Levelezőpartner keresés

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Szupernagyi!

Napok óta olvasgatom ezt a topikot, együttérzéssel gondolok Rád. Nekem is vannak gerincbajaim, kézzsibbadásom, s elhanyagoltam magam, s a Te bajod döbbent rá, hogy nem szabad félvállról venni ezeket.

Szeretettel küldöm az előző kép eredetijét, ezen olvasni is lehet az idézetet, én írtam képre.
jordn1oc0.jpg
 

Piroska47

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Máriák, Marikák Marcsikák,, Marák, és minden becézett nevű e kedves névre hallgató hölgyeknek kívánom, hogy:
Örömöd sok legyen,bánatod semmi
.Segítsen az isten boldognak lenni
Legyél mindig vidám s örülj minden szépnek
.Én így kívánok nagyon BOLDOG NÉV-napot néked!"
Mindenkit szeretettel köszöntök: Piroska
 

supernagyi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szervusz Ile. Köszönöm hogy eggyüttérzel velem. Azt tudom tanácsolni hogy ne hanyagold el a gerin c bajodat mert én is 18 éves korom óta szenvedek vele de eddig egy pár injekció és 1-2 hét alatt rendbejóttem.Már 2oo4-ben müteni akartak de nem engedtem. Mostmár jul-3-a óta fekszem és agyon szuirkálnak de nem ér semmit , mostmár muszáj mütetni, ha valaha lábra akarok állni. Sokat sirok nagy fájadalmaimvannak ki vagyok idegileg mostmár számolom a napopkat a mütétig. Pedig nagyon félek tőle. Üdvözöllek Erzsike
 

mézesmaci

Kitiltott (BANned)
Sziasztok!
Voltam szüreti fesztiválon de az eső haza zavart,nagyon tetszett a színes forgatag,a sok szép ruha,ha bár dolgoztam egy kicsit azért mentem, de telefonnal készítettem pár képet,majdd holnap felteszem.
Vigyázzatok magatokra jó egészséget kívánok!;)kiss​
 

mamóca

Állandó Tag
Állandó Tag
Szépjóestét mindenkinek! Supernagyi nagyon sajnálom ami veled történt, de hidd el a mütét után sokkal jobban fogod magad érezni. Egy kicsit lemaradtam az eseményekről, de pótolni fogom. Üdvözlök mindenkit aki új tag. Hilda csodálom az energiádat, s a mindenki számára kedves hozzászólásaidat. Nálunk most rossz az idő fájnak az izületeim. Viszont telehold van, ami nagyon tetszik.:rolleyes:
Voltunk kirándulni Nagymaroson s hazafelé megálltunk Királyréten pihenni. Ajánlom mindenkinek. Gyönyörű hely.
 

Piroska47

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Supernagyi!
Szép estét, pihentető szép álmokat kívánok!
Köszönöm, hogy írtál, és köszönöm hogy felajánlottad a segítséged!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen problémád van!
Remélem, a műtéttel, sikerül a fájdalmaid enyhíteni!
Addig is pihenj sokat, és várunk vissza! Sok szerencsét, és sikeres műtétet, és nagyon jó egészséget kívánok , sok szeretettel : Piroska
 

Piroska47

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Mamóca!
Szép jó estét, és pihentető szép éjszakát Mindenkinek!
Köszönöm a köszöntésed!
Én új vagyok itt, és én is szeretettel köszöntelek!
Nálunk, Kazncbarcikán, nagyon remek idő volt ma, ki is használtam a napocska , simogató hatását!
Nagymaroson "annó" diákkoromban jártam, már akkor is tetszett!
Jó egészséget és minden jót kívánok sok szeretettel üdvözöllek: Piroska
 

mézesmaci

Kitiltott (BANned)
Ígértem pár képet a tegnapi szüreti mulatságról.
Íme itt vannak,de telefonnal készítettem,és mivel nagyok lettek kicsínyítettem őket.
Kostol_s_ismerked_s_www.kepfeltoltes.hu_.jpg



