Azért mert bozonok, azonos energia szinten lehetnek e,p,P az atommagban a hőmérséklettől függetlenül is?
Létezik-e elemi gravitációs töltés?
- Téma inditó iszugyi
- Kezdés dátuma
Köszönöm csimbe és neked is hasonló jókat!
"1920-tól, F. Aston izotóp tömegmérése óta tömegspektrométerekben, ismert volt, hogy tömeghiány lép fel az izotópok tehetetlen tömegében"
Francis W. Aston Thompson munkatársa volt az 1900-as évek elején. Aston egy sokkal jobb felbontású tömegspetroszkópot épített, mint Thompson. Ő vezette be a tömegspektrum kifejezést, s munkásságáért 1922-ben Nobel-díjat kapott. Aston soha nem állított olyat, hogy a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg eltérő lenne. Aston óta sokat fejlődött a spektroszkópia, több nagyságrendet javult a felbontás, de soha, senki nem állította, hogy kimérte a fent említett kétféle tömeg különbségét. Éppen az ellenkezőjét láttuk, azt, hogy 10^-18 pontossággal azonosnak találták azokat. Egyedül Szász állítja ennek az ellenkezőjét, de erre Szásznak semmiféle bizonyítéka nincs, sem egy tudományos elmélet, sem egy kísérlet, ami igazolhatná a feltevését, ami pillanatnyilag a tudományos hipotézis szintjét se üti meg. Szász helyett megjelenik minden fórumon iszugyi és ontja a képtelenségeket magából, s félig sem megemészett dolgok áradatát, mint pld. azt az értelmetlen kijelentést, hogy az energia nem kvantált. Ezt már többször bedobta, mint egy adut a kártyajátékban, bizonyítva, hogy nem érti a kvantummechanikát. Az energia tényleg nem kvantált, de a stabil állapotú részecskéké igen, ugyanis pld. az elektron nem lehet az atomon belül tetszőleges energiaállapotban. Iszugyi magyaráz valamit Szász ejtőkísérletéről, s közöl is egy mozgásegyenletet, amit Szász nem talált érvényesnek, csak az a bökkenő, hogy ez az egyenlet sem pontos. A brémai toronyban eső testek ugyanis nem a Föld gravitációs terében estek. Nem bizony, hiszen a Föld gravitációs kölcsönhatásban van az összes többi testtel. A Föld forog is a tengelye és a Nap körül. Az az erőtér, amelyben a testek estek, a fent említett terek által alkotott erőtér, ami nem centrális és nem is konzervatív tér, arról nem is beszélve, hogy a próbatestek egymással és az ejtőtartállyal is gravitációs kölcsönhatásban álltak. Azt is figyelembe kell venni, hogy a testek a Föld elektromágneses terében estek, s azzal is kölcsönhatásba léptek. Szász persze nem számol semmi ilyesmivel és máig nem adott szakmailag elfogadható szintű kiértékelést az egyszer elvégzett kísérletéről. Ami itt folyik, az a nagyközönség becsapása Szász egyik híve által. Ami azt illeti, megtaláltam Szász szakmai önéletrajzát. Abból kiderült, hogy a részecskefizikához nem sok köze volt és semmi komoly szakmai - tudományos múlt nem áll mögötte. Új fizikát lassan többen hirdetnek, mint Igét, pld. Benkő úr, aki a gravitációt pörgettyűkkel vizsgálta, s igen elcsodálkozott, amikor a gyorsan forgó pörgettyűt kitérítve, a pörgettyű tengelye eltört. Benkő fizikus és gravitáció szakértő nyilván nem hallott még a perdületről, helyette kitalálta, hogy a tér áramlik, s az áramlás iránya minden pontban azonos, kivéve, ha mégis valamiféle centrum felé áramlana. Szerinte a gravitációt ez az áramlás okozza. Nos, Szász is valami ilyesféle fizikus lehet, mert aki az anyag belsejébe ejtőkísérlettel akar belátni, ott valami nincs rendben a szakismereteket illetően. Erről a topikról már csak Harasztosi úr hiányzik, aki képes a kozmikus energiát felfogni, s egy érmébe betölteni, amit jó pénzért szívesen elküld, hogy abból merítsen energiát magának a szűkölködő, nem beszélve Gyurcsók úrról, aki ezt telefonon, sőt, TV adáson át is tudja. Nagy az Isten állatkertje és felette sokan vannak benne a szélhámosok. Mindenkit óva intek attól, hogy felüljön Szász minden alapot nélkülöző, teljességgel tudománytalan nézeteinek!
