Magyar őstörténet

Kedves szabonyek!Üdvözlünk a topicon.

Illyés Gyula:Ki a Magyar

Ki a magyar?


Amikor Illyés Gyula

[FONT=TimesNewRomanPSMT+1]1​

[/FONT]

Ilyen alapon kérdezhetnénk, ki a német? ki a francia? ki az orosz, ki a lengyel, ki a hottentotta, stb. Értelmetlen! Magyar az, aki magyarul gondolkodik, akinek ,,a belső hangja" magyar. Magyarnak érzi és vallja magát, függetlenül attól, hogy az ősei honnan származnak. De ugyanúgy mondhatunk hunt is, mivel Hungáriában lakunk!

Forray Zoltán Tamás:A kerék ősmagyar eredete

A könyvet 1997 -ben adták ki Torontóban.

Tábori László:Az alig ismert ókori világbirodalom Pártia

El[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Ő[/FONT]szó
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]A Kr.e. IL, század második harmadában felt[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]nik egy "szkíta" törzs az óperzsa birodalom egyik adófizet[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]kerületének helyén. Az Arsakida dinasztia vezetésével - amely egyike volt a hét nagycsaládnak, vagy nemzetségnek -, "honfoglalást" hajt végre. Felveszi a tartomány nevét, és új nyelvet kezd beszélni. Nemsokára Pártia, a három meglév[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]mellett (Kína, India, Róma), a világ negyedik nagyhatalma. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Az Eufráteszt[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l a Hindukusig terjed[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]birodalom területén sok nép élt, ezek több vallást gyakorolnak, sokféle nyelven beszélnek, többféleképpen temetkeznek. Róma képtelen tovább terjeszkedni Kelet felé; állandó harcot folytat Pártiával. A párthusok a sztyeppei népek harcm[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]vészetével harcolnak, egész életüket a lovon töltik, száguldó lovas hadseregeiket felszabadítóként üdvözlik a sivatagi arabok, a palmüriaiak, e nabateusok és a palesztinai zsidók. Több f[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]városuk volt, írásukat csak néhány évtizede ismerjük, sajátságos m[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]vészetet fejlesztettek ki. Irodalmuk szóbeli hagyományban, igricek, - énekmondók, -énekmondók-, révén terjedt. Uralkodóik oldalági rokonai az örmény trónra és a vazallus államok élére kerültek, hadvezéreik felt[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ntek a bizánci hadseregben. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Ez a birodalom alig ismert. A perzsa Szaszanidák kitörölték [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ket a krónikákból (mint ahogy Firdauszi mondja: "Csak neveiket hallottam, de nem láttam [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ket a krónikákban"). Így a világ csaknem elfelejtette lelte [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ket. A térképek (néhány történeti atlaszt kivéve), egyszer[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]en átugorják a majdnem ötszáz esztend[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]t, amikor [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]k voltak Irán urai. A m[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]veltebb emberek csak annyit tudnak róluk, hogy a perzsa történelem. egy korszakát képviselték. A történelem könyvekb[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l hiányoznak Mi lehet a magyarázata annak, hogy már az ókortól ellenszenv kíséri [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ket? [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Mindez arra késztetett minket, hogy megkíséreljük feltárni ezt az ókori világbirodalmat, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]amelynek kutatása még mindig egy sor megválaszolatlan kérdést vet fel, habár a modern régészet és más tudományok jóvoltából egyre többet tudunk róluk. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Mivel ezt a könyvet els[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]sorban magyar olvasóknak szánjuk, ezért magyar szemmel vizsgáltuk meg kultúrájukat és szokásaikat. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Az Olvasó ezért egy egész sor "ismer[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]s" dologgal fog találkozni. Mivel ilyen átfogó antológia - tudomásnak szerint - még sohasem készült, tisztában vagyunk hiányosságainkkal és korlátainkkal. Például azzal, hogy csak csekély számú orosz és kínai forrást tudtunk megszerezni, és terjedelmi okokból több szerz[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]r[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l le kellett mondanunk. Azt viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy nemigen fordult még el[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman], hogy a párthusok hun párhuzamait is megpróbálták volna számba venni és érzékeltetni, hogy milyen óriási területet foglalt el ennek a két sztyeppei népnek a birodalma. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Akkor lennénk elégedettek, ha sikerülne igazságot szolgáltatni ennek az "Elfelejtett birodalomnak" és a "Kelet lovagjainak". [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]A szerkeszt[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]Budapest, 2002 áprilisa [/FONT]

estfen írta:

Kedves szabonyek!Üdvözlünk a topicon.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm! Már töltöttem le innen, most azt olvasom. Köszönet érte!

Sáfár István Töprengések a hazáról .