tess_k_tess_k_kost_lni_www.kepfeltoltes.hu_.jpg


sz_p_volt_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

_t_v_lasztottam_www.kepfeltoltes.hu_.jpg


program_sz_reti_b_l_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Jaj, de szépek a szüreti képek!
Köszike! Ott éreztem magam én is!
Nekem örömöm telik ezekben az írásokban, s ahogy látom, nektek is tetszenek. Köszönöm, szívesen teszem.
Szupinagyi nem kell félni a műtéttől, sikerülni fog. Engem is megműtöttek több mint 10 éve a gerincemmel, s nincs semmi probléma!

Most hozok egy elbeszélést nektek. Ezt abból az aprópóból küldöm, mert tegnap láttam egy ilyen galambot!! Képzeljétek el, hogy göndör volt a tollazata...

Kassák Lajos: Egy ember élete
[SIZE=-1]- Önéletrajz - (5)
[/SIZE]11.


Szurok a kegyetlen eset után, hogy egyik karját a cséplőgép összemarta, két hónapig nem járt be a műhelybe. Én azonban gyakran találkoztam vele, nagyon jól értett a galambokhoz, s egészen összepajtáskodtunk. Esténként, hacsak tehette, ha nem volt otthon az apja, az ő apja egy hősködő természetű postás volt, megvárt az egyik sarkon, együtt mentünk el mihozzánk, s egész este ott maradtunk a galamboknál. Mindig volt neki valami terve, mindig törte valamin a fejét, s egyszer kitalálta azt, hogy hogyan lehetne valami újfajta galambokat csinálni.
- Egy fiatalt, akkor mikor tollasodni kezd, minden tollaszáránál külön befonunk kendercérnába, és meglátod, olyan göndör tollú galambot csinálunk, amilyen még senkinek sincs.
- Butaság - mondtam -, hogyan lehetne egy toll göndör, ami egyenesnek született!
- Ez csak okoskodás! Ismered azt a fiatalasszonyt, aki a mi ajtónk mellett lakik?
- Igen!
- És milyen haja van annak?
- Göndör.
- Göndör hát! De te akkor nagyon buta vagy, ha azt hiszed, hogy annak göndören született a haja. Olyan volt az, mint a szög, de láttam, egyszer befonta spárgával, s azóta olyan feje van neki, mint a birkának. Ha akkor fonta volna be, mikor nőni kezdett, akkor most még szebb lenne.
- Jó! - mondtam. - Megpróbáljuk. De mi lesz akkor, ha megdöglik?
- Ha nekem lenne fiatalom, akkor már befontam volna!
S az egyik este hozzákezdtünk a munkához. A fehér golyvásoktól elvettük az egyik fiatalt, a térdem közé vettem, és mindketten dolgozni kezdtünk rajta. A tejes, puha tollak tövébe bekötöztük a cérnát, s aztán az egészet egy kis gombóccá tekertük és lekötöttük.
Az állat szakadatlanul sipogott. Térdeimen éreztem, hogy gyorsan, ijedten zakatol a belseje.
- Hagyjuk abba! - mondtam. - Butaság az egész!
Szurok hallani sem akart róla.
- Ne vágj olyan együgyű ábrázatot. Két este rendbe hozzuk, és miénk lesz az első göndör galamb.
Később az utcai petróleumlámpa alá ültünk vele, és még ott is dolgoztunk rajta. Késő éjjel volt már, mikor a fészekbe visszatettük.
Siralmasan és reménytelenül nézett ki a szegény állat. Az egyik felével már készen voltunk, mint valami nedvtelen, elaszott bogyók feküdtek a még félig kopasz testén a fehér tollcsomócskák.
- Holnap bekötjük a másik felét, de legjobb lenne, ha reggel be se mennél a műhelybe. Kivisszük a vízhöz, és ott egészen készre csináljuk.
- Nem! Csavarogni, azt nem akarok. El nem szalad estig sem.
Nyugtalan rossz éjszakám volt. Sehogysem akart a fejembe menni, hogy a galambot valóban sikerülhet meggöndörítenünk. Nekem, bizonyos, hogy sohasem jutott volna eszembe az ilyesmi. De hát hogyan is fog most már nőni a toll, ha össze van zsugorítva, le van kötve, hogy meg se mozdulhat? Sajnáltam, hogy belementem ebbe az egész csúnya munkába. Szerettem volna fölkelni és a csomókat fölbontani, de már nagyon fáradt voltam, kimerülten az egészet reggelre hagytam. Akkor azonban megteszem, nem bírom el, hogy ennyire megkínozzak egy védtelen állatot.