Francis W. Aston Thompson munkatársa volt az 1900-as évek elején. Aston egy sokkal jobb felbontású tömegspetroszkópot épített, mint Thompson. Ő vezette be a tömegspektrum kifejezést, s munkásságáért 1922-ben Nobel-díjat kapott. Aston soha nem állított olyat, hogy a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg eltérő lenne. Aston óta sokat fejlődött a spektroszkópia, több nagyságrendet javult a felbontás, de soha, senki nem állította, hogy kimérte a fent említett kétféle tömeg különbségét. Éppen az ellenkezőjét láttuk, azt, hogy 10^-18 pontossággal azonosnak találták azokat. Egyedül Szász állítja ennek az ellenkezőjét, de erre Szásznak semmiféle bizonyítéka nincs, sem egy tudományos elmélet, sem egy kísérlet, ami igazolhatná a feltevését, ami pillanatnyilag a tudományos hipotézis szintjét se üti meg. Szász helyett megjelenik minden fórumon iszugyi és ontja a képtelenségeket magából, s félig sem megemészett dolgok áradatát, mint pld. azt az értelmetlen kijelentést, hogy az energia nem kvantált. Ezt már többször bedobta, mint egy adut a kártyajátékban, bizonyítva, hogy nem érti a kvantummechanikát. Az energia tényleg nem kvantált, de a stabil állapotú részecskéké igen, ugyanis pld. az elektron nem lehet az atomon belül tetszőleges energiaállapotban. Iszugyi magyaráz valamit Szász ejtőkísérletéről, s közöl is egy mozgásegyenletet, amit Szász nem talált érvényesnek, csak az a bökkenő, hogy ez az egyenlet sem pontos. A brémai toronyban eső testek ugyanis nem a Föld gravitációs terében estek. Nem bizony, hiszen a Föld gravitációs kölcsönhatásban van az összes többi testtel. A Föld forog is a tengelye és a Nap körül. Az az erőtér, amelyben a testek estek, a fent említett terek által alkotott erőtér, ami nem centrális és nem is konzervatív tér, arról nem is beszélve, hogy a próbatestek egymással és az ejtőtartállyal is gravitációs kölcsönhatásban álltak. Azt is figyelembe kell venni, hogy a testek a Föld elektromágneses terében estek, s azzal is kölcsönhatásba léptek. Szász persze nem számol semmi ilyesmivel és máig nem adott szakmailag elfogadható szintű kiértékelést az egyszer elvégzett kísérletéről. Ami itt folyik, az a nagyközönség becsapása Szász egyik híve által. Ami azt illeti, megtaláltam Szász szakmai önéletrajzát. Abból kiderült, hogy a részecskefizikához nem sok köze volt és semmi komoly szakmai - tudományos múlt nem áll mögötte. Új fizikát lassan többen hirdetnek, mint Igét, pld. Benkő úr, aki a gravitációt pörgettyűkkel vizsgálta, s igen elcsodálkozott, amikor a gyorsan forgó pörgettyűt kitérítve, a pörgettyű tengelye eltört. Benkő fizikus és gravitáció szakértő nyilván nem hallott még a perdületről, helyette kitalálta, hogy a tér áramlik, s az áramlás iránya minden pontban azonos, kivéve, ha mégis valamiféle centrum felé áramlana. Szerinte a gravitációt ez az áramlás okozza. Nos, Szász is valami ilyesféle fizikus lehet, mert aki az anyag belsejébe ejtőkísérlettel akar belátni, ott valami nincs rendben a szakismereteket illetően. Erről a topikról már csak Harasztosi úr hiányzik, aki képes a kozmikus energiát felfogni, s egy érmébe betölteni, amit jó pénzért szívesen elküld, hogy abból merítsen energiát magának a szűkölködő, nem beszélve Gyurcsók úrról, aki ezt telefonon, sőt, TV adáson át is tudja. Nagy az Isten állatkertje és felette sokan vannak benne a szélhámosok. Mindenkit óva intek attól, hogy felüljön Szász minden alapot nélkülöző, teljességgel tudománytalan nézeteinek!
Csimbe!
Ehhez tudni kellene, hogy mi a hőmérséklet, márpedig Szász nem tudja, így iszugyi sem sejti. Nem sejti például, hogy a hőmérséklet fogalma nélkül is teljes egész a fizika, s csak azért van használatban a fogalom, mert a napi tapasztalat alapján szemléletes. Azt írtad korábban, hogy tanulni akarsz az interneten. Tedd, de nem Szásztól tanulj, mert tőle nincs mit.
Tisztelt Iszugyi!
Ezt most találtam:
"Miert lassabb kezdetben az olom mint a litium?
2. masodperc Li - 2 vonas Pb - 1 vonas
3. masodperc Li - 3.5 Pb - 2.5
4. masodperc Li - 6 Pb - 4.5
5. masodperc Li - 7.5 Pb - 7.2
6. masodperc Li - 8 Pb - 8.5
Ebbol a Li sebessegei az egymast koveto masodpercekben:
2
1.5
2.5
1.5 lassul
0.5 nagyon lassul
Az olom sebessegei:
1
1.5
2
2.7
1.3
Kivancsian olvasnam a kepletet, ami ezt leirja.
Azutan majd terjunk ra a szen oldaliranyu mozgasara.
Azutan ha lesznek jobb eredmenyek, majd elemezzuk azokat is.
Miert van az, hogy sokan szeretnek kepleteket firkalni, de egyikuk sem hajlando a kepletet alkalmazni a videon lathato jelenseg leirasara?"
Ezt a Szász-féle ejtőkísérlet videója alapján kockázta ki a tamas55 nevű fórumozó. Iszugyi magyarázata kicsit később:
"Teljesség szempontjából megadom a fitt eredményét a v0(próbatest) kezdösebességekre is
Li: 1.63(4) cm/s
C: 0.0 cm/s
Pb: 1.81(2) cm/s
A Li-ot és a Pb-t érte lökés az inditásnál (az elsö megmért idöpont alatt történt). De a C gyönyörüen
x(C;t) = a(C)/2 t^2
négyzetes idövel távolodott el az alaptól. A C mozgását a ****** tamas55 mindig tudatosan kihagyta a csak ****** sem nevezhetö tábázatából! Magyarul, csalt!"
A csillagozott részen olyan szavak olvashatók, amelyek itt nem szokásosak.
Én csak azt kérdezem, hogy miféle kísérlet az, ahol a zárt ejtőtartályban lévő próbatestek közül némelyiket lökés éri? Miféle lökés? A többi testet miért nem érte semmiféle lökés? Miféle kísérlet az, ahol ilyesmi előfordul, s milyen alapon bizonyító erejű kísérlet az ilyen?
Hogy magyarázod iszugyi, hogy a Holdon elejtett vaskalapács és a madártoll egyszerre ért Holdat? Csak nem annyi volt a madártoll gravitációs töltése, mint a vaskalapácsé? Konzultálj Szásszal és nézzük a válaszod.
Ezt most találtam:
"Miert lassabb kezdetben az olom mint a litium?
2. masodperc Li - 2 vonas Pb - 1 vonas
3. masodperc Li - 3.5 Pb - 2.5
4. masodperc Li - 6 Pb - 4.5
5. masodperc Li - 7.5 Pb - 7.2
6. masodperc Li - 8 Pb - 8.5
Ebbol a Li sebessegei az egymast koveto masodpercekben:
2
1.5
2.5
1.5 lassul
0.5 nagyon lassul
Az olom sebessegei:
1
1.5
2
2.7
1.3
Kivancsian olvasnam a kepletet, ami ezt leirja.
