Sokan, sokszor elmondták már, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde az egyik legtisztességesebb politikai megnyilvánulás volt a magyar politikai megnyilvánulások sorában.
Talán csak Teleki Pál búcsúlevelének tisztességéhez hasonlítható („Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a … A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.”). Sokan, sokszor elmondták már, hogy Gyurcsány Ferenc „hazugságbeszéde” volt az a pont, ahol a magyar baloldal megbicsaklott, lendülete megtört, tömegbefolyása, támogatottsága drasztikusan zuhanni kezdett.
Akármelyik megközelítést vesszük, oda lyukadunk ki, hogy Magyarország és az ő lakói valami olyan szinten éheznek az őszinte szóra, annyira őrzik az igazságba vetett hitüket, mint egyetlen más nemzet sem. E hazában élnek az igazság bajnokai, felkentjei, a kerek asztal lovagja pedig becsületességben, őszinteségben és tisztesség dolgában talán ha legfeljebb a lábuk nyomát csókolhatják. Jó nép ez a magyar, és a hazug Gyurcsányt kiveti magából, mert minden rosszat kivet.
Ezt akarj legalábbis elhitetni velünk Orbán Viktor és azok a spindoktorok, akik pontosan látják, hogy a Fidesznek egyetlen karakteres politikustól kell csupán tartania, Gyurcsány Ferenctől. Ezért szerepel szinte minden nap pejoratív, dehonesztáló, de legalábbis kétértelmű jelzők kíséretében a jobboldali médiában. Ezért forgatják ki a szavait, mocskolják durván és burkoltan, vádolják meg a legképtelenebb ostobaságokkal. Ezért veszik elő újra és újra a 2006-os Fideszes fuserpuccs eseményeit, melynek során a legitim miniszterelnök alkotmányos kötelezettségéhez híven megvédte a Harmadik Magyar Köztársaságot és felszámolta a puccsista szélsőséges radikális csoportokat. Ez nem volt egy szép dolog a részéről, mivel a Fidesz által felbujtott, törő-zúzó felháborodottak némelyike súlyos sérülésekkel, mások meg álsérülésekkel kényszerültek elhagyni a csatamezőt, mint például a forradalmi hevületű Révész Mártíriusz, a későbbi bicikliügyi kormánybiztos. Az alkotmányos rend védelmében fellépő rendőri áldozatokról soha semmilyen említés nem történik, hacsak éppen nem pejoratív mocskolódó formában.
Mindent egybevetve a hazugságbeszéd inspirálta daliás idők hősöket teremtek a spontán népfelkelés során. A több száz milliós károkat okozó, gyújtogató, hivatalos személy elleni erőszak minősített eseteit elkövető, nota bene közönséges lopásokban vétkes hősöket aztán a bíróságok jogerősen elítélték. Nem is kellett sokat várnunk arra, hogy kiderüljön, kinek is állott érdekében szétverni a fővárost és milyen célból. 2011 márciusában, alig egy évvel a Fidesz hatalomátvétele után Balsai István javaslatára az Országgyűlés semmisnek nyilvánította a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggésben hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, valamint garázdaság miatt meghozott, „kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapozott” ítéleteket. Semmisnek tekintendők a bíróság hatáskörébe tartozó rendzavarás, garázdaság és veszélyes fenyegetés szabálysértése miatti megállapítások is, „ha azok alapját csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás képezte.” Vagyis a rendőröket hazug és megbízhatatlan népségnek nyilvánították, viszont az elkövetőket kártalanították és mentesítették a hátrányos jogkövetkezmények alól is. Az általuk okozott károkat az állam magára vállalta. Mi volt ez, ha nem a puccsért és a rombolásért viselt felelősség nyilvános beismerése?!
Ez a Gyurcsány Ferenc becsületét minden szinten erodálni igyekvő akciózás jelenleg is tart. Meg-megújuló erővel lángol fel újra, és nem kíméli az azóta már – megint csak a tisztesség és becsület okán – új pártot (ráadásul nem is egy gyenge kis pártot) gründoló hajdani miniszterelnököt, sőt, most már az őt elkötelezetten követőket sem. Objektivitásunkat bizonyítandó meg kell jegyeznünk, hogy azért ehhez kellenek Gyurcsány sokszor nem kellően átgondolt megnyilatkozásai is. Nem egyszer ő maga szolgáltatja az alapot arra, hogy belekössenek és kiforgathassák a szavait. Szerencsére ő ezeket a támadásokat derűsen és elegánsan tűri. Megy előre a maga által kitűzött úton.
A magyar politikai élet érdekessége, hogy az őszödi beszéd apropóján az MSZP, mint kormányzó párt nem a párt legbelsőbb ügyeit kiszivárogtatókat leplezte le, nem a beszéd lényegi elemeit szívlelte meg, hanem lassú, szívós munkával kiszorította a párt megújulásáért küzdeni akaró, a párt korrupciótól való megtisztítását felvállaló egykori miniszterelnökét. Ezzel is, majd ezt követően minden fórumon beállt az Orbán legfőbb és egyedül számításba vehető ellensége ellen folyamatosan hadat viselő Fidesz mögé. A két párt közötti politikai ellentétek Gyurcsány ügyében nem létezőnek tűnnek. Az MSZP vezetését a bosszú, a Fideszt a rettegés erői vezérlik. Egyik sem szűnik a választások időpontjának közeledésével, sőt!