Az anyám unszolására is csak nagyon nehezen tudtam fölébredni.
- Mi van veled, hogy olyan nehezen jössz magadhoz? Beteg vagy?
- Nincs semmi bajom - mondtam kedvetlenül. - Nem vagyok beteg... Mondja, mamácska, igaz, hogy az asszonyok spárgát szoktak a hajukba fonni, és ettől meggöndörödik a hajuk?!
- Vannak ilyen bolondok! - felelte az anyám csodálkozva. - De hogyan jut ez most az eszedbe?
Már oda se hallgattam. Félig mezítelenül hátraszaladtam az ólhoz... Hát mégis igaz... A Szurok értéke nagyot nőtt előttem ezekben a pillanatokban.
A megcsúfított galamb ott ült a fészekben egyedül. A párja kimászott mellőle egészen a rekesz másik végébe. Úgy láttam, mintha ijedt, gyanakvó szemekkel leselkedett volna vissza a másikra. Az szétlapultan ült, s feltartott fejjel csak sipogott. Puhán hozzányúltam, észre se vette.
Az anyám kiáltott értem.
A másik fiatalt is visszatettem a fészekbe, s elmentem dolgozni.
Nem értettem meg, mi van velem egész nap. Mintha valami baj történt volna a fejemben, mindent elfelejtettem, a dolgok nem engedtek közel magukhoz, s az inasok elcsalták a cigarettámat anélkül, hogy csak védekezni is próbáltam volna ellenük.
Délután elküldtek a vaskereskedésbe, és nem volt erőm visszatartani magamat attól, hogy haza ne rohanjak a göndörödő galambot megnézni.
Ez volt az első eset, hogy inaskodásom alatt letértem az egyenes útról.
A többiek, mikor visszaérkeztem, szidtak, s megint belefogtak a fúrás baromi munkájába. Nem voltam itt és nem voltam ott. Éreztem a testem megtöretését, s valami sötét ködből csurgott le rám a szomorúság. Az ember néha úgy érzi magát, hogy elveszett a világban. Bizonyosan valahonnan bentről fájtak a dolgok. Talán a beteg gyermekei között élő anya sorsa lehet ennyire színtelen és elhasznált levegővel telített. S ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy mi bajom, nem tudtam volna felelni.
- Ne bántsatok - mondtam az inasoknak. - Mért szeretitek azt, ha a másik ember szenved mellettetek? Én se vagyok se rosszabb, se butább, mint ti, s mégis mindenért énbennem akadtok meg.
- Ne jártasd a szád! Ha prédikálni akarsz, mentél volna püspöknek!
Hajtottam tovább a kereket. Kimondhatatlanul fáradt voltam, nehezen jött belém a levegő, a szám nyitva volt, s a homlokomról belefolyt a veríték.
Eszembe jutottak egészen kis gyerekkorom emlékei. Nagyanyám akkor egészséges volt, s esténkint valami rongyos, rózsaszínű füzetekből szokott nekünk felolvasni órák hosszat. Szépen taktusba mondta a szavakat, s a lámpa világított előtte, mint valami égő csipkebokor.
Tengeri rablókról, szegénylegényekről, néma grófokról és szibériai ólombányákról olvasott, ahová a nagy orosz cár száműzte a neki nem tetsző alattvalóit, s ahol ezeket az embereket vagy apránként megette az ólom, vagy egy napon, mintha csak erre születtek volna, beleszakadtak a szörnyű munkába.
Alig vártuk az estéket, hogy ezeket a végtelen történeteket újra meghallgathassuk. Kint tél volt ilyenkor, itt bent a kályhában égett a tűz, s az asztal körül ülve szinte magunkról megfeledkezetten ittuk be a szavak értelmét. Én szemben ültem a nagymamával, s a tekintetemet egy pillanatra nem vettem le az ő fényes drótokuláréjáról. Anyám oldalt ült közöttünk a két lánykával. Ha azok elfáradtak, ölébe vettek őket, s azok ott csöndben elaludtak.
Hárman maradtunk minden este, hallgattunk és figyeltünk, hogy majdnem fölrepedezett a bőrünk valami belső szomjúságtól, s aztán lassan sírni kezdtünk.
A cár szegény rabszolgái, akikről a nagymama olvasott, egész valójukban megjelentek előttünk, éreztük az emberi fájdalmukat, és ismertük a feneketlen bányákat, ahol tíz körmükkel ásták föl a szenet, és a végtelen hómezőket, amiken át szökni próbáltak a kínzóik elől.