Azutan majd terjunk ra a szen oldaliranyu mozgasara.
Azutan ha lesznek jobb eredmenyek, majd elemezzuk azokat is.
Miert van az, hogy sokan szeretnek kepleteket firkalni, de egyikuk sem hajlando a kepletet alkalmazni a videon lathato jelenseg leirasara?"
Ezt a Szász-féle ejtőkísérlet videója alapján kockázta ki a tamas55 nevű fórumozó. Iszugyi magyarázata kicsit később:
"Teljesség szempontjából megadom a fitt eredményét a v0(próbatest) kezdösebességekre is
Li: 1.63(4) cm/s
C: 0.0 cm/s
Pb: 1.81(2) cm/s
A Li-ot és a Pb-t érte lökés az inditásnál (az elsö megmért idöpont alatt történt). De a C gyönyörüen
x(C;t) = a(C)/2 t^2
négyzetes idövel távolodott el az alaptól. A C mozgását a ****** tamas55 mindig tudatosan kihagyta a csak ****** sem nevezhetö tábázatából! Magyarul, csalt!"
A csillagozott részen olyan szavak olvashatók, amelyek itt nem szokásosak.
Én csak azt kérdezem, hogy miféle kísérlet az, ahol a zárt ejtőtartályban lévő próbatestek közül némelyiket lökés éri? Miféle lökés? A többi testet miért nem érte semmiféle lökés? Miféle kísérlet az, ahol ilyesmi előfordul, s milyen alapon bizonyító erejű kísérlet az ilyen? Hogy magyarázod iszugyi, hogy a Holdon elejtett vaskalapács és a madártoll egyszerre ért Holdat? Csak nem annyi volt a madártoll gravitációs töltése, mint a vaskalapácsé? Konzultálj Szásszal és nézzük a válaszod.
hüje laikus
Új tag
Üdv. kedves W.P.
Nem szoktam olyasmiről vitázni, amiről nincs fogalmam, de ez a kalapács-madártoll kérdésed úgy érzem az én értelmi szintemet is alulmúlja.
Talán csak nem ez az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a szabadesés egyetemessége mellett??
Nem szoktam olyasmiről vitázni, amiről nincs fogalmam, de ez a kalapács-madártoll kérdésed úgy érzem az én értelmi szintemet is alulmúlja.
Talán csak nem ez az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a szabadesés egyetemessége mellett??
Már Sommerfeld felfigyelt arra, hogy a Planck állandónak nevezett L.m.-ban fellépö gyök
h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(H-atom;kötés)),
az elektronok sebességet jelenti a H-atomban, a c-hez viszonyítva
v/c = sqrt(2 E(H-atom;kötés)/m'c^2) = 1/137.
Ha használjuk a nagysebességgel mozgó elektronok sebességképletét
v/c x1/(1 - (v/c)^2)
az elektron mozgására az (e,p)-neutrínóban, akkor a h(0)-ból ezt kapjuk ki
v(elektron)/c = 0.894
vagyis az elektron a fénysebesség 89.4 %-ával száguld a közös tömegközéppont körül az elektronneutrínóban.
A nagy fizikusok a mai napig felírják az íróasztaluk felé az 1/137-et, és azon tünödnek, hogy honnan származik ez a szám!
h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(H-atom;kötés)),
az elektronok sebességet jelenti a H-atomban, a c-hez viszonyítva
v/c = sqrt(2 E(H-atom;kötés)/m'c^2) = 1/137.
Ha használjuk a nagysebességgel mozgó elektronok sebességképletét
v/c x1/(1 - (v/c)^2)
az elektron mozgására az (e,p)-neutrínóban, akkor a h(0)-ból ezt kapjuk ki
v(elektron)/c = 0.894
vagyis az elektron a fénysebesség 89.4 %-ával száguld a közös tömegközéppont körül az elektronneutrínóban.
A nagy fizikusok a mai napig felírják az íróasztaluk felé az 1/137-et, és azon tünödnek, hogy honnan származik ez a szám!
hüje laikus: "Üdv. kedves W.P.
Nem szoktam olyasmiről vitázni, amiről nincs fogalmam, de ez a kalapács-madártoll kérdésed úgy érzem az én értelmi szintemet is alulmúlja.
Talán csak nem ez az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a szabadesés egyetemessége mellett?? "
Hagyjad csak W.P.-t, az indokait még egy laikus sem veszi komolyan. Én meg nivóalattinak tarom vele tovább vitatkozni.
Az elemi gravitációs töltés effektusa kiszámításához ismerni kellene a toll és a kalapács izotópösszetételét. Egy durva saccolás is csak 1 mm alatti útkülönbséghez vezet, amit nem lehetett az idézett kísérletben észre venni.
A 2004-es brémai ejtökísérletnél ez a mozgásegyenlet
m(elem;i) a(elem) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
lett tesztelve, ahol az F(e.m.) jó közelítéssel a lefelé zuhanó ejtökapszula elektromágneses húzó hatása volt.
Ennek ellenére mind a három elem, a Li, C és a Pb, kisebb gyorsulással esett, mint az Al-ejtökapszula.
Természtesen a brémai ejtötöronyban ejtökapszula nélkül, szabadeséssel is ki lehet mérni a kémiai elemek eltérö szabadesését 110 m-es magasságból
a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g) /r^2 x(1 + delta(elem)).
Ilyen ejtökísérletekel a fizika elmulasztott elvégezni
Nem szoktam olyasmiről vitázni, amiről nincs fogalmam, de ez a kalapács-madártoll kérdésed úgy érzem az én értelmi szintemet is alulmúlja.
Talán csak nem ez az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a szabadesés egyetemessége mellett?? "
Hagyjad csak W.P.-t, az indokait még egy laikus sem veszi komolyan. Én meg nivóalattinak tarom vele tovább vitatkozni.
Az elemi gravitációs töltés effektusa kiszámításához ismerni kellene a toll és a kalapács izotópösszetételét. Egy durva saccolás is csak 1 mm alatti útkülönbséghez vezet, amit nem lehetett az idézett kísérletben észre venni.