A másik érdekessége ennek az újra és újra visszatérő őszödi beszéd-komplexusnak éppen a nemzet által az őszinteségért és az igazságért folytatott kíméletlen harc kérdése. A magyar nemzet szomjazza az igazságot, ha kell felgyújtja érte a TV székházat, szétveri a nagykörutat, a Rákóczi utat, az egész fővárost, az egész országot. harc közben habzó szájjal üvöltik a megbízott és megfizetett üvöltők, hogy Gyurcsány takarodj. Hogy merte azt mondani, hogy csak hazudták a kormányzást és közben nem tettek semmit?! Micsoda impertinencia! Ez vért kíván, de legalábbis lopott üdítőt a büféből plusz tízezret a zsebbe.
11 év telt el azóta, melynek utolsó hét éve során egy olyan párt és egy olyan pártvezető épített ki egyeduralmat és egy félfasiszta politikai diktatúrát Magyarországon, aki illetve amely az első perctől folyamatosan hazudik az ország lakosságának. Eközben rezzenéstelen tekintettel lopja meg a népet anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Hiába minden leleplezés, valódi kormányzás helyett egyértelmű és nyilvánvaló hazugságok tengerével árasztják el nap mint nap az „igazságra oly érzékeny” magyar népet – büntetlenül.
Ilyenkor arra gondol az ember, hogy milyen hazug is az ország és világ, amelyben élünk, és mennyire ostoba és könnyedén félrevezethető benne sok-sok férfi és nő. Mennyire manipulálható, ha jól dolgoznak a spindoktorok és megfelelő kezekben vannak a hírharsonák. Orbánnak és a Fidesz többi cégéres gazemberének annyi őszödi beszéde hangzott már el itt, hogy ennek töredéke is elég lenne más országokban, hogy robbanjon a nemzeti ellenállás. Hazugságaik során nem kímélik a családokat, az öregeket és most már a kicsiny gyerekeket sem. Hatalmuk alapja a nemzet rettegésének ébrentartása bármi áron. Magyarország pedig csendes, 2006-ban már elzúgtak megrendelt forradalmai. A bűzét máig érezzük és egyre erősebben.
Szerző: Fábián András
Talán csak Teleki Pál búcsúlevelének tisztességéhez hasonlítható („Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a … A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.”). Sokan, sokszor elmondták már, hogy Gyurcsány Ferenc „hazugságbeszéde” volt az a pont, ahol a magyar baloldal megbicsaklott, lendülete megtört, tömegbefolyása, támogatottsága drasztikusan zuhanni kezdett.
Akármelyik megközelítést vesszük, oda lyukadunk ki, hogy Magyarország és az ő lakói valami olyan szinten éheznek az őszinte szóra, annyira őrzik az igazságba vetett hitüket, mint egyetlen más nemzet sem. E hazában élnek az igazság bajnokai, felkentjei, a kerek asztal lovagja pedig becsületességben, őszinteségben és tisztesség dolgában talán ha legfeljebb a lábuk nyomát csókolhatják. Jó nép ez a magyar, és a hazug Gyurcsányt kiveti magából, mert minden rosszat kivet.
Ezt akarj legalábbis elhitetni velünk Orbán Viktor és azok a spindoktorok, akik pontosan látják, hogy a Fidesznek egyetlen karakteres politikustól kell csupán tartania, Gyurcsány Ferenctől. Ezért szerepel szinte minden nap pejoratív, dehonesztáló, de legalábbis kétértelmű jelzők kíséretében a jobboldali médiában. Ezért forgatják ki a szavait, mocskolják durván és burkoltan, vádolják meg a legképtelenebb ostobaságokkal. Ezért veszik elő újra és újra a 2006-os Fideszes fuserpuccs eseményeit, melynek során a legitim miniszterelnök alkotmányos kötelezettségéhez híven megvédte a Harmadik Magyar Köztársaságot és felszámolta a puccsista szélsőséges radikális csoportokat. Ez nem volt egy szép dolog a részéről, mivel a Fidesz által felbujtott, törő-zúzó felháborodottak némelyike súlyos sérülésekkel, mások meg álsérülésekkel kényszerültek elhagyni a csatamezőt, mint például a forradalmi hevületű Révész Mártíriusz, a későbbi bicikliügyi kormánybiztos. Az alkotmányos rend védelmében fellépő rendőri áldozatokról soha semmilyen említés nem történik, hacsak éppen nem pejoratív mocskolódó formában.