A nagymama soha nem sírt. Ő csak olvasott érzőn, anyás melegséggel, az okuláréja fénylett, és nagy, kiteljesedett volt fölöttünk, mint valami gyümölcsfa.
S a lefekvés előtt egyedül csak ő merte bezárni az ajtót.
Én a nagyobbik testvéremmel aludtam együtt, egészen hozzábújtam, s a szemem sokáig nem mertem lehunyni.
A lámpa egész éjjel égett az asztalon.
Ezek a szomorú emberek azóta sokszor megjelentek előttem, hogy átbotorkáljanak az életemen, mint valami eltévedt árnyékok. S én most megint egészen egynek éreztem magam velük.
Hajtottam a gépet, mint egy másik rossz, agyonhajszolt gép, és nagyon távol voltam mindentől, ami szép, meleg és szerető az életben.
Egyetlen pont volt, ami felé kívánkoztam. Látni akartam a galambot, éreztem, hogy bűnös vagyok vele szemben. Vártam az estét, s az órák nehéz ólomlábakon csoszogtak errefelé.
A Szurok értelmetlenül nézett rám, mikor azt mondtam neki:
- Szégyellem magam, hogy ilyen embertelen vagyok. Talán már meg is döglött.
- Bolond vagy! - ordította és dühösen baktatott utánam. - Olyan sírós macska vagy, akár egy kisasszony.
Otthon diadalmasan belémbökött:
- No nézd meg, te mulya! Mondtam, hogy semmi baja!
A félig befont állat megint egyedül ült a fészekben, s még mindig sipogott. Egészen belelapult a fészekbe, mintha szét lett volna mázolva benne. Egyetlen szem nem volt a begyében.
- Nem etetik!
Szurok röhögött:
- Majd én megtömöm, csak ne nyafogj! Mi lenne a világból, ha mindenki ilyen nyamnyam lenne, mint te!
Nem harcoltam tovább. Éreztem, ha a galamb megdöglik, annak egyedül mi leszünk az okai, de ezt most már hiába mondtam volna el. S ha talán mégis?! Valahol bennem is élt annak a hite, hogy sikerülni fog a munkánk.
Vacsora után dolgozni kezdtünk. Szurok előbb kukoricával puffadtra tömte a galambot, aztán nekilátott a kötözéshez, s a puha testen egészen egymás mellé nőttek az elpiszkolt tollcsomók.
- Majd meglátod, milyen lesz! - mondta büszkén. - Egy hét múlva megpróbáljuk kibontani, olyan lesz, mint valami szép zsidólány!
Nem sokat hittem el ezekből az ígéretekből, de azért mégsem láttam olyan lehetetlennek az egész ügyet, mint ahogyan azt a műhelyből elgondoltam. Mikor elkészültünk vele, az egész inkább egy sündisznóhoz, mint egy galambhoz hasonlított. Nagyon lágyan, gondosan visszatettem a fészekbe. Az elmenekült másikat odaültettem mellé.
Hogy mi lesz belőle, nem tudtam, de titokban reméltem valami jót, s így kétségek és remények között fektettem le magam másnapra.
Reggel első dolgom volt az ólhoz futni.
Ijedten meghőköltem.
A szegény megcsomózott galamb ki volt dobva az ólból. Az öregek, mint többé nem az övékét kihajították maguk közül. A gubancos test, mint valami csúnya sárga papucs feküdt a földön.
Nem tudtam hozzányúlni, tehetetlenül, teljesen magamba roskadtan mentem vissza a lakásba.
- Mi bajod van, te gyerek? - kérdezte az anyám ijedten. - Mi történt veled?
- Beteg vagyok - mondtam. - Üzenjen be a mesternek, hogy beteg vagyok!
Egész nap nem mozdultam ki a lakásból.
Hogy mi bajom volt tulajdonképpen, nem tudtam. Már láttam megkékült halottakat, akiket a vízből fogtak ki, vérző testet, aminő a Szuroké volt, de még semmi sem hatott rám ilyen leverően.
Talán, mert mindennek én voltam az oka!
Sokat gondolkodtam azon a napon, és lassan-lassan úgy éreztem, hogy a Szurok irigységből meg akarta ölni a fiataljaimat, és csak azért találta ki az egész komédiát, hogy elpusztítsa őket.
Már nagyon sok csúnyát láttam az emberek természetében, nem szerettem őket, s ez a nap még messzebbre lökött el tőlük.
 