A 2004-es brémai ejtökísérletnél ez a mozgásegyenlet
m(elem;i) a(elem) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(elem;g)/r^2
lett tesztelve, ahol az F(e.m.) jó közelítéssel a lefelé zuhanó ejtökapszula elektromágneses húzó hatása volt.
Ennek ellenére mind a három elem, a Li, C és a Pb, kisebb gyorsulással esett, mint az Al-ejtökapszula.
Természtesen a brémai ejtötöronyban ejtökapszula nélkül, szabadeséssel is ki lehet mérni a kémiai elemek eltérö szabadesését 110 m-es magasságból
a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g) /r^2 x(1 + delta(elem)).
Ilyen ejtökísérletekel a fizika elmulasztott elvégezni
Kedves Hercegnő! Nem áll szándékomban csak iszugyitól tanulni. Az érdekődési köröm a kozmológia és asztrofizika, de mindenre és mindenkire nyitott vagyok. A szak és tankönyveknek száraz, nehéz a stílusa. Az ismeretterjesztő könyvek egyszerűsíett, vagy a szenzációkeltés miatt eltúlzott formája elsiklik a lényeg fölött. Azt reméltem, hogy a tudományos fórum vitái során megtalálom az egyensúlyt, amihez a hozzászólásaid bizonyára hozzásegítenek.
csimbe: "Az érdekődési köröm a kozmológia és asztrofizika, de mindenre és mindenkire nyitott vagyok. A szak és tankönyveknek száraz, nehéz a stílusa. Az ismeretterjesztő könyvek egyszerűsíett, vagy a szenzációkeltés miatt eltúlzott formája elsiklik a lényeg fölött. Azt reméltem, hogy a tudományos fórum vitái során megtalálom az egyensúlyt, amihez a hozzászólásaid bizonyára hozzásegítenek."
De ne ülj fel nem-tudományos mellébeszéléseknek a fórumokon sem.
ad 1. Az elemi gravitációs töltések létezése, úgy ahogyan az atomisztikus Új Fizika definíálta, fizikai kísérletek tömkelegével alá van támasztva.
ad 2. Az atomok fénykibocsátása hullámféle elektromágneses rezonancia jelenség. Sem az elektron energiája az atomhéjban nincsen kvantálva, se nem léteznek E = hv-s fotonok. A gerjesztett állapotból az elektronok folytonotos energialeadással érik el az atomhéj alapállapotát. Nincsen semmilyen ugri-bugrálásuk az elektronoknak. Az elektronok a nem-konzervatív A(e.m.)-mezöben mozognak. Feynman papírkosárba teheti a QED-jét!
De ne ülj fel nem-tudományos mellébeszéléseknek a fórumokon sem.
ad 1. Az elemi gravitációs töltések létezése, úgy ahogyan az atomisztikus Új Fizika definíálta, fizikai kísérletek tömkelegével alá van támasztva.
ad 2. Az atomok fénykibocsátása hullámféle elektromágneses rezonancia jelenség. Sem az elektron energiája az atomhéjban nincsen kvantálva, se nem léteznek E = hv-s fotonok. A gerjesztett állapotból az elektronok folytonotos energialeadással érik el az atomhéj alapállapotát. Nincsen semmilyen ugri-bugrálásuk az elektronoknak. Az elektronok a nem-konzervatív A(e.m.)-mezöben mozognak. Feynman papírkosárba teheti a QED-jét!
Üdvözöllek Kedves ***********!
Nem írom le a neved, nehogy törölje a Kormányos a bejegyzésem.
Amennyiben csakugyan nem szoktál olyasmiről vitázni, amiről nincsen fogalmad, akkor ez helyes és jó magatartás, tehát ne vitázz továbbra sem. Bár a zavaros "új fizikát" hirdetők is követnék a példádat, s mindjárt kevesebb troll pusztítaná a hozzá nem értők amúgy is kevés tudását. Amennyiben érdekelnek olyan dolgok, amelyekről most fogalmad sincs, akkor csak egy utad van, tanulni, tanulni, tanulni rendületlenül. Kezdetben az általános iskolát javasolom, aztán szépen a többit, amihez tehetséged van.
További minden jót!
Sommerfeld tévedett, nem kicsit. Látod, valódi fizikusok is tévednek olykor!
Megbocsáss iszugyi, de amit te művelsz, az a nívó alatti. Új fizikát hirdetsz itt mindennemű elméleti és kísérleti eredmény, alap nélkül, felelőtlenül. Te azt sem tudod, hogy miről beszélsz! A Szász - féle egyetlen, minden szempontból elrontott, tévesen értékelt ejtés nem bizonyít semmit Szász hozzá nem értésén kivül. Nem véletlen, hogy a szakma ügyet sem vet Szász munkájára. Erre utal az is, hogy az érdemi kérdéseket soha nem válaszolod meg, semmit sem jelentő ostoba formulákkal megtűzdeled a nulla információtartalmú bejegyzéseidet. A modern fizika állításai kísérletileg igazolva vannak, így a kvantummechanika és a relativitáselmélet, a QCD, stb. Szász állításai ellenben nincsenek igazolva, s mivel képtelenségek, logikátlan kijelentések, nem is lesznek. Ha Szásznak csak egy iciri-piciri igazsága lenne, fizikusok - mondom, fizikusok! - légiója ugrott volna, hogy ellenőrizze az eredményeket, s módosítsa ennek megfelelően a modern fizikát, s záporozna a Nobel - díj, de mint látjuk, nem záporozik. A fizika arrafelé halad, amerre a valódi fizikusok munkássága viszi, a valóság megismerése felé. Tanulni neked sem késő iszugyi, fogj hozzá, ne késlekedj. Mellesleg, azon csodálkozom, hogy nem jöttél még az aktív tömeggel, mint harmadik tömegfélével, s nem nyilatkoztál még az energia - impulzus tenzorról, pedig érdekes lenne. Összegezve: Brémában nem történt semmi tudományos felfedezés 2004-ben Szász által.
