így jelenleg ez a legnagyobb létszámú spitz a kiállításokon.

A törpespitz a legkisebb méretű nagyságváltozat. Skandináviában, Angliában és Amerikában pomerániainak hívják. Nevét Németország északkeleti tartományáról Pomerániáról kapta. Ez a spitz nagyság tér el leginkább a többi nagyságváltozattól és semmi esetre sem lehet egy kicsire nőtt kisspitz. Az egész világon ezt a speciális kinézetet szeretik legjobban a tenyésztők és a fajtaspecialista bírók is.
Mitől ilyen különleges a törpespitz?
Minden kutyafajtánál a nagyságok kicsinyítése azonos változásokat okoznak, ezt a "törpüléssel" járó változásoknak hívjuk. Kerekedik a koponya, rövidül az orr, kerekedik a szem, stb. Természetesen ezek a változások soha nem lehetnek nagymértékűek, mert az degenerációt mutat, de enyhén minden törpésített fajtánál jelentkezik. Míg sok fajtánál ezek kiküszöbölését tűzték ki tenyészcélnak, a törpespitznél ezek megőrzése a jelenlegi tendencia. Hangsúlyozom, hogy nem erőteljes változásokat akarnak rögzíteni, hanem csak egy árnyalatnyi "másságot".
A pomerániai koponyája kissé kerekebb mint a kisspitzé, a fangja kissé szélesebb és rövidebb. A fülek nem annyira hegyesek a csúcsukon és erősen szőrözöttek. A szemek kissé kerekebbek. Nem almafejről, nem kerek szemről és nem széles fangról beszélünk, hanem csak enyhén mutathatja a kutya ezeket a jegyeket. Nehéz ebben a határt meghúzni, de szerencsére a tengerentúli és a skandináv tenyészetek igen jól rögzítették ezt a típust.
A törpespitz teste és szőrzete is eltér a többi nagyságétól. A váll kissé meredekebb és ez egy speciális, enyhén akciós járást eredményez. A farok sem ívelten a hát fölé kunkorodó, hanem a fej felé mutatóan a gerincoszlop felett egyenesen tartja. Ezért borul a farkszőrzet laposan a hátra. Az aljszőrzet sokkal vattásabb, tömöttebb mint a többi spitzé, ezáltal a fedőszőrzet a test minden pontján szétálló, olyan mint egy kis golyó.
Ez a sok "kissé" eredményezi, hogy a pomerániai törpe spitz egy roppant érdekes, különleges törpe fajta lett. Színei azonosak a kis- és középspitzével. Sajnos Európa középső részén igen kevés igazán jó típusú pomerániait találhatunk, mert korábban a német fajtagazda megengedte a kis és törpe méretek keverését a tenyésztésben. Ezáltal rengeteg u.n. "köztes" kutya született. Mióta megtiltották a nagyságok átminősítését lassan javul a helyzet, de a vérvonalakban még sok generáció után is megjelenhet az eltérő típus.
Tiszta pomerániai vonalakat főleg angolszász és skandináv területeken találhatunk, így aki igazán jó típust szeretne tenyészteni innen szerezzen be tenyészállatokat az induláshoz.


http://www.22dog.com/images2/Japanese-Spitz.jpg

Most csak ajapán spitzről teszek be képeket. Később a többihez is rakok.

Yorkshire terrier





Kicsi a yorki, de...