Előljáróban közölni kívánom ,hogy a magyarság tudománnyal több évtizede foglalkozom.Az a körülmény terelt a kutatás útjára ,hogy a magyar történelem tudomány és nyelvtudomány akadémiai szintű művelői elvonatkoztatják magukat a tudományos igazságtól és ezzel már nem azt tették ,mint ami a titulusokból következne Szomorúságot ébresztett bennem Széchenyi István tömör napló bejegyzése :" a történelm kiesett a tulajdonunkból ". Tisztázni kívánom / esetleges bíráloimnak ! /,hogy tudatomban és írásaimban nem antropologia ,nem anyanyelví és nem családi név kérdése ,hanem lelkiség és morális magatartás kérdése . Figyelmeztetés legyen ebben az Aradi Tizenhárom Vértanú példamutatása és Petőfitől egy idézet . " Ha nem születtem volna is magyarnak ,E néphez állanék ezennel én "

Radics Géza:OLVASMÁNYOK MÚLTUNKRÓL

A szerző

Váradi Tibor: Isten, áldd meg a magyart... 1. rész




A magyarság küldetése
A magyar őshaza
A szűzfoglalással szerzett őshaza és a honvisszafoglalások
A magyar rovásírás és az Arvisurák
Az ősmagyarok vallásossága és a turul-szimbólum
A pálos rendről
A magyarság érdemei
A Pártos Birodalom
A magyar népi gyógyászat






http://rapidshare.com/files/108709562/Varadi_Tibor_-_Isten_aldd_meg_a_magyart_-_01.rar

Váradi Tibor: Isten, áldd meg a magyart... 2. rész



A magyar ősvallás
Az ősi táltos hit alapelemei: tündérek, sárkányok és a világfa
A Nap tisztelete
A lovak tisztelete
Keresztény elemek a magyar ősvallásban
A vízkereszt a magyar hagyományban
A Nagyboldogasszony és a Szent Korona tisztelete
A magyar Szent Korona szellemisége





http://rapidshare.com/files/108760129/Varadi_Tibor_-_Isten_aldd_meg_a_magyart_-_02.rar

Váradi Tibor: Isten, áldd meg a magyart... 3. rész



A magyar ősműveltség
A magyar címer
A magyar himnusz
A magyarság és a Grál-hagyomány
Boldogasszony anyánk
Az Arthur-mondakör
A pálos rend
Gondolatok a magyarságról

http://rapidshare.com/files/122260735/Varadi_Tibor_-_Isten_aldd_meg_a_magyart_-_03.rar

Váradi Tibor: Isten, áldd meg a magyart... 4. rész



Az ősi magyar hitvilág
Mindenható! Szent életért
A magyar ősvallás hierarchiája
Nimród, a magyar nép ősatyja
Atilla szent kardja
A mindennapi kenyér misztériuma

http://rapidshare.com/files/122268297/Varadi_Tibor_-_Isten_aldd_meg_a_magyart_-_04.rar

Köszönöm! Centrino te ha előkerülsz mindig hozol valami érdekeset!kiss HOL VOLTÁL EDDIG?

Radványa írta:

Köszönöm! Centrino te ha előkerülsz mindig hozol valami érdekeset!kiss HOL VOLTÁL EDDIG?

Kattints a kibontásához...

Köszönöm kérdésed!

Az érdekes/értéket képviselő anyagok megosztásán túl személyesen is elkezdtem emberekkel foglalkozni, segíteni/gyógyítani, így kevesebb idő jut a világhálóra.

Minden jót!

BOTOS LÁSZLÓ:A sumír-magyar azonosság

XIX. században Oppert Jules, Lenormand François, A. J. Sayce, Rawlinson ezredes és többen mások nyelvi hasonlóságokat vettek észre a sumír és magyar nyelv között, mindamellett ők nem találtak elég hasonlató szót, hogy elméletüket elfogadtassák. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia elvetette azt a nézetet, hogy létezik egy sumír-magyar kapcsolat.fficeffice" /><O></O>
Mindezek ellenére, Galgóczy János, Somogyi Ede, Bobula Ida, Varga Zsigmond és Dr. Gosztonyi Kálmán a párizsi Sorbonne Egyetemről továbbra is kutatták az elindított folyamatot, és több mint 2000 szóhasonlatot fedeztek fel a két nyelv között.<SUP>[1]</SUP><O></O>
Gosztonyi Kálmán kijelentette, hogy a magyar nyelvnek csak másodlagos kapcsolata van a finnugor nyelvekkel. A kapcsolat csak tizenegy testrész elnevezésére alapozódott – melyek hasonlóságot mutattak –, szemben a már 45-re szaporodott sumír-magyar megnevezésével. A tudós tovább menve azt is megállapította, hogy majdnem minden utóragunk egyezik a sumírral. De a különbség szélesedik a számjegyek vizsgálatánál, mint például az összetett számoknál, a kisebb megelőzi a nagyobbat, míg a magyarban és sumírban a nagyobb értékű áll a kisebb számjelek előtt. Dr. Gosztonyi arra is rámutat, hogy az osztyákok az „embert” „LUU”-nak, a zürjének „U”-nak írták, melyet az őskori magyar „LU” vagy pedig az ugyancsak sumír „LU” szóból kellett átvenniük. Dr. Gosztonyi megállapítása az is, hogy a létező 53 sumír nyelvtani jellegzetesség közül 51 egyezik a magyarral, és csak 21 a finnugor nyelvekkel.<SUP>[2]</SUP><O></O>

Kedves centrino!Köszönöm ezeket az értékes anyagokat,ezeket még nem olvastam,most lesz mit tanulmányoznom egy ideig.Üdv:Estfen