Kedves Csimbe!
Tankönyvek és szakkönyvek nélkül az efféle fórumokon nem fogod megismerni és elsajátítani a kozmológiát, asztrofizikát, sőt, egyáltalán a fizikát. Mindegyikhez elmélyült matematikai és fizikai tanulmányok szükségesek több éven át.
Itt nem tudományos vita folyik, hanem egy téveszme propagálása iszugyi által, miután a hazai fórumokról már kidobálták a stílusa és a mondanivalója miatt. Néhányan rámutatunk, hogy mekkora blődli az "új fizika", mert mégsem lehet csak úgy, szó nélkül elmenni ekkora ostobasághalmaz mellett. Nem véletlenül adtam néhány linket neked további "új fizikákhoz", s nem véletlenül emlegetem Szász nevét olyan illusztris társaságban, mint Egely, Benkő, Gyurcsók, Harasztosi, stb. Nemere csak azért maradt ki, mert ő író, s tudod, van írói szabadság. Ha a kedves iszugyi az Ezoterika rovatba írogatna, akkor üsse kavics, egy szót se szólnék, hiszen mindenki abban hisz, amiben neki a legjobban esik, de ez a rovat más témával foglalkozik.
Tisztelt Iszugyi!
Ez határozottan tetszik nekem:
De ne ülj fel nem-tudományos mellébeszéléseknek a fórumokon sem.
Azt közlöd Csimbével, hogy a tudományos, vagy annak látszó mellébeszéléseknek - pld. neked - azért nyugodtan üljön fel. Csimbe lehet, hogy felül, de a fizikusok és még sokan mások nem. Ezért van az, hogy itt publikálsz és nem valami tudományos szaklapban, hiszen Szász "eredményei" egy hajítófát se érnek.
Az elemi gravitációs töltést még senki nem mutatta ki, tehát egyszerűen hazugság, hogy kísérletek tömkelege igazolta a létét. Ehhez már jó vastag bőr kell és nem az ülőfelületeden!
Az atomok fénykibocsátása nem "hullámféle elektromágneses rezonanciajelenség". Utóbbiról magad sem tudod, hogy mi is akarna lenni.
Az elektron, de bármely szubnukleár részecske kötött állapotában az energiája kvantálva van, magyarul csakis jól meghatározott energia tartozhat pld. az elektron minden stabil állapotához az atomokban.
A foton energiája éppenhogy E = h * v, ahol a v most a görög "nű" betűt helyettesíti, amivel a fény frekvenciáját jelöljük. Tetszik - nem tetszik, ez van, ahogy Einstein megmutatta pld. a fotoelektromos jelenség magyarázatakor.
Érdekes, nálad megállt az idő a "kvantumugrásoknál", a Thompson - féle, vagy a Bohr - féle atommodellnél, különben nem írnál ilyesmit. Csak éppen vagy száz évnyi fizikát kell áttanulmányoznod, hogy elérj a mához.
Richard Feynmann kvantumeletrodinamikáját nem kell a papírkosárba tenni. Ott különben sincs hely, mert Szász "új fizikája" pihen benne.
<!-- / message -->
Kedves iszugyi!
Az eddigi ismereteim alapján, a saját laikus logikai felfogásommal készítettem egy esszét az Új fizika Szász féle elméletéről. Mivel az elektronikus rajzolás nem erős oldalam, mondanivalómat képletek és ábrák nélkül, hasonlatokkal próbálom érthetőbbé tenni. Ezért ha túlságosan hosszúra sikeredik elnézését és türelmét kérem az olvasóimnak.
Alapvető feltételezés, hogy négyféle atomisztikus elemi részecske alkotja a világmindenséget. Az elemi részecskék kvantumos, elektromos és gravitációs töltéseket hordoznak, amellyel kifeszítik az elektromágneses és gravitációs teret, amely 3+1 dimenziós, térben és időben végtelen. Antianyag nem létezik. Bármilyen jellegű vizsgálata csak véges térben és időben lehetséges, ezért ezt mindig figyelembe kell venni. A részecskék közötti kölcsönhatás fénysebességgel terjed, ami a kauzalitást biztosítja. A részecskék pontos helye és sebessége 10^-20cm alatt, a kezdőfeltételek ismeretének hiányában nem meghatározható, vagyis índeterminált.