… mégis igazi terrier! Bátor és rettenthetetlen, élénk és éber, egyszóval hiába az egyik legkisebb kutyafajta, mégis hamisítatlan terrier. A csodálatos szőrzetben felvonuló, mai kiállítási kutyákat elnézve talán nehezen hihető, de a yorkshire terrier valaha munkakutyaként szolgálta gazdáit, s nem az előkelő nemesi szalonok, hanem a szegény munkáscsaládok kedvence volt. E kiskutya korabeli társadalmi helyzetét számtalan tény indokolja. Először is, az úgynevezett nagytestű sport- illetve vadászkutyák tartása kizárólag a felső rétegek kiváltsága volt. Már a XI. században szigorú törvény szabályozta a vadászat és a kutyatartás rendjét. A földműveseknek, jobbágyoknak nemcsak a vadászatot tiltották meg, de nem tarthattak hét inchnél (kb. 18 cm) nagyobb kutyát sem. A vadőrök ezt egyszerűen egy hét inch átmérőjű karika segítségével ellenőrizték: amelyik kutya nem fért át rajta, azt elkobozták. De függetlenül a szigorú törvényektől, a szegény munkáscsaládok puszta anyagi helyzetük miatt sem tudtak volna nagyobb testű kutyákat eltartani. Azt sem engedhették meg maguknak, hogy csak kedvencként, hasznot nem hozó jószágként tartsanak kutyákat, így a tetszetős, vidám külsőnek munkára kész, dolgozni képes belsőt kellet takarnia. A yorkshire terriernek több feladata is volt. A vadászati tilalom ellenére azért olykor-olykor került némi apróvad a szegények asztalára is, és ezt kicsi, de bátor kutyáiknak köszönhették. Emellett városban, vidéken egyaránt nagy volt a rágcsálóveszély, hiszen akkoriban természetesen még nem volt rendszeres, szervezett hulladékelszállítás, így a kiskutyák gondoskodtak a kártékony egerek és patkányok elpusztításáról. A malmokban, kikötőkben, raktárakban végzett munkájuknak köszönhetően egy időben „waterside” azaz vízparti terriernek hívták e hosszúszőrű, éber kutyákat, akik nemcsak a rágcsálókat irtották, de az idegeneket, tolvajokat is jelezték gazdáiknak, sőt tűzvész esetén is hasznos jelzőkutyának bizonyultak. Kiváló éberségüknek, hallásuknak és szaglásuknak köszönhetően a bányákban sok-sok ember életét mentették meg azáltal, hogy jelezték a sújtóléget: az életveszélyes mérgező és robbanó gázkeverék első jeleit izgatottan, hangos ugatással adták tudtul. Kis méretüknek köszönhetően akár egy tarisznyában is elfértek, s jól viselték a hűvös, sötét, huzatos bányák klímáját. A yorkshire terriernek mindig is kifejezetten hosszú szőre volt, de a mainál valamivel durvább tapintású, az időjárás viszontagságainak jól ellenálló.

A XIX. században kezdődő célirányos tenyésztés is még elsősorban a szegényebb rétegekhez köthető. Sok munkás számára ez nem csak hobbi volt, hanem keresetkiegészítés is. Megkezdték az egyre kisebb egyedek kitenyésztését, céltudatos módszerekkel, szigorú szelekcióval. Az egyik korabeli sztár, az 1865-ben született Huddersfield Ben is egy pontosan megtervezett rokontenyésztés eredménye. Ben egy baleset miatt hatéves korában halt meg, de rövid élete során több mint 70 kiállítást nyert, s „munkavonalon”, vagyis az akkoriban nagyon népszerű patkányfogó-versenyeken is nagyon eredményesen szerepelt. A verseny lényege az volt, hogy egy bekerített területen elengedett patkányok közül, adott idő alatt, a kutya minél többet elfogjon és megöljön. Ez a korabeli „sport” kiváló szelekciót nyújtott a kutyák temperamentuma és erős felépítése szempontjából, ugyanis egy megvadult patkány igen veszélyes ellenfél lehet, súlyos sérüléseket okozva a gyakorlatlan vagy alkalmatlan terriernek.
Az angol Kennel Klub hivatalosan, önálló fajtaként, 1886-ban fogadta el a yorkshire terriert. Az Egyesült Államokba 1880-ban érkeztek az első példányok, kezdetben nem sok sikerrel, de 1895-től Nagy-Britanniában és az USA-ban is kitört a yorkie-láz, hatalmas összegekért keltek el a legszebb egyedek.

