Egyet elárulhatunk, sehol sem fakivágással. De Budapesten is van egy hely, ahol remekül megoldották az árvíz elleni védekezést – kitalálja, melyik ez?
Nem kell a „hanyatló Nyugatra” menni, a környező országokban, sőt egykor még Budapesten is tudták, az árvizek ellen nem az a megoldás, ha a folyóhoz legközelebb minél magasabb és erősebb gátat építünk.
A városlakók által leginkább kedvelt folyópartokat mindig zöld, természetközeli hullámterekben, és nem simára betonozott partfalak mentén találjuk. És igen, ezeket rendre elöntik az árvizek – itt persze nem épültek üdülőnek álcázott lakóparkok a veszélyeztetett szakaszokon, így nem is történik tragédia. Közvetlenül a part mentén ugyanis megtanultak együtt élni a folyóval, attól távolabb pedig mindig található egy biztonságos árvízi védvonal, amely garantálja a lakott területek védelmét.
A szállodák és lakóparkok jelenlétét leszámítva ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkezik a budapesti Római-part is: besorolása hullámtér és üdülőövezet, azaz a folyó évente többször is elöntheti, nem véletlen, hogy hivatalosan csak üdülőket lehet ide építeni, lakóingatlanokat nem. Az árvízi védvonal itt is a parttól beljebb, a Nánási–Királyok útja nyomvonalán áll – igaz, ez nem elég biztonságos, ezért fejlesztésre szorul.
© MTI / Máthé Zoltán
A budapesti városvezetés ennek ellenére éppen az ártéri part letarolására készül, hogy megvédjék a hullámtérbe építkezett ingatlantulajdonosok házait. Tarlós István főpolgármester árvízvédelmi kérdésnek állítja be a Római-part ügyét, és 55 ezer óbudai biztonságát emlegeti – miközben az ő védelmüket a Nánási úti védmű megerősítése is garantálná. Öt példát mutatunk arra, hogyan kezelik az árvizeket Bécs, Pozsony, Belgrád, Drezda és Budapest Római-partéhoz hasonló adottságú folyópartjain.
Donauinsel, Bécs
Bécsben éppen az ellenkezője történt, mint Budapesten: ahelyett, hogy az árvizek elleni védekezés (állítólagos) érdekében legyalulnák a város egyik utolsó természetes folyópartját, az árvízi védekezés segítésére létrehoztak egy hatalmas mesterséges szigetet a Duna közepén, amelyet rekreációs célokra hasznosítottak. Bécsben a ’70-es években a korábbi ártér helyén egy új folyóágat alakítottak ki, kiszélesítették és kimélyítették a meder vonalát, lényegesen megnövelve a Duna áteresztő kapacitását árvizek idejére. A felhalmozódó földből pedig létrehoztak egy hatalmas mesterséges szigetet a Duna közepén. Ez lett a Donauinsel, amelyet 1988-as elkészülte után szabadidős területté alakítottak: sétányok, kerékpárutak, sőt, fürdőhelyek is találhatók itt. A Dunát az Új-Dunától elválasztó sziget maga is hullámtér, azaz a nagyobb árvizek elöntik, de ez egyáltalán nem zavarja a bécsieket, hiszen éppen az árvizek hívták életre egyik legkedveltebb kikapcsolódási felületüket.
Petržalka, Pozsony
Petržalka a szlovák főváros kisebbik, a Duna túloldalára eső fele. Ha átsétálunk a belvárosból az SNP hídon, és lemegyünk a Duna-partra, rendkívül kellemes folyóparti részt találunk itt, sétánnyal, természetes Duna-parttal. És a szlovákok ki is használják: itt nyílt meg a Magio Pláž nevű kültéri vendéglátóhely is, ahol nagy homokos terület és nyugágyak várják a pihenni vágyókat. Na de, mi a helyzet az árvízvédelemmel? Ha jön egy nagyobb árvíz, a Duna bizony elönti a területet. És ezt a városlakók is pontosan tudják, a gát ugyanis följebb, a Viedenská cesta főút vonalában található, csakúgy mint Budapesten a Nánási–Királyok útján is, és nem közvetlenül a Rómain.
Száva-part, Új-Belgrád
Egyenesen példaértékű, ahogy Belgrád kihasználja a Száva partjának adottságait. Az elv megint ugyanaz: egyszerűen nem építkeztek közvetlenül a folyópartra, és így remek városi tereket nyertek. A szerb fővárosban a Száva belvárossal átelleni partján – Új-Belgrádban – Budapestről nézve elképesztő mennyiségű folyóparti területet birtokolhatnak a kikapcsolódni vágyók. Ahol nálunk csúcsforgalomban álló autókat, Belgrádban füvet és parti sétányt találunk a folyó mentén. Ahelyett, hogy meredek beton rakpartokat építettek volna ki, meghagyták a széles parti rézsűt, ez védi Novi-Beograd lakótelepeit a Száva áradásától.