● Elmélkedésünk tárgya egymilliárd fényév sugarú gömbben lévő meghatározott, véges számú elemi részecske viselkedése. Elsőnek csak az elektromos töltés hatását nézzük. Mivel mind a négy részecskének azonos nagyságú, de páronként ellentétes előjelű a töltése, tökéletesen semlegesítik a taszító és vonzó hatásukat. A vizsgált térfogatot tekinthetjük egy térrácsnak, amelynek rácspontjai a részecskék, élei pedig a kiegyensúlyozott töltések. Ez megfeleltethető egy sötét, teljesen rugalmatlan kristálynak, amely abszolút nullahőmérsékletű. Az élek hossza, vagyis két részecske közötti távolság meghatározza a vizsgált térfogat töltés és részecskesűrűségét.<O></O>
Mivel a részecskék gravitációs töltéseket is hordoznak, amelyek 10^-42 gyengébbek az elektromos töltésnél, valamint ellenkező előjelűek, egy parányit lerontják azok hatását. De a továbbra is fennálló szimmetria gyakorlatilag nem változtat a helyzeten. Az aszimmetria megjelenése, vagyis az Elektron és Pozitron töltésénél 1836x nagyobb gravitációs töltésű Proton és Elton, megváltoztatja a közöttük lévő él hosszát, amivel mozgást visz a rendszerbe. Létrejön egy alaprezgése a részecskéknek, amelyet tekinthetünk a fekete test 3 Kelvines hősugárzásának, vagy kozmikus háttérsugárzásnak. A rezgés ellenére a részecskesűrűség változatlan. Mivel abszolút hibátlan rácsszerkezetet még nem találtak a természetben, tételezzük fel, hogy a rezgő kristályunk is tartalmaz hibákat, amivel inhomogénné válik a háttérsugárzás. Ez további szimmetriasértési lehetőségeket biztosít a rendszer számára. Tételezzük fel, hogy a részecskék száma változatlan, de fele akkora térfogatba sűrűsödnek. Mivel az azonos gravitációs töltések vonzzák egymást a gyakoribb találkozás során megkezdődik a részecskék csomósodása, vagyis az összetett anyag kialakulása. Ezúttal a szimmetriasértés abban nyilvánul meg, hogy három csoportba kondenzálódnak. Az (e, p) és (P,E) stabil kötésű neutrínók, a tömegnélkülinek tűnő semleges anyag, amely nem csomósodik a (e,P,p) és (p,E,e) típusú, instabil kondenzátumokkal. A párokban stabil, elektromosan és gravitációsan kiegyensúlyozott képződmények nem vesznek fel és nem adnak le energiát a mezőkbe, vagyis nem gerjeszthetők. A páratlan elemi részecskékből álló képződmények, az atomok ideiglenes stabilitását, a magot az a kötőerő biztosítja, amelyet az elemi részecskéknek egy meghatározott sugarú ellipszispályára álló, meghatározott sebességű mozgása hoz létre. Az ideiglenesség meg azt jelenti, hogy egy bizonyos határig az objektum gerjeszthető, vagyis energia felvételére képes a mezőkből. A határ átlépését a csillapodás, az energia mezőkbe történő leadása követi. A mezőkből kivont energia, ami a kondenzációra, felhalmozódásra, a kötésre fordítódik, a leépüléskor visszasugárzódik a mezőkbe. Ami azt jelenti, hogy az elektromágneses és gravitációs mezők egymástól függetlenül invariánsak. A mezőkkel párhuzamosan létezik azok periodikus rezgése, mint energiahullámzás, amely a maximális gerjesztés és a gerjesztés nélküli állapot teljes spektrumát képviseli. Emiatt, a semleges részecskék mintája alapján csak az „ideiglenesen” stabil állapotokat fenntartó rezgésszámok kvantumosak, mint „stabil” kötőerők. Amikor a tömegnövekedés, vagyis az egymást gravitációsan vonzó részecskék megfelelően nagy halmazokat (nebulákat) képeznek, a két anyagtípus halmaza távolodni kezd egymástól. A gravitáció taszító hatása legyőzi az elektromosság vonzó hatását, ami a lokális sűrűsödések és ritkulások beindulása.<O></O>
A továbbiakban egy lokálisan sűrűsödő, (e,P,e) típusú halmaz változásait vizsgáljuk.<O></O>
A további gravitációs összehúzódás létrehozza a stabil és instabil neutronokat, hidrogén izotópokat és hélium izotópokat. A további összehúzódás, belső nyomásnövekedés belobbantja az első és második generációs csillagokat, amelyek felépítik az atomok ismert formáit egészen a vas megszületéséig. A látható fény a részecskék kölcsönhatásából adódó hullámzás spektrumának egy általunk észlelt szakasza. A gravitációs hullámzás észlelésére, még technikai eszközeink sincsenek. Mivel a különböző elektromos töltésű elemi részecskék erősen vonzódnak egymáshoz, de a gravitációs töltésükkel taszítják is egymást, nem tudnak egymással összeütközni, csak egymáskörüli forgásba ragadni. Ez a hatás nem engedi a részecskéket szingularitásba tömörülni, ezért anyagot elnyelő fekete lyuk nem alakulhat ki. A részecske sűrűségnek azonban felső határa van a tovább már nem gerjeszthető neutronokból álló objektumokban. Ez magával hozza azt, hogy a kondenzációs határ elérése esetén a gravitációs tömegközéppontban nem gyarapodik tovább az összetartó erő és a részecskék robbanásszerűen, szupernóvaként szétszóródnak. Ennek során létrehozzák a vasnál nehezebb elemeket, amelyek az újonnan kialakuló lokális sűrűsödésekben alkotóelemként vesznek részt. A kötőerők kialakulásától kezdve, minden objektum mozgását az ellipszis és spirális pálya határozza meg. A természetben nem létezik egyenes vonalú egyenletes mozgás. Emberi beavatkozással, korlátolt méretű mesterséges pályán azonban jó megközelítéssel kialakítható. A természet által létrehozott legnagyobb stabil forgást felmutató objektum a galaxis, amely halmazokba tömörülve, és a sötétanyag halmazait magába olvasztva kitölti a világmindenséget. A végtelen sűrűségű és hőmérsékletű anyag, egy minimális térfogatból gyorsulva kitáguló és gravitációsan sűrűsödő univerzuma, matematikailag korrektül modellezhető, de szerintem nem illeszkedik a fizikai valósághoz. Amennyiben minden tudományos alapot nélkülöz ezen írásom, nyugodtan tegyék a neki megfelelő rovatba. A véleménynyilvánítás szabad gyakorlásának köszönhetően követtem el.
Az eddigi ismereteim alapján, a saját laikus logikai felfogásommal készítettem egy esszét az Új fizika Szász féle elméletéről. Mivel az elektronikus rajzolás nem erős oldalam, mondanivalómat képletek és ábrák nélkül, hasonlatokkal próbálom érthetőbbé tenni. Ezért ha túlságosan hosszúra sikeredik elnézését és türelmét kérem az olvasóimnak.
Alapvető feltételezés, hogy négyféle atomisztikus elemi részecske alkotja a világmindenséget. Az elemi részecskék kvantumos, elektromos és gravitációs töltéseket hordoznak, amellyel kifeszítik az elektromágneses és gravitációs teret, amely 3+1 dimenziós, térben és időben végtelen. Antianyag nem létezik. Bármilyen jellegű vizsgálata csak véges térben és időben lehetséges, ezért ezt mindig figyelembe kell venni. A részecskék közötti kölcsönhatás fénysebességgel terjed, ami a kauzalitást biztosítja. A részecskék pontos helye és sebessége 10^-20cm alatt, a kezdőfeltételek ismeretének hiányában nem meghatározható, vagyis índeterminált.
● Elmélkedésünk tárgya egymilliárd fényév sugarú gömbben lévő meghatározott, véges számú elemi részecske viselkedése. Elsőnek csak az elektromos töltés hatását nézzük. Mivel mind a négy részecskének azonos nagyságú, de páronként ellentétes előjelű a töltése, tökéletesen semlegesítik a taszító és vonzó hatásukat. A vizsgált térfogatot tekinthetjük egy térrácsnak, amelynek rácspontjai a részecskék, élei pedig a kiegyensúlyozott töltések. Ez megfeleltethető egy sötét, teljesen rugalmatlan kristálynak, amely abszolút nullahőmérsékletű. Az élek hossza, vagyis két részecske közötti távolság meghatározza a vizsgált térfogat töltés és részecskesűrűségét.<O
></O>Mivel a részecskék gravitációs töltéseket is hordoznak, amelyek 10^-42 gyengébbek az elektromos töltésnél, valamint ellenkező előjelűek, egy parányit lerontják azok hatását. De a továbbra is fennálló szimmetria gyakorlatilag nem változtat a helyzeten. Az aszimmetria megjelenése, vagyis az Elektron és Pozitron töltésénél 1836x nagyobb gravitációs töltésű Proton és Elton, megváltoztatja a közöttük lévő él hosszát, amivel mozgást visz a rendszerbe. Létrejön egy alaprezgése a részecskéknek, amelyet tekinthetünk a fekete test 3 Kelvines hősugárzásának, vagy kozmikus háttérsugárzásnak. A rezgés ellenére a részecskesűrűség változatlan. Mivel abszolút hibátlan rácsszerkezetet még nem találtak a természetben, tételezzük fel, hogy a rezgő kristályunk is tartalmaz hibákat, amivel inhomogénné válik a háttérsugárzás. Ez további szimmetriasértési lehetőségeket biztosít a rendszer számára. Tételezzük fel, hogy a részecskék száma változatlan, de fele akkora térfogatba sűrűsödnek. Mivel az azonos gravitációs töltések vonzzák egymást a gyakoribb találkozás során megkezdődik a részecskék csomósodása, vagyis az összetett anyag kialakulása. Ezúttal a szimmetriasértés abban nyilvánul meg, hogy három csoportba kondenzálódnak. Az (e, p) és (P,E) stabil kötésű neutrínók, a tömegnélkülinek tűnő semleges anyag, amely nem csomósodik a (e,P,p) és (p,E,e) típusú, instabil kondenzátumokkal. A párokban stabil, elektromosan és gravitációsan kiegyensúlyozott képződmények nem vesznek fel és nem adnak le energiát a mezőkbe, vagyis nem gerjeszthetők. A páratlan elemi részecskékből álló képződmények, az atomok ideiglenes stabilitását, a magot az a kötőerő biztosítja, amelyet az elemi részecskéknek egy meghatározott sugarú ellipszispályára álló, meghatározott sebességű mozgása hoz létre. Az ideiglenesség meg azt jelenti, hogy egy bizonyos határig az objektum gerjeszthető, vagyis energia felvételére képes a mezőkből. A határ átlépését a csillapodás, az energia mezőkbe történő leadása követi. A mezőkből kivont energia, ami a kondenzációra, felhalmozódásra, a kötésre fordítódik, a leépüléskor visszasugárzódik a mezőkbe. Ami azt jelenti, hogy az elektromágneses és gravitációs mezők egymástól függetlenül invariánsak. A mezőkkel párhuzamosan létezik azok periodikus rezgése, mint energiahullámzás, amely a maximális gerjesztés és a gerjesztés nélküli állapot teljes spektrumát képviseli. Emiatt, a semleges részecskék mintája alapján csak az „ideiglenesen” stabil állapotokat fenntartó rezgésszámok kvantumosak, mint „stabil” kötőerők. Amikor a tömegnövekedés, vagyis az egymást gravitációsan vonzó részecskék megfelelően nagy halmazokat (nebulákat) képeznek, a két anyagtípus halmaza távolodni kezd egymástól. A gravitáció taszító hatása legyőzi az elektromosság vonzó hatását, ami a lokális sűrűsödések és ritkulások beindulása.<O
></O>A továbbiakban egy lokálisan sűrűsödő, (e,P,e) típusú halmaz változásait vizsgáljuk.<O
></O>A további gravitációs összehúzódás létrehozza a stabil és instabil neutronokat, hidrogén izotópokat és hélium izotópokat. A további összehúzódás, belső nyomásnövekedés belobbantja az első és második generációs csillagokat, amelyek felépítik az atomok ismert formáit egészen a vas megszületéséig. A látható fény a részecskék kölcsönhatásából adódó hullámzás spektrumának egy általunk észlelt szakasza. A gravitációs hullámzás észlelésére, még technikai eszközeink sincsenek. Mivel a különböző elektromos töltésű elemi részecskék erősen vonzódnak egymáshoz, de a gravitációs töltésükkel taszítják is egymást, nem tudnak egymással összeütközni, csak egymáskörüli forgásba ragadni. Ez a hatás nem engedi a részecskéket szingularitásba tömörülni, ezért anyagot elnyelő fekete lyuk nem alakulhat ki. A részecske sűrűségnek azonban felső határa van a tovább már nem gerjeszthető neutronokból álló objektumokban. Ez magával hozza azt, hogy a kondenzációs határ elérése esetén a gravitációs tömegközéppontban nem gyarapodik tovább az összetartó erő és a részecskék robbanásszerűen, szupernóvaként szétszóródnak. Ennek során létrehozzák a vasnál nehezebb elemeket, amelyek az újonnan kialakuló lokális sűrűsödésekben alkotóelemként vesznek részt. A kötőerők kialakulásától kezdve, minden objektum mozgását az ellipszis és spirális pálya határozza meg. A természetben nem létezik egyenes vonalú egyenletes mozgás. Emberi beavatkozással, korlátolt méretű mesterséges pályán azonban jó megközelítéssel kialakítható. A természet által létrehozott legnagyobb stabil forgást felmutató objektum a galaxis, amely halmazokba tömörülve, és a sötétanyag halmazait magába olvasztva kitölti a világmindenséget. A végtelen sűrűségű és hőmérsékletű anyag, egy minimális térfogatból gyorsulva kitáguló és gravitációsan sűrűsödő univerzuma, matematikailag korrektül modellezhető, de szerintem nem illeszkedik a fizikai valósághoz. Amennyiben minden tudományos alapot nélkülöz ezen írásom, nyugodtan tegyék a neki megfelelő rovatba. A véleménynyilvánítás szabad gyakorlásának köszönhetően követtem el.