Tetszetős küllemének, vidám megjelenésének köszönhetően az arisztokrácia is felfigyelt a yorkshire terrierre. Valószínűleg birtokszemlék, kikocsizások során fedezték fel a nemesek az apró, fürge, kicsi kutyákra. Valamelyik család, uruk kedvébe járva, egy kölyköt ajándékozott a grófnak, aki kutyáját mindenhova magával vitte, ily módon is népszerűsítve a yorkie-t. Korabeli dokumentumok szerint Lillie Langtry (1853–1929) színésznő is sokat tett a fajta ismertté válásáért. A hölgy lelkes yorkie rajongó volt, és az egyik darabban, ahol főszerepet játszott, elérte, hogy kutyusa is szerepelhessen. A kis terrier hatalmas sikert aratott, mikor ugatásával elűzte a darabban szereplő rosszakarót. Nem telt el sok idő, és a yorkshire terrier a szalonok kedvencévé vált. A hölgyek mindenhova magukkal vitték kutyáikat, még kocsikázni is, ilyenkor selyem párnácskára ültették őket. Hamar felfedezték azt is, milyen jól áll a masni kutyájuknak, hideg időben pedig kabátkát, finom bőrcipőt húztak kedvencükre.
Szerencsére a fajta viszonylag zökkenőmentesen viselte az ember okozta megpróbáltatásokat. Bár patkányfogásra vagy sújtólég-jelzésre ma már nincs szükség, a yorkshire terrierek többsége megőrizte ősei temperamentumát. A kiállításokon szoborként pózoló sztárok senkit ne tévesszenek meg: a türelmes magatartás hosszú tréning eredménye, és sokszor kifejezetten élénk, rettenthetetlen belsőt takar. A hazai kiállítások egyik sokszoros győztese kiváló példája az igazi yorkie-nak: a ringben fajtársai között jólnevelten, türelmesen viselkedik, de a díszkörben gyakran előfordul, hogy a nagyobb kutyákat félelmet nem ismerve megugatja, és ha gazdája engedné, nem törődve a jelentős méretkülönbséggel, még a bullterriernek is nekimenne. Tehát a yorkie egyáltalán nem kocsonyaként remegő öleb, hanem igazi terrier! Mivel a kiállításokon nincs mód a megfelelő idegrendszer ellenőrzésére, a tenyésztők felelőssége, hogy ne csak a külső, hanem a belső tulajdonságokat is figyelembe vegyék.
A yorkshire terrier méreténél fogva kiváló városi kutya, a legkisebb lakásban is jól érzi magát, bárhová magunkkal vihetjük, még egy táskában is elfér. Kiváló jelzőkutya, éber, élénk, ezért érdemes már fiatalon megtanítani a „csend!” vagy „hallgass!” parancs teljesítésére. Nemcsak mozgásigénye, de tanulásvágya is nagy, így rendszeres mozgatást, foglalkozást igényel, például részt vehetünk vele agility-edzéseken, ami a kutya mozgásigényét és szellemi szükségletét egyaránt kielégíti. Bár mérete kicsi, nem csupán szobakutya, kiválóan érzi magát a szabadban, kertben vagy éppen az erdőben kirándulva gazdájával.

A mai yorkshire terrier 6-8 kilogrammos elődeihez képest jóval kisebb, a standard 3,1 kilogrammban maximálja az egyedek súlyát. Érdekesség, hogy Németországban a 2 kilogrammnál kisebb példányokat tilos továbbtenyészteni; ez is mutatja, hogy a lelkiismeretes tenyésztők – nagyon helyesen – egyáltalán nem a „minél kisebb, annál jobb” elvét követik. A súly mellett a fajta nagyon fontos jellemzője a szőrzet színe és minősége. Tévedések elkerülése végett, a nyakszirtcsonttól a faroktőig terjedő rész sötét acélkék színű, és nem fekete vagy ezüstkék! Nem vegyülhet bele szürkéssárga vagy bronzszínű szőr sem. Nemcsak napjainkban, de már a múlt században is fontos kritérium volt a megfelelő szőrszín. 1893-ban például hiába volt Mrs. Fowler szukájának a leghosszabb szőre, nem nyert, mert színe túlságosan sötét volt. A testszőr teljesen egyenes, nem hullámos, fényes, finom, selymes szerkezetű. A választék az orrtól a háton keresztül a farok végéig ér. A fejen és a fangon lévő hosszú, lelógó szőr telt arany-sárgásbarna színű. Oldalt a fejen, a fültövön és a fangon intenzívebb; itt különösen hosszúnak kell lennie. A fejen lévő sárgásbarna szín nem terjedhet ki a tarkóra, nem lehet kormos, és nem vegyülhet bele sötétebb szőr.