Elba-part, Drezda
Drezda talán a legjobb példa arra, hogy néz ki egy ideális, természetes valójában meghagyott folyópart. Az Elba mentén igen széles parti rézsű húzódik mindkét oldalon, az erre épített védvonal óvja a várost az árvíztől. Ha nincs árvíz, akkor pedig a városlakók sétálnak, kerékpároznak, piknikeznek és napoznak a hatalmas füves parton. Drezdában ráadásul nem csak a külvárosban található természetes folyópart, a 18 kilométeres rézsű végighúzódik az egész városon. Az Elba-völgy rajta is volt az UNESCO világörökségi listáján, negatívumot azért itt is meg lehet említeni: a város ugyanis megépített egy kétszer két sávos hidat (a Waldschlösschenbrückét), mely a világszervezet szerint annyira elrontotta az összképet, hogy emiatt lehúzták a listáról az Elba-völgyet.
Kopaszi-gát, Budapest
Nem is kell azonban messzire menni, hogy árvizek által érintett, mégis természetes valójában meghagyott folyópartot találjunk – hívja fel a figyelmet Bardóczi Sándor tájépítész. Ilyen ugyanis a budapesti Kopaszi-gát. A vízbe nyúló földnyelven minden megtalálható, ami a kellemes folyóparti kikapcsolódáshoz kell: hangulatos épületek és kulturált sétány – azonban a Duna-partot is meghagyták természetes valójában. A Kopaszit sem kímélik azonban a nagy árvizek, még sincs ebből probléma – teszi hozzá Bardóczi. Magát a földnyelvet ugyanis elönti a víz, a vendéglátóhelyek padlószintjét azonban az árvízszintnél magasabbra építették. Nem is esett bántódásuk a 2006-os nagy árvíz idején sem az itteni vendéglátóhelyeknek, noha ekkor a Kopaszit magát elöntötte a Duna, csakúgy mint Petržalkát és a Rómait. Ez azt is bizonyítja, hogy megfelelő építkezéssel (cölöpökre vagy feltöltésre épített házakkal) még az ártéren, gát nélkül is lehet biztonságosan építkezni.
© MTI Fotó: H. Szabó Sándor
A felsorolt példák azt is jól mutatják, milyen jelentős hiányt szenved Budapest olyan helyekből, ahol találkozni lehet a Dunával. Ezért is ragaszkodnak annyira a városlakók a Római-parthoz, még elhanyagolt állapotában is. Ez lehet ugyanis az utolsó vízparti rekreációs terület a fővárosban.
HVG
Nem kell a „hanyatló Nyugatra” menni, a környező országokban, sőt egykor még Budapesten is tudták, az árvizek ellen nem az a megoldás, ha a folyóhoz legközelebb minél magasabb és erősebb gátat építünk.
A városlakók által leginkább kedvelt folyópartokat mindig zöld, természetközeli hullámterekben, és nem simára betonozott partfalak mentén találjuk. És igen, ezeket rendre elöntik az árvizek – itt persze nem épültek üdülőnek álcázott lakóparkok a veszélyeztetett szakaszokon, így nem is történik tragédia. Közvetlenül a part mentén ugyanis megtanultak együtt élni a folyóval, attól távolabb pedig mindig található egy biztonságos árvízi védvonal, amely garantálja a lakott területek védelmét.
A szállodák és lakóparkok jelenlétét leszámítva ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkezik a budapesti Római-part is: besorolása hullámtér és üdülőövezet, azaz a folyó évente többször is elöntheti, nem véletlen, hogy hivatalosan csak üdülőket lehet ide építeni, lakóingatlanokat nem. Az árvízi védvonal itt is a parttól beljebb, a Nánási–Királyok útja nyomvonalán áll – igaz, ez nem elég biztonságos, ezért fejlesztésre szorul.
© MTI / Máthé Zoltán
A budapesti városvezetés ennek ellenére éppen az ártéri part letarolására készül, hogy megvédjék a hullámtérbe építkezett ingatlantulajdonosok házait. Tarlós István főpolgármester árvízvédelmi kérdésnek állítja be a Római-part ügyét, és 55 ezer óbudai biztonságát emlegeti – miközben az ő védelmüket a Nánási úti védmű megerősítése is garantálná. Öt példát mutatunk arra, hogyan kezelik az árvizeket Bécs, Pozsony, Belgrád, Drezda és Budapest Római-partéhoz hasonló adottságú folyópartjain.