Vágó Pál:MíTOSZ ÉS SORS

/Részlet/
Az ősi sumir erkölcs íratlan és önként követett parancsa a baráti hűségé volt, mely nem ismerte az árulást és a hazug politikai megtévesztést . Jóhiszemű őseinknek ez volt az ereje, de egyúttal gyöngéje is abban a nyugati környezetben, amelyben, mint tragikus történelmünk lépten-nyomon mutatta, őseink állandóan nyugati szomszédaink megtévesztő ármányának áldozataivá lettek .Ennek a sumer hagyománynak a kiemelkedő ténye volt a Vérszerződés, melyről helyesen írja Padányi, hogy ennek emlékezetét a legrégebbi krónikáink és mondáink megőrizték és melynek tényét még ellenségeink sem vonták kétségbe . E vérszerződéssel forrt egy nemzetté össze a négy szabari-sumir törzs a három törökös ogur törzzsel . Összeforrt olyan egységgé, amelyet a későbbi időkben soha, semmiféle, a két különböző származásból folyó testvérharc meg nem bontott . Összeforrt pedig egy mágikus szittya hitrege valláserkölcsös tiszteletnél fogva .
Ezt a mitikus szittya hagyományt ismerteti a Kr.u. 140-ben meghalt Lukianosz görög szatirikus is azon párbeszéd feljegyzésével, amelyet Abaris szittya filozófus a barátságról folytatott görög hallgatóságával . Ez az Abaris, aki Arisztotelész tanszékét töltötte be, nagy tekintélyű bölcse volt Athénnek, akik emlékezetét szoborban örökítették meg . De ki volt ez az Abaris ? Ha a görögösítő “S” mássalhangzót nevének végéről a neve elejére tesszük, akkor felismerjük benne a magyar Szabari családnevet, melynek grófosított ága magát természetesen németesen Szapáry-nak nevezte, mert a feudális főnemesség nálunk német eredetű intézmény volt és az is maradt, amelynek szelleme alól nemzetünk csak kivételesen istenáldotta magyar tehetségei, Széchenyi, Wesselényi, Batthányi, Andrássy, Apponyi (Abonyi), stb. voltak képesek magukat felszabadítani . E párbeszédben Abaris a következőket mondja :
„Mi szittyák a szép beszéddel elmaradtunk mögöttetek, mert ha ti beszéltek a barátságról, olyan szépen szóltok, hogy mi könnybelábadt szemmel hallgatunk . De ha a teljesítésre kerül a sor, ti elmaradtok mögöttünk . Nos hát elmondom én, miképpen értelmezzük mi a barátságot és esküszöm a Szélre és a Kardra, hogy amit most elmondok nem költemény, hanem megtörtént igaz tény .
Mi szittyák állandóan harcban élünk és éppen ezért a megbízható jó barátot mindennél, még a jó fegyvernél is többre becsüljük . Barátságot azonban csak kevesekkel, olyan férfiakkal kötünk, akikről tudjuk, hogy nagy dolgokra képesek . Azt tartjuk ugyanis, hogy akinek sok a barátja, az olyan mint az utcalány, mert kevés jut a barátságból annak, aki azt sok felé osztja el . Ha azonban megtaláltunk egy igazi barátot, ezzel olyan szorosra fűzzük barátságunkat, amennyire csak lehetséges és ennek jeléül megkötjük vele a nagy eskünket olyképp, hogy megsebzett karunk vérét közös serlegbe ontjuk és kiisszuk . Ettől kezdve azt tartjuk, hogy egy testté, egy lélekké forrtunk össze és ezentúl semmi sem választhat el bennünket mindhalálig .
Történt pedig nemrég, hogy két szittya, Amizok és Dandamis vérszerződést kötöttek . (Amizok nevében a sumir Dumuzi, a pásztorok védő szellemének nevét vélem felismerhetni . De Dandamist a névadományozásban nagylelkű görög forrás úgy eltorzította, hogy az eredetijét kihámozni nem tudtam .) Ezután történt, hogy egyik törzsünkön, amely a Tanais (Don) partján tanyázott, a masszagéták hirtelen rajtaütöttek . Ezek mindenüket hátrahagyva menekültek a Tanais túloldalára, de így is többüket elfogták, ezek között Amizokot is . Ez átkiáltott a túloldalra Dandamis vértestvérét kérve, hogy váltsa ki . Ez azonnal átúsztatott és jelentkezett a támadó törzsfőnél azzal, hogy mindenét elvesztvén, a saját személyét ajánlja fel váltságdíjul . (Az ókorban embertelen szokás volt bizonyos diszkrét szolgálatokra megvakított rabszolgákat alkalmazni.) A támadó törzsfő Dandamis szeme világát követelte, mire ez szó nélkül odatartotta arcát a megvakításra.”
Ez a megrázó történet egyszersmind rávilágít arra az áldatlan testvérharcra is, amelybe a népvándorlás sodrába került szittya őseink a jó legelőért folytatott vetélkedés folytán kerültek . A masszagéták ugyanis hunok Padányi szóelemzése szerint . Ez megtizedelte őket és olyan katonás erényeket fejlesztett ki bennük, melyek képesítették őket, hogy fergeteges viharként száguldjanak végig Európán a honfoglalást követő első század folyamán . Erre a világtörténelmi szerepre a honfoglaló hét törzset egyesítő Vérszerződés képesítette .