Mindent egybevetve a hazugságbeszéd inspirálta daliás idők hősöket teremtek a spontán népfelkelés során. A több száz milliós károkat okozó, gyújtogató, hivatalos személy elleni erőszak minősített eseteit elkövető, nota bene közönséges lopásokban vétkes hősöket aztán a bíróságok jogerősen elítélték. Nem is kellett sokat várnunk arra, hogy kiderüljön, kinek is állott érdekében szétverni a fővárost és milyen célból. 2011 márciusában, alig egy évvel a Fidesz hatalomátvétele után Balsai István javaslatára az Országgyűlés semmisnek nyilvánította a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggésben hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, valamint garázdaság miatt meghozott, „kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapozott” ítéleteket. Semmisnek tekintendők a bíróság hatáskörébe tartozó rendzavarás, garázdaság és veszélyes fenyegetés szabálysértése miatti megállapítások is, „ha azok alapját csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás képezte.” Vagyis a rendőröket hazug és megbízhatatlan népségnek nyilvánították, viszont az elkövetőket kártalanították és mentesítették a hátrányos jogkövetkezmények alól is. Az általuk okozott károkat az állam magára vállalta. Mi volt ez, ha nem a puccsért és a rombolásért viselt felelősség nyilvános beismerése?!
Ez a Gyurcsány Ferenc becsületét minden szinten erodálni igyekvő akciózás jelenleg is tart. Meg-megújuló erővel lángol fel újra, és nem kíméli az azóta már – megint csak a tisztesség és becsület okán – új pártot (ráadásul nem is egy gyenge kis pártot) gründoló hajdani miniszterelnököt, sőt, most már az őt elkötelezetten követőket sem. Objektivitásunkat bizonyítandó meg kell jegyeznünk, hogy azért ehhez kellenek Gyurcsány sokszor nem kellően átgondolt megnyilatkozásai is. Nem egyszer ő maga szolgáltatja az alapot arra, hogy belekössenek és kiforgathassák a szavait. Szerencsére ő ezeket a támadásokat derűsen és elegánsan tűri. Megy előre a maga által kitűzött úton.
A magyar politikai élet érdekessége, hogy az őszödi beszéd apropóján az MSZP, mint kormányzó párt nem a párt legbelsőbb ügyeit kiszivárogtatókat leplezte le, nem a beszéd lényegi elemeit szívlelte meg, hanem lassú, szívós munkával kiszorította a párt megújulásáért küzdeni akaró, a párt korrupciótól való megtisztítását felvállaló egykori miniszterelnökét. Ezzel is, majd ezt követően minden fórumon beállt az Orbán legfőbb és egyedül számításba vehető ellensége ellen folyamatosan hadat viselő Fidesz mögé. A két párt közötti politikai ellentétek Gyurcsány ügyében nem létezőnek tűnnek. Az MSZP vezetését a bosszú, a Fideszt a rettegés erői vezérlik. Egyik sem szűnik a választások időpontjának közeledésével, sőt!
A másik érdekessége ennek az újra és újra visszatérő őszödi beszéd-komplexusnak éppen a nemzet által az őszinteségért és az igazságért folytatott kíméletlen harc kérdése. A magyar nemzet szomjazza az igazságot, ha kell felgyújtja érte a TV székházat, szétveri a nagykörutat, a Rákóczi utat, az egész fővárost, az egész országot. harc közben habzó szájjal üvöltik a megbízott és megfizetett üvöltők, hogy Gyurcsány takarodj. Hogy merte azt mondani, hogy csak hazudták a kormányzást és közben nem tettek semmit?! Micsoda impertinencia! Ez vért kíván, de legalábbis lopott üdítőt a büféből plusz tízezret a zsebbe.
11 év telt el azóta, melynek utolsó hét éve során egy olyan párt és egy olyan pártvezető épített ki egyeduralmat és egy félfasiszta politikai diktatúrát Magyarországon, aki illetve amely az első perctől folyamatosan hazudik az ország lakosságának. Eközben rezzenéstelen tekintettel lopja meg a népet anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Hiába minden leleplezés, valódi kormányzás helyett egyértelmű és nyilvánvaló hazugságok tengerével árasztják el nap mint nap az „igazságra oly érzékeny” magyar népet – büntetlenül.
Ilyenkor arra gondol az ember, hogy milyen hazug is az ország és világ, amelyben élünk, és mennyire ostoba és könnyedén félrevezethető benne sok-sok férfi és nő. Mennyire manipulálható, ha jól dolgoznak a spindoktorok és megfelelő kezekben vannak a hírharsonák. Orbánnak és a Fidesz többi cégéres gazemberének annyi őszödi beszéde hangzott már el itt, hogy ennek töredéke is elég lenne más országokban, hogy robbanjon a nemzeti ellenállás. Hazugságaik során nem kímélik a családokat, az öregeket és most már a kicsiny gyerekeket sem. Hatalmuk alapja a nemzet rettegésének ébrentartása bármi áron. Magyarország pedig csendes, 2006-ban már elzúgtak megrendelt forradalmai. A bűzét máig érezzük és egyre erősebben.
Szerző: Fábián András