Donauinsel, Bécs
Bécsben éppen az ellenkezője történt, mint Budapesten: ahelyett, hogy az árvizek elleni védekezés (állítólagos) érdekében legyalulnák a város egyik utolsó természetes folyópartját, az árvízi védekezés segítésére létrehoztak egy hatalmas mesterséges szigetet a Duna közepén, amelyet rekreációs célokra hasznosítottak. Bécsben a ’70-es években a korábbi ártér helyén egy új folyóágat alakítottak ki, kiszélesítették és kimélyítették a meder vonalát, lényegesen megnövelve a Duna áteresztő kapacitását árvizek idejére. A felhalmozódó földből pedig létrehoztak egy hatalmas mesterséges szigetet a Duna közepén. Ez lett a Donauinsel, amelyet 1988-as elkészülte után szabadidős területté alakítottak: sétányok, kerékpárutak, sőt, fürdőhelyek is találhatók itt. A Dunát az Új-Dunától elválasztó sziget maga is hullámtér, azaz a nagyobb árvizek elöntik, de ez egyáltalán nem zavarja a bécsieket, hiszen éppen az árvizek hívták életre egyik legkedveltebb kikapcsolódási felületüket.
Petržalka, Pozsony
Petržalka a szlovák főváros kisebbik, a Duna túloldalára eső fele. Ha átsétálunk a belvárosból az SNP hídon, és lemegyünk a Duna-partra, rendkívül kellemes folyóparti részt találunk itt, sétánnyal, természetes Duna-parttal. És a szlovákok ki is használják: itt nyílt meg a Magio Pláž nevű kültéri vendéglátóhely is, ahol nagy homokos terület és nyugágyak várják a pihenni vágyókat. Na de, mi a helyzet az árvízvédelemmel? Ha jön egy nagyobb árvíz, a Duna bizony elönti a területet. És ezt a városlakók is pontosan tudják, a gát ugyanis följebb, a Viedenská cesta főút vonalában található, csakúgy mint Budapesten a Nánási–Királyok útján is, és nem közvetlenül a Rómain.
Száva-part, Új-Belgrád
Egyenesen példaértékű, ahogy Belgrád kihasználja a Száva partjának adottságait. Az elv megint ugyanaz: egyszerűen nem építkeztek közvetlenül a folyópartra, és így remek városi tereket nyertek. A szerb fővárosban a Száva belvárossal átelleni partján – Új-Belgrádban – Budapestről nézve elképesztő mennyiségű folyóparti területet birtokolhatnak a kikapcsolódni vágyók. Ahol nálunk csúcsforgalomban álló autókat, Belgrádban füvet és parti sétányt találunk a folyó mentén. Ahelyett, hogy meredek beton rakpartokat építettek volna ki, meghagyták a széles parti rézsűt, ez védi Novi-Beograd lakótelepeit a Száva áradásától.
Elba-part, Drezda
Drezda talán a legjobb példa arra, hogy néz ki egy ideális, természetes valójában meghagyott folyópart. Az Elba mentén igen széles parti rézsű húzódik mindkét oldalon, az erre épített védvonal óvja a várost az árvíztől. Ha nincs árvíz, akkor pedig a városlakók sétálnak, kerékpároznak, piknikeznek és napoznak a hatalmas füves parton. Drezdában ráadásul nem csak a külvárosban található természetes folyópart, a 18 kilométeres rézsű végighúzódik az egész városon. Az Elba-völgy rajta is volt az UNESCO világörökségi listáján, negatívumot azért itt is meg lehet említeni: a város ugyanis megépített egy kétszer két sávos hidat (a Waldschlösschenbrückét), mely a világszervezet szerint annyira elrontotta az összképet, hogy emiatt lehúzták a listáról az Elba-völgyet.
Kopaszi-gát, Budapest
Nem is kell azonban messzire menni, hogy árvizek által érintett, mégis természetes valójában meghagyott folyópartot találjunk – hívja fel a figyelmet Bardóczi Sándor tájépítész. Ilyen ugyanis a budapesti Kopaszi-gát. A vízbe nyúló földnyelven minden megtalálható, ami a kellemes folyóparti kikapcsolódáshoz kell: hangulatos épületek és kulturált sétány – azonban a Duna-partot is meghagyták természetes valójában. A Kopaszit sem kímélik azonban a nagy árvizek, még sincs ebből probléma – teszi hozzá Bardóczi. Magát a földnyelvet ugyanis elönti a víz, a vendéglátóhelyek padlószintjét azonban az árvízszintnél magasabbra építették. Nem is esett bántódásuk a 2006-os nagy árvíz idején sem az itteni vendéglátóhelyeknek, noha ekkor a Kopaszit magát elöntötte a Duna, csakúgy mint Petržalkát és a Rómait. Ez azt is bizonyítja, hogy megfelelő építkezéssel (cölöpökre vagy feltöltésre épített házakkal) még az ártéren, gát nélkül is lehet biztonságosan építkezni.
© MTI Fotó: H. Szabó Sándor
A felsorolt példák azt is jól mutatják, milyen jelentős hiányt szenved Budapest olyan helyekből, ahol találkozni lehet a Dunával. Ezért is ragaszkodnak annyira a városlakók a Római-parthoz, még elhanyagolt állapotában is. Ez lehet ugyanis az utolsó vízparti rekreációs terület a fővárosban.
HVG
