Korabeli újságok csak az OSZK-ban vannak vagy esetleg magángyűjteményekben. Nyúgodtan megnézheted őket, ha van időd felmenni a várba. Ideológialag persze mások, de hasonlóság is rengeteg van. Nemhiába nevezik egyes történészek a második vh alatti német szovjet háborút az ikerbirodalmak háborújának.
"Hogy fog kinézni a világ, mikor a hungarizmus győzni fog? Szálasi erre is gondolt, vízióiban egy teljesen új, nemzetiszocialista világrendet megjövendölve. Biztosra vette azt, hogy még ha a fasiszta hatalmak el is vesztik a világháborút, legkésőbb 1950-ig egész Európában lezajlanak a nemzetiszocialista forradalmak és létrejönnek a nemzetiszocialista alkotmányok.18 Mind a kommunizmust, mind a liberalizmust elveti. Eredeti nyelven olvasta Marx munkáit és több marxista íróét, nem találja viszont elveiket megfelelő megoldásnak, mert „az életnek csak az egyik oldalát emelik ki”19. Habár a marxizmus a kereszténység és a hungarizmus mellett a világ harmadik pozitív ideológiája, el kell pusztítani materializmusa miatt és azért is, mert Moszkvából van irányítva.20 A liberalizmusnak elismeri pozitív történelmi szerepét, de mivel az saját korában már a zsidóság irányítása alá került, el fog pusztulni. „A hungarizmus tudatában van annak, hogy rend csak úgy van, ha mindenkinek megvan a helye s minden a helyén van. A liberalizmusban semminek sem volt helye és semmi nem volt a helyén. Törvényalkotta és jogvédte rendetlenség volt”"
https://epa.oszk.hu/00100/00181/00024/22.htm
"
A totális - náci, fasiszta és kommunista - diktatúrák közös jellemzői:
Totális vagy totalitárius államrendszerek kiépülésében bővelkedett a XX. század. Ilyen épült ki a második világháború idején Japánban, a 20-as évek idején a Mussolini vezette Olaszországában, később Frankó Spanyolországában, illetve a Hitler vezette náci Németországban és persze Sztálini Szovjetuniójában is. Az egyes állammodellek pedig feltünően sok hasonlóságot mutattak. Nézzük az 5 legfontosabb közös jellemzőt:
Egypárt rendszer. Minden totális diktatúrában egyetlen párt kezében összpontosult minden hatalom, a szabad választások esélye nélkül. Duális szisztémában, egymással párhuzamosan létezett a hagyományos hatalmi szerkezet - vagyis az önkormányzatok, parlament és kormány - illetve a pártszervek - vagyis a párt irodák, pártkongresszusok és pártvezetők - ám a kettő közül a valódi irányítás mindvégig a pártszervek kezében maradt. Ez a "felállás" egyúttal azt is jelentette, hogy egyetlen ideológia létezett csupán, mely kizárólagos primátust élvezett minden más megközelítéssel szemben. A fasiszta országokban ez a fasizmus, a náci Németországban a nemzetiszocilaizmus, a Szovjetunióban pedig a kommunizmus volt. Az uralkodó ideológia pedig alapjaiban határozott meg mindent: a kultúrától a gazdaságon át az általános és kötelezően követendő életmódig (és értékrendig).
Vezérkultusz. Mindig egyetlen diktátor állt az állam élén, aki személyi kultusszal tartotta kezében a teljhatalmat. Hitler, Mussolini és Franco egyaránt a "vezér" megszólítást használták: Hitlernél a "Führer" Mussolininél a "Duce" Frankónál pedig a "cadillo" titulus volt a jellemző. Sztálin "beérte" a generalisszimusz megszólítással.
Állami erőszakszervezetek. Minden náci, fasiszta és kommunista rendszer fenntartott egy olyan mindenható biztonsági főhivatalt, mely kizárólag a legfelső pártvezetésnek engedelmeskedve bármit megtehetett a lakossággal. Ez a szervezet Sztálinnál a CSEKA (Csrezvicsajnaja Komisszija), később KGB, Hitlernél az SA, SS, RSHA (Reichssicherheitshauptamt), illetve a GESTAPO (Geheime Staatspolizei), Rákosinál pedig az ÁVO és ÁVH volt. (De a sor folytatható lenne például a román Securitátéval és az NDK beli Stasival is.) Ezek a szervezetek a gyanúsnak minősítetteket vallathatták és lágerekbe is zárhatták (sőt a másként gondolkodók meggyilkolása is gyakorinak számított).
Polgári szabadságjogok és a sajtó teljes korlátozása. Minden totális rezsim blokkolta a sajtó működését, ami azt jelentette, hogy csak pártpropaganda jelenhetett meg az újságokban. Ehhez társult a polgári szabadságjogok "befagyasztása": a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság (szabad tüntetés), a vallásszabadság megszüntetése. A totalitárius rezsimekben a média (mely akkoriban az újságokat és a rádiót jelentette csupán) kizárólag a legfelső vezetőt éltető és céljait helyeslő szólamokat közölhetett.
Ellenségkép kialakítása és állandó harc. Minden totalitárius rezsimben pontosan meg volt fogalmazva, hogy ki a nép ellensége, vagyis kik azok, akiket üldözni kell. A náciknál a zsidók és a kommunisták (illetve a nyugati országok emberei), a szovjeteknél pedig a burzsuák, a kulákok (gazdag parasztok), az arisztokraták és a rendszert kritizálók voltak ezek az "elemek". Az állandó harc minden totális rendszer jellemzője volt.
"
http://tortenelemcikkek.hu/node/368