supernagyi

Állandó Tag
Állandó Tag
kedvesHildácska.Elolvastam amit irtál nagyon tetszett honnan veszel iyen önéletrajzot , bizonyára te szereted az irodalmat és még sok mindent. Köszönöm a nyugtatást de éppen az előbb hivott Szekszárdról az orvos hogy megkapta a papirjaimat és azt mondja hogy 3 sérvem van a 2-3-4 csigilyán éaz első ugy el van laposodva hogy mér tuvel sem tud benézni közé. Elvállalt okt 2án fekszembe . Igy Kecskemétet vissza mondtam mert ott vágtak volna itt meg túvel juttatják be a két csigiolya közéaz anyagot ami szét fesziti őket. márnagyon sokat szenvedek jul.3-a óta olyan a groncem kürnyéke mint a szita rengeteg injekciótól. De csak ig birom már elviselni a fájdalmat. Szeretettel ölellek supernagyi
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok kislányok!

Igen, szeretem az irodalmat, s ha fotómhoz kapcsolódóan van rá lehetőség, szívesen ötvözöm egymással őket!

Supinagyikám, ha nincs más lehetőség, akkor meg kell csináltatni ezt a lehetőséget. Mint írtam neked, nekem műtétet csináltak, az 5. csigolyánál, s jól sikerült. Igazad van, ha előbb ezzel a megoldással probálkozol. Ha segít, akkor jó lesz biztosan.kiss

Egy pár szép őszi képpel kedveskedem nektek!
Legyen szép a napotok!

Az utolsó képen én vagyok!:-D
 

mézesmaci

Kitiltott (BANned)
Sziasztok kislányok!

Igen, szeretem az irodalmat, s ha fotómhoz kapcsolódóan van rá lehetőség, szívesen ötvözöm egymással őket!

Supinagyikám, ha nincs más lehetőség, akkor meg kell csináltatni ezt a lehetőséget. Mint írtam neked, nekem műtétet csináltak, az 5. csigolyánál, s jól sikerült. Igazad van, ha előbb ezzel a megoldással probálkozol. Ha segít, akkor jó lesz biztosan.kiss

Egy pár szép őszi képpel kedveskedem nektek!
Legyen szép a napotok!