A szkítákról Hérodotosz, negyedik könyv

A szkíták azt beszélik, hogy az ő népük a legfiatalabb, és ez így történt: Az első embert, aki ezen a puszta vidéken élt, Targitaosznak hívták. Azt beszélik azután, de én nem hiszem el, hogy ennek a Targitaosznak az apja Zeusz, anyja pedig Borysthenés folyamistennek a leánya volt. Targitaosz tehát valahogy így származott, mindenesetre három fia született: Lipoxaisz, Arpoxaisz, és a legifjabb: Kolaxaisz. Uralkodásuk alatt a hagyomány szerint aranytárgyak hulltak alá az égből a szkíták földjére? Egy eke, egy járom, egy harci bárd, és egy csésze. Meglátta a legidősebb, és először ő ment közelebb, hogy felvegye, de közeledtére az arany fellángolt. Amikor eltávozott, a második is odament, de az ő közeledtére is elkezdett lángolni. A (két idősebbet) tehát eltaszította magától az arany. Mikor azonban a harmadik, a legfiatalabb ment oda, már nem égett, úgyhogy hazavihette. Erre az idősebb testvérek egyértőleg a legfiatalabbnak adták oda az egész királyságot.fficeffice" /><O></O>

Zászlós-Zsóka György: Az Etruszk nép őszinte története

Zászlós-Zsóka György :Toszkánai harangok Az Etruszk nép [FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]szinte története

Mahmúd Terdzsüman, Magyarország története - Tárih-i Üngürüsz

TÁRIHI ÜNGÜRÜSZ - MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE

Mahmúd Terdzsüman


Török kéziratból fordította dr. Blaskovics József


(163) ... Kaba (Csaba) gyermekei és hozzátartozói azon a vidéken megsokasodtak, és jó hírnevet szereztek maguknak. Emiatt aztán Szidijja (Szkítia) népe nem jó szemmel nézte őket, és így beszéltek:

"Ezeknek az atyjaik és öregatyjaik Üngürüsz országában hősiesen éltek, de ők gyávaságuk következtében a mi tartományunkon kívül nem találtak más helyet, ahol maradhattak."...


(164) Kaba nemzetségéből abban a tartományban volt hét bégzáde, akiket abban az időben kapudánoknak (kapitányoknak) neveztek. Ezeknek volt egy vezérük, aki Kabának egyenes leszármazottja volt, Árpádnak hívták. Amikor a tartomány népének ezeket a célzatos beszédeit hallotta, az irigység tüze és a rágalmazás baja megtették rá a hatásukat.

Egy nap a hét kapudán közül hatan önként, bánatosan és megtörten Árpád kapudán színe elé jöttek, és panaszkodva elmondták a nép célzatos beszédét.

"Kell-e nekünk ezt a népet és lekicsinylő szavait hallgatnunk?" Így szóltak. "Az egész teremtett világon őseink és nemzetségünk hősiességgel szerepeltek a történelem alakításán, (úgyhogy még) ma is szól erről széles e világon a hősi ének. Hova lett szemérmünk és lelkesedésünk, ha egy ilyen félreeső helyen levő népnek az ostoba szavai szívünket elkeserítik?" Mondták hangosan siránkozva és bánkódva.


(165) Amikor Árpád kapudán ezt a beszédet hallotta, elszomorodott. Emiatt titokban a szíve mélyén el volt keseredve, és forróság öntötte el, amikor a hat kapudán ily módon panaszkodott. A krónikások elbeszélését és a hírmondók beszédét úgy lehet magyarázni, hogy akkor azon a helyen szövetséget kötöttek, hogy onnan felkerekednek, és visszafoglalják azt az országot, melyet őseik karddal megszereztek, azután (azt) tőlük (az ellenségeik) elvették, vagy pedig azon az úton mindnyája elpusztulnak. Az így (megalakult) szövetség értelmében aztán felkerekedtek, Szidijja országának uralkodójától kérték, hogy bocsássa el őket, és egyúttal segítségét is kérték.

Amikor Szidijja uralkodója tudomást szerzett helyzetükről, kérésüket nem utasította vissza, elengedte őket, és segítséget is nyújtott nekik. Ők pedig összegyűjtötték a hozzájuk tartozó összes népet, számba vették, és látták, hogy éppen kétszáztizenhétezer ember gyűlt össze.


(166) Azután Szidijja uralkodója dívánt tartott, s ezen a dívánon Árpádot tették meg az összegyűlt hat kapudán és a vitéz hadsereg fővezérének.

Azután Szidijja uralkodójától engedélyt kaptak, és egy nap boldog órájában, Atilusz király halála után háromszáz év elmúltával, Íszá őkegyességének hétszánegyvenötödik esztendejében Szidijja padisahjától elbúcsúztak, s onnan a tatár kán országa felé csapatonként elindultak...


(168) A krónikások elbeszélése szerint azzal a feltétellel vonultak az országon (tatár kán országán) keresztül, hogy egyetlen embernek sem okoznak kárt vagy veszteséget. Ezzel az ígérettel Árpád fővezér egy nap onnan (a határról) elvonult, és épségben, rendben átvonult a kán tartományán.

(Ekkor) az erdeli vidékek ellen indult, azokat foglalta el. Ott hosszabb ideig megpihent. Közben Árpád fővezér ott egy várat építtetett, melynek Zibin nevet adta, s tökéletesen felszerelte. A többi hat kapudán is választott magának egy-egy vidéket, és kívánságuk szerinti helyen egy-egy várat építtettek, úgyhogy Erdel tartományában hét erőd készült el. Emiatt az a vidéket Zibin Burugnak hívták, ami annyit jelent: "Hét vár."