Kedves Hercegnő! Mint jeleztem, nem minden ismeretet a fórumokról szerzek. A bőséges kínálatból igyekszem kiválasztani a számomra megfelelőt. Ritkán bocsátkozom vitákba erős kompromisszum készségem miatt. Amikor számomra szimpatikus témára akadok, kifejtem laikus véleményem. Nem célom mások véleményének megváltoztatása.
hüje laikus
Új tag
Szóval, kalapács-tollpihe kísérlet áll szemben iszugyi brémai kísérletével szemben. Bravó, fizikusok!
"ad 1. Az elemi gravitációs töltések létezése, úgy ahogyan az atomisztikus Új Fizika definíálta, fizikai kísérletek tömkelegével alá van támasztva.
ad 2. Az atomok fénykibocsátása hullámféle elektromágneses rezonancia jelenség. Sem az elektron energiája az atomhéjban nincsen kvantálva, se nem léteznek E = hv-s fotonok. A gerjesztett állapotból az elektronok folytonotos energialeadással érik el az atomhéj alapállapotát. Nincsen semmilyen ugri-bugrálásuk az elektronoknak. Az elektronok a nem-konzervatív A(e.m.)-mezöben mozognak. Feynman papírkosárba teheti a QED-jét! "
A kémiai elemek nehézségi gyorsulása ezreléknyi nagyságrendben különbözik.
Minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb, mint az általa kibocsátott elektromágneses sugárzás hullámhossza. Csak a kibocsátott sugárzás rezgésszáma kvantált.
Az atomisztikus Új Fizika a fizika központi kérdéseire más megoldást talált, mint a mainstream fizika.
ad 2. Az atomok fénykibocsátása hullámféle elektromágneses rezonancia jelenség. Sem az elektron energiája az atomhéjban nincsen kvantálva, se nem léteznek E = hv-s fotonok. A gerjesztett állapotból az elektronok folytonotos energialeadással érik el az atomhéj alapállapotát. Nincsen semmilyen ugri-bugrálásuk az elektronoknak. Az elektronok a nem-konzervatív A(e.m.)-mezöben mozognak. Feynman papírkosárba teheti a QED-jét! "
A kémiai elemek nehézségi gyorsulása ezreléknyi nagyságrendben különbözik.
Minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb, mint az általa kibocsátott elektromágneses sugárzás hullámhossza. Csak a kibocsátott sugárzás rezgésszáma kvantált.
Az atomisztikus Új Fizika a fizika központi kérdéseire más megoldást talált, mint a mainstream fizika.
Az új atomisztikus fizika megoldása:
- Az Univerzum anyaga négyféle stabíl elemi részecskéböl e,p,P,E áll, amik kétféle invariáns elemi töltések q(k) = {- vagy + +} q és g(k) = {- vagy + } g m(k), k= e,p,P,E horozói. A kölcsönhást közöttük az elemi töltésekböl kiinduló, c-vel terjedö, nem-konzervatív mezök A(e.m.), A(grav.) okozzák a véges Minkowski-térben. Csak az elektronnak (e), a pozitronnak (p), a protonnak (P) és az eltonnak (E) azonos a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömege. A két elemi tömeg m(P) és m(e) nem változtatható át energiává.
- A körülöttünk lévö kondenzált anyag protonokból, elektronokból és pozitronokból áll, tehát (P,e,p)-felépítésü. Ennek az anyagnak a nyugvó tehetetlen tömeg különbözik a súlyos tömegétöl
m(test;i) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)) = m(test;g) (1 - delta(test)).
A testek nehézségi gyorsulása különbözik
a(test) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(test)),
mert a testek relativ tömeghiánya delta(test), ezreléknyi nagyságrendben függ a test izotópösszetételétöl.
Az elemi részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem állapítható meg sohasem pontosan. A természeti törvények nem-determinisztikusak, de kauzálásak (a mezök c-vel tölténö kiterjedése miatt).
A fizikában nem "akármiben" kell hinni, hanem a fizikai kísérletek eredményéböl levont következetésekben.
- Az Univerzum anyaga négyféle stabíl elemi részecskéböl e,p,P,E áll, amik kétféle invariáns elemi töltések q(k) = {- vagy + +} q és g(k) = {- vagy + } g m(k), k= e,p,P,E horozói. A kölcsönhást közöttük az elemi töltésekböl kiinduló, c-vel terjedö, nem-konzervatív mezök A(e.m.), A(grav.) okozzák a véges Minkowski-térben. Csak az elektronnak (e), a pozitronnak (p), a protonnak (P) és az eltonnak (E) azonos a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömege. A két elemi tömeg m(P) és m(e) nem változtatható át energiává.
- A körülöttünk lévö kondenzált anyag protonokból, elektronokból és pozitronokból áll, tehát (P,e,p)-felépítésü. Ennek az anyagnak a nyugvó tehetetlen tömeg különbözik a súlyos tömegétöl
m(test;i) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)) = m(test;g) (1 - delta(test)).
A testek nehézségi gyorsulása különbözik
a(test) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(test)),
mert a testek relativ tömeghiánya delta(test), ezreléknyi nagyságrendben függ a test izotópösszetételétöl.
Az elemi részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem állapítható meg sohasem pontosan. A természeti törvények nem-determinisztikusak, de kauzálásak (a mezök c-vel tölténö kiterjedése miatt).
A fizikában nem "akármiben" kell hinni, hanem a fizikai kísérletek eredményéböl levont következetésekben.