Az utolsó képen én vagyok!:-D


Hildácska köszönjük a képeket és az írást,nagyon kedves vagy.
Ma voltam ismét onkologián de mai kezelésem a rossz vérképnek köszönhetően el maradt.:(
További szép napot.

20080910150330hold.jpg
 

supernagyi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szervusztok Kedves Barátnőim. Hikdácska nagyon szép a hajad szine. Ha nekem ilyen szép fehér hajam lenne nem festetném én se.

azért próbálkozom ezzel a módszerrel mert ismerem magam ha engem fevágnak hátul egyhamar nem fogok felkekni mertm félek meg sulyom is elég nagy. Vágással is csak egy sérvet csinálnának meg igy háromszor vágnának vagy négyszer mert 3 sérvem van és egyszerre csak eggyet csinálnak meg tehát ez négyszeri fevágás. Itt is csak eggyet csinálnak meg amelyik okozhatja a nagy fájdalmat de ezzel a müszerrek megtudja nézni a többit is . Most a háromast csinálja mert szerintük ez okozhatja azt a nagy fájdalmat.





az este még késő elkellet menni ijekciót kérni mert már a fájdalomtó teljesen kivoltam.Már nagyon várom a másodikát de mégnagyon messze van.További szép napot és Kellemesa hétvégét kivánok nektek.
sok szeretettel supernagyi
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok lányok!

Köszike a dícséretet! Minden tekintetben!kiss

Egy szép verssel köszöntelek benneteket, amely időszerű is!

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA...


Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
 

icelady

Állandó Tag
Állandó Tag
Levelezőtársat keres

Sziasztok lányok :)mindenki aki ismerős és az is aki nem,sőt az ismeretleneket akik mostanában találtak ránk,szeretettel üdvözlöm köreinkben.Szupernagyi-Erzsike olvastam,hogy még mindig szenvedsz a fájdalmaktól és nagyon sajnálom mert tudom mi az amikor az ember lánya nem bir mozdulni.Nagyon drukkolok Neked és imádkozom érted,hogy sikerüljön a beavatkozás,amely remélhetőleg megszünteti fájdalmaidat.Ez az eljárás számomra teljesen új,Tőled olvastam róla először és valószinűleg kiméletesebb mint a műtét,sőt egyértelmű.Remélem a műtétre nem kerül sor,nagyon szoritok:)Hilda kedves,nagyon szép verset küldtél nekünk most is.Megkérdezhetem a kedves férjed hogy van?Biztosan nagyon aggódsz érte csak remélni tudom,hogy talán egy picit jobban van.Sajnos mikor már nincs segitség és látjuk mennyire szenved szerettünk,kérjük a jó Istent szabaditsa meg őt a szenvedéstől.Sosem gondoltam,hogy erre képes lennék,de mikor láttam drága férjem szenvedését kértem én is a jó Istent - azt hittem belehalok,annyira fájt - de az is amikor láttam szenvedését és tudtam nincs vissza út.Bocsánat nem magamról akartam irni. Barbi,drága nagyon köszönöm,hogy privátban belinkelted nekem a képfeltöltés módját,hálás vagyok érte és nagyon okos ötlet volt Tőled mert igy bármikor ha van időm kisérletezhetek egy kicsit.Mézesmacika :)Kőszi,hogy irtál és nemvetted rossznéven érdeklődésemet,remélemjól vagy most is.Ha tőbb lesz egy kicsit az időm(most mosás közben irok)irok Neked privire - szép napocskát Neked:) Piroska Téged most fedeztelek fel ahogy vissza olvastam az oldalakat - üdvözöllek köreinkben,jól elvagyunk itt egymással,remélem jól fogod magad érezni köztünk.Persze egymást tanitgatjuk a számitógépezésre mert egy-két kivétellel mind nagyon kezdők vagyunk,de örülök mert a hosszú téli estéken gyakoribb társasági életet élünk itt is:)
Elfogyott a hely,befejezem puszi mindenkinek,kellemes szép napokat kivánok.
 
Oldal tetejére