(169) ... Amikor Árpád szerdár és a többi kapudán Erdelt elfoglalták, ott hosszú ideig éltek és uralkodtak. Közben Üngürüsz tartományát alaposan szemmel tartották, minden állapotát és tulajdonságát kifürkészték. Állandóan azt hallották, hogy Üngürüsz minden tekintetben bővelkedő tartomány, minden szeglete kert és szőlőskert, mező, rét, és minden tekintetben virágzó. Tulajdonságainak elbeszélését (a hírszerzők) olyan fokban és mértékben adták elő, hogy dicséretükön nem győztek csodálkozni. Vágy és kívánság fogta el őket az után a tartomány után, vajon olyan-e, mint amilyennek ezek elbeszélték...


(170) Ebben megegyeztek, és ezzel a szándékkal azonnal találtak egy személyt, akit rögtön elküldtek arra a vidékre. Megparancsolták neki, hogy azt az országot járja be széltében-hosszában, és hozzon kielégítő választ. Az a személy pedig engedelmeskedett a parancsnak, felkészült az útra, és elindult.

Ezenközben a kapudánok így szóltak:

"Mivel őseink és mi is annak a vidéknek az elnyeréséért a világ haragját vállaltuk magunkra, és ezért a vidékért jöttünk ide, most az lenne a jó, ha ezt az óhajtásunkat kielégíthetnénk, amennyire csak tőlünk telik. De hogyan indokoljuk meg a tartomány elnyerésére (irányuló) óhajtásunkat?"

A gondolkodás tengerébe merültek, végül is a következő ürügyet találták az ellenségeskedés és viszály (megkezdésére):

"Küldjünk egy követet, aki vigyen ajándékul egy fehér lovat, ezüstnyerget, drágakövekkel díszített kantárt és más ajándékokat." De ők azon a véleményen voltak, hogy ez az ajándék annak a vidéknek a vételára legyen és az ellenségeskedés megkezdésére ürügyül szolgáljon. Az volt a csalfa gondolatuk, hogy a fehér ló az (ország) területének az ára, az ezüstnyereg a folyóvizekért legyen, és a drágaköves kantár a különféle gyümölcsökért és fűért legyen. Ezt a csalfa tervet szőtték.


(171) Ezért küldték ki azt az illetőt annak a vidéknek a kikémlelésére. Az a személy pedig a parancs szerint elment, városról városra, faluról falura bejárta és megszemlélte azt az országot. Látta, hogy minden vidéke olyan, mint egy tulipános kert, minden tája tündérkerthez hasonló díszes dalosmadár-liget, minden szeglete a paradicsomkerthez hasonló képet mutat, minden helyén hatalmas szálfák, mint valami fejedelmi ültetvények...


(172) A krónikások és hírmondók így beszélik tovább:

Az a személy aztán ezzel a megbízatással széltében-hosszában, véges-végig bejárta és megszemlélte azt az országot. Csodálatos és pompás zöldellő vidékeket, szép és kellemes rózsásberkeket, kellemes kerteket látott (mindenütt). A táj, melyen végigsétált, tökéletes volt. Üdítő és szívet megragadó helyei és vidékei nagy számban voltak. úgyhogy azokhoz hasonlót korszakunk szemtanúja nem látott.

Végigjárta tehát azt a tartományt, és a "szívébe véste annak képét"...


(173) Amikor hazaért, Árpád szerdár színe elé járult, és a kapudánok jelenlétében töviről hegyire részletesen elbeszélte, hogyan járta végig azt a tartományt. Amikor a kapudánok ezt az elbeszélést hallották, szívvel-lélekkel vágyódni kezdtek az után a vidék után...

Azután azonnal elhatározták, hogy Csopolug királyhoz követet küldenek. Rögtön ezüstnyereggel és drágaköves kantárral felkantároztak egy fehér lovat, és Csopolug királyhoz küldték...


(174) "Hatalmas király! Szolgáljon tudomásodra, hogy az a ló, melyet kiválóságodnak ajándékba küldtünk, az (az országod) földjéért legyen, az a nyereg a folyóvizekért legyen, és az a drágakövekkel díszített kantár pedig országod különféle növényeiért legyen. Vedd át és fogadd el!" Így szólt (a levél).

Amikor a király a levél szövegét hallgatta, a gondolkozás világába merült. Végül a levél tartalmából azt értette ki, hogy azok (a kapudánok) tőle (letelepülésre) hazát akarnak, és az ő oltalma alatt az ő alattvalói akarnak lenni.

A király aztán értékes köpennyel ajándékozta meg a követet, és ezt a válasz adta:

"Mivel ők (a kapudánok) hazát óhajtanak, íme, királyságom bármelyik szögletét akarják, legyen (kívánságuk szerint)!"

... Egy nap Árpád szerdár színe elé érkezett, és előadta neki a dolgok állását. Ugyanis Árpád szerdár és a kapudánok már várakoztak rá, s mihelyt a követ válaszát megtudták, azonnal közösen leveleket küldtek a környező tartományokba, és összegyűjtötték katonáikat.


(175) Rövid időn belül közel háromszázezer katona gyűlt össze. Árpád szerdár és a hat kapudán elhagyva a síkságot Csopolug király ellen indultak. Tovább haladva átkeltek a Tisza folyón, és a Szegedin néven ismert helyhez érkeztek, (ahol) letáboroztak. Az abban a tartományban lakó nép közül azonban senkinek sem okoztak kárt és senkit sem bántottak.

Mihelyt Szegedin városába értek, hírét vette ennek Csopolug király is... Azonnal elhatározta, hogy a mellette készenlétben levő katonasággal átkel a Dunán, és szembeszáll a kapudánokkal, de vezírei és bégjei ettől eltanácsolták. Azonnal kémeket küldtek az ellenség irányába...


(176) ...Kifürkészvén a (sereg) helyzetét-állapotát, biztos hírét vették annak, hogy céljuk a király ellen (irányul), és az országot akarják (elfoglalni).

Ekkor azonnal visszafordultak, és gyorsan a király színe elé járultak... A király is rövid időn belül töméntelen katonaságot gyűjtött össze.

Úgy beszélik (a krónikások), hogy ezalatt Árpád fővezér a kapudánokkal és a többi előkelőségekkel tanácskozást tartott, s azon a helyen egy levelet írtak a királynak, és elküldték neki... A levél így szólt:

(177) "Te, aki Üngürüsz királya, Csopolug vagy, vedd tudomásul, hogy azt a vidéket a régi időkben a mi ősünk, Kattar karddal elfoglalta, sok ideig uralkodott, aztán meghalt, és eltávozott a világból. Így csúszott ki kezünkből az a tartomány, de az az ország a mi örökségünk. Ezenkívül mi azért a tartományért ellenérték gyanánt egy (lovat), nyerget, drágaköves kantárt és egy csomó rubin-drágaságot adtunk neked, és te ezeket köszönettel elfogadtad. Most tehát az a kívánságunk, hogy minden vagyonodat és kincsedet tartsd meg magadnak, ebbe nem avatkozunk, de a tartományt add át nekünk. Ha azt mondod, hogy nem, tudd meg, hogy mi most azért a vidékért kardot öltöttünk és lóra szálltunk. Add át nekünk szépszerével és beleegyezéssel. Ha nem adod, id?dre készen légy!"

Amikor a király a levelet elolvasta, hirtelen haragra gyúlt, darabokra tépte, és parancsot adott, hogy a sereg azonnal induljon el. Nagy haragjában a követet is különféle sérelmekkel illette, aztán maga is átkelt a Tuna folyón, és megindult Árpád fővezér ellen.

...Árpád azonnal előkészítette összes harci felszerelését (még ott) Szegedin térségében, kibontotta zászlait, felkerekedett, és elindult...


(178) Árpád vele szemben szállt meg (seregével). Mindkét fél kiküldötte előőrseit, és várakozott. Azon az éjjelen nem feküdtek le és nem aludtak, amíg reggel nem lett és ki nem világosodott.

Akkor a két megszámlálhatatlan sereg tetőtől talpig felfegyverkezve lóhátra ugrott, rendezett sorokba felsorakozva egymásra rohant...


(180) A krónikások szavai szerint az a két sereg hatalmas csatát vívott, és mindkét oldalon rengeteg ember pusztul el. Végre a király seregét megbontották és legyőzték...


(181) Amikor a király ezt a szerencsétlen helyzetet látta, azonnal az a gondolata támadt, hogy lovastul a Tuna folyóba veti magát, átúsztat és megmenekül, s a várban menedékhelyet talál. Ezzel a csalóka gondolattal, akarva, nem akarva, lova fejét visszafordította, és az említett folyóba vetette magát. De azon a helyen életének folyást (a sors) összetiporta... azon a helyen Csopolug király ruhástul-lovastul, mint a fáraó, megfulladt, s híre-neve feledésbe merült...


(182) Miután Csopolug király a Duna folyóban megfulladt, Árpád fővezér a hadizsákmánnyal felkerekedett, (majd) Peste mellett letáborozott, és azt elfoglalta. Azután átkelt a Duna folyón, a király trónjára ült, és átvette az említett ország feletti uralmat.

... Mivel abban az időben ilyen királyi (címet biztosító) korona nem volt, Árpád fővezér fejedelmi címmel lépett a trónra, és (megkezdte) az uralkodást...


* * *


Dr. Blaskovics József, a török nyelvű krónika fordítója, többek között azt írja az "Utószó és jegyzetek Mahmúd Terdzsüman Üngürüsz történetéhez" című fejezetben:

"Az utolsó két-három évtized folyamán, nemcsak tudományos körökben, hanem a nemzet széles rétegeiben, sőt külföldön is, nagy érdeklődés mutatkozott a magyarság történeti, főleg őstörténeti kérdései iránt. Ezzel kapcsolatban mint őstörténetünk egyik fontos forráscsoportja, a krónikák iránt is felébredt az érdeklődés, mert felszínre került egy latinból törökre fordított magyar krónika a Tárih-i Üngürüsz (Magyarország története), mely Magyarország történetét az ősmondáktól a mohácsi vészig tárgyalja, és becses történelmi anyagot tartalmaz.

A latinul írt magyar krónikára Szülejmán szultán tolmácsa, Mahmúd Terdzsüman bukkant rá Székesfehérvár elfoglalása után, 1543-ban, amikor a török hódítók hatalmába került a helybéli levéltár is. Ez alkalommal jutott Mahmúd kezébe a latin nyelvű krónika, mely "Üngürüsz tartományának a régi időktől fogva való történelmét tartalmazza, hogyan virágzott fel, miért és mi módon lett a neve Üngürüsz, Budin nevű fővárosát miért nevezték Budinnak, régi fővárosunknak mi volt a neve, kik voltak a királyaik egymás után, mikor és kik ellen harcoltak és háborúskodtak, mennyi ideig uralkodtak és hogyan töltötték életüket". Ez annyira felkeltette Mahmúd érdeklődését, hogy a könyvet lefordította törökre, és Szülejmán szultánnak ajánlotta...

A Tárih-i Üngürüsz keletkezésének időpontjára kell még rámutatni. Mivel Mahmúd művét Szülejmán szultánnak ajánlotta, aki 1566-ban Szigetvár ostrománál meghalt, valószínűleg egy-két évvel előbb kellett művével elkészülnie. A latin könyv elolvasása is, sok más teendője mellett évekig tarthatott, ezért közel járunk a valósághoz, ha a mű elkészítését az 1550-1560 közti évekre tesszük.

Mahmúd műve, keletkezési idejét és egyszerű tiszta török nyelvezetét tekintve a XVI. századi török nyelvnek, az ún. közép-oszmánlinak becses nyelvemléke. Török nyelvtörténeti szempontból fokozza értékét az a körülmény, hogy a szöveg vokalizálva van, vagyis a magánhangzók jelölve vannak. Ez alkalmassá teszi a nyelvtörténeti feldolgozásra, ami nagyon igényes, kitűnő felkészültséget és szaktudást igénylő, de turkológiai szempontból roppant értékes munka...

Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

A szerz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]el[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]szava
A magyar történettudományi szakirodalom ide s tova már 200 éves és kétszáz esztend[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]után ez a könyv az els[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT], amely népünk honfoglalás-el[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]tti történetét összefügg[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]en tárgyalja. Ennek okát, részletesen és kímélet nélkül kielemezve, meg fogja találni az olvasó e m[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű [/FONT]lapjain. Ez a könyv, bármilyen hosszadalmas el[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]készülettel s szinte legy[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]zhetetlen nehézségek árán készült is, hiányos és sok sok kívánni valót hagy hátra. A szakember el[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]tt szolgáljon azonban mentségül két nehéz körülmény. Az egyik az, hogy a szakmunka és a m[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT]velt közönséget is érdekl[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]szintézis két mer[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]ben különböz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]és összeegyeztethetetlen m[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT]faj, s mivel az emigrációban u.n. szakmunkát kiadni lehetetlen, egy népszer[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT]sít[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]összefoglalás pedig szak-alátámasztás nélkül nem érdemel hitelt, ezt a munkát kétféle szempont szerint kellett megírni s a kétféle szempont széttépte a feladatot. A másik az, hogy ezt a könyvet a szerz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]nem egy egyetem magyar történelmi intézetének kell[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]képpen felszerelt tanári szobájában s szakképzett fiatal kutatók segédletével írta, hanem egy mer[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]ben más természet[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű [/FONT]kenyérkereseti munkája mellett a pihenéséb[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]l elrabolt idejében, elmondhatatlanul nehéz, teljesen magánosan végzett és igen sz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT]kre szabott lehet[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]ség[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű [/FONT]kutatómunka alapján. Hogy ily körülmények között egyáltalán szabad volt-e ezt a munkát megírni, arra annak a kétszáz medd[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]esztend[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]nek a szemrehányása felel, mely alatt ezt a könyvet a magyar történettudomány elmulasztotta létrehozni.
A könyv anyaga, anyagkezelése, felfogása és konklúziói egyaránt merészek és forradalmiak, a tökéletlen emberi ész minden jószándékú alkotásának kijáró elnézés határain belül azonban, a szerz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]harminc ötéves történészi múltjával vállalja a felel[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]sséget értük. A könyv anyagának kiegészítése, a tévedések kiigazítása egy a múlt nagy tévedését bátran felszámoló s a jelen kísérlettel tört új ösvényen bátran elinduló új magyar történész-nemzedék feladata lesz, akik remélhet[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]leg kedvez[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]bb körülmények között fogják folytatni azt, amit az itt következ[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]m[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű [/FONT]szerz[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]je olyan kedvez[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]tlen körülmények között indított el. E sorok írója hittel hiszi, hogy a nemzetünket ért szörny[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű [/FONT]katasztrófa után a nagy és közömbös világ száz egyetemén készül[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT]d[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]új magyar történész-nemzedék egy a múltban otthon - sajnos - meg nem értett, egyszer[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT], két tömör mondatban kifejezhet[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő [/FONT]hivatási metafizika alapjáról fog elindulni: Egy egyetemes történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van, abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja nincs, szintén az. Idegenben, a hontalanság tizenkilencedik esztendejében dr. Padányi Viktor.

Oláh Imre A Nimrud Hagyomány

BEVEZETÉSfficeffice" /><O></O>



Minden magyar ember ismeri mondavilágunk egyik legszebb hagyományát - a Csodaszarvasról. Erről az ékesen bemutatott szarvas-ünőről, mely anyaszarvas létére csillogó és pompás fényben ragyogó agancsot visel. Azt is tudjuk róla, hogy Ő vezette Pannoniába Hunort és Magort - a hatalmas NIMRUD király fiait.<O></O>
Erről a hatalmas NIMRUD királyról azonban nekünk csak annyit tanítottak, amit a Biblia ír róla, aholis a követ&shy;kező szöveget találjuk:<O></O>
"Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.<O></O>
Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.<O></O>
Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sinear földjén." (Mózes I. 10. 8, 9, 10.)<O></O>
Annak ellenére, hogy a Biblia Hunor és Magor apját "Sinear" földjén nevezi uralkodónak, ahol "birodalma" volt, a magyar egyházi és világi történelem tanítói és okosai sohasem világosítottak fel minket arról, hogymerre is volt Nimród-Nimrud ősapánk birodalma ... ? Arról sem, hogy holis találhatjuk meg azt a "hatalmas vadászt az Úr előtt".<O></O>
Oláh Imrének kutatásai fényt derítenek mindezekre - az eddig eltitkolt - és nem ismert érdekességekre. Foglalkozik e könyvében a legrégibb hagyományokkal, melyekből világosan látszik ennek a hatalmas királynak fennséges személye. Megismerjük azokat az ősi népeket is, melyek birodalmának lakói voltak és a földet is, ahol lakoztak.<O></O>
Látni fogjuk majd, hogy e hagyományokban Nimrud "két" alakját leljük meg.<O></O>
Egyik: a földi, hatalmas uralkodó és a<O></O>
másik: az égi "hatalmas vadász az Úr előtt", akit az égen - a ma ORION-nak nevezett - csillagkép sugároz a földre.<O></O>
E sorok írója arra kéri az olvasót, hogy mielőtt belekezd e könyv olvasásába - elmélkedjünk együtt egy rövid pillanatig és nézzünk fel - szintén együtt - egy szép, csillagos estén - a ragyogó égboltra. Keressük meg az ORION csillagképét. Kutató szemeinket lenyűgözi az a csodás látvány, amikor felfedezzük, hogy, ez a "hatalmas vadász az úr előtt" uralja az egész égboltot és látható az északi és a déli féltekén is. És - amint megismertük őt és látjuk, hogy valóban leghatalmasabb ő a csillagvilágban, önkéntelenül feltör minden magyar szívből és elméből ez a kérdés: ha az ókor népei Nimruddal azonosították az ég legcsodásabb és leghatalmasabb csillagképét és Nimrud a minden magyarok ősapja mondavilágunkban - hát miért nem fedték fel előttünk e csodás hagyomány titkait... ? Mi lehet az oka annak, hogy tanítás helyett - jobban elhomályosították, elfeledtették velünk a Nimrud hagyományokat... ?<O></O>
Erre is választ ad Oláh Imre.<O></O>
De, hogy mit jelent a népi, nemzeti öntudatra való nevelésben ez a "Nimrud-Hagyomány", azt világosítsa meg egy érdekes példa. A csillagkép közepét "három" csillag alkotja. Az asztronómusok ezt az Orion "öv"-ének nevezik, de 1807-ben a Leipzig-i Egyetem az "öv"-nek és a hozzátartozó "kard"-nakúj nevet adott és hivatalosan "Napóleon”-nak nevezték. Ugyanezen időben szerkesztett angol csillagá&shy;szati térképeken azonban az "öv" új neve: NELSON.<O></O>
Érdekes lenne kikutatni, hogy milyen neveket adott a Nimrud-Orion csillagképnekés csillagainak a "magyar néphit"...? Megtudjuk-e valaha ... ?<O></O>
Talán Oláh Imre kutatásai jó alappal szolgálnak majd erre is. Adjon a Magyarok Istene jó szerencsét mindnyájunknak erre a kutatásra is.<O></O>
<O></O>
prof. Badiny Jós Ferenc<O></O>

Bunyevácz Zsuzsa Nimród nyomában

BUNYEVÁCZ ZSUZSA










VILÁG KIRÁLYA, MAGYAROK KIRÁLYA




A Biblia szerint Noénak három fia született: Sém, Hám és Jáfet. Hám fia volt Kús, aki „nemzé Nimródot”, aki hatalmas „birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnék, a Sineár földén”. Noha a ma sumíroknak nevezett nép által lakott birodalom egykori királya, Nimród, a magyar hagyományban mint őskirályunk szerepel, sokáig szinte semmit sem lehetett tudni róla. Sorozatunkban Nimród király nyomába eredünk a téma kutatóinak segítségével. Elsőként Gönczi Tamással beszélgettünk, a Nimród gyűrűje című könyv szerzőjével, aki elsősorban a szájhagyomány oldaláról foglalkozik a kérdéssel.


- A Nimród tradíciót legjobban a szóhagyományon keresztül lehet megközelíteni. Nagyon érdekes, hogy az erdélyi területeken maradt fenn belőle majdnem az összes Nimród emlék. Itthon szinte semmi sem, de ettől függetlenül mondhatjuk, hogy magyar hagyományról van szó, csak a két országrészen belül az erdélyi volt a hagyományátadó, de egyelőre nem tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka.
Napjainkban nagy valószínűséggel azért került felszínre a Nimród kérdés, mert egyre többet beszélünk az Árpád-házról. Szakrális királyainkkal korábban csak történelmi szempontból foglalkoztak, és nem törődtek a mitológiai hagyománnyal, holott a kettő csak együtt ad teljes képet. A kérdés főleg azért izgalmas, mert Kézai mester szerint az Árpád-ház legelején Nimród király áll, ami azért is érdekes, mert a többi gesztában ezt nem említik. Valószínűleg ő azért írt róla, mert az ő korában még élő hagyományon keresztül bontja ki ezt a kérdést, bizonyára a népi, és nem az egyházi hagyományon keresztül foglalkozott a kérdéssel, tehát a magyar néphagyományon keresztül találta meg Nimródot, az őskirályt.
A hagyomány szerint a magyarok őskirálya a Turul nemzetségen keresztül az Árpád-házban hagyományozódik tovább............