A yorkshire terrier kiállításokon látható, impozáns, hosszú szőre komoly munka eredménye. Elengedhetetlen feltétele az ilyen hosszú, minőségi szőrzetnek az ún. felcsavarás, becsomagolás, csak így érhető el a földig érő szakáll, bajusz és kabát. Laikusok gyakran állatkínzásnak titulálják ezt a – szerintük – megerőltető tortúrát. Holott ha fiatal korától hozzászoktatjuk kutyánkat ehhez az ápoláshoz, és csavarás közben nem húzzuk meg a szőrét, a kis „csomagocskák” egyáltalán nem zavarják a kutyát. E célra selyempapír-darabokat kell használni, természetesen a speciálisan erre gyártott a legjobb. A csomagolást gyakran kell ismételni, mindig más-más tincset egybefogva. A fajtával foglalkozó szakkönyvek számtalan ábrával és leírással segítik a yorkie tulajdonosokat, de kutyánk tenyésztőjétől is kérhetünk segítséget a felkészítést illetően. A kiállításon nem szereplő kutyák szőrzetét is rendszeresen ápolni kell. A szőrzet végétől kezdve fésüljük ki az összegubancolódott tincseket, majd keféljük át a szőrt. Kedvencek, kiállítási karrierüket befejezett kutyák esetén a szőrt tetszés szerint egészen rövidre is levághatjuk. Egy biztos: akár rövid, akár földig érő a yorkie szőre, mindig vidám és kedves társa lesz gazdájának.

Én mindenkinek az angol cocker spánielt tudom ajánlani,mivel nekem is olyan van.Hűséges,barátságos,nem hullajtja a szőrét,emberkedvelő,és nem utolsósorban aranyosan is tud nézni is

Az angol cocker spániel szép, én is szeretnék egyszer. Nekem egy németjuhász kutyám van, de ő is nagyon hűséges, de sajnos a szőrét hullajtja de rendesen

Az angol cocker spániel tényleg aranyos, de én a nagyobb testű kutyákat szeretem. Nekem kaukázusi megveölőm van. Imádom. nagy teret hagyok neki, övé az egész hátsó udvar, mert tudom, hogy helyigényes. Sokan félnek tőle, pedig szelíd "jószág" és még viccelni is szeret. Ha megyek az udvaron jön utánam és állandóan rálép a papucsumra én meg majd orra esek.

Feri T írta:

Ha valakit erdekelne meg barmilyen kutyafajta,szivesen felteszem,csak szoljon. 8)

Kattints a kibontásához...

Szia Feri!

Toy uszkárunk van immár 13. éve. Nagy rajongói vagyunk és uralkodik is rajtunk a maga 25 cm magasságával és 3 kilójával rendesen. Viszont sok-sok örömet és vidám pillanatot okoz.

Igazán megérdemli, hogy többen megismerjék vicces/okos természetét. Légyszíves tegyél fel róluk ismertetőt.

Köszönöm

Magyar vizsla! A legjobb fej a kutyák között! Kajla, bamba, otromba...de amikor rádnéz a boci szemeivel...imádnivaló!

Elnézést! nekem a topic ciméről egy másik /NEM NÉGYLÁBÚ/ vizsla ugrott be!

Kedves Kalikacsa! Láttál már magyar vizslát? Bamba? otromba? A mi 13 éves Totó kutyánk még mindig fürge, élénk, és roppant kecses! Csupa izom, csupa fül, csupa értelem... a bamba és otromba szavak szerintem egyetlen vizslára sem lehetnek érvényesek.. talán egy bernáthegyire vagy egy rottweilerre..

Üdvözlök mindenkit!

Nekem puliaim vannak, ami nem is kutya, hanem